Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)
1970-02-15 / 39. szám
(iyurborirs Tibor A TE ASSZONYO „AZ ÉN ASSZONYOM, a te asszonyod az ő asszonya.. mormolt. — „Meine Frau, deine Frau, seine Frau. ..” — az íróasztalra könyökölt, hajába túrta ujjiait, nem fi- gyeLt. ' Milyen hülyeség, milyen iszonyú hülyeség, hogy az, emberiség kitalálja ezeket a formulákat. — „Az én asz- szonyom, a te asszonyod, az ő asszonya. .Lukács kinézett az ablakon. Hull a hó, ellepi az egész országot, ő meg itt asszonyoziik. — Mit mormogsz? — felesége benyitott. pongyolája szétnyílt, puha kis combja előredült — Milyen asszonyokról beszélsz mindig? — Hagyj a csudába. — Lukács kedvetlenül felelt, nem volt nyelvérzéke. nak mindig, el őri Ilont egész a hő, ő meg futott felé. így okossága, gyors reflexek, az állt mindig. Ha síremlékem Lesz, ilyen nőt kell faragni, — még ez is átvillant holtfáradt agyán. Fölállt, ment Éva felé, kinyújtotta a kezé.t. hogy megfogja a vápásban meghajolt kis válla — most meg kellene köszönni az egészet, hogy kitartott mellette, az elmúlt nyolc évben, a gyerekkort is meg kellene köszönni, a napi tüzet., amiért bírt dolgozni, fölkelni, magborotválkozni. kimenni az utcára, megköszönni, meg kellene köszönni az egész kis testet, ahogy emelte őt, mikor tüdőgyulladásban feküdt, és ő meg kötözte rá a prizn.icet. emelte őt —, de nem mondott semmit. Nyúlt Éva felé, de az a sarokba húzódott. u arc hirtelen Lelepleződött, mint egy fotón, amilyet a képeslapokban látni bűnözőkről. Vonzó volt ez az arc, az az arc volt, amit Éva megszeretett, kicsit gyerekes, kicsit gazember. So’se fog megváltozni. Becsap. Megcsal, Csak tudnék kitörni valahogy ebből a kelepcéből, ebből az arcból, ebből a nyájas gaz- emberségből. .. — Hát nem veszed észre magad? Hogy mindenki látja? Csókolóztatok, csak azit mondd meg? — Te, hogy képzelsz rólam ilyet, most azt mondd meg — Lukács külön hangsúlyozott minden szót. — Persze. Épp rólad. Ártatgy emlékszem, hogy február tizenharmadikán szélcsend volt és napsütés De huszonöt év múltán ez a szép idő olyan előírásosnak, már-már kötelezőnek tűnik, hogy elbizonytalanodom: csakugyan felhőtlen volt az ég? Az ostrom alatt vezetett naplóm az időjárásra vonatkozóan semmiféle eligazítást nem nyújt Csak azt jegyeztem fel, ami velem és körülöttem, a Batthyány tér 2. számú házgyen készen, majd beszólok akinek köszönhetnék- Zdraszt- magáért. Nem kell sok holmi, vujtye van nekünk minden bőven. Estig még összeszedek némi „Klamottent...” Nem kell színlelnem. Őszinte lelkesedéssel rázom meg a kezét. Ennél szebb hírt nem hozhatott volna. Ma éjjel eltakarodnak. Holnap vége. És végre... Csak utóbb- ébredek rá, hogy Viszont egy gyerek azt újságolja. hogy a Csalogány utcában döglött ló fekszik. Futok a kosárért, a konyhakésért. Hol van már az undor, amit hetekkel ezelőtt éreztünk, amikor először kanyaritottunk le egy-egy darabot a szegény, megfagyott lovakból? A Csalogány utcában vagy húszán — Hiába tagadod — Éva lanság. Csak azt mondd meg, meg. Ajánlom, ;„v.k 4x++ .. bú*. omKáKan r sAko 1 ózta tok -e ? Dehát ilyet hogy ne fogj meg. Ne nyúlj hozzam — kis ujjával előtte lebegett, figyelmeztetően inbeljebb jött, a “kis szobában csókolóztatok-e? Dehát ilyet állt a füst. Odament a zöld kérdezek. Mért ugrottatok növényekhez. legvezgette szét, amikor beléptem? őket. — Megölöd ezeket a nö- — Szétugirottunk? Marha- vényeket, elsorvadnak. ság. Megijedtem... és kész. — Hagyjál tanulni. Tudod, — Csókoltad, és... kész. hogy tíz nap múlva vizsga- — De, Éva... — ez az asj>zom és semmit sem tudok, szony az? Melyik asszony? Ragozni sem. Melyiknek a szája? Mennyi — De mást igen. — Egyik idő telt el? Ez az a gyerek- növény nagy zöld levelét si- asszony, akivel együtt ült a tegetva Lukács ment felé. mosolygott, butaság, gondolta, mintha egy életen át mennék felé, alig látok — hirtelen megingott, elszédült, elsötétült előtte a világ. — Feri! Jaj! Mi az? Lukács a heverőig lépett. mosatta. mint egy sima te- vonaton és vitte őket a fehér ®va f,ogt,a.’, nyeret. Meghajolt, látnivalóan önkívületbe, abba a hóba? 5ig nem volt rajta semmi. — — És csak futólag? Most ® Tudod, egy kisvárosban min- mért nem vagy őszinte? Hát ' den kiderül. Két perc alatt, megértelek, tudod, hogy meg- Mi van, édes. Mi van. Miért. vaw ilyen, Feri. értelek és elfogadtalak, olyan- Ferikém . Rosszul vagy . nak, amilyen vagy, amikor Afyo‘n tanuk«! magad, jaj, Mártával jóba tettél, megér-' ^tenem! tettem, csak azt nem bírom, — Menj el az orvosért, Éva. hogy nem vagy őszinte... Jó tesz Boda is, itt a harma- Milyen asszony ez? Mondd dik házban... — lassan meg, szeretném tudni, ezit mondta, nehezen, kapkodta a megértheted, milyen ez a má- levegőt. — Talán a szívem, sík asszony, ez az Edit? Már — Nem hagylak egyedül! a neve is... Milyen? Más is Nem, nem. Hozok vizesru- volt már, mi? hét... Itt? — kigombolta Lu— Hogy képzeled? kacson az inget, dörzsölte a — És csók? Nagy, rendes mellét. Szipogott. Miért vagy mondd? — Mit akarsz? — Lukács felemelte a hangját, összehúzott szájjal ránézett az asiz- szonyra. — Azt akarod, hogy a jövő héten már mindenki beszélje a vállalatnál, hogy láttátok, a Lukács Feri kikezdett a ballátja. .. — Hagyd a fenébe! — hirtelen kiáltott fel, törzsén is rántott egyet, lesodorta a csók, mi? — ránézett Lu- — Muszáj menned. Te nem hamutartót. — Nesze. Most eazel jössz. Minden héten egy újabb nővel jössz. Ugyan... — Mert te is minden héten. .. — Éva előbbre jött, az ablak felé, ráesett a kinti nagy hó fényes, megvilágította az arcát, nyakát. Kilépett, mintegy kis házi színpadra, a házasság színpadára, egyszerű pongyolajelimezében, kisgyerekes múltjával, ahogy még Keszthelyről feljött, ott állt, véglegesen, mint egy kis szobor. Lukács szerette. Nagyon szerette. Ahogy most a fiatalasszonyra esett a hó fénye, látta ezt. Hirtelen látta az egészet, a régebbi éveket, ahogy mentek, együtt a gimnáziumba, lóbálták a táskát, szaladtak a hóban, Éva kiabált, „ne fogj meg, ne fogj meg” — de ő megfogta. Elébe ugrott a ferde kis utca, Éva megvonagló, gyerekes szája, amint elsírja magát, aztán a vonatok, állandóan a kacsra, ölni szeretett volna. A tudsz segíteni, szemébe vágni, elrondítani az Éva, arcát... Éva fogta az íróasz- _ t a! szélét, lenézett a színes golyóstolliakra, minden olyan túl színesnek, túl szépnek tűnt a férje asztalán. A férfi keze a szövegen hevert: „Az én Orvos kell, — Jaj, istenem! — sírásra fakadt. — Most ne sírj. Menj. Majd túljutok... ÉVA KISZALADT, Lukács asszonyom, a te asszonyod..kapkodva öltözik. betűkkel föl- ft-priitneaett a szobában, a kacskaringós írta egy vonalas lapra. — Szereted is? — Éva egészen csöndesen mondta. —- Éva, hogy mondhatsz ilyet? — Lukács érte akart nyúlni, de az asszony elhúzódott, törékenyen mentette magát. — Ügy szeretném tudni. Hogy milyen? Mit találsz benne? A szája más. vagy, vagy a ... lába, a melle. .. — könnyes lett a szeme, elfordult a könyvszekrény felé. — Milyen? hó megvilágította a tárgyakat, de ő nem egészen pontosan látta. A kis szekrényen egy modern váza volt, vagy szobor — nem is tudja. Éva bependerült. — Ne haragudj. Jobban vagy? Sietek. Addig is beszólok a szomszédba, nézzenek át. Mindjárt itt vagyok. Ne haragudj. — Megcsókolta a homlokát. — Nem baj, ha csókolóztatok. Vigyázz magadra. Kiment. De baj, gondolta Lukács. Baj az egész. Nem értitek. Edit is vár valamit. A szájával. Elé áll. Ködös a szeme. Ha teheti, a kezéhez ér. — ez a kéz? — És ha táncol, belétapad. ő is menekül. De mi elől? Csak meg ne szeresse. LUKACS CSAK ÜLT, te, , eresztette a karját, megtáfekete vonatok, ülnek egymás ma&zkodott a szék hátén. Mit rpn„, . mellett és néha összenyomjak értessen meg magából, mikor ® l -t _ a térdüket és melegük van, maga ^ ^ Mit mondjon? F61emelte d ***«• neate- m> Éva fekete magas nyakú puló- Hogy ^aj ? Hogy kapkod? vorben fői, éS' ő csak szereti, RgyíJj napot a másakra? Szeállandóan. Cserepes a szája a crtne kiszabadulni önmagévágytol, és néz rá. Ülnek a 501, mint egy kelepcétől, de vonaton — most meg ezzel nem tud? Ezt mondja? Mina nővel jön... den nőnek magyarázza ezt el? — Nem akarok veszekedni, Hogy nem szeretemről van Feri. szó. Hogy nem alszik éjjel, — Mit akarsz? Nem látod, csak figyeli Éva lélegzését, és hogy tanulok? Jövő héten... egy kicsit megnyugszik, ott van. „Az én asszonyom.” Itt fekszik. Egy test, hálólngben, egyszerűen, meghúzódik itt mellettem, menekülőén, mint egy állatka. ő meg figyeli a faiakat, az éjjeli csöndet, hogy hogy kattan időnként a fűtőtest. Nem gyújt villanyt, nehogy Éva fölkeljen. Nézi a közlése egy újabb, egy teljesen . , „ .___ humoros veszélyt jelent: vala- tülekednek a húsért. Nem is ban történt. Húszévesen min- ki meg akar menteni a szabad- íutna már. ha a szabó feleden nap felkészültem a halálra, ságtól! Rohanok Lőrincznéhez. se?e, aki helvett kétszer én Repeszdarabok és igazoltatá- Elmondom, amit hallottam, ő hoztam ivóvizet a Király-fürolyan, mint máskor: nyugodt dó medencéjéből, meg ne en- és gyakorlatias. gedné. hogy az ő jussából le— „Elbújsz lent az üzletben, vágjak magamnak egy dara- Jancsit is elbújtatom. Hátha bot. Éppen elég lesz hársok fenyegettek. Kissé fellengzősen úgy véltem: az utókornak gyűjtök anyagot. Hátha valaki felhasználja majd... Máriássy Judit SZABADSÁG BUDÁN