Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-23 / 19. szám

A HOSSZÜ TAVÜ NEPGAZDASAGl TERVEZÉSI BIZOTTSÁGOK MUNKÁJÁBÓL

A íe jleiiség három fokozata (IV.)

A teiületfejJesziési politika eddigi eredményei

AZ ELŐZŐEKBEN vázoltuk, hogy a gazdasági fejlettség színvonala szempontjából az ország ma három, egymástól különböző területre tagolódik:

1. a budapesti agglomerációra;

2. a fejlett vidéki területekre és 3. a fejletlen vidéki területekreA budapesti agglomerációt —- a fővárost és a körülötte Pest megye mintegy 45 települését — az jellemzi, hogy itt koncentrálódik az ország iparának mintegy 40 százaléka, itt — főként Budapesten — dolgozik a szocialista iparban foglalkoztatottak 44—45 százaléka. Bár az utóbbi években némileg csökkent Budapest gazdasági és ipari súlya, ám ez még mindig aránytalanul nagy. Nem lehet ugyanakkor lemondani az itteni ipari bázis továbbfejlesztéséről sem. A távlati területi tervezés egyik nagy kérdése: mi legyen a fejlesztés iránya, útja, módszere. Az agglomeráció munkaerőforrása ugyanis már most is igen szűkös, miközben a főváros és környéke már most is túlzsúfolt. A távlatok szempontjából annyi máris világos, hogy újabb jelentős számú munkaerőt igénylő iparfejlesztés ebben a körzetben egyre inkább lehetetlen.

Ami a fejlett vidéki területeket illeti (Baranya. Borsod, Fejér, Győr, Heves, Komárom, Nógrád és Veszprém), itt helyezkedik el a szocialista iparban foglalkoztatottak 32—35 százaléka. Az iparosodottság viszonylag magas fokú. A szénbányászat nagyarányú, de visszaszoruló, s előretör a már most is számottevő gép-, alumínium. és vegyipar- Vagyis: e terület ipari szerkezete az előnyös átalakulás állapotában van. Ennek során átmenetileg nagy gond most egyes bányavidékeken a megszűnt és megszűnő bányák dolgozóinak elhelyezése, foglalkoztatása. Jellemző e területekre az is, hogy — a Kisalföld kivételével — a mezőgazdaság természeti adott, ságai az országos átlagnál kedvezőtlenebbek. Viszont az infrastruktúra kiépítettsége viszonylag jobb az átlagnál, de itt is elmarad az igényektől.

A fejletlen vidéki területek — Bács, Békés, Csongrád, Hajdú, Somogy, Szabolcs, Szolnok, Tolna, Vas és Zala — az országnak mintegy felét teszi ki, itt él lakosságunk mintegy 40 százaléka. E területek általános jellemzője a mezőgazdaság túlsúlya, az urbanizáció, a városiasodottság alacsony színvonala. Elmarad az országos átlagtól a közlekedés és a szakképzési hálózat kiépítése is. 1949-ben a szocialista iparban foglalkoztatottak 12, ma pedig 20 százaléka él e megyékben. A 10 ezer lakosra jutó ipari dolgozók száma ma ötször annyi mint 1949-ben volt. Növekedésük a tudatos ipar- telepítés hatására az utóbbi évtizedben felgyorsult. Az egész országrész alapvető problémája azonban változatlanul* az iparosodottság alacsony színvonala; és a népesség számához és szaporulatához mérten a kevés munkaalkalom. E problémákat helyenként némileg ellensúlyozza a mezőgazdaság kedvező fejlődése.

ÉRTHETŐ, HOGY a gazdaságilag fejlett területek vonzása, elszívó hatása az utóbbi két évtizedben nagyarányú népességáramlást váltott ki az országban. Ennek egyik jellegzetes tünete például, hogy 1949 óta mintegy kilencszeresére — összesen 900 ezerre — növekedett az országban a naponta vagy időszakosan ingázók száma- Munkahelyük és otthonuk között a legrövidebb átlagos utazási távolság 70, a leghosszabb pedig átlagosan 220 kilométer. Emellett főleg a fejletlen mezőgazdasági vidékekről 1949—1967 között mintegy 550 ezer ember települt át az iparosodottabb országrészekbe. így már 1966-ban a népesség 60 százaléka élt a fejlettség magasabb fokán álló területeken.

