Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

Jól szolgálja szocialista építésünket Szerkesztőségünk kerékasz­tal beszélgetésen kérte meg Jedlicska Gyulát, a megyei pártbizottság első titkárát, Szoó Bélát, a megyei pártbi­zottság titkárát és Géczi Já­nost, a megyei tanács vb-el- nökét, hogy válaszoljanak né­hány, a közvéleményt érdeklő kérdésre. ÚJSÁGÍRÓ: Hogyan ítéli meg a megye politikai, társadalmi életeitek alakulását 1969-ben? JEDLICSKA GYULA: — A megye társadalmi, politikai élete lényegileg nem tér el az országos helyzettől, mégis, bi­zonyos sajátos vonásokkal ren­delkezik. 1969 nagyfokú poli­tikai, társadalmi megélénkülést eredményezett. Ennek külső és belső okai vannak. A külső té­nyezők, nemzetközi helyzetünk kérdései igen intenzíven fog­lalkoztatták megyénk dolgo­zóit, különösen párttagságun­kat. Mindenekelőtt a moszkvai tanácskozás sikere jelentett nagy megnyugvást a párttag­ság körében. Hasonlóan öröm­mel vették tudomásul a baráti, szomszédos Csehszlovákia po­litikai helyzetének konszolidá­cióját, amelyet az utóbbi hó­napokban a szocialista erők győzelmeként könyvelünk el. A dolgozók nagyra értékelik, hogy a szocialista erők újból nagy támadásba lendültek a világ békéjéért, az európai biz­tonságért, a háborús tűzfész­kek felszámolásáért. A szocia­lista országok — s különösen a Szovjetunió — konstruktív diplomáciai lépései nagy meg­elégedést váltanak ki megyénk lakosságában is. Politikai, társadalmi életünk jelentős megélénkülésében bel­politikai tényezők is közreját­szottak. Egyértelművé vált. hogy a politikai életben nincs szükség valamiféle új mecha­nizmusra, ellenben szükség van arra. hogy növeljük pár­tunk vezetőszerepét, fokozott politikai hatást fejtsünk ki a gazdasági életre, tökéletesítsük gazdásági, politikai tevékeny­ségünket. Pártszervezeteink szerepe növekvőben van, gaz­dasági, politikai gazdaságszer­vező és elemző tevékenységük fejlődött. Egyértelművé vált, hogy a vezetőszerep ott nő és nőhet, ahol egyben a hatáskö­rök is nőnek és ahol ezzel együtt a felelősség is növek­szik. Pártpolitikai munkánk a gazdasági élet minden rétegé­ben kiterjedőben van. A régi irányítási rendszerben elsősor­ban a termelés kérdésével fog­lalkoztunk. Tevékenységünk központjában továbbra is meg­hagytuk a termelés szféráját, mint fő területet, emellett egyre hathatósabban foglalko­zunk a forgalom, a csere, az elosztás kérdéseivel, a gazda­sági, pénzügyi szabályozók ha­tásával. Belpolitikai életünknek fő jellemzője, hogy sikeresen tel­jesítjük és hajtjuk végre pár­tunk IX. kongresszusának ha­tározatait. Hazánkban a bel­politikai helyzet nyugodt, né­pünk bízik pártunk töretlen politikájában, fejlődésünk biz­tató és reményekkel teljes. ÚJSÁGÍRÓ: Miként látja a megye gazdasági, kulturális éle­tének fejlődését, a dolgozók életkörülményeinek alakulását? JEDLICSKA GYULA: — A megye gazdasági helyzete 1969- ben igen kedvezően alakult. A korábbi években nem tapasz­talt ipari prosperitás tovább folytatódott és fokozódott. A szénbányászat visszafejleszté­se a korábbi elképzelésektől valamelyest eltér, a visszafej­lesztés üteme lassúbbodott. Pozitív hatása egyértelmű mind gazdasági, mind társa­dalmi politikai vonatkozásban. Megnyugtatóvá vált a megye foglalkoztatási helyzete. A szénbányászatból felszabadult munkaerőket sikeresen eltud­tuk helyezni más iparágakban, a jelentkező új munkaerők munkába állítása sem okozott gondot. Sikerült megoldani a Kerékasztal beszélgetés a megye vezetőivel nők foglalkoztatását, ami köz­ismerten évtizedeken keresztül problémája volt a megyének. Az új üzemek, ktsz-ek lete­lepítése ebben az évben gya­korlatilag befejeződött, Hatá­sára a megye ipari szerkezete folyamatosan átalakul. Ma már sokkal nyugodtabban nézhetünk az elkövetkezendő évek elé. Az utóbbi három év­ben mintegy 7000 új munka­helyet hoztunk létre a megyé­ben, csaknem 1600-ra tehető a termelőszövetkezeti mellék­üzemágban foglalkoztatottak száma. Ez által új helyzet és nagyobb lehetőség teremtődött arra, hogy az elkövetkezendő években lényegesen többet fog­lalkozzunk a gazdasági haté­konyság, a termelékenység, a műszaki fejlesztés kérdéseivel. Igen kedvező évet zártunk a mezőgazdaságban is. Mező- gazdasági üzemeink számotte­vően megszilárdultak, bár to­vábbra is legnagyobb gondunk a nagvszámú, rossz közgaz­dasági és természeti adottsá­gokkal rendelkező termelő- szövetkezetek megsegítése, megerősítése. Nagyarányú fel­mérő munkába kezdtünk, amelynek elvégzése után meg­tudjuk, hogy mezőgazdasá­gunkban milyen szerkezeti át­alakulásra, milyen beruházási politikára, milyen fejlesztésre van szükség ahhoz, hogy a tő­lünk nagyrészt független, ob­jektív adottságokból szárma­zó ellentmondásokat, több éves munka eredményeként fel tudjuk számolni. Ez az év kulturális életünk­ben is fejlődést hozott. Bár sokan tartottak attól, hogy a kultúra kérdései az új gazda­sági irányítás közepette hát­térbe fognak szorulni, szeren­csére ezek a jóslatok nem vál­tak valóra. Igaz, hogy ebben az évben sem sikerült az e terüle­ten meglevő, az országostól el­maradt helyzetünket felszá­molni, viszont néhány terüle­ten már elértük az országos átlagot, sőt egyes területeken túl is szárnyaltuk. A megye lakosságának élet- körülményei harmadik ötéves tervünk első négy évében igen kedvezően alakultak, a terve­zettnél lényegesen jobbak. A dolgozók reáljövedelme, re­álbére, a fogyasztás mértéke az országos átlagnak megfele­lően alakult. Ez azért jelentős, mert a megye gazdasági adott­ságai sem az iparban, sem a mezőgazdaságban nem a leg­kedvezőbbek és ennek ellené­re sikerült a dolgozók életszín­vonalát az országos átlagnak megfelelően biztosítani. Kü­lön szeretnék szólni arról, hogy életkörülményeink ala­kulásában számításba kell ven­ni mindazt, ami a lakosság kommunális ellátását biztosít­ja, javítja — a szolgáltatáso­kat. Szinte valamennyi na­gyobb településünkön, elsősor­ban a járási székhelyeken nagy­arányú fejlődés indult meg. Ma nagyon nehéz Pásztón és Szé- csényben közlekedni, mert napjainkban fektetik le azo­kat a közműveket, amelyek el­engedhetetlen feltételei a gyorsabb fejlődésnek. Lakás- építkezésünk 1969-ben is szá­mottevő, bár tudjuk, hogy az igényeket itt még közel sem vagyunk képesek kielégíteni. ÚJSÁGÍRÓ: Milyen hatással volt a reform a megyében vég­bemenő gazdasági folyamatok­ra? JEDLICSKA GYULA: — A reform mindenekelőtt azt eredményezte, hogy a korábbi műszaki-fejlesztési, termelés­centrikus szemlélet egészsége­sen kiegészült egy közgazdasá­gi, pénzügyi szemlélettel. A műszaki fejlesztés és a köz- gazdaságtan összekapcsolódása meggyorsította és javította termelésünket, amely így jobban igazodott a reális piaci szükségletekhez. Csök­kent a raktárra termelés, csökkentek a készletek. Űj tényezőkkel találkozunk a mű­szaki fejlesztésben, a gyárt­mány- és gyártásfejlesztésben. A korábbi évek szunnyadó el­képzelései felszínre törtek és a megvalósulás útján vannak. Valamelyest javult beruházási tevékenységünk is, bár tovább­ra is gond a tervszerűség meg­alapozása. a beruházások el­húzódásának és a költségek túllépésének megakadályozása, valamint az új objektumok minőségének biztosítása. Igen kedvezően alakult ipari üze­meink exportja. Űj gyártmá­nyokkal, jobb minőségű termé­kekkel jelentkeztek a külföldi piacon. Az alapvetően kedvező ha­tások mellett szólni kell né­hány hátráltató tényezőről is. Nem alakult kedvezően a mun­ka termelékenysége. Bár az egy munkaórára eső termelési érték növekedett, de az egy foglalkoztatottra jutó terme­lékenységi mutató lényegében a tavalyi szinten maradt. Eb­be nem nyugodhatunk bele. A jövő esztendőben a terme­lékenység kérdéseinek elemzé­se, a termelékenység javítása lesz a fő feladatunk. Kedve­zőtlenül alakult a munkaerő­vándorlás is, bár a gazdaság- irányítás új rendszerében .szá­mításba vettük, hogy a mun­kaerőt ott dolgoztatjuk, ahol a leghatékonyabban foglalkoz­tatható, olyan szabályozókat alkalmazunk, amelyek hatásá­ra a munkaerő mobillá válik, a munkaerő-áramlás a gazdasá­gi ésszerűség keretei közepet­te megy majd végbe. 1969 még­is néhány meglepetéssel szol­gált. Mindenekelőtt azzal, hogy a munkaerő-áramlás egy része ésszerűtlen, öncélú, gaz­daságilag káros mind az egv-n, mind az üzem, és a népgazda­ság számára. Különösen szá­mottevő ez az építőiparban, amely közismerten egyik leg­érzékenyebb területe a nép- gazdasági életnek. A hiányos­ságok ellenére nyugodtan ál­líthatjuk, hogy gazdasági me­chanizmusunk jól bevált, mint eszköz jól szolgálja szocialis­ta építésünk gyorsítását, a szocializmus teljes felépítésé­nek minél előbbi megvalósítá­sát. Bizakodva nézhetünk a jövőbe. ÚJSÁGÍRÓ: A bányászat visz- szafejlesztésóvel kapcsolatban több kormányintézkedés szü­letett. Ezek hogyan segítették a megye vezetését a gondok meg­oldásában? SZOÖ BÉLA: — A megyei vezetés előre kidolgozott fej­lesztési tervvel várta a bányá­szat visszafejlesztéséről szóló kormányintézkedést, mivel ez a probléma már 1964-ben je­lentkezett. Ezért a gyorsabb ütemű visszafejlesztés nem ért váratlanul bennünket. Előtte in­tézkedéseket tettünk, melyek során új üzemeket telepítettünk, s fejlesztettük a meglevőket. A 2006-os kormányrendelet pe­dig 800 bányász nyugdíjazását tette lehetővé. Ezt követte a politikai bizottság határozata alapján megszületett 2007-es kormányrendelet, amely pénz­ügyi és szociális vonatkozás­ban jelentős segítséget adott a megyei, benne a bányász prob­léma megoldásához. A megyei vezetés kezdettől fogva nem szűkítette le a visz- szafejlesztést csupán a bányá­szaton belüli feladatokra, ha­nem megyei szinten vizsgálta annak politikai, gazdasági és társadalmi hatását. A gyakor­lat bizonyította ennek a kon­cepciónak helyességét. Fejlesz­tési javaslatainkat a kormány által létrehozott tárcaközi bi­zottság elfogadta. A kapott tá­mogatásból 5600 fő, köztük 4600 bányász foglalkoztatásáról kell gondoskodni. A kormány döntése nagy segítséget jelent a megye vezetésének, ezért köszönetünket fejezzük ki fel­sőbb szerveinknek. ÚJSÁGÍRÓ: Milyen mérték­ben váltak be azok az iparfej­lesztési elképzelések, amelye­ket a megye politikai és gazda­sági vezetői már korábban ki­alakítottak? SZOÓ BÉLA: — Ma már el­mondhatjuk, hogy terveink megvalósítását elkezdtük. Meg tudjuk mondani, hová mehet dolgozni az elbocsátandó bá­nyász, annak felesége és a felnövő munkaerő. Mindez kedvező hatással van megyénk dolgozóinak politikai hangula­tára. Több mint tíz kisebb-na- gyobb üzem kezdte meg me­gyénkbe települését. Ez a fo­lyamat a jövő évben tovább tart. Az ide települő üzemek támogatására a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága 290 millió forintot biztosított. A települő üzemek és gyártmá­nyaik azt eredményezik, hogy a megye iparszerkezete 1975- ig jelentősen megváltozik és területi elhelyezkedése is mó­dosul. A fejlesztési terv kidol­gozásakor és megvalósításakor helyesen képviseltük a bányá­szok és a megye valamennyi dolgozójának' érdekét. ÚJSÁGÍRÓ: Az átmeneti szénigények növekedése meg­változtatja.e a visszafejlesztés alapkoncepcióját, okoz-e időel­tolódást a végrehajtásban? SZOÓ BÉLA: — Az alapkon­cepció nem változik, a vissza­fejlesztés ütemének lelassulása pedig segít abban, amit an­nakidején kértünk felsőbb szerveinktől: úgy oldjuk meg a visszafejlesztést, hogy las­súbb ütemet diktáljunk, ki­sebb legyen a negatív hatás. Ezért ne csak közgazdaságilag, hanem emberi, társadalmi ol­daláról is közelítsük meg ezt a kérdést: Az országos módosí­tás és a megyei elképzelés ta­lálkozik úgy is, hogy 1971—73- ra lépnek be teljes kapacitás­sal az új üzemek, amikor a szénbányászat visszafejleszté­sében előreláthatólag a jelen­leginél nagyobb ütemet kell diktálni. ÚJSÁGÍRÓ: Megítélése sze­rint kielégítő-e az alkalmazot­tak és műszaki beosztású dol­gozók átcsoportosítása, illetve átképzése a szénbányászatban? SZOÖ BÉLA: — Ezt a kér­dést is összefüggésében és me­gyei szinten kell vizsgálni. Reprezentatív felméréseink szerint az új üzemek 350—400 mérnököt, illetve technikust és 2000 szakmunkást igényelnek 1975-ig. Mivel ezt a problémát sem csupán bányászkérdésként fogjuk fel, megyei szinten azt vizsgáljuk, hogy a rendelkezé­sünkre álló szellemi kapacitást miképpen tudnánk ésszerűb­ben, hatékonyabban felhasz­nálni ott, ahol a legjobban ki tudják bontani képességüket. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy az igényeknek meg­felelően hol és hogyan képez­zük a szükséges műszaki és szakmunkás igényt. Megítélé­sünk szerint a bekövetkező ésszerű munkaerővándorlástól nem kell félni, ez a munka ha­tékonyságát fogja elősegíteni. ÚJSÁGÍRÓ: az elmúlt évhez képest történt-e fejlődés a ta­nácsi munka demokratizmusá­ban? GÉCZI JANOS: — A szo­cialista demokrácia fejlesztésé­re hozott megyei tanácsi hatá­rozatok, irányelvek eredmé­nyeként javult a testületi te­vékenység, a lakosság részvé­tele a helyi ügyek intézésében. A tanácsok megalapozottabb terveket dolgoztak ki, körülte­kintőbben szervezték a fej­lesztési és költségvetési célok megvalósítását. Élénkülés ta­pasztalható a tanácsok és vég­rehajtó bizottságok, az állan­dó bizottságok és tanácstagok munkájában, élénkebbek, vi- tatkozóbbak a tanácsülések, szorosabbá váltak a tanácsta­gok és választóik kapcsolatai. Ezt a folyamatot segítették elő a munka egyszerűsítését és ésszerűsítését célzó korábbi intézkedések is. Ezen az úton kell tovább haladnunk, még több kezdeményezést várunk mind a megyei, mind pedig alsóbb fokú tanácsainktól. ÚJSÁGÍRÓ: Mi atcadtlyezsa ezt a folyamatot? A megyei ap­parátus bátortalansága, a ha­táskörökhöz való ragaszkodása, vagy az alsóbb tanácsi szervek belenyugvása, a nagyobb fel­adatoktól való idegenkedése? GÉCZI JANOS: — A na­gyobbik akadály az, hogy az alsóbb tanácsi szerveinknél nincs meg a hatáskörök fo­gadásának feltétele, elsősorban személyi vonatkozásban. Egyébként járási, városi és községi tanácsaink újabb ha­tásköröket kérnek, s csak el­vétve találkozunk olyan szem­lélettel — egyes, apparátussal nem rendelkező kisebb közsé­gekben —, amelyek nem érte­nek egyet a decentralizálás! folyamattal. Ha óvatosan is, de a megyei tanács apparátusa is foglalkozik ezzel a témával. A jövő év április 1-től a jelenle­gi 5 mellett újabb 13 községi tanács, illetve szakigazgatási szerv kapja meg az elsőfokú iparhatósági jogkört: Részle­ges árellenőrzési feladatot kap­nak majd a járási, városi ta­nácsok. Legfontosabbnak a la­kosságot közvetlenül érintő építési és kereskedelmi hatás­körök leadását tartjuk. Az előbbire már ütemtervet ké­szítettek a járási tanácsok. ÚJSÁGÍRÓ: Mi Jellemzi a ta­nácsok idei fejlesztési és költ­ségvetési tevékenységét? GÉCZI JANOS: — Ez évben tovább nőtt a két tanácsi pénz­alap — fejlesztési és fenntar­tási költségvetés — összege. / fenntartásra 620, a fejlesztési- 300 milliót fordíthatunk, mintegy 25 százalékkal íöb >. mint amennyit az év elejen terveztünk. A bevételi többle­tet a tanácsi vállalatok bizto­sították. A többlet nagy részét az alsóbb tanácsoknak ju ­tattuk. A kapott pénzt elsőse - ban vízrendezésre, út- és híü- építésre, az egészségügyi és kulturális ellátás tárgyi fel­tételeinek megvalósítására for­dították. A pénz maradéktalan felhasználását az építőipari kapacitások hiánya gátolja. A következő esztendőre átvitt pénz azonban nem vész el, a jövő évi tervek realizálását se­gíti elő. ÚJSÁGÍRÓ: A korábbi elkép- Keléseknek megfelelően meny­nyiben sikerült megvalósítani a járási székhelyek fejlesztés Bét? GÉCZI JANOS: — Ez évben is tovább folytattuk a koráb­bi években megkezdett tuda­tos, tervszerű település-háló­zat fejlesztését, aminek lénye­ges része a járási székhely köz­ségek megkülönböztetett tá­mogatása. Két év alatt a három köz­ségben — Szécsény, Pásztó, Rétság — 352 lakást építettünk különböző lakásépítési konst­rukcióban. Megkezdtük a köz­művesítést, az ivóvíz- és szennyvízhálózat kiépítését. Az előbb említett helyeken a me­gyei átlagot meghaladó mér­tékben nőtt a kereskedelmi há­lózat, javult az egészségügyi és kulturális ellátás. Űj üzeme­ket telepítettek, a meglevőket bővítették. A rendelkezésre ál­ló központi fejlesztési eszkö­zök 80 százalékát a székhely községekben használják fel. ÚJSÁGÍRÓ: Hogyan fogadták • községek összevonását az érintett települések dolgozói? X tapasztalatok birtokában mi­lyen további elképzeléseik van­nak? GÉCZI JANOS: — A megyé­ben jelenleg 13 közös községi tanács működik, amelyhez 30 község tartozik. Az érintett községek lakói, a különböző tömegszervezetek és községi tanácsok egyhangúlag a kö­zös tanácsok mellett foglaltak állást, mert felismerték en­nek sok előnyét. A lakosság kérésének megfelelően, ahol lehetett, kirendeltséget szer­veztünk, másutt fogadónapot tartunk a lakosság ügyes-bajos dolgainak helybeli elintézése céljából. A jövő év márciusá­ban újabb 11 közös tanácsot hozunk létre. Élve a nagyköz- ségesítés lehetőségeivel, 1970. július 1-én nagyközségi rangra szeretnénk emelni Pásztói és Nagybátonyt, később pedig Kisterenyét, Szécsényt és Rét- ságot. ÜJSÁGÍRó: Mondana néhány szót az 1970. évi költségvetések tervezéséről? GÉCZI JANOS: — Űj fej­lesztési és költségvetési terv nem készül, csupán a megvál­tozott körülményekhez igazo­dik. Jóleső érzéssel mondha­tom, hogy az eredetileg terve­zett összegeken felül jelentős többlet pénz áll tanácsaink rendelkezésére, amelyből to­vább javíthatják a lakosság kommunális ellátását, a leg­utóbbi választásokon felmerült kérések egy részének teljesíté­sét. Hogy a jövő évi számvetés milyen lesz, az jórészt tő­lünk függ. Ha még jobban ösz- szefogunk, ha még jobban dol­gozunk, még szebbé, még job­bá formálhatjuk életünket, életkörülményeinket. Venesz Károly NÓGRÁD — 1969. december 25., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents