Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)
1969-12-14 / 290. szám
Bogdán nem jött el... Ösztönző intézkedés A KÖZVÉLEMÉNYT már hónapok óta élénken foglalkoztatja a húsellátás; szárny- rakelt többféle találgatás, híresztelés. Nem kell mezőgazdasági szakembernek vagy jól képzett közgazdásznak lenni ahhoz, hogy érezzük: az állattenyésztés fejlődésében s ennek következményeképpen a húsgazdálkodásban valami nincs rendben. A Minisztertanács most határozatot hozott az állattenyésztés fejlődésével összefüggő kérdésekben. A döntést sokoldalú elemzés előzte meg, amelynek során nemcsak a pontos helyzetet derítették fel, hanem a változtatás többféle módozatát is mérlegelték. Mi hát a gond? A legutóbbi években, de különösen a gazdaságirányítási reform bevezetése óta megfigyelhető, hogy a mezőgazdaságban a növény- termesztési ágazat jó ütemben, kiegyensúlyozottan fejlődik. A tervezettnél nagyobb ütemben növekedtek a terméshozamok és a jövedelmezőség is mind kedvezőbben alakul. Már tavaly is, de az idén különösen gazdaságos, kifizetődő körülmények között bőségesen termett szálas és szemes takarmány. Ebből logikusan annak kellene következnie, hogy ugyanilyen kedvezően alakul az állattenyésztés, az állati termékek előállítása is. Mégsem ez történt. Az állattenyésztés nem követte a növénytermesztés biztató fejlődését. A jelenség okait elemezve a következő megállapításokra juthatunk: A mezőgazdaság állattenyésztési ágában a korszerű, nagyüzemi fejlesztésnek még csak az elején tartunk. Az állami gazdaságoknak és különösen a termelőszövetkezeteknek többnyire most és még ezután kell felépíteniük azokat a jól gépesített, tartós, a kor követelményeinek megfelelő nagyüzemi állatférőhelyeket, amelyekben ésszerűen és gazdaságosan lehet az állatokat felnevelni, állati termékeket előállítani. Az is nyilvánvaló, hogy e beruházások terhét — minden állami támogatást is beleszámítva —, jórészt a mezőgazdasági üzemeknek kell viselniük. Köztudomású, hogy a jól felszerelt nagyüzemi állattenyésztő telepek > felépítése elég költséges. Ezek a költségek pedig beleszámítódnak az előállított állati termékek minden kilójának termelői árába. így keletkezett az a helyzet, hogy jelenleg az állat- tenyésztésben rendkívül alacsony és egyáltalán nem ösztönző a jövedelmezőség. Pontosan: 1968-ban a növénytermesztés jövedelmezőségi mutatója 8—9, viszont az állattenyésztés jövedelmezőségi rátája átlagosan csak 0,3 százalék volt. De még aggasztóbban szembetűnő, hogy a szarvasmarha-tenyésztés, a marhahús-előállítás és a tejtermelés jelenleg a mezőgazdasági ^üzemekben ráfizetéses. E tényeket mérlegelve intézkedett most a kormány, hogy 1970. január 1-től emeli a szarvasmarha, a vágósertés, a vágó juh és a tej hatósági felvásárlási árát. Ezzel egyidő- ben szabaddá válik mindenféle takarmányforgalom. Talán sokan úgy vélik, hogy ez a felvásárlási áremelés egy újabb állami támogatás a mezőgazdaságnak. Nem erről van szó. Hiszen a Minisztertanács úgy döntött, hogy a felvásárlási árak emelését pénzügyileg magának a mezőgazdaságnak kell fedeznie. Ezért az árrendezéssel egyidőben a nagyüzemi állattenyésztési telépek építésének állami támogatása a költségek eddigi 70 százalékáról 50 százalékra csökken; megszűnik a gépjavítás! kedvezmény; a termelőszövetkezeti alkalmazottaknál a munkabér után megnövelt és a népgazdaság más területein foglalkoztatottakéval azonos mértékű: 8 százalékos adót vezetnek be; továbbá megszűnik a fehérje- takarmányok eddigi állami ártámogatása. Ilyen módon tehát a felvásárlási árnövekedés nem terheli sem az állami költségvetést, sem a lakosságot, mert a fogyasztói húsárak 1970-ben nem változnak. A gazdaságirányítási reform bevezetése óta különösen sok szó esik az árarányok helyes alakulásáról. Végeredményben itt is arról van szó, hogy közgazdasági eszközökkel az eddiginél kedvezőbb feltételeket teremtsünk az állattenyésztés fejlődéséhez. Egyes számítások szerint a mostani árintézkedés nyomán pl. a szarvasmarhatartás jövedelmezősége várhatóan 6,5—7,5 százalékra növekszik. TERMÉSZETESEN illúzió lenne azt hinni, hogy ez az egyetlen kormányhatározat teljesen megoldja azt a sokféle gondot, amely az állattenyésztés fejlődését, a hús- és tejtermelés növelését gátolja. De remélhetőleg arra ösztönöz, hogy a nagyobb jövedelmezőség láttán gyarapodjék az állatállomány a nagyüzemi telepeken és a háztáji gazdaságokban egyaránt. H. L. — Nem jött el a Tibor, tisztelt .bíróság. Ha tudnám, hogy hol van? Csehszlovákiába ment, Gyöngyösön kapott útlevelet. Hétfőre .mondta, hogy visszajön, és nem jött, tetszik látni... — Igen. Csak a lényeget mondom. Ne tessék haragudni, en először vagyok bíróság előtt. Nem váltam el az uramból, Bogdánnal élek együtt. Nem dolgozom, anyukámmal vagyok együtt. Szó-, val háztartásbeli. Gyerekem nincs. Most lesz az első. Tessék nézni, hathónapos vagyok. Bűnösnek érzem magam. Én' Bogdán Tibort védtem. Védtem, mert olyan nyamvadt, kérem tisztelettel. Nem kellett volna ütnöm. Mondom, bevallom én, hogy történt. Elindultunk otthonról 80 forinttal. Kazárfa mentünk Tibor rokonához, azért, hogy ott majd makkot szedünk. Én közben eladtam egy szivacskosztümöt 300 forintért. Bejöttünk Tar- jánba, hogy majd melegítőt veszünk. Nem kaptam melegítőt, elkezdtünk inni. Én két féldeci kevertet ittam meg. A sörből nem ittam. A sört Tibor itta, mert ő azt szereti. Jártunk vagy négy kocsmában. Az utolsóban már fróccsöt ivott a Tibi. Én fröccsöt nem ittam. Este lett, amikor a buszmegállóhoz értünk. Nem tagadom, vitatkoztam, mert megharagudtam Tibire, mert féltékeny voltam. Találkozott az anyósával. Fizetett neki egy felet. Kérdezem én, miért kell egy felet fizetni az anyósnak, ha már úgy sincs együtt a Tibi a lányával. Vitatkoztunk. Látom egyszercsák, hogy jön az éjjeliőr. Azt mondta nekünk, menjünk a mozi sarkára vitatkozni. Nem mentünk. Én csak azt tudom elmondani, hogy az őr Bogdán Tibort meg akarta csapni, ő meg megelőzte egy pofonnal. Kéltségemben védtem, hogy az isten ne segítse haza soha, levettem a cipőm és fejbe vágtam az őrt, ’vagy kétszer-há- romszor. De ő is megütötte a A szociális gondozónő előtt kiterített papírok, iratok, kérvények. Rossz családi körülmények között élők, elhagyott, magányos öregek, idős, gyámolításra szoruló emberek kérnék segítséget bennük. A szövege szinte valamennyinek azonos. Betegségre, sok gyerekre, rossz lalias viszonyokra, kevés keresetre panaszkodnak. A kérvényeket összegyűjtik, és a szociális előadó, Koppándi Istvánná elindul, hogy a helyszínen győződjék meg, igaz-e a panaszok jogosságán megfelelnek-e a valóságnak a kérvényben leírtak? Mert vannak még nehezen élő. kicsi nyugdíjat, vagy kevés pénzt beosztó családok, akik szerencsétlen családi viszony, hosszan tartó betegség miatt valóban segítségre szorulnak. De előfordul olyan is, — és ennek igazáról a hely- szírire látogató szociális előadó a megmondhatója — amikor többgyerekes, jól kereső szülők a könnyelmű életmódnak köszönhetően napok alatt elszórják a kétheti fizetést. Az italboltokba, kocsmákba vándorúinak a forintok és a következő napokban már kenyérre is csak szűkösen jut. Sajnos, ennek legtöbbször a gyerekek isszák meg a levét, ők az áldozatok. Az ilyen családoknak azonban szociális segély nem jár. Már csak azért sem. mert azoktól vonnák el a pénzt, akik valóban rászorulnak. 1 Öreg. töpörödött anvóka tipeg elő a kis konyhából. A fején kendő. Hatvannyolc éves,, de jóval többnek látszik. Nyolc gyermeket hozott a világra. Felnevelte, útjára eresztette valamennyit. Öregségére otthont keresett magánál:. A gyerekei nem tagadesett szegénynek az egyik foga. Nem esküdt férjem, nem pártolom, miért is pártolnám?! Csak egyet ütött kérem. Én nem tagadom, hogy ütöttem a fejét az őrnek. Csak az a kérésem lenne: megtudnám én Bogdán Tibor címét, feladnék neki egy gyors táviratot, biztosan itt lenne. Csak börtönbe ne tessék még tenni, ígérem maguknak, el fog jönni jövő keddre. Én meg megfogadom: többet az életben ilyen nem fog előfordulni velem. *■ Amikor Bogdán Tibor 19 éves élettársa azt mondta „ígérem maguknak”, sírva fakadt. Bogdán Tibor miatt sírt, aki nem jött el a tárgyalásra, akitől gyermeket vár, s akinek bűnlajstromát nehéz lenne felsorolni. Utoljára 3 évet ült, s ez év áprilisában szabadult. Bogdán Tibor még csak 23 éves, mint fiatalkorú 5 rendbeli lopásért és tiltott határ- átlépésért állt a bíróság előtt. Aztán jött a többi. A kerékpárokat kedvelte. Ellopta — eladta. Sikkasztásért, magánokirat-hamisításért is elítélték már. Ki tudja hányadik felesége — élettársa ez a szívós, mokány asszonyka? Bogdán még 1965-ben összeállt egy 16 éves lánnyal. Borsodból hozta Nógrádba. Elmentek egy lakodalomba, s ott két férfinak pénzért kínálta fel élettársát és kényszerítetle is, hogy elfogadja az ajánlatot. Akkor kerítésért és más bűn- cselekményekért két év, hat hónapra ítélték. Bogdán Tibornak és élettársának súlyos testi sértésért kell a bíróság előtt felelnie. A MÁVAUT éjjeliőrét alaposan helybenhagyták. Agyrázkódással, zúzódással szállították a mentők kórházba, mert Bogdán szó nélkül ütött. Legalább ötször sújtott le ökle az idős emberre. Élettársa mégis azt mondta „Csak egyet ütött, kérem.” így mondta róla, mert szereti, mert félti. Azt a 23 éves ták meg. Csak éppen egyik sem akarta végleg vállalni a mamát. Azt mondták, majd közösen eltartjuk, hol egyikünknél lesz, hol a másikunknál. A mama pedig vándorolt. Mert igaz, hogy vállalták. De ha valamelyiküknek terhére kezdett válni, vagy nehezebben tudta eltartani, felpakolta a holmijával együtt és tovább vitte egy másik testvérhez. A kicsi öregasszony nem találta a helyét. Végül az egyik fia megúnta és azt mondta: — Jöjjön hozzánk, mama, telepedjen meg, majd csak megleszünk. Ahol heten megvannak, ott a nyolcadik is elfér. A családban itt öt gyerek van, az apa gyárban dolgozik. Az édesanya beteges, érthető, ha az ételből a nagymamának jut legutoljára. Cs. néni resz- keteg betűkkel írott kérvényt küldött, segítséget kért. Most máp havonta 385 forintot visz neki a postás. Igaz, nem nagy összeg, de ennek a néninek sokat jelent. Emellett ingyen kap gyógyszert, orvosi ellátást, ruházatra, tüzelőre pedig rendkívüli segélyt. Amikor a pénz megérkezik, a néni kétszer is megszámolja, vajon tényleg neki hozták? 2. A kővetkező, hatgyerekes családhoz a szociális előadó már több mint tíz esztendeje jár.. Annak idején még kint laktak a város szélén. Azóta lakást juttatott nekik a tanács. A legelső találkozáskor szalmán alvó gyerekeket és hideg szobát találtak náluk. Rögtön takarókat, kályhákat vettek nekik. Az édesapa még alig haladta meg az ötvenet. de máris rokkantnyugdíjas. Az édesanya is beteges. Itt valódi a panasz. AZ édesanya sokszor kórházban van és férfit, aki megjárt már legalább egy tucat munkahelyet, s aki, ha kedve tartja, az élettársak mellől is akkor áll odébb, amikor akar. * Kíváncsi voltam Bogdánra. Bár nem jött el, névjegyét mégis a tárgyalóteremben hagyta. íme közreadom: „Hátán női lovas cowboy. Mindkét vállán főhadnagyi rendfokozat. Mellén koronával a fején egy turul madár, amely karmai között kardot tart. A madár mellett egy oroszlán. A madár alatt egy meztelen nő, börtönrács, s a rács előtt egy megbilincselt ököl. »Tépd szét az emlékek láncát« felirat. Jósnő — melltartóban — és három kártya, pezsgősüveg, szarvasbika, és egy ökölvívó. Mindez Bogdán mellén. A hasán ' felirat hirdeti a jelszót: »Semmiféle munkát nem vállalok.« Alatta a vágyak netovábbja: oázis négy pálmafával, s az oázis előtt egy hajó, amelynek fülkéjében egy fej látható. Nézzük a karjait: jobb kezén egy hölgy, külső karján egy indián nő lasszóval. Mindkettő meztelenül. A felső karján egy hosszú hajú hölgy, s ezek után mi jöhet? »Kaland az élet« felirat. És jönnek a hölgyek. Zsonglőr nő karikával. Egy újabb meztelen hölgy kígyót bűvöl. A bal kéz felkarján két tengerészhölgy. »Nem« hirdeti a felirat, ment őket úgy látszik, nem kedveli. Sóikkal inkább azt a női fejet, amelynek szíve is van, s abban ez áll: »Gizi«. Kereszt kígyóval. Alatta egy hölgy. A hölgy előtt tőke és pallos. Itt: »Vég« — a felirat. Alatta: »Giziké«, egy bányászlámpa, kalapács, csákány. A lámpa mellett: »Zsuzsi—Irma«, öklén? »Szeretlek, 1964«”. Még nem teljes a lista, mert a bal lábán egy cowboy ruhába öltözött nő, csizmában, kezében forgópisztollyal, s jobb lábán pedig egy fürdőruhás nő. A pisztolyos hölgyet Mérynek hívják. Szokács László ilyenkor az édesapa látja el a gyerekeket, akik között még óvodás korú is akad. Gyakran kapnak segítséget. Az idén már két ízben rendkívüli segélyt utaltak ki számukra. A szociális előadót kedves vendégként fogadják. Körülállják a gyerekek, az asszony leülteti a kopott konyhaszékre. A körülményeken ebben az esetben változtatni nagyon nehéz. De nem maradnak egyedül. Amikor a családnak 3000 forint OTP-kölcsönre volt szüksége, Koppándiné javasolta, hogy meg is kapják. Aztán elment megnézni, mire költötték. P.-né már az ajtóban fogadta és örömmel mutatta az új paplanokat, mint a család féltett kincseit. 3. B. Erzsébet ügyében a helyi vöröskeresztes megbízott és a tanácstag közösen írt levelet. A 21 éves, fiatal lány súlyos szívbeteg, dolgozni nem tud. A családban még több kisebb gyerek van. Az apa nyugdíjás, emellett sajnos csökkentlátó. A szoba-konyhás lakásban az édesanya panaszkodik. Ruhára nem igen telik. A házat, amiben laknak OTP- kölcsönnel építették, az is havi több mint 200 forint. Igaz. hogy ezt az egyik felnőtt fiú fizeti. Erzsiké rendkívüli segélyt kapott, és beutalót a munkaképesség-csökkenést véleményező orvosi bizottsághoz. Az orvosi vizsgálat után minden valószínűség szerint állandó segélyben részesül. B. Erzsébet sorsát továbbra is figyelemmel kísérik, nem marad magára. Mint ahogy nem maradnak magukra azok az öregek, és rossz körülmények között élő nagycsaládosok sem, akik valóban a társadalom segítségére szorulnak. Cs. E. Mehékütés a mindennapi konfliktusok'.' a bántó feszült- séa elől. s ha nem is véa- érvényesen. de legalább ide- ig-óráig rózsaszínben látni a világot — ki zárkózna el ettől? De vajmi kevesen vannak azok, akik felelősséggel megválasztanák a helyes utat, nyugodtan átgondolnák, rendeznék magukban az őket ért sérelmeket — valódiakat vagy vélteket. Általában ez járja: — Veszek eav üveg italt, leiszom maoam a sárga földig. Aztán beszélhet a világ, amit akar! íme. a könnyebbik út. Az, amelyik biztosan elvezet az alkoholizmusia. a teistet-lelket romboló, másokat is meghintő betegségig. * A meavei Detoxikáló Intézet rövid működése alatt is mínteou 500 ..vendéget” fogadott. Egyszeri kHómnítás a részegség mámorából — rész- lenes és tőiprj kév-'-^ern megoldás. Utána szaladunk a bajnak, amikor pedig előtte iárva. radikálisan megelőzni kellene. * Az alkoholelvonó szak- rendelésre kétféle módon érkeznek a páciensek, önként, saját belátásból kérik gyógyításukat — ez a helyes kifejezés. hiszen az alkoholizmus betegség, nem pedig be- hódolás eav rossz szokásnak —, és jönnek kényszerrel: vagy belátva a kényszer helyességét, vagy a végsőkig tiltakozva ellene. És bármi módon is jönnek, mindőjük meaje'-’tzi: — Jó. jó. én itt vagyok. De hol vannak a többiek, akiknek szintéit itt lenne a helyük? , * Azt mondják, az alkoholelvonó szakrendelés adatai nem tükrözik híven a valóságot. mert nem annyi az alkoholista, amennyi a szakrendelésen megjelenik. Nem a zugivókra gondolunk itt. hanem, azokra, akiket nem mernek feljelenteni a feleigenlés ségek, inkább hazavonszolják a magatehetetlen embert, takargatják, palástolják a szégyent. tűrik a fizetést elmulató ember garázdaságát, csakhogy: Jaj. a falu meg na tudja! Pedig tudja. A szomszédok is, az ismerősök is. Csakhogy rendkívül szűk azoknak a köre, akik illetékesek az iszákos ember feljelentésében, s kérjék az alkoholelvonó szakrendelésre való beutalását. Az alkoholizmus ellen az egész társadalom küzdjön — ez így helyes. S vajon nem lenne-e helyes ezt a bizonyos illetékességeit is társadalmiszintre emelni? * : A kényszeritett elvonások az orvosok legnehezebb esetei. Nem is gondolnak rá, hogy szakítsanak a szesszel, ezért hát minden trükköt megjátszanak, csakhogy kibújjanak a kezelés alól. — Hónapok óta számhoz sem emeltem a poharat — mondiák angyali ártatlansággal, És szilárdan, nyíltan állják az orvos tekintetét, a világért sem jönnének zavarba. Pedig megérkezett már az üzemi vélemény, ami szerint nem sokat ér nála az elvonás, hiszen tegnap is részeg volt. A jellembeli fogyatékosság is az alkohol müve. Talán súlyosabb következmény a krónikus avomorhurutnál. hörghurutnál, májbetegségnél, amelyek alapián a rendelő intézetekben rendszerint nyilvántartják az alkoholistákat. Hol az a rendelőintézeti or- éos. ei-inek jutna ideje arra. hogy utánajárjon: ezek a szervi bajok nem az alkoholizmus következményei? Ehhez kiterjedt aondozónői hálózat. rendszeres ellenőrzés kellene. * D r. Hidasi József cm személyben főorvosa az Ideasaját gondozó Intézetnek, a De» toxikáló Intézetnek és az alkoholelvonó szakrendelésnek. — A legnagyobb gondot ez utóbbi okozza nekünk — vélekedik. — Mert ha nincs meg a szándék, mi édes keveset tehetünk, ezt akár statisztikai adate^kal is bizonyíthatnám. Most inkább eav érdekes példát említek. Egy alkalommal mearomlgtt az Aphomorfin injekciónk — ez okozza az erős rosszallóiét, s ilyen állapotban kell elfogyasztaniuk a betegeknek megszokott italukat —. kénytelen voltam ti°-ta. desztillált vizes injekciót alkalmazni. Az önkéntes elvonósok azonnal rosszul lettek, mert akartak rosszul lenni, akartak megundoroni a szesztől, a kényszereseknek meg sem kottyant az injekció. íme a jószándék ereje, arra is képes. hogy reflexet fejlesszen ki az emberben. * Bűvös kör. A férj alkoholista. a feleség idegbeteg. A feleség idegbeteg, mert a féri elissza a keresetét, nem tudia avermekeit eltartani, s a férj talán még többet iszik, évven mert felesége idegbeteg. Bűvös kör ez. Lehet-e egyáltalán kilépni belőle, vany véglegesen elhibázottak ezek az életek? — Van meaoldás — mondja dr. Hidas• József. — Egyetlen kiutat ismerek, az alkoholisták munkaterápiáiét. Itt állandó felügyelet alatt lennének. dolgozniuk kell. a család tehát pénzt kap. S talán egy év elegendő arra is. hogy val e-a einest vál.tnwnn az emőor, unv tudom, a mun- katern-\id.S intézet 7 éfnsizéefif _ mint jogos iaényt elfogadták. Az alkoholista saját igenlése a jóra. összekapcsolva a társadalom igenlésével. Csak így ér valamit a harc. Szendi Márta NŰGRAD n 1969. december 14., vasárnap 5 Tibort. Megütötte, hogy kiLí asím Nem maradnak