A valaki magam lehettem. A megint magyar férfiakat szed- munknák. Futva igyekszem kétségbeesés és az öröm túlzó nek össze elővédnek”. Hallja, hazafelé és amikor a sarokra jelzőit mellőzve, íme az egyko- Jancsi? Magához beszélek. És érek, a szomszéd ház előtt ri tudósítás az utolsó húszon- az ezüstöt vigye fel a padlás- (ahol huszonöt év múlva a négy óráról. ra! Tudja, hová... n. 12. * Lekvárt ebédelünk. A szét- Délben beállít Herbert Wolt, tört befőttek maradékát esz- az a német katona, aki a ház szűk. Újra játsszuk a játékot: előtt sebesült meg és akit Lő- ki köp ki több üvegszilánkot? rincznével bekötöztünk. A seb már meggyógyult. A katona kelletlenül jókedvű. A kendő helyett, amellyel Jancsi úr győz. Casanova bár működik majd) meglátom a szovjet katonát. — Zdrasztvujtye! Zdraszt- vujtye’ — kiáltom, vagy csak magamban mondogatom? Loholok felé, mint a bolond. A katona megtorpant. FekeSepp I Hallgattasd el azt az kucsmás, fekete bajuszú idiótát! ember. Szigorúan néz ram, es Az egyik katona puskatus- a géppisztolyát felém fordítja. Harsog, mintha süketek len- romkodik. Aztán mennek. A bekötözött, ezt a csomagot eal nekiesik a polcnak és min- ■— Davaj! Davaj! — pisztolya hoztam a liaziasszonynak! — dent lever róla.'Csúnyán ká- csövével a kapu felé mutat. Nem értek semmit. Engedelmesen és csalódottan behúzódom a kapu mögé. Még látom, amint tovább megy. Ennyire nem érzi meg az ember, ki a barátja? Kis híján elsírom magam, amiért ennyire másként sikenénk. A csomagban: monogrammos ágyneműhuzatok, hímzett térítők és egy étkészlet. A kalapos- né udvariasan hálálkodik, közben magyarul dünnyögi: — Azoktól már úgyis ellopta. .. Herbert Wolf megkér, kísérjem te a kapuig. — Magának nem hoztam semmit — közli odalent. — Magát meg fogom menteni! Megrémülök. Valaki feljeharmadikat cipelik magukkal. n. 13. Reggel a csend ébreszt fel. Ilyen csendet nem hallottunk karácsony óta. Az ablakhoz rohanok. Kint semmi. A felrobbant lőszeres vagon roncsai rült* mint aho§y elképzeltem, ugyanúgy állnak a villamossí- amikor meglátom a saját kénén, mint tegnap és tegnap- zemben a kést. A véres kony- előtt. Egy lélek sem jár a té- hakést. Ezzel integettem én az ren. Kapkodva öltözöm, nem első üdvözletét. lentPtt volna•> Mit tud a» rő blr,om megvárni, amíg a Plan- Délután a mi terünkön sora- lam? Életében egysterlátott ^ «löszül. „Zdrasztvujtye” koztatják fel a foglyokat. Né- Akkor is félig eszméletlen volt. — Mitől akar megmenteni? Mosolyogva súgja: — Az oroszoktól. Az éjjel végre áttörjük ezt az átkozott gyűrűt. Már csomagolunk. Elvisszük Esztergomig, ott kivárhatja. amíg visszafoglaljuk ezt a rohadt katlant. Estére le— Tudod, egy asszony, aki szeret... mindent megérez. — Ne hülyülj most. — Dühösen befordult a tankönyvébe. — „Az én asszonyom, a te asszonyod, az ő asszonya...” Fölnézett a levegőbe. — Nem. rossz. Még a mi asszonyunk hiányzik...^— maga sötétet, néha már látni véli a elé nevetett. — ..Meine Frau, fekete falat önmaga előtt, ki- delne Frau..— megint ne- nyújthatná a kezét, megvetett. — Vagy „Mon ami. ton érinthetné... de ez a fekete ami, son ami” — marhaság, fal talán saját maga, ez a — Nem veszel engem ko- dolgok vége. És nem érti ezt molyán — Éva mellé állt, ne- kidőlt az íróasztalnak a combjával. — Most mit vegyek komolyan? — Lukács fölnézett, zöld szeme csillogott, kis Tudom. És én meg itt állok a fekete falat, nem magyarázhatja el Évának. Mártá nak, Editnek, hogy mi ez? Inkább. — Inkább nem válaszolsz ránc jelent meg a bal sáeme sarkában. — Csókolóztatok? — Ne nevettesd ki magad... Lukács arcába robbant a hó meg a nevetés. Elővillan- tak masszív fogai, a fényben előugrott az álla, kicsit ragadozóra emlékeztető álla. ami olyan férfiasnak tetszett Évá-. és faggatlak és megalázom magam. .. Meztelenül utánad lopod zom, te meg más asz- szőnvokkal vagy tele... Pfuj. Milyen megalázó. — össze fogta kis mellén a pongyolát. Lukácsnak eszébe jutott, min dig így állt a tejesbolt előtt, és topogva várta magára kapott kabátban, akikor is esett Kiss Attila: LEÁNY — ezt fogom mondani az első hány magyar katona. A többorosznak. Szótárból néztük ki ség sáros, viharvert német, ezt a köszöntést még tavaly Fegyvereket és a zsebek tarősszel. talmát a lábukhoz dobják. Mire kiérek a kapun, több Most nem káromkodnak. Szé- házon már fehér zászló lóg. pen, fegyelmezetten engedel- Lepedők A kórházra most sző- meskednek az orosz vezény- geznek ki egy új táblát. Ciril- szavaknak. Nézem a menetbetűs felirattal! oszlopot. Vajon a tizenkilenc Kilenc óra körül tör ki a éves hüppögő köztük van-e? zűrzavar a csarnokban. Nem Lett'e születésnapja? tudom, ki fedezte fel a kincseket, hogyan kezdődött. Mire Lőrmcznével odamegyünk, már zeng a veszekedés a szétA tér korlátjánál gyerekek és asszonyok beszélgetnek. — Én pedig fogadok magával, hogy két—három év múllőtt falak között. Magasan fel- Va újra jár a villamos Pesten, pakolt katonai teherautókat „„ - , . , szálltak meg a civilek. A né- cs“u l^ eV mulva’ akkür 15 metek zsákmányát, Herbert Wolfék „Klamotten”-jait tépik egymás kezéből az emberek. Ü jabb fogolycsoport ért a térre, amikor a Duna túlsó partján, talán épKét öregasszony egv kosár- JfV .Parlament felől egy ban csizmákat cipel'. ‘ Egy ti- hangszóró reccsenese halla.- zenkét éves gyerek az anyja- S* ö MostI «mdolom. - val vöröskeresztes ládát. Most megszólal valaki es bejelenti, hogy itt a bexe. . És — He! Azt a kórházba ri- a recsegő hangszórón, a fel- gyék! kiabál valaki utánuk, robbantott hidak és romok kö— Oda, oda. . — bólogat ré torlódott jégtáblák fölött az asszony. — Gyere gyorsab- megszólal a „Két kis kíváncsi fc>an, kisfiam! kacsa” kezdetű dal. Lőrinczné fejcsóválva nézi a A gyéreitek, a? asszonyok dolgot. Rámszól: mosolyognak. Lőrinczné rán— Nézzük meg nincs-e va- szól, hogy menjek be a házba, lahol egy Nationál-kassza. Az mert hideg van. Én nem ta- enyémet megfújtak. Ha látsz zom. egy Nationál-kasszát, az ne- Talán ezért emlékszem u, kém jai. rá huszonöt év múlva, amikor Szerencsére nem látok, már a fiam lesz csaknem veDél van és még mindig lem egyidős, hogy február 13- nincs itt az az első ember,án sütött a nap. NÖGRÁD — 1970. február 15., vasárnap 9
