Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)

1970-02-27 / 49. szám

fiongay Sándornak, C ' egy szenvedélye volt: n kártya, az ital és a lóver­seny. Harminchét éves korá­ban már ott tartott, hogy tíz esztendeje volt nős, nagyon szerette a feleségét, aki meg­haló lelkesedéssel igyekezett beosztani azt a kis pénzt, ami a kártyából, lóversenyből megmaradt. Persze, maga az asszony is dolgozott, takaré­koskodott, és férjét is takaré­kosságra intette, mondván: a siker és az élet titka: a taka­rékosság ... — Nem is az a baj — mondta a felesége —. hogy lóversenyre jársz és veszítsz. Én nem bánom, ha egy férfi szenvedélyes valamiben, és lehetséges, hogy néha nyersz is. bár én elképzelni sem tu­dom ezt a lehetőséget. Az iga­zi nagy baj az, hogy túl so­kat beszélsz a barátaiddal a következő verseny esélyeiről, lovakról, a lovak szüleiről, tanácsokat adsz fölényesen, mert ismered jól a lovak csa­ládfáját is, aztán kinn a ver­senyen elveszted az utolsó fil­lérünket, minden tudásoddal együtt. De még itt sincs vé­ge a bajnak, mert a vesztett verseny után jön a kiértéke­lés és megint vége-hossza nincs a sok lóbeszédnek, hogy a Daru II. bejött volna, ha le nem marad, de az anyja is ilyen volt, megbízhatatlan, al­jas. jellemtelen ló, aki egy­szer remek formát mutatott, máskor meg teljesen indoko­latlanul lemarad. Aztán hosz- szan magyarázzátok egymás­nak, milyen csodálatos vélet­Egy szál gyufa len volt, hogy az a 16 jött be, akit mindenki várt, de arra meg nem lett volna ér­demes pénzt feltenni, hiszen siker esetén is csak nagyon keveset fizetett. Viszont, ha bejött volna az a ló, aki nem jött be. mert lemaradt, ak­kor rengeteget fizetett volna, tehát tulajdonképpen helyes volt arra játszani, aki lema­radt. És Így múlik el, édes fiam, az életed, lóbeszéddel, ér­telmetlenül, pénztelenül, mert annyit nem lehet keresni, amennyit kártyán és lóverse­nyen el ne lehetne veszteni. Persze, vasszorgalom kell hoz. zá, de szorgalomban nálad nincs hiba: el nem mulaszta­nál egy versenyt a világ min­den kincséért sem. De azért mégis szeretlek — fejezte be nőiesen hegyibeszédét az asz- szony. A férfi elnéző mosollyal hallgatta, mert ő már tudta, hogy kezében van a szeren­cse, tudta. hogy a holnapi nagy halmozáson rengeteget fog nyerni, és akkor az as»- szony végre meg fogja érte­ni, hogy mégis ő az okosabb kettőjük közül. A tipp teljesen biztosnak látszott és csodálatos módon kiderült, hogy az is volt. A halmozás bevált ás Csongay Sándor hatvanháromezer fo­rintot nyert. Készpénzben. Az összeget mindjárt a verseny után ki is fizették, a kasszá­nál. A férfi elszédült és leg­szívesebben sírni szeretett vol­na örömében. Most majd oda­áll az asszony elé és odaadja neki az egész pénzt. Igazán megérdemli. Amikor aznap délután egy barátja említette, hogy nagy pókercsata lesz a lakásán, a szeme felcsillant. Addig üsd a vasat, amíg nyersz — mondta magának és már lát­ta lelki szemével, amint ki­kerekíti a hatvanháromezret, — ami nem is sok —, ponto­san százezerre, ami már job­ban hangzik. És elment pókerezni. Egész éjjel játszottak, vasszorgalom­mal, fáradhatatlanul és Sán­dor eleinte vesztett. Reggel kilenckor már vége is volt a játéknak. Sándor minden fil­lérjét elvesztette. Agyondohá­nyozva, elgyötörtén, sápadtan ért haza. Az asszony szótlanul készítette el a reggelit. A fér­fi maga elé meredt és a sok elvesztett pénzre gondolt. Gé­pies mozdulattal vette elő pi­páját, megtömte, maradék kis dohányával, gyufát vett elő és rágyújtott. Az asszony enyhe szemrehányással mondta: — Látod, szívem, EZÉRT nem fogunk mi semmire sem menni, mert te könnyelmű vagy. Űj gyufával gyújtasz rá a pipádra, amikor pedig ég a gáz... Királyhegyi Pál Autósok — motorosok A kerekek Sok autós panaszkodik, hogy vezetés közben egy bi­zonyos fordulat mellett (se­besség) a kocsi bizonytalan, a kormánykerék és a kocsi eleje beremeg. És mindez egyszerre jelentkezett. Eddig soha ilyen panasz nem volt a kocsira. Ilyenkor átlagá­ban első dolga a szerelőnek, hogy átvizsgálja az első fu­tóművet, a kormányberende­zést és a kerekeket. A vizs­gálódás megállapítja. hogy minden rendben van, mégis, egy újabb próbaút során a gépkocsi változatlanul bere­meg. Ha egyébként a kormány- berendezésnél minden rend­ben van, a hiba eredetét csak a kerekeknél kell keres­ni. A kerekeknek — különö­sen az első kormányozhatók- nak — dinamikusan is ki­egyensúlyozottaknak kell len­ni, mert ellenkező esetben egy bizonyos fordulatszám mellett, a kiegyensúlyozatlan­ság mértékétől függően, a kormányberendezést és az el­ső futóművet beremegteti, melyet kisebb mértéknél csak a kormónykeréken, na- gyobbnál pedig az egész ko­csinál érezni lehet. Ez a je­lenség bizonytalan érzéseket kelt a vezetésben, a kocsi Uormányozhatósága, egyenes­ben tartása pedig nehéz. A kerekeket gumikkal együtt a gyárból műszerrel kiegyen­súlyozottan adják ki. A ki­egyensúlyozást kisebb-na- gyobb ólomsúlyoknak a ke­réktárcsára helyezésével érik el. Sokan nem tulajdo­nítanak jelentőséget annak. hogy gumidefekt-szereléskor vagy más esetek után ezek a súlyok megmaradjanak az eredeti helyükön, sőt a gu­mik se forduljanak el a tár­csán, mert akkor a kerék elveszti a kiegyensúlyozott­ságát, és ilyen esetek után jelentkezik a kellemetlen és káros beremegés. Defekt szerelésénél aján­latos krétával vagy más mó­don megjegyezni, hogy a tár­csa a szelep nyílásának meg­felelően, azonos helyre ke­rüljön a gumiköpeny. Arra kell törekedni, hogy az az ere­deti helyére jusson. Ha a tárcsát ütés érte. vagy az ólomsúlyok elkerül­tek az eredeti helyükről vagy más gumiköpenyt sze­reltünk a tárcsára, ajánla­tos a kerekeket kiegyensú- lyoztatni. mert ezzel egvrészt megelőzzük a kellemetlen és káros beremegést, másrészt nagymértékben meghosszab­bíthatjuk a gumik élettarta­mát. A kiegyensúlyozást er­re a célra szolgáló műsze­res gépen végzik, de szükség esetén kevésbé pontosan ugyan, házilag is el lehet végezni a következő módon: Megemelve a kocsit, a nem meghajtott kerekeken (attól függően, hogy első vagy hátsó meghajtású-e a kocsi), a kerékcsapágyat kissé fella­zítjuk, hogy a kerék telje­sen könnyedén, szabadon gör­düljön. Utána megfigyeljük, hogy a kerék, ha egy kicsit megforgatjuk, mindig azonos állásnál áll-e meg. Ha igen, akkor az ólomsúlyokat úgy mozgatjuk el a kívánt irány­ban, hogy a kereket bármi­lyen helyzetben elengedjük, az úgy is maradjon, ne for­duljon tovább. Ez a műve­let hosszadalmas és nem tel­jesen pontos, de az egészer durva hibát el lehet vele há­rítani. Egyébként a műsze­res egyensúlyoztatás nerr költséges, kerekenként mind­össze 2Ó—30 forint. Egyes gyártmányú és típu­sú gépkocsiknál a kormány- berendezésbe teleszkópot épí­tenek be gyárilag, hogy a káros és veszélyes bereme- géseket ezáltal is elkerüljék. Ha ilyen berendezés van a gépkocsin, ajánlatos időn­ként meggyőződni arról is, hogy az tökéletesen műkö­dik-e vagy sem. Csalt az adókedvezmény idejére? Az állam adókedvezményt ad a kezdő kisiparosoknak. Ezzel a lehetőséggel sokan élnek megyénkben is, de csak addig, amíg ez jár. Mihelyt a gondtalan időszak elmúlik, több kisiparos azzal adja vissza iparengedélyét, hogy nem találta meg számí­tását. Az egészben az a fur­csa, hogy éppen ekkor, és nem előbb döbbennek rá a kegyetlen valóságra. Mivel az állam a közössé­get gyarapító bevételekből enged át, ebből segíti a kez­dő kisiparosokat, hogy az in­dulásnál is legyen módjuk a lakosság javító-szolgáltató igényeinek kielégítésére, jog­gal várja el. hogy az ily mó­don előnyökben részesült kis­iparos az adókedvezmény megszűnése után ts végezze el korábbi feladatát. Az államnak ezt a helyes célkitűzéséit egyre többen a visszájára fordítják: ingyen, munka nélkül akarnak ál­lami kedvezményt. E szomo­rú jelenségek ellenére sem volna célszerű megszüntetni az adókedvezményt. Ellenben jó lenne néhány feltételt be­iktatni. Pl. olyat, hogy aki az adókedvezmény lejárta után adja vissza Iparenge­délyét, az a kapott kedvez­ményt utólag fizesse be. vagy a rendelkezés íria majd elő. hogy annyi ideig köte­les még klslnarosként dol­gozni. ameddig az adóked­vezményt élvezte. V. K. A vállalat javára A 2. sz. Autóközlekedési Vállalatnál is jelentősen csök­kent a munkaügyi viták szá­ma az elmúlt esztendőben. A panaszok túlnyomórészt fe­gyelmi és kártérítési jelle­gűek voltak, de 50 százalék­kal kevesebb ügyben kellett dönteni a vállalati munka­ügyi döntőbizottságnak mint az előző években. Érdekes, hogy a korábbi esztendőkben a bizottság elé kerülő pana­szok 60—65 százalékában a dolgozóknak adtak igazat, ta­valy ez az arány ugyan meg­maradt, de a vállalat javára Cgy hallottam, hogy ön, kisasszony praktikus gondolko­zása .. Wesselényi Miklós Fordul a történelem. Eredménytelen küldetés 6. Amíg odahaza, illetve a Vörös Hadsereg által még fel nem szabadított terüle­teken, így Budapesten is a Szálasi-rémuralom tragikus eseményei játszódtak le, ad­dig a Horthy által kiküldött fegyverszüneti delegáció tag­jai, s az időközben elmene­kült katonák és politikusok azon fáradoztak, hogy ellen- kormányt szervezzenek, amely a már felszabadított terüle­teken átveheti a politikai élet irányítását és a polgári közigazgatást. Szovjet részről is felszó­lították a Moszkvában tar­tózkodó magyar politikuso­kat és katonákat, hogy a már régóta kint élő emigránsok bevonásával alakítsanak ideiglenes kormányt, amely visszatérhet majd az ország­ba és ott átveheti az irányí­tást. Az emigránsoktól füg­getlenül a Szálasi előtti ha­talmat (persze nem a ma­gyar népet) a Horthy-féle háromtagú fegyverszüneti delegáció képviselte. Ehhez csatlakozott az első magyar hadsereg parancsnoka Dál- noki Miklós Béla. Ö október 16-ón ment át a szovjet csa- patakhoz, és csakhamar meg is érkezett Moszkvába, va­lamint október végén Vörös János vezérezredes, vezérka­ri főnök, aki kalandos kö­NÓGRAD - 1970. február 27., péntek rülmények között szökött át az arcvonalon. És végül nem kevésbé kalandos körülmé­nyek között november máso­dik felében megérkezett Moszkvába Simonffy-Tóth Ernő vezérkari őrnagy is, akinek a Felszabadulási Front memorandumát és megbízottját kellett volna magával hoznia. Simonffy- Tóth ugyanis repülőgépen szö­kött meg Szálasiék elől, de sem a memorandum, sem a front küldöttje nem érte el őt, mert a megbízottat szállító autó defektet kapott, a repülőgépnek pedig a meg­állapított időpontban indul­nia kellett, mert különben felfedezték volna szökését. Simonnffy-Tóth tehát, mivel meghatalmazással nem ren­delkezett, így nem is tudott megfelelő módon bekapcso­lódni a tárgyalásokba, de részletes naplót vezetett, s így elsősorban az ő naplójából tudjuk, hogy ezekben az iz­galmas napokban mi történt a moszkvai magyarok tábo­rában. Kormánylista természete­sen sok készült. De ez volt a kisebbik baj, mert azzal mindenki tisztában volt. hogy hazatérve, a kormány­listát nyilván módosítani kell. Abban is mindenki egyetértett, hogy háborús időkben a legjobb lesz ka­tonát választani miniszterel­nöknek. De itt aztán már nagy harc alakult ki, még­pedig a rangidősség kérdésé körül. Dálnoki Miklós Béla azon az állásponton volt, hogy mint a magyar honvéd­ség legrégebben kinevezett vezérezredese ő a rangidős, a miniszterelnöki tisztség tehát őt illeti meg. Vörös Jánosnak az volt a felfogá­sa, hogy mint a vezérkar főnöke, a katonai szabályza­tok értelmében rendfokoza­tától függetlenül megelőzi a rangban még idősebb kato­nákat is. Végül pedig Fa­raghó Gábor azon az állás­ponton volt, hogy a jelenle­vő katonák közül csak neki egyedül van írásbeli felhatal­mazása a volt kormányzótól, tehát vele szemben a rang­idősség kérdése fel sem me­rülhet. Simonffy-Tóth sze­rint a rangidősség körüli vi- <ta okozta mindazokat az el­lentéteket,- amelyek azokban a feljegyzésekben is megnyil­vánultak, amelyeket a ma­gyarok időnként eljuttattak a szovjet kormányhoz. Dól- noki Miklós és Faraghó áll­tak legközelebb egymáshoz. Viszont Vörös Jánosnak igen jó kapcsolatokat sikerült ki­építenie nemcsak szovjet ka­tonai körökkel, de elsősor­ban az emigránsokból alakult moszkvai magyar bizottság­gal. November 25-én éjjel folyt az utolsó viharos tanácsko­zás Szentiványi Domonkos szobájában, amelyen Faraghó, Szentiványi, Teleki és Vö­rös János vettek részt. Mik­lós Béla tüntetőén távol tar­totta magát. A tanácskozá­son két fő kérdésről volt szó. A miniszterelnök személyé­nek problémája és a legfel­sőbb katonai vezetés kérdése. Egyik pontban sem tudtak kielégítő módon megegyezni. December 5-én a vezérkar főnökének helyettesénél, Kuz- nyecovnál újabb megbeszé­lés volt. Ezen a magyarok részéről Faraghó, Miklós Bé­la, Teleki, Szentiványi és Vörös János vett részt. Kuz- nyecov a jelenlevő két férfit bemutatta a magyaroknak. „Bemutatom az uraknak — mondta — Gerő Ernő urat, aki most jött a Tiszántúlról, és bizonyára értékes segítség­gel szolgál majd a felmerü­lő problémák megoldásában.” Jelen volt még Grigorjev kö- vetségi titkár is, aki tökéle­tesen beszélt magyarul. Et­től az Időponttól kezdve a tárgyalások meggyorsultak. Miután kimerítően informál­ták a moszkvai magyarokat a hazai helyzetről, megin­dultak az érdembeli megbe­szélések. Végül is megálla­podtak abban, hogy a kor­mány elnöke: Miklós Béla. Faraghó közellátási. Teleki kultusz-. Erdei Ferenc bel- ügy-. Gvöngyössv János kül- ügy-. Nagy Imre földművelés- ügyi, Valentiny Ágoston igazságügy-, Vásáry István pénzügyminiszter lesz. Csak a fontosabb tárcákat töltötték be. hiszen a kormányt oda­haza majd ki kell egészíteni, ha az egész ország felszaba­dul. Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ: 8.05: Műsoris­mertetés. — 8.20: Népek zenéjéből. — 9.0ü: A tajga a modern gazdál­kodás szolgálatában. — 9.10: Szim­fonikus zene. — 10.59: Lottóered­mények. — 11.00: Iskolarádió. — 11.35: Édes anyanyelvűnk. — 11.40: Romantikus kórusművek. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Tánczenei koktél. — 13.15: IfJ. Magyar! Imre népi zenekara játszik, Talabér Er­zsébet énekel. — 13.45: Villanó­fényben. — 14.00: Róka Móka báb­színháza. — 14.25: lskoiarádió. — 14.30: A gyermek és világa. — 15.10: Negyedszázad távlatából. — 15.15: Therése. — 15.40: A munkásoké a jövő, — 16.00: A világgazdaság hí­rei. — 16.05: A bajnok. — 16.58: Hallgatóink figyelmébe! — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: \ Magyar Rádió és Televízió szim­fonikus zenekarának új felvéte­leiből. — 18.04: Mikrofórum. — 18.19: A szürke autó utasai. — 18.40: Szalay László nótákat éne­kel. — 19.00: Esti Krónika. — 19.25! Jelentés a Barátság Kupa vívó­versenyről. — 19.30: Tiszán innen. Dunán túl... — Kb.: 21.40: Köny- nyűzene. — Kb.; 22.15: Sporthí­rek. — 22.20? Meditáció. — 22.30: Rossini: A házassági szerződés. — 0.10—0.25: Sárdy János énekel. PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Ulmann Ottó táncdalaiból. — 8.15: Földes Andor Bartók zongoraműveiből játszik. — 8.40: Menekülés a hábo­rúból. — 9.00—10.00: Ezeregy dél­előtt. . . — 10.00: A zene hullám­hosszán. — 10.59: Lottóeredmények. — 11.40: Há/.unktája. — 12.00: Szók­tetés a szerájból. — 13.03: Barokk muzsika. — 14.00—18.00: Mindenki kedvére kettőtől hatig. . . — 18.10: Kis fúvósegyüttesek játszanak. — 18.17: Szembesítés közügyben. — 18.47: Jó estét, gyerekek! — 18.55: A Magyar Rádió országos Beetho- ven-zongoraversenye. — Kb.*. 21.00: Operettrészletek — 21.30: Cj köny­vek. — 21.33; Láttuk, hallottük... 21.53: Tájképek muzsikával. — 22.16: Tánczene. — 22.45: A vál­lalkozás fedőneve: Néma halál. — 23.15: Népdalok, néptáncok. — 24.00—0.10: Hírek, időjárás. TELEVÍZIÓ: 8.25—12.20: Iskola­tévé. — 14.00—14.20: Iskolatévé. — 15.50: Iskolatévé. — 17.25: Pedagó­gusok fóruma. — 17.58: Műsoris­mertetés. — 18.00: Hírek. — 18.05: Telizsák. .. Gyermekműsor. — 18.35: Képrejtvény. — 18.55: Tíz perc a Szovjetunióban. — 19.05: Vendégasztal. — 19.35: Esti mese. — 19.45: Ferencsik János. — 19.55! Szünet. — 20.00: Tv-híradó, — 20.20: Péntek esti bemutató. Szerencsés álmokat. Tévéfilm. — 21.25: Csil- iagszóró. . . Az Intervfzió műsora ipcséből, felvételről. ~ 22.30; Tv- híradó — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 17.45: Há­borús napló. — 18.00: Dók. műsor a Magas-Tátrából. — 18.25: Dók.- film. — 19.00 és 21.50: Tv-híradó. — 20.35: Dalsorozat. — 22.10: Vidám műsor. A jugoszláv hajóipar A beérkezett hajóépitésl megrendelések alapján Ju­goszlávia jelenleg ebben az iparágban a 10. helyet foglal­ja el a világon. Tavaly a leg­különbözőbb típusú 400 ezer tonnás hajókat építettek Rieka, Split és Pula hajógyá­raiban. A jugoszláv hajóipar egyik legnagyobb megrendelő­je a Szovjetunió. A jól végzett munka után nem sokáig pihenhettek, mert éjjel fél háromra a külügyi népbiztos kérette magához valamennyiüket. Itt ugyanazok voltak jelen, mint a délutáni tárgyaláson és lényegében ugyanaz is­métlődött meg, csak ünne­pélyesebb formában. Amikor a kormány és a nemzetgyű­lés székhelyének megállapí­tására került sor, Miklós Béla Szegedet, Faraghó vi­szont Debrecent javasolta. Rövid vita után Debrecen mellett döntöttek. Gerő Er­nő ezután ismertette a poli­tikai „menetrendet”. Bizott­ság alakul a választások előkészítésére. amelyeket már a felszabadult területe­ken nyomban megtartanak, összeül a nemzetgyűlés, meg­választja a kormányt és a kormány deklarációt tesz. Ezután a külügyi népbiztos feltette a kérdést: van-e az uraknak még valamilyen megjegyzésük? Hosszas csend után Teleki Géza megszó­lalt: „Milyen lesz a megala­kuló kormány viszonya Horthy Miklós kormányzó­hoz?” — A külügyi népbiz­tos nyomban válaszolt: „Szovjet—Oroszország négy évig háborúban volt Horthy— Magyarországgal. tehát mi Horthy—Magyarországról töb­bé nem akarunk hallani.” Ezután csomagolás és bú­csúzkodás következett. De­cember 7-én délután a szov­jet hatóságok által rendel­kezésre bocsátott különvo­nat a kormány taglaival és kíséretükkel elindult Ma­gyarország felé a felszaba­dult Debrecenbe. (Folytatjuk) \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents