Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)
1970-01-30 / 25. szám
soV Majdnem úgy élnek, mint as ipari munkások A megye egyik régi termelőszövetkezete a Zsunypusz- tán gazdálkodó Dózsa Tsz. Kis szövetkezet ez, de amint mondani szokás: kicsi a bors, de erős. A harminc dolgozó tag szorgalmasan helytáll a szövetkezet 726 holdnyi területén, amelyből a háztájival együtt is csak 536 hold a szántó. A férfi tsz-tagok átlagéletkora 53, a nőké 45 év. Ez még jobban alátámasztja tevékenységük értékét. Törvényes megbecsülés Igaz ugyan, hogy érdemes szorgalmasan dolgozni, meri a növekvő jövedelmen kívül a törvényes megbecsülés sem marad el. A IX. pártkongresz- szus után oly sokat változott, szépült és javult a tsz-tagok élete, hogy szinte azonos előnyöket élveznek az ipari munkásokkal. Ki gondolta'volna akár csak öt éve is még, hogy fizetett szabadságot vehet ki a parasztember is, mint a különböző, bérből, keresetből élő dolgozók! Zsunypusztán 1968- ban már huszonhatan vették ki fizetett szabadságukat, ösz- szesen 406 napot. A szabadságra küldött tsz-tagok száma 1969-ben tovább növekedett: huszonnyolcán összesen 497 nap fizetett szabadságot élveztek. Vagy itt van a táppénz! Tavaly," egyetlen esztendő alatt több mint tizenötezer forintot fizettek ki a betegeknek. A törvény ugyan kötelezettségeket is előír, így a nőknél száz, tízórás, a férfiaknál 150, tízórás munkanap teljesítését, de ez egyúttal előnyökkel is jár. Aki ezt nem teljesíti, nem kaphat háztáji földet. Viszont egy családból többen !s kaphatnak háztájit, ha kötelezettségeiknek külön-külön eleget tesznek. Zsunypusztán például Lévai Károly családjában hárman is jogosultak háztáji területre. Herceg Jánoséknál és Magdus Lajoséknál is ketten kapnak háztájit. Változott a törvény, változott a tsz-tagok élete és hiába szorultak ki a pusztára, a zsunyi tsz-tagok majdnem úgy élnek mint a munkások. A társadalom, az államhatalom segítőkészségét, megbecsülését a szövetkezet tagjai gazdálkodásuk sotsjin is lépten- nyomon tapasztalhatják. Az árkiegészítő dotáció, amellett, hogy a hozamok növelésére, a költségek csökkentésére ösztönöz, ki is fizetődik a tagságnak. A Dózsa Tsz tavaly ár- kiegészítés címén 281 ezer forintot kapott az államtól, pedig a dotált termékekből és terményekből a kedvezőtlen időjárás miatt nem is értek el rendkívüli hozamot. Az állam támogat De egyéb területeken is tapasztalhatták az állami szervek támogató készségét. A szövetkezetben dolgozó szakemberek jövedelmének kiegészítésére 18 ezer, az élve született borjakért 55 ezer, az erdőfelújításért 28 ezer, a kenyérgabona-értékesítés után 21 ezer, és a gépi munka hozzájárulásra tízezer forintot kapott a szövetkezet, összesen tehát 413 ezer forintot kapott állami támogatásként a kis pusztai szövetkezet, összes pénzbeli bevételének mintegy hatodrészét. Természetes azonban, hogy az állami támogatást számos formában viszonozták is, hiszen az árutermelés fokozása önmagában is számos előnnyel jár népgazdaságunk számára A tsz-tagok szorgalmát és a vezetők leleményét dicséri, hogy a bevételi tervet a növénytermesztésre kedvezőtlen esztendő ellenére is 338 ezer forinttal túlteljesítették. Zárszámadás idején Zsunypusztán is számot vetettek azzal, hogy mit cselekedtek jól és hogy miben hibáztak. Mert az az elsőrendű dolog, hogy tanuljanak az alapos elemzésekből! Változó részesedés A tagok azonban felelősség- tudatuk és bölcs vitákészsé- gük ellenére is figyelemmel kísérik személyi jövedelmük alakulását is.. így például nemcsak azt nyugtázták örömmel a zsunyi tsz-tagok, hogy a százszázalékos jövedelmen felül még húsz százalék nyereségrészesedést is fizetett a szövetkezet, hanem abban is a megbecsülés jelét látták, hogy a maradvány és a nyereség kifizetésére nyomban a közgyűlés után sor került. A jövedelmek rendkívül változatosak, függ attól is, hogy a tsz-tag hogyan, de attól is, hogy hol dolgozott. Egy tízórás munkanapra átlagosan 75 forint jut, de jócskán vannak, akik átlagon felüli eredményt értek el. A többség azonban nehezen tudna megélni, ha kizárólag a közösre lenne utalva. A havi átlagjövedelem ugyanis még az 1100 forintot sem éri el. Bizony jól jön ehhez még a háztáji, segítségnek! Érthető, hogy a zsunypusz- tai tsz-tagok szeretnék, ha jövedelmük tovább javulna, s remélik, hogy küzdelmüket a mostoha természeti és köz- gazdasági viszonyokkal, az idén új siker koronázza. Lakos György Színházi esték Cqy „n'ópáftoló" ifiqjáték A cim, amelyet a szerzőpár, a szövegíró Dávid Rózsa és a komponista Stark Tibor darabja hordoz, kijelentő mondat. Könnyű a nőknek. A zenés vígjáték viszont a címmel pontosan ellentétes problémát boncolgat, mégpedig azt, hogy valóban olyan könnyű-e a nőknek? Egyenlő esélyeik vannak-e a tehetség érvényesillésében „a teremtés koronáival", a férfiakkal? A választ könnyed, derűs l hangnemben adja meg a darab, s nem vitás, hogy a válasz mélyén igazság lappang; a női egyenjogúság még korántsem érvényesül abban az eszményi formában, ahogy megillető volna. De ne menjünk mélyebben a dolgokba most, a vígjáték sem áll elénk ezzel az igénynyel, a szerző — mivel hogy maga is a „gyengébb” nemből való —, amolyan mókás grimasznak szánja az egész témafelvetést, — nem döfésnek. A vígjáték egy fiatal és csinos mérnöknő találmánya körül zajlik. Arról1 van szó: elolvassa-e a találmányt a főmérnök, érdemesíti-e nőmunkatársát, hogy komolyan vegye az alkotó munkában? Persze, mondani sem kell, a női furfang, ha viszontagságok között is, eléri célját, s talán azt sem kell külön hangsúlyozni, hogy a találmány ;,zseniális”-nak bizonyul, melynek értékét csak a vak nem látja. Ez esetben a vak az előítéleteket hordozó, a női a3kotóképességet alábecsülő főmérnök. Na, de minden jó, ha jó a vége. Szerencsére az üzem majdnem szétrobban, ezek után mi sem természetesebb, hogy a főmérnök haladéktalanul belátja tévedését és áldását adja az üzemlaboratóriumi kísérletek továbbfolytatására. (Ó, írónői logika! — Ezer bocsánat.) Dávid Dózsa vígjátéka a hagyományos dramaturgia elvei szerint épül és tagozódik, alakjai sem túlságosan eredetiek, de kellemesek és szórakoztatók. Az írónő nem markol erején túl, és ez teszi rokonszenvessé. A mércét, melyet önmagának szab, könnyeden „veszi”, s ez az írói könnyedség a nézőtérnek is kellemes közérzetet ad. Ennyi elismeréssel feltétlenül tartozunk Stark Tibor muzsikájának is. A darabot két esztendővel ezelőtt ősbemutatóként a Déryné Színház mutatta be, most a szolnoki Szigligeti Színház produkciójában élvezetes előadás részesei lehettünk. A „szigorú, de nem mindig igazságos” főmérnököt Huszár László állította elénk. Játéka nagyvonalúan elegáns, férfiasán megnyerő. Ellenpontja, a fiatal mérnöknő, a „tehetséges, miniszoknyás feltaláló” Baranyai Ibolya játékában üdén temperamentumos jelenség. A fiatal színésznő első szerepe, (A Déryné Színház által néhány éve színrehozott Bolhabál-ban nyújtott alakítás) óta jelentős fejlődést bizonyít, mind beéret- tebb. Rokonszenves siheder színész egy tehetséges újító mérnök alakjában Szombathy Gyula, ízig-vérig mai fiatalt formált. Az előadás sikerének főrészese a játékában elbűvölően aranyos, rendkívül temperamentumos, akrobatikus tánckészségű Krasznói Klári. Oldalán a darab harsogóbb humorát a kitűnő, már korábbi szerepeivel szintén kedvencünkké lett Halász László és Sebestyén Éva képviselte eredményesen. A darab szellemes, 'ötletes, rengeteg leleménnyel megtűzdelt rendezése Bor József érdeme, a mutatós, modern díszletért Csányi Árpádat, a jelmezekért Jánoskúti Martát, a remek koreográfiáért Bariba Juditot, a zenekar élén Nádor Lászlót illeti elismerés és méltó rész a sikerből. A mikrofonok inkább terhére, mint előnyére voltak az énekszámoknak, időnkénti kiiktatásuk mindenképpen ezt igazolta — és immár nem egy<, produkciójánál a színháznak. Ez feltétlenül figyelmet érdemlő észrevétel, nem ártana megnézni az okát. (barna) A közvetítő is Ä Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat számos termelő üzemtől szerzi be az építési anyagot, de legtöbb partnerével nem közvetlenül, hanem az Építőipari Termelőeszköz-kereskedelmi Vállalaton keresztül tartja a kapcsolatot. Nemrég felmerült a gondolat, hogy a vállalat és a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár között létrejött minőségláncban a közvetítőnek, a forgalmazónak is szerepet kellene kapni, hiszen sok múlik a gyártmányok minőségi átvételén és a továbbításon is. A közeljövőben feltehetően felkérik a kereskedelmi vállalatot, hogy sajátos eszközeivel segítse a minőség javítására irányuló törekvések sikerét, kapcsolódjon be a minőségláncba. A magyar munkásosztály legszebb erényeit testesítik meg Síküveggyár! látogatás A Salgótarjáni Síküveggyárban gyorsan terjedt el a hír, rült. A Zagyva T üzemben már hogy a városba látogató Komócsin Zoltán elvtárs időt sza- a földgázfűtést alkalmazzák, kit, s felkeresi a gyárat. A dolgozók takarították az üzemet, jó eredménnyel. Komócsin elv- a műhelyeket, s azt mondották; a termelési sikerekre busz- társnak bemutatták a húzókék. éppen ezért másban sem lehet szégyent vallani. Mivel gépeket, a kemencét, a gépi szinte percnyi pontossággal tudták az érkezési időt, sokan az adagolást. Itt Szakács József ablakokból tekintettek a bejárati kapu felé, s integettek a üzemvezető töltötte be a házi- kedv>es vendégnek. ♦ gazda szerepét. * A Zagyva II. üzemben többet időzött a gyár vendége. Ebben az üzemben még a régi eljárással, generátorgázzal olvasztanak. A kemence mellett Angyal László arany fokozattal kitüntetett szocialista brigádvezető állítja meg a vendégeket. — Mi már túl vagyunk a hármas jelszón. Többet akarunk elérni. Ügy érezzük, éppen ezért színvonalas is vállalásunk — mondja. — Hány tagú a brigád, mennyi az átlagéletkor? — kérdezi Komócsin elvtárs. — Negyven év az átlagkor. Huszonhatan indultunk, most húszán vagyunk. A gépesítés sokat segít, néhány emberünket más munkaterületre, vagy más brigádba kellett beosztani. — Negyven év az átlagkor, s mégis Ifjú Gárda a brigád? — kérdi. — A törzsgárdát ez az üzem adja. Ez minőségi kemence, minőségi embereket is köve/ telt már az induláskor. Most A protokoll szabály, az elv- évi termelési érték már meg- viszont már a földgázt vártársi üdvözlés nagyon rövid, haladja a 250 millió forintot, juk, hogy ez az üzem Is egész- A pártirodán azonnal meg- Az idei felosztható nyereség ségesebb legyen — tájékoztat- kezdődött a baráti beszélgetés mintegy 2,4 millió forint. A ja a vendéget Angyal László. — minden üdvözlés és formai- brigádokban dolgozók száma Mindjárt kéri is: írjon be né- ság > nélkül. Palóc Imre, a 933, s a gyárban 88 brigád hány emlékeztető sort a bri- gyár főmérnöke látta el a küzd a Szocialista címért, vagy gád naplójába Komócsin elvházigazda szerepét. Tájékozta- . a cím megtartásáért. Szó esik társ! tót tartott, — de nem forrná- az üdülésről, a sportról és „a szocialista brigádok •— lísat. Arról beszélt, ami a a kulturális tevékenységről különösképpen az aranyérme- vendéget érdekelte. 1894-ben a vendégek is szót kémek, sek — a magyar munkásosz- kezdett termelni a Síküveg- Komócsin elvtárs kérdez elő- tály legszebb erényeit teste- gyár-. Először kézi húzással szőr. sitiik meg, példamutatásukkal kezdődött a munka. 1929-ben — a nyereségnövekedésben dicsőséget szereznek hazánktertek át a jelenlegi techni- az áremelés is szerepel? — nak, a legtöbbet teszik egész kára, a hűzógépes eljárásra, kérdi népünk javára. Elismerés, hála * l?0?™ 19.6I°'ban — Nem! — válaszol határo- köszönet illeti őket. Nagybelepett a Zagyva II. üzem is, főmérnök. _ Az szerű erőfeszítéseikhez továba nyag árának növekedését mi bi sikereket kívánok/’ 8,5 millió negyzetmeter üveg nem vettük üvee érté_ Dátum és aláírás. r^rTei!eS' 1965‘bf1 beka^ kesítésébe, sőt egyes cikkek — A brigádom nevében kö- csolodtak a jarműprogramba árát még csökkentettük is. szőnöm — szól Angyal László, is, az Ikarusnak, a Győri Va- _ ritka jelenség _ vá- A karbantartók is tudomást f uZl -ír dTk laszo1 a Központi Bizottság szereznek arról, hogy Komócsin üveget. 1968-ban SOtmUío fo- ütkára s va»on erről írt már elvtárs a Zagyva II. üzemben rmtert megépítették az uj az újság? Mint tapasztalatról. van- Huszár Lajos, az ezüst- edzouzemet, ahol mar évi 320 Hiszen ez a szociaijsta gon- érmes brigád vezetője mind«ÜÜT nwSovnét!Lífi!^t UITa dolkodás, a szocializmus épí- Wrt ott is terem. léséhez ez szükséges. Az, hogy — Kérem, jegyezze be nevét bizonyos törvények ne működ- a m* naplónkba is — fordul jenek vakon. Nekünk arra van a Központi Bizottság titkará- szükségünk' hogy többet és hoz. — Mi is megálltuk eddig jobban termeljünk, mert ez a helyünket., segíti elő az életszínvonal nöget tudnak termelni. Szó esett az új termékekről is. Ilyen a zománcozott üveg, az épületek külső burkolásához, vagy az úgynevezett Petri- csésze, avagy éppen a kompó- tos készlet, hogy végterméket “5“*, is kiboesásson a gyár. Arra már büszkék, hogy az egyik A toll kézbe kerül. „Gratulálok eredményeikhez, további sikereket t kívánok” — szól a bejegyzés*. Amikor a szovjet gyártmányú húzógépeket tekinti mega Komócsin Zoltán néhány, új termékük, az üvegmozaik, úgynevezett kényes kérdést is a budapesti Interkontinental feltett. Mi foglalkoztatja most Szálloda só>kőkútját, vagy ép- « dolgozóka, mllyaa a anm- a pen a balassagyarmati Tünde kaerő-vandorlas a gyár ho- MEO 8szocialistabrigádvezetőeszpresszót díszíti. A baj , ott gyan alakítja ki a nyereseg- . . kéré , fordu! Komóvan, hogy sem az építők, sem ^ztast, stb A valasz ható- csin Zoltán e}vtárshoz. üjabb a tervezők, de a művészek rozott. A^gyár dolgozóinak nagy bejegyzés kerül a brigádnapsem érdeklődnek megfelelően többsége a törzsgárdához tar- ,/ az új termék iránt. tozik. Vándorlás az új dől- * vá„öműhelvhen Takács Csak győzze a számokat f°^nal tapasztható de nem JÓ2se/ üzemvezető köszönti a megjegyezni a vendég. Az Lenin-centenárium 1870-1970 A Lenin születésének 100. dések problémakörét érintő évfordulójára rendezendő ün- korabeli megoldástervezeteit nepségsorozat rendezőinek, ismerteti, kiemelve a kérdések szervezőinek, Lenin életműve aktualitását. A kötet második tanulmányozóinak kíván se- része ajánló bibliográfia. A gítséget nyújtani a „Lenin- Népművelési Propaganda Iro- centenárium 1870—1970” cí- da által előreláthatóan már- mű kiadvány. Első része Le- dúsban napvilágot látó kiad- ninnek a gazdaságpolitika, a ványt Salgótarjánban a me- szocialista államszervezés, a gyei József Attila művelődési nemzeti és egyéb fontos kér- központban lehet megrendelni. Kölcsönösen előnyös A kohászok között régi gyakorlat, hogy' kölcsönösen segítik egymást a nehézségek leküzdésében. Míg a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknek az ezres szabványméretű helyett 986-os méretű alapanyagra volt szüksége a DE- XTON Salgó elemek “mártásához, addig a Dunai Vasműnek a kötözőszalag beszerzése okozott gondot. A kölcsönösen előnyös egyezség értelmében a dunaújvárosiak a kívánt méretben állítják elő az alapanyagot, a salgótarjániak pedig negyedévenként 150—200 tonna kötözőszalagot szállítanak partnerüknek, a Dunai Vasműnek. veszélyes, nem érinti a termelést. Mi foglalkoztatja a dolgozókat leginkább? Az árrendszer, a kereskedelmi vállalatok manipulációja. Még egy. A nyereségrészesedésnél a kategóriák eltörlése. — Milyen lesz, mi várható a nyereségrészesedésnél? — kérdezte Komócsin elvtárs. — Már tavaly a nyereségrévendégeket. Kocsis Istvánná brigádvezető sem rest, az asz- szonyok kérését tolmácsolja. A naplóban először ezt olvashatjuk: „A Tanácsköztársasági női brigád szeretettel üdvözli Komócsin Zoltán elvtársat.” Alá pedig ezt írja a vendég: „A Tanácsköztársasági női brigádnak hálás köszönetemet és elismerésemet tolmácsolom szesedés terhére oldottuk meg munkájukért. Feladataik el- a bérfejlesztést — válaszol a végzéséhez jó egészséget, főmérnök. — A nyereség nagy egyéni életükben sok boldoghányadát alapbéresítettük. Ez ságot kívánok, Komócsin Zol- a jobb, helyesebb út számunk- tán.” ra is. A 2,4 millió forint pedig önmagáért beszél. A gondok is szóba jöttek. Űj, kilencgépes gyárra lenne szükség, ahol a hazai és külföldi piacon is nagyon keresettvékony üveg gyártását tud- eváríátoaatás nák megoldani. Ehhez pedig pénzre lenne szükség, s a megyei támogatással így megépülhetne az új gyár. Szanálni kellene néhány régi épületet is. A megoldás útját keresik a gyárban, amihez az országos, a megyei szervek segítségét várják, kérik. Gyárlátogatásra is sor keAz új edzőüzem következik még,. ahol próbatörést is végeznek a házigazdák, bizonyítván, hogy termékük eléri a világszínvonalat, majd befejeződik egy kedves, kellemes — Gratulálok az eredményekhez, további sikereket kívánok a gyár minden dolgozójának — búcsúzik Komócsin Zoltán elvtárs a síküveggyáriaktól. — Köszönjük, s a mielőbbi viszontlátásra! Somogyvári László I. NÓGRÁD — 1970. január 30., péntek