Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-07 / 5. szám

Ahol mintlrn nvhexehh

Látogatás egy oigányis/roiában

Sóshártván a Salgótarján— Balassagyarmat útvonal egyik mellékágához simuló település. Megközelítőleg 850 ember él itt, ebből körülbelül 300 a cigánylakosok száma, őket a falu szélén egy külön utcában találjuk. Nem a szokványos cigánytelepülés ez, mert a vályogviskók és a nomád életmódra emlékeztető környezet mellett, már megtalálhatók az átformálódás jelei: az új, tágas lakóházak is.

A cigánytelepüléstől nem messze áll a falu iskolája. Takaros kis épület: 156 gyereknek biztosítja a tanulás, művelődés lehetőségét. Nehéz dolguk van az itt működő pedagógusoknak, mert a 156 gyerekből 114 cigány. Ezek egészen más bánásmódot, több türelmet és kitartást igényelnek nevelőiktől.

Gál Sándor igazgató immár SÍ év óta vezeti az iskolát. Ennyi idő alatt sokat tanul, tapasztal az ember.

— Hogyan látja a cigány- gyerekek ügyét? Milyen eredményeket értek el eddig átformálásukban, nevelésükben?

— Nem könnyű a helyzetünk. A cigányok nevelése nagy energiát követel tőlünk. Kidolgozott módszer és vasidegzet szükséges az oktatásukhoz.

Bizony gyakran előfordul, hogy egy-egy kartárs elfárad a küzdelemben.

— Az a legrosszabb, hogy első osztályban a legtöbbjük nem ismeri a magyar nyelvet — jegyzi meg az egyik pedagógus. — Nem értik a nevelők magyarázatát, s így a tananyagot sem tudják elsajátítani.

Ezt bizonyítják a számadatok is. Az elmúlt évben a tanulók bukási aránya 19,8 százalék volt a következő megoszlásban: 28 tanuló

megbukott, 8-at felmentettek, és 14 volt azoknak a száma, akik osztályozhatatlan- nak bizonyultak. A rossz tanulmányi eredményt az elmondottakon kívül a hiányzások is nagymértékben befolyásolják. Tavaly 3855 igazolt mulasztást mutattak ki, az igazolatlan mulasztások száma elérte a 4739-et.

— Sajnos, még mindig nagyobb hatással van rájuk az otthoni környezet, mint az iskola. Vannak olyan családok, ahol a szülők nem engedik iskolába gyerekeiket — mondja Gál Sándor.

Az iskolából való igazolatlan mulasztást a tanács a szülőkre rótt pénzbírsággal bünteti. A cigányság esetében ez nagy probléma elé állítja az illetékeseket. Sokgyerekes családnál ugyanis a pénzbüntetés a mindennapi megélhetéshez szükséges anyagiak elvonását jelentené.

A tantermek tiszták, jól felszereltek és szemléltető eszközökben sincs hiány. A folyosó sarkában tarka őrsi- és rajzászlók sorakoznak. Nagy Istvánná csapatvezető elmondja, hogy a gyerekek az úttörőmunkában lelkesen részt vesznek.

Az iskola tehát a lehetőségekhez mérten mindent megtesz, hogy a gyerekeknek megfelelő tanulási körülményeket teremtsen. A cigány- tanulók ingyen kapják az iskolai felszereléseket, füzeteket, könyveket. Otthon azonban rövid időn belül tönkre tesznek mindent.

— Sok problémánk megoldódna, ha lenne egy napközi otthon, ahol a gyerekek a nevelő irányításával, közösen készülnének fel a tanítási órákra. Igyekszünk szorgalmazni ennek megvalósítását.

Az épületből távozásomkor körülfognak az udvaron ker- getőző gyerekek. Sok még közöttük a rosszul öltözött, elhanyagolt külsejű. A cigány- soron viskókat láttam, de láttam modem, nagyablakos épületeket is. Rajtunk is múlik, hogy az új épületekben előbb, vagy utóbb új lelkületű emberek éljenek. Ezért fáradozik a sóshartyáni cigányiskola is.

V. Kiss Mária

Nyilvános

:arsi

Bejelentések nyomón

Vizsgálat az AKÖV-nél

Az elmúlt hónapban számos bejelentés marasztalta el a salgótarjáni 2. számú Autó- közlekedési Vállalatot, hogy a hideg, havas napok beköszöntésével sorozatosan kimaradtak a munkásjáratok, s a dolgozókat munkahelyükre, majd onnan haza zökkenő nélkül elszállítani nem tudták. A beérkezett észrevételeket ma a

helyszínen, az Autóközlekedési Vállalatnál vizsgálják meg a Megyei Népi Ellenőrző Bizottság és a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának képviselői. A kerekasztal-be- szélgetés során választ kérnek az utazóközönséget érintő közérdekű kérdésekre, amelyre a későbbiekben részletesen visszatérünk.

A jövő rostnövénye:

a sárga szárú kender

Az idén megkezdik eíszaporítását

Sokat ígérő, új fajta rostnövény, a sárga szárú kender vetőmagjának elszaporí- tását kezdik meg az idén.

Csongrád megyében több éven keresztül üzemi kísérletekben eredményesen termelték a hódmezővásárhelyi közös gazdaságokban.

A szakemberek a jövő rostnövényének nevezik a sárga szárú kendert, mert kedvező tulajdonságaival felülmúl minden más fajtát.

Már érés közben, vagyis „lábon” felveszi a sárga színt és aratás után nyomban a feldolgozó telepekre .^állítható. A hagyományos kenderek még hetekig a tarlón maradnak, hogy színesedjenek, sárguljanak és közben forgatni is kell a

levágott növényt. Ezt a sok munkát jelentő műveletet az új fajtánál elhagyják. Ezzel óriási előnyhöz jutnak a gazdaságok, mert az aratás után azonnal felszántható a terület. Még egy másik fontos munkafolyamat, a lombtalanítás is egyszerűen elvégezhető az új faj tánál: a még lábon álló növényre repülőgépekről permetezik a lombtalanító vegyszert.

Az idén 100 holdon kezdik meg a sárga szárú kender vetőmagjának elszapo- rítását. Két-három év múlva kerül majd köztermesztésre, amikor hazánk összes kenderterületének mintegy 40 százalékát foglalja majd el.

Őrt álltam a zebráknál

Gyalogos átkelőhely az OTP-nél. A néni már lelépett. Számít ez? Jön a BA 47-38-as személykocsi. Tovább robog. A Pécskő előtt gyalogos kel át az úttesten. Megállni, fékezni? Ugyan. Jön a HE 07-30. Fütyül a gyalogosra. Jó kezdet. A kocsiban leendő autósok tanulják a vezetést.

No, végre. A Centrum előtt az FG 20-42-es ren Iszámn gépkocsi megáll. Az úttest közepén gyalogos van. Tudja a szabályt. Tudják a többiek is, sőt kívülről fújják a KRESZ-t, főleg, ha rendőr van a közelben. Dehát így... A Karancs előtt vagyunk. Legalább tíz gyalogos toporog. A kocsik' jönnek-mennek. Hogy megállna egyik is? Minek? Jön az FE 38-87 föntről. Továbbmegy. Változatlan a sebesség az FC 15-00 rendszámú kocsinál is. No, igaz, igaz, a gyalogos sem angyal. Hopp, újra egy gyalogos. A tanács előtt. És mit tesz a BA 44-66-os kocsi vezetője? Ugyanazt, mint a már felsoroltak. Egy teherko esi robog végig a főutcán. HsZ1 teszsákokkal. Rendszáma fel- ismerhetetlen, mert a kocsi de rákig sáros. Sorolnám tovább, de minek. Ez még mind tavaly történt az egyik decemberi napon, amikor pontosan húsz percig a zebráknál szemlélődtem. Akkor elkallódtak a rendszámok a jegyzetfüzetemben. A napokban találtam rá juk. Tényleg a rendszámok? Mi lenne, ha a közlekedésrendészet bírságot küldene ki a rendszámok gazdáinak. Vagy erre már ebben az évben nem lesz szükség?

Sz. L.

FURA kívánság nyilvános

zárszámadást követelni? Hiszen amióta termelőszövetkezeti mozgalom van, azóta kötelező a mérleget elkészíteni, tanulságait levonná, és azt a tagsággal közölni.

Sajnos azonban a közös gazdaságok egy része ennek az előbb külső, majd inkább be’ső kötelezettségének mind mostanáig csak többé-kevés- be tett eleget. A mérlegkészítés mechanikus munkáját elvégezték ugyan, de annak tanulságait csak feléből- harmadából vonták le. A közgyűlésen a zárszámadást ismertették ugyan, de olyan elkapkodva, olyan műszavakkal megtűzdelt tolvajnyelven, hogy abból a tagság édeskeveset értett. A legtöbben azt se tudták, mit szavaznak meg.

Súlyos hiba volt ez mindig, de ma százszoros vétek. Elmúltak ugyanis azok az idők, amikor az év lezárása alig több, mint formai aktus volt. Az új mechanizmus a téesz- eknek tényleges önállóságot adott. Gazdagodhat a közösség, jól élhetnek a tagok ott, ahol okosan számolnak, de kiürül a magtár, a tagoknál pedig a kamra ott, ahol elvétik az irányt. Ráadásul a mechanizmus nem merev, változatlan keret. Az ösztönző és fékező tényezők hálózata évről évre módosul egy kicsit. Ép- pencsak annyit, hogy elcsúszhat az, aki a tavalyi tényekben, számokban gondolkodik.

Most például a szarvasmarha- és a sertésfelvásárlás árának emelése, de ugyanakkor a fehérje takarmányok köiltségeinek emelkedése, a beruházási támogatás csökkentése teremtett új helyzetet. Nagyon oda kell figyelni a hitelpolitikai irányelvek apró változásaira is. Gondos tanulmányozást igényel az 1970. évi népgazdasági terv, mert"az egyszázalékos növekedés, amit a mezőgazdaság szamára előirányoztak, nem is olyan kevés, mint gondolnánk.

Egyszóval változnak, alakulnak a külső körülmények, amelyeket késedelem nélkül összhangba kell hozni a belső adottságokkal. Ezek pedig a legnagyobb részletességgel, a leghasznosabb felelősséggel mindig a zárszámadás tükrében vizsgálhatók.

Mi tehát a teendő? El kell készíteni a mérleget az 1969- es esztendőről, de el kell készíteni a számadást a tanulságokról is. Nagy hiba lenne bárhol megelégedni azzal, hogy a kiadott nyomtatványokon a számok keresztben- hosszában stimmelnek. Ez csupán az alap.

Amikor az alap készen van, akkor jön a naigyobb munka, amit már nem a könyvelőknek, adminisztrátoroknak, hanem a közösség minden vezetőjének kell elvégeznie. Meg kell érteniük miről beszélnek a számok. Él e a gazdaság a mechanizmus lehetőségeivel? Megfelelő-e a termelési szerkezet, a tevékenységi kör? Eléggé foglalkoztatják-e a tai- gokat, kihozzák-e a rendelkezésre álló eszközökből a maximumot? Az új vállalkozások eléggé hatékonyak-e és a közösség kezdeményező képessége a leginkább előnyös irányokba mutat-e?

Seregnyi kérdés, amire válaszolni csak hozzáértő, aprólékos elemző munkával lehet. Nem akarjuk túl magasra állítani a mércét, nem kívánhatjuk, hogy a tevékenységnek már ebbe a szakaszába vonják be a tagság szélesebb köreit Lehetséges ugyan, de igen nehéz. Viszont aki számol, elemez, következtetéseket von le, annak tudnia kell, hogy a határ mire alkalmas, a helyi hagyományok milyen irányban nyitnak, vagy csuknak kaput, a tagság akar-e

többet dolgozni, és így tovább !

A következtetésekből adódó tervek megvalósítása mindenképpen a tagság feladata lesz. Nélkülözhetetlen tehát, hogy a tagok ismerjék, megértsék és elfogadják a következtetéseket, feladatokat. Ezt elérni nem könnyű. A köz- gazdasági helyzet — de a tér melési is — egyre bonyolultabb. Sokszor első látásra tetszetős dolgokat tilt az alaposabb megfontolás, másszor éppen ellenszenvesnek tűnő vállalkozások mélyén rejtőzik az igazi üzlet. Parancsszóval ilyesmit nem lehet, kell hozzá a legegyszerűbb ember, a „legapróbb fogaskerék” hite is.

Ezért elengedhetetlen a nyilvános zárszámadás. Ezért bűn, ha a közgyűlésen feláll az elnök és hadarva felolvas egy előre leírt, s a többség számára érthetetlen szöveget. Aki a beszámolót tartja, annak egyszerre kell szakembernek és agitátornak, előadónak és szónoknak lennie. A leírt szöveg csak támasza legyen. Beszéd közben azonban figyelje a hangulatot és egyetlen bekezdést se zárjon le addig, amíg nem látja, hogy az emberek megértették. Ha kell, a jelentéktelen szak- kifejezéseket is magyarázza meg, ha úgy szükséges, három oldalról is indokoljon valamit, hogy elfogadják. (Persze, ezt megkönnyíthetik előzetes gyűlésekkel, vagy írásban előre kiadott tájékoztatókkal is.)

A KÖZGYŰLÉS esztendőt zár és kezd. Fontos állomás tehát a közös gazdaság életében. Hiba lenne tehát, ha ezen a fontos állomáson éppen csak lassítana, de nem állna meg — pihenőre, erőgyűjtésre, a megtett és megteendő út fölmérésére — a közösség kocsija.

Földeáki Béla

Negyedszázada kezdődött

Huszonöt év távlatából sok minden elhomályosodik, de van, ami soha. Erről beszélgetünk Moskát László bányamérnökkel, aki itthon érte meg a felszabadulást, és az elsőkkel kezdte az újjáépítést.

Btesen született, Salgótarjánban nevelődött, de amikor 1943-ban megkapta a bánya- mérnöki oklevelet, mégis a Dunántúlra, Kisgyónba került. A volt rokkant segédvájár fiát akkor még nem látták volna szívesen ott, ahol született. Nem a bányászok, hanem a munkaadók előítélete volt ez abban a korban.

Kisgyón, Dorog, majd Ró- zsaszentmárton. Ott kapta az ukászt, hogy Dorogra kell mennie, majd nyugatra a bányai berendezésekkel, mert a közelgő szovjet hadsereg előtt megbénítják a bányát.

— Sokat voltam én abban az időben a bányászok között, és még ma is csodálattal gondolok vissza, milyen józanul látták a helyzetet, azt, hogy mit kell tenni. Én sem menFALUSI HÁZ

tem Dorogra. Hazajöttem. A

baglyasi osztályozóra helyeztek. Itt is kiadták a parancsot a bánya megbénítására, és az irány ismét nyugat lett volna. Maradtam, itthon ért a felszabadulás — mondja.

— Hogyan kezdtük? Oj bányaigazgatóság alakult. Négyen voltunk fiatal mérnökök az egész területen. Engem a Zagyvapálfalvi körzettel bíztak meg. Ide tartozott Ságújfalu, Karancskeszi, Karancs-lejtős- akna, Kőkút, a később nyitott Üjlak és két osztályozó. Nem a bányával kezdtük, hanem a vasút helyreállításával. Én is odajártam két hétig. Nem volt energia. A bányák víz alatt álltak. Ember sem volt elegendő. A gépek egy részét elvitték, de jöttek a bányászok sorban, akik a bénítást végezték és elmondták, mi hol van. Nekik köszönhettük, hogy volt mivel elindulni. Berobbantották ugyan a vágatokat, de bent hagyták az értéket, a berendezéseket.

Az első szenet természetesen az erőmű kapta. Lett villany. Később került szén az Acélgyárnak, Üveggyárnak is.

Nem volt élelem.

Később a szovjet parancsnokság segítségével a szénért élelmet is tudtunk cserélni. Osztottunk, ami volt, ' lisztet, kenyeret. Abban a nehéz időszakban kialakult itt a ver- senymozgalom. Soha nem felejtem el, hogy a csokoládégyáraktól kapott csokoládénak milyen nagy rangja volt, amikor az élen járóknak jutalomként kiosztottuk.

Honnan indultunk és meddig jutottunk? Ez a kérdés sokszor felmerült bennem, hiszen nehéz negyedszázad volt ez, akárhogy veszi is az ember. Én is mértem földet, útépítéshez kitűzést készítettem, és ahol igényelték a segítséget, odamentem. Kialakult a kulturális élet, a sportélet, és a lelkesedésben sehol sem volt hiány. Az első forintig nagy utat tettünk meg. Soha nem felejtem, 30 forintot kaptam a legelső alkalommal — mondja Moskát László.

Volt azután főmérnök, üzemvezető és később, 1950- ben, a vállalat munkaügyi osztályának vezetését bízták rá. Nehéz idők voltak azok, sok gondot kellett megoldania. Ott volt 1956-ban, amikor fegyverrel kellett védeni a munkáshatalmat. Hű maradt ahhoz a párttagsági könyvhöz, amit 1945. március 1-i dátummal állítottak ki számára.

Az utóbbi 12 évben a Nógrádi Szénbányák beruházási osztályát vezeti. Azóta több mint egymilliárdot fordítottak beruházásra ennél a vállalatnál. Nemcsak bányák, hanem szociális és kulturális létesítmények egész sora épült fel. Üj lakások készültek.

— A megtett útnak csak egy állomásához értünk, mert tennivalónk bőven lesz a jövőben is — mondja, majd így folytatja:

— Sokat javultak például a bányászok munkakörülményei, de a jövőben a műszaki fejlesztéssel méginkább javítani kell és a beruházások fő iránya is ez. Gépesítés, az u.< technika meghonosítása. Ma< kérdés, hogy mennyi szén van szükségünk. Ami kell, azt lehetőleg minél kevesebb verejtékkel hozzuk felszínre. A Visszafejlesztés sem kenyérgond ma már, hiszen a foglalkoztatás, a munkalehetőség mindenki számára biztosított, így mindenki nyugodtan folytathatja munkáját, vagy kezdhet újhoz.

Bódé János

NÓGRÁD — 1970. január 7-, szerda