Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
Tűz volt a FASZÉRT*raktárban Tűz ütött ki szombaton a Pest—Komárom—Nógrád megyei FÜSZÉRT-nagykereske- delmi Vállalat salgótarjáni fiókjának Salgótarjánban, a külső pályaudvaron levő raktárában. A tüzet Magdus Antal söripari rakodómunkás vette észre, majd Rigó Pál gépkocsivezető azonnal telefonált a tűzrendészeti szerveknek. A tűzoltóknak sikerült elfojtaniuk a tüzet. Az eddigi vizsgálat szerint a tűz a raktár iroda- helyiségében keletkezett, majd átterjedt az édességrészlegre, ahol keksz, csokoládé és tortalapok voltak, s ott elhatalmasodott. A kárt egyelőre több tízezer forintra becsülik. A vizsgálat, szakértők bevonásával a tűz okának megállapításáért, és a végleges kárösszeg felbecsüléséért folyik Egyelőre nincs eldöntve, gondatlanság vagy pedig elektromos zárlat okozta-e a tüzet. — ács — Felkészülnek a piac változásaira Idén ünnepli húszéves fennállását a Nógrád megyei Fémipari Vállalat. 1951-ben mint a megyei tatarozó és építő vállalat vertikális üzeme jött létre, tevékenysége kezdetben építőipari jellegű volt. A termelés a későbbiekben azáltal kapott lendületet, hogy a már meglevő üzemhez csatlakozott a" megyei villanyszerelési vállalat is. Balassagyarmaton a fémipari vállalatot sokszor még ma is az akkori névvel: épületszerelő, „épszer” vállalat névvel emlegetik. Az országos faluvillamosítási programba való bekapcsolódás után az első nagyobb kooperációs vállalkozást a TRANS- VILL-lal való együttműködés jelentette — a vállalat ettől kezdve tevékenységét az építőiparból az ipar felé irányította. Az új könnyűfémöntöde létesítésével egy id oben a fémipari vállalat — némileg már az évek múlva bevezetésre kerülő gazdasági rányítá- si rendszer szellemében — egyedileg kikísérletezett gépeket és készülékeket kezdett gyártani. Az elmúlt húsz esztendő eredményei számokban: a foglalkoztatottság a kezdeti 51-ről 626 főre változott; az eszközérték kétmillióról het- venkétmillió forintra; a termelési kapacitás mintegy negyvenszeresére emelkedett Milyen eredményeket hozott a legutolsó, 1969-es év? Januárban a régi, túlzsúfolt Kossuth Lajos utcai helyéről új, megfelelő környezetbe, a nyugati ipartelepre költözött a vállalat. Az ezzel járó termeléskiesést a második félév elején újabb költözés követte, ekkor került át a dobgyártórészleg a saját beruházásban elkészült új csarnokba. Ä nagyarányú belső mozgás ellenére is — az új üzem mintegy negyvenmillió forintos beruházással épült. A teljes termelési érték 97 millió forint volt — ez a bázishoz képest 107,8 százalékos túlteljesítést jelent. A vállalati át- lagbérszint éves viszonylatban több mint 23 ezer forint volt. A Nógrád megyei Fémipari Vállalat termelési profilja fémkábeldob-gyártásra, védő- fülkék előállítására, elektromos elosztószekrények készítésére és alumíniumöntésre tagolódik. Ezek közül különösen az első kettő (bár az alumínium-, Illetve a tervbe vett szürkevas és precíziós öntöde működtetése is kíván partnereket) kapcsán szoros együttműködés alakult ki a megrendelőkkel: a Magyar Kábelművekkel, és a Vörös Csillag Traktorgyárral. Az MKM balassagyarmati, a fémipari vállalattal szomszédos telepének felépítése csak szorosabbra fűzheti a két vállalat közötti kapcsolatot. A Vörös Csillag Traktorgyárral pedig — az évi húszmilliós forintos traktorfülke- rendelésen kívül — jelenleg: is folynak milliós nagyság- rendű tárgyalások. A vállalat középtávú fejlesztési terveiben — a termelési érték több, mint 130 százalékos növekedésével egyidő- ben mintegy ezer főre szeretnék emelni a munkóslét- számot — profilbővítés is szerepel. A már említett szürkevas és precíziós öntés bevezetésén túlmenően a vállalatvezetés reális lehetőségeket lát konténerek, dollár érdekeltségű különleges kábeldobok, darufülfcék, villamos berendezések és járműtartozékok gyártásában. S — mint erre már a fennállás húsz esztendeje alatt nem egy példa adódott: felkészülnek arra is, hogy a piaci változásokra a legrövidebb idő alatt képesek legyenek reagálni. Jó ötlet Nem volt könnyű feladat az új alapszabály adta lehetőségekkel úgy élni, hogy a tagság valóban újat kapjon, olyan előnyökben részesüljön, amelyekben eddig nem volt része. Sok helyen — ha erről kérdezősködtünk — csak sablonos választ kaptunk; alig jutottak túl a visszatérítésen, és a kedvezményes edénykölcsönzésen. De, hogy igenis lehet eredetit nyújtani, olyat, ami minden faluban égető igény, bebizonyította a palotást szövetkezet vezetősége. Műszerészt alkalmaztak, aki ért a tv-hez és rádióhoz. Ezután meghirdették, hogy minden szövetkezeti tag, aki évente 100 forintot befizet a szövetkezethez, az év folyamán akárhányszor igénybe veheti a műszerészt, ha tv-je elromlik. Munkadíjat és kiutazási költséget nem kell fizetni, csak az alkatrész kerül pénzbe, amit esetleg a készülékhez vásárolni kell. Rádiójavításra is be lehet fizetni. ez évi 50 forint, a szolgáltatások itt is azonosak. Az ötlet kitűnő! Kinek nem ér meg 100 forintot az, hogy nem kell a városba vinni készülékét, vagy a kiszálló szervizesnek minden alkalommal útiköltséget, munkadíjat fizetnie, és nem kell sokszor hosz- szú hetekig várakoznia a javításra! A szövetkezetnek pedig a befizetett összegekből megtérül a műszerész évi munkabére és még forgalmat is csinál a boltjaiból vásárolt tv- és rádió-alkatrészekből. Au óSnsz a Jóisef-platóra Előreláthatóan húsz új. nagy befogadóképességű autóbuszt kap az Ikarosztól az. első negyedévben a salgótarjáni Autóközlekedési Válla- tat. Régi kívánsága teljesül Salgótarjánban, a József- platói, helyesebben a Fáy András körúti új lakótelepi társasiházak tulajdonosainak, amikor az új autóbuszok forgalomba állításával őket is bekapcsolják a város közlekedésének vérkeringésébe. Valószínű, hogy legkésőbb március végéig megkezdődik a rendszeres autóbuszjárat a város központja és lakótelep között. Feltehetően addigra a lakótelepre vezető út építése is befejeződik. IsSetszínwonal Senki előtt sem lehet kétséges, hogy személyes és tár- saualmi . méretű gyarapodásunk, a kiegyensúlyozott, gondtalan hétköznapok megteremtése nem a jó szándékon múlik, hanem a lehetőségeken, amelynek fedezetét mindennapi munkánkkal teremthetjük meg. Valamennyiünk hőn óhajtott vágya a jólét; a munkásé, aki a gép mellett áll, a mérnöké a rajzasztal mögött, a dolgos parasztemberé, ki pitymallatkor kel és szürkületkor tér haza a földekről, a hivatalnoké és a háziasszonyé. A puszta kívánság ösztönző, de nem több ennél, a mérleg serpenyőjét csak az billentheti javunkra, hogy terveinkből mit tudtunk valóra váltani. A gazdaságirányítás új rendszere csak eszköz a kezünkben, hogy igényeink és eredményeink közelebb kerüljenek egymáshoz. hatékonyabb legyen munkánk, erőfeszítésünk, 's ezek révén elérhetőbbek vágyaink, céljaink. Amikor a reform első két évének tapasztalatait értékeltük, a Központi Bizottság, a kormány és a parlament joggal állapíthatta meg, hogy az átállás zavartalanul megtörtént, az új ösztönzők és szabályzók hatékonysága megfelel a várakozásoknak, jól szolgálják alapvető célunkat, a szocializmus építését. Angyalföldi beszédében Kádár János is így foglalt állást. A közvélemény tetszésével találkozott, hogy gondjainkról és eredményeinkről egyaránt szót ejtett, egyszerűen és meggyőzően érvelt, a felszínes elbizakodottsággal szembe nehézségeinket, az ag- gályoskodók, csüggedők ellenében eredményeinket sorakoztatta föl. „Nincs több probléma a gazdasági munkában jelenleg, mint a gazdaságirányítás reformja előtt — hangsúlyozta. — Sőt, lényegében kevesebb, de élesebben, láthatóbban jelentkeznek.” Kétségtelenül, néhány területen nincs minden rendben. Kádár János beszédében más helyütt ezzel így foglalkozott: . .sikeres volt a reform bevezetése, de az azóta eltelt rövid idő alatt a termelés műszaki színvonalát és szervezettségének fokát jelentősebb mértékben nem tudtuk emelni. Igaz, ehhez kicsivel több idő szükséges.” Azt is elmondta, hogy rendkívül csekély mértékben nőtt a termelékenység, a munkaerőgazdálkodás nem megfelelő, a gazdálkodás hatékonysága egyenetlen. Az üzemek ugyan kivétel nélkül a nyereségességre törekedtek, ezt azonban nem mindig és mindenhol a helyes úton érték el. Gyors, ám nem ritkán tünékeny és átmeneti sikereket hajszolva néhány helyen a könnyebb ellenállás irányába indultak el. Okos munkaerő- és bérgazdálkodás helyett hígították a létszámot, gazdaságosabb termelés helyett az árakkal manipuláltak, egyoldalúan értelmezték a termelékenység növelését és a műszaki fejlesztésről gyakorta elfelejtkeztek. Megyénk iparából is lehetne példákat hozni, amikor ügyesség helyett jobbára ügyeskedéssel igyekeztek termelés- és nyereségnövekedést elérni. Nem nehéz belátni, mivel jár ez, ha a továbbra is korszerűtlenül gyártott változatlan minőségű termék drágábban kerül a piacra. Tegyük fel, hogy a piaci mechanizmus, egy vetélytárs, vagy a szabályozók nem szólnak közbe, s a távlattalan, a gyárkapu határáig érő számítások beválnak, ebben az esetben a vállalat nyereségre tesz szert, bért emel és nyereségrészesedést fizet a dolgozóknak. Látszólag minden rendibe« van, jól járt a vállalat, jól járt a munkás. A valóságban azonban a legjobb esetben is minden maradt a régiben, ha a megnövekedett jövedelemből csak azt és annyit vásárolhatunk, mint korábban, így függ össze az életszínvonal és a termelékenység. Egy ideig a kiügyeskedett gazdagodás, a helyi előnyök megtévesztők lehetnek, de közös érdek csak a termelékenység növeléséhez, s ahhoz fűződik, hogy jól, gyorsan és olcsón termeljünk. Valamennviünk holnapi boldogulása ezen múlik. K. S. Zárszámadás előtt a szécsényi járásban fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJfSSSSfSSSSSSSSSJ a közelmúltban csaknem két hetet Jugoszlávia magyarok lakta sűrűjében, a Vajdaságban, s a Vajdaság fővárosában, Újvidéken töltöttem. Azzal bíztak meg, hogy gyűjtsék anyagot és tájékoztassam a megyei lapok olvasóit a déli határaink túloldalon élő magyarok életéről. Egyáltalán, kíséreljem meg „közelebb hozni” őket a hajdúsági, az észak-magyarországi, a dunántúli, a Duna—Tisza közi, a tisztántúli emberekhez, azokhoz, akik kíváncsiak a Bánátban, a Dél-Bács- kában élő magyarok örömeire, gondjaira. Röviden ilyen előzmények után hagytam magam mögött a földrengés sújtotta Banja Lukát, a fogvacogtató bosnyák decembert, a farkasokat sejtető hótorlaszokat, s átszállva a Szarajevóból Belgrád felé robogó gyorsvonatra, majd Sztara Pazova állomásán a szabadkai személyvonatra, hatalmas hózáporban érkeztem Újvidékre. Legnagyobb gondom az volt, hol kezdjem megközelíteni azt a szerteágazó, bonyolult és sokszor csakugyan kényes témát, amelyet itthon mi gyűjtőszóval így emlegetünk: nemzetiségi kérdés. A hatalmas várócsarnok éjszakába hajló csendjében döbbentem fé, hogy otthon a délszlávok, a bunyevácok, a románok, a svábok, a szlová- Izok a kisebbségek, itt viszont a magyarok azok. S a szó jelentése mögött meghúzódó érdekek, igények, sőt követelések jogosságát, gyanítom, otthon akkor értjük meg igazi Magyarok között a Vajdaságban felelősségtudattal, ha olyan országban járunk, ahol a magyarság is kisebbség. G ondolom, a nemzetiségi politika egyik sarkköve: semlegesíteni azokat az erőket, amelyek arra kényszerítik az embert, hogy eltávolodjon anyanyelvétől, más szóval, hogy létezzenek a boldogulni, az eligazodni tudás feltételei azok számára is, akik hazájában a többség nyelvét nem beszélik. Beleképzeltem magamat egy temerini magyar helyébe. Ha történetesen nem ismeri a többség nyelvét, akkor sajnos nézelődhet, mert as újvidéki pályaudvaron magyar nyelvű tájékoztató felirat nincs. Éjfél körül viszont az információ zárva. A hangosbemondó némelykor közli ugyan magyarul is a vonatok érkezését, indulását, késését, de a fordítás annyira rossz, hogy szinte teljesen érthetetlen. Az Információ ablaka előtt adai asszonyok tanácsta- lankodtak egy ' éppen arra járó vasutassal együtt, aki széttárta karjait, jelezvén, nagyon sajnálja: magyarul nem tud. Eszembe jutott: otthon a Kiskunságban, ü Nagykunságban, a színmagyar vidékeken kevesen gondolják, hogy néha a legegyszerűbb dolgok is nehéz és bonyolult kérdéseket vetnek fel ott, ahol több nyelven beszélő emberek élnek együtt. M ás szempontból ezek az „egyszerű dolgok” fejezik ki legjobban, hogy a legnagyobb jó szándék ellenére sem könnyű a többség helyzete, amikor a kisebbség érdekeit kell szem előtt tartani, s természetes igényeit kell kielégíteni. Dehát változatlanul az a gondom: merre, hová, s egyáltalán hol kezdjem? A szél veszettül hordta a havat, taxisofőrök a reménytelen utasvárás állapotában gubbasztottak autóikban, s némi irigységgel figyelték Buneta Stanislav ajtót nyitó buzgól- kodását, akinek személyemben utasa akadt. Taxisofőröm csupán akkor szeppent meg kissé, amikor közöltem vele óhajomat, amely szerint Újvidék új városrészeit, a Limán I-et, a Limán II-őt és a Limán 111-at szeretném • megtelánteni. Végül vállat vont, és elszántan nekivágtunk a hózivatarnak. Buneta Stanislav jó másfél, órás izzasztó túra után befuvarozott a város központjába, és a Fórum könyvesboltja előtt, kissé lihegve ugyan, de a lelkemre kötötte: itt-tartóz- kodásom ideje alatt kizárólag őt hívjam: úgy ismeri a várost, akár a tenyerét, meggyőződhettem róla, biztonsáA szécsényi Járásban 16 termelőszövetkezetnek és egy építőipari közös vállalkozásnak kell zárszámadást készíteni a tsz-törvény, a működési szabályzat és az alapszabályok értelmében. Termelő- szövetkezeteinkben az ehhez szükséges előkészületi munkálatokat december első napjaiban kezdték meg. A létrehozott leltározó bizottságok a leltárfelvételi munkálatokat végrehajtották és tapasztalataink szerint sokkal pontosabban és körültekintőbben mint a korábbi években. A leltárak összesítése, a mérleg elkészítése folyamatban van minden termelőszövetkezetnél. Az elmúlt év gazdálkodási és zárszámadási eredményeit figyelembe véve a zárszámadási munkák időjósán vezet, és bármikor készségesen áll a szolgálatomra, ízelítőt kaptam a konkurren- ciaharcból már az újvidéki tartózkodásom első óráiban. Később egyik este annak is szemtanúja voltam, amint a rikkancsok püfölték egymást, és az erősebb vette birtokába a legjobban jövedelmező utcarészt. A gyengébb szitkozódva megfutamodott. Az viszont igaz, hogy az újságot még a legnagyobb hózivatarban Is árusították. * Vajdaságban élő ma- gyarok újvidéki könyvesboltja a Vojvodina Szálló és az Amerikai Egye sült Államok reklámterme között azonnal felhívja magára a figyelmet. A kirakatban egy nagyméretű plakát Herczeg János, vajdasági iró szerzői estjét hideti. Az M. Stúdióban tartják, jegyek elővétele és igénylése a portánál. Helyben vagyunk tehát, íme a megírni való kezd elém jönni. Újvidéki informátoraim később elmondták: az M. Stúdióban gyakoriak az ilyen és a hasonló rendezvények, élő. eleven és pezsgő a szellemi élet. s az utcai hirdetőoszlopokon megszokott, sőt természetes színfolt a magyar‘ nyelvű plakát, vagy hirdetmény. Erről magam is meggyőződhettem, s miután Buneta Stanislav megejtette velem az elszámolást, benyitottam a könyvesboltba, hogy belülről lássak Jugoszláviában olyan üzletet, ahol magyar írók műveit árusítják. (Folytatása következik) Szebulity Péter szakában elmondhatjuk a termelőszövetkezetek gazdálkodásáról, hogy a mezőgazdasági üzemek ismét eredményes esztendőt zártak, és az elmúlt évhez viszonyítva jelentős mértékben növelték jövedelmüket — egyetlen tsz, a nagy- lóci kivételével, amely várhatóan ez évben 1 millió 86 ezer forint veszteséggel zárja az esztendőt. A termelőszövetkezetek gazdasági megerősödésének vagyunk tehát a tanúi. Erről nyilatkoztak a közelmúltban a járási székhelyen megtartott könyvelői értekezleten a tsz-főkönyvelők, amikor a zárszámadás technikai kivitelezésének problémáit tárgyaltuk meg. Eredményesnek ítéljük meg a gazdálkodóst a múlt évben annak ellenére is, hogy néhány területen a termésátlagok valamivel alacsonyabbak voltak az előző évinél, mert a gazdaságok összességében nagyobb jövedelemre tettek szert mint az előző esztendőben. A termelőszövetkezeti vezetőkkel egyöntetűen úgy ítéljük meg a helyzetet, hogy a jövedelemszint 1969. évre vonatkoztatva egész értékében az elmúlt évhez hasonlóan alakul, esetleg 3—4 százalékos növekedés várható, alkalmazotti és tagsági szinten egyaránt. Az alkalmazottak és tagok részesedése előreláthatóan az elmúlt évinek 98 százaléka. Ez azonban csak előzetes becslés. A fejlesztési alapra 32 százalékkal kívántak többet tartalékolni mint az elmúlt évben. Ugyanakkor a biztonsági alap 27 százalékos csökkenést jelez. A termelőszövetkezeti vezetés, a tagság és a tsz-ben dolgozó alkalmazottaik hangulata bizakodó. A zárszámadási közgyűlések az eddigiek szerint január 20. és február 28. között kerülnek lebonyolításra. Az ehhez szükséges mindennemű előkészület megtörtént. Termelőszövetkezeteink 60—70 százaléka a tervezett részesedés 100 százalékán felül is kíván részesedést osztani. Valamennyi termelőszövetkezetben — a nagylóci kivételével — a korábban visa- szatartott 20 százalék kifizetésének feltételei megvannak. Báli András jtvb. elnökhelyettes Visssafe jlesstés: központi irányítással A Nógrádi Szénbányáknál az utóbbi időben már több aknában megszüntették a termelést és a visszafejlesztés szinte folyamatossá vált. A bezárt aknákból az értékek kimentését, a bányavágatok beomlasztását, tehát teljes felszámolását külön üzem végzi, amelynek a munkáját, irányítását most átszervezik. A jövőben központi irányítás alatt végzik majd a visszafejlesztést és így mintegy húsz főt tudnak felszabadítani, akiket széntermelésre csoportosítanak át. Bebizonyosodott már, hogy a visszarablást célszerű a bányamentőkkel végeztetni, és most az a cél, hogy a begyakorlottságra számítva, az egy főre eső munka értékét növeljék. Az anyagszállítás költségeit úgy kívánják csökkenteni, hogy a korszerű biztosító anyagokat a helyszínen úthengerük és így adják tovább újrafelhasználásra, ugyanakkor a selejt darabolását is a helyszínen végzik és így nagyobb árat kapnak a Kohászati Alapanyagellátó Vállalattól az átadott hulladékért. Tanács ház-korszerüsítések Ebben az esztendőben az előzetes tervek szerint sor kerül a nógrádmegyeri és a lit- kei tanácsház korszerűsítésére. A munkálatokra a Szécsényi járási Tanács mintegy félmillió forintot biztosít. Teljes belső átalakítást végeznek, és rendbe hozzák az épületek tetőzetét is. Mindkét tanácsházán tanácskozó és házasságkötő termeit alakítanak ki, ami eddig egyik községben sem volt. A munkákat tavasszal megkezdik. NÚGRÁD - 1970. január 14., szerda
