Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)
1970-03-15 / 63. szám
Muráth Lajos Isten után a sokadik 1/ óra este futott be a vo- nat az állomásra. Pesten még napsütés volt, a sugarak vakítóan visszaverődtek a háztetőket, tereket, parkokat borító hólepelről. Mire megérkezett, már csak szürkés-fehér mezőket látott, meg a távoli erdőt. — Nagy telünk van! — bizalmaskodott a kalauz, miközben szaporán nekiláttak a hatalmas bőröndök kirakásához. — Hát... itt aztán tél a tél — morogta Murger, egy húszast kotort elő zsebéből, eny- nyit szánt a készséges kalauznak. — Hagyja csak — hárította el a felajánlott pénzt. — De hogy ezután mihez kezd! — s a csomagokra bökött. Murgernek nem volt ideje a válaszra. A vonat sípolt és lassan nekiindult a hideg, távoli útjának. „Az ám! —mordult fel a lélek a vendégben. — Most aztán mihez kezdek?” Megszámlálta a csomagokat, a bőröndöket. „Hét! Nincs híja!" S ennek valahogyan nagyon megörült. A fél Európán át úgy vigyázott minden csomagjára, mint a fél szemére. Bántotta volna, ha most vész el, akár egy is, — Dicsértessék! — állt meg mellette egy termetes, kucs- más parasztember. — Jó estét, aggyon Isten! — nézett fel rá Murger. — Hát mi lennénk azok... a garadnaiaki.. tisztelettel. — Garadnaiak? Hát ez derék — s megpróbált az arcvonásbál réges régi ismerősre következtetni. „Talán aGyer- gyói famíliából való... azok voltak ilyen szálasok” — de a vonások idegenül hatottak rá. — Nagy a hő; a mély úton havat is hánytunk... Haggya csak, haggya! Vagyunk itt elegendően — vette ki a kezéből a hatalmas koffert. — Hé, János! — szólt oldalt. — Markoljátok hát! Mire felocsúdott, már a szekérderékba hintett szalmán gubbasztottak a csomagok, ők maguk pedig az üléseken, meleg takarók alatt. — Jól ülünk-e? — kérdezte tőle a kucsmás. — Jobbat el se tudnék képzelni — bólintott Murger és felhajtotta kabátja prémgallérját. — Hallják, ilyenkor a trópuson lenne jó? Valahol Afrikában. Ott aztán meleg van ám! — Ott van! Ott aztán meleg lehet... A társaság krahákolt, bólogatott; négyen ültek még kívüle a szekéren, három férfi meg egy asszonyka. — Ezt az állomást is építhették volna valamivel közelebb a faluhoz — mondta kis szünet után Murger; halványan emlékezett valami bakterház-tervre, de az nagyon régen volt. — A novaj iák miatt lett így, tetszik tudni — vitte a választ a kucsmás. — Kis hordó pálinkát fizettek a mérnöknek. .. Ez még harmincötben volt... tgy lett aztán ideépítve az indóház. — A két falu közé! — nevetett a vendég. — Közé! Éppen közé. Mert a mieink meg bort vittek a mérnök uraknak — kuncogott a kucsmás és a lovak közé csapott. — Ha reggelig nem jön szél, akkor nincs baj. De ha megfújja, akkor hálálkodhat az Istennek, hogy már este megérkezett... — Imádkozom én így is! Hogy végre itthon vagyok! — Jól tetszett mondani. Itthon ! — Az asszonyka akkor szólalt meg először; hangja után ítélve középkorú lehetett. Egy sort szótlanul tettek meg. Közben feltűntek a régi, ismerős dombok. Távolabb a cserháti erdők sötétlettek, és alattuk kanyargóit a folyó ezüstös csíkja. Ügy érezte, az emlékek verítékbe borítják. Nem akart elérzé- kenyülni. „De ha már ezt is tenném — gondolta — nem szabad mutatnom. A rokonok, akik ennyire figyelmesek hozzá, azok előtt sem.” — Aztán... nem tudtak nagyobb hordó bort vinni? — kérdezte, hogy másról essen szó, ne az emlékeket Idéző tájról. — A mérnöknek, az állomás miatt. — Hát... vittünk ml... vittünk. De a mérnökök se estek a fejükre. Tudatták ezt a novajiakkal... azok meg vitték a pálinkát. — Így maradt középen a vasút és az állomás. Igaz? — Ezt meg honnan tetszik tudni? — Csak úgy, kitaláltam — nevetett. — Valóban így volt. Hat hordó borunkat Ittak meg a mérnökök. És ugyanannyi kis hordó pálinkát a novajiak- tóL Huncut népek voltak, de igazuk volt. A cserháti erdőségek mintha rászakadtak volna a falura; mint kicsiny pontocska, sötétlett a tenyérnyinek tűnő fehérségen a folyócskától induló síkságon. A házakon túl újra egy szalagnyi mezőség, onnan túl pedig a hegyek. Fenséges, komor erdőkkel a hátán, kiismerhetetlen szurdo, kokkal, forrásokkal. Murger jobbra tekintett. Ott kell feküdnie a Pukkand résznek, az Akasztódombnak — emlékezett. — Hogy féltünk este arra járni... Pedig könnyen lehet, hogy soha embert nem akasztottak rajta. A domb ott állt; mintha tanya fészkelne rajta. — Az ott? — kérdezte a karjával mutatta az irányt. — A szövetkezet majorja. — Aha! — mondta — erre. — Jó szövetkezet — men- tegetődzött a kucsmás. — Jó bizony. Hát még ha Isten áldása lenne rajta — szólalt meg most már másodszor az asszonyka, és keresztet vetett. Több szó nem esett Sem a vasútról, sem az állomásról, mely pálinkázgatás és borozgatás közben a két falu közé épült harminc-negyven éve, sem pedig a dombon felépült majorról. A szél megélénkült és mintha a hideg is jobban kezdett volna marni. Sőt, Murger úgy érezte, hogy süt a januári hideg. A legelviselhetetlenebbnek akkor tűnt amikor a kocsma elé értek. — Kedves bátyám! — fogta meg a gyeplőt tartó kucsmás kezét — Itt meg kellene állni. Megálltak. Murger elsőnek szállt le és intett a többieknek is. — Ha már ilyen szívélyesek voltak — s előre indult — Ha meg tetszik engedni — állt előre a kucsmás. — Azt inár nem! — tolta maga mögé. — Mit kívánnak? A férfiak összenéztek, az asszonyka pironkodva melengette kezét a kályhánál. — Hát... igyunk egyformát! — No, az a nénénknek erős lesz. Neki elegendő lesz egy deci édespálinka. Császárkörte. De mi egy matrózos italt iszunk! — Hát... ihatunk! Olyant mi még úgy sem ittunk. De nem is nagyon kapni itt. — Kapni azt! Van rum? — kérdezte a csápost. — Van! — Sör, meg törköly is? Letelepedtek egy asztalhoz és koccintottak. Murger egy- hajításra kiitta a korsónyi keveréket, de még így is azt hitte, tengernyi ital nem oj- taná el a szomját. — ízlett? — kérdezte, miközben szemügyre vette a kísérőit. Ismeretlenek voltak, és valamennyien fiatalabbak. Azért nem Ismerem hát őket — villant agyába; a kucsmás sem lehet Gyergyól, mert azok szőkék voltak, kék szemekkel, ez meg itt barna, sötétszemű kun. — Feketekávét nem tetszik parancsolni? — nézett Mur- gerra a kucsmás nagy zavartan. Észrevette, hogy erősen nézik, s ezt soha nem szerette. — Kávét? Azt nem! De egy matrózfröccsöt még rendelünk. .. Mikor a harmadiknál tartottak. Murgerban már feloldódott a szorongás és meghatottan nézte az arcokat, ízlelgette nyelve alatt az ízeket. — Nincs jobb a törkölynél ! Ezt nekem elhihetik! Én ittam százféle italt... Mit százfélét? Ezerfélét! De a törköly, különösen rummal... hát annál nincs különb. Még a kínaiak se kotyvasztanak jobbat! — A kínaiak? Nem bizony! — erősködött a kucsmás. Az asszonyka kipirult: már ő is a harmadik decinél tartott. Nevetett, ha kellett, ha nem. Olyan egészséges, telt arca és keblei voltak, hogy Murger olykor alig bírta visszalopni a tekintetét róla. És ezt érezte is az asszonyka A negyedik körnél aztán a kucsmás már nem tartóztatta tiszteletét. — Engedelmével! De ezt tudom tisztelni. Aki a mi falunkban az Isten után az elsőnek számít, együtt a tanácselnökkel, a pártttitkárral meg a szövetkezet vezetőivel... az ne tagadja, hogy szereti azt. amit az Isten adott. No, hát egészségére! Murger egy hosszút ivott és csak azután válaszolt. — Isten után az első? Édes bátyám! Nálunk a kapitány számított Isten után elsőnek. Bizony, és utána következtem. A sokadik voltam, ahogyan mondani szokás. — Már pedig itt nálunk úgy divat, hogy a pap az Isten után az elsőnek számít, egy rangban a falu többi vezetőivel. .. És azt meg ne restellj e, hogy szereti az italt. Az elődje is szerette, de csak egymaga ivott. Persze, a sekrestyében ott állt az üveg Tudta ezt mindenki, mert tudta a harangozó... Murgerben felkacagott valami sejtés. — Hát kit vártak maguk az állomáson? — A tisztelendő urat... vagy, hogy mi a rangja, azt még nem tetszett elárulni. — Akkor maguk melléfogtak! Mert én a Murger fiú vagyok. Az, aki tizenötévesen Amerikába szökött és negyvenkét éven át matrózkodott a tengereken — nevetett, hogy a könnye is kicsordult — Most nyugdíjaztak, és hát, gondoltam, Itthon élem le a hátralevő éveimet. Cértődés persze nem esett belőle. Harmadnap az új pap is megérkezett a faluba és hogy hűségesek legyünk az eseményekhez, tudatni kell az olvasóval, hogy a pap és a nyugdíjas matróz nagyon összebarátkozott. Mert nemcsak a matrózfröccs receptjét tanulta meg a Murger gyerek hosszú vándorlásai so’-'t Nem bizony! És történetesen az új tiszteletes nagy barátja volt ezeknek a receptériák- nak... Kádár Mária Szorítsa ökölbe a kezét A bizottságon csaknem szó nélkül fogadták el indokait: ő Is. férje Is egyetemre jár, nincs lakásuk, nem tudják kire hagyni a gyereket. Aznap ő volt a tizennyolcadik. Az orvos kötelességszerű- en sorolta fel a terhesség megszakításával lehetséges zavarokat. Aztán elétoltá a jegyzőkönyvet, s mutatta, hol írja alá. Az ajtón megkönnyebbülve lépett ki, mintha a nehezén már túllenne. A várakozók irigykedve nézték kezében a sokat érő papírt. Az egyik meg is kérdezte: — Sikerült fiatalasszony? Otthon Péter hason fekve olvasott. A tankönyv nyitva hevert mellette. — Elintéztem — ölelte át a fiú fejét. Felvette a földről a piros ceruzát, s mellételepedett a heverőre. Zavartalanul olvasott tovább. — Figyelj rám! Pénteken kell bemennem a kórházba. — Igen? — tovább lapozott. — Nem is örülsz? — De — s szórakozottan megcsókolta. — Ugye elkísérsz? — Természetesen — sdüny- nyögve letette a könyvet. Pénteken reggel izgatottan készülődött — Nem is tudom, kifessem-e a számat? — töprengett a tükör előtt. — Kórházba minek — mondta Péter. — Különben is sietni kell, már fél nyolc, s én még nem borotválkoztam. Az öregasszony dühös, ha sokéig használjuk a fürdőszobát — Igen... — válaszolta békítőén. A kapuban Péter megkérdezte: — A papucsot becsomagoltad? — Jaj, elfelejtettem! — és visszaszaladt. Az üres szobában sokáig keresgélt, végül egy régi újságba csomagolta a papucsot. A ház előtt Péter türelmetlenül topogott. — Meddig kísérjelek? — Csak a bejáratig. — Nem fogsz félni? — Ugyan! Szótlanul mentek egymás mellett — Szervusz, majd érted jö- í vök! — Szia! — és megcsókolták egymást. A sarokról Péter még visz- szafordult, integetett. A folyosón már várakoztak néhányan. Egyenként hívták be az asszonyokat. Itt volt az utolsó ellenőrző vizsgalat. Mikor a nevét kiabálták, összerezzent. Nyugalmat színlelve diktálta be adatait. A felvételi Irodán majdnem zavarba jött. Nem találta a pénzét. Végül a táska aljában akadt rá. — Nem is tudom mennyi — nézett tanácstalanul az adminisztrátornőre. Az szótlanul elétoltá a nyugtát. Kiszámolta a pénzt. Átvette a bizonylatot. — Ez legalább megmarad. Emléknek... — szólalt meg most az öregedő adminisztrátornő. Körmét végighúzta a papír élén és táskájában kotorászva kiment. Megmutatták a szobáját. A szülészeten jutott neki hely. A kórterem három ágyából kíváncsian nézegették. Az ápolónő kimenőben még odaszólt a többieknek, készüljenek a szoptatáshoz. A három asszony egyszerre kezdte kigombolni az ingét. Táskáját a kezében fogva tanácstalanul állt az üres ágy mellett. — Üljön le, kedves! —biztatta az ablaknál fekvő kövér asszony. — Lányt, vagy fiút vár? — érdeklődött egy fiatalasszony. Nem értette. Tekintete körüljárt a három asszonyon. Kigombolta a kabátját, a többiek látták, hogy nem állapotos. Az ápolónő kétszer fordult, míg behozta a síró pólyáso-* kát. A mellette fekvő asszony a fal felé fordulva szoptatott. — Kisfiú? — ágaskodott. Az asszony nemet intett. A kövér mama megjegyezte: — Szoptatás közben nem szabad beszélni! Levetkőzött, papucsot húzott és az ágy szélére könyökölve nézett maga elé. Az osztályos orvos jött be. — Már vártam. Elintézte a felvételt? — Igen. — Akkor jöjjön velem! Köpenyét összefogva követte. Folyosókon, csapóajtókon mentek át. — Itt várjon. Üljön le egy kicsit. A pad jobb oldalára húzódott. Leste az ajtót. — Kire tetszik várni? — állt meg egy nővér előtte. — A főorvos úrra! — furcsán, mélyen szólt a hangja. — Bocsánat — lépett tovább zavartan a nővér. A köpenye sarkát tépkedte. Mereven, oldalához szorította a kezét. A pad * fölött rajzos plakátok. Olvasta a szöveget. A képet nézte. Egy kislányfej, egy tál gyümölcs, egy kéz és a csapból folyóvíz. A kórház szagától émely- gett a gyomra. Megfordult. Egy másik plakátról szőke gyerekfej nézett vissza rá. A plakát nagy kérdőjele alatt a szöveg: Legyen, ne legyen? Megkapaszkodott a pad támlájában. — Majd elmúlik, nyugtatta magát. A főorvos állt az ajtóban. — Tessék! — szólt ki érte. — Rosszul érzi magát? — Nem, köszönöm semmi! Ügyetlenül feküdt föl az asztalra. — Ne féljen, elaltatjuk — nyugtatta az orvos. Lekötötték a haját. Lábára vászoncsizmát húztak. — Csússzon csak előbbre! Kényelmetlenül feküdt. — Kérem, kolléga az altatást! A fiatal szőke orvos készségesen hozta az injekciós tűt. —> Jó a vénája? — Nem. — Szorítsa ökölbe a kezét! A műtőlámpában minden tükröződött. — Nézzük a másik vénáját! — ült át az orvos a bal oldalára. A főorvos fényes műszereket vett át a nővértől. — Nem találom a vénáját! — már a harmadik helyre szúrta a tűt. Kicsit felemelte a fejét, — Ne mozogjon, kérem! — szólt rá erélyesen a főorvos. Engedelmesen visszahanyat- lott. A lámpában a főorvos kimért mozdulatai. Egészen lassan. Forogni kezdett a műszer, amit figyelt. A lámpa elhomályosult. Már nem látta az orvost, csak a szőke gyerekfejet. Kellemes bódultságot érzett. A vénáját megtalálta a tű. 'ssss/s/ss//sssssss/sssssssssssss/ssssssssyysss//ssjss/ssjsssss/ssssjssss/ssssysssssss*ssssssssssssssss/sss/ssssssssssssssssssss/ssss/sssss/sssssssss*svssssss/sssss*s*sfs/s* Jadvign Rutkovsskajn Miután kialudt a fény és peregni kezdett a film, a feleség oldalba bökte a férjét: — Látod? — Persze, hogy látom — hümmögött vissza a férj. — De ne a vásznat nézd, hanem azokat ott ni, akik előttünk ülnek! Felháborító! — Kérem, legyenek csendben, — szólt valaki a sor jobb szélén. — Bocsánat, — válaszolta a férj, majd az asszony füléhez hajolt és belesúgta: — Mondd, kérlek, miért sért téged, ha azok ott csókolóznak? — Pszt! Csend legyen már! Miért beszélnek ott?! — zengte immár szinte az egész kórus. — Látod, Zoszja, ez mind temiattad van. Fejezzük be a beszélgetést! — kezdett ingerültté válni a férj. — Akkor mondd meg nekik, hogy ne boruljanak annyira össze, hanem húzzák szét a fejüket, mert semmit sem lehet tőlük látni. — Hajolj hozzám közelebb, vagy tessék, ülj te az én székemre, úgy jobban látsz. — Hogyisne! Még ezek miatt a szégyentelenek miatt fogok én itt két óra hosszán keresztül nyomorogni! — Nem lenne szíves befogni végre a száját?! — fújta dühösen hátulról valaki. — Szemtelen! — sziszegte vissza az asszony. — Arcátlan pimasz! — Most már aztán elég legyen! — mordult rá a férje. — Tudhatnád, hogy a fiatalok a földkerekség minden mozijában csókolózni szoktak. Mi ebben a kivetni való?!! Valamikor ... még fiatal koromban ... én magam is... — Hogy mondod?! — érdeklődött élénken az asszony. — Hogy fiatal korodban te is... mint ezek... érdekes, én egyáltalán nem emlékszem rá! Ta- deusz! Kivel csókolóztál te fiatal korodban a moziban?! Kivel?! — Kivel, kivel... Biztos nem valamelyik utcaseprővel, képzelheted. — Szóval így?! És nekem ezt csak most kell megtudnom! És itt!... Értem már, miért nem háborodsz te fel az effajta viselkedésen!... — Senki sem tudja már ott annak a szószátyárnak befogni a pampulláját?! — méltatlankodott ismét erőteljesen valaki. — Ezt sosem fogom magának megbocsátani! — fújta feléje epésen az asszony. — Nyugodj már! Zoszja! Mért nem hallgatsz? — Légy nyugodt, én nem hagyom magam! Elég nem szép, hogy így sértegessék a nejedet! — Lehetetlen veled moziba járni! Csak mennénk már innen minél hamarabb! — És ezt egy férfi mnndia?! Ügy veszem észre, még ettől a tejfelesszájútól is begazolsz! Hé, fiatalember! Sokáig fognak még ott csókolózni? — Valami baj van? — fordult hátra a megszólított fiatalember. — Kérdezni akart valamit? — Azt akarom, hogy viselkedjenek tisztességesen! Mit csinál ott azzal a szegény lánnyal!? Eljön az ember moziba és nem tudja nézni az ilyenek miatt a filmet! Az efféle intim dolgokat otthon szokták elintézni, ahol senki sem látja! — Milyen igaza van! — szólt ismét hátra a fiatalember. — Csakhogy mi diákotthonban lakunk . .. Esetleg, ha kölcsönadná a lakását, amíg a filmet nézi... — Szemtelen siheder!. .. Ezek azt hiszik, hogy övéke .. Mondott volna még többet is, de a jegykezelő kézen fogta és kivezette a nézőtérről A férje szégyenkezve kullogott utána ... Egyébként semmit sem vesztettek. A film rettenetesen unalmas volt, es senki sem értett belőle semmit. (Krecsmáry László fordítása) NQGRÁD — 1970. március 15-, vasárnap 0
