Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)
1970-01-23 / 19. szám
Äs /nrfályvpsetft vfilpmSny* A vasművesséff múzeuma Egy múzeum, amelynek minden darabját a múzeum alapítója készítette. Mert voltaképpen a vasrnűvesség múzeumának tekinthetjük Bieber Károly Munkácsy-díjcLs kovácsmü- vesz műtermét. A hetvenhét esztendős mester több mint hatvanéves pályájának majd minden elkészült művéből őriz itt egy példányt. Megtalálható a szeretettel óvott tárgyak között a fiatal Bieber Károlynak még Ferenc József idejében készült szabadulási remekétől, az immáron európai hírű művész legutóbb tervezett modern lámpájáig minden, ami szép, csak formálható a kovácsüllön megmunkált vasból. Hivatalos besorolás nélkül is múzeum ez, egy kivételesen szorgalmas és tehetséges élet gyümölcseinek szép és mindig gyarapodó gyűjteménye (MTI fotó — Bojár felv.) Kevesebb kieső idővel SOK SZŐ ESIK manapság a muni.aerő-gazüaUiodásról, az élőmunkával való takarékosság fontosságáról. Olyan tartalékról van szó, amelynek a feltárásával, hasznosításával igen jelentős lépést tehetünk előre a termelékenység, gazdaságosság útján, anélkül, hogy ahhoz különösebb anyagi erőre lenne szükség. Nem véletlen, hogy Kádár János elvtárs angyalföldi beszédében is foglalkozott ezzel a kérdéssel és többek között megállapította: a munkaerő-gazdálkodás nem megfelelő, sőt rossz... Megyénk legtöbb munkást foglalkoztató vállalatánál, a Nógrádi Szénbányáknál is állandóan visszatérő probléma a műszakgazdálkodás javítása. Annak ellenére, hogy az elmúlt év alatt csaknem tíz százalékkal növekedett a termelékenység, az egy műszakra eső termelés, mégis sok meg a' javítani való. Igen sok az objektív és legalább any- nyi a szubjektív ok a műszakgazdálkodásban, amit megmagyarázni ugyan lehet, de oelenyugodni nem szabad. Több fórumon elhangzott már és foglalkozott ezzel a párt- és szakszervezeti bizottság is, hogy különösen a második félévben fellazult a műszakgazdálkodás a vállalatnál, mert a szénigények növekedése és a rendelkezésre álló munkaerő miatt, el kellett térniük az arányokkal. A széntermelés javára, az előkészítés, feltárás kárára történt ez. A visszafejlesztésnél, sőt a karbantartásnál megtakarított munkaerőt is a szén- termelés fokozása érdekében vezették be. Ráadásul a tervet éves átlagban 220 fővel kevesebb létszámmal valósították meg. Ez az érem egyik oldala, bár olyan átszervezést igényelt, amit hosszú időn keresztül nem lehet tartani anélkül. hogy a másik oldalt ne érje károsodás. A hibák gyökerét mégsem itt kell keresni, hanem másutt. Év elején a várható kieső műszakokat is megtervezték. A terv és a valóság között azonban igen nagy az eltérés. Annak ellenére, hogy kevesebb volt a létszám, mégis 38 ezer műszakkal több eser. ki a tervezettnél a termelésből. Mit jelent ez? Talán legjobban úgy érzékeltethetjük, hogy ez a különbség, illetve ennyi műszak elegendő 87 ezer tonna szén kitermeléséhez. Ha tehát rendelkezésre áll a munkaerő, illetve eny- nyi műszak, vasárnapi termelés és a túlzott túlóráztatás nélkül is felszínre hozhatták volna azt a szénmennyiséget, amit tavaly termeltek. Sok volt a beteg — mondják, és nem ok nélküL A tervezett 183 ezer helyett, 230 ezer műszak betegség címén esett ki a termelésből. Ezen a különbségen is el lehet gondolkodni. Az utóbbi időben éltek a rendelet adta lehetőségekkel, és sok olyan idősebb dolgozót küldtek nyugdíjba, akik gyakran betegeskedtek. Ennek a kedvező hatása elmaradt, sőt a beteglétszám azóta szaporodott. Ezt nem indokolta semmiféle járvány, mert ilyen nem volt. Tehát az okát valahol másutt kell keresni. A különböző címeken igazolt távoliét is sok volt, kétszer annyi, mint amennyi terv szerint lehetett volna. A 18 és fél ezer helyett, több mint 37 ezer műszakot Igazoltak a Nógrádi Szénbányáknál tavaly, annak ellenére, hogy szabad szombatok is voltak. Érdemes lenne elemezni ezt a kérdést —, de a különböző szerveknél is —, hogy valóban szükséges-e ennyi munkakiesés? Talán kevesebb is elegendő lenne! AHOL HIÁNYZIK a kellő munkaerő, a túlóráztatásra kényszerülnek. Így volt ez a Nógrádi Szénbányáknál is. A korábbi kötöttségekből engedtek és a betervezett 55 és fél ezer túlműszakkal szemben több mint 128 ezret használtak fel. Ez azt jelenti, hogy bizony egyes emberekre sokkal nagyobb terhet rótt a termelés érdeke, mint másokra. A sorozatos vagonhiányok miatt szükségessé vált ki_ és berakodás, szintén sok túlmű- szakot igényelt, de a vasárnapi termelés is. Ezen kívül ma még több helyen rosszul értelmezett szociális meggondolásból rendelnek el túlórát. Jobb munkaszervezéssel a túl- műszakok számét bizonyára csökkenteni lehetett volna. Csak néhány szám tükrében próbáltuk elemezni a Nógrádi Szénbányák műszakgazdálkodását. Hosszan lehetne még foglalkozni a különféle veszteségidőkkel, ami ugyancsak terhet jelent. A munkaerő ésszerűbb elosztása, telepítése, a feltételek biztosítása, a munka megszerveze- se szinte kivétel nélkül mindenütt javítható még. Érdemes ezekkel a lehetőségekkel is az eddiginél hatékonyabban, célravezetőbben foglalkozni. Az elmúlt év tapasztalataiból le kell szűrni a tanulságot a Nógrádi Szénbányák egész területén már most. az újév elején, hogy az idei munkában azt hasznosíthassák. SOK MÉG a rejtett tartalék ami nem maradhat kihasználatlanul, ha termelékenyebben, gazdaságosabban akarnak termelni. Céljuk pedig ez. B. J. Két asztalnál ülnek, egyébként üres a korcsma. A két asztalnál is egy-egy szál férfi. Együtt jöttek, de külön ültek. Az első számú férfi konyakot iszik, a második számú forralt bort. A korcsmá- rosné nem ismeri őket, nem a faluból valók, mégcsak nem is a járásból. Mindössze any- nylt tud róluk, hogy filmesek. Itt vannak a faluban reggel óta, mondják a népek, hogy holnapra több százan jönnek. Aki a konyakot issza, elég rossz külsejű, rossz arcú fickó. Pulóver, kordbársony nadrág, szakáll. Valami me- lós, vagy statiszta lehet — gondolja a korcsmárosné. A forraltboros elegáns, . intelligens vendég benyomását kelti. Jól szabott ruha, fehér ing, hatalmas mandzsettagomb, nyakkendő. Ez lesz a na- csalnik — állapítja meg az asszony. A konyakos vastag papírhalmazban lapozgat, és már a harmadik konyakot kéri. A forraltboros egy litert- ivott, és most a semmibe bámul. A korcsmárosné leteszi a konyakot as asztalra, azután leteszi Á szanálástól a nyereségig Esztendő alatt kikerültek a mélypontról A kállói közös gazdaság minősítésében ritkán lehetett az „első” jelzőt használni, mert legtöbbször a közepes, vagy a lemaradó gazdálkodás volt jellemző tevékenységére. Mint ismeretes, 1968-ban a közös gazdaság veszteségesen gazdálkodott és szanálási eljárást indítottunk a megyei tanács vb javaslatára. Nagy jelentőségű eseménynek lehet megítélni, hogy a pásztói járás területén, sőt megyében is a káliói Üj Tavasz Tsz kezdte meg a zárszámadási közgyűlések sorozatát. Egyhavi nyereség Ez az elsőség nem egyszerűen csak időrendi sorrendet jelent, hanem az 1969. évi gazdálkodás területén bekövetkező nagy előrehaladást, és fejlődést is tükrözi. A közös gazdaság ugyanis, megfogadva a szanálási bizottság javaslatát, illetve a megyei tanács végrehajtó bizottságának határozatát, igyekezett úgy megszervezni az 1969. évi gazdálkodását, hogy az 1968. évi veszteséget kigazdálkodja, növelje tagsága személyes jövedelmét, és biztonsági tartalékot is képezzen. E célkitűzéseinek a közös gazdaság teljes egészében eleget tett, mert a bruttó jövedelmet az előző évihez képest kétszeresére emelte. Az alapjaiban jelentkező hiányt pótolta, sőt alapjainak volumenét 20—30 százalékkal növelte, a személyes jövedelem pedig annyira nőtt, hogy a tsz száz százalékon felül Is kiegészítő részesedést fizetett. Az évközben munkabérként kifizetett 80 százalékos volumenű béralapköltsége mintegy további 36 százalékos mértékben érvényesült, ami ipari nyelvre lefordítva 25—30 nap nyereségreszese- . dést, 2300—2500 forintot jelent kállói viszonylatban. A közös gazdaság pénzügyi helyzetében olyan stabilitást sikerült teremteni, ami lehetővé tette többek között azt is, hogy a tsz a szanálással kapcsolatos állam iránti kötelezettségeit kiegyenlítse. Másfél milliós tartalék A kollektív munka eredményeként megtermelt bruttó jövedelemből mintegy 1,5 millió forint került át a biztonsági tartalékalapra, ami a jövedelemszint további fokozatos és gyors emelkedését teszi lehetővé. Ilyen nagyságú biztonsági tartalékkal fennállásának 10 éve alatt soha nem rendelkezett a kállói közös gazdaság. Méltán vetődik fel a kérdés: mi a siker alapja, mozgató rugója? Ez az eredmény több komponensből tevődik össze. Elsődlegesen kell megemlíteni azt a tényt, hogy a közös gazdaság tagsága megértette miért került sor szanálásra, de megértette azt is, hogy milyen módon lehet a mélypontról felemelkedni, és hogy lehet az elismert gazdaságokhoz felsorakozni. A nagyon is mozgalmas, 1969. évi, tavaszi időszakban a tagság a járási és helyi párt- és állami vezetőkkel együttműködve rendezte a vezetőség sorait. Sajót kollektívájukból állítottak elnököt a közös gazdaság élére, míg más munkaterületről biztosították a szakvezetés káderállományát. A problémák megoldásában különösen élen járt a termelőszövetkezeti párt- alapszervezet, melynek testületi rendezvényein 4—5 alkalommal is szerepelt a közös gazdaság jobb előrehaladásának az ügye. Az új vezetőség a pártalapszefvezettel és pártvezetőséggel együttműködve a tanács, a Hazafias Népfront, a KISZ és a nőtanács véleményét meghallgatva és segítségét igénybe véve oldotta. meg legfontosabb politikai, társadalmi és gazdasági feladatait. Mindezek együttesen lehetővé tették, hogy a közös gazdaság előtt álló termelő munka optimális határidőkben, és jó minőségben kerüljön elvégzésre. E munka egy része már a következő gazdasági év jobb terméslehetőségeit segíti elő, amit az is bizonyít, hogy nincs egy talpalatnyi föld sem a kállói határban, amelyen ne végezték volna el az őszi mélyszántást. Javult a tsz gazdálkodása, ami viszont a költségszint alakulásában jut kifejezésre. Míg 1968-ban 170 százalékos költségszint jellemezte gazdálkodásukat, a múlt évet 85 százalékos költségszinttel, tehát nagyon takarékosan gazdálkodtak végig- i Fokozott fegyelem Erősödött a tsz munkafegyelme, technikai és technológiai színvonala. Különösen nagy előrehaladás jellemző a közös gazdaságra a termelőszövetkezeti demokrácia érvényre Jutása, kiszélesítése területén.. A korábbi években bizalmatlan, minden újtól félő kallói tsz-tagok áthangolódtak, véleménynyilvánításuk szabadsága, az újonnan megválasztott tsz-vezetők határozott, szakmailag stabil, de emberséges magatartása, a tsz pénzügyeinek biztonsága és a kecsegtető terméskilátások bizakodóvá tették a tsz tagságát. ami az élőmunka hatékonyságában, a munkafegyelemben, a termelőszövetkezeti közös vagyon megóvásában egyaránt kifejezésre jutott. Az igazságos vezetés, a tsz- tagok egyenlősége, továbbá jogaik biztosítása jó irányt szabott a kötelezettségek teljesítése vonalán. Ez pedig a gazdálkodási eredményeket előnyösen befolyásolta. A megváltozott körülmények, az új készpénzes munkadíjazási forma az eddig használhatatlannak vélt embereket szinte a legjobb munkaerővé változtatta, akik ezúttal bírálat helyett a közös gazdaság párt- és gazdasági vezetésének dicséretét érdemelték ki. A tsz tagságának a közöshöz való ragaszkodását bizonyítja az is, hogy megszűnt a tsz-bői történő kilépés és ma már a lassú visszaáramlás jelei mutatkoznak a férfi és fiatal munkaerők részéről egyaránt. Feledésbe merülhet A kállóiak eredményei azért következhettek be ilyen kedvező fordulattal, mert a közös gazdaság vezetősége és tagsága jól megszervezte tennivalóit. Már az új tennivalókat is csokorba kötötték, elkészítették 1970. évi termelési tervüket, melyben a tagság még nagyobb mértékű anyagi elismerését és a biztonsági tartalékalapok teljes feltöltését tűzték ki célul Ilyen eredmények és ilyen biztató célok mellett méltán bízhatunk a kállói közös gazdaság távlati elképzeléseinek valóraváltá6ában. Ezzel pedig lassan feledésbe merülnek az 1968. évi szanálással járó kisiklás fájó nyomai. Dr. Bencze Barna, a Pásztói járási Tanács osztályvezetője A gebines korcsmárosné bálhatná, ugye, főrendező ur? — fordult a konyakoshoz: Az asszonynak már ekkor gúvadt a szeme. De a férfi nem hagyta abba. mind a két kezét is, hogy az ilyenek gavallérok. Hát . ~ j- bort le0yen szíves felnyomatékot adjon a szavának, most maga még azt se nézte lrni’ Tudja, nálunk, Pesten, — Kérem, legyen szíves fi- kí belőlem, hogy mondjuk, azt taríi“fc. ho9V piti dolog zetni. Három konyak, az any- e9V órával ezelőtt én is be- J”? ,fn. nflp számolgatni egynyí, mint... nem tudok töb- törtem valahová. keJ_ llt?1 bort. Itt leszünk egy bet hitelezni» A múltkor egy ~ Én magából kinézem..., nőnapig, az lesz egy szép magához hasonló fickó egy de engem nem érdekel ez a summa — A fickó mindezt fél liter konyakot ivott meg, link Pesti dumái nálam fizet- e.?v fi könnyed eleganciá- s akkor bejelentette az unal- ni keU- ha ma kirabolja a ,aval mondta. Az asszony sze- mast, hogy egy vasa sincs. Nemzeti Bankot, mit ér vele? me erTe teljesen kiguvadt. Hiába vitték el a rendőrök, öt perc múlva úgyis lefülelik Es on mit játszik? On nem volt rajta mit vennem. 0 zsaruk, én pedig itt állok lesz a főszereplő? megfürödve, mint orgazda... A, én pilóta vagyok. A A konyakos férfi a zsebébe Ekkor jött oda a forralt- főrendező úr pilótája - nézett nyúl, fUet, és ad ^ öt forint bőrös az asztalhoz, és ő is be- a szakállasra. — Ma nem re— borravalót, és ő is megszó- kapcsolódott az értekezésbe. pülünk, ezért ihattam én is. — Asszonyom, ez a kis dz- Mindenesetre csak nyugodtan — Ön, asszonyom, rossz let pontosan olyan, mint egy szóljon, ha kocsikázni akar, korcsmáros. Valamikor hajda- ékszerbolt, akár Pestre is el- szívesen megkocsikáztatom. nán a főpincérek arra oktat- tolhatnák, még a Váci utca- Akár Pestre is felugorhatunk iák a pikolófiúkat, hogy a ban is megállná a helyét. És valamelyik este. legrongyosabb embert is udva- ön?! Nem szeretek hízelegni. Az asszony kinyitotta a riasan szolgálják ki. Ki tud- de ön Budapest legszebb mi- k°ckás füzetét, és felírta a ja, okították a pincérpalantá- xernöivel is felvehetné a ver- sofőr neve mellé az egy liter kát, ki tudja, nem éppen ez a senyt, sőt filmszínésznőnek is f°rrdlt bort. rongyos fickó rabolta-e ki elmehetne. Apropos! Filmezett g, pontosan egy órával ezelőtt a Nemzeti Bankot, és most a i _ ■ zsebe tele van dohánnyal. És | NÓGRÁD — 1970- január 23., péntek S 1
