Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-07 / 284. szám

Közel-keleti események Harci cselekmények — Elénk diplomáciai tevékenység a viszály elsimítására — Szaúd-Arabia közleménye Kairóban hivatalosan beje­lentették, hogy szombaton egyiptomi és izraeli hadifog­lyok cseréjére kerül sor a Szuezi-csatománál. A fogoly­csere két izraeli pilótát érint; nem ismeretes, hogy az izraeli hatóságok hány egyiptomi ha­difoglyot bocsátanak szabadon. Az Ai Ahram szombati szá­ma a pénteki harci cselekmé­nyekről beszámolva megálla­pítja, hogy a nap folyamán az izraeli légierő kötelékei három — meglehetősen sikertelen — támadást intéztek az EAK ál­lásai ellen. A kalandorakciók­ért az izraeli agresszorok négy harci repülőgépük elvesztésé­vel fizettek. Az egyiptomi lég­elhárító ütegek zárótüze arra kényszerítette a támadó gépe­ket, hogy bombaterhük nagy­részét a Szuezi-csatomába dobják; az egyiptomi állások fölé csak igen nagy magasság­ban tudtak berepülni, így vak­tában intézett támadásaik lé­nyeges károkat nem okoztak. ★ Az arab világban széles körű diplomáciai tevékenység bon­takozott ki az izraeli agresszi­óval szembeni arab egység megteremtésének és az Szaúd- Arábia—Dél-jemeni Köztársa­ság között kirobbant viszály elsimítására Az élénk diplomáciai tevé­kenység célja a december 20- ra tervezett rabati csúcstalál­kozó megfelelő előkészítése is. Hasszán Szabri El Kholi, Nasszer elnök személyes meg­bízottja Damaszkuszban tett látogatása után péntek este Beirutba utazott. Damaszkusz­ban Atasszi, szíriai elnök át­nyújtotta Nasszer személyes üzenetét. * El Kholi Bejrut után Bag­dadba utazik, ahol az iraki vezetőkkel tárgyal. Ammani jelentések szerint Rifai jordániai külügyminisz­ter szombaton Szaúd-Arábiába érkezik, ahol a Dél-jemeni Köztársasággal fennálló ellen­tétek rendezéséről tárgyal. * Szaúd-Arábia közleményben jelentette be, hogy Szaúd-Ará­bia fegyveres erőinek győzel­mével véget ért a De Wadeia- oázis kapcsán kirobbant fegy­veres határkonfliktus. A köz­lemény a Dél-jemeni Köztár­saságot „agresszomak” minő­siti és súlyos dél-jemeni vesz­teségekről számol be. A dél-vietnami bábkormány elutasította a DNFF tűzszüneti javaslatát Thieu, a dél-vietnami báb­kormány elnöke szombaton visszautasította a DNFF há­romnapos karácsonyi tűz­szünetre vonatkozó javasla­tát. Thieu azzal vádolta a parti­zánokat, hogy a tűzszünetet amúgy is megsértenék, és „ártatlan emberek megölésé­re” használnák fel. Kijelen­tette, hogy Saigon a maga részéről ragaszkodik a 24 órára bejelentett tűzszünethez. B—52-es amerikai nehéz­bombázók pénteken este és szombaton hajnalban hét be­vetésben támadták a kambod­zsai • határ közelében a parti­zánok feltételezett állásait és íegyverraktárait — jelentette be az amerikai expedíciós hadtest saigoni parancsnoksá­ga. / Saigontól nyugatra a parti­zánok aknavető-támadást in­téztek Moc Hoa ellen. Az üt­közetben két dél-vietnami katona életét vesztette, négy megsebesült. Tai Ninh körzetében az amerikai gyalogság három se­besültet vesztett a partizá­nokkal vivott tűzharcban. William Calley főhadnagyot, a My Lai-i tömeggyilkosság főszereplőjét pénteken kihall­gatták a Pentagonban. Cal- ley-nak a háromórás kihallga­táson tett vallomásáról nem szivárogtak ki részletek. Packard amerikai hadügy­miniszter pénteken kijelen­tette, hogy a „háború vietna- mizálásának programja” biz­tatóan halad. Azt állította, hogy ez lehetővé teszi továb­bi amerikai egységek kivoná­Kambodzsa állandó ENSZ- képviselője tájékoztatta a Biztonsági Tanácsot arról, hogy az október 6—november 2. közötti időszakban az Egyesült Államok fegyveres erői és a dél-vietnami báb­hadsereg 32 alkalommal sér­tette meg az ország határait. Az akciók során két kam­bodzsai állampolgár életét vesztette, kilencen megsebe­sültek. Rózsa Ferenc-díjak Szombaton a Magyar Sajtó Házában rendezett ünnepségen adták át a magyar sajtó nap­ja alkalmából a Rózsa Ferenc- díjakat. Barcs Sándornak, a MUOSZ elnökének, az MTI vezérigaz­gatójának üdvözlő szavai után dr. Orbán László, a művelő­désügyi miniszter első helyet­tese mondott ünnepi beszédet. Ezt követően átnyújtotta a kitüntetéseket. A Rózsa Fe- renc-dij I. fokozatát Lukács László, a Népszabadság rovat­vezetője és Megyeri Károly, a Televízió aktuális és politikai főosztályának főszerkesztője, a Rózsa Ferenc-díj II. fokozatát Ipper Pál, a Rádió politikai adások főszerkesztősógének szerkesztője, Ordas Nándor, a Keletmagyarország főszer­kesztője és Réti Ervin, az Esti Hírlap rovatvezetője, a Rózsa Ferenc-díj III. fokozatát Bá­nyász Béla, a Fejér megyei Hírlap rovatvezetője, Lukács Mária, a Népszava főmunika- társa és Várhelyi Tamás, a Delta főszerkesztője kapta. Nem módosul a brit politika Maurice Foley, a brit kül­ügyi és nemzetközösségügyi minisztérium parlamenti ál­lamtitkára szombaton találko­zott Gowon tábornokkal, a nigériai szövetségi kormány elnökével. A megbeszélésekről kiadott közös közlemény szerint a brit diplomata és a nigériai vezető a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről tanácsko­zott. További megbeszélések há­rom területet érintenek; a katonai helyzetet, a békéltető Palesztinái akció A palesztinai fegyveres harc parancsnoksága Am- manban bejelentette, hogy a Palesztinai Népi Felszabadí­tási Front egységei szombat­ra virradó éjjel egyidejű támadást intéztek a Maszada, az Asdod Ykub és a Sear Hagolan nevű izraeli katonai települések ellen. Áremelkedések Ausztriában tárgyalásokat, valamint a Ni­gériának, illetve Biafrának szállítandó segély kérdését. Lord Carrington, a brit fel­sőház konzervatív csoportjának vezetője, aki pénteken érkezett Biafrába háromnapos látoga­tásra, tárgyal majd Ojukwu ez­redessel és más helyi vezetők­kel is. Biafrai körökben a brit dip­lomata látogatását úgy tekin­tik, hogy az nem jelent módo­sulást a konfliktust illetően Nagy-Britannia eddigi politi­kájában. Az összesen 90 percig tartó akciók során a palesztinai egységek öt katonai járművet és számos tüzérségi fegyvert megsemmisítettek. Az izraeli fél emberéletben súlyos vesz­teségeket szenvedett. A szóvivő szerint a partizá­nok közül ketten sebesültek üteg, egyikük állapota súlyos. Nézeteltérések légkörében A német ifjú szocialisták és ez SPD vezetősége komoly né­zeteltéréseinek légkörében kez­dődött meg Münchenben az if­jú szocialisták országos kong­resszusa. A kongresszus, amelynek mintegy 200 résztve­vője van, három napig tart. A részvevők határozottan törölték a napirendről Wisi- nek, az SPD országos ügyveze­tőjének beszámolóját, és nem voltak hajlandók meghallgatni a szervezetük elnökének be­számolóját sem. A kongresszuson határozatot terjesztettek elő, amely köve­teli, hogy az NSZK kormánya tiltakozzék az Egyesült Álla­mok vietnami háborús bűnei ellen. A határozat hangsúlyoz­za, hogy az Egyesült Államok csak szóban törekszik „Dél-Ke- let-Ázsiában a demokrácia vé­delmére”, de valójában ez csak indokul szolgál neki az impe­rialista háború folytatására. A határozat követeli az amerikai csapatok kivonását • Dél-Viet- namból, valamint azt, hogy a szövetségi kormány szüntesse be a saigoni rezsimnek nyúj­tott anyagi támogatást és dip- lomáciailag ismerje el a VDK-l és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormá­nyát. CsomagferV Az olasz szenátus pénteken este jóváhagyta az Alto Adige-i körzet (olasz dél-tirol) politikai jövőjét rendező csomagtervet, amelyet az olasz és az osztrák külügyminiszter néhány nap­nál ezelőtt írt alá. A csomag­terv az eddiginél nagyobb au­tonómiát ad Alto Adlge né­met ajkú lakosságának. Az osztrák állami árbizott­ság a szombatra virradó éj­szaka hosszú vita után engedé­lyezte a legfontosabb tömegfo­gyasztási élelmiszerek árának emelését. Hétfőtől kezdve drá­gább lesz Ausztriában a ke­nyér, a liszt, a búzadara és a vaj. Csak a tej drágulását akadályozta meg a bizottság. Hozzájárult azonban több tej­termék áremeléséhez. Az egy­kilós bamakenyér új ára 6 schilling 10 groschen, (eddig: 3.80'. a liszt 3.90 (5,85), a bú­zadara ti,20 (6,15), tíz deka vaj új ára: 4 schilling 20 groschen (eddig 4 schilling volt). A vaj sokkal nagyobb arányú leple­zett drágulását hozza majd magával egy 5 schilling 20 groschenbe kerülő új vajfajta engedélyezése. A géppel készí­tett zsemle kivételével drá­gább lett valamennyi kézzel formázott péksütemény is. A bécsi munkáskamara szombaton élesen tiltakozott amiatt, hogy a kormány ezt a „karácsonyi ajándékot” nyújt­ja át a lakosságnak. Az oszt­rák közvélemény és a sajtó nagy része megdöbbenéssel kommentálja az áremelést. 2 NÓGRÁD - 1969. december 7., vasárnap EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Moszkvai üzenet — NATO-válasz — Brit belépés és „fuvarlevél“ — Ismét a négy nagy — Peking és Helsinki Az elmúlt napok legneveze­tesebb eseménye, a hét szo­cialista ország párt- és állami vezetőinek december 3—4-i moszkvai tanácskozása hosz- szú távon befolyásolja mind az európai, mind a világhelyze­tet. Ezen a találkozón a béke és a nemzetközi biztonság megerősítésével összefüggő problémák széles köréről ta­nácskoztak, s az eszmecsere középpontjába az európai biztonság problémakörét ál­lították. Az értekezletről ki­adott közlemény már azért is óriási izgalmat keltett világ­szerte, mert megelőzte, s ez­zel óhatatlanul is befolyásolta az ugyanebben az időpontban Brüsszelben ülésező NATO miniszteri tanács határozat- hozatalát. Röviden úgy jellemezhet­jük a moszkvai tanácskozás eredményét, hogy a szocialis­ta országok felelős párt- és állami vezetői megerősítették a „nyitott kapu” politikáját, országaiknak a budapesti felhívásban javasolt európai biztonsági értekezletről val­lott. álláspontját, még széle­sebbre nyitották az értekez­let mielőbbi eredményes elő­készítésének a lehetőségeit. Kétségtelen, hogy Nyugat- Európa több országában erő­södnek az olyan reálpolitikai- tendenciák, amelyek, ha ki­bontakoznak, konstruktívan járulhatnak hozzá egy intéz­ményes európai biztonsági rendszer létrehozásához. Ezek a tendenciák ma már annyira jelentékenyek, hogy azokat a NATO-tanácskozá- son „ellengőzt” adó angol­szász politikusok sem hagy­hatták figyelmen kívül. A brüsszeli NATO-értekezleten — egy sor ka tonai kérdés mellett — az állt a vita kö­zéppontjában, hogy milyen érdemleges választ adjanak az európai biztonsági értekez­letet kezdeményező budapes­ti felhívásra —, a csütörtök este nyilvánosságra hozott moszkvai nyilatkozat kétség­telenül a reálpoli tikai ten­denciákat erősítette Brüsz- szelben is. Mindezek a tényezők együt­tesen járultak hozzá, hogy a NATO miniszteri tanácsa végeredményben kompro­misszumos nyilatkozatot fo­gadott el, amely kénytelen fi­gyelembe venni az európai problémák rendezését szolgá­ló törekvéseket, de ugyanak­kor azt mutatja, hogy a ve­zető NATO-országok időhú­zásra rendezkednek be: sze­retnék mindaddig elhalaszta­ni a harminc európai állam közös tanácskozását, amíg csak lehetséges. A NATO miniszteri taná­csának brüsszeli értekezleté­re a résztvevők legtöbbje egyenesen Hágából, a Közös Piac csúcsértekezletéről ér­kezett. A hosszadalmas brüsszeli vitákban bizonyára annak is szerepe volt, hogy több nyugat-európai kormány között az ellentétek már Há­gában kiéleződtek. Ezt a há­gai kompromisszum nem ta­karhatja el. Miről volt szó a közös pia­ci csúcstalálkozón? Két, esz­tendők óta húzódó probléma rendezésére vállalkoztak a résztvevők, egyesek közülük azzal a valósággal ultimá­tumszerű igénnyel, hogy meg­oldás nélkül nem térnek ha­za. Az egyik a britek közös piaci felvétele, a másik az agrár-finanszírozási rendszer életbe léptetése. A magukat nagyon erősek­nek érző nyugatnémetek úgy gondolták, hogy Franciaor­szág meggyengült gazdasági és politikai helyzete lehetővé teszi számukra a saját felté­teleik diktálását. Brandt ki­jelentette, hogy nem tér ha­za a konferenciáról, amíg ott nem fogadtak el konkrét ha­táridőt az angol csatlakozási tárgyalások megkezdéséről. A franciák — akik a De Gaulle- i évtizedben sorompót állítot­tak Anglia belépése elé — azt remélték: ha valamit en­gednek az angolok befogadá­sa ügyében, cserébe meg­kapják a mezőgazdasági ter­mékeik elhelyezése szempont­jából létfontosságú „fuvarle­veleket”, vagyis a számukra kedvező agrármegegyezést. Ki győzött, Pompidou vagy Brandt? Tulajdonképpen egyikük sem. Az elkeseredett viták eredményeként létrejött kompromisszum csak szépség- flastrom, amely alatt tovább feszülnek a mindössze homá­lyos ígéretekkel lecsendesftett ellentétek. Igaz, elfogadták Pompidou hatpontos elvi prog­ramját a Közös Piac tovább­fejlesztésére, de ezek nem érintik a leglényegesebb kér­déseket. Brandt nem kapta meg az angol csatlakozási tárgyalások határidejét, az értekezlet ehelyett fél évben szabott meg egy előkészítő szakaszt, amelynek során a Hatoknak tisztázniuk kellene az Angliával szemben tá­masztott feltételeket, s ami a legfontosabb, közös álláspont­jukat. Franciaország is csak ígéretet kapott arra, hogy partnerei az év végéig tető alá hozzák az agrár-finanszí­rozási rendszert, de azokat a továbbiakban — határidők nélkül — a hat ország parla­mentjeinek kell ratifikálniuk. A hosszú idő óta rendsze­resen napirenden szereplő nemzetközi problémák között a legnagyobb élénkséget a hé­ten a közel-keleti kérdésben tapasztalhattuk. A Szovjet­unió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaor­szág ENSZ-nagyköveteinek részvételével újra kezdődtek a közel-keleti helyzet rende­zéséről korábban megszakadt négyhatalmi tárgyalások. Em­lékezetes, hogy az első négy­hatalmi megbeszélést az idén áprilisban tartották, de 15 munkaülés után berekesztet­ték azzal, hogy lehetőséget adnak a Szovjetunió és az Egyesült Államok között két- hatalml megbeszélésekre, vagyis arra, hogy a két nagy­hatalom próbálja meg áthi­dalni az álláspontja közötti különbséget. Végül hadd említsük meg, hogy a héten is folytatódtak azok a fontos nemzetközi tárgyalá­sok, amelyektől oly sokat vár a világ: a szovjet—kínai ha­tárügyi tárgyalás Pekingben és a szovjet—amerikai elő­készítő értekezlet a stratégiai fegyverek korlátozásáról Hel­sinkiben. E tárgyalások egyi­kéről sem szivárognak ki in­formációk, ami arra mutat, hogy a felek nem akarnak külső, propagandisztikus té­nyezőket bevonni, valóban érdemben tárgyalnak az ille­tő országokkal — s a problé­mák horderejét tekintve —. az egész nemzetközi életet érintő fontos kérdésekről. Búcsú Worosilovtól Moszkvában szombaton ka­tonai gyászpompával búcsúz­tatták Kliihent Jefremovics Vorosilovot, Lenin hű tanít­ványát és harcostársát, a kivá­ló katonai vezetőt és .állam­férfit az SZKP Központi Bi­zottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének tagját, a Szovjetunió marsallját. Az ünnepélyes gyászszertar­tás magyar idő szerint ponto­san fél 12 órakor kezdődött. Moszkva szívében megállt a forgalom, s a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokából méltóságteljes lassúsággal megindult a gyászolók mene­te a Vörös tér felé, a Kreml falához, ahol a forradalom hősei, a lenini gárda tagjai, a szovjet párt és állam ki­magasló személyiségei nyug­szanak. Katonai díszőrség kíséreté­ben, gyászzene hangjai mel­lett, páncélkocsi vontatta ágyútalpon haladt a fekete drapériákkal és virágokkal ékesített koporsó. Mögötte lépdelt a hozzátartozók, ba? rátok, harcostársak gyászru­hás csoportja, a gyászolók végtelen sora. Az út két ol­dalán eleven falat alkotva, megrendült moszkvaiak bú­csúztak a hű leninistától, a nép igaz fiától. Röviddel 12 óra után ért a menet a gyásznagygyűlés színhelyére, a Vörös térre. A Lenin Mauzóleum mellvédjén foglalt helyet Leonyid Brezs- nyev, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára, Alek- szej Koszigin, az SZKP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Nyi- kolaj Podgornij, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának elnöke, valamint a szovjet párt és állam más vezetői. Itt voltak a temetés­re érkezett külföldi küldött­ségek is. Hazánkat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter és Szip­ka József moszkvai magyar nagykövet képviselte. A Len­gyel Népköztársaság nevében Marian Spychalski marsall, az Államtanács elnöke tisztel­gett Vorosilov emléke előtt. A gyásznagygyűlés első szó­noka Nyikolaj Podgornij, a temetés megszervezésére ala­kult bizottság elnöke volt. Méltatva Kliment Jefremovics Vorosilov életútját, emlékez­tetett arra, hogy az elhúnyt tevékenyen részt vett áz 1917- es októberi forradalomban, egyik kimagasló szervezője volt a Vörös Hadseregnek. Luganszk gyászoló lakosai­nak nevében a szülőváros képviselője, Kazacsenko mon­dott megható búcsúszavakat. Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke és Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi mi­niszter, akik részt vettek Kli­ment Jefremovics Vorosilov te­metésén szombaton hazautaz­tak a szovjet fővárosból. Moszkva vnukovói repülőte rén a magyar küldöttséget Mi hail Hasznov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé gének elnökhelyettese és Mi­hail Georgadze, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének titkára, valamint más hivatalos személyek búcsúz­tatták. RészvédátogatáNok a Szovjetunió nagykövetségen A Szovjetunió budapesti nagykövetségét ezekben a na­pokban intézmények, vállala­tok, gyárak és üzemek népes küldöttségei keresték fel, hogy részvétüket és együttér­zésüket tolmácsolják Kliment Jefremovics Vorosilov mar­sallnak, az SZKP KB tagjá­nak, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége tagjá­nak, a Szovjetunió kétszeres hősének, a magyar nép nagy barátjának elhunyta miatt A Szovjetunió budapesti nagykövetségére az ország minden részéből érkeztek tá­viratok és levelek, amelyek­ben a magyar dolgozók, a tár­sadalmi szervezetek őszinte együttérzésüket fejezik ki és osztoznak a Szovjetunió né­pének gyászával Vorosilov marsall elhunyta fölött.

Next

/
Thumbnails
Contents