Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-31 / 302. szám

Pillanatkép a Salgótarjáni öblösüveggyárból. A finomcsiszo'óból kikerülő szebbnél szebb üvegtermékeket meg tovább tisztítják a fényező műhelyben

új módon

Mostoha körülmények kö- javaslatok összegezne és eiő- aött. gazdálkodnak a karancs- adója. Legközelebb küldöttsági Egyesült Eró Tsz-ben. gyűlés elé kerülnek a húszon - Három község határában — négy fontos kérdésre adott Ságújfalun, Szalmatercsen és válaszok és csak azután vi- Karancsságon — küzdenek a szik a közgyűlés elé, ahol még

nagyobb termésátlagokért, keresik a módját az önköltség csökkentésének. Gondot okoznak a nagyobb lejtőjű hegyek, a változékony talajviszonyok, az ipar vonzó hatása miatt tapasztalható munkaerőhiány, és sok pénzt visznek el a nagyarányú beruházások, amelyeket elsősorban a szakosított állattenyésztő telep létrehozása követel meg. Sokat jelent viszont az állami támogatás, amit részben az építkezések, részben az áruértékesítések után kapnak.

Karancsságon azonban nem

fiadnak meg a nehézségektől, hanem évről évre keresik a fejlődés lehetőségeit, többnyire meg is találják a rugalmas előrehaladás módozatait. Az idén különösen érdekes és ötletes kezdeményezéssel lepték meg a gazdaság vezetői a szövetkezetét, ami azért is figyelmet érdemel, mert ezúttal a tsz-demokráciát igyekeznek anyagi erővé átalakítani. Ama törekszenek ugyanis, hogy mind a tsz-tagokat, mind a vezetőket bevonják a gazdasági és pénzügyi tervek elkészítésének munkájába. Ötleteket, konkrét javaslatokat, várnak a szakvezetőkön kívül a tagság megbízottadtól is

A kezdeményezés megvalósítása érdekében huszonnégy kérdésre kértek választ. A kérdések közt ilyeneket találunk: „Mi az oka, hogy reszortjának éves tervét nem sikerült — vágy sikerült megvalósítani? ... Miben kéri a vezetőség és közgyűlés segítségét? .. Hogyan értékeli a jelenlegi jövedelemelosztási formát? ... Milyen termelési módszerrel lehetne csökkentemindig mód nyílik arra, hogy az 1970-es gazdasági és pénzügyi terven a hatékonyság érdekében módosítsanak.

Néhány javaslat máris elhangzott és elnyerte a vezetőség tetszését. Így például megértésre talált az a javaslat, hogy a tervszámok semmi esetre sem csökkenhetnek az 1969-es tényszámok alá, legalább annyit kell termelni 1970-ben, mint az előző évben. Ennek érdekében a gondokkal küzdő területeken és brigádoknak máris szakmai tanácsokkal és egyéb operatív intézkedésekkel szolgáltak, s biztosítani óhajtják a legmesszebbmenőbb segítséget. A tehenek tejhozamát, amely 1969-beai 2100 liter

volt, legalább 2300 literre óhajtják emelni, s ennek érdekében máris határozat született pillangósok telepítéséről, a zöld futószalag megteremtéséről. Tehát az állattenyésztés eredménye érdekében a növénytermesztés javítani óhajt a takarmányok minőségén.

Javaslat hangzott el a tsz- vezetés szervezeti megváltoztatására: a régi üzemegység szerinti elhatárolás helyett kérik. hogy a területi elvek mellőzésével központi, szakágazati irányítást valósítsanak meg. Ezt több érvvel is alátámasztották. Lehetővé teszi a szakemberek specializálódását és a szakember-garnitúra hatékonyabb kihasználását. Közelebb kerülnek a vezetők a tsz-tagokhoz, mert a szakvezetőnek nagyobb lehetősége nyílik a maga reszortjában való elmélyülésre. A

191 százalék

Ennyire teljesítette tervét — már ami a saját termelésű áruk eladását illeti — az Utasellátó Vállalat 210-es szá. rhú, balassagyarmati üzemegysége

Ez a számadat csattanós válasz azokra az „észrevételekre”, melyek szerint az utasellátó pavilonjaiban a tervet nem az eladószemélyzet, hanem a sört, fröccsöt, féldecit fogyasztó vendégek teljesítik.

A balassagyarmati autóbuszállomás mellett üzemelő pavilon ezzel a 191 százalékkal első lett Komárom, Pest és Nógrád megye egységei között. A saját készítésű áruk: szendvicsek, kolbászféleségek, cukrászsütemények, feketekávé nagy mennyiségű eladása — volt olyan nap, hogy félezer ■ Szendvicset készítettek el — jelenti a vállalatnak a tulajdonképpeni nyereséget. Pulay Lászióné, az üzemegység vezetője boldogan vette át az elsőségért járó pénzjutalmat, és örömmel újságolta, hogy nemcsak a saját termelésű áruk eladásával állnak jól: éves tervüket, mely meghaladja az egymillió forintot, előreláthatólag 130—140 százalékra teljesítik. Mikor a reggel hattól este nyolcig nyitvatartó pavilon vezetőjét gondjairól kérdeztük, a létszámhiányt említette. Most, hogy a váróteremben levő fülkét is megkapták, kevés a négytagú személyzet.

Az 1968 áprilisában megnyílt pavilon hónapról hónapra nagyobb forgalmat bonyolít le, s ami egy utasellátó üzemegységnél szokatlan:

törzsközönséget alakított ki. Még a kórház környékéről is jönnek ide feketét inni a vendégek.

Ez a hízelgő tény a gyors és udvarias kiszolgálásnak köszönhető, s még valaminek: annak, hogy itt a vevőt sohasem károsítják meg, mindig szabályosan adják ki az árut.

Történelmi évtized

ÍRTA: DR. ROMANY PÁL, AZ MSZMP KB GAZDASÁGPOLITIKAI OSZTÁLYÁNAK

HELYETTES VEZETŐJE

lío’nspíól

nem egy, hanem két új számot kell megszoknunk a keltezés írásakor: 1970-et írunk, az 1960-as

évek végére értünk. Bizonyos azonban, hogy sokszor, sokféle összefüggésben emlegetik majd ezeket az 1960-as éveket politikusok és közgazdászok történészek, vagy éppen iskolások, egyszóval mindazok, akik a magyar nép alkotásainak számbavételével valamilyen módon foglalkoznak. A szó igazi értelmében mondhatjuk, hogy eseményekben gazdag

évek voltak. Erre az évtizedre esik a mező- gazdaság termelési viszonyainak forradalmi átalakulása, amit az évtized legnagyobb hazai változásának tekinthetünk.

A történelem, különösen pedig az agrár- történelem krónikásai folyamatosan összegezik, értékelik a magyar falu e nagy évtizedet. Elvégezte és bizonyára újból és újból elvégzi ezt egy-egy parasztcsalád is. S az élet rendje már olyan, hogy nem mindig esik pontosan egybe a különböző alapokon végzett értékelés. A társadalmi haladás nagy fo.yamatát ezer és ezer kis patakocska, táplálja és egymással egyesülve határozzák meg annak jellegét. A hasonlatnál maradva: a szövetkezeti mezőgazdaság nagy folyója élő valóság lett, jóllehet változik, alakul, új medret is vág magának.

Kevesen hittek 10 évvel ezelőtt abban, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás ennyi idő alatt ilyen fokra jut. Nem is volt könnyű. Közöttünk vannak — bár sajnálatosan íogyó számban — azok. akik 20—25 évvel ezelőtt a mezőgazdaság új útján az első lépéseket megtették, s azok is, akik az 1960- as évek kezdetén elhatározott csatlakozásukkal általánossá tették Magyarországon a szocialista mezőgazdaságot. Tanúk és résztvevők egyaránt meggyőződéssel állíthatják, hogy nemcsak a mezőgazdaság átalakulását jelentő nagy elhatározást foglalják magukban az 1960-as évek, hanem az azt követő nagy változásokat is. Még felsorolni is nehéz ezeket, hiszen számos társadalompolitikai, gazdasági és szervezeti változásról van szó, amelyek mind-mind ennek az elmúló évtizednek a leltárába tartoznak.

Az 1960-as évek elején még olcsó viccek visszatérő témája volt például a közös és a háztáji termelés eltérő színvonalának különbsége. Való igaz, hogy akkoriban a gondozott és a kevésbé gondozott kukorica- táblákat aszerint is meg lehetett különböztetni, hogy háztáji, avagy közös művelésű-e. Az évtized végére viszont elértük, hogy a közös, nagyüzemi termésátlagok elhagyták a régi módon elért kisüzemi hozamokat. A kukorica példájánál maradva: 1962-ben 14 mázsás volt a szövetkezetek közös gazdaságaiban a holdanként! átlagtermés és 16 mázsás a háztáji gazdaságokban. Ez a helyzet 1960- ra úgy változott, hogy a háztáji kukoricák átlagtermése nagyobb lett egy mázsával, miközben a közösben 4 mázsával nagyobb hol- danksnti szemes kukoricát takarítottak be. E változás mögött töménytelen munka, szervezés, technika, anyagi eszköz és sok más. a haladást elősegítő erőfeszítés húzódik meg.

Mezőgazdaságunk fejlődése nem volt látványos. Az 1960-as évek első felében elmaradt a mezőgazdaság teljesítménye a terv céljaitól, a jelenlegi ötéves terv feladatait pedig már meghaladja a teljesítmény. A szövetkezetek alakulásának be-fe iezese — 1961 óta — ezideig a mezőgazdasági termelése csaknem 30%-kal növekedett, azaz évi átlagban közel 3%-kai. A termelés növekedésének évi üteme azonban a második ötéves tervidőszakban — 1961—1965 között — csak 1.8% volt. Az 1960-as évek második felében ennél kétszer nagyobb lett az évi növekedés üteme, jóval meghaladja az évi 3%-os emelkedést. Soha nem látott terméshozamokat takarítottak be az utóbbi években szántóföldjeinkről, meggyorsult néhány állattenyésztési ágazat fejlődése is. így teremtődött meg a feltételé annak, hogy a szövetkezetek társadalompolitikai problémái is megváltozzanak.

szövetkezetek tekintélyt szerezzenek a faluban is, az országban is.

Noha vannak ma is alacsony jövedelmű

Í szövetkezeti gazdaságok, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy országos átlagban az egy munkanapra jutó jövedelem ez alatt az idő alatt megkétszereződött. A közös munkában töltött egy (10 órás) munkanapra jutó jövedelem 1961 ben 43 Ft volt. 1968-ban pedig 82 Ft. A jövedelmek növekedését a termelés emelkedése alapozta meg de jelentős szerepük volt azoknak az intéz kedéseknek is, amelyek a magasabb termelőárakat, a jobb gazdaságpolitikai feltételek.-;- jelentették. A korábbi években felhalmozódott hitelterhek egy részét az állam elengedte a szövetkezeteknél, s mindezeken felír a társadalmi ellátás (családi pótlék, betegségi biztosítás, stb.) színvonala is emelkedett A szövetkezeti gazdaságok pedig azon voltak, hogy tagságuk számára több munkái folyamatosabb foglalkoztatottságot, s mind ezeken keresztül rendszeresebb pénzbevételt tudjanak biztosítani.

Az említetteknél is jelentősebb az a változás, amit emberségben, gondolkodásban. V ismeretekben hozott ez az évtized. A szövi - kezcti mezőgazdaság megnyitotta az utat legjobb emberi tulajdonságok érvényesítéséhez. a tehetség, a tudás eredményeinek kibontakozásához. Megkezdődött az a folyamat, amelynek révén a mezőgazdasági műn ka is olyanná válik, amit könnyebben, kor szerű eszközökkel, vagyis emberhez méltóbban lehet elvégezni.

Mindennek alapját a párt hosszú évek óta következetesen alkalmazott agrárpolitikája teremtette meg.

Igaz, ma már kevesebben dolgoznak a mezőgazdaságban. mint amikor a szövetkezetek megalakultak. A mezőgazdasági fogiaikozá súak száma 1961 óta több mint 250 ezerre':

— 17%-kal — csökkent. Az első években tapasztalt túl gyors csökkenés ma már megváltozott, ú-j tagokat is fogadnak a szövetkezetek. Mégis az lesz a jellemző, hogy a technikai haladásnak megfelelően tovább csökken a következő években a mezőgazdaságban dolgozók száma. Ezzel egyidejűleg viszont növekszik azoknak a száma, akik gépgyárakban, vegyipari üzemekben és más munkahelyeken a mezőgazdaság számára dolgoznak. így azután a mezőgazdaság további teljesítménye mindinkább összefonódik más népgazdasági ágak munkájával.

Nem kétséges, hogy mezőgazdaságunk új fejlődési szakaszba lép a következő években A jövő építését azonban a mindennapi munka készíti elő. Számolni kell azzal is. hogy a 60-as évekről is áthúzódik jó néhány feladat a jövőre, s az elért eredményeket sem könnyű megtartani.

Az 1970 évi terv 1%-os növekedéssel számol a mezőgazdasági termelésben. Az 1969 évi kimagasló növénytermelési eredményeket ismerve ez egyáltalán nem lebecsülendő feladat. Az állattenyésztés fejlesztésének követelményei még ennél is nagyobbak. Tulajdonképpen a korszerű nagyüzemi állattartó telepek kiépítéséről van szó. Ez pedig sok befektetést kívánó, hosszan tartó folyamat Nem véletlenül hangsúlyozta legutóbbi ülésén a Központi Bizottság a nem nagyüzemi, háztáji gazdaságokban levő termelési lehetőségek jobb hasznosításának fontosságát.

Valamennyi feladat megoldásához megteremthetők a szükséges feltételek. És nemcsak a termelési feladatokhoz. Vannak teendőink

— s ez alól alig van kivétel — a szövetkezeti élet fejlesztésében, az emberekről való gondoskodásban, általában a falu haladásának elősegítésében is. Számos szövetkezeti közösségben a lehetségesnél is kevesebbet törődnek a szövetkezeteket létrehozó alapítókkal, az idős, alacsony járadékot élvező szövetkezeti parasztokkal. Más helyen a fiatalokkal való foglalkozást, szakembernevelést, az utánpótlás feladatait hanyagolják el.

«Imn lí éve« alatt megtett út országo- \e, Ciliiül! gjjjj — a gazdaságok százaiban pedig különösen — jól tanúsíthatja, hogy mire képes a szövetkezeti parasztság, milyen haladást tud elérni a mi mezőgazdaságunk. Nem kétséges, hogy a következő években még többre lesz lehetőség, ha a tapasztalatokat mindenütt jói hasznosítják és közös erővel, a szükséges felelősséggel látnak hozzá azokhoz a feladatokhoz, amelyeknek elvégzésétől saját boldogulásuk és az ország előrehaladása is nagy mértékben függ

Szivattyúgyár Rétságon

te

u

i üzem

ni az élőmunka-ráfordítást? .. Mit javasol a tervbe beépíteni a termelési költségek csökkentésére és a hozamok növelésére? ... Reszortjának 1970. évi termelését hogyan akarja gazdaságosabbá tenni?... Milyen áru és termény termelését látja gazdaságtalannak? ... Mit javasol a háztáji állomány növelése érdekében? ... Mi a véleménye a vezetés munkájáról, javasol-e szervezeti változtatást? ..

A kérdésekre adott válaszokat széles plénum tárgyalja meg és teszi hatékonyabbá javaslataival. Először a szövetkezet vezetősége vitatta neg kibővített ülésen, ahol Győri János tsz-elnök és Halász László főkönyvelő volt a

gépcsoport központosítása módot nyújt arra, hogy a gépeket komplex módon egy helyre koncentrálják, s a gépkapacitás kihasználása érdekében mellőztek az „üzemegység-féltékenységet”. önzést és részrehajlást.

Az első tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy a szövetkezet vezetősége jó! teszi, ha a tsz-tagokat, a munkacsapat- és brigád vezet őket is bevonja a tervkészítés felelősségteljes munkájába. Sok hasznos javaslathoz, véleményhez jutnak így, ráadásul a tsz-tag is komolyabban veszi felelősségét. hiszen látja, hogy a tsz valóban övé, s a vezetőség igényt tart véleményére.

Lakos György

Budapesten, nem messze a Nyugati pályaudvartól, csaknem a Váci út sarkán, a Katona József utca 3. szám alatt, lakóházak közé ékelve földszintes épület. Udvarán ösz- sze-visszaságban és hihetetlen zsúfoltságban gépek, berendezések- Ez a Szivattyú- és Gépjavító Ktsz központja. Sem az összevisszaságról, sem a zsúfoltságról nem tehetnek, kicsi a hely. nem fémek el benne. Tágasabb kellene. Terjeszkedni azon. ban nem tudnak.

Talán megváltásként is jött számukra Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának határozata: ahol most vannak, ott lakóház épül, nekik ki kell települniük.

Igenám, de hova? Kovács Andor elnökkel az élen, a vezetők keresztül-kasul utazták az országot, mint a filmesek, hol találnak megfele. lő helyszínt. Végül Rétság

tűnt a legalkalmasabbnak. Nem is elsősorban azért, mert viszonylag közel van a fővároshoz, hanem mert az ottani szervek igen kedvező, előnyös feltételeket biztosír tottak.

2100 négyzetméter alapterületen üzemcsarnokot építenek itt, a szükséges járulékos beruházásokkal, mintegy 13 millió forint költséggel- A fővárosi tanács ebből 3, az OKISZ pedig 5 milliót fedez, a többit középlejáratú bankhitelből teremtik eiő.

A Nógrád megyei Állam; Építőipari Vállalat már megkezdte a kivitelezést. A munkálatok jő ütemben haladnak. A tervek szerint az épület 1970 végére elkészül, s miután először a termelő- részleget állítják fel, ha minden jól megy. a jövő év -égén sor kerülhet a termelés megindítására is. Ehhez különböző gépek, berendezések is kellenek. Beszerzésük- j re egymillió forintot fordítanak, s jó . néhány termelőeszközt Pestről telepítenek Nóg.

rádba.

Kezdetben 100 dolgozót foglalkoztatnak, a későbbiek során a létszám 150—160 körül lesz. És a termelést érték? Évente, mintegy 30—40 millió forint. Vagyis a ráfordítást alig több, mint két esztendő alatt bruttó értékben „hozzák”S mit gyártanak majd? A rendkívül keresett, nemcsak az üzemek, hanem a lakosság által is .kedvelt SIHI szívaty- tyúkat, méghozzá újítanak is e vonatkozásban. Azt tervezik ugyanis, hogy az eddigi háromfázisú helyett egyfázisú motorral is gyártják.

Balassagyarmaton. 1968. július 1-i hatállyal — a nevében is jelzett munkák elvégzésére — Útfenntartó Költségvetési Üzem alakult. Azóta 1970 január elsejével megalakult a Balassagyarmat városi Tanács VB Városgazdálkodási Üzem.

A városgazdálkodási költségvetési üzem tevékenységi köre sokkal kiterjedtebb, mint elődjéé volt. A közterületek tisztántartása és a szemétszállítás, parkok létesítése és gondozása, valamint építőipari munkák: út, járda, vízelvezető-csatornák karbantartása és javítása, takarítás és kisebb létesítmények építése egyaránt feladatkörébe tartozik. A vásártéren levő üzem dolgozóinak létszáma 115 fő.

Bruckner József

NÓGRÁD — 1969, december 31,r szerda #