Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
Védekezés a belvíz ellen Még a tél kellős közepén városi tanácson. Vas Miklós, járunk, de a Lehullott hatalmas hómennyiség már a koratavasz belvízvédelmi tennivalóit juttatja eszünkbe. Tavaly Balassagyarmaton komoly gondot okozott a belvíz — megismétlődhetnek még- egyszer a márciusi vészterhes napok? Mit tesznek, hogyan készülődnek az illetékesek a belvízveszély elhárítására? Tavaly a város egyik leginkább veszélyeztetett része a KlSZ-lakótelep volt. Itt az eltelt pár hónap alatt, hogy a közeli dombról lezúduló víznek az udvarokba tódulását, a pincékbe való befolyását megakadályozza, a városi tanács építés-közlekedésQ osztálya félmillió forintos beruházással kitisztíttatta a földdel teli árkokat, átereszeket. Ahol erre . szükség volt — a Honti, a Klapka, a Landler, a Bem s az Ifjúság utcában — új vízelvezető berendezéseket létesítettek; a két utóbbi utcában betoncsöveket is lefektettek. A belvízveszély másik góca egy évvel korábban a Fémipari Vállalatnál alakult ki. Itt is egy domb jelentett veszélyt: az erről lefolyó, s ösz- szegyűlő csapadékvíz az új betonkerítést ledöntve, az üzem belterületén vonult át, s nemcsak az egyes üzemrészek közötti zavartalan közlekedést akadályozta meg, hanem a kazánt is elárasztotta. Hogy ez az idén ne fordulhasson még egyszer elő, a vállalat déli oldalán a megyei tanácsi építőipari vállalat kivitelezésében fél kilométer hosszúságú viz- elvezetőárok létesült, mely a csapadékvizet egy már meglevő régi árokrendszerhez csatlakozva az Ipoly volt medrébe szállítja. Az új csatornának a Fémipari Vállalat be- kötőútjával párhuzamos, mintegy hetven méter hosz- szúságú szakaszét lecsövezik és befedik — mondták el a a vállalat főmérnöke viszont úgy vélekedett, hogy a csatornaépítéssel sincs megnyugtatóan megoldva a belvízelvezetés. Az új csatorna alja még három és fél méteres mélységével sem éri el az itt húzódó vízzáró réteget — ez viszont valamivel magasabban fekszik, mint az üzem. Hogy a vízzáró réteg fölött a Laza Vízáteresztő talajban átszivárgó víz semmiképpen se okozhasson újra bajt, az üzem területén egy vízelnyelő gödröt alakítana ki — ebből szivattyúzzák át aztán a csapadékvizet a már mélyebben fekvő területre. A Fémipari Vállalat tehát így vagy úgy megmenekül idén az' újabb elöntéstől — a végleges megoldást azonban csak a csatornarendszer mélyítése és az Ipoly-mederig való kiépítése hozza meg. Balassagyarmat harmadik veszélyeztetett, s a belvízveszélytől egyben legjobban károsult része tavaly a Porcelángyár—Temető utca környéke volt. Riportban is foglalkoztunk a Sringa dombról lezúduló, s a vasútvonal déli oldala méntén megrekedt víz pusztításával. A vasúti töltésen nagy nehézségek árán.át- szivattyúzott víz a temetőbe folyt, s onnan csak újabb szivattyúk, csővezeték beállításával lehetett a város csatornarendszerébe továbbítani. Mi a helyzet most? A legégetőbb feladat, a vasúti töltés átfúrásához • már megrendelték a 30 centimétere® betoncső behelyezésének földmunkáit — mondta el a városi tanács építési osztályának illetékes munkatársa. A Temető utca szennyvízcsatornázásához szükséges csövek is meg vannak már rendelve — mire az olvadás bekövetkezik már a helyén lesz -az elvezető berendezés. B. L. A szövetkezet magára talált Szomorú év voit a mátra- verebélyi termelőszövetkezet életében az 1968-as. Nyereség helyett veszteséggel zártak. Ennek legfőbb oka a szentkú- td keltető eredménytelen működése volt. A sikertelenség azonban nem vette el a kedvét a szövetkezet vezetődnek, inkább arra ösztönözte őket, hogy magkeressék a módját a keltető gazdaságos üzemeltetésének. Társultak a Balassagyarmati Keltető Állomással, s ily módon az elmúlt évben közel 550 000 csibét és 28 000 libát keltettek a megye ellátására. Bérkeltetést is vállaltak, 500 000 csibét szállítottak módon az egri állomás réstere. , Ez a helyes üzletpolitika, és a dotáció azt eredményezte, hogy 1969 második felében már magára talált a fmátra- verebélyi szövetkezet. Ma már hitel nélkül dolgoznak és azt is elérték, hogy 6 százalékos forgalomemelkedés mellett a tavalyi 40 napos forgási sebességet 35 napra csökkentették. Beruházási terveik is vannak. Még ebben az évben korszerűsítik Lucialván a vegyes- és az italboltot. A kettőre összesen 500 000 forintot fordítanak. S ha minden jól megy. az ÁFÉSZ, a községi tanács és tsz-szel közösen Nágybárkányban húsboltot nyitnak, amivel a tagság régi kívánsága teljesül. Szóba került fűtőolaj-szolgáltatás megszervezése Lucfalvára és Nagybárkányra is, mert ezekben a falvakban már majd minden házban van olajkályha. LyuM árt yarf mls/er a balesetek nyilvántartásánál A Nógrádi Szénbányáknál az idén bevezetik a balesetek lyukkártyarendszerű nyilvántartását. Minden dolgozóról kartont készítenek, amelyre a szakmai képzettséget, begya- koroltságot és még egy sor más tényezőt feltüntetnek. Baleset alkalmával szinte pillanatok alatt kimutathatják majd, hogy ugyanazt, a dolgozót korábban érte-e valamilyen baleset. A kartonról az is kiderült, hogy alkalmas-e a dolgozó munkakörének ellátására. Több azonos, vagy hasonló balesetből ugyanis következtetni lehet az alkalmasságra, illetve az alkalmatlanságra. A szükséges kartonok elkészítéséhez már hozzáfogtak, az új statisztikai módszert februárban már az egész vállalatra alkalmazzák. Számok egymás mellett Megyénk Ipari termelése 4,6, a lakosság jövedelme 6— 7, pénzbevétele 9 százalékkal nőtt az elmúlt évben, a takarékbetét-állomány elérte az 500 millió forintot. Közismertek ezek a számok, mindany- nyian örülni tudunk az örvendetes adatoknak. Ha azonban azit is hozzátesszük, hogy ugyanez idő alatt az ipari dolgozók 36 százaléka cserélődött ki, változtatott munkahelyet, ismerve a vállalatok munkaerő helyzetét, örömünkbe már egy kis üröm is vegyül. Nem ártana, ha a vezetők minden területen vizsgálódnának, mi az oka a kívánatos mértéket messze meghaladó munkaerő-vándorlásnak, hogy szembetűnő hátrányaitól ebben az évben megkímélhessék magukat. *■__ *Kicsire adnak? Harminc százalék, ami használhatatlan Már három hónapja birtokba vették a legutóbb elkészült társasházat a lakók Salgótarjánban, a József-pla- tói új lakótelepen, de néhány apróságot még mindig nélkülözni kényszerülnek. A mai napig nem szerelte fel a salgótarjáni Lakáskarbantartó és Építő Ktsz a két szobát elválasztó, harmónikaszerűen 'nyitódó-csukódó bőr ajtószerkezetet, a bejárati ajtón pedig üresen ásít a levélbedobó- nyílás. A szövetkezet még annyi fáradtságot sem vesz, hogy magyarázattal szolgáljon, legyenek türelemmel a lakók, ez s ez a probléma, ekkor és ekkor tudják fölszerelni. Ami a levélbedobó-nyílást illeti, olyan hírek terjedtek el, hogy felszerelésük nem tartozik a szövetkezetre. Nem fér bele az a néhány forint ,a közel kétszázezres kivitelezési költségbe? Ha akarja, mindenki csináltassa meg magának, vagy vegye meg a fémlemezt és szerelje fel? Ha ez így lenne, legközelebb azon sem csodálkoznánk, ha a kilincseket, zárakat sem Sizerel- nék fel, esetleg a kémény, vagy a lépcsőház felépítésének gondját hárítanák át a boldogtalan lakástulajdonosra. Legalább azt árulják el, hogy a leendő lakástulajdonosok mire számíthatnak? Esetleg a szövetkezetnél uralkodó és érvényesülő szemléletnek megfelelően vízivezetékszere- Iönek, vagy kőművesnek képeztek át magukat? —is Űj létesítmények Az elmúlt esztendő végéig újabb létesítményekkel gazdagodott a szécsényi járás is. A szécsényi lakásigénylők legnagyobb örömére elkészült a 21 lakásos épület, amelybe a lakók már beköltöztek. Nógrádmegyeren átadták a korszerű egészségügyi kombinátot, amelyben szakorvosi rendelők és szolgálati lakások tartoznak. Hollókőn elkészült az új tanácsháza. Az épületben a párt- és tömegszervezetek is heljtet kapnak. Ma- gyargécen a tervnek megfelelően az új könyvtárklubnak felhúzták a falát. Az építkezést az idén fejezik be. Nem tudom, mit szólna ahhoz a vevő, ha kijelentenék az üzletben: csak abban az esetben kaphat tizenkét rozsdamentes evőeszközt, ha négy fakanalat is vásárol hozzá. A furcsa epizód bizonyára harsány kacagásra késztetné. Hol van már az az idő, amikor az árukapcsolásnak ezt az áttetsző módját a kereskedő megengedhette magának? Az új gazdaságirányítás szelleme a kereskedelem és a vásárlók viszonylatában előbb a hétköznapi valóságból, majd a kabarészínpadok dobogóiról is kiszorította ezt a témát. Annál meglepőbb, hogy az egyik és a másik vállalat közötti árucserében még mindig találkozhatunk hasonló jelenséggel. Többnyire azért van erre lehetőség, mert a kettő közül valamelyik visz- s&aél, vagy legalábbis él monopolhelyzetével, tőkét igyekszik kovácsolni a másik fél pillanatnyi szorultságából. Kétségtelenül, az okok. és az összefüggések egészen más természetűek nagyban mint kicsiben, de a következmények is sokkal súlyosabbak. Két hónap késéssel Molnár Béla, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek anyag- gazdálkodója mondta el, hogy a múlt év augusztusában a leállás fenyegette a hideghengerművet. Amikor az okok után tudakozódtam, hamarosan • meglepő dolgok nyomára bukkantam. — Üzemünk évente mintegy 20 ezer tonna abroncsacélt rendel a Dunai Vasműtől —■ magyarázta. — Ebből hozzávetőlegesen 4 ezer tonna a kötött széntartalmú anyag, ami mennyiségben ugyan nem sok, de értékben igen jelentős, számos termékünk gyártásához nélkülözhetetlen. Sajnos, a Dunai Vasmű sem időarányosan, sem időben, sem mennyiségben nem szállítja nekünk ezt az anyagot. Elmondanék egyetlen esetet arra, hogy ez milyen problémát okoz. Egyiptomból kaptunk egy jelentős megrendelést, amihez 400 tonna kötött stentartalmú acélra lett volna szükségünk. Partnerünk ezt a mennyiséget két hónap késedelmességgel küldte meg. A Metalimpex közben visszavonta a megrendelést. Megkérdeztem Molnár Bélától azt is, minek tulajdonítja, hogy ilyen nehezen jutnak hozzá ehhez az anyaghoz? Véleménye szerint ebben szerepet játszik, az hogy a Dunai Vasmű monopolhelyzetben van, más termelőüzemek egyedül tőle szerezhetik be szükségletüket. Ha ez így van, máris érthető, mennyire kevés eszköz van a megrendelők kezében, hogy a Vasművet kötelezettségei teljesítésére rászorítsák. Az utolsó helyen? Különösen hátrányos helyzetben van a Salgótarjáni Kohászati Üzemek. Hatalmas partnerének már viszonylagos nagyságánál fogva is függvénye, ami igényei rangsorolásánál is érezteti hatását. Ami a kötött széntartalmú acél elosztását illeti, az Acélgyár a fontossági sorrendben az utolsók közé szorul. Első helyen áll maga a termelőüzem, a Dunai Vasmű, az exportkötelezettségei teljesítése, majd újra a Vasmű, mert saját maguk is olyan termékeket gyártanak, amelyhez ez az anyag szükséges, más megrendelők csak ezek után következnek, köztük is elsősorban azok, akik nagyobb tételekre tartanak igényt. így válik egyre érthetőbbé, hogyan történhet meg, hogy vállalatok közötti szinten tizenkét alpakka kanállal még mindig eladható négy fakanál is. A szállítási feltételeket teljességgel a Dunai Vasmű diktálja, azt is megteheti, s meg is tette az Acélgyár esetében, hogy a kívánt minőségű és mennyiségű anyagot csak akkor küldi meg, ha annak harminc százaléka erejéig azt adhat, amit akar, olyan anyagot, amire a megrendelőnek semmi szüksége sincsen. Jó példa erre a múlt év második negyedéve, amikor 800 tonna kötött széntartalmú anyagot vártak a Dunái Vasműtől. Június végéig ebből egy deka sem érkezett, helyette kaptak 400 tonna járulékos anyagot, amire nen» volt szükségük. Ebből az év végén még mindig tárolgat- tak 2—300 tonnát. Körülbelül ugyanennyi volt az év utolsó napjaiban a Vasmű lemaradása a kívánt anyagból, aminek szállítására szerződés kötelezte. Érthető, ha az acélgyáriak megkötötték magukat; a járulékost csak akkor fizetik ki, ha ez is megérkezik. — Nemcsak a Dunai Vasmű, de mi is szeretnénk megőrizni vevőkörünket — fejtette ki Molnár Béla. — Sajnos, ezek a körülmények megnehezítik a helyzetünket. A hideghengermű egyes fontos tételeknél a készáru-megrendeléseknek nem tud eleget tenni, ennek következményekén, megrendül a vásárlóknak a: üzemünkbe, termékeinkbe vetett bizalma. Míg a járulékos anyagok csak részbei megtérülő terheket rónak ránk, nem kevésbé hátrányos számunkra a késedelmes szállítás. Ami a negyedév végén érkezik, abból a negyedévben már nem lehet készárut csinálni. Lesyenek esyenransúak Nem véletlen, hogy a beszélgetés a nagyüzemi KISZ- bizottság irodájában zajlott le. Jelen volt Pampurik György, a végrehajtó bizottság tagja is, akinek számára szintúgy új volt mindaz, amit Molnár Béla elmondott, mint bármelyik kívülállónak. Nyomban felmerült, hogy a két vállalat között létre kellene hozni a minőségláncot. ami feltehetően elősegíthetné a nehézségek enyhülését, a problémák tisztázódását. Az acélgyáriak azt szeretnék, ha eltörölnék azt a bizonyos „járulékost”, igényeiket a Dunai Vasmű időarányosan és a kívánt minőségben elégítené W. A minőséglánccal, az ösa- szefogással elérhető lenne* hogy az Acélgyár a megrendelők sorában végre egyenrangú vevőnek számítson, hiszen náluk a néhány száz tonna éppen annyira fontos, mint másutt ennek többszöröse. A kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködés kiépítéséhez jó alapot szolgáltat az, hogy elvi kapcsolataik jók, kéréseik korábban is meghallgatásra találtak, erre támaszkodva bíznak abban, hogy kezdeményezésüket Dunaújvárosban most is megértőén fogadják. Kiss Sándor SESsasStőlc a @£itcíip«ir szerit Megjutalmazták az újítási verseny legjobbjait Társadalmi tulajdont károsító sikkasatás miatt előzetes letartóztatásban várja a 30 éves Novak István és a 40 éves Mező Sándor a bírósági tárgyalást. Az ügynek egy harmadik salgótarjáni szereplője is van, a 23 éves Kiss István személyében. Novák bűnlajstromát megpróbáljuk felsorolni: közokirat hamisításáért, súlyos- és könnyű testi sértésért, lopásért és újra lopásért állt már bíróság előtt. A múlt év októberében éppen táppénzes állományban volt,, s a hónap derekára már alig maradt pénze. Ekkor találkozott Kissel, aki megemlítette, szerez neki munkát a sütőipari vállalatnál. Együtt láttak munkához Novákkal október 18- án. Egy gépkocsival, amelyet Mező Sándor vezetett, lisztet szállítottak különböző sütőüzemeknek. Még azna£> közölték velük, hogy egy vagon szén érkezett a tarjáni külső pályaudvarra, s ezt a Szenet kellene másnap a sütőüzemekhez széthordani. Vállalták a munkát. Az első fuvart — kányási' darabos szenet — a 3. számú sütőüzembe vitték, majd ezután Mező indítványnyal állt elő. „Fiúk, a szenet nem mérlegeljük. Soha rá nem jöhetnek, ha értékesítünk néhány mázsát.” Természetes, hogy Novák és Kiss is helyeselt. A következő fuvarral a gépkocsi már a pályaudvar me'etti Gárdonyi Géza utcába ment. Novák vállalta a közvetítést és házról házra járt. Azt a mesét mondta mindenütt, hogy a TÜZÉP- től megbízásuk van egy visz- szamaradt vagon szén eladására. Természetes, hogy akadtak vevők. Négy helyen adtak el 20—20 mázsa szenet, amiért 2400 forintot kaptak. A pénzt három részre osztották, s elköltötték. Novák novemberben újabb bűncselekményt követett el. Mivel szerette az italt, s a szénpénz hamar elfogyott, az egyik novemberi napon alaposan berúgott a tarjáni italboltban. Megéhezett, és betért — miután már az összes pénzét cseppfolyósította — az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat 188. sz. önkiszolgáló boltjába. Kosár nélkül matatott a polcokon elhelyezett áruk között. Csokoládéval tömte meg a zsebét. Az üzletvezető udvariasan a raktárba kérette. Novák hirtelen feldühödött. Félrelökte a boltvezetőt, s a vásárlókat jobbra-balra taszigálva, a kijárat felé rohant. Közben kiáltozott „ti vagytok a tolvajok, nem a tiéteket lopom”. Az1 ajtónál az egyik női eladó próbálta feltartóztatni, de hiába, mert Novák egy ökölcsapással leterítette. A garázda Növákot az időközben helyszínre érkező rendőröknek sikerült csak megfékezniük. Novák és társai ellen, az ügyészi vádirat elkészült. “ ács — A Nógrádi Szénbányáknál az elmúlt évben 480 beadott újítási javaslatból 263-at fogadtak el az egyszemélyi elbírálók hasznosításra, amiből 247 már megvalósult. Az újításokból származó vállalati, illetve népgazdasági haszon meghaladja a 4 millió 700 ezer forintot. Az újítóknak több mint 288 ezer forint újítási díjat fizettek ki egy év alatt. A vállalatnál október 1-től december 31-ig újítási versenyt rendeztek. A feltételek között szerepelt legalább két újítás és 30 ezer forint gazdasági eredmény elérése. A napokban értékelték a versenyt, amelynek a győztese Tőzsér Gyula, a mizserfad bányaüzem gépészeti előadója tett. Két újítási javaslatát valósították meg, amelynek a gazdasági eredménye csaknem 53 ezer forint. Szabó Imre aknász ugyancsak két újításával csaknem 32 ezer forint megtakarítást ért el. Tamas László villanyszerelő egy újítási javaslatot nyújtott be, de gazdasági eredménye több mint 53 ezer forint, míg Vass Sándor lakatos a nagybátonyi gépüzemnél négy olyan javaslatot nyújtott be a verseny időszakában, amelyeknél ugyan megtakarítás nem volt kimutatható, de eszmeileg díjazták. Négyen részesültek tehát most még külön jutalomban a Nógrádi Szénbányák újítói közül. Dolgozni, tanulni, é’ni A múlt év tavaszán a há- szakszerű ápolására, betakarom községre — Kutasó, Cser- rítására. Nagyobbára az idő- hátszentiván és Bokor — tér- szerű munkákban ők végez- jedő kutasói tsz-ben hazánk tek elsőként. Most a. telet ta- felszabadulásának közelgő év- nulásra és közös szórakozás- fordulója tiszteletére szocia- ra fordítják. Mocsári Pálné- lista címéit küzdő brigádot val, a brigád vezetőjével szerveztek. Az Egyetértés- együtt politikai oktatásban brigád egész éven át példa- vesznek részt, kézimunka tan- mutatóan dolgozott, versenyt folyamot indítanak és irodai- indított a kapások gyors, mi esteket tartanak. NÖGRÁD — 1970. január 14., szerda §
