Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-09 / 7. szám

Naponta kétezer női blúz A Páva Női Fehérneműgyár jánosaknai telepén két mu- saakban, 250-en dolgoznak. Jelenleg három, különböző fa­zonú női blúzt készítenek a szalagokon A varrógépek alól kikerülő Krisztina, Katerina és Amá­lia nevű női blúzokat Szovjetunióba exportálják. Előtte va­salják, majd csomagolják. Az előbb említett termékekből naponta 2000 darab hagyja el a szalagokat (Koppány György felvételei) A felnőttek a gyerekekért A Szécsényi járási Tanács csényi és ludányhalászi iskola VB Művelődésügyi Osztálya, a bábcsoportja előadási tart a járási úttörőelnökség, a járási szécsényi, ludányhalászi, lit- művelődési központ és a kei, nagylóci. karancssági, könyvtár hazánk felszabadnia- nógrádmegyeri művelődési ott- sa 25. évfordulójának tisztele- honban. Szécsényben minden téré az idén mozgalmat indít hónap utolsó szombatjain in- Felnőttek a gyerekekért cím- gyenes filmmatiné lesz, lehe­tnek A mozgalom célja, hogy tőleg az iskolai anyaghoz kap- a gyerekek érezzék a felsza- csolódva. A járási könyvtár- badult társadalom gondosko- ban pedig minden hónap má- dását, s hogy az iskolán kívüli sodi'k szombatján mesedélutánt nevelés által nyújtott lehető- tartanak. A művelődési köz­ségeket mind jobban kihasz- pontban úttörők klubja alakul, nálják A programban kiállt- a színjátszó csoport egy-egy tós vándoroltatása szerepel, ingyenes előadást rendez a valamennyi iskolában. A szé- gyermekek részére. Vándor klubestek A szécsényi járási művelő­dési központ ifjúsági klubja az idén is gazdag programmal kapcsolódik be a járási szék­hely, illetve a művelődési központ parkosításába, az if­júság kulturális életének ala­kításába, a szellemi élet fej­lesztésébe. Többi között, Szé- csény parkosítására a klub tagsága 300 munkaórát aján­lott fel, s részt vesznek a fia­talok a központ környékének rendezésében is. Az ünnepi könyvhétre „háztól házig” könyvárusítást terveznek, mintegy háromezer forint ér­tékben kívánnak könyvet el­adni. Kire az időre egyébként szeretnék azt is elérni, hogy minden klubtag könyvtári tag legyen. A járásban öt klubban vándorklubesteket rendeznek majd, ahol másoknak is lehe­tőséget nyújtanak . tapasz­talataik. módszereik megisme­résére. ÜzMnrfil flypmre 4 Stúdió ’69 Hálássá" var ma ton Több mint félezer látogatót vonzott Balassagyarmaton a városi Mikszáth Kálmán mű­velődési központ Horváth Endre Galériájában Az üveg szépségei címmel megrende­zett kiállítás, amely tegnap zárta kapuit. A salgótarjáni Öblösüveggyár termékeiből ké­szült tárlat a város lakóinak vásárlási kedvét is felébresz­tette. Sajnos, ezúttal a hely­színi árusításra nem kerülhe­tett sor. A jelenleg Salgótar­jánban látható Stúdió ’69 cí­mű képzőművészeti kiállítás anyagából ugyancsak kiállítás nyílik a balassagyarmati Hor­váth Endre Galériában. Meg­nyitását január 25-re tervezik. Január 12>éo kezd az adju'iztáló részleg A Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi telepén január 12-vel hozzák létre a Nógrád megyei Textilipari Vállalattól átvett épület egyik termében az új adjusztáló részleget, ahol 30 asszony és leány talál majd munkaalkalmat. Azok, akik erre a munkára vállalkoztak, a festés és for­mázás munkaműveletei után, kiszállításra alkalmas állapot­ba hozzák a gyár Budapestről ideszállított termékeit, de csak addig, amíg Katalinon dolgozni nem kezd az újabb üzemrész. Kitől lehetne számon Soha sem népszerű feladat a nehézségekről és a hi­ányosságokról szólni, de különösen akkor nem, ha a számvetés olyan sokakat érdeklő területet érint, mint a nyereségrészesedés alakulása. Talán éppen ezért különö­sen elismerésre méltó, ha ilyen körülmények között a vállalat vezetői nem igyekeznek elkendőzni a valóságot, a problémákkal és kudarcokkal bátran és nyíltan ki mernek állni a dolgozók elé. Azt hiszem, senki előtt sem kétséges, ez az egyetlen lehetséges módja, hogy a ne­hézségeken úrrá lehessen lenni: józanul számot kell vet­ni a tényekkel. "I Sajnálatos módon ezek a tények korántsem örven­detesek a Salgótarjáni Tűzhely­gyár esetében, amelynek kol­lektívája a múlt évben válsá­gos hónapokat élt át. Ha most foglalkozunk ezzel, nem nagy­dobra kívánjuk verni nehéz­ségeiket, hanem abban bízunk, s ez a szándék vezérel ben­nünket, hogy megpróbáljuk nyomon követni, hogyan ala­kult ki ez a kritikus helyzet, hátha néhány tanulsággal szol­gálhat más üzemek és kollek­tívák számára. November végén készült a jelentés az évi termelési ter­vek várható teljesítéséről. Ez feltárta az összefüggéseket, igyekezett határozott progra­mot adni az elkövetkező idő­szak erőfeszítéseihez. Ezt a je­lentést megtárgyalta a szak- szervezeti bizottság, majd de­cember hónapban a szakszer­vezet közreműködésével a dol­gozók elé került. Jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a gyár tevékenységének megíté­lésében egységesebb szemlélet alakulhasson ki, s a további munka hatékonysága érdeké­ben a rendelkezésre álló erő­forrásokat tömöríteni lehessen. Mit tartalmaz ez a jelentés? Az új gazdaságirányítási rendszer első évében jó ered­ményt ért el a Tűzhelygyár, a kereskedelem igénye és a gyár gyártási kapacitása még szink­ronban volt egymással. Ennek köszönhető, hogy a termelési terveket sikerült teljesíteni, és az évet a kívánt nyereséggel zárták. Már az eredményes 1968-as év végén a rendeléshiány ko­mor' árnyéka telepedett a Tűzhelygyár fölé. A december hónapban megtartott nagyke­reskedelmi ankét talán még hagyott néhány kósza remény­sugarat, de az ezt követően be- i érkezett megrendelések semmi okot nem szolgáltatta!?: a túl­zott bizakodásra. A nagykeres­kedelem csökkentette a meg­rendelést, ennek következté­ben már az év első .felében megmutatkoztak azok a ter­melési gondok, amelyek hát­rányos következményeit az év végéig sem sikerült kihe­verni. O Hogy milyen szakadék tátong két egymást kö­vető negyedév között, semmi sem bizonyítja jobban, mint a jellemző számadatok össze­hasonlítása. Míg a gyár 1968 utolsó negyedévében közel 100 milliós termelést produkált, az utána következő negyedévben ez a szám alig haladta meg a 85 millió forintot. A második negyedévet már kedvezőbb rendelésállománnyal kezdhet­ték, akkor azonban már — nem kis részben az első ne­gyedévben jelentkező káros tényezők visszahatásaként — a gyár nem tudott lépést tar­tani (vagy váltani?) a felfelé ívelő igényekkel. Sporthason­lattal élve: 18 millió forint érté­kű terméklemaradással leverte a magasugrólécet. Ügy tűnik, mintha a rendeléseknek ebben az időszakban bekövetkezett növekedésével sem számoltak volna előzőleg, akárcsak az el­ső negyedévben az ellenkező előjelű tényezőkkel. Fél lehetne tenni a kérdést, lehetséges-e a kereskedelemtől számon kérni az igények hely­telen felmérését? Ügy gondo­lom, ami a tűzhelygyáriakat illeti, öncélú dolog lenne to­vább pöccinteni a labdát, utólag boncolgatni ezt a kér­dést. Lehetséges, hogy a ke­reskedelem óvatossága indoko­latlannak bizonyult, zavaróan hatott, de amit „főztek”, sa­ját maguk is azzal kénysze­rültek beérni, s nyilván azóta nem mulasztották el levonni a tanulságokat. Az új gazdaság- irányítási rendszerben azon­ban egyre kevésbé lehet csu­pán a kereskedők jóindulatá­ra építeni, a gyártott termé­keknek minden körülmények között piacot kell szerezni, s ez legkönnyebben úgy érhető el, ha azt és akkor gyártanak, amire és amikor szükség van. S itt kanyarodunk vissza 8 feltett kérdés általánosabban megfogalmazott változatára: s törekvések eredményességét kitől is lehetne számon kérni? A fogyasztótól, ha nem akar csillárt venni, . amikor olaj­kályhára van szüksége? A kereskedőtől, ha nem sikerült felkelteni az érdeklődést én meggyőzni, hogy jó üzletbe 1 fekteti a pénzét, amikor a fel­kínált terméket a piacra vi­szi? A dolgozótól, aki mun­ka közben a későbbiekben ke­lendő, vagy elfekvő árucikk gyártására minden bizonnyal egyforma figyelmet fordít? O A jelentésben, ha nem is egészen egyértelmű­en, a válasz is megtalálható. Az immár megalapozottabb feltételek ellenére a harmadik negyedévben, különösen augusztus hónapban a várako­zásokkal ellentétben, különbö­ző okok miatt ismét mély­pontra zuhant a termelés, Az elért eredmény semmiképpen sem segítette elő az évi 470 milliós termelési terv teljesí­tését, hanem további hanyat­lást vont maga után. Nem varr ható minden a kereskede­lem nyakába, ha magsa a gyár, a vezetőik és a dolgozók együt­tesen nem tudtak megbirkózni az első félév zökkenőivel, majd nem tudtak „felnőni” á második negyedévben megnö­vekedett kereslethez. Sajnálatos módom a rende­lés hiánya, később a már bő­séges rendelés is felkészület­lenül találta a • gyárat. Míg az első szakaszban egyetlen jár­ható útnak látszott a termelési kapacitás kényszerű szűkítése, az erőforrások, a munkáslét- szám visszafejlesztése, a má­sodik szakaszban balul ütött ki az igyekezet, az eredeti ter­melési feltételeket helyreál­lítani nem volt könnyű fela­dat. A gondok egy része még ma is gond, ha most a tűz­helygyár! rekonstrukciót nem is érintjük, 7 Kiss Sándor Autóbuszunk zihálva ka­paszkodott fölfelé a Tátra szerpentinjein: az utasok ér­deklődéssel figyelték a Kos­suth rádió időjárás-jelentését, mely havazásokat, hófúvásokat jelzett a magasabb hegyek­ben. Napfényben fürödtek a sziklás csúcsok, a szakadékok aljára húzódó falvak, a mere­délyeken kapaszkodó fenyőer­dők. A széltől tisztára söpört út egyre közelebb vitt a hal­ványkék éghez, és a csúcsokon túl fekvő úticélunikhoiz, Krak­kóhoz. Amikor az ember idegen földre teszi a lábát, akarva- akaratlan próbálja azonosítani eddig felhalmozott ismereteit a látottakkal. Lengyelország. Chopin, Andrzej Vajda, város­nevek, a történelem, északi fekvés. Mondják, hogy az észa­ki vidékeken fekvő országok­ban az emberek hidegek, zár­kózottak. A határátlépés után megpil­lantott első falu közepén föld­szintes faház, rajta a felirat: bár. Később jön rá az utazó, hogy a bár magába foglalja a kocsma, ivó és vendéglő fogal­mát is. Nemcsak az elnevezés egységes, hanem a szórakozási lehetőség is, így nemre, korra és foglalkozásra való tekintet nélkül, azonos forma szerint szórakoznak a lengyelek. Ta­lán ez is oka annak, hogy na­gyon közvetlenek, oldottak, ba­rátságosak. Ne csodálkozz azon, ha e bár vegyes társaságába kora este fiatal lányok robbannak be. táncolnak, énekelnek, szóba Lengyelországi pillanatképek elegyednek a láthatóan idegen férfiakkal, majd eltűnnek. Ezt itt Lengyelországban minden hátsó gondolat nélkül szemlé­led. Természetesnek veszed. szobrai, gyertyatartói, feszüle­téi, a fali domborművek és a csillárok mind sóból készültek, művészi kivitelben. Krakkó. Parkövezettel kö­rülfogott, templomokkal, ká­polnákkal teletűzdelt város- központ. Körös-körül új, mo­dern városnegyedek. Krakkó főtere a Rynek, a Mária-temp- lommal, melyben láthatod a csodálatos szárnyasoltárt, a posztókereskedők háza föld­szintjén a bazársorral a Visz­tula fölé magasodó Wawel, ha­talmas bástyáival, és sok sok apáca. Azt mondják, Budapest a Kelet Párizsa. Krakkóban járva nem látsz magyarorszá­gi méretű kirakatokat. A divat is más, bár ennek legfőbb oka a csontig hatoló hideg, mely kényszerré teszi a meleg ru­házatot, s a maxit. Wieliczka. Sóbánya Krakkó­tól 20 kilométerre, 150 méterre a föld alatt. A lengyel néphit szerint szégyenlős Boleszláw magyar származású felesége. IV. Béla lánya, Kinga királynő fedezte fel. A bánya óriási üregeiben, templom, sportpá­lyák, bár, múzeum találhatók. Lenyűgöző látványt nyújt a templom, melynek 10 méter magas. 14 méter széles, 54 mé­ter hosszú hajójában az oltár Auschwitz, a haláltábor, amely a történelem lapjaira került, mint az emberiség legször­nyűbb gaztetteinek színhelye, de melyet nem elég csak el­képzelni, látni is kell. Látni kell, mert nincs megdöbben­tőbb, mint az „Arbeit macht freu” feliraton túl békésen meghúzódó téglaépületsor, a gondozott park, a csönd, és a falak mögött emberi haj, ci­pők, szemüvegek, műlábak he­gyei, eltorzult emberek fotói, a krematórium betonépületé­ben a hatalmás kemencék, s az emberszállító csillék. A tár­saság néma csendben vonul végig a tábor területén és még hosszú ideig nyoma sincs a már oly megszokott könnyed társalgásnak. Zakopáné. Csodálatos fekvé­sű, óriási sziklacsűesokkal öve­zett kisváros. Síparadicsom, a turisták kedvenc kiránduló he­lye. De ami mégis a legjel­lemzőbb rá: a nemzetközi pi­ac. melyet nyugodtan nevez­hetünk hegyvidéki Bábelnek. Különféle nációk képviselői kí­oálgatják itt áruikat, s ha vé­letlenül széthúzzák kabátodat és ingedet, pulóveredet kérik, ne botráakozz meg, ez itt így szokás. A szilveszter. A csoport a Krakkótól néhány kilométerre levő szálláshelyen búcsúztatta az óévet. A késő esti emelkedő hangulatban született az ötlet, meg kell ismerkedni a lengye­lek szilveszterével is. Éjfél ellőtt Krakkó főterén Mieckie- wicz szobra tövében állt a negyven tagú kis magyar cso­port, és a Mária templom ha­rangjának kondulása után, a néptelen téren negyven torok­ból hangzott fel a magyar himnusz. A pezsgőbontásnak néhány eltévedt lengyel is szemtanúja volt. Itt nyoma sincs az éjfél után utcát meg­töltő tömegnek. A lengyel em­ber nem ismeri ezt a szokást. Mivel lehetne zárni az em­léksort? Talán azzal, hogy a külföldi, nem ismerve a len­gyel nyelvet, német vagy orosz szavakat próbál, s mutogat, gesztikulál. A lengyel értetle­nül nézi, igyekszik segíteni. De melegség önti el az utazó szívét, amikor látja, hogyan hatványozódik meg a segítő szándék, miután közli: magyar vagyok. Erről útitársaim tud­nának beszélni, akikkel együtt krakkói tévelygéseink során sokszor önfeláldozóan útbaiga­zítottak, de beszélni tudnának erről bizonyára mások is. V. K. M. NÓGRAD — 1970. január 9., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents