Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)

1970-03-15 / 63. szám

Elő lanúh a negyedszázadról Tovább adni az élet tapasztalatait A balassagyarmati Goldper­ger Istvánról nyugodtan el­mondhatjuk, hogy megjárta az élet iskoláját. A pályamun­kás és mosónő fia, volt üzleti kifutó, segédmunkás, ingyenes kisegítő díjnok a vármegyénél. — Ez véleményem szerint determinálta is hovátartozá- som, még akkor is, ha később hivatalt kaptam a vármegyé­nél. De talán ennél a beszél­getésnél nem is ez a fontos — vélekedik. — Magam, még az 1938—37-es esztendőkben a Révész Gábor vezette szocia­lista csoporthoz tartoztam. Így teltek az évek. Már irodasegéd voltam, amikor estéről estére hallgattuk a moszkvai rádió adásait. Érdekelt bennünket: hol tart a front, mikor várha­tó Balassagyarmat és környéke felszabadítása... Hosszúak voltak ezek a he­tek, hónapok Goldperger Ist­ván számára is. A vármegye alispánja kiadta a parancsot, hogy kitelepítik a vármegye- házát, a tisztviselők is hagy­ják el a várost. ¥■ — Már hallottuk az ágyú- lövésekét. Tudtuk, hogy itt van a közelben az annyira várt szabadság. Mit tettem? Megtagadtam a felszólítást, itthon maradtam. Emlékszem, pontosan. December kilence­dikét mutatott a naptár, ami­kor Balassagyarmatra bejöt­tek a szovjet katonák. Még aznap délelőtt sokadmagam- mal a felrobbantott vasút­állomáson dolgoztunk. Ko­sárba szedtük össze a lőszere­ket, a romokat takarítottuk. A régi vármegyeházát kór­házzá alakították át. De sür­gős feladat volt az is, hogy normális élet kezdődjék. — Január 11-én már mun­kára jelentkeztem. Barják Jánossal, a levéltár rendezésé­hez láttunk. Olyan mindenes­félék lettünk egyszerre, lmok, hivatalsegéd, takarító, fűtő és ügyintéző. A megyei közigaz­gatás összesen két szobában kezdődött eL A közigazgatási élet mellett Goldperger István, Kovács István és Kovács Pál mellett megkezdte a szociáldemokra­ta párt szervezését. A párt baloldali szárnyát erősítette. Később a szakmaközi bizott­ság elnöke, majd a főispán mellett tanácsadótitkári posz­ton találjuk. — Az igazi munka 1945. március 13-án kezdődött szá­momra. A szövetséges ellen­őrző bizottság, más néven a kontroll komisszió megbízott a 600-as földreformtörvény végrehajtásával, a földosztó bizottságok tevékenységének segítségével. Jártuk a falvakat. Molnár Károly, a kommunista, én a szociáldemokrata pártot képviseltem. Közös falugyűlé­seken szónokoltunk, hirdettük a földosztás szükségességét *■ Ha valaki azt hinné, hogy könnyű volt ez a munka, na­gyot tévedne. Igaz, minden fa­luban nagy volt a földigény, számos községben még na­gyobb a bizalmatlanság. Az emberek nem akarták hinni, hogy végre övék a föld. Amellett, hogy a földosztó bi­zottságok Is követtek el hibá­kat legnagyobb gondot mégis a falvakban elterjedt rém­hírek jelentették. Számos he­lyen lehetett hallani: vissza­jönnek még az urak; vagy visszajönnek még a csendőrök, vigyázzatok azzal a földosz­tással. Bércéi, Nógrádmegyer szinte visszhangzott ezektől a megjegyzésektől. A régi, itt maradt urak, a zsírosabb gaz­dák pedig azt a rendelkezést szerették volna kijátszani, hogy 200 kataszteri holdat meg lehet tartani. — Ilyen körülményele között alakult meg a megyében is a megyei földbirtokrendező hi­vatal Sukarek Lajos vezetésé­vel. Engem is más beosztásba küldtek. A közellátás és poli­tikai ügyek intézője lettem a vármegyén. Egyik legnehezebb feladat az élelmiszer biztosítá­sa volt. Amikor pedig a me­gyei állami közmunkaügyi szervezet vezetője lettem, Eltűnik Velence? Mentsétek meg Velencét. Ez itt a Szent Márk tér? könnyebb lett a dolgom. Szer­veztük az újjáépítést, a köz­munkát, utat építettünk, bá­nyát nyittattunk. Átszervezés után az épités- és közmunka­ügyi igazgatóság vezetőjeként pedig már a megye első há­roméves tervét készítettük elő. Nagybátonyban a bányák épí­tését, Salgótarjánban az épít­kezés megkezdését szorgal­maztuk. Közben elvégeztük az iskolák államosítását, tatarozá­sát, Karancskesziben, Piliny- ben, Nőtincsen, Ságújfaluban pedig bővítettük az oktatási intézményeket. A gazdasági és szervező munkák mellett Goldperger 1st. ván ott volt a két párt egye­sülésénél is, mint az egység­bizottság tagja. A Magyar Dolgozók Pártja megalakulá­sa után mindjárt a végrehaj tó bizottság tagjának válasz­tották. A hosszú és göröngyös úton sok mindenen keresztülment. Dolgozott a megalakult megyei tanácson mint osztályvezető, később a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál, igaz­gató a Vasipari Vállalatnál, s 1965-től ismét a Gabonafelvá­sárló és Feldolgozó Vállalat következett, ahol jelenleg is mint osztályvezető tevékeny­kedik. — Mindig szerettem, ma is szeretem a politikai munkát. 1948-tól végzek propagandista munkát, 1957-től pedig mun­kásőr vagyok, most tartalék- állományban. De, hogy járta­sabb legyek a politikában, még 1964-ben elvégeztem az esti egyetemet is. Egy évem van még a nyugdíjig, de azt szeretném, hogy továbbra is végezhessek pártmunkát, azt, hogy tovább adjam az élet ta­pasztalatait ... Ügy érzem, mostanában mintha kevesen végeznénk pártmunkát, mint­ha hiányozna az úgynevezett kis, vagy apróbb feladat. Vagy talán azt hisszük, ha a gaz­dasági munka jó, akkor min­den rendben van?... Talán még egyet... Sokan voltunk,- vagyunk, akik ott voltunk az élet újjákezdésénél. Azt sze­retnénk, ha többet foglalkoz­nának velünk. Magam elége­dett vagyok. A mosónő uno­kái, gyermekeim azok lettek, amik szerettek volna. Az egyik fiam közgazdász, a má­sik erdész. Mind a két lá­nyom pedagógus. Engem is megbecsülnek, úgy érzem. Somogyvári László Riport a riporterrel A „Tiszán innen — Du­nán túl” rádiósvetélkedő leg­utóbbi fordulójának pontva­dászata amatőr riporterek küzdelmével kezdődött. A négy szereplő közül a megye- székhelyek: Salgótarján és Tatabánya képviselői az el­érhető ötből egyaránt hár- mat-hármat szereztek. A küz­delemnek ezt a szakaszát ja­vunkra a balassagyarmati ri­porter, Gellén Zoltán szerep­lése döntötte el: négy pontot kapott a zsűritől az esztergomi vetélytárs két pontjával szem­ben. — A feladatot: két perc­ben ismertetni Balassagyar­matot, néhány órával az adás kezdete előtt kaptam meg — mondja Gellén Zoltán. — Két perc igen rövid idő egy vá­ros bemutatására, s nékem annyi minden elmondaniva- lóm volt! Sajnos, több intéz­ményt, üzemet nem volt idő bemutatni az ország nyilvá­nosságának — ezek dolgozóitól most kérek elnézést. — Honnan merítette a ri­portot bevezető, a palóc lá­nyok szoknyájával kapcsola­tos kezdő sztorit? — Őszinte legyek? A felesé­gem adta az ötletet: „Remé­lem ezt a közvetítőkocsit nem úgy kell elindítani, mint a palóc menyecskék szoknyá­ját” — mondta, a sok szok­nyát lendületbe hozó kezdő lökésre célozva. — Ezt a bevezetést Szepesi is értékelte. Csakhogy hozzá­tette : egy kissé gyorsan mond­ta a szöveget. — Megint csak azt tudom mondani; a két perc! Sietni kellett, hogy beleférjen még a második, a befejező, színe­sítő hangmotívum Is: a ba­lassagyarmati postások kürt­jele. A kürtöt — eredeti pél­dány — az utolsó percekben sikerült csak előkeríteni Zó­lyomi Józsefnek, a Palóc Mú zeum igazgatójának jóvoltá­ból. — A rádióban aznap este az is elhangzott: idegenveze­tőnek készül. Mi igaz ebből? — Nem idegenvezetést, ha nem országjárás-vezetést ta­nulok. A kettő között szoros rokonság van, a különbség benne foglaltatik a nevük­ben. Az országjárás-vezetés a TIT kebelén belül működik, Egy tanfolyam, s 30 órából áll. Természetesen a vizsgaanyag elsajátítására ennél jóval töb­bet kell fordítani. A közeljö­vőben lesz a vizsga. Amihez sok sikert kívá­nunk Gellén Zoltánnak. Már csak azért is, mert lehet, hogy egyszer majd ő vezet bennün­ket a TIT valamelyik ország­járó túráján. (b. 1.) Korszerű egészségügyi nevelést Ami a gyógyításnak a megelőzés, az a Vöröskeresztnek az egészségügyi felvilágosítás Csaknem tíz esztendeje, hogy ez a vöröskeresztes munka gerince. Változatos módszerek­kel egy célt közelített meg egyre jobban a szervezet: he­lyes egészségügyi szemléletet adott az embereknek, alapve­tő ismeretekkel látta el őket Hosszú évek során e feladatát betöltötte. Ma már ta­lán nem akad egyetlen ember sem, akinek ne lennének birtokában a higiénikus, célszerű életmód leglényegesebb ismeretei. Egyre inkább indokolt az egieszsegügyi felvilágo­sítást az egészségügyi neveléssel helyettesíteni. Mert tud­juk ugyan, hogy naponta kétszer fogat kell tisztítani, hogy étkezés előtt kezet kell mosni, de korántsem biztos, lio-gy megszerzett ismereteink szellemében élünk. Az egészségügyi ismeretek átadása, és az egészséges életmódra való nevelés ma még az elmélet és a gyakorlat kettősségét mutatja. Az elmélet önmagában lehet nagyon szép dolog, de vajmi keveset ér, ha helyes gyakorlattal nem kapcsoljuk össze. Az elmúlt esztendőben Balassagyarmat város 1200 ta­nulójának tíz kérdést tettek fel. A helyes tisztálkodásra, az egészségügyi szokásokra vonatkozó kérdésekre a tanulók túlnyomó többsége jól megfelelt. A felmérés bebizonyította, hogy a fiatalok rendelkeznek a megkövetelhető egészség­ügyi szemlélettel és tudással De naponta példák sokasága igazolja, hogy a helyes egészségügyi szemlélet nem mindig érvényesül a gyakorlatban. Az ifjúság egészségügyi nevelésének lehetősége nincs eléggé kiaknázva megyénkben. Pedig képlékeny, formálha­tó anyaggal van itt dolgunk, a legszebb és legtartósabb eredményeket éppen itt lehetne elérni. Az iskolások öröm­mel fogadják és kérik az egészségügyi előadásokat, a peda­gógusok azonban már nem vállalják ilyen örömmel a fel­adatot. Holott akár nemi, akár más témájú előadásról^ le­gyen is szó, a diákok többsége bizalmasabb az osztályfőnö­kével szemben, mint egy idegen orvossal A vörös-keresztes aktívák mostanában gyakran vitázna! arról, hogy mi módon lehetne korszerűsíteni, a korábbiná' is jobban népszerűsíteni nevelőmunkájukat. És valameny nyi vita végül is azzal zárul: friss, változatos, érdekes, és — bármilyen furcsán is hangzik ezen a helyen — reklám­szerű módszerekre van szükség. A reklám alatt természe­tesen túlzások, ferdítések nélkülá propagandára gondo­lunk. A nagy tömeget megmozgató egészségügyi előadás nem lehet a nevedőmunka egyediül üdvözítő eszköze. Kiselő­adásokra, esetleg előadássorozatokra, kerekasztal-konferen- ciákira, vetélkedőkre, kérdezz-felelek estekre van szükség. Bármelyik formáról legyen is szó, mindig személyhez szó­ló, ha kell, érzelmekre ható módszerekre. És minden esetben új, friss módszerekre, mert — s ez nemcsak az egészségügyi nevelésre áll —, ami jó volt tíz évvel ezelőtt, egyáltalán nem biztos, hogy ma is kielégíti az igényeket. Az igényességhez pedig nem férhet halvány kétség sem. Az egészségügyi rendezvények mindegyikén telt ház fogadja az előadót, a sajtóban a legnépszerűbb írások közé tartozik az egészségügyi téma, a rádióban, a tévében szíve­sen hallgatják az ilyen jellegű előadásokat. Ugyanígy vitat­hatatlan az eredményesség is, elég, ha összehasonlítjuk az emberek tíz esztendővel ezelőtti és mostani egészségügyi kultúráját. A fejlődés mindennél hatásosabban bizonyítja a nevelés fontosságát. Sz. M. Százféle színben A Pamuttextilművek szé­kesfehérvári gyárában százféle színű bársonyt készítenek. A szivárvány minden színé­ben, köztük a legdivatosabb halvány színárnyalatokban, dolgozzák ki a bársony alap­anyagokat. A bársonyokat nyolc változatban bordázzák. A gyár a közelmúltban kor­szerű bársonykefélő gépet he­lyezett üzembe, amellyel még szebbé, még fényesebbé te­szik a kidolgozott anyagot. Negyedszázad a számok tükrében Asz általános iskolai és középfokú oktatás fejlődése A magyar művelődésügy egyik legszebb eredménye, hogy napjainkban minden ötödik állampolgár részt vesz miamilyen Iskolarendszerű oktatásban. 1938-ban alig 34 ezren végezték el a mai nyolc általános iskolai osztálynak megfelelő tanulmányokat, je­lenleg ez a szám évenként több mint 180 000; s csaknem 90 százalékban a tankötele­zettségi határon belül végez­nek. A közoktatásra fordított összeg — több esztendő óta — meghaladja az évenkénti 7 milliárd forintot. Egy diák nyolcévi általános iskolai ok­tatása 11 000 forintjába, négy­esztendei középiskolai oktatá­sa körülbelül ugyanennyibe kerül az államnak. 1948-ban, az iskolák álla­mosítása után alakult ki — a régi gimnázium alsó tago­zatából és a polgáriból — az új iskolatípus, a nyolc­osztályos általános iskola. Tantárgyrendszere, nevelési szisztémája arra épül, hogy azonos törzsanyagú oktatás­ban részesült fiatalokat bo­csásson szárnyra. 1938-ban mindössze 5868 szakképzett tanár szolgálta az alsó fokú oktatást, és még az 1949/1955- es tanévben is csupán 7400 tanári képesítésű pedagógus működött, jelenleg pedig 30 ezernél több hasonló felké­szültségű nevelő tevékenyke­dik az általános iskolákban. Az országos szaktanerő-szuk- ségletet a felső tagozatokban több mint 80 százalékban si­került már kielégíteni. 1952—1953-ban kezdődött meg a hátrányos helyzetű fa­lusi kisiskolák körzetesítése. Ennek fokozatos kiterjeszté­sével ma már az egykori 400 000, vagyis minden har­madik kisdiákkal szemben — csak minden hatodik gyerek jár részben osztott vagy osz­tatlan iskolába. Az arányok javuláséit nagyban szolgálják az általános iskolai diákottho­nok — népszerűén: tanyai kollégiumok. Az elsőt 1954- ben hoziták létre. Jelenleg 84 általános iskolai diákotthon működik, több mint hatezer diáknak adnak otthont 237 nevelő felügyeletével. Az is­kolai napközi otthonok háló­zata — ami szintén a felsza­badulás után alakult ki — 200 000 tanuló számára nyújt rendszeres étkezést és állandó pedagógiai felügyeletet Jelentős lépés volt a közok­tatás fejlesztésében az a tör­vény, amely a korábbi 14 esztendőről további két évvel fölemelte a tankötelezettség határát: akik a nyolc általá­nos elvégzése után nem ta­nulnak középfokú iskolában tovább és napi négy órát meghaladó munkaviszonyba sem lépnek — 16 éves ko­rukig továbbképző iskolába járnak. Az általános iskolai tanulók száma az 1969/1970-es tanév elején 1 178 000 volt, valami­vel kevesebb az előző évinél. A felső tagozatos tanulók 94 százaléka szakrendszerű okta­tásban részesül. Elterjedőben vannak az ok­tatásban a szemléltető eszkö­zökön túl, az úgynevezett tö­megkommunikációs formák. Meghonosodott az iskolarádió és az iskolatelevízió rendsze­res műsora, ezeket az adáso­kat az iskoláknak több mint 60 százaléka rendszeresen ve­szi. Minden negyedik iskolá­nak van már hangosfilmvetí­tője, s az intézmények há­romnegyed része rendelkezik diavetítővel. Az általános is­kolák felében található mag­netofon, több mint 70 százalé­kában pedig rádió — az ok­tatás szolgálatában. Az isko­lai könyvtárak az ötvenes évek elején csak mintegy 300 000 kötettel rendelkeztek, azóta könyvállományuk több mint tízszeresére növekedett A középiskolai továbbtanu­lás szempontjából oktatás­ügyünk — mind a tanintéze­tek, mind tanulóik száma, mind a tananyag korszerűsége tekintetében — világviszony­latban is rangos helyen áll. A háború előtti utolsó tan­évben 52 349 volt a közepi», koiás diákok száma, ezzel szemben az 1968/1969-es tan­évben az ország 586 középis­kolájában (1938-ban csak 285 volt) 335 338-an tanultak. Je­lenleg a középiskolákban, csupán a nappali tagozaton a 15—18 éves kordáknak közel egyharmada, 230 000 fiatal ta­nul. A középiskolai tanulóit csaknem 60 százaléka leány. 1930-ban minden negyvene­dik tanuló tett érettségi vizs­gát, 1960-ban már minden hu­szadik; s ez az arány azóta is évről évre emelkedett. A középiskolai képzés kor­szerűsítése érdekében alapve­tő változást hozott az 1961- ben alkotott törvény, közis­mert nevén az oktatási re­form. Egyik eredménye: a gimnáziumok mellett meg­született — a felsőfokú ta­nulmányokra szintén előké­szítő — szakközépiskolák rendszere. Az ugyancsak megújhodott gimnáziumban az új formát a tagozatos (kü­lönböző nyeilvi, matematikai, zenei stb.) osztályok jelentik Az utóbbi években előtérbe került a dolgozók szakiskolai továbbtanulása is. Az okta­tási reform a régebbinél ma­gasabb szintre emelte a szak­munkásképzést: a rossz emlé­kű inasiskolák helyett ma a szakmunkástanulókat 390, jó­részt korszerű iskolában ok­tatják. Kétszázhúsz tanulóott- honban több mint 27 000 fia­tal kényelmes elhelyezéséről, jó ellátásáról gondoskodnak NÓGRÁD ts 1970, március 15-, vasárnap v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents