Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)
1970-01-07 / 5. szám
Külgazdaság:tágabb látóhatár korokról, évezredes jezl ki e világgazdasági kaptudósít a hozzáértő csolatok újdonságelemeit. A szó egyszersmind gondolati asszociációkat is ébreszt, ameLetűnt múltról számára a nyelv Ám a kifeje- zésbeli változások, a nyelv árnyalati gazdagodása érdekesen szemlélteti korunkat is. A szakmai szóhasználatban az utóbbi egy-két év nyelvi újdonsága — sok más mellett — ez a fogalom: külgazdaság. Az avatatlan számára kérdéses, vajon a nyelv, miért nem elégszik meg a hagyományos külkereskedelem kifejezéssel? Azért nem. mert a két szó tartalma merőben különbözik. Naponta olvashatunk jelentéseket nemzetközi közös vállalatok alakulásáról. Budapesten rendezett külföldi műszaki hetekről, és viszont: a magyar gazdaság külhoni szerepléséről. E jellegükben különböző hírekben az a közös tartalom található, hogy korunk mind gyorsabb ütemben alakítja át a nemzetgazdaságok kapcsolatait, s e kapcsolatok jellegét. A kor világgazdaságának jellemző fejíődésiránya, hogy a külkereskedelmi együttműködés — az áruk kölcsönös szállítása — új formákkal gazdagodik. Pontosabban úgv jellemezhetnénk ezeket a változásokat, hogy az országok és ezen belül az ágazatok, vállalatok kapcsolataiban már a külkereskedelmet megelőző szakaszban létrejönnek országhatárokon átnyúló szálak. Az együttműködés módszerei sokrétűek, a marketing típusú kapcsolatoktól — s ide sorolható például az említett műszaki heteket —, a külkereskedelmet közvetlenebbül előkészítő termelési — értékesítési kooperációkig. Az új szakkifejezés, a „küldaság áramlataiba való bekapcsolódásba. A mi számunkra e sajátos érdekek kézenfekvő és előnyös lyek a világgazdasági folyamat keretei: a KGST-országok piaelvi lényegét idézik fel. Ez pedig nem egyéb, mint az, hogy korunkban a nemzetközi gazdasági kapcsolatok mind kevésbé korlátozódhatnak a nemzeti határok közé zárt piacokra, s az itt halmozódó tőéi vállalatközi kapcsolatai. Köztudomásúan, fejlődő külgazdasági politikánk lényege, hogy a szocialista országokhoz fűződő újszerű együttműködés hívei vagyunk, a vállalatközi szakosítástól, kooperációtól a tágabb integrációs érintkezésig. Az utóbbi évek tényei bikékre. A korszerű termelés, zonyítják, hogy erősödnek ezek különösen a dinamikus ágazatokban, -olyan tőkeigényessé vált, olyarj költséges kutatási alapokat kíván, amilyenek előállításához nemzetközi együttműködésre, értékesítéséhez pedig — a nagy sorozat gazdasági követelményeiből eredően — tág piacra van szükség. Köznapi megközelítésben arról van szó, hogy a világgazdaság kinőtte azt a korábbi szatócs-fázist, amely az adok-veszek elvre, áruk eladására és vásárlására korlátozódott. Más szóval, mind hangsúlyozottabbá válik az a terület, ahol végeredményben kialakulhatnak az árúk korszerű és gazdaságos előállításának feltételei. A külgazdaság kifejezés természetesen sokkal tágabb érvényű a külkereskedelemnél, a kettő azonban szorosan ösZ' az új formák, a KGST-országok kölcsönös érdekei, előnyei alapján. A tények egyszersmind azt is jelzik, hogy erősítjük ezeket a szálakat az iparilag fejlett kapitalista, illetve a fejlődő országokkal. Az utóbbi időben egész sor vegyes vállalatot alakítottunk külföldi cégekkel. Pillanatnyilag 29 ilyen vegyes vállalat működik — ebből huszonkettő Európában, négy Ázsiában, kettő Afrikában és egy az amerikai kontinensen. A folyó tárgyalások alapján to vábbi 18 vegyes vállalat alaki tásával számolhatunk. A közös vállalkozások eredményesen működnek; bővítik piacunkat például mexikói szerszámgépérdekeltségünk, erősíti külföldi gazdasági szerepünket a magyar találmány forgalombaho- zatalára alakult magyar—svéd szefügg, abban az értelemben Építőipari Részvénytársaság. is, hogy a nemzetközi kapcsolatok új formái nagymértékben hozzájárulnak a később áruszállításokban realizálódó eredményekhez. Tegyük hozzá, mindez különösen fontos az iparilag fejlett kis országokban; a nemzetközi statisztika tényei szerint ugyanis ezek az országok az átlagosnál sokkal gazdaság” tömör sűrítésben fe- jobban érdekeltek a világgazA külgazdaság végeredmény, ben azt jelenti, hogy igényeink, érdekeink alapján gazdálkodunk, de a horizontot nem szűkítjük országhatárainkra, hanem a világgazdasági folyamatok részének tekintjük gazdaságunkat. Tábori András At il'«»ékes vó’atíol Lesz autóbusz A NÓGRÁD 1969. november 11-i számában „Ki csapta be a dolgozókat”? című cikkAz előbb említett témakörben december 10-én, a Porcelángyár vezetőivel tárgyalást folytattunk. Megállapodtunk, ben foglaltakat megvizsgáltat- hogy 1970 első negyedévében, tam, melynek eredményeként amikor a vállalat újabb mun- az alábbiakat állapítottam kásokat toboroz és új autó- meg: buszjáratok forgalomba helye. A 2. számú Autóközlekedé- »Sse válik szükségessé, a mun- si Vállalat a balassagyarmati leszállítások iebonyolításá- Porcelángyér képviselőinek ^oz szükséges autóbuszt a 2. oly értelmű ígéretet tett, hogy sz- AK^V részére biztosítjuk, amennyiben a Becske, Bércéi, nem lesz akadálya a kért Nógrádkövesd és Szécsénke járatok üzemeltetésének. községekből utazók együttes létszáma eléri a 40 főt, akkor a Balassagyarmat—Bércéi viszonylatban egyműszakos, járatot helyez forgalomba. Böröndy Tibor főosztályvezető-helyettes (Autóközlekedési Tröszt) kiállítása föuda&esten Szathmári Béla munkáit az érdeklődő közönség Salgótarjánban is ismeri. Képei az amatőr képzőművészek évi tárlatain rendszeresen szere pelnek. Jelen törekvéseiről kíván számot adni azon a tárlaton, amelyet január 27-én nyitnak meg Budapesten, a Műszaki Egyetemen (XI., Irinyi utca 8). Ez alkalommal 26 nonfiguratív grafikát mutat be Szathmári Béla, a képzőművészeti lektorátus jóváhagyásával. A grafikák a mikrokozmoszról, a biológiai mikrovilágról vallanak. A tárlat megnyitó beszédét az ismert művészettörténész, Haulisch Lenke mondja. Vita a „gyenge" tsz-efcrő! A jövedelem fokozása, a saját erő igénybevétele Már a mezőgazdaság szocia- szükségszerű folyamatnak telista átszervezése előtt lehe- hinthető. Ez annál is inkább ätsäss.'-s-s «rí"-.“i *, »rrfgot kező termelőszövetkezetek eltero adottságait és lehetose- gazdálkodási eredménye, tag- geit mérlegelve nem is len- ságának jövedelme, a felhal- ne célszerű ezt a folyamatot gátolni: a jelenleg meglevő és zött lényeges különbségek e§yre inkább növekvő kumutatkoznak. Ionosén az ellátottsági — szintkülönbségeket mesterséges eszközökkel felszámolni. Megítélésem szerint ugyanis továbbra is követelni kell azt a gyakorlatot, hogy az eszkö..... ... , zöket és ráfordításokat elsőAz utóbbi években ezek a , . , . , feltevések a gyakorlatban is sorban oda koncentráljuk, beigazolódtak. Az 1968. évi ahol a leghatékonyabban tud- zárszámadás szerint a közös ják hasznosítani őket. gazdaságoknak mintegy harmada a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek közé ~ - ^ tartozik (2836 zárszámadást ©FÖDOl készítő tsz közül 905 kedveAkfnek van, annak adjunk! zőtlen adottságú. Ezek közül 796 három, 109 pedig csak egy évig kap támogatást). Számukhoz képest a termelésből való részesedésük alacsony. A halmozott termelési értéknek 19,3, a halmozatlan termelési értéknek 18,7, az árbevételnek szintén a 18,7 százalékát ezek a gazdaságok realizálták. Ugyanakkor összes ráfordításból 20,6, üzemviteli támogatásból 49,8, a beruházott vagyonból pedig 24,2 százalékban részesedtek. Ebből viszont nem szabad arra a következtetésre jutni, hogy a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek gazdái- zárólag a mezőgazdasági termieteken a hizlalás is gazdaságossá válhat, mert a tsz- ek nem lesznek rákényszerítve arra. hogy a termelés különböző fázisaihoz szükséges feltételeket önmaguk állítsák elő, még akkor is, ha ez az adott termelőszövetkezetben éppen nem gazdaságos. A kooperáció és specializáció fokozásánál tehát csökkenthet- nénk a természeti adottságokból adódó differenciáltságot. Ahhoz azonban, hogy ez a folyamat a kívánt ütemben haladjon, nem elegendő csupán a termelőüzemek kezdeményezése, ehhez központi intézkedésre is szükség lenne. Itt elsősorban a helyes árarányok kialakítására gondolok. A jelenlegi felvásárlási árak fenntartása mellett ugyanis nehezen elképzelhető, hogy a tsz-ek a társadalmi szükségletnek és termelési feltételeiknek megfelelően specializálódjanak. A differenciáltság csökkentését azonban nem lehet helyileg és kikodásd és főleg jövedelmi színvonalát nem indokolt változtatni. Igaz, hogy a gazdaságok költségének a „belső jj? tartalékai” rendkívül korláto- az zottak, ennek ellenére mégis találhatunk olyan megoldásokat — ha nem is túlzott mértékben —. amelyekkel a fejlődés jelenlegi ütemét még ezekben a gazdaságokban is meggyorsíthatnánk. Az országos átlaghoz képest a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben rosz- szabb a területhasznosítás, kedvezőtlenebb az eszközei- itt elsősorban olyan lehelátottság és kihasználás, ala- __„„„ c sonyabb a munka termeié- töfgek ^használására g°n- kenysége, kevesebb a tagság d°l°k> amelyek a rendelke- jövedelme, kisebb a felhal- zésre álló eszközök ésszerű mozás mértéke. és hatékony felhasználásét Az egy holdnyi termőterü- ezik lehetővé. Nem célszerű letre jutó fejlesztési alap 29, ezekben a gazdaságokban a forgóvagyon 27, a tiszta va- ugyanis olyan beruházásokat gyón 21, az egy dolgozó tagra végezni, amelyek ugyan a jutó részesedés 28, az egy gazdálkodás és a jövedelem munkanapra jutó részesedés színvonalát bizonyos mértékpedig 20 százalékkal alacsonyabb, mint az összes tsz-ek átlaga. Az átlagon belül azonban igen lényeges szóródás mutatkozik. A vizsgálatok alapján megállapíthatjuk, hogy a termelőszövetkezetek eltérő természeti és üzemi feltételek között gazdálkodnak, ezért elképzelhetetlen, hogy a mezőben növelik, de hatékonyságuk az elvárt szintnél alacsonyabb. A beruházások elosztásánál főcél — véleményem szerint — tehát nem a gazdálkodás színvonalában mutatkozó differenciáltság csökkentése, hanem elsősorban a jövedelmezőség biztosítása. Ebből az aspektusból melés alapján végrehajtani. A kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezetekben a mezőgazda- sági termelésen kívüli lehetőségeket — erdőgazdasággal való kooperáció, a különböző melléküzemi, háziipari tevékenység stb. — is ki kell használni. Ezekben a termelőszövetkezetekben a jövedelem kiegészítésének egyke fontos eszköze lehet a háztáji gazdálkodás, ezért itt í háztáji gazdaságok fenntartása, fokozott támogatása nagyobb jelentőségű, mint a többi területen. Szubjektíp hiányosságok A rendelkezésre álló lehetőségek kihasználásának mértéke és hatásfoka nagymértékben függ a vezetőség rátermettségétől, szakmai képzettségétől és találékonyságától. Különösen az ipari települések környékén találhatunk olyan termelőszövetkezeteket, ahol a gazdálkodás természeti feltételei rosszabbak, ugyanakkor a termelés eredménye, a tagság jövedelme megközelíti a legjobb körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezeteket. Sajnos, azonban az a tapaszferenciálódas tehát szinte szubjektivekkel is elég gyakran párosulnak. A Porcelángyár vezetősége később újabb igénnyel lépett fel. Közölte, hogy a dolgozókat három műszakban kívánja foglalkoztatni, és ezért a járatokat Is három műszakban kéri közlekedtetni. Ezt az igényt az AKÖV egyrészt a gyér igénybevételre, másrészt a kapacitáshiányra való hivatkozással, nem teljesítette. Ugyanis a tárgyalás időpontjában az Ikarus nem szállította le a beígért autóbuszokat, ezért a 2. sz. AKÖV részére a korábban jelzett autóbuszokat nem tudtuk kiutalni. ^nnek következtében a Porcelángyár szállítással kapcsolatos igényeit sem voltunk képesek kielégíteni. Súlyosbította az autóbuszhelyzetet az a sajnálatos körülmény is, hogy időközben az AKÖV autóbusz-állományának műszaki állapota erősen leromlott, emiatt nyolc buszt ki kellett vonni a forgalomból. Ezekkel az autóbuszokkal biztonságosan nem lehetett közlekedni. Emellett az AKÖV más, fontos szállítási igényt sem tudott kielégíteni. TÉLI TÁJ ERESZT TÉNYBEN kiindulva az ésszerű területi gazdasági termelés során azo- munkamegosztás, a termelés- ^gy a megfelelő adottnos volumenű jövedelmet ér- szerkezet egyszerűsítése, opti- súgókkal rendelkező szakem- jének el. A szövetkezetek jel- málissá tétele, a természeti kere[j idegenkednek a gyenge legét és a mechanizmus alap- [y^nlk'^megteremtóse^r "ta- termelőszövetkezetektől, ezért elveit figyelembe véve, a dif- iajerő fenntartása és’ fokozá- az objekt/ív hiányosságok sa, az adottságoknak legmegfelelőbb agrotechnikai és gépesítési rendszerek alkalmazása, a mezőgazdasági termeléssel összhangban álló —1 legalábbis azt nem akadályozó —, a helyi tartalékokat kiaknázó melléküzemi és háziipari tevékenység kibaszna- következtetésre lása, mind olyan tényező, amelyek a jelenleg fennálló különbségeket csökkentik anélkül, hogy a központi erőforrásokat jelentősen terhelnék. Ezek költsége tehát olyan, amit a tsz-ek saját erőforrásból is meg tudnak valósítani. A helyes árarány A felsorolt tényezők közül különösen azok a megoldások vezetnek jelentősebb eredményre, amelyek hatékonysága a természeti adottságoktól független. A forgalmazási kötöttségek megszüntetésével, a gazdálkodási színvonal növekedésével, a kooperáció erősödésével egyre inkább bővülnek a lehetőségek. A takarmánytápok elterjedésével csökken a helyileg előállított gazdasági abrak jelentősége, eredményformáló szerepe, A termékforgalmazás kötöttségének megszüntetésével köny- nyen elképzelhető, hogy a jelenleg gyenge abraktermő teMindent egybevetve: a lehetőségek kihasználásának realitását és kihatásait mérlegelve, végső soron arra a juthatunk, hogy még ezek a lehetőségek is csak enyhítik a differenciáltságot és nem elegendők ahhoz, hogy a fennálló különbségeket megszüntessék. Mivel a jó termelőszövetkezetek természeti és gazdasági feltételei a gyengékénél jobbak, ezért szinte lehetetlen a differenciáltságot megszüntetni, annál is kevésbé, mert a gyengék mellett a jók is állandóan — esetenként még az átlagosnál is nagyobb ütemben — fejlődnek, Ennek ellenére természetesen nem mondhatunk le a gyenge termelőszövetkezetek támogatásáról. Azonban nem a termelési feltételekben meglevő különbségeket kell megszüntetni, hanem a személyi jövede^ lem színvonalában mutatkozó eltérést kell a lehetőségekhez képest, csökkenteni. Kerek Zoltán NÓGRÁD — 1970. január 7-, szerda
