Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)
1970-01-04 / 3. szám
Sseberényi Lehet Csontos Gábor Egy mondat babonából Hogvan !s folyik el az esz- gyan kell a kupakját felcsa- talom fölött: most írjak, vagy tendő? Akár a nap. Hiszen az várni. kimenjek fűrészelni? Kell a esztendő se más, mint, sok kis — Mindent csak te tudsz. levegő, kell a testmozgás. — nap egymás mellett. Újra az én hangom hall Csak a magamét tudom ják: mondani. — Ez fantasztikus. Már fél- gyén' az étvágy. Irigylem azokat, akik tobo- tíz! És még a fő-fő szertar- re viszik a puszta felismerés- tás hátra van... Csak egy- nél, hogy az idő: pénz, ós ké- szer tetten érhetném, mi vi- pesek arra is, hogy arany- SZj ei a reggelt — morfon- agynak van rá szüksége, hogy valutára beváltsák; tékozló- dírozok a reteráton, s bele- tevékenyebben őröljön... Es- ként nem szórják a szélbe mélyedek Du Gard család- te keresem, hová lett az a há- szét. Irigylem és tisztelem, kik regényébe. rom óra, amit írásra ki akarszigorú rendet tartanak fiók- tam hasítani belőle? Miféle jukban, fejükben, s a perce- — Tessék a kávé szól a események sodorták el az két és órákat igájukba hajt- feleségem. időt? Bárhogy kutatok, azonják. Nemegyszer megpróbál- . kívül, hogy a kislányok hakerültde CSak 3 naPtárban SÍ' végzek . Tudod 'hoTy úgy zajöttek az iskolábó1’ semml szeretem, ha leülünk hozzá, Az új életet csaknem min- szépen a szobában. Így ész- den este elhatározom — le- re se veszem, hogy ittam. Gyere fiam, meniünk fűrészelni. Tudod, délre ez van beiktatva... Ebéd előtt egy kis muzsikálás, hogy jobb leFolytassam? Ebédutánra félórás alvás következik. Az féle eseményre se bukkanok. fekvéskor. Feleségem nevet. — Így van Éppen a lefekvéssel kell a — mondom —, nem is anynyira a kávé kell nekem, mint a szertartás. Szent eltökólés: az estém, az estém aztán nem hagyom! Nem engedem feltrancsírozód- ni! dolgot kezdeni — szólok eltökélten magamhoz, rendszerint éjféltájt. Az eredményes írásmunka alapja az alvás. De A kályhák dolgát még eligazítom. a vácsorát még elfogyasztom . .. még valamit meghallgatok Dudus történ eSzépen leülünk, megisszuk a Ís7'“h7“v“ másnao eeésznaö kávét. Családi béke, a kölyök -uegimusaiu* uuuus u. ótaos csak körbeüá? körülöttünk bolondozik. Jó ég! e1^ élvezetesen mesel a koa dolog Is semmit se lépek Féltizenegy. Most már igazán *«* kóláról... előre. lieki keU fogni! Kihessegetem Na de most már 1L _____ s zeretteimet dolgozoszobam- munkához. Mindenki alszik. Most már a jókor való le- ból. Gabor viszi az autót, a az ujcaj zaj [s elült fekvéssel nem kezdhetem, tivolit, meg a Bréhmet. mert éjfél. Es ha még sokáig . Újra íróasztalom előtt ülök. totyogok, vakarózom, és min- Csend van, az ajtó kulcs- asztali lámpám fényköre den ruhadarabommal külön ra zärva, ujjaim közt a ce- ajatt. Ceruzám se kell megjárulok a székhez, egy óra ruza. O meg nem fut a pa- hegyeznem, reggel óta mit se lesz, mire álomba szenderü- Píron, deszkalap van alatta, kopott, jgjj Akkurátusán hegyezgetem. Percekig, tűhegyesre. Na, Egy kései légy zümmög a De reggel nincs mese! Szi- kész. Mi lesz az első mon- fülem körül. Ezt még agyongorúan kezdődik az új élet. dat? csapom — szólok. S elkezPattanás időben az ágyból. A dem a hajszát — a légy után. járulékos totyogást üstökön A* első mondat nem akar ragadjuk. Friss vért és öko- elindulni. Valami nyugtalan- Na, végre. Teljes a csend, nómiát ebbe is. A kályhák ki- ®ág van bennem, fel kell hogy Most már semmi sem aka- lencre elzárva, s könyvet az álljak, pedig nincs is itt a dályozza többé, hogy leírjam illemhelyre nem viszünk. Ki- fiam, aki kihúzza a széket azt az első mondatot •.. £?£ íroSŰtótezikinadfen- klní a nédaf a hTfelett^ Vagy nem lenne helyesebb hfú- papír és a ceruza.’Az is Duna-parton. Jé. fácánok, egy inkább lepihenni?_Féltizenketmár meghegyezve!! 1 egész csapat. Nem is tudtam, uiar iiiesuesyezveui hogy ide is elmerészkednek. Valami engedmény... — Ezt meg kell mutatni a fiamalkudozik egy gyengécske nak és a feleségemnek, hang bennem. De ráripakodik „ ,, , puritánságom: Semmi! Sem- Nagy családi csodálkozás, a mi, ami magzavarhatja a *iam u3Í°n&* koncentrációt! Esetleg a reg- _ Anyukám _ mondom - -----------g eh, az közben is elfogyaszt- é olyan álmo vagy0k. Nem visszatekintek az esztendőre, ható. míg kezemben a ceru- munka. Igyunk még megijedek, hová lett az év? za jár. Es természetesen a fe- ' kávét. úgy mered rám, mint a kozkete kávé, az beadható, óya- ' mikus tér. Rémülten fogok az — Igyunk, — Most felesé- íráshoz, s egész szilveszter gém teszi fel, hogy ne ra- éjszakám ezzel töltöm, míg a bolja el a művelet az én idő- család egy szobával odább vi- met. Újra leülök a szobá- gadoz. Új év indiánok nélkül tő. S tulajdonképpen a jókor való fekvéssel kell kezdeni az élet megreformálását: majd reggel kipihenten, frissen nekilátok az írásnak. Eszerint teszek. S midőn december 31-én tos kopogással... Sok!!! így megint fellazul az egész. Némi átcsoportosítás is szükséges. Például a kihamu- j,an a kisasztalhoz Gábor közás és tüzelőbekészítés sohasem a drága reggeli órákban intézendő. Minimális fegyelemmel igenis biztosítható az Írásra négy bontatlan kerek óra a délelőttből, s ugyanoly szigorú négy óra az estéből, s legalább három a délutánból. Csak le kell ülni az íróasztalhoz, és nem szabad felkelni a székről. Ezen a ponton kell erősnek lenni, s nem alkudni. Most már késő van, mert éjfél, de reggel új napra kelünk! Am az új nap: a tegnapi, s a tegnapelőttl. A szent elhatározások, akár az éj álomtermékei, eltávolodnak, hogy estére újból közeledjenek. — Duduska, nyisd meg a kályhákat, hogy felízzon — szólok a lányomnak az ágyból, aki koránkelő az iskola miatt. ... Aztán kezdődik a szaladgálás kályhától kályháig. Nincs jobb reggeli torna. Azt mondja a feleségem: „csinálom én, csak te dolgozz!” „Hogyisne — felelem —, még ennyit se mozogjak?!” — Jézusmária, mindjárt kilenc! — Eltivoliztad az időt a fiaddal — korhol a feleségem. Pöttöm fiam éppen kihúzza a széket alólam, hogy kompot csináljon belőle. — Látod — panaszkodom — most is feltart. — A kávét miért kell neked csinálni? — Mert csak én tudom, horénk rakja játékait. Újév napján pedig legalább — Ez mi? — fülelek. Nincs egy mondatot leírok, baboná- mese. A déli harangszó. ból, hogy csupa munkásnap Dilemmában állok az íróasz- kövesse az új esztendőben. ŰJEVKOK mindig erőt vesz rajtam a közlékenység. Az ördög tudja, hogy van ez, újév reggelén ellágyulok és lyukat beszélek a családom hasába. Persze tulajdonképpen tisztában vagyok vele, hogy az évek elől menekülök, agyonbeszélem a lényeget, hogy újra öregedtem egy évet. Más ember talán szerencsésebb a születésnapjával, el- mismásolhatja, ha éppen akarja, én nem, mivelhogy együtt születtem az esztendővel. Erről pedig senki sem feledkezik el. — Könnyű neked, anyám — mondom a feleségemnek, — te az idén se öregedtél, teljesen megfeledkeztünk a születésnapodról. — Ebből is látszik, hogy milyen üdvös évközben egy eldugott napon születni. Csemetéim megadással hallgatják elmefuttatásomat. Ilyenkor belenyugodnak, hogy nevelni akarom őket, elvégre ha évente egyszer kerül rá sor, azt ki lehet bírni. — Gyújts rá egy Simon Arzt-ra, apja! Azért vettük, bogy gyújts rá! — Várjatok még, hadd csodáljam meg előbb a dobozát! A SZÜLETÉSNAPOMRA mindig valami cigaretta-különlegességet szoktam kapni. Most a Simon Arzt a soros, mert olcsóbb lett néhány forinttal. Ezt persze nem azért mondom, mintha felrónám fiaimnak a dolgot, elvégre a takarékosságot is tőlem tanulták. Szűkén bánok ugyanis a zsebpénzükkel. — Mit nézel azon a dobozon annyit? Nyisd már fel! — Nyugit — Tudom ugyanis, hogy a valamivel kisebb csemetém szeretné, ha megkínálnám. A valamivel nagyobb nem dohányzik. — Úgysem kínállak meg. — Nem is kéne... Ezt is szeretem benne, hogy dacos. Apja természetét örökölte, nyilván örökölte, mert erre nem neveltem. Nem is lehet, az úgy jön magától. Ugye érthető, a gének... — Mindjárt felnyitom... Csak tudjátok, eszembe jutott valami erről az aranyozott fáraóról. Látjátok, amelyik ide van festve. — A cigaret- tás doboz arab írásai és jelel között két aranyló figura áll, az egyik nyilvánvalóan férfialak, a másik nő. A KÉT CSEMETE egymásra néz, s bölcsen hunyorog, mintegy jelzik egymásnak, apjuk kezdi a sódert nyomni, megint eszébe jutott valami. Nem zavartatom magam. — Hallottatok, az indiánjaimról? — Á, soha... Ezt kifelejtetted. — Ogy mondják, mintha legalább tízszer is elmeséltem volna, pedig az emlékezetem még jó, tudom, hogy az indiánjaimról nem meséltem. — Erről az aranyozott figuráról jutott eszembe. Ilyen volt a „törzsfőnököm”. A többi indián csak egyszerű tollas nadrágban járt, ami lehetett kék is. zöld is, vagy bármilyen színű. Volt egy-egy toll a hajukban is. A főnöknek azonban aranyozott volt a ruházata és talpig toll keretezte figuráját. Az arcuk természetesen indiai vörös volt, mint ahogy illik a rézbőrű- ekhez. — És hoi voltaic ezek az indiánjaid? — Már kezdi érdekelni őket. Elvégre néhány éve még kézről kézre jártak nálunk az indián történetek. — Egy dobozban laktak. Tulajdonképpen ez a doboz volt a rezervátum, de időnként. ha harci kedvem támadt, kijöttek a prérikre harcolni. A cowboypk rózsaszín arcúak voltak s többnyire colttaí, csípőből tüzeltek az indiánokra. — És kinek a pártján álltái? — Természetesen az indiánokén. Ezért is a jobb kezemmel küldtem a gyuíaszál- lövedékeket a cowboyok felé, s ballal az indiánok felé. Az ember bal keze köztudomásúlag ügyetlenebb. — Már akié! — Kivéve természetesen a kétbalkezeseket. Bocsáss meg, hogy rád nem gondoltam. Sértődés nincs, családomban a humor szeretete alapvető erény. — Szóval? Hogy volt tovább? — El tudjátok képzelni azokat a csatákat? Mondanom sem kell, abszolút pártatlan voltam. Mindkét kezemmel egyformán igyekeztem. Tehettem én arról, hogy az indiánok ügyesebben céloztak? — Miből voltak az indiánok? — Papírból. Kis pakundek- li talpakra ragasztottam őket. Volt térdelő, álló, puskás és nyilazó figura s voltak lovasok is. Azt láttátok volna, milyen remek lovak voltak azok! Az aranyló ruhájú nagyfőnök például egy ébenfekete lovon pompázott. Senki másnak nem volt fekete lova. Nagyon félelmetes volt. Az meg különösen tetszett nekem, hogy az indiai vörös valami olyan festék volt, hogy fénylett. — Na és? — Már kibeszélni se hagyjátok az embert? Azt szeretném, ha egészen pontosan »megértenétek. Hogy el ne felejtsem, fák is voltak, meg bokrok. Ezek mögé húzódtak a harcosok. No, szóval ilyen játéka senkinek sem volt. Nem ólomkatona, nem bádoghuszárok, hanem saját sza- badalmú és készítésű sereg, teljesen a kedvemre valók. Ha ezt megértitek, el tudjátok majd képzelni, mit jelentett végezni velük.., — Végeztél velük?! — Végeztem. Épp abban a korban voltam, mint ti most, illetve én akkor lettem volna tizennyolc. Újévkor töltöttem be. — És még megvoltak az indiánjaid? — Csak semmi felesleges röhögés! Igaz, akkor már évek óta nem festettem újra (h árV J Havas világ. — (Koppány György felvétele) őket. A harcok nyomait, egykori hősi csaták emlékeit viselték az ábrázatukon. A dobozukból nemigen vettem elő őket, de a dobozt még őriztem. — Mint anyja a babáit! A Zulejka még mindig megvan! — Mondom, hogy semmi kajánkodás! Satap!.,. Tizennyolcadik születésnapomon elégettem őket. Dobozostul mentek a tűzbe. Felnőttem, gondoltam, nem lesz többet szükség efféle gyerekes játékokra, erős és szilárd próbáltam lenni, magamban persze sajnáltam mindazt, ami elmúlt. Emlékeztetlek benneteket az elmúlt nyárra, amikor a könyvszekrényetekből és fiókjaitokból kidobáltátok a kacatokat, mackókat és bádogautókat, de még a meséskönyveket is. Igyekszik az ember szívtelen lenni saját gyermekkorával szemben. Hogy belül mit érez, az más kérdés. Elvégre eleinte a felnőttség nem több elhatározásnál. Nem így gondoljátok? NEM MONDJAK, mit gondolnak, ami érthető, a mai fiatalQknál különösképpen nem divat kimutatni az érzelmeket. De én azért tudom, amit tudok. A többi közt azt is, hogy az előszobái szekrényben megvannak még a játékok és a meséskönyvek is. Érthető, hogy kikerültek, vaskos matekkönyveknek kellett bent a hely, meg mindenféle elektrotechnikai jegyzeteknek. — Senki sem kérdezi, hogy „na és?” Pedig van még tovább is. Épp huszonöt éve ennek. Nagyanyátok, aki akkor még nem sejtette, miféle unokái lesznek egykoron, azt kérdezte: „hát ezért őrizted őket ennyi ideig?” Aztán azt mondta: „Jó lett volna ■ az unokáknak, azt a pár évet már csak elrakosgattuk volna valahogy.” „Lesz azoknak különb játékuk” — mondtam szigorúan. S lett is. Annyi, hogy nem győztétek elrontani. Igaz? — Hát ez tény. — Persze, most már bánom, hogy az indiánjaimat nem őriztem meg nektek. Elvégre nem kértek enni, megfértek volna valahol. abban a dobozban, Dehót úgy gondoltam, egy felnőttnek nincs szüksége játékra. Azt hiszem, más is úgy gondolja, úgy tizennyolc éves korában. Különben is utáltam a lövöldözést, mert akkoriban épp eleget lövöldöztek igazából is. Tudjátok. De azon az újéven nálunk már nem lövöldöztek, s gondoltam, jobb lesz indiánok nélkül, mert azok folyton csak a lövöldözésre emlékeztetnének úgyis. — A „főnök”, abban az arany ruhában, az frankó lehetett. — Istenemre az volt! Dehát megértitek. Tizennyolc éves voltam és különben is untam a lövöldözést. Most pedig, azt hiszem, rágyújtunk. Elszívjuk a békepipát amúgy indián módra. NO IGEN, én végigszívom a Simon Arztot, de dohányos csemetém hamarosan kiszivárog a másik után. Később ki- lesek és látom, hogy az előszobaszekrény előtt ülnek és egymás kezéből kapkodják a régi kacatokat, mackókat és mesekönyveket, meg persze az indiános könyvekét. Mert azok is megvannak, ha kissé rongyosak is. De mit képzelnek, uraim, az ágyú mire való? Mire bele töltelék, s mire való a hajó? Bethlehemben készül az ágyú, acél és amerikai, Talán karácsonyfának készül? Csak azt ne higgye vaiaki, tudjuk, nem karácsonyfagyáros a Bethlehem Steel Company. Az ágyú nem hurkatöltő. Az ágyú nem madárodú. Az ágyún tilos gatyát szárítani. Az ágyú az ágyú. Egyszóval lőni kell vele. Az ágyú erre való, nem másra, erre való, és főleg erre való a csövébe való töltelék, és erre való a hajó. fis Jimmy jön, és Jonny megy, s nem kérdnek soha senkit. '‘Férfi vagy asszony, egyre megy szétlövik valamennyit, tudják az ágyú mire jó, mire bele a töltelék, és mire való a hajó. Utóéhek• De Jimmy meghalt, s Jonny is fekszik ládába zárva, már tudják: a puska mire jó, és mire jó a láda, a puska errevaló, a láda errevaló, s hogy vigye őket, arra való, főleg arra való a hajó. NÖGRÄD — 1970. január 4., vasárnap /
