Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

Tű és cérna Mihálygerge, a munkásközség A Karancs völgyében, a Dobroda patak mellett fekszik Mihálygerge kisközség, amelynek lélekszámú a legfrissebb népszámlálás szerint S68. Határának területe alig haladja meg az 1600 holdat. Ámde ennek a kisközségnek a történe­lemben különleges szerep jut: már a XIV. században nyil­vántartották, a fennmaradt írások a Záh-nemzetség birto­kaként emlegetik. Többször elpusztult és újraépült. Lakói adóztak magyar királynak, erdélyi fejedelemnek, a szécsényi török szandzsáknak és mindenekelőtt az egymást váltó föl­desuraknak. Háborús időkben többször földig rombolták, minthogy azonban hadi- és kereskedelmi fontosságú út mellett fekszik, a régi lakók és az új telepesek mindig újjáépítették. Tőszom­szédságában, amint erről sárguló fóliánsok tanúskodnak, egy nyomaveszett, végképpen elpusztult község állt: Helimbafa itfvev. Ügy regélik, hogy amikor egyszer mindkét község elpusztult, a helimbafalviak csatlakoztak a mihálygergeiek­hez, hogy a későbbiekben egyesített erővel védekezhessenek az ellenség támadásaival szemben. A község érdekessége, hogy korábban indult meg egy polgárosodási folyamat lakóinak körében, mint a megye töb­bi községeiben. Talán azért is. mert kevés volt a termő­föld, még inkább pedig az iparmedence és Salgótarján közel­sége miatt. Nagyon sok a kijáró, üzemi és gyári dolgozó, bányász és értelmiségi is, akik érthetően egy kulturáltabb életmódot.' szervezettebb magatartást valósítottak meg, mint a paraszti jellegű községek lakossága. Gondjaik és örömeik azonban éppen annyira sajátosak, amennyire magukon viselik a nógrádi viszonyok jegyeit. Érdekessége még, hogy noha közvetlen közlekedési kapcsolatban áll Salgótarjánnal, mégis a szécsényi járáshoz tartozik. Ezúttal ebben az érdekes munkásközségben jártunk, hogy beszámol­junk lakóinak örömeiről és gondjairól. Ügves ember A hetvenesztendős Zsély Lászlóné munkaeszKöze a tű és cérna. Tíz-tizenkét éves lányka lehetett, amikor elő­ször ült le hímezni. Azóta aztán egyre csak jár a tű a kezében. Maga álmodja, maga írja a vászonra, s hímezi a fényes szirmú virágokat, örökzöld leveleket. Színpom­pás térítők, párnák, blúzok, hi­hetetlenül szép pulóverek ke­rülnek ki a keze alól. Sürgött-forgott a tiszta konyhában a kicsi öregasz- szony. Mosolyogva mondta, hogy újra divatba jött. Már­mint a hímzett ruha, a blúz, a kötött pulóver. Járhat me­gint kezében a tű meg a cér­na. Mutatta a „mintadara­bot” a kisunokának készült eleven mintájú garbót. Vendéglátók Két vendéglátó egység ta­lálható egymás szomszédságá­ban Mihálygergén: 'az ital­bolt, amelynek Varga Gyulá- né, és a művelődési ház büfé­je, amelynek Oravecz tstván- né a vezetője. Vargáné öt­venezer forintos forgalmat is megcsinál havonta, Oravecz- né forgalmát nagyban befo­lyásolja, hogy milyen rendez­vények vannak a művelődési Otthonban. Az ő havi forgat-- ma 20-tól 40 ezer forintig ter­jed. Törődnek a vendégekkel. Ügy mondják, hogy Varga Gyuláné kocsonyát is főz és fasírozottat is süt „vendége­inek”. Viszont nehezíti a rendszeres ellátást, hogy nin­csen húsbolt a községben és az alapanyagot Balassagyar­matról, a húsipari vállalattól kell megrendelni. Egyedül az óvodában Többen is elmondták, hogy Mihálygergén nem mondható bőségesnek a gyermekáldás, az általános iskola első osz­tályába például mindössze hét gyereket írattak be, mert egy­szerűen nincs gyerek. Arra azonban mégse számítottunk, hogy az óvodában csak egyet­len gyermeket találjunk: Var­ga Gabikát. Ezen a napon ne­ki főzött Zsély Erzsébet, a sza­kácsnő és csak reá vigyázott Pásztor Mária, a fiatal óvónő. Nem a gyermekhiány miatt van ez így, hanem a megfá­zás tartotta vissza a gyere­keket az óvodától, eredetileg ugyanis a lakályos, szép. jól felszerelt óvodának 24 kis nö­vendéke van. A kezelőorvos véleménye szerint néhány na­pon belül az óvoda kis lakéi ismét jelentkeznek szeretett helyükön. Élelmiszer: kontra vas Megkérdeztük László Gyu­lát, az ÁFÉSZ mihálygergei vegyesboltjának vezetőjét, hogy mi a véleménye az áru­ellátásról. „Élelmiszer van, vas nincs” — mondta lakoni- kus rövidséggel, majd részle­tesen is kifejtette, hogy élel­miszerből jó a Választék és amit rendelnek, azt meg is kapják. Nem így van azon­ban a balassagyarmati VAS- ÉRT-tal, ahol hiába rendel csatornát, szögiét. tűzhelyet, drótot. Vegyiáruból és textil­áruból is el tudják látni az igényieket. Egyedüli problé­májuk egyébként a rohamo­san növekvő forgalom: az üzletet is és a raktárát is jó lenne megtoldani két-ikét mé­terrel. Kor-szérű világítás A közvilágítás korszerűsíté­sére 180 ezer forintot fordí­tottak Mihálygergén, még 1967-ben. Addig mindössze húsz lámpa gyér fénye világí­tott a faluban. A Rákóczi úti korszerű világítása , a 35 lámpatesttel most már telje­sen megoldódott. Az eldugott mellékutcák kivilágítását most tervezi a tanács. A Pe­tőfi utca lakói pénzt is adtak, hogy hozzájuk is eljusson a fény. A munkát még tavaly megrendelték az ÉMÁSZ-nál. Sajnos, azóta sem értek Mi- bálygergére a villanyszerelők. Sikeres számvetés Orvos tanácstag Ami van.. Éppen a napokban tartotta zárszámadó közgyűlését a mihálygergei II. Rákóczi Tsz. A jó kétezer holdas szövetke­zet eredményes évet hagyott maga mögött. A közös vagyon kétmillióval emelkedett egy év alatt, s jelenleg eléri a tíz­millió forintot. A növényter­mesztés. az állattenyésztés, a segédüzemi tevékenység is többet hozott a tervezettnek Okosan használták fel a szö­vetkezetben az állam mintegy másfél milliós támogatását is. A közös gazdaság tavalyi ár­bevétele meghaladta a hat és fél millió forintot. A koráb­binál nagyobb, két és fél millió forint volt a tagok ré­szesedése is. Egy tízórás mun­kanap értéke 77—78 forint Mihálygergén. Földutakon Dr. Eperjessy Antlrás. a körzeti orvos Litkén lakik, de ő látja el Mihálygergén is a betegeket. Hetenként egy al­kalommal rendel a község jól felszerelt orvosi rendelőjében. Azonkívül meghatározott idő­közönként gyermek- és nő­gyógyász szakorvosok is láto­gatják a községet. Szeretik orvosukat a mihálygergeiek. Nemcsak akkor fordulnak hozzá bizalommal, ha egész­ségüket kell megvédeni. Ak­kor is rá esett a választás, amikor küldött kellett a já­rási tanácsba. A község vá­lasztása egyhangúlag dr. Eperjessy Andrásra esett. A jelölőgyűléseken annak idején sok panasz merült fel az utak járhatatlajisága _ mi­att. Pénz híján a tanács át­menetileg úgy segített a hely­zeten, hogy salakkal töltette fel a Lenin utcát, a Béke és Kossuth utat és a Petőfi ut­cát. A Lenin utcában, a Jé- ger patak fölött a kért híd is megépült, két éve pedig a pa­tak rendezését is megoldot­ták: belterületen a községi ta­nács, külterületen a szövet­kezet vállalta ezt a munkát. Betömetlen foghíjak” Régi gondja a községbeliek­nek, hogy házhely hiján nem tudnak építkezni. A belterüle­ten akadnak ugyan beépítetlen telkek, amolyan foghíjak, de egyelőre a kisajátítási vázrajz hiányzik. Állítólag a földhivatal túlterheltsége nehezíti a telkek kijelölését, eladását. Jelenleg a balassagyarmati geodéziai vál­lalat dolgozik a vázrajzon és a tanács az érdekelt lakosok érdekében szorgalmazza a munkát. Mi is hadd csatlakoz­zunk hozzá! Érdekes mellékfoglalkozás­sal igyekszik kiegészíteni rok­kantsági nyugdíját Zsély La­jos fűrészes, aki az autóbusz­vezetést váltotta fel ideiglene­sen az idegnyugtató favágás­sal. Sokan megcsodálják fű­részgépét, amelyet maga szer­kesztett egy roncstelepről megvett Tatra-Plan farmoto­ros kocsira. Ugyanaz a mo­tor hajtja a járművet mint a fűrészt. Ami nincs... Sokan járnak el a község­ből ipari üzemekbe dolgozni, legalább kétszázan. Nem kö-' zöm bős számukra, hogy rossz időben hol várnak az autó­buszra. Nincs azonban autó­busz-váróterem. Még nagyobb panasza a mihálygergcicknek. hogy a GELKA szerelői nem mutatnak különös szorgalmat a szerelésben. A tévétulajdono- sok a tanácson panaszkodnak, hogy hiába hívják várják a szerelőket Salgótarjánból... járnak kövezett utak és gya­logjárói níján az emberek Mihálygergén. Kevés a pénz, mindössze tízezer forint, amelyet e munkálatokra költ­het egy-egy évben a községi tanács. Majd ötkilométeres útszakasz kövezésére volna szükség. A Salgótarján—Litke közötti műút folytatására — másfél kilométeren kellene megépíteni, hogy a községet elérje — itt még nem is szá­moltak. Gyalogjáró két kilométer­nyi hiányzik még az utcákból. Ha a községfejlesztést mind erre fordítanák Mihálygergén, akkor is két esztendő kellene, hogy befejezzék a munkát. A kézbesítő Ha a nyugdíjakat kézbesi- , vagy a rádió, televízió, a ipok előfizetési díjait gyűjti ssze, bizony naponta kétszer végigjárja a községet Gor- os Józsefné, a postai kéz- esítő. A fiatalasszony több lint száz Népszabadságot, ÖGRÁD-ot, Népszavát, és Mimos képeslapot hord szét a iluban mindennap. Munká­ival, talán még a fizetésével i elégedett. Sehogyan sem id azonban megbékélni az- al, hogy naponta csak öt órai íunkáját ismerik el hivatá­ssán. Nemcsak azért teszi ezt zóvá, mert a dolgozó asszo- yokat megillető kedvezmé- ,yek egész sorától esik így el .anem mert jól látják azt is faluban, hogy Gordos Jó- sefnének sokkal több idejét részi el a munka. Talán most. hogy a járási ta­nács összevonta az ilyen cé­lokra rendelkezésre álló pénzt, közelebb kerül ä meg­valósításhoz a falu gondja is. Ahogy mondták, lesz türel­mük kivárni, mig rájuk ke­rül a sor. S ahogy eddig tet­ték, társadalmi munkával is segítik az utak, járdák építé­sét, a község szépítését. „Rendőr volt velünk. 99 Azt mondták' Szilágyi Jó- zsefnéről, a nőtanács helyi ve­zetőjéről Mihálygergén, hogy nemrégiben 487 ezer forintot hozott a bőröndjében. No, nem a lottón vagy a totón nyerte, hanem ő a termelőszövetke­zet pénztárosa. Mig a nőta­nácsban ünnepélyeket, mű­sort, tea-estet szervez, a tsz- ben a pénzt kezeli. Amikor megkérdeztük, hogy nem félt-e egy bőrönd pénzt vinni magával, nevetve jegyezte meg: „Nem, mert rendőr volt velünk!” Vasvirágok Télen is . rózsák nyílnak Farkas Károly kertjében. Nem árt azoknak sem ,a fagy, sem a hó. Vasvirágok. Farkas Károly több mint negyven éve kovácsmester. Tíz éve már a. termelőszövetkezetben dolgo­zik. Szerszámokat készít, ja­vít, de esténként vasvirágokat formáz ügyes két keze. A szé­pet mindig is Szerette. A Ha­zafias Népfront titkára ma is, és sokat tesz a község gyara­podásáért, szépítéséért. Mun­kája elismerése a féltve őr­zött kormányikitüntetés. Hat esztendővel ezelőtt kapta. Mondja: úgy tavasz táján utazott érte, amikor a kert­ben bimbót hoztak a valódi virágok. Épít a brigád A község művelődési otthona 1961—62-ben épült, valóban összefogással. A községbeliek 35(1 ezer forint társadalmi munkát végeztek. Segített a Művelődésügyi Minisztérium, a járási tanács, a MOKÉP is. így gyűlt össze a szükséges másfél millió forint A művelődési házban élénk az élet. Alul világos, jól fűtött színházterem van. az emeleten pedig a párt- és tár­sadalmi szervek kaptak belyet A termelőszövetkezetben tavaly alakult az építőbrigád, de több millió forint értékű munkát végeztek egy év alatt is. Szerelőműhelyt, raktára­kat építettek és hozzáláttak a 132 férőhelyes növendékistál- ló, a borjúnevelő munkáihoz is Az idei terveket még szo­rosabbra szabták az építők. Mindenekelőtt befejezik a megkezdett szövetkezeti léte­sítményeket. szénaszárítókat, műtrágy arak tárat. gépszín! készítenek. ■ Szociális Létesít­mények, fürdő és öltöző épí­tése a majorban, ugyancsak a brigádra vár. ök építik a lüt- kei sertésbársulás épületeit is. A munkálatokat mintegy öt­hatmilliós értékben, már az idén megkezdik. Az építőbrigád nemcsak a szövetkezet bevételeit növeli. A közös munka hasznát érzik maguk az építők is. Az idén már nem alkalmazottként, tagként dolgoznak a szövetke­zetben. Készséges idegenvezetőre talál tunk Lörincz Károly tanácséin*» személyében. Ha hü képet sikerű adnunk a lakosság meganny problémájáról, azt nagy részben neki köszönhetjük. Egyébként a beszámolókat Lakos György ét Vincze Istvánná írta, a panaszo­kat. bejelentéseket Tóth Lajosné Jegyezte fel, a felvételeket Kop­pány György készítette. Legközelebb a rétsági járásba, Berkenyére látogat el brigádunk, ahol szokásunkhoz híven délelőtt 11 órától, délután 13 óráig a ta­nácsházán fogadjuk az érdeklődő­ket, panaszosokat.

Next

/
Thumbnails
Contents