Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
ílelyzeffcrp egy általános iskoláról (1.) Még többet keresni? Ä bukás aránya: 25 százalék A félévi eredmények Kis- terenyén és környékén, a jelek szerint nem váltottak ki viharokat. A hír azonban elterjedt: az általános iskola bukási aránya a félévi bizonyítványosztáskor húsz százalék felett volt. Van aki huszonöt, más huszonkét százalékról beszél. A téma már önmagában véve is tragikus. Miről lehet szó egyáltalán? — vetődik fel a jogos kérdés, s a feltevő meditál. Hirtelen feltörő tanári szigor? A gyermekek érdektelensége? A szülői nemtörődömség? Kavarodnak a gondolatok, s először az iskolában is meglepődnek, amikor az újságíró a kérdést feszegeti. Az egyik tanár célratörően megállapítja: csak egyetlen színvonal létezik, a tantervi követelmény. Igaza van? El kell fogadnunk magyarázatát. De az osztályzatok ilyen mérvű alakulásában alaposabban szét kell néznünk: mi az oka annak, hogy például az ötödik c-ben huszonkét gyermekből tizenkettő bukott. Az iskola A kisterenyei általános iskola körzeti feladatokat lát el, ide járnak Pusztamárkháza, Újlak, Dorogpuszta és Szúpatak tanköteles korú gyermekei. Más-más égtáj felől érkeznek és a körzetesítés révén más-más igényeket hoznak magukkal. Illetve a körülmények meghatározzák fel- készültségüket, érdeklődési körüket, beállítottságukat, a mindennapi világról alkotott képüket. A bejárás megnehezíti helyzetüket, de lényegesen jobb lehetőséget teremt, mintha egy- vagy kéttanerős iskolában tanulnának. Tanyavilágban élnek, zártabb közösségben. És ez kétségtelenül hátrányt jelent számukra az ismeretek felszívásában. A körzetesítés révén viszont közelebb kerülnek a mozgó világhoz, ismereteiket szélesebb körből merítik. Mit mutat a statisztika? Varga Gáborné igazgatóhelyettessel megnézzük a félévi kimutatást. Sorolja az adatokat: — Évek óta nem volt anynyi bukás a harmadik és a negvedik osztályban. Ehhez kétségtelenül hozzájárult a nevelő változás is. Azt is lehet mondani, hogy ennek következtében túlságosan szigorúan értékelték a tanulókat, különösen a negyedik osztályban. A harmadikban sem a legszerencsésebb az 'összeállítás. Több tanuló korábban kettessel éppen hogy átevickélt, de a hibák most ugrottak ki. — Számtanból? — Igen, a tízes átlépésnél. Míg a tanár megmutatta az ujjával, hogy mennyi tizenhét plusz kilenc, addig rendben is ment minden. A sok segítségnek most már azonban az írásbeli műveletekre kell irányulnia. — A felső tagozatban mi a helyzet? Ott talán még kedvezőtlenebb a kép? — Kezdjük a nyolcadikosokkal. Igen fájó probléma. Az a-ban 37-ből kilenc tanuló bukott oroszból, a b-ben ugyancsak 37-ből hat, a c-ben 34-ből tíz. A hatodik a-ban harminc tanuló közül 14 gyermek bukott, ebből kilenc oroszból. Az ötödik c-ben 22 gyermekből 12 kapott elégtelent, ebből kilenc élővilágból és hét oroszból. — Mikor döbbentek rá, hogy félévkor nem éppen a leghízelgőbb eredményekre lehet számítani ? — Decemberben. Vezet az orosz A szemlélődő az első pillanatban megállapítja, hogy orosz nyelvből történt a legtöbb bukás. A 108 nyolcadikosból 25 kapott elégtelent. A tanulólétszám majdnem egynegyede! Szeptember elsejével az iskolába új orosz szakos tanár került, Stumpf András személyében. Az ilyenkor szokásos felmérő dolgozatok alapján megállapította, hogy a nyolcadikosok orosz tudása meg sem közelíti az átlag- színvonalat. Azt is lehet mondani, hogy kétségbeejtő. Mint komoly pedagógus múlttal rendelkező tanárnak, döntenie kellett: vagy elfogadja a tényeket és belenyugszik a helyzetbe, vagy megpróbálja a lehetetlent és célratörő munkával egy év alatt megváltoztatja a gyermekek kényelmes felfogását. ő természetesen az utóbbit választotta: csak egyetlen színvonal létezik, a tantervi követelmény. Fölösleges most elemezni az előbbi három év orosz szakos nevelőjének tanítását. Annyit azonban meg kell jegyezni, hogy a tanulók nem gyötörték magukat. A félévi eredmények alapján az érdekeltek félvállról vették a tanulást, amelynek ez lett a következménye. Stumpf Andrásnak először is a munkafegyelmet kellett megszilárdítania, ami két tényezőn múlik. A gyerekek akarják azt a keveset, ami a minimális és ezt a minimumot hajlandók legyenek elsajátítani. A kérdés: mindez csak egyesekkel ment? A válasz: — Megnyomtam a ceruzát. Ha van követelmény, akkor majd rádöbbennek, hogy dolgozniuk, tenniük kell valamit. — Természetes, hogy csak az órákon való foglalkozással ebben az esetben nem lehetett mindjárt falrengető eredményeket elérni. Korrepetáláson is foglalkoztak ezekkel a tanulókkal? — Rendszeres korrepetálásokat tartottunk. De van, aki egyszerűen nem hajlandó- járni Kényszeríteni pedig nem lehet senkit. Mi lesz év végén? A szigorúság és a jóindulat együtt szerepel. A kényszerítésről és a korrepetálásról még a későbbiekben is szó lesz majd. De mi lesz év végén? Megnéztünk egy-két naplót. A nyolcadik c-ben, ahol tíz diák kapott elégtelent, a téli szünet óta mindössze egyetlen egyes található oroszból. Pedig egymás után sorakoznak a jegyek. Mi történt? Rádöbbentek a helyzet tarthatatlanságára a diákok? Elképzelhető. Mindenesetre, fél hónap még nem csinál nyarat messze még az év vége. És ha rádöbbentek az elégtelenek jelentőségére (nyolcadik második félév!), akkor ez a jelentős változás miért az iskolaév elkezdése után öt hónappal következett be? De mit mond az orosz tanár, milyen eredmény várható a második félévben? — Lényegesen kevesebb lesz a bukás. Rövid, summás felelet. Bárcsak neki lenne igaza. (Foh’t'’truk). Molnár Zsolt Adócsaló tarlón] kisiparosok Az év első hónapja meglehetősen mozgalmas a városi tanács adóügyi osztályán. A vállalatoktól, közületektől értesítés — számlák — érkeznek, különféle munkákról. Munkákról, amelyeket kisiparosok végeztek. A 4/1969. kormányrendelet és az azzal azonos számú P. M. rendelet előírja, hogy a kisiparosok a bevételről és a kiadásról évenként egyszer kötelesek adóbevallást tenni. A Salgótarjáni városi Tanácson január 15- íg megtették az adóbevallást a tarjáni kisiparosok. Megkezdődik az egyeztetés. Egyeznek-e a beérkezett számlák a pénztárkönyvvel ? A kisiparosok nagy többségénél elmondhatjuk: igen, egyeznek. Kivétel mindig akad. A becsületes adóbevallók, adófizetők mellett vannak spekulánsok, haszonhajhászók. Olyanok, akik fondorlatos módon igyekeznek még több haszonra szert tenni. Nem elég az 5— 6 ezer forintos havi jövedelem. még több kell. Ezek a kisiparosok csalnak, hamisítanak, károsítják az államot. Bűntettet követnek el, amelynek neve: adócsalás. Hogy is szól a paragrafus? „Aki adókötelezettségének megállapítása szempontjából jelentős tényt (adatot) a hatóság előtt valótlanul ad elő, vagy elhallgat, és ezzel vagy más megtévesztő magatartással az adóbevételt csökkenti, az adócsalás bűntettét követi el”. Az elkövetés módja többféleképpen történhet. Valótlan adatokat jelent be valaki. Adócsökkenést akar — hamisan könyvel. Az adómegállapításnál jelentős adatot eltitkol, elhallgat. A pénztárkönyvből kihagy adatokat — és folytathatnánk a sort. A Salgótarjáni Járásbíróság előtt adócsalás miatt a közelmúltban három kisiparos állt. Felfüggesztett szabadságvesztést kaptáik és pénzbüntetést. Sok volt a munkám... „Az 1968-as évben 207 780 forint volt a bevételem, amelyet fel kellett volna tüntetnem a pénztárkönyvben. Helyette 197 601 Ft összeget írtam be. Kiadásaimat is helytelenül tüntettem fel, mert 119 864 forint helyett, 141320 forintot írtam könyvembe. így az adóhatóság adómat nem megfelelő módon és mértékben tudta megállapítani. Kérem, sok volt a munkám. Valahogy elmaradt a kiadások, bevételek vezetése” — mondta a bíróságon Csikány István 35 éves vízvezetékszerelő kisiparos. Igen. Csikány István 1968- ban 9250 forinttal csökkentette az államot megillető adóját. Beismerte az adócsalást a bíróságon, s azt, hogy ennyivel csapta be az államot. Pedig szépen keresett, munka is akadt bőven. Igaz, voltak kiadások, csakhát bevételek is. Magas összegben, íme: februárban 35 299 forint, októberben 47 566 forint, hogy a 20 ezren felüli tételeket ne is említsük. A Salgótarjáni Járásbíróság Csikány Istvánt 4 hónap szabadságvesztésre ítélte, mint főbüntetésre, s mellékbüntetésként 2000 forint pénzbírságra. A szabadságvesztést — tekintettel büntetlen előéletére, kiskorú gyermekére — 3 évi próbaidőre feltételesen — felfüggesztette. A kárt meutérítette Célja a jövedelemadó csökkentése volt. Az ipari tevékenységhez nem tartozó kiadásokat az ipari tevékenységgel összefüggő kiadásként tüntette fel. A pénztárkönyvben a tényleges bevételtől eltérő, kevesebb bevételt vagy a bevételt egyáltalán nem tüntette fel. így a városi tanács adóhatósága 1966-os adóját 17 176 forinttal, 1968-as adóját 24 306 forinttal kevesebb ösz- szegben állapította meg. Fondorlatos magatartásával összesen 43 348 forinttal csökkentette az államot megillető adóját. Az említett sorok Földi Antal 57 éves kőműves kisiparosra vonatkoznak, aki különböző manipulációk révén arra törekedett, hogy az adó mértéke minél alacsonyabb legyen. Az igazságügyi könyv- szakértőnek alapos munkát kellett végeznie. Észrevételét 22 oldalas jegyzőkönyvben tárta a bíróság elé. Földi esetében is jól kereső kisiparosról van szó. Nézzük az 1968- as évet, amikor a bevétele 576 762 forint volt, s az »gazolt kiadás: 467 481 forint. Ebben az évben több mint 20 000 forinttal csökkentette — vezette félre az államot — jövedelemadó bevételét. A bíróságon Földi Antal 8 hónap szabadságvesztésre ítélte és 5000 forint pénzbüntetésre. Büntetlen előélete miatt, s azért, hogy két gyermek eltartásáról gondoskodik, a szabadságvesztést feltételesen 3 évi próbaidőre felfüggesztette a bíróság. A kőműves kisiparos a kárt egy összegben térítette meg. Kis tétel nem számít Bodor András 40 éves villanyszerelő 1965-ben váltotta ki az iparengedélyt. Ami az adóbevallást illeti, ő sem különbözik két társától. A szakértő kimutatta a 27 107 forint adóhiányt. Nála is a könyveléssel volt baj. Igen, a kiadások. Többet tüntetett fel, mint amennyit valójában kifizetett. Bodor András védekezését is előadta a bíróságon. — Sok munkát okozott kérem a könyvvezetés. Ezért a kisebb, 100—200 forintos tételeket szándékosan be sem vezettem a pénztárkönyvbe —• mondta Bodor. Igen. legalább bevallotta, nem tagadta az adócsalást. A Salgótarjáni Járásbíróság Bodor Andrást 3 hónap szabadságvesztésre, mint főbüntetésre és 4000 forint pénz> büntetésre ítélte. A szabadságvesztést 3 évi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. * A kisiparosok nagy százaléka jól és becsületesen dolgozik. Tudja az állammal szembeni kötelességét. Salgótarjánban a múlt évben 151 kisiparos és 24 kiskereskedő dolgozott. Többségük pontos adóbevalló, adófizető. A pénz- hajhászók — annak ellenére, hogy tisztes jövedelemmel, családi házzal, Opel vágy más gépkocsival rendelkeznek — naivnak tartják az adóügyi osztályt. Pedig az összehasonlításnál, amikor a . számlákat és a pénztárkönyvet nézik, kiderül a manipuláció. A városi tanács adóügyi osztályán kattog az írógép. Újabb három kisiparos ellen indul majd eljárás, s a vád ismét: adócsalás. Szokács László-iARMAT ENDRE tA ß&tszjtyfy'n 1. Az Ideiglenes Kormány rendkívüli vizsgáló bizottságának az önkényuralom felbomlásáról szóló jelentése így kezdődik: „Azok között a személyek között, akik a megdöntött cári uralom utolsó évtizedében befolyást gyakoroltak a legfelső állami és egyházi igazgatás kérdéseire, a miniszterek és főpapok kinevezésére és leváltására, a legfelső hatalomnak az orosz társadalomhoz való vizsonyára, első helyen áll Grigorij Jefi- movics Raszputyin „próféta’’. Befolyása olyan nagy volt, az orosz társadalomban akkora visszatetszést keltett, és annyit ártott a cári hatalom presztízsének, hogy akár az ö nevével is jellemezhetnénk az egész legutóbbi évtizedet.” Ez az 1917-ben készült jelentés így persze túlzás és az ősdefiniciója annak a mindmáig divatos tévedésnek, amely Raszputyint nem tünetnek, hanem károkozónak tartja. De az út, amely a szibériai faháztól a pétervári palotáig vezetett, nagyon sokat elmond arról a halálra ítélt világról, amelyen végigkanyar- gott. A szerző éppen ezen az izgalmas úton vezeti végig az olvasót. Falu a Túra partián A Raszputyin-rejtély már a születéssel kezdődik. Egyes okmányok szerint 1872-ben. más források szerint 1864-ben vagy 1865-ben lát- La meg a napvilágot a palotákat járó szibé- •iai parasztgyerek. Szülőfaluja Pokrovszkoje nagyközség Nyugat-Szibériában, az Uraitól mintegy 400 kilométernyire, a Túra magas partjai között. * Az Ifjú Grigorij Jefimovics apja szerint egy gyerekkori megrázkódtatás, után serdült részeges, tolvaj korhellyé. Késő ősszel a Túra partján játszott bátyjával, Mihaillal. A fiú rálépett a folyót borító jégre és játékos tánclépéseket tett. Csakhogy a jég még vékony volt és beszakadt. Mihail eltűnt a vízben és Grisa — becsületére legyen mondva — utána vetette magát. Egy arra vetődött paraszt segítségével ki is mentette fivérét. Mind a két gyerek tüdőgyulladást kapott. Grigorij hosszú hetekig betegeskedett, bátyját elvitte a láz. Mikor meggyógyult, inni kezdett. Még nem volt tizenhat esztendős. Ha nem kapott pénzt vodkára apjától, Jefim Andrej evicstől, hát lopott. Különös klastrom ö azt állította, hogy egy különös látomás tette imádkozó-vezeklő, istenes emberré, sztareccé. Tizenhat éves korában az eke szarva mögött baktatott a földeken, amikor hirtelen csodás zenét hallott. Megtorpant, feltekintett. Egy rózsaszín felhőn, angyalok seregében a Kazáni Miasszonyunk állt felette, és rámosolygott. Grisa mélyen meghajolt, és elmondott egy imát. Mire kiegyenesedett, a látomás tovatűnt. A fogékony fantáziájú fiú elmondta a mezei jelenés élményét egy Zabor.ovszkij nevű kispapnak, akit apja fogatán a verhoturjei klastromba fuvarozott. Zaborovszkij kijelentette, szerinte vitathatatlanul égi jelről van szó, amely nyilvánvalóan azt adja tudtul, hogy Grisa többre hivatott a szántás-vetésnél és fuvarozásnál, hogy imára és szent életre kell adnia a fejét. Az első feladat világos: maradjon Raszputyin egy ideig Verho- turjeben és tanuljon, figyeljen. Grigorij egy ismerőssel visszaküldte apjának a kocsit és a lovat, ő pedig három egész hónapon át a kolostorban maradt. Ekkor még nem sokat tudott a vallás dolgairól, de any- nyit már igen, hogy felismerje: itt nem azt, vagy legalábbis nemcsak azt tanítják, amit Pjotr atyától hallót a pokrovszkojei templomban. Raszputyint itt fokozatosan beavatták a birodalom egyik legtitokzatosabb és legüldö- zöttebb szektája, az önkorbácsolók (hliszti) misztériumaiba. Tulajdonképpen nem is önkorbácsolók: vezetőjük, a „bárkakormányos” vesszőkötege csattan a meztelen hátakon. Persze a hátak csak idővel válnak meztelenné. Előre megbeszélt estéken egyenként és titokban érkeznek a kijelölt izbákba, szibériai faházakba a hívők. A kemencében lobog a tűz, az ütemesen mozgó testek átforrósodnak. A kormányos és a mellette álló asszony — isten anyjának megszemélyesítője — lassan vetkőzni kezd és a gyülekezet áhitatos arccal követi a példát. Patyolatfehér gyolcsingek kerülnek elő: a lélek csak úgy tisztulhat meg, ha az ember leveti korábbi énjét — ruhájával együtt, amit „kifelé” hord. Korbácsos kormányos Az ének mind hangosabb, a mozgás mind intenzívebb lesz. A gyengébb idegzetűek kiesnek a monoton ritmusból, elhagyják helyüket és táncolni kezdenek a szoba közepén. A kormányos készülődik. Ledobja magáról a gyolcsot és keze ügyébe készíti korbácsát. Időnként nagy kiáltással végigvág vele a saját hátán. A táncosok is közelebb lejtenek. A köntösök fehér halomba hullanak az egyik sarokba és a meztelen testeken sejtelmesen csillan a gyertyák, mécsesek fénye. A korbács alá odagörbül az első hát. Engedelmesen, alázatosan, kitárulkozva, mint ahogy szerelmes nő simul a férfi karjaiba. Meztelenség, tánc és korbács. A szekta koreográfiát csinált tanításának lényegére, groteszk ellentétek dialektikus egységére. De ez még nem minden. Kiáltások harsamnak: — Leereszkedett hozzánk a Szentlélek* A tánc már nem szólóban folyik. Párok találnak egymásra ölelik át egymást mind forróbban. Az imbolygó fény csak a szoba közepét világítja meg, a szegletek homályosak maradnak. Ide omlanak a táncolok egymás után, a gyolcs-kötegekre. Nem, itt nem számít a „kinti” házasság, sőt — ha netán így tetőz.ik a téboly — a rokonság foka sem. Ez lelki frigy, amelynek a test csak kerete. És különben is: hogyan üdvözüljön az ember, ha előbb nem vezekel? És hogyan vezekeljen, ha előbb nem alázza meg magát? Raszputyint egész életében azzal vádolták hogy ennek a szektának a tagja. Soha senki nem állapította meg pontosan, mennyi ebből az igazság. Maga az a tény azonban, hogy Oroszországban — és éppen Szibériában, éppen Verhoturjéban —, volt ilyen gyülekezet, volt ilyen tanítás, legalábbis érthetőbbé teszi a pokrovszkojei muzsikra annyira jellemző küjönös kettősséget. A feVete S?alon Grisa hazament Verhoturieből és bejelentette családjának, hogv ót most jó ideig nem látják, mert sztrannyik lesz. A sztrannyik vándorló sztarec, vagyis szent ember, afféle zarándok volt. Évszázadokon át rongyokba burkolt sztrannyikok tömege járta Oroszország útjait. Prédikáltak. Néha azt, amit az egyház tanított, néha egészen mást. Sokszor börtönbe vetették őket, eretnekpereket zúdítottak a nyakukba. Ilyen vándor lett Grigorij Jefimovics Raszputyin és életének ebben a viszonylag rövid szakaszában komolyan is vette, amit fogadott. Apja Jefim, ugyan fűnek-fának hajtogatta, hogy Grisa „a lustaság zarándoka”, hogy azért hagyta el a szülői házat, mert „mindig is jobban szeretett csavarogni, mint dolgozni” — de bizonyítékok vannak rá, hogy az öreg ezúttal igazságtalan volt a fiához. (Folytatjuk) i *