Mindennek hatására lényeges változásokon ment át a településhálózat is. Mindenekelőtt meggyorsult a városiasodás folyamata. Hazánkban 1949 óta a városi lakosság száma kb. egymillió fővel növekedett. Csaknem 350 ezren betelepültek a fővárosba, több mint 200 ezren az öt vidéki nagyvárosba (Miskolc, Debrecen, Pécs, Szeged, Győr). Csaknem 400 ezer ember pedig a 30 ezer lakosnál nagyobb népességű városok létszámát növelte, össz- népességünknek ma mintegy 44 százaléka él városokban.

Lényeges kérdés: hogy alakult a lakosság életszínvonala a fejlettség három fokozatán álló területen? Ha az egy lakosra jutó személyi jövedelmeket nézzük — mivel a bérek területileg nem nagyon eltérőek — viszonylag kirívó aránytalanságokat nem találunk: a megyék közötti eltérés a személyi jövedelmekben legfeljebb 30 százalék az országos átlag alatt vagy felett. Pontosabb helyzetképet kapunk azonban, ha a keresők és az eltartottak arányának alakulását vizsgáljuk. Eszerint száz keresőre Budapesten 1967-ben 79, a fejlett területeken 122, a fejletlen területeken pedig 128 eltartott jutott (de Szabolcsban például 1541). A családok egy tagjára jutó jövedelemben — vagyis a tényleges életszínvonalban — tehát még jelentősek a különbségekSZÜKSÉGTELEN bizonyítani, hogy az alacsonyabb jövedelem és életszínvonal többnyire alacsonyabb kulturális és civilizációs szintet is jelent és ez sok egyéb, nem elhanyagolható társadalmi, szociális problémának is a forrása. Hangsúlyozni kell viszont, hogy mindez — és ilyen mértékben — nem szükségszerű. A gazdasági fejlettség növelésével a különbségek, az aránytalanságok lényegesen mérsékelhetők. Hogyan és milyen ütemben? A feleletet erre a készülő távlati terv már részletesen körvonalazza majd. A hosszú távú népgazdasági tervezés területi bizottságánál: elemzése alapján az azonban kétségtelen: az egyes országrészek gazdasági fejlettségének színvonala az elmúlt két évtizedben közelebb kerül* egymáshoz. De a különbségek még mindig olyan mértékűek, hogy megváltoztatásuk — a tudatos és gazdaságilag hatékony területfejlesztési politika — továbbra is első rendű feladat marad. Sz. S.

Deitári esték

Kinek van szerencséje?

Az ajtónyitásra Mészáros Józsefné minduntalan felkapta a fejét. Pontosan jegyezte, ha csapatához tartozott az érkező. Amikor a tizennégy asz- szony elhatározta, hogy meg- küzdenek a Szocialista címért, a téli esti tanfolyamokat is vállalták. A részvételt kéri most számon az asszonyoktól Mészárosné, a brigád vezető.

— Hogy nem féltetek szembeszállni a férfiakkal!?

Feketébe öltözött, idősebb asszony csodálkozik.

— A traktorosokkal kezdtetek éppen... Szántanak azok annyit, hogy nézni is sok!

De Mészáros Józsefné és Lovászi Márton asszonyai egyáltalán nem riadtak meg a férfiak, a traktorosok tekintélyétől. így azután a dejtári József Attila Termelőszövetkezetben tavaly három brigád versengett egymással. A tét a Szocialista cím, és az az ötezer forint, amelyet a szövetkezet veztősége ajánlott a legjobbnak.

A verseny ma még egészen nyílt. Lovászi Márton és Mészáros Józsefné szorgalmas asszonyai pontosan olyan esélyesek a győzelemre, mint Zsiga Sándor traktoros brigádja.

— Egészen elégedett vagyok az asszonyok munkájával — magyarázza Lovászi Márton és sorolja az eredményeket, amelyekre megállapítását alapozza. — Leszedtünk és értékesítettünk 752 ezer forint értékű árut. Háromszáz—háromszáztíz ezer forinttal többet, mint ahogy terveztük.

Köztudott, hogy az uborka mindig sok gondot okozott a vetkezőiben. Most szinte

zavartalan volt a sízüret. Hétköznap, vasárnap egybefolyt, ha szükség volt a munkára. Majd 600 mázsa uborkát szedtek le, holott úgy 450 mázsára, ha számoltak kezdetben.

— Segített a Mészárosné csapata is, amikor az uborka és a paradicsom egyszerre érett — ismeri el Lovászi Márton.

— No, igen — kap a szón

Mészáros Józsefné. — Vállaltuk, hogy segítünk egymásnak, ha a szükség úgy hozza. A kertészek meg a korai káposztánkat kapálták. így adták vissza a kölcsönt...

— Akkor nem volt baj a versennyel?

— Teljesítettük, mondhatnám úgy, hogy kétszeresen teljesítettük vállalásunkat Közben betegeket látogattunk, mert az is volt kettő a brigádban. Kirándultunk, színházba, múzeumba jártunk. Hárman a brigádból annyi munkaórát teljesítették, hogy 12 nap fizetett szabadságra jogosulták. Hatan kilenc, öten pedig hat nap szabadságot kapnak. Az átlagos keresetünk 80 forint volt naponta. De dolgoztunk pénz nélkül is. Kétszáz munkaórát töltöttünk társadalmi munkában, a major parkosításában

Lélegzetvételnyi szünet nélkül beszél Mészárosné. Mintha attól tartana, hogy most egyszerre elillannak az eredmények, amelyekért annyit fáradt. Még nem volt a brigád vezetője, akkor is a legjobbak között emlegették. Hogyne igyekezne hát most, amikor ott van a nyomában lánya is. A 16 esztendős Mészáros Erzsiké ugyancsak a szocialista brigád tagja.

— Anyu, hívtak a kötődébe dolgozni! — Nemrégiben Balassagyarmaton járt a lányka, s az út után állt az anyja elé.

— De itt a szövetkezetben is megtalálom a számításom — mondta határozottan.

Panaszra, háborgásra tényleg semmi oka. Háromezer munkaórát teljesített tavaly és keresett majd 24 ezer forintot. A legtöbbet a brigádban. Akkor ott van a 12 nap fizetett szabadság, meg a háztáji föld. Férfiakhoz illő teljesítmény, férfiakhoz illő kereset. Ezen már csak Zsiga Sándor traktorosai tettek túl, akik három—három és fél ezer forintot kerestek tavaly egy-egy hónapban.

— A gépi munka diadala volt ez a mostani év a szövetkezetben. — Zsiga Sándor brigádveaető azonnal bizonyít is.

— Gépek szórták ki a tavasszal 1200 holdra a fejtrágyát. Egyetlen kaszavágás nélkül takarítottuk be 1200 hold gabona termését. Október 20- ig elvetettük az őszieket, csaknem 1100 holdon. Géppel ástuk a burgonyát, takarítottuk be a kukoricát. Elvégeztünk 510 hold mélyszántást. Még több is megy, ha nem fagyunk le olyan korán...

— Ezek szerint helyén való az asszonyok tekintélytisztelete. A traktorosok sokát dolgoztak.

— Megállás nélkül mentünk egész esztendőben — hagyja helyben a traktorosok brigádvezetője. — Amikor bejött a tél, a műhelyben folytattuk tovább a munkát. Szervezett, jó kollektíva ez.

Megelőzni, vagy kijavítani

Megyénkben a gyermekvédelmi tevékenység egyre inkább jelentőségének megfelelő helyet kap. De sokan még azt sem tudják, mi is az a gyermekvédelmi munka, mi a feladata. Erről beszélgettünk Gáti Ferenc budapesti általános iskolai igazgatóval, a Magyar Pedagógiai Társaság gyermekvédelmi tagozatának tagjával.

— A magyarországi gyermekvédelem nagyon szép előzményekre tekinthet vissza — mondotta. — Történelmi előzményei közül az 1919-es Tanácsköztársaság idején történt intézkedések a leghaladóbbak. Felszabadulásunk után folytatni kívántuk a Tanácsköztársaság idején létrehozott gyermekvédelmi intézkedések fejlesztését, s az ország erőfeszítéseinek és eredményeinek arányában ez sikerült is.

— Azt mondják, hogy a gyermek- és ifjúságvédelem kérdése rendkívül súlyos társadalmi és a humánum rendkívül fontos kérdése ...

—■ A szocialista humánum része, hogy a családokat és a bajba jutott gyermekeket megmentsük a zülléstől, a fejlődés hibás útjára kerüléstől. A társadalmi, anyagi érdekek még ennél is kézzelfoghatóbbak. Az a gyermek, akinek fejlődése hibás vágányra kerül, aki jellemében, személyiségében eltorzul,, az a társadalom súlyos tehertételévé válik majd felnőtt korában. Egyrészt kiesik a termelésből, tehát nem válik alkotó, termelő emberré, és így közösségi ember sem lesz belőle. Másrészt, ha bűnöző lesz, súlyos károkat okoz a társadalomba. De, ha nem is válik bűnözővé a fejlődésében eltorzult gyermek, igen köny- nyen idegbeteggé, kedélyzavarokkal küszködő felnőtté, különccé, munkahelyét sűrűn változtatja, mert nem tud kötődni, s a kötődés hiánya meggátolja abban is, hogy jó élettársat, s élettársával jó családi életet alakítson ki.

— Ilyen módon a ma rosz- szul nevelkedő gyermekek —

Jóban-rosszban összetartottunk. De a győzelem? Szóval. .. bármennyire is szeretnénk, nem lehetünk nyugodtak. Elszaladtunk, de még mennyire elsczaladtunk az alkatrészköltségekkel. ..

A tizennégy traktoros a termelési költségek csökkentésére is ígéretet tett. Ahogy Balga Gábor, a termelőszövetkezet párttitkára, a Szocialista címért versenyző brigádok patrónusa mondotta, sikerült visszaszorítaniok az üzemanyagköltségekkel. Hanem az alkatrész-megtakarítással nem volt szerencséjük. A szövetkezet gépeinek nagy része régi. A dombokon gyorsan kopnak, törnek az újonnan vásárolt traktorok is, hát még az ilyen kiszolgált masinák. Aztán a felújított motorok sem bizonyultak tartósnak. Emiatt aggódnak most a dejtári traktorosok.

A végleges értékelésre most készül a versenybizottság, most készülnek a brigádok. A zárszóm adó közgyűlésen ismertetik az öt. a három és az ezer forintos jutalom gazdáit is.

— Ugyan melyikünknek lesz szerencséje? — Mészáros Józsefné indítja el a kérdést, s Balga Gábor mindjárt kész a válasszal is.

— Mindenki szerencsés volt itt. A szövetkezet, meg ti is jól jártatok.

A falu jól járt a szövetkezettel, a lakásokkal, az iskolával, az óvodával, az utakkal. az orvosi rendelővel, amelyek mind az elmúlt negyedszázad alatt létesültek. Jól jártak a dejtáriak a művelődési otthonnal, amelynek világos ablakszemei megtörték a téli sötétséget, ahol a községi tanácselnök segítségével, hasznos beszélgetést folytattak a felszabadulásról, az azóta megtett útról a falubeliek. Nők és férfiak, fiatalok és idősebbek, a most élen járó szocialista brigádok.

.Vincze Istvánná

ahogy Makarenko mondja — a nevelés úgynevezett selejtjei?

— Igen. A jövő társadalmi terheit előkészítő tényezőkké válnak, azaz maguk is rossz szülőkké, boldogtalan emberekké, rossz munkássá lesznek. A társadalomnak ezekről az emberekről pedig gondoskodnia kell.

— Melyik módszer eredményesebb: a megelőzés vagy a korrigálás?

— A megelőzésről napjainkban elterjedt, hogy olcsóbb mint a korrekciós nevelés. Azt gondolom, hogy ez a vélemény megalapozatlan. Valóban eredményesebb, de nem olcsóbb. Nagyon sok anyagi és erkölcsi ráfordításba kerül, míg a gyermeknépesség köréből megtaláljuk azt a néhány tízezret, esetleg százezret, aki. vei külön és speciálisan kell foglalkozni. A gyermekvédelem esetei közé ugyanis azok tartoznak, akik a szokásos nevelési hatások alól kivonják magukat, vagy ezek a nevelési hatások rájuk nem hatnak kellőképpen.

— Ezek szerint a gyermekvédelem a pedagógia egyik speciális munkaterülete?

— A legutóbbi Időben vált azzá, és egyre összetettebbé. Évtizedeken kérészül a gyermekvédelmet kizárólag szociálpolitikai kérdésnek tekintették. Napjainkban kiderült, hogy olyan új jelenségek alakultak ki, amelyek a gyermekek igen tekintélyes részét a rendellenes fejlődés útjára képesek vinni. A gyermekek lelki-erkölcsi fejlődési rendellenességeit megelőzni, nem könnyű feladat. Speciális szakismereteket is igényel, de nem mondhatjuk azt, hogy ez valami különleges pedagógia volna. A helyes szocialista pedagógiai elveknek speciális alkalmazásáról van szó. A gyermekek túlnyomó része érzelmileg sérült, s a gyermek- védelem körébe kerülve ezt kell az intézeteknek és a különböző megelőző szerveknek gyógyítaniuk.

— A megelőzés szempontjából az általános iskola a leglényegesebb terület?

— Minden gyermek elsőstől nyolcadikos koráig szakszerű pedagógus felügyelete alatt áll. A megelőzésnek olyannak kell lenni, mint ahogyan sikeresen meggátoltuk a tuberkulózis elterjedését. Ahogy minden esztendőben a lakosság nagy részét átvilágítják a testi egészség szempontjából, ugyanígy _ lehetne kiépíteni a lelki egészségügyi kultúrát is. Az emberek igényeljék, kívánják, hogy tájékozottak legyenek mindenkori idegállapotukról.

— A gyermekek számára, akiknek környezete nem változtatható meg előnyösen, akik továbbra is súlyos veszélynek vannak kitéve, nevelőotthonok létesültek. Az utóbbi időben nagy vita zajlott arról, hogy családokban vagy intézetekben nevelkedjenek-e az állam speciális segítségére szoruló gyermekek. Mi erről a véleménye?

— A tapasztalat azt mutatja, hogy mindkét intézmény- típusnak megvan a maga körülhatárolt lehetősége. Semmiképpen nem indokolt, hogy a nevelőotthonok ellen szólaljunk fel azon a címen, hogy a nevelőotthon sem pótolja a családot. Nem a jó családokat kell a rosszul dolgozó nevelő- otthonokkal szembeállítani, hanem tisztában kell lenni azzal, hogy a legrosszabbul nevelő családok közül emeljük ki a gyermekeket. A legrosszabbul nevelő családokhoz képest még a gyengébb, közepes nevelőotthon is jobb ellátási szintet biztosít.

— ön rendszeresen találkozik a Nógrád megyei nevelő- otthonok pedagógusaival. Előadásokat tart nekik, s így ismeri problémáikat, lehetőségeiket. Hogyan ítéli meg a megye helyzetét e vonatkozásban?

— Amennyire a gyermek- védelem helyzetét ismerem, Nógrád megyében a legutóbbi esztendőkben komoly fejlődés tapasztalható. A Nógrád megyei Tanács igen nagy jelentőséget tulajdonít az egészséges, mármint értelmileg ép és egészséges, de veszélyeztetett körülmények között élő gyermekek nevelőotthoni elhelyezésére. Emellett a gyógypedagógiai hálózatot is fejlesztette. Természetesen ezek olyanfejlesztési számok, amelyek óriási erőfeszítést igényelnek. Nógrád megye városiasodó részein alakulnak ki azok a pedagógiai és pedagógia-pszichológiai szemléleti központok^ amelyek tudományos igénnyel vizsgálgatják ezt a kérdést és éppen ezért nagyobb eredményeket érhetnek el a nehezen nevelhető vagy erkölcsileg veszélyeztetett gyermekek nevelésében. Azt nyugodt lélekkel megállapíthatom: a Nógrád megyei pedagógusok minden tőlük telhetőt elkövetnek önképzésük során is, hogy egyre inkább alkalmasabbá váljanak a legproblémásabb esetek rendezésére és megoldására.

M, Z*.

Teherautóról autóbuszra

Közel másfél száz órás képzés keretében sajátítják el az autóbuszvezetés tudományát azok a tehergépkocsi-vezetők, akik a salgóarjáni AKÖV és a KPM gépkocsivezető-képző iskola közös szervezésű tanfolyamára felvételre jelentkeztek. Körülbelül harminc felnőtt „tanuló”, akiknek már

kétéves gépkocsivezetői gyakorlatuk van, a tanfolyam elvégzésével „D” kategóriájú jogosítványt szerez. A sikeres vizsga után teherautóról autóbuszra teszi át őket az AKÖV, hogy ezzel a személy- szállításban mutatkozó, létszámhiányra visszavezethető problémákat megszüntessék.

K orcsolyatörtén et

Andrea első osztályos fiatal hölgy. Nemrégiben egy korcsolyát sikerült kiharcolnia kedves szüleitől. Azóta állandó a nyaggatás, hogy valaki kísérje el a jégpályára.

A minap Andrea szerető mamáját szedte rá, hogy td- gye korizni. A mama egyéb híján ráállt, és leánya társaságában kivonult a pályára.

Andrea felkötötte korcsolyáit és ráevickélt a jégre. Persze azon nyomban hanyatt vágódott. A mama ezután elkezdte módszeresen oktatni kedves gyermekét.

— Andrea egyenesen tartsd magad! Vigyázz a lábadra! Ha nem akarsz örökké elesni, dőlj egy kicsit előre!

Ez így ment vég nélkül. Egyszer a mama türelmét vesztve rákiáltott:

— Ha nem fogadsz szót, soha nem tanulsz meg korcsolyázni1

Mire Andrea kifakadt:

— Értsd meg anyuci! En nem tanulni jöttem ide, hanem korcsolyázni!

NÓGRÁD — 1970- január 23., péntek