Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

K erekaszial-bőszé Igei és az óvodákról [Számvetések idején Sokai beszélőnk mostanában az óvodahelyzetről. Hiva- lalos tariai sí «■/.;sok. értekezletek napirendi pontjaként é.ip oly gyakran szóba kerül, mint a családi megbeszéléseken. Országos probléma, valamennyi városunkban tapasztalható az óvodai férőhelyek hiánya, illetve a meglevők zsúfoltsága. 8 i Igét arjáéban az elmúlt évben ez különösen kiütközött, szeptemberben több mint száz jogosult gyermeket voltak kénytelenek elutasítani az óvodák férőhely hiányában. Ezért kerekasztal-beszélgetésre hívtuk Csik Pált, a városi tanáes elnökhelyettesét, berencz Imrét, a városi művelődési osztály vezetőjét. Kerekes Lászlóné óvodai vezető felügyelőt es Maruzs Józsefet, a városi-járási Népi Ellenőrzési Bizott­ság vezetőjét. Beszélgetésünk témája: Salgótarján óvodai helyzete és ami még ennei is fontosabb, milyen lehetősége­ket keresnek a város vezetői ennek a súlyos problémának a megoldására? — Kerékasztal-beszélgetésünk első kérdéseként talán vitassuk meg, hogy mi okozta városunkban az óvodákkal kapcsolatos bajokat? Csik Pál: Talán azzal kez­deném — es ez: nem akar ki­búvó tenni —. hogy más vá­rosokhoz képest Salgótarján az óvodai ellátottságban na­gyon elmaradott. Annak ide­jén több óvodát rendeztünk be lakásokban, és ez eleve gondokat jelentett. Még ma is három olyan óvodánk mű­ködik, amely azelőtt lakás volt. Van aztán bérházban levő óvodánk, amely szántén nem anra a célra készült. A 60-as évek elejéig Salgótar­jánban nem. épült óvoda. Ennek oka talán az volt, hogy kevesebb nő dolgozott a salgótarjáni iparmedencében, és ez eleve megszabta az igényeket. Azóta városrésze­ket építettünk fel — Vásár­SL."ÍSí?,S?‘« A,;»y alig épült. Tehát a járulékos beruházások terén mi el­esik Pál: Itt legelőször a bérprob lé mákról kellene szól­nunk. Nagyon kevés az óvó­nők fizetése — ez szintén országos probléma és gond — és ez természetesen ná­lunk is jelentkezik. F,gy óvó­nő 1100 forinttal, egy dajka RHO forinttal kezd. Főként a technikai dolgozók bére vált nagyon égető kérdéssé, ök fizikai munkát végeznek, emellett gyerekekkel bánnak, és még ezerféle más tenni­valójuk van. Nem érzik a munkájukkal járó megbecsü­lést, így aztán elég nagy a vándorlás. Ez sem az óvónők­nek, sem a gyerekeknek nem kedvez. Ferenez Imre: A bérezés­sel kapcsolatos gondok meg­maradtunk a többi várostól. Az elmúlt tíz évben, amikor az Igények megnőttek, három óvodát építettünk, ebből a legnagyobb a Lovász József úti és ez is csak 75 férőhe­lyes. Most aztán, szinte rob­banásszerűen jelentkezik a késedelmesség okozta hiány. Ferenez Imre: Az óvoda­helyzet országos gond és ná­lunk hozzájárult a nagyará­nyú városiasodás is, hogy ilyen feszültté váljon a hely­zet. 1965-ben még minden egyes igényt ki tudtunk elé­gíteni. Az asszonyok nagy ré­sze munkába állt, és termé­szetesen igényli az óvodai szolgáltatást. két. Ebben az évben az össz- bér 2,4 százalékát kaptuk bérfejlesztésre. Ennek az ősz- szegnek egy részét azonban elviszi a soros előlépéssel já­ró fizetésemelés. A fennma­radó összeget osztjuk szét, ez azonban nem oldja meg a gondokat. Maruzs József: A bérezés­sel kapcsolatos problémákat vizsgálta a nétpi ellenőrzés is. Továbbra is napirenden tart­juk, ezt azonban városi szin­ten megoldani nem lehet, eh­hez országos intézkedés szük­séges. Kerekes Lászlóné: Mint óvodai felügyelő és vezető óvónő azt mondhatom, hogy legégetőbb a technikai dol­gozók fizetéséinek rendezése. Nekik ötévenként 40 fo­Maruzs József: Ehhez még rinttal emelkedik a fizetésük. hozzátenném, hogy emelke­dett, és változott az óvodák tartalmi munkája Pedagó­giailag is szorgalmazzuk az óvodai nevelést, mert a gyer­mek könnyebben Illeszkedik be az iskolai életbe, ha elő­zőleg ' óvodába jár, és szor­galmazzuk is az óvodai neve­lést. E mellett a szülők is látják, és lemérik ennek je­lentőségét, és így minden­képpen óvodába szeretnék küldeni gyermeküket. Még azok az édesanyák is, akik esetleg a második gyermekük mellett otthon vannak, gyer­mekgondozási segélyen. Kerkes Lászlóné: Hogy ke­vés az óvodai férőhely, azt talán mi, óvodában dolgozók látjuk leginkább. Az ősszel például 300 gyerek ment is­kolába, az ő megüresedett he­lyükre közel 420-an jelent­keztek. Száztizén négyet férő­hely hiányában kénytelenek voltunk elutasítani. Olyano­kat is. akik jogosultak len­nének az óvodai felvételre. Ezeket a gyerekeket a szülők kénytelenek pótmamára bíz­ni, vagy valamilyen más megoldást keresni. A területi elosztás sem megfelelő. A belterületen levő óvodákban harc folyik a helyekért, a külterületeken pedig meg mindig van hely. Pedig min­dent elkövettünk, hogy mi­nél több gyerek kerüljön be az óvodákba. A rendieletek értelmében 630 gyereket tud­nánk felvenni, és több mint 900 gyerek jár óvodába. Es ez a szám mindenképpen nö­vekedni fog, mert most már sorozatosan jelentkeznek azok a dolgozó asszonyok, akiknek gyermekük betölti a 3 évet ős lejár a gyermekgondozási segélyük. Ezeknek legna­gyobb részét sajnos, év köz­ben nem tudjuk felvenni. — A helyzet tehát eléggé súlyosnak látszik. E mellett igen gyakori panasz, hogy kevés az óvónő és a techni­kai személyzet. Ezzel kapcso­latban mi a helyzet Salgótar­jánban? egy javaslatom. Ne óvodai csoportonként, hanem gyere­kenként állapítsanak meg óvónői létszámot. Mindjárt kedvezőbb lenne a helyzet. Az egvesoportos óvodáknál ugyanis még a másfél óvónői létszám sincs meg. Itt az óvónő és a dajka felváltva dolgozik, az óvónő gyakran „mindenes” munkát is végez. Előfordul, hogy füt is. Kerekes Lászlóné: Itt be­széljünk a óvodai ellátott­ságról is. Az élelmezés meg­felelő és változatos. Erre pa­nasz még nem volt. Bútorral is eléggé jól elivagyunk lát­va. Ami probléma: kevés a pénzünk textilféleségre, és a szakmai eszközök — játékok, rajzlapok, , kréták, úgyneve­zett manipulációs játékokra — és ez akadályozza az óvo­dai nevelőmunkát. Csik Pál: Ezeknek az esz­közöknek a pótlására, illetve megvételére van lehetőség. Biztosítani tudtuk volna a pénzt eddig is, csak idejében jelezni kellett volna a kéré­seiket. Ez a gazdálkodós hi­bájából is következik egyes óvodákban. Az ágazatra jutó anyagiakat eléggé rugalma­san kezeljük úgy, hogy van lehetőség a pótlásra. — Milyen lehetőségek mu­tatkoznak az óvodai gondok megoldására? Ferenez Imre: Az óvodai gondok sajnos, nagyon lassan oldódnak meg. A tex-vek sze­rint 1975-ben épül csak új óvoda az Arany János úton. Addig azonban mindenképpen Lehetőséget kell találnunk va­lamiféle megoldásra. Véle­ményem szerint, ha mód nyí­lik rá, az épülő házakban két lakás helyett, óvodáit kel­lene kialakítani — még ha csak átmenetileg is — mert ez enyhítene a helyzeten. A megoldást mindenképpen új óvodai férőhelyek beállítása jelenti. Csik Pál: A másik járható út az lenne, hogy— és ezt meg is valósítjuk — tárgya­lunk az üzemekkel, járulja­nak hozzá óvodaépítéshez, hi­szen az üzemi dolgozók gyer­mekeiről is szó van. A har­madik megoldás: bővíteni a jelenlegi óvodákat, ahol er­re lehetőség mutatkozik. Mindenképpen keressük a le­hetőségeket, és még ebben az évben 50 hellyel növeljük az óvodai férőhelyek számát. De vizsgáljuk azt is, hogyan tu­dunk az óvónők túlterhelő és az átlag 1000 forint körül van. És ezért nagyon sokat dolgoznak. Ferenez Imre: Az óvodai csoportokhoz képest kevés az óvónő is. A norma szerint másfél óvónő jut egy óvodai són javítani. Ez a legégetőbb csoportra. Azonban nálunk a kérdéseket időlegesen meg­eső portok száma nagy, minit- oldja. De természetesen egy negyven gyerek jár egy egyebeikben is mindent meg- csoportba. így a gyerekek lét- teszünk az óvodaellátás ja­Eredmények árnyékban Kilenc esztendeje annak, hogy Pásztori megaiaicult a Béke Termelőszövetkezet. A gazdaság ma mér 4 ezer hol­das és 600 emberről gondos­kodik. A kilenc év alatt most először történt meg, hogy va­lóban eredményes esztendő­vel vetettek számot. Kele­men István, a szövetkezet vannak hozzá. Sorolták is hangosan azokat a mulasztá­sokat, a helytelen intézkedé­seket, amelyek a korábbi években, de még tavaly is zavarták a munkát, kés­leltették az eredményeket. Tömpe Károly, a termelő­évvel ezelőtt még másfél millió forint volt a veszte­ségük. A tavalyi gazdálkodás eredménye viszont már két­milliós nyereség. Harmincmillió elnök? mondotta, hogy egy. szövetkezet pártalapszerveze­tének titkára egyáltalán nem találta rendkívülinek, ünnep- rontónak a közgyűlés hangu­latát. Mint mondotta, az ön­álló gazdálkodást nemcsak a vezetők, a tagok is egészen komolyan veszik Pásztón. A szövetkezeti tagok a gazdá­hoz méltó gonddal, felelős­séggel dolgoznak és szólnak bele a közös dolgokba is. Egyébként egész esztendő­ben erre buzdította őket a pártszervezet. A párt és gaz­dasági vezetők év közben is gyakran találkoztak, tanács­koztak. Vezetőségi ülések, párttaggyúlések témája volt a gazdálkodás, a közös mun­ka. A kommunisták óva in­tették a gazdasági vezetőket: fontolják meg alaposabban intézkedéseiket. Mert semmi szükség arra, hogy erejükön felül ruházzanak be, gom­ba módra szaporítsák a kise­gítő üzemek számát. A tö­rekvés, a jó szándék kevés a gazdaság fejlesztéséhez, a jövedelem növeléséhez, ha nincs mögötte a szükséges anyagi fedezet. Kelemen István, az elnök, a zárszámadó közgyűlésen maga is elismerte: sokat markoltak, de csak keveset fogtak. Túlságosan elapróz­ták, szétforgácsolták az erő­ket. Az új beruházások az idén még nem hozták, ha­nem vitték a pénzt. Ha erre előbb gondolnak, talán sok minden másképpen alakul. Mert ml történt tulajdon­képpen Pásztón? A most va­lóban jól záró szövetkezet év közben fizetési zavarokkal küzdött. S e gondok árnyéka bizony rávetődött az ered­ményes zárszámadásra is. számához kevés az óvónő. Csik Pál: Mindjárt lenne vitására. Cs. E. Ez a változás a legkevés­bé magyarázható az időjá­rással. A tavasz, a nyár, az ősz egyaránt szeszélyes és kiszámíthatatlan volt. Kez­detben a hosszan tartó szá­razság, aztán a szűnni nem akaró eső okozott kárt a pásztói határban. Kora ta­vasszal fagy csapott a szőlő­re, a kertészet sem hozta azt a jövedelmet, amire számí­tottak. összességében azon­ban mégis csak 30 milliós értéket termelt a pásztói Bé­ke Tsz tavaly. Többet mint eddig bármikor. Ezért sokat kellett dolgozniok az elnök­nek, a főagronómusnak, a traktorosoknak, állattenyész­tőknek, kertészeknek és nö­vénytermesztőknek egyaránt. Annyi bizonyos, hogy va­lóban sokat dolgoztak. Kü­lönben nem tartana szarvas­marha-tenyésztésük az orszá­gos hírnél. A 180 törzsköny­vezett tehén évi átlagos tej­hozama 3600 liter volt. Száz­ezreket fizettek a szövetke­zetnek a tenyészállatokért. Gyarapodott a közös vagyon és megtalálták számításukat a tagok, az alkalmazottak is. Kilenc és fél millió forintot kaptak tavaly részesedés es munkabér címén a szövetke­zetben. Munkanaponként is többet mint egy évvel ez­előtt. ___ J obb is lehetne Mindezek ellenére nem fo­gadta kitörő lelkesedés a zárszámadó közgyűlésen a vezetőség beszámolóját. Olyan természetesnek könyvelték el a sikereket a tagok, mint amikor régi adósságot tör- lesztenek. Ugyanis azt is vi­lágosan látják: a szövetke­zet jobb is lehetne. A lehe­tőségek, az adottságok meg­Saját lábúira állni A számvetés során szóvá- tették a tagok azt is, hogy a tavalyinál szervezettebbé kell tenni a közős munkát. Mert mi tagadás, tavaly nem sikerült mindent időben meg­kapálni, késett a gabona betakarítása is. A mélyszán­tásból több mint 300 hold elmaradt. Pedig ahogy Konti Ferenc, az ellenőrző bizottság elnöke. Lukács Árpád és Alapi Ferenc traktorosok mondották, van elég gép a szövetkezetben. A munkáju­kat kellene jobban összehan­golni, jobban megszervezni. Nyílt titkot közölt Lukács Árpád akkor, amikor arról beszélt, hogy biztonságosabba kellene tenni a gazdálkodást. Többet kellene tartalékolni, így lesznek biztosak, tartó­sak az eredmények a követ­kező években is. Pásztón minden évben jelentős össze­get tett ki az állami támoga­tás. Jól használták fel a pénzt, az igaz, de a szövet­kezet talán elérkezett oda. hogy jobban számolhat a ma­ga erejével. Eddig, míg a gazdálkodás veszteséges volt Pásztón, mindez nem kerülhetett szó­ba. Ez a mostani zárszámadás azonban sok mindent bizo­nyított. Azt mindenekelőtt, hogy a szövetkezeti vezetők hozzáértése, a tagok és alkal­mazottak munkája teheti va­lóban eredményessé az esz­tendőt, erőssé a szövetkeze­tét. Ezzel az , összefogással szüntetheti meg már az idén a zavaró tériyezők nagy ré­szét, később pedig valameny- nyit. /Vem szükségszerű A zárszámadó közgyűlésen — a kommunisták kezdemé­nyezésére — rögzítették az idei év legfontosabb tenni­valóit. Többek között azt, hogy nem állnak meg a 30 milliónál, az idén tovább nö­velik a termelési értéket. S mindezt úgy próbálják megtenni — Sidi Józsejné beszélt erről a közgyűlésen —, hogy tovább csökkentik a termelési költségeket, nö­velik az első számú, a kö­zépszintű vezetők, s a tagok felelősségét is a közös mun­kában. Mert nem szükségszerű az, hogy az eredményekre gon­dok árnyéka vetődjön a pász­tói Béke Termelőszövetkezet­ben. Vincze Istvánná A Magyar Beruházási Bauk a Kohó- és Gépipari Minisztérium javaslatára el­fogadta a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek hitelkérelmét, amellyel hosszú évek után végre lehetővé válik a me­gye legnagyobb ipari üzemé­dtszaztízenötmillíö forint a huzalmü rekonstrukciójára sen megszűnik az Import­horganyzott és légyhu/salból. kús kiszolgálása, és az anyag- állósága révén fellhasználha­nek nagyarányú korszerűsíté- saegféleségekből, am* a n-P" se, a huza’ímű teljes re kernst- gazdaságnak 1,5 2 millió dol­rukciója. A döntést megellő- Wr valutamegtakaritast jelent, ző négy évben a fejlesztési mozgatás gépesítése. A régi üzemek zsúfoltságát csökken­tik, és a munkakörül/ménye­tók lesznek a gázkonvektorok és .hasonló berendezések gyártásánál is. Az elképzelé­sek között szerepel az alap­elképzelések számos változa­tát vitatták meg, míg elké­szült az a tervezet, amely egyaránt szolgálja a munka­körülmények javítását, a tár­sadalompolitikai, a szociális és a gazdaságossági követel­mények egyidejű érvényesü­lését. Bevezetik az alumíniummal és horgannyal bevont szila- avult módján is. gok gyártását, ami nemcsak a szocialista piacom de világ­viszonylatban is új termék, Európában csupán az ango­lok, a belgák, s talán még egy országban, Japánban fog két lényegesen javítják. Vál- anyag egy részének az üze­A fejlesztéssel a termelés mintegy 35 százalékkal nö­vekszik a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemekben, a nyere­ség várhatóan megduplázó­dik, a termelékenység a hu­zalműben a jelenlegi szinthez kénest négy és félszeresére nő, ami az egész vállalat ter­met éken vségét 40 ».záwúékkat javítja. A hitelszerződés az anyagi erőforrások tekin'i­toztatnak a raktározás el- meken belüli saját fe'idolgo- iyeí4 részét biztosítja ahhoz ntrulif tv, A/l i A v, ló ií n r f Xtvl-óv, 4,^«* 2, LL: lalkozmak az előállításával. A kereslet gyorsan nő. ezért jó A fejlesztési program alap- befektetésnek ígérkezik a zásban történő további meg­munkálása. A beruházás jelentős része külföldi kooperációban törté- var és szegecs, a lánc. a he- nik. számos szabadalmat vá- gesztőhuzal, a házgyári he- síró Inak. amelyektől a tech- gesztett háló- és üvegipari nológlai színvonal emelkedé- huzal gyártása területéin, sót, a mennyiségi és minősé­A rekonstrukció többletter­melést, minőségjavítást ered­ményez. többek között a csa­Csupán horganyzott huzalból többet, fényes felületű huza­lokból pedig a jelenleginél nagyobb választékot hoznak vállalkozója vető célja a Salgótarjáni Ko- kooperáció, amelynek kereté- 1r ^onnaval termelnek h ásza ti Üzemek korszerűsíté- ben gépi berendezéséket vá- se. ezen belül a huaalmfl re- sáréinak egy angol cégtől, s konstrukciója, amely lehető- ugyanennek a cégnek több vé teszi, hogy 43 ezer tonná- éven keresztül évi 5 ezer ton- val több huzalt állítsanak na aLumíniumozott szalagot elő, mint korábban, meg- exportálnak, dupláiziziák a horganyzott hu- . , , , zal termelését, bővítsék a A I1 uzalpacolasna 1 yti&gr hide »szalagok gyárimé nyvá- »»nvonalon aho pacolasi l.aisztékát. Mivel a piacon fo- technológiát vezetnek be. kozódnak a minőségi követel- Automatikus műsnereiziett Re­mények, ugyanakkor a keres- P©k.segítik elő a fizikai mun- Let egyes termékcsoportok fe- ía könnyítését, kiküszöbölik lé tolódik el, a rekonstrukció a savártaimat es a pacolas p™ a Salgotarrnni Kőhalmi során növelik a fényesen Iá- savgenerálássál megöl- üzemek biztosítani tudja gyított huzal termelést, és a “ elfolyó vizek savak- majd az alapanyagot a jar­. , ... ,,,,,, .tol való mentesítése. Üj hő- mumamak, a nyílászárok, a gyartmányossaetetelt úgy mo- kezelő berendezésekkel javít- burkolóanyagok, a háztartási dosítják, hogy behozatalra ne ják a lágyítás minőséig Elő- gének és szerelvények gvár- legyen szükség. Szinte telje- térbe kerül a gépek mechani- tásához, de termékeinek hő­gi mutatók jak. javulását váx­A fejlesztési program fő­létre. Üj. nagvobb termelé­kenységű húzógépeket állíta­nak munkába, amelyek 32 ezier tonna huaaltermelésre aJkalnrtsak. A huzaltermelés- nél előtérbe kerül a nagvobb méretpontosság, és az egyen­lete» szilárdság. A fei l észté« eredőién wekép­Kohászati Gvárépítő Vállalat, amely ön­álló telephelyet hoz létre Salgótarjánban, hogy a terve­zési és kivitelezési munkákat elvégezze. A külföldi partne­rekkel a kapcsolatot a HUNI- COOP kooperációs iroda ké­szítette elő és tartja a kezé­ben, míg az import lebonyolí­tására a Kohászati Gvárépí­tő Vállalat kapott egyedi Im­port jogot hogy a fejlesztés megvalósít­ható lesven. ami nagy távla­tokat nvit meg a Salgótarjá­ni Kohászati Üzemek előtt. Lehetőséget teremt arra, hogy a huzaliterme,Vs fellegvára a jövőben is Salgótarján ma­radhasson, másrészt új tech­nológia! ágak belépésével m »«kezdődhet a Kohászati Üzemek másod- és harmad- te-méikek feldőlroziás,a érde­kében kidolgozott programjának megvalósítóivá. A fejlesztés azt is lehetővé teszi, hogv csaknem félezer új dolgozót vegyenek fel, ez jelentősen hozzájárul maid ahhoz, hogy a bányák vissza­fejlesztésével egyidejűleg a foglalkoztatási gondok meg­oldásából a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek is kivehesse a részét. (K. S.) NÓGRÁD — 1970. február 15., vasárnap I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents