Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

A címzett egy éve nem válaszol Egyre indulatosabban ke­resi az igazát két munkás a Salgótarjáni öblösüveggyár­ban. Az óév utolsó napjainak egyikén kerestek fel, hogy se­gítsem megoldáshoz, hosszú idő óta elintézetlen újításukat, amit egy évvel korábban nyúj­tottak be a gyárban. Ültek a kis vendégfogadó asztal mel­lett, felváltva magyarázgatták, hogy s mint történt, zsebük­ből, vagy táskájukból, már nem is tudom, egymás után kerültek elő a különböző üveg­formák. amelyek valamilyen úton-módon összefüggésbe ke­rültek újításukkal. Fejetlen. tie szép Bakonyai István és Görbicz Gyula a gyár egyik üzemcsar­nokában az automata présgé­pek mellett dolgozik. Egy idő­ben — exportra, vagy belföl­di megrendelésre, nem lénye­ges — a vásárló által adott forma alapján kölnisüvege­ket préseltek. Ez a termék na­gyon sok gondot, bosszúságot okozott az üvegpréselőknek. A gyártmány meglehetősen vé­kony és törékeny, nyaka gyak­ran letört, megsérült, a selejt­százalék messze meghaladta azt a szintet, ami mellett szó nélkül el lehetett volna men­ni. Ez egyik ilyen sérült, le­tört nyakú kölnisüveget soká­ig forgatta a kezében Bako­nyai István üvegpréselő. — Ekkor támadt az az öt­letem, hogy a selejtet haszno­sítani kellene — emlékezett; vissza. — Azt gondoltam, mi­ért ne lehetne a letört nyak­részt szépen lecsiszolmi, s a fejetlen, de tetszetős felületi kiképzésű kölnisüveget kis vázaként, vagy hamutartóként értékesíteni? Megmutattam munkatársamnak, Górbicznek is, akinek szintén tetszett a dolog. Szóval, láttunk fantá­ziát benne. Szaladtam az újí­tási irodára elmondani, mit sütöttünk tói... így lett az egyszerű, várat­lan ötletből szabályszerű újí­tási javaslat. Természetesen, mindössze néhány mondat az egész, különösebb kidolgozásá­ra nem volt szükség, hiszen annyira kézenfekvőnek látszik, bárki első hallásra megértheti. A javaslat benyújtása után teltek a hetek, közben a köl- nisüvegek gyártása befejező­dött, újabb megrendelés erre a termékre nem érkezett be. A megmaradt selejtes kölnis­üvegek egy része — mint Csá­bi Imre újítási előadó és Ba­konyai István elmondotta —, különböző csatornákon elillant a gyárból, állítólag még a bi­zományiban is lehetett talál­kozni néhány darabbal, más részüket pedig a gyár kevés­sé ismert, saját üvegboltjában értékesítették. sokkal később megkezdődött a kétszeres magasságúra emelt, de megegyező formájú, külse­jű és közel azonos technológi­ával előállított váza gyártása, amelyből — terven felül — jelentős mennyiséget adott át a gyár a kereskedelemnek. 'Nem feladatom, hogy egy újítási javaslatot értékeljek, elutasílhatónak, vagy elfogad­hatónak kiáltsak ki. Nemcsak hogy nem feladatom, de nem is értek hozzá. Nagy ügyet sem szeretnék csinálni belőle, hi­szen a vállalatok — köztük az öblösüveggyár is — számos, sokkal fontosabb gonddal bir­— Azt mondták nekem, koznak, mint ennek a nem kapunk majd valamicske különösebben kiemelkedő újí- pónzt, ha a selejtet ebben az tásnak a sorsa. A munkások üzletben el tudják adni — je­gyezte meg Bakonyai. — Ebből sem lett semmi. Mi történt ezután ? A javaslat elbírálása is vá­ratott még magára. Többszöri érdeklődésükre csupán annyi választ kaptak — ezt is szó­ban, nem pedig a rendeletek­nek megfelelően írásban —, hogy a" kölnisüvegekre újabb megrendelést nem kaptak, így a javaslat tényleges meg­ítélésére nincsen lehetőség. Ba- konyaiékat azonban nem olyan fából faragták, hogy belenyu­godjanak törekvéseik és vára­kozásaik eredménytelenségé­be. Eredeti ötletüket — most mér a biztos pénz reményé­ben — azzal egészítették ki, kísérelje meg a gyár a selejt nyomán létrejött új formát, mint önálló terméket eladni a kereskedelemnek, mutassák be, és ajánlják fel az üzletkötők­nek. Mi történt ezután? A fejle­mények igazolni látszanak azt a feltevést, — Bakonyai ma­ga is azt állítja, ezzel indo­kolták a javaslat érdemi el­bírálásának elhúzódását, majd már-mér papírkosárba hajítá­sát —, hogy a terméket be­mutatták ugyan a kereskede­lemnek, de a váza akkori formájában a kereskedelem képviselője nem látott üzletet, egyetlen darabot sem rendelt belőle. Ennek ellenére nem bizalma azonban kötelez. Fő­képpen azért érdemes és kell foglalkozni ezzel az üggyel, mert az újságíró ugyan nem bírálhatja el, annál sajnálato­sabb, hogy egyértelműen azok sem tették meg, akiknek fel­adatuk lett volna. Azt hiszem, nem nehéz be­látni, az aprónak tetsző mu­lasztás elősegítette, hogy a munkások között megalapo­zatlan következtetések terjed­jenek el. Az elbírálás elhúzó' dósa azt az illúziót keltette az újítókban, hogy javaslatukat el­fektetik, mert ők „csak" mun­kások, törekvéseikkel mások, rosszindulatúan visszaélnek, és saját javukra kamatoztatják A javaslat kitűnő, csak ép­pen... Hiba volt Csábi Imre újítási előadó elismerte, hibát követett el amikor az adott határidőn be­lül nem válaszoltak a javas­latra, beérték a szóbeli ma­gyarázattal. Ka tartották vol na magukat a rendeletekhez, nem történhetett volna meg, hogy két munkás a gyáron ki' vül keresse vélt, vagy valósá­gos igazát. Még most sem késő azonban megnyugtató módon pontot tenni az egy éve húzódó újítási ügy végére, ami — nyilvánvalónak látszik — nem minden tanulság nél­kül való. Kiss Sándor Hosszú és keserves az út,,. Előadódik, hogy egy-egv fon­tos háztartási gép gyári hibá­ja akkor kerül napvilágra, ami­kor az eladó a számla kitölté­se előtt kipróbálja. Ez történt a múlt év derekán több eset­ben a nagybátonyi 392. sz. ipar­cikkboltban. Az ember azt hinné, hogy a hűtőgépek gyors kijavítása legalább annyira szívügye a vállalatnak, mint a bolt vezetőjének. De inkább beszéljenek a tények. A gyárihibás hűtőgépről a boltvezető az előírásoknak megfelelően, nyomban ajánlott levelet küldött a RAVILL 5. sz. fiókjának, melyben kérte a Lehel hűtőszekrény kijavítá­sát. Az első levél 1969. június 9-én kelt, amit követett egy újabb, s arra jött a válasz szeptember 2-án, Csető Ká­roly ügyintézőtől. Közölte, hogy a 2 darab gyárihibás Lehel hűtőgépet a bolt vezetője a legközelebbi áruszállításnál ad­ja át a kísérőnek. Továbbá megjegyzi, hogy a jóváírást csak a műszaki osztály előze­tes jóváhagyása és véleménye­zése alapján fogják megadni. Ezt követően, szeptember vé­gén egy újabb 175 literes Le­hel hűtőgéppel nőtt a kijaví­tásra váró masinák száma. A boltvezető jelzésére az előbbihez hasonló tartalmú levél érkezett. Csakhogy mást jelent az, amit az ügyintéző mond és megint mást az. amit a kocsikísérő cselekszik, illet­ve végrehajt. Ugyanis az utóbbi nem volt hajlandó visszavinni a kifogásolt hűtő­gépeket, mondván: ő erre nem kapott utasítást, a leve­let pedig nem veheti figye­lembe. * Akaratlanul is felmerül a kérdés: mennyit ér az : ügyin­téző szava, milyen a RAVILL- nál a munkafegyelem, s vé­gül: miért kell ilyen hossza- dalmasan intézni azt, amit rö­videbben is lehet. Mert az egy­hónapos tortúra egyáltalán nem előnyös egyik félnek sem, ugyanakkor megnehezíti a ja­vító-szolgáltató vállalat mun­káját is. De meddig? — V. K. — Ami a kérvények mögött van .......KÉRELEMMEL fordu­lok önökhöz. Ugyanis elvált feleségem minden eszközzel igyekszik meggátolni, hogy láttassam két kiskorú gyer­mekemet. A bíróság válásunk­kor megítélte a láthatóságot, ő azonban fondorlatokkal, nem egyszer erőszakkal igyekszik kijátszani, hogy meglátogathassam kislányai­mat. Kérem önöket, intézked­jenek. . A Salgótarjáni városi Ta­nács gyámügyi előadójához számtalan hasonló jellegű kérvény érkezik be. Azok az elvált házastársak, akik éve­ket, sőt nem ritkán évtizede­ket éltek le egymás mellett, miután elváltak, mindent megtesznek azért, hogy meg­keserítsék egymás életét. Ez már nem a gyermek féltése, hanem személyes bosszú. Bosszút állni mindenképpen a másikon. És ennek legtöbb­ször sajnos, a gyerek issza meg a levét A GYÁMÜGYI ELŐADÓ nem egyszer tanúja ezeknek az eseteknek. A példák soka­ságát hozza fei. Előtte kérvé­nyek. Szépen összehajtogatva, spárgával átkötve, iktató- számmal ellátva. Ügy, ahogy a hivatali rend és fegyelem megköveteli. Azonban ezek a kérvények emberi sorsokat takarnak, nem egyszer tragé­diákat. A gyámügyi előadó meséli: — Még ma sem tudok meg­rendülés nélkül visszagondol­„A termelőszövetkezetek mind- inkább szocialista nagyüzemek' ké válnak ahová bevonul a technika, ahol a fiatalok is megtalálják a nekik való műn* kát és életfeltételeket. . .*• (Kadar János 1969. december 23- án mondott beszédéből.) Kora reggel volt, amikor Mátnaszőllősről elindult a konvoj. A gépek fényszórói pásztáztak a pásztói vasút­állomás felé vezető ország­úton. A kormánykeréknél fi. atal traktorosok, alakét még vasárnap délután Tóth, Jozsej, a gépcsoport vezetője riasz­tott, aki egyben az üzem párttitkára és maga is a fi­atalabb nemzedéknez tarto­zik. Az ivóban társalogtak, amikor kezébe nyomták a táviratot, amelyben arról ér­tesítették a tsz-t, hogy a vasútállomásra megérkezett a műtrágya, haladéktalanul szállítsák el. Kacskaringós gondolatai támadtak, mert sehogyan sem tudta lenyelni, hogy a vasút az utolsó pilla­natban értesíti őket a szállít­mányról. Pedig már akkor megtehetné, amikor a kiin­duló állomásról útnak indít­ják a szerelvényt. Akkor mi­re az Pásztora ér, már ők ott állnának és nem kéne kötbért fizetniük. Azon nyom­ban indulni akartak, de a fiúk olyan jól ünnepeltek, vállalta azt az egy éjszaka késést. Dél még nem volt. amikor a vagonok már üresek vol­tak. Pedig Holló Imre, a tsz elnöke is csak a délután de­rekán várta vissza őket. Mi pedig szerettünk volna a traktorosok szocialista bri­Traktoros a tsz-ben gádjának vezetőjével, Po­gány Jánossal megismerked ni. Az elnök mentegette ma­gát. — Sajnálom, de ezek a traktorosok csak este találha­tók, nyugtalan, dolgos gye- rokok Próbálta délutánig elütni az időt. Invitált a faluba, mutatni a nevezetességeket. De alig fordultunk ki a köz­ponti udvarból, a motorok zúgásától remegett a levegő Holló megtorpant. — Nocsak! Hiszen ezek már itthon vannak! Hirtelenszőke, fiatal, szikár ember tartott az iroda felé. Tóth József volt, a párttit­kár. Beszélgettek \ néhánv percet és az elnök derült arc­cal közölte, hogy megjöttek velük Pogány Jancsi is. ígv kerültünk aztán össze egy kis eszmecserére Pogánnyal. Derék, széles vállú, életerős fiatalember. Arcát mint £ nvári nap. pirosra marta p téli friss levegő, nyoma sinc ralta a hajnali ébredésnek Élénk tekintettel kutatta, mi célból a vele való beszélge­tés Fészkelődéit a számára pu­hának bizonyult piros bőrös fotelban. A gép zúgásához szokott természete, fogva tar­totta benne a szót. Csak rö­viden válaszolt. —. Nokem ez az élet lob­ban tetszik, azért jöttem ha­za. .. !rv : :’ ;r tóó Evekkel ezelőtt, amikor munkahelyéről. a nagybáto­nyi szolgáltatótól hazafelé tartott, a hosszú szőllősi ut­cán, az egyik mellékutcából merész ívvel kikanyarodott egv Zetor és elrobogott mel­lette. Vágy fogta el: ha egy­szer ott ülhetne a kormány- kerék mellett! Nekiindulna a határnak fel. egészen a Cserhát aljáig. Érezte a föld illatát, az erdő felől simoga­tó szellőt. Az MHSZ-nél ki­tanulta a gépjármű vezetést. Holló Imre, az elnök mesél­te el. hogy amikor beállított az irodára, nyomban megtet­szett neki Pogány. Nagyon határozott volt. — Eljönnék ide dolgozni, ha gépjárművet adnának. — Adunk fiam... — De nekem teherautó kéne... — Majd lesz az is, most csak Zetor van. Így került Pogány Jancsi nz üzemből a tsz-be. Aztán jöttek a kemény hónapok. Éjszakák a szántóföldön, amikor éjfél után mázsányi- vá válnak a szemhéjak, a motor egyenletes zúgásától elnehezedik a test. Aratás­kor a hajnaltól késő éjsza­káig tartó kemény munka, ősszel a kőkeménnyé szá­radt föld szántása, amikor a legkeményebb vas is gombként pattan le az eké­ről. De Pogánv Jancsit a munka nem törte meg. Hoz­záedződött, megkeményedett. Méltatlankodik: — Miért, fiatal vagyok! És van ebben a munkában szép is. meg érdekes is... Arra célzott, amit Tóth József, a párttitkár már el­mondott, hogy a fiatal trak­torosok tele vannak izga­lommal, amikor a vegy­szerekké1 indulnak a földek­re, segíteni a hasznos növé­ni arra a nagyon-nagyon szo- mosú esetre, amikor egy két­gyermekes édesanyát sebesí- tett meg halálosan az elvált férje. Ott voltam, szinte a szemem előtt zajlott le az eset. És ki,bontakozik az emberi tragédia. A férj és feleség hosszú éveidig élt egymással, hol jobban, hol rosszabbul. Végül az asszony nem bírta tovább, elvált. Neki ítélték a két kiskorú gyermeket. A férj látszólag beletörődött, meglá­togatta családját, néha még ajándékot is vitt. A volt fele­ségnek a látogatások egyre kínosabbak, egyre nehezebbek lettek. Mert ilyenkor mindig fölmerülitek a régi sebek, sé­relmek, és nem egyszer szó­váltássá fajult a dolog. A férj azon a szomorú na­pon felkereste a gyámügyi előadót, — Látni szeretném a gyere­keimet — mondta. És az előadó beleegyezett. Vállalkozott rá, hogy felkísé­ri. Ezután az események szin­te már drámai gyorsasággal peregtek. Az asszonyt, aki ép- pón indulóban volt a városba, volt férje az előrántott késsel hátulról leszúrta. A kórház­ban már nem tudtak rajta segíteni. A férj megkapta megérdemelt büntetését, a gyerekek anya nélkül marad- tci'k VAGY ÉLŐ PÉLDAKÉNT szolgálhat M. L. esete. Há­zassága nem sikerült, belesze­retett egy másik asszonyba, akit feleségül vett. De előző házasságából volt egy kisfia, nyéknek. Szórja a gép a perme- tet, sorvad a gyom, a növény pe­dig megtartja életrejét. Győz­tesként tekintenek vissza a gépről. Most. az ősszel tör­tént, a cukorrépa szállítása­kor, hogy szerették volna sürgetni a rakodást. De vil­lával és kézzel órákig tar­tott, amíg megtelt a plató. Valamelyikük ki találta, hogy próbálkozzanak a géppel irá­nyított törekmarkolóval. Át­alakították, aztán közrefog­ták és figyelték, mit tud a találmányuk. Egy nap, nyolc, kilenc vagonnal szállítottak el a répából. — A technika... Ezért sze­retek itt dolgozni — mondja Pogány. Megnéztük a keresetét. Ha­vi kétezerháromszáz forint biztos pénze volt a hatvan- kilencet megelőző évben. Az elnök azt mondja, az idén több lesz ennél is. A havi járadóságon kívül ötezer fo­rint nyereségrészesedést ka­pott. Természetben gabonát. Pogány megmozdul a fotel­ben. — Ha dolgozunk, keresni is kell. Nekem különösen mert építkezni akarok... A tsz-elnök nemrégen be­advánnyal fordult a tanács­hoz, hogy Pogánvnak ad in­nak telket. Most lakbérben lakik, egv szén kislánva is van már. Pogány mutatta a teliket, lent van a falu ele­jén. ahol az ú.i házak sora­koznak. Bobál Gyula aki az édesanyjánál maradit. Az édesapa gondoskodott ró­la, ajándékokat vitt, rendsze­resen látogatta. A volt fele­ség és az anyós azonban bosszút forralt. Ha csöngetett, nem engedték be, vagy az anyós nyitott ajtót, és elta­gadta a kisfiú otthonlétét. Volt úgy, hogy kihallatszott a folyosóra, amint az édesanya csitt tgat ja bent a gyereket, aki a csöngetésre ki akart szaladni a lépcsőháaba. Az indulatok ilyenkor hamar fel­forrnak, a veszekedés szinte minden egyes látogatáskor megismétlődik. És jönnek a kérvények, a vádaskodások, mindegyik szülő a másikat okolja. És azt igyekszik elérni a gyám­ügyön, hogy a másikat eltilt­sák a gyerek láthatásától. És akkor hosszú tortúra in­dul meg. Az eseteket bizonyí­tani kell, ami megint sofe utánjárást igényel. Mert ho­gyan lehet bizonyítani például azt, hogy az édesapa, aki cukrászdába vitte kislányát, nem vigyázott rá eléggé és a gyerek annyi édességet evett, hogy elrontotta a gyomrát? Mert már ez is előfordult. A gyerek enyhe gyomor-rontást kapott és az édesanya más­nap dühtől fuldokolva rohan# be a gyámügyi előadóhoz, hogy erőszakkal beteggé tet­ték a gyerekét, ő ezt nem tűri. Legközelebb akadályoz­zák meg, hogy az a,pja ma­gával vigye... VANNAK ELLENKEZŐ esetek is, amikor a gyerek ragaszkodik elvált apjához, aki feléje sem néz. Látná szeretné. Ilyenkor az édes­anya jön be kisírt szemekkel, tegyen valamit a gyámügy, hogy az édesapa legalább ha­vonta egyszer-kétszer talál­kozzon a gyerekeivel. Erre azonban sajnos, nincs parag­rafus. Mert a tartásdáj fizeté­sére kötelezni lehet a szülőt, de arra, hogy érzelmileg is részt vállaljon gyermeke ne­velésében, sajnos nem. így történik meg, hogy akad olyan négyéves kisgyermek, aki meg sem ismeri apját, ha az szembejön vele az utcán. Ugyanis kétéves kora óta nem látogatta meg. Az édesanya panaszkodik, kéri, tegyen va­lamit a gyámügy. A gyám­ügyi előadó azonban széttárja a karját: — Asszonyom, itt én már nem segíthetek. Van itt kérvény, amely a szülői felelőtlenséget, nemtö­rődömséget példázza. Amikor három gyerek mellett az anya, apa is iszik. A szom­szédok, akik már nem bírják elviselni az állandó perpat­vart, a gyerekek verését, éheztetését. kérvényt külde­nek a gyámügynek. Vegyék állami gondozásba a gyereke­ket. mert ott sokkal jobb he­lyük lesz mint saját, édes szüleiknél,.. kérvények sokasaga, amelyek egy idő múlva az irattárba vándorolnak. Azon­ban a legtöbbször újak jön- n.ek h'p,.v,ettük, formájuk ta­lán különböző, de tartalmuk hasonló: intézkedjenek ebben, vagy abban. Segítséget váró emberek, akik saját ügyeiket mar csak ebben a formában tudják elintézni. Cs. E. NÓGRÁD — 1970. január 18., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents