Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-29 / 300. szám

Pertain g mszemmel A napisajtó és az iskola Mások biztonságáért Köztudott, de talán nem fe­lesleges emlékeztetni arra, mily sokat köszönhettek a progresszív közoktatás-politikai törekvések es pedagógiai gon­dolatok a haladó sajtónak a felszabadulás előtt. Akkor az psztályharc frontvonalai vilá­gosabban kirajzolódtak a kul­túrpolitikában is, ezért a ha­ladó zsurnaliszta helyzete is viszonylag egyszerűbb Volt, amennyiben frontálisan kellett támadnia az uralkodó osztály egész népellenes iskolapoliti­káját, egyértelműen konzerva­tív pedagógiai koncepcióját. A felszabadulás után, ami­kor a szocialista sajtó és isko­la együttműködése került na­pirendre, a két pólus kölcsön­hatása paradox módon bonyo­lultabbá vált. Ezt a kölcsön­hatást és együttműködést a kö­zös felelősség jegyében újólag tisztázni és rendezni feltétle­nül szükséges. Az V. nevelés­ügyi kongresszus tézisei ezt az együttműködést kívánják a jö­vőben erősíteni, amikor felve­tik a kérdést: miképpen lehet­ne nevelés és újság, iskola és sajtó kapcsolatát gyümölcsö­zőbbé, kölcsönösebbé tenni? Indokolt ez a törekvés, mert a jogosult vagy éppen igazta­lan sajtóbírélat iskola és új­ság, folyóirat és pedagógus kö­zött ma is igen gyakran köl­csönös bizalmatlanságot, ál­datlan oppozíciót támaszt. Ügy vélem, a tézisek a probléma gyökerét ragadják meg, mond­ván: „...az együttműködés iránt jelenleg a legfontosabb követelmény: bizonyos alap­kérdésekben, alapelvekben és főbb célkitűzésekben azonos nézet, azonos állásfoglalás és közös nyelv.” Tisztám' kell A napisajtó és a folyóirat- irodalom dinamikusabban ós bátrabban reagál a pedagógiai valóság problémáira, mint a pedagógiai szakirodalom. Ezt a tézisek is megfogalmazzák: „... nem vagyunk elég fris­sek, mozgékonyak, aktuáli­sak.” Lehet vitatkozni arról, miképpen ós milyen feltételek közepette érvényesülhet a pe­dagógiai sajtó frissesége, ak­tualitása. A napisajtó és szak­sajtó publicitását egymáshoz mérni azonban irreális lenne. Be kell látnunk, hogy a pe­dagógiai sajtó frisseségé és aktualitása tekintetében a na­pisajtó nem versenyezhet. Nemcsak azért, mert a sajtó publicitása „nem egészen ugyanazt jelenti egy napilap és egy tudományos folyóirat számára”, hanem azért, mert a pedagógiának nemhogy napi, de nagyobb példányszámú he­ti orgánuma sincs. Vannak, akik a tézisek vitája során is úgy foglalnak állást, hogy egy nagyobb példányszámú peda­gógiai napi- vagy hetilapra nincs is szükség. De míg ilyen fórummal a pedagógia nem rendelkezik, mindaddig „a né­zetazonosság, az alapelvek egymáshoz közelítése” objektí­ve is nehézségekbe ütközik. Pedig a tézisek is jogosan íté­lik szükségesnek a „vitás vagy tévesen megvilágított kérdések sajtóbeli fölmerülésére a gyors reagálást. . . Tévedések, félre­értések helyreigazítását.” Az Elet és Irodalom hasáb­jain folyó, pedagógiai vonat isozású problémáiban hónapok óta pro és kóntra ütköznek he­lyes és téves nézetek, de ezek­re a vitákra a szaksajtó ér­demben alig reagált. Vannak akik úgy vélekednek, hogy „a sajtóban (különösen az Élet és Irodalomban) ... elhangzó súlytalanabb megjegvzéseket fölösleges észrevenni. Másrészt pl. az ÉS olyan olvasóréteg­hez szól, hogy a pedagógiai sajtó válaszait rendszerint épp azok nem olvassák, akik­nek szánták” (V. ö.: Közneve­lés, 1969 évf. 15. sz.) Az ilven labilis elvi alapállásból kiin­dulva. a könnvebb ellenállás felé keresve kiutat ..a nézet- azonosság és alapelvek egy­máshoz közelítése” szubjektíve is csorbákat szenved. Nemcsak az ÉS, de a napi­sajtó pedagógiai fogantatásé cikkeit kivétel nélkül érdemes észrevenni u szaksajtónak is. Helytelen ezeket súlytalan megjegyzéseknek tekinteni, minthogy nem egy esetben éppen súlytalanságukkal hat­nak károsan a közvéleményre. A téves adatok, megállapítá­sok Is információk, s ha ezek nyomdafestéket látnak, ezáltal súlyuk csak növekszik. A té­ves mondanivaló érvényessé­gét kétségbe vonni, ezekkel vi­tatkozni és egyben utat tömi a korszerű pedagógiai törek­véseknek egy pedagógiai napi­lap, vagy hetilap szép és idő­szerű feladata lenne. Oda kell figyelni Demokratizálódó közéletünk írott és íratlan törvényei meg­követelik, hogy a jogosult saj­tóbírálatra az érintettek oda­figyeljenek és érdemben intéz­kedjenek. Ez alól a pedagógus sem lehet kivétel. A közokta- táspolitikal-pedagógiai monda­nivalót annak társadalmi sú­lya és igaza fémjelzi, és nem az. hogy szaklapban vagy napi­sajtóban látott-e napvilágot. Ügy vélem, nem egyedül va­gyok. amikor azt mondom, hogy megyei napilapunk, a NÖGRAD az utóbbi években korrekt módon, tárgyilagosan és eléggé mérsékelten élt a sajtóbírálat jogával és köteles­ségével. amikor az Iskoláról, a pedagógusok munkájáról írt. A lapnak arra irányuló törek­vése, hogy az iskola és benne a pedagógus tekintélyét, tár­sadalmi rangját növelje, hely­zetét javítsa, munkája ered­ményeit megbecsülje, az a NÖGRAD publikációiból egy­értelműen kiolvasható. Ez a szerkesztői attitűd kétségtele­nül hozzájárult ahhoz, hogy a pedagógusoknak a lap iránt táplált bizalma egyre növek­szik, ami a pedagógus-előfize­tők számán is mérhető. Ezzel nem állítom azt. hogy a lap szakmai vonatkozású állásfog­lalásai nem szorulnak eseten­ként korrekcióra, vagy azt, hogy a lap egy-egy cikke nem pezsdít élénk vitákat pedagó­guskörökben. Nem a mundér becsületének védelmében és a döntőbíró sze­repében hozom fel példaként a „Diákoknak tilos belépni!” cí­mű cikk körül kerekedett vi­tát. Az Iskolának vagy az új­ságírónak van igaza ebben a polémiában ? Ezt kívülről meg­ítélni, az iskolai közösség és az exponált Ifjúsági klub hely­zetének fejlettségi színvonalá­nak konkrét ismerete hiányá­ban aligha lehetséges. Az új­ságíró joggal hivatkozhat ar­ra, hogy a szocialista nevelés hatásrendszer, hogy a társa­dalmi viszonyok teljességét. Lenin szavaival „a viharzó életet”, az iskola még ma sem képes a céltudatosan irányí­tott nevelési folyamatban az erkölcsi, politikai, világnézeti nevelés tapasztalati bázisaként maradéktalanul sorompóba ál­lítani. Az adott esetben azt ki­fogásolja, hogy egy jól műkö­dő iskolán kívüli közösség */ ifjúsági klub személVisé máló hatásáról az iskola le­mond. Az igazgató ugyanakkor a NÓGRÁD-ban felsorolt érvei mellett még Makarenko tekin­télyére is hivatkozhat, aki egy- helyütt leírja, hogy a kommu­na felelősségre Vonta egyik tagját azért, mert a kommuna előzetes beleegyezése nélkül elfogadta, hogy kiváló munká­ja eredményeként a városi pl- onírház jutalmul egy expedíció tagjaként északra küldje. Hogy mersz te elfogadni min­denféle kitüntetéseket ott a pionírházban, a mi megkérde­zésünk nélkül? — tették fel a kérdést a kommunérok. Es a közösség nem engedte meg. hogy ez a gyerek Murmanszk- ba utazzon, mivel éppen a kommuna zenekarában kellett muzsikálnia. Valóban „kétarcú a szécsényi igazság”? vagy a makarenkói pedagógiai logika sántít valahol? Aligha. A szocialista közösség egyik kritériuma, hogy kapcsolatban áll más közösségekkel. Minél többféle közösséggel, annál jobb. De az egyes közösségek kapcsolatait meg kell szervez­ni, tartalommal kell megtöl­teni. Nem az iskola tanulói­nak egyenként ós általában, hanem az iskola ifjúsági szer­vezetének és a községi ifjú­sági klubnak kell egymással közösségi kapcsolatokat kiépí­teni. Olyan kapcsolatokat, amelyeknek közös politikai- pedagógiai tengelye van. Nem lehet lemondon „Az ember lényege a magé valóságában a társadalmi vi­szonyok összessége” — és eb­ben az értelemben a szocialis­ta nevelés hatásrendszer. Eb­ben a hatásrendszerben, az is­kola, a család, a termelő üzem. az irodalom, a tömegkommu­nikáció és egyéb tényezők sa­ját funkciójukban éppoly fontosak, mint az ifjúsági klub. A pedagógusnak egyet­len tényező személyiség-formá­ló hatásáról sincs joga le­mondani. Ha a vitából ezt a tanulságot vonjuk le, úgy vé­lem, akkor járunk helyes úton. Iskoláink már eddig is sokat tettek azért., hogy a különbö­ző nevelési tényezők koordi­nált és mobil tényezőkké vál­janak. A megyei napisajtó e törekvésünkben az iskolákat következetesen támogatta, ré­szint a negatív jelenségek bí­rálata, de többnyire a bevált módszerek és elért eredmé­nyek publikálása útján. Az V. nevelésügyi kongresszus tézi­sei a NOGRÁD szerkesztői koncepcióját csak megerősítik. Kiss István Társadalmi munkás, munkavédelmi felügyeld NEM KÖNNYŰ és nem min­dig népszerű a társadalmi munkavédelmi felügyelők te­vékenysége. ök azok, akik örökké szolgálatban vannak, bármerre is járnak és szóvá teszik a hibákat. Ez nemcsak kötelességük, de a legtöbb úgy érzi, hivatása is. Szép munka ez. Mások biztonságáért, testi épségének védelmében emel­nek szót. amikor figyelmeztet­nek vagy jegyzőkönyveznek, ha szükségét látják. Havas Barna idestova két évtizede társadalmi munkása már a munkavédelemnek. Fő- foglalkozását tekintve ellenőr a Nógrád megyel Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat­nál. Ez a foglalkozás szőkébb területre korlátozódik, de mint szakszervezeti társadalmi mun­kavédelmi felügyelő, végered­ményben több mint 200 üzlet tartozik hozzá. Ezenkívül a régi szakszervezete, az ÉDOSZ területe és az SZMT megbízá­sa alapján, még több üzem, vállalat tartozik hozzá munka- védelmi szempontból. — Nem köti le túlságosan ez a társadalmi munka? Van tennivaló, de annyira megszoktam már, hogy elvá­laszthatatlannak tartom a má­sik munkától. Az az érzés, hogy másokért, tehet az ember, kárpótlás is — mondja. A feladatokra való felkészü­lés is állandó jellegű Havas Barnánál. Egész sor könyve van, ami a munkavédelem kérdéseivel, szabályaival fog­lalkozik. Évi tevékenységét vastag dosszié őrzi, bármikor előveheti, beszámolhat róla. A módszeresség fontos ebben a társadalmi tevékenységben és ezt nemcsak vallja, de tartja is. Ha valahova betér, mindig tudja, mire kell a legnagyobb figyelmet fordítania, mert a korábbi tapasztalatokat meg­őrzi. Húsz óv fejlődéséről a kö­vetkezőket mondta: — Az élelmiszergyártó ipar­ban jóformán a manufaktúrák­tól jutottunk el a gépesített gyártósorokig, berendezésekig. Óriási a fejlődés, annak elle­nére, hogy a kereskedelemben még igen sok az elavult, kor­szerűtlen egység Az új kor­szerű üzletekben könnyebb már az előírt szociális és mun­kavédelmi normák biztosítása, bár a legtöbb új egység mire elkészül, akkorra a fejlődéshez viszonyítva szűknek bizonyul. — AZ ÜJ GÉPEK, berende­zések nagyobb' szakértelmet kívánnak. A munkát könnyí­tik, de ugyanakkor több ve­szélyforrást is jelentenek az embereknek, tehát nagyobb fi­gyelmet igényelnek. — A mi területünkön sók a fiatal és talán a kelleténél is nagyobb a létszámmozgás. Ez szinte megköveteli az állandó és színvonalas baleset-elhárítá­si oktatást. Üzletvezetőink kö­zül egyre többen vannak, akik ezt teszjk. Az idén megerősítettük a munkavédelmi őrhálózatot és ma már minden nagyobb, több dolgozót foglalkoztató egységben tevékenykedik. Naplókkal láttuk el őket és él­nek is a lehetőséggél. Nem vé­letlen műve, hogy az utóbbi időben arányosan csökken a balesetek száma. Nálunk például több mint 600 embert foglalkoztatnak és az elmúlt félévben 11 baleset fordult elő, ami 294 nap mun­kakieséssel Járt. Nem rossz ez az arány, de nagyobb elővi­gyázatossággal a balesetek leg­nagyobb részét elkerülhették volna. Ezért keli tehát mindig figyelmeztetni azokat akiknél hibát lár az ember. — Legutóbb munkavédelmi totót is rendeztünk és hat te­litalálat és elég sok 13 talála- tos szelvény volt. Jutalmaztuk is a győzteseket. A munkavé­delmi propaganda azonban so­sem lehet elegendő, bár már akkor is érdemes vele foglal­kozni. ha csak egy balesettel kevesebb fordul elő. — Tennivaló mindig van. Sokat kell még faradni példá­ul azért, hogy mindenütt biz­tosított legyen az előírásoknak és az egyre növekvő igények­nek megfelelően a dolgozók szociális, egészségügyi ellátott­sága, a jó munka feltétele. Ez úgy javul, ahogy az üzletek rekonstrukciójára, korszerű­sítésére sor kerül. Az anyagi lehetőségek is határt szabnak, de mégis, évről évre egyre többet fordítanak munkavé­delmi célokra és ez megnyug­tató. Nekünk, ha társadalmi munkában látjuk is el a fel­adatot, mégiscsak az jelenti a legnagyobb örömet, ha keve­sebb a sérülés — mondja Ha­vas Barna. EREDETILEG a munkavé­delmi felügyelőről, mint em- berről akarjam írni. Gondjai­ról. elképzeléseiről, de végül- is a társadalmi munkájáról beszélgettünk. Ügy mondják, minden embernek van vala­milyen szenvedélye, hobbija. Nála többről van szó, úgy is mondhatnánk, hivatásává fej­lődött a munkavédelem. Amit tesz, azt másokért, embertár­saiért teszi és ezért, ha anya­gi nem is, de erkölcsi megbe­csülés jár. Rászolgált erre két évtizedes munkájával. Örökös készen létben Villamos brigádok és az időjárás Csörög a telefon. Az ügye­letes veszi a jelentést. Baj van a nagyfeszültségű vonalon. Intézkedik. A karbantartók in­dulnak az üzemzavar elhárí­tására, míg nem végeznek, áll a gép. az ember. Megbénult minden egy időre, hiszen a villamosenergia-hálózat olyan a bányák, üzemek számára, mint embernek az idegrend­A nagybátonyi gépüzem villamos részlegére hárul az a feladat, hogy ezek az üzem­Pásztói monogréf a Pásztó történetének leg­utóbbi 25 évét a községi ta­nács és a pártbizottság közö­sen kiadott monográfiában örökíti meg. A feladatot mun­kabizottság végzi, a szerkesz­tő felelősségteljes múmiáját Zeke László községi párH.it- kár és Csépány István tanács­elnök vállalta. A könyv megjelenése nagy esemény lesz Pásztón, mert a járási székhelyről ilyen átfogó jel­legű mű most, első ízben lát napvilágot. A fényképekkel gazdagon illusztrált monográ­fia hűen tükrözi a járási székhely mai, pezsgő életét. A megváltozott, megszépült ut­cák, új intézmények, egész­ségügyi létesítmények, isko­lák és az oda települő ipari üzemek fényképe és leírása már a jövőt is szimbolizálja, Az elmúlt 25 évben Pásztó nagy utat tett meg. Ahogy itt mondják. töhbet fejlődött, mint a megelőző évtizedekben együttvéve. Honismereti tevékenység Érsekvadkerten Jelentős honismereti és helytörténeti tevékenység ki­bontakozásának lehetünk ta­núi Érsekvadkerten. 1970 ja­nuár 1-től például krónikaíró csoport kezdi meg működését. Külön kutatócsoport szerve­zése is folyamatban van. A mozgalomba mind a felnőtt lakosság, mind pedig a fiata­lok bekapcsolódnak. A helyi termelőszövetkezet már ren­delkezik saját krónikával, így a községi krónikaírók a tsz krónlkafróval is szoros kap­csolatot tartanak fenn. A honismereti és helytörténeti tevékenység, amelynek helyi irányítója Nagy Zsolt Csaba művelődési otthon igazgató, illetve Légrády László körze­ti orvos, több éves program­mal rendelkezik. Eszerint ter­vezik napjaink történetének, a falu múltjának feldolgozá­sát. valamint a különböző tárgyi, néprajzi stb. emlékek gyűjtését. kg y mi III 6 - h írn m s/n wirr snitt khlo k k A RIOLEX Építőanyagipari Vállalat Vízválasztó telepéről a jövő évben is ugyanannyi salakblokk kerül ki, mint amennyit az idén termeltek, egymillió-háromszázezer da­rab. Ehhez, előreláthatólag 7—800 ezer forint értékű sa­lakot használnak majd fel. A termék egy részét belföldön értékesítik, más részét a szom­szédos, barati Csehszlovákiá­ba szállítják Mivel az idén gondot oko­zott a salakblokk kötőanyagá­nak, a cementnek a beszerzé­se. kísérleteket folytatnak, hogy a cement egy részét mi­ként tudnák mésszel helyette­síteni. zavarok lehetőleg ne okozza­nak nagyobb termeléskiesést. Hálózatuk nagy, Ménkestől Medvesig, Mátranováktól Szorospatakig vagy 15 kilo­méter 35 kilovoltos vezeték, négy nagy transzformátor­állomással. A 10 kilovoltos há­lózat több mint 100 kilométer hosszú. 50 kisebb-nagyobb transzformátorállomással. Az 5 kilovoltos föld alatti beren­dezések, aknaszállító gépek karbantartása is az ő felada­tuk a Nógrádi Szénbányák te­rületén. Sallai István üzemvezető a napi termelési gondok mellett hetenként váltakozva Ugyele­tet tart Pazdera János TMK művezetővel, és annak helyet­tesével, Popity Józseffel. Ilyen­kor nincs karácsony, húsvét, nincs ünnep a számukra, mert nem lehet tudni mikor ri­asztják őket. Két önálló vil­lanyszerelő is állandóan ké­szenlétben áll. A hálózat és a berendezések gondos ellenőrzé­se állandó, de állandó a ve­szély is, hiszen soha nem le­het tudni előre a bajról. Az idén Tiribesen két eset­ben fordult elő kábelrobba­nás. A gvors munkának kö­szönhető, hogy nem követke­zett be nagyobb termeléski­esés. Csurgón villám csapott a transzformátorba. Ugyanez tör­tént Gyula-rakodón és For- gách-aknán is. Még a tavasz- szal történt,, hogy a nagybáto­nyi szénosztályozó 640 ki­lovolt-amperes trafóállomása rejtett hiba miatt leégett. Az állami tűzoltók csak meg­feszített munkával tudták lo­kalizálni a tüzet, ami ve­szélyeztette a szomszédos osz­tályozó faberendezéseit is. Az üzemzavart rekordidő alatt, 6 órán belül elhárították a villanyszerelők. A téli zord időjárás eddig még nem okozott különösebb gondot a javítóbrigádnak. Le­het, hogy mire e sorok meg­jelennek, már túl is lesznek egy-egy üzemzavar-elhárítá­son. Tarjáni András vezette 8 tagú Gagarin-bigád felada­ta a gödörésástól a trafóállítá- sig minden. Nehezíti munkáju­kat., hogy mindig a leglehetet­lenebb helyeken, és körülmé­nyek között kell dolgozniuk. Simon Pál szocialista bri­gádja pedig szakmunkásokból áll. Ök is állandó ügyeletet tartanak, kettesével, azonkívül, hogy a szükséges javításokat végzik. Folyamatos a munka­idejük, hiszen az üzemzava­rok végleges elhárítása is csak akkor lehetséges, ha mások pi­hennek. Hogyan várják a veszélyt? Mindig felkészülve minden le­hetőségre, Örökös készenlét­ben. Nyáron ez is kellemesebb, de Ilyenkor bizony foga van az időnek. Ha menni kell, eshet az eső, hordhatja a ha­vat a szél, indulnak. Nehéz munka az övék. mégis szere­tik, megszokták már. fgy is vélekednek erről a brigádve­zetők. de Fejes József, Kozma József, Szűcs István, Szántó István, Kéri István és a többi­ek is, akik már jó néhány üzemzavar elhárításában részt vettek, és dacoltak az Idővel. B. J. r_ NÖGRAD — 1969. december 29-, hétfő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents