Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-23 / 19. szám

A HOSSZÜ TAVÜ NEPGAZDASAGl TERVEZÉSI BIZOTTSÁGOK MUNKÁJÁBÓL A íe jleiiség három fokozata (IV.) A teiületfejJesziési politika eddigi eredményei AZ ELŐZŐEKBEN vázol­tuk, hogy a gazdasági fejlett­ség színvonala szempontjából az ország ma három, egymástól különböző területre tagolódik: 1. a budapesti agglomerációra; 2. a fejlett vidéki területekre és 3. a fejletlen vidéki terüle­tekre­A budapesti agglomerációt —- a fővárost és a körülötte Pest megye mintegy 45 tele­pülését — az jellemzi, hogy itt koncentrálódik az ország iparának mintegy 40 százaléka, itt — főként Budapesten — dolgozik a szocialista iparban foglalkoztatottak 44—45 szá­zaléka. Bár az utóbbi években némileg csökkent Budapest gazdasági és ipari súlya, ám ez még mindig aránytalanul nagy. Nem lehet ugyanakkor lemondani az itteni ipari bá­zis továbbfejlesztéséről sem. A távlati területi tervezés egyik nagy kérdése: mi legyen a fejlesztés iránya, útja, mód­szere. Az agglomeráció mun­kaerőforrása ugyanis már most is igen szűkös, miközben a főváros és környéke már most is túlzsúfolt. A távlatok szem­pontjából annyi máris világos, hogy újabb jelentős számú munkaerőt igénylő iparfejlesz­tés ebben a körzetben egyre inkább lehetetlen. Ami a fejlett vidéki terüle­teket illeti (Baranya. Borsod, Fejér, Győr, Heves, Komárom, Nógrád és Veszprém), itt he­lyezkedik el a szocialista ipar­ban foglalkoztatottak 32—35 százaléka. Az iparosodottság viszonylag magas fokú. A szénbányászat nagyarányú, de visszaszoruló, s előretör a már most is számottevő gép-, alu­mínium. és vegyipar- Vagyis: e terület ipari szerkezete az előnyös átalakulás állapotában van. Ennek során átmenetileg nagy gond most egyes bánya­vidékeken a megszűnt és meg­szűnő bányák dolgozóinak el­helyezése, foglalkoztatása. Jel­lemző e területekre az is, hogy — a Kisalföld kivételével — a mezőgazdaság természeti adott, ságai az országos átlagnál ked­vezőtlenebbek. Viszont az infra­struktúra kiépítettsége vi­szonylag jobb az átlagnál, de itt is elmarad az igényektől. A fejletlen vidéki területek — Bács, Békés, Csongrád, Haj­dú, Somogy, Szabolcs, Szol­nok, Tolna, Vas és Zala — az országnak mintegy felét teszi ki, itt él lakosságunk mintegy 40 százaléka. E területek álta­lános jellemzője a mezőgazda­ság túlsúlya, az urbanizáció, a városiasodottság alacsony szín­vonala. Elmarad az országos átlagtól a közlekedés és a szakképzési hálózat kiépítése is. 1949-ben a szocialista ipar­ban foglalkoztatottak 12, ma pedig 20 százaléka él e me­gyékben. A 10 ezer lakosra ju­tó ipari dolgozók száma ma öt­ször annyi mint 1949-ben volt. Növekedésük a tudatos ipar- telepítés hatására az utóbbi évtizedben felgyorsult. Az egész országrész alapvető prob­lémája azonban változatlanul* az iparosodottság alacsony színvonala; és a népesség szá­mához és szaporulatához mér­ten a kevés munkaalkalom. E problémákat helyenként né­mileg ellensúlyozza a mező­gazdaság kedvező fejlődése. ÉRTHETŐ, HOGY a gazda­ságilag fejlett területek von­zása, elszívó hatása az utóbbi két évtizedben nagyarányú né­pességáramlást váltott ki az országban. Ennek egyik jel­legzetes tünete például, hogy 1949 óta mintegy kilencszere­sére — összesen 900 ezerre — növekedett az országban a naponta vagy időszakosan in­gázók száma- Munkahelyük és otthonuk között a legrövidebb átlagos utazási távolság 70, a leghosszabb pedig átlagosan 220 kilométer. Emellett főleg a fejletlen mezőgazdasági vidé­kekről 1949—1967 között mint­egy 550 ezer ember települt át az iparosodottabb országré­szekbe. így már 1966-ban a népesség 60 százaléka élt a fejlettség magasabb fokán ál­ló területeken. Mindennek hatására lénye­ges változásokon ment át a te­lepüléshálózat is. Mindenek­előtt meggyorsult a városiaso­dás folyamata. Hazánkban 1949 óta a városi lakosság szá­ma kb. egymillió fővel növeke­dett. Csaknem 350 ezren bete­lepültek a fővárosba, több mint 200 ezren az öt vidéki nagyvá­rosba (Miskolc, Debrecen, Pécs, Szeged, Győr). Csaknem 400 ezer ember pedig a 30 ezer la­kosnál nagyobb népességű vá­rosok létszámát növelte, össz- népességünknek ma mintegy 44 százaléka él városokban. Lényeges kérdés: hogy ala­kult a lakosság életszínvona­la a fejlettség három fokozatán álló területen? Ha az egy la­kosra jutó személyi jövedel­meket nézzük — mivel a bérek területileg nem nagyon elté­rőek — viszonylag kirívó aránytalanságokat nem talá­lunk: a megyék közötti eltérés a személyi jövedelmekben leg­feljebb 30 százalék az országos átlag alatt vagy felett. Ponto­sabb helyzetképet kapunk azonban, ha a keresők és az eltartottak arányának alakulá­sát vizsgáljuk. Eszerint száz keresőre Budapesten 1967-ben 79, a fejlett területeken 122, a fejletlen területeken pedig 128 eltartott jutott (de Szabolcs­ban például 1541). A családok egy tagjára jutó jövedelem­ben — vagyis a tényleges életszínvonalban — tehát még jelentősek a különbségek­SZÜKSÉGTELEN bizonyíta­ni, hogy az alacsonyabb jö­vedelem és életszínvonal több­nyire alacsonyabb kulturális és civilizációs szintet is je­lent és ez sok egyéb, nem el­hanyagolható társadalmi, szo­ciális problémának is a forrá­sa. Hangsúlyozni kell viszont, hogy mindez — és ilyen mér­tékben — nem szükségszerű. A gazdasági fejlettség növelésé­vel a különbségek, az arány­talanságok lényegesen mérsé­kelhetők. Hogyan és milyen ütemben? A feleletet erre a készülő távlati terv már rész­letesen körvonalazza majd. A hosszú távú népgazdasági ter­vezés területi bizottságánál: elemzése alapján az azonban kétségtelen: az egyes ország­részek gazdasági fejlettségé­nek színvonala az elmúlt két évtizedben közelebb kerül* egymáshoz. De a különbségek még mindig olyan mértékűek, hogy megváltoztatásuk — a tudatos és gazdaságilag haté­kony területfejlesztési politika — továbbra is első rendű fel­adat marad. Sz. S. Deitári esték Kinek van szerencséje? Az ajtónyitásra Mészáros Józsefné minduntalan felkap­ta a fejét. Pontosan jegyezte, ha csapatához tartozott az ér­kező. Amikor a tizennégy asz- szony elhatározta, hogy meg- küzdenek a Szocialista cím­ért, a téli esti tanfolyamokat is vállalták. A részvételt kéri most számon az asszonyoktól Mészárosné, a brigád vezető. — Hogy nem féltetek szem­beszállni a férfiakkal!? Feketébe öltözött, idősebb asszony csodálkozik. — A traktorosokkal kezdte­tek éppen... Szántanak azok annyit, hogy nézni is sok! De Mészáros Józsefné és Lovászi Márton asszonyai egyáltalán nem riadtak meg a férfiak, a traktorosok tekin­télyétől. így azután a dejtári József Attila Termelőszövet­kezetben tavaly három brigád versengett egymással. A tét a Szocialista cím, és az az öt­ezer forint, amelyet a szövet­kezet veztősége ajánlott a leg­jobbnak. A verseny ma még egészen nyílt. Lovászi Márton és Mé­száros Józsefné szorgalmas asszonyai pontosan olyan esé­lyesek a győzelemre, mint Zsiga Sándor traktoros bri­gádja. — Egészen elégedett vagyok az asszonyok munkájával — magyarázza Lovászi Márton és sorolja az eredményeket, amelyekre megállapítását ala­pozza. — Leszedtünk és érté­kesítettünk 752 ezer forint ér­tékű árut. Háromszáz—há­romszáztíz ezer forinttal töb­bet, mint ahogy terveztük. Köztudott, hogy az uborka mindig sok gondot okozott a vetkezőiben. Most szinte zavartalan volt a sízüret. Hét­köznap, vasárnap egybefolyt, ha szükség volt a munkára. Majd 600 mázsa uborkát szed­tek le, holott úgy 450 mázsá­ra, ha számoltak kezdetben. — Segített a Mészárosné csapata is, amikor az uborka és a paradicsom egyszerre érett — ismeri el Lovászi Márton. — No, igen — kap a szón Mészáros Józsefné. — Vállal­tuk, hogy segítünk egymás­nak, ha a szükség úgy hoz­za. A kertészek meg a korai káposztánkat kapálták. így adták vissza a kölcsönt... — Akkor nem volt baj a versennyel? — Teljesítettük, mondhat­nám úgy, hogy kétszeresen teljesítettük vállalásunkat Közben betegeket látogat­tunk, mert az is volt kettő a brigádban. Kirándultunk, színházba, múzeumba jártunk. Hárman a brigádból annyi munkaórát teljesítették, hogy 12 nap fizetett szabadságra jo­gosulták. Hatan kilenc, öten pedig hat nap szabadságot kapnak. Az átlagos kerese­tünk 80 forint volt naponta. De dolgoztunk pénz nélkül is. Kétszáz munkaórát töltöt­tünk társadalmi munkában, a major parkosításában Lélegzetvételnyi szünet nél­kül beszél Mészárosné. Mint­ha attól tartana, hogy most egyszerre elillannak az ered­mények, amelyekért annyit fáradt. Még nem volt a bri­gád vezetője, akkor is a leg­jobbak között emlegették. Hogyne igyekezne hát most, amikor ott van a nyomában lánya is. A 16 esztendős Mé­száros Erzsiké ugyancsak a szocialista brigád tagja. — Anyu, hívtak a kötődé­be dolgozni! — Nemrégiben Balassagyarmaton járt a lány­ka, s az út után állt az anyja elé. — De itt a szövetkezetben is megtalálom a számításom — mondta határozottan. Panaszra, háborgásra tény­leg semmi oka. Háromezer munkaórát teljesített tavaly és keresett majd 24 ezer fo­rintot. A legtöbbet a brigád­ban. Akkor ott van a 12 nap fizetett szabadság, meg a ház­táji föld. Férfiakhoz illő tel­jesítmény, férfiakhoz illő ke­reset. Ezen már csak Zsiga Sándor traktorosai tettek túl, akik három—három és fél ezer forintot kerestek tavaly egy-egy hónapban. — A gépi munka diadala volt ez a mostani év a szö­vetkezetben. — Zsiga Sándor brigádveaető azonnal bizonyít is. — Gépek szórták ki a ta­vasszal 1200 holdra a fejtrá­gyát. Egyetlen kaszavágás nél­kül takarítottuk be 1200 hold gabona termését. Október 20- ig elvetettük az őszieket, csaknem 1100 holdon. Géppel ástuk a burgonyát, takarítot­tuk be a kukoricát. Elvégez­tünk 510 hold mélyszántást. Még több is megy, ha nem fagyunk le olyan korán... — Ezek szerint helyén való az asszonyok tekintélytiszte­lete. A traktorosok sokát dol­goztak. — Megállás nélkül men­tünk egész esztendőben — hagyja helyben a traktorosok brigádvezetője. — Amikor be­jött a tél, a műhelyben foly­tattuk tovább a munkát. Szervezett, jó kollektíva ez. Megelőzni, vagy kijavítani Megyénkben a gyermekvé­delmi tevékenység egyre in­kább jelentőségének megfele­lő helyet kap. De sokan még azt sem tudják, mi is az a gyermekvédelmi munka, mi a feladata. Erről beszélgettünk Gáti Ferenc budapesti általá­nos iskolai igazgatóval, a Ma­gyar Pedagógiai Társaság gyermekvédelmi tagozatának tagjával. — A magyarországi gyer­mekvédelem nagyon szép előzményekre tekinthet vissza — mondotta. — Történelmi előzményei közül az 1919-es Tanácsköztársaság idején tör­tént intézkedések a leghala­dóbbak. Felszabadulásunk után folytatni kívántuk a Tanácsköztársaság idején lét­rehozott gyermekvédelmi in­tézkedések fejlesztését, s az ország erőfeszítéseinek és eredményeinek arányában ez sikerült is. — Azt mondják, hogy a gyermek- és ifjúságvédelem kérdése rendkívül súlyos tár­sadalmi és a humánum rend­kívül fontos kérdése ... —■ A szocialista humánum része, hogy a családokat és a bajba jutott gyermekeket meg­mentsük a zülléstől, a fejlő­dés hibás útjára kerüléstől. A társadalmi, anyagi érdekek még ennél is kézzelfoghatób­bak. Az a gyermek, akinek fejlődése hibás vágányra ke­rül, aki jellemében, személyi­ségében eltorzul,, az a társa­dalom súlyos tehertételévé válik majd felnőtt korában. Egyrészt kiesik a termelésből, tehát nem válik alkotó, ter­melő emberré, és így közös­ségi ember sem lesz belőle. Másrészt, ha bűnöző lesz, sú­lyos károkat okoz a társa­dalomba. De, ha nem is vá­lik bűnözővé a fejlődésében eltorzult gyermek, igen köny- nyen idegbeteggé, kedélyzava­rokkal küszködő felnőtté, kü­lönccé, munkahelyét sűrűn vál­toztatja, mert nem tud kötőd­ni, s a kötődés hiánya meg­gátolja abban is, hogy jó élet­társat, s élettársával jó csa­ládi életet alakítson ki. — Ilyen módon a ma rosz- szul nevelkedő gyermekek — Jóban-rosszban összetartot­tunk. De a győzelem? Szó­val. .. bármennyire is szeret­nénk, nem lehetünk nyugod­tak. Elszaladtunk, de még mennyire elsczaladtunk az al­katrészköltségekkel. .. A tizennégy traktoros a ter­melési költségek csökkentésé­re is ígéretet tett. Ahogy Bal­ga Gábor, a termelőszövetke­zet párttitkára, a Szocialista címért versenyző brigádok patrónusa mondotta, sikerült visszaszorítaniok az üzem­anyagköltségekkel. Hanem az alkatrész-megtakarítással nem volt szerencséjük. A szövetke­zet gépeinek nagy része régi. A dombokon gyorsan kopnak, törnek az újonnan vásárolt traktorok is, hát még az ilyen kiszolgált masinák. Aztán a felújított motorok sem bizo­nyultak tartósnak. Emiatt aggódnak most a dejtári trak­torosok. A végleges értékelésre most készül a versenybizottság, most készülnek a brigádok. A zárszóm adó közgyűlésen is­mertetik az öt. a három és az ezer forintos jutalom gazdáit is. — Ugyan melyikünknek lesz szerencséje? — Mészáros Józsefné indítja el a kérdést, s Balga Gábor mindjárt kész a válasszal is. — Mindenki szerencsés volt itt. A szövetkezet, meg ti is jól jártatok. A falu jól járt a szövetke­zettel, a lakásokkal, az isko­lával, az óvodával, az utak­kal. az orvosi rendelővel, amelyek mind az elmúlt ne­gyedszázad alatt létesültek. Jól jártak a dejtáriak a mű­velődési otthonnal, amelynek világos ablakszemei megtör­ték a téli sötétséget, ahol a községi tanácselnök segítségé­vel, hasznos beszélgetést foly­tattak a felszabadulásról, az azóta megtett útról a falube­liek. Nők és férfiak, fiatalok és idősebbek, a most élen járó szocialista brigádok. .Vincze Istvánná ahogy Makarenko mondja — a nevelés úgynevezett selejt­jei? — Igen. A jövő társadalmi terheit előkészítő tényezőkké válnak, azaz maguk is rossz szülőkké, boldogtalan embe­rekké, rossz munkássá lesz­nek. A társadalomnak ezek­ről az emberekről pedig gon­doskodnia kell. — Melyik módszer eredmé­nyesebb: a megelőzés vagy a korrigálás? — A megelőzésről napja­inkban elterjedt, hogy olcsóbb mint a korrekciós nevelés. Azt gondolom, hogy ez a vé­lemény megalapozatlan. Való­ban eredményesebb, de nem olcsóbb. Nagyon sok anyagi és erkölcsi ráfordításba kerül, míg a gyermeknépesség köré­ből megtaláljuk azt a néhány tízezret, esetleg százezret, aki. vei külön és speciálisan kell foglalkozni. A gyermekvéde­lem esetei közé ugyanis azok tartoznak, akik a szokásos nevelési hatások alól kivon­ják magukat, vagy ezek a ne­velési hatások rájuk nem hat­nak kellőképpen. — Ezek szerint a gyermek­védelem a pedagógia egyik speciális munkaterülete? — A legutóbbi Időben vált azzá, és egyre összetettebbé. Évtizedeken kérészül a gyer­mekvédelmet kizárólag szoci­álpolitikai kérdésnek tekin­tették. Napjainkban kiderült, hogy olyan új jelenségek ala­kultak ki, amelyek a gyerme­kek igen tekintélyes részét a rendellenes fejlődés útjára képesek vinni. A gyermekek lelki-erkölcsi fejlődési rend­ellenességeit megelőzni, nem könnyű feladat. Speciális szakismereteket is igényel, de nem mondhatjuk azt, hogy ez valami különleges pedagógia volna. A helyes szocialista pe­dagógiai elveknek speciális alkalmazásáról van szó. A gyermekek túlnyomó része ér­zelmileg sérült, s a gyermek- védelem körébe kerülve ezt kell az intézeteknek és a kü­lönböző megelőző szerveknek gyógyítaniuk. — A megelőzés szempontjá­ból az általános iskola a leg­lényegesebb terület? — Minden gyermek elsős­től nyolcadikos koráig szak­szerű pedagógus felügyelete alatt áll. A megelőzésnek olyannak kell lenni, mint ahogyan sikeresen meggátol­tuk a tuberkulózis elterjedé­sét. Ahogy minden esztendő­ben a lakosság nagy részét átvilágítják a testi egészség szempontjából, ugyanígy _ le­hetne kiépíteni a lelki egész­ségügyi kultúrát is. Az em­berek igényeljék, kívánják, hogy tájékozottak legyenek mindenkori idegállapotukról. — A gyermekek számára, akiknek környezete nem vál­toztatható meg előnyösen, akik továbbra is súlyos ve­szélynek vannak kitéve, ne­velőotthonok létesültek. Az utóbbi időben nagy vita zajlott arról, hogy családokban vagy intézetekben nevelkedjenek-e az állam speciális segítségére szoruló gyermekek. Mi erről a véleménye? — A tapasztalat azt mutat­ja, hogy mindkét intézmény- típusnak megvan a maga kö­rülhatárolt lehetősége. Sem­miképpen nem indokolt, hogy a nevelőotthonok ellen szó­laljunk fel azon a címen, hogy a nevelőotthon sem pótolja a családot. Nem a jó családokat kell a rosszul dolgozó nevelő- otthonokkal szembeállítani, hanem tisztában kell lenni azzal, hogy a legrosszabbul nevelő családok közül emel­jük ki a gyermekeket. A leg­rosszabbul nevelő családokhoz képest még a gyengébb, kö­zepes nevelőotthon is jobb el­látási szintet biztosít. — ön rendszeresen találko­zik a Nógrád megyei nevelő- otthonok pedagógusaival. Elő­adásokat tart nekik, s így is­meri problémáikat, lehetősé­geiket. Hogyan ítéli meg a megye helyzetét e vonatkozás­ban? — Amennyire a gyermek- védelem helyzetét ismerem, Nógrád megyében a legutóbbi esztendőkben komoly fejlődés tapasztalható. A Nógrád me­gyei Tanács igen nagy jelen­tőséget tulajdonít az egészsé­ges, mármint értelmileg ép és egészséges, de veszélyeztetett körülmények között élő gyer­mekek nevelőotthoni elhelye­zésére. Emellett a gyógypeda­gógiai hálózatot is fejlesztet­te. Természetesen ezek olyan­fejlesztési számok, amelyek óriási erőfeszítést igényelnek. Nógrád megye városiasodó ré­szein alakulnak ki azok a pe­dagógiai és pedagógia-pszicho­lógiai szemléleti központok^ amelyek tudományos igénnyel vizsgálgatják ezt a kérdést és éppen ezért nagyobb eredmé­nyeket érhetnek el a nehe­zen nevelhető vagy erkölcsi­leg veszélyeztetett gyermekek nevelésében. Azt nyugodt lé­lekkel megállapíthatom: a Nógrád megyei pedagógusok minden tőlük telhetőt elkö­vetnek önképzésük során is, hogy egyre inkább alkalma­sabbá váljanak a legproblé­másabb esetek rendezésére és megoldására. M, Z*. Teherautóról autóbuszra Közel másfél száz órás kép­zés keretében sajátítják el az autóbuszvezetés tudományát azok a tehergépkocsi-vezetők, akik a salgóarjáni AKÖV és a KPM gépkocsivezető-képző iskola közös szervezésű tan­folyamára felvételre jelent­keztek. Körülbelül harminc felnőtt „tanuló”, akiknek már kétéves gépkocsivezetői gya­korlatuk van, a tanfolyam el­végzésével „D” kategóriájú jogosítványt szerez. A sikeres vizsga után teherautóról autóbuszra teszi át őket az AKÖV, hogy ezzel a személy- szállításban mutatkozó, lét­számhiányra visszavezethető problémákat megszüntessék. K orcsolyatörtén et Andrea első osztályos fiatal hölgy. Nemrégiben egy kor­csolyát sikerült kiharcolnia kedves szüleitől. Azóta állan­dó a nyaggatás, hogy valaki kísérje el a jégpályára. A minap Andrea szerető mamáját szedte rá, hogy td- gye korizni. A mama egyéb híján ráállt, és leánya társa­ságában kivonult a pályára. Andrea felkötötte korcso­lyáit és ráevickélt a jégre. Persze azon nyomban hanyatt vágódott. A mama ezután el­kezdte módszeresen oktatni kedves gyermekét. — Andrea egyenesen tartsd magad! Vigyázz a lábadra! Ha nem akarsz örökké elesni, dőlj egy kicsit előre! Ez így ment vég nélkül. Egyszer a mama türelmét vesztve rákiáltott: — Ha nem fogadsz szót, so­ha nem tanulsz meg korcso­lyázni1 Mire Andrea kifakadt: — Értsd meg anyuci! En nem tanulni jöttem ide, ha­nem korcsolyázni! NÓGRÁD — 1970- január 23., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents