Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)

1970-02-05 / 30. szám

Fel tír. mer elfphvo anyag ? Ismét a harminc százalékról K rét írás, a Harminc szá­zalék, ami használha­tatlan és a Nem elveszett anyag után néhány gondolat — s még több kérdés — to­vábbra is foglalkoztat. Az ér­deklődő újságolvasók emlé­kezhetnek rá, mindkét eset­ben a Dunai Vasmű és a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek közötti partneri, üzlet­társi kapcsolatok töprengésre késztető vonásait boncolgat­tam, azt a tényt, hogy az Acélgyár az évente megren­delt mennyiség meglehetősen nagy százalékában köteles, vagy hajlandó — a minőség­lánc létrejötte ellenére — át­venni olyan alapanyagot, ami­re közvetlenül nincsen szük­sége. Nem egyedi a jelenség, a vállalatok közötti együttmű­ködésben gyakorta találkozha­tunk vele, nem lehet érdek­telen, ha vizsgálódás tárgyá­vá tesszük, hogyan alakulhat ki hasonló helyzet, mérlegel­jük a — kicsit általánosnak tekinthető — magyarázatokat, indokokat, okokat, s egymás mellé állítjuk a lehetséges megoldásokat. A vállalatok gazdálkodásá­ban bármikor előfordulhat, hogy váratlan megrendelést kapnak, amelynek teljesítése komoly nyereséggel jár, lehet­nek különleges anyagigények, s az előrelátás hiányából szár­mazó termelési problémákat se hagyjuk számításon kívül, amikor minden azon múlik, milyen a kapcsolat az alap­anyagot szállító vállalattal, megkapják-e gyorsan és so­ron kívül mindazt, amit a megrendelőlapon felsorolnak. Az a kérdés, helyesen te­szi-e a megrendelő, ha a szál­lító „megértését”, jóindulatát azzal igyekszik kiérdemelni, hogy beleegyezik olyan meg­oldásba, amiből csaknem any- nyi kár származik, mint ha­szon? Nem volna jobb, cél­ravezetőbb és olcsóbb, ha a kényszerhelyzetet újabbakkal, a kényszerhelyzetek soro­zatával nem tetéznék? Mert mi történik az átvett anyag­gal, amire nincsen szükség? Fel kell használni, megren­delő után kell futkosni, al­kudozni, egyezkedni kell, hogy elfogadja az ebből ké­szült terméket, ami kompro­misszumokkal, nem ritkán bevételcsökkenéssel, minőség- romlással jár. Vajon érde­mes-e az egye gondból kettőt, ötöt vagy tízet csinálni? Vegyük a másik eshetősé­get, amikor az igénylő időben és rendben benyújtja megren­delését, de a gyártó vállalat csak akkor szállít, ha bizo­nyos terheket átháríthat a partnerére. Erre nagyonis va­lós belső problémák, nehéz­ségek késztethetik, talán mé­gis rá lehetne bírni némi anyagi ösztönzéssel — nevez­zük kockázati, vagy akár sür­gősségi felárnak —, hogy a termelési egyensúlyát ne a „járulékos” anyagok elsütésé­vel • igyekezzék megőrizni. Vagy jobb az Acélgyárnak vagy bármely más vállalat­nak, ha árut kap a pénzéért, akár pillanatnyilag használ­hatatlant is, mégha ezzel a felár nagyságrendjét messze meghaladó kockázatot vállal is magára? Ami a két vállalat közötti kapcsolat másik oldalát illeti, kézenfekvőnek látszik a kér­dés: a Dunai Vasmű valóban annyira rá lenne utalva, olyan szegény lenne, hogy rákény­szerül a keresett termék he­lyett azt adni, amit előállí­tani képes? Csak az Acélgyár­ral folytat ilyen partneri gya­korlatot, vagy valamennyi megrendelőjével? Ebben az esetben csupán 70 százalékos értékű üzemnek tekinthető, hiszen a termelési kapacitása 30 százaléka erejéig csak olyan terméket képes szállíta­ni amire nincsen igény. Vagy mindössze arról van szó, hogy az Acélgyár kife­jezett kérésére elvállalt, kí­sérleti gyártás alatt levő új termék, a kötött széntartalmú acél előállítása során képző­dött „selejtet”, a „tanulópénzt” akarja megfizettetni a Dunai Vasmű? Eddig rendben is len­ne. hiszen köztudomású, a vasmű jobbára lágyacél gyár­tására hivatott, ami tehát a profilon kívülesik, érthető, ha csak akkor veszik fel a terméklistára, amennyiben a megrendelő magára vállalja ennek kockázatát és következ­ményeit. Nézzük azonban a számo­kat, mert ezek makacs, iélre- magyarázhatatlan dolgok, né­ha ugyancsak meglepő té­nyekre derítenek fényt. A Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek évente 20 ezer tonna acélt kap Dunaújvárosból. A köl­csönös megállapodások sze­rint a kötött széntartalmú acél harminc százalé­ka erejéig bizonyos határon belül bármit és bármikor, ami tulajdonképpen nem kellene. Ez évente 1200 tonna, míg az igényük a kötött széntar­talmú acélból mindössze 4 ezer tonna. Ez nagyjából azt jelenti, hogy harmadany- nyl „rosszat” kötelesek át­venni, mint amennyi jót kap­nak. Egyáltalán, a kötött szén­tartalmú acél gyártásánál csak minden harmadik széria sikerül, ilyen nagy lenne a hibaszázalék? Nincs itt vala­mi ellentmondás? S a „járu­lékos” anyag átvételi kötele­zettsége egyáltalán még med­dig tartható fenn? Jobban bízom, hogy ez a néhány gondolat és kérdés — szélesebb körben és általánosabb síkon — köz­érdekű vitára készteti a szak­embereket és a hozzáérétőket. Az eszmecsere olyan össze­függéseket tárhatna fel, ami­ket munkájukban később so­kan hasznosíthatnának. Kiss Sándor Étel — ital, szerszámgép és kombinát... A legforgalmasabb hely a balassagyarmati fmsz-nél a kereskedelmi osztályvezető, nevezetesen Dolla Sándor szobája. Szinte minden öt­percben nyílik az ajtó, el­számolásokat kell aláírni, a postás fontos leveleket, cso­magot hoz, vagy éppen va­lamelyik távoli egységből az egyik dolgozó a városban jár­va betér ide problémáit megbeszélni. A telefon is sűrűn csörög, úgyhogy alig van ideje az osztályvezető­nek kérdéseinkre válaszol­ni? — Mi a legfontosabb mun­ka most a kereskedelemben? — érdeklődünk. — A tsz-zárszámadásokra való felkészülés. Ez egyrészt abból áll, hogy az árukész­let választékát növeljük, másrészt, hogy a közgyűlé­sek alkalmával szokásos vendéglátást megszervezzük. Ez utóbbit a Balassa Étte­rem dolgozói végzik, akik nemcsak a körzet területére, hanem az egész járás köz­ségeibe kiszállítják a finom vacsorát, jó borokat és ott helyben fel is szolgálják. Egy-egy ilyen rendezvényen 300—400 adag háziasán ké­szített disznótoros vacsora is elfogy. — Hallottunk a szerszá­mok, kisgépek árusításáról is. Mit tud mondani róla? — Másik nagy feladatunk az év elején az üzemek, tsz- ek, állami gazdaságok fel­keresése az igények felmé­rése érdekében. A kereske­dem! osztály és a mezőgaz­dasági szakbolt dolgozói ed­dig mintegy 50 közös gazda­sághoz, üzemhez látogattak el és ajánlották fel, hogy az év folyamán szükséges vas­árukat, szerszámokat, kis­gépeket részükre beszerzik. Ily módon már számos meg­rendelést vettünk fel, amit a termelőüzemekkel és a nagy­kereskedelmi vállalatokkal való megállapodások követ­nek. — Jövő tervek? — Legközelebbi célunk egy ezer négyzetméter alapterü­letű vendéglő építése Balas­sagyarmaton. A tervek már elkészültek, az építkezést a tavasszal kezdik meg és a befejezés 1972 végére esedé­kes. Az új létesítmény mint­egy hétmillió1 forintba ke­rül és helyet kap benne egy étterem, egy bisztró és egy kisebb vadászterem, amiben zártkörű rendezvényeket le­het majd tartani. K. E. Sz 'mád rí sah irlefén Elmaradt lehetőségek A Cserhát lankáin gazdálko­dó tsz-ek közül a kutasói közös gazdaságot lehetett a legki- egyensúlyozottabbnak tekinte­ni. A tsz eredményei 1966-tól egyenletes fejlődést mutattak. Különösen kiemelkedett az 1968. évi termelés, amikoris a bruttó jövedelem az aszá­lyos körülmények ellenére is negyven százalékkal emelke­dett. Több mint egymillió fo­rintos biztonsági alapot ké­peztek. Lassult az ütem A közös gazdaság az 1969-es évben viszont már nem a ko­rábbi ütemben, csak kismér­tékben fejlődött, egyes muta­tóknál pedig még az 1968. évi eredményeket sem érte el. A lemaradás okairól eléggé önkritikus hangon számolt be a kutasói közös gazdaság el­nöke, Mészáros Gábor a zár- számadási közgyűlésen. A leg­főbb baj, mint mondotta, hogy a növénytermesztési főágazat nem hozta a tervezettet és a múlt évi árbevételhez képest is mintegy 0,5 millió forint lemaradás tapasztalható. Kü­lönösen károsan éreztette hatá­sát a kenyérgabona, az őszi és a tavaszi árpa, valamint a cu­korrépa gyengébb termésát­laga. Az állattenyésztésben elért hozamtöbblet, valamint az Ál­lami Biztosítótól kapott közel félmillió forintos kártérítés eredményeképpen árutermelé­si tervüket kismértékben si­került túlteljesíteni. A bruttó termelési érték idei, 9,3 millió forintos tény- száma azonban több mint y- millióval maradt el a múlt évi bázishoz képest. Elég nagy­mértékű volt az 1969. évi gaz­dálkodásban a kiegészítő és melléküzemági tevékenység csökkenése, pedig ezen a té­ren a járás és a megye közös gazdaságai nagyot léptek elő­re . A kutasóiak elmaradása an­nál is inkább sajnálatos, mert az utóbbi években mindig gyarapították a járási átlago­kat. A járás többi közös gaz­dasága ugyanis együttesen mintegy 30—35 százalékos mértékben túlszárnyalta az előző évi főbb mutatókat. Elavult normák A kismértékű fejlődés okait keresve, a zárszámadói be­számolóhoz kell visszakanya­rodnunk. Az eléggé önkriti­kusan csokorba kötött gazda­sági elemzésből ki kell emelni a vezetők együttműködésének hiányát, a gazdálkodás terv- szerűtlenségét, a szakmai szín­vonal alacsony voltát és vé­gezetül a vezetők és tagság közötti elégtelen együttműkö­dést. Nagyon kritikusan és bát­ran elemezte a hiányosságo­kat az ellenőrző bizottság el­nöke, Mocsári Pálné, a zár- számadási közgyűlésen el­hangzott beszédében. Beszá­molója alapján különös je­lentőségű fogyatékosságok, hogy például a múlt évihez képest egyhónapos határidő-el­tolódással takarították be a nyári kalászosokat. A kisebb termésből is nagyobb volt a szemveszteség az előző évi­nél. Elveszett a kombájnszal­ma jelentékeny része, noha két szalmabálázót is vásárol­tak. Az őszi munkáknál is érző­dött a nyárból örökölt idő­zavar; a vetési idő kitolódott, erősen megkésett a kukerica­szár vágása, és az őszi mély­szántást sem tudták maradék­talanul elvégezni. Mind a nyá­ri, mind az őszi problémákat erősen elmélyítette az is, hogy a traktorosok, kombájnosok. munkagépkezelők egy része még most sem kapta meg a nyári munkákra kitűzött cél­prémiumot. Egyes területeken a norma, másutt a bérezés okoz fe­szültséget. Nem véletlen, hogy új bérszabályzatot kémek a közös gazdaság tagjai, mely a régi elavult romákon változ­tat, ugyanakkor érthetőbbé és ésszerűbbé is teszi ézt a rend­kívül fontos adminisztratív feladatot. A rendszeresen dolgozó ter­melőszövetkezeti tagoknak ki­egészítő részesedésként mint­egy 10 százalékos többletjö­vedelmet sikerült fizetni. Az 1968. évi 14 778 forinttal szem­ben 15 224 forint jutott egy tagra az 1969. évi zárszámadás alapján. Tenni kell Jogos az a következtetés, hogy szervezettebb'gazdálko­dással, a szocialista bérezés elveinek helyesebb gyakorla­tával, a vezetőség jobb együtt­működésével, valamint a szo­cialista demokratizmus elvei­nek nagyobb mértékű érvény­re jutásával a közös gazdaság mutatói nagyobb mértékben javulhattak volna és a tagság is nagyobb jövedelemhez jut. Nagyon gondos és szervezett intézkedésre van szükség, hogy a kutasói közös gazdaság ren­dezhesse sorait és újra felzár­kózzon a pásztói járás jobb termelőszövetkezetei közé. Nem súlyosak a bajok, de a csök­kenő tendenciák figyelmez­tetnek. Dr. Bencze Barna Űj KISZ-szervezet Űj KISZ-alapszervezet ala­kult Salgótarjánban. A megyei kórház'tól különvált KÖJÁL KISZ-tagjai alakítottak ön­álló szervezetet. Az intézet­ben ideális feltételek mellett dolgozhatnak a fiatalok. Az alakuló ülésen a városi KISZ- bizottság titkára, Bőviz László indította útjára az alapszer­vezetet. Részt vettek az ülé­sen a gazdasági és tömegszer­vezet vezetői, és teljes támo­gatásukról biztosították az alapszervezetet, melynek tit­kárává Szenes Pétert válasz­tották. I T,#1 ....| "I 4 s utolsó út íavított GÁZ-ra tízezer kilométer garancia Használt autóalkatrész-árusítás Alsónémedi legnagyobb ipa­ri üzeme eddig is a MÉH- bontótelep volt. Jelentősége most tovább növekszik. Az AUTÓKER Vállalat felszá­molja Budapesten az Ecseri úti bontótelepét. A tavasztól mar csak különböző új alkat­részeket árusítanak ott. Meg­állapodást kötöttek a Pest— Bács—Nógrád megyei MÉH Vállalattal, hogy a forgalom­ból kivont kocsik utolsó útja mindhárqm megyéből ide ve­zet és bontásukat bérmunkád­ban átadják az alsónémedi te­lepnek. A vállalat már rengeteget áldozott a néhány éve ala­kult telepre. Akkor a futó­homokon kívül itt nem volt semmi. Rozoga kerítésen be­lül, a szabad ég alatt, pusz­ta kézzel végeztek minden munkát. Ma érdemes kimen­ni ide, mert több holdon sza­bályos gépesített üzem mű­ködik. A dolgozók védelmé­re, a munka gyorsítására to­vább modernizálják a tele­pet. Felépül a 14x48-as nagy­ságú szerelőcsarnok, ahol té­len is zavartalanul dolgozhat­nak. Ma még a villanymotorok szétszerelése, a használt autók darabolása jórészt a betonon folyik­A villanymotorbontás mel­lett —, amelyből a hasznos nemesfémet gyűjtik — a te­lepen ugyancsak az AUTÓ­KER megbízásából felújítási munkálatok is folynak. A GAZ—63-as típusú, átjavított kocsik futóművére tízezer ki­lométeres garanciát adnak. Itt szedik szét fődarabjaira az autóbuszüzem és a MÁVAUT buszait. A megjavítható kocsi­kat belső - fuvarozásra, rend­szám nélkül, az AUTÓKER ré­vén szintén itt árusítják. Külö. nősen a termelőszövetkezetek vásárolják belső anyagmoz­gatáshoz. Ugyancsak megbíz­ták a telepet a GARANT te­hergépkocsik alkatrészeinek eladásával. „75 éves a magyar állami hajózás” címmel kiállítás nyílt Budapesten a Közlekedési Múzeumban. A kiállításon haiómo- dellek segítségével mutatiák he a magyar hajózás fejlődését naniainkig. Képünkön: A kiállítás legszebb darahia. a magyar tengert hajózás büszkesége, az 1969-ben vízre bocsátott hatezer tonnás Budapest-tengerjáró modellje fíeke és barátság tanterem öt évvel ezelőtt a debrece­ni Fűvészkert utcai Általános Iskolában a tanulók és a ta­nárok létrehozták az első Bé­ke és barátság , tantermet. A szép és nemes gondolatot kö­vette egy győri iskola is. Sal­gótarjánban, a Gagarin Ál­talános Iskolában — az ország­ban harmadikként — május elsejére készülnek el a tan­teremmel. A kiváló gondolat­hoz társult a budapesti ti­zennyolcadik kerületi Engels utcai Általános Iskola is. Az ő munkájuk megkönnyítése érdekében azok az iskolák, amelyek Béke és barátság tanteremmel rendelkeznek, tablókkal lepik meg a buda­pestieket. A salgótarjáni is­kolások egy 160xl40-es tab­lót készítenek, amelyen oe- mutatják a város és iskolá­juk fejlődését­NÓGRÁD — 1970. február 5-, csütörtök 0

Next

/
Thumbnails
Contents