Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
Jól szolgálja szocialista építésünket Szerkesztőségünk kerékasztal beszélgetésen kérte meg Jedlicska Gyulát, a megyei pártbizottság első titkárát, Szoó Bélát, a megyei pártbizottság titkárát és Géczi Jánost, a megyei tanács vb-el- nökét, hogy válaszoljanak néhány, a közvéleményt érdeklő kérdésre. ÚJSÁGÍRÓ: Hogyan ítéli meg a megye politikai, társadalmi életeitek alakulását 1969-ben? JEDLICSKA GYULA: — A megye társadalmi, politikai élete lényegileg nem tér el az országos helyzettől, mégis, bizonyos sajátos vonásokkal rendelkezik. 1969 nagyfokú politikai, társadalmi megélénkülést eredményezett. Ennek külső és belső okai vannak. A külső tényezők, nemzetközi helyzetünk kérdései igen intenzíven foglalkoztatták megyénk dolgozóit, különösen párttagságunkat. Mindenekelőtt a moszkvai tanácskozás sikere jelentett nagy megnyugvást a párttagság körében. Hasonlóan örömmel vették tudomásul a baráti, szomszédos Csehszlovákia politikai helyzetének konszolidációját, amelyet az utóbbi hónapokban a szocialista erők győzelmeként könyvelünk el. A dolgozók nagyra értékelik, hogy a szocialista erők újból nagy támadásba lendültek a világ békéjéért, az európai biztonságért, a háborús tűzfészkek felszámolásáért. A szocialista országok — s különösen a Szovjetunió — konstruktív diplomáciai lépései nagy megelégedést váltanak ki megyénk lakosságában is. Politikai, társadalmi életünk jelentős megélénkülésében belpolitikai tényezők is közrejátszottak. Egyértelművé vált. hogy a politikai életben nincs szükség valamiféle új mechanizmusra, ellenben szükség van arra. hogy növeljük pártunk vezetőszerepét, fokozott politikai hatást fejtsünk ki a gazdasági életre, tökéletesítsük gazdásági, politikai tevékenységünket. Pártszervezeteink szerepe növekvőben van, gazdasági, politikai gazdaságszervező és elemző tevékenységük fejlődött. Egyértelművé vált, hogy a vezetőszerep ott nő és nőhet, ahol egyben a hatáskörök is nőnek és ahol ezzel együtt a felelősség is növekszik. Pártpolitikai munkánk a gazdasági élet minden rétegében kiterjedőben van. A régi irányítási rendszerben elsősorban a termelés kérdésével foglalkoztunk. Tevékenységünk központjában továbbra is meghagytuk a termelés szféráját, mint fő területet, emellett egyre hathatósabban foglalkozunk a forgalom, a csere, az elosztás kérdéseivel, a gazdasági, pénzügyi szabályozók hatásával. Belpolitikai életünknek fő jellemzője, hogy sikeresen teljesítjük és hajtjuk végre pártunk IX. kongresszusának határozatait. Hazánkban a belpolitikai helyzet nyugodt, népünk bízik pártunk töretlen politikájában, fejlődésünk biztató és reményekkel teljes. ÚJSÁGÍRÓ: Miként látja a megye gazdasági, kulturális életének fejlődését, a dolgozók életkörülményeinek alakulását? JEDLICSKA GYULA: — A megye gazdasági helyzete 1969- ben igen kedvezően alakult. A korábbi években nem tapasztalt ipari prosperitás tovább folytatódott és fokozódott. A szénbányászat visszafejlesztése a korábbi elképzelésektől valamelyest eltér, a visszafejlesztés üteme lassúbbodott. Pozitív hatása egyértelmű mind gazdasági, mind társadalmi politikai vonatkozásban. Megnyugtatóvá vált a megye foglalkoztatási helyzete. A szénbányászatból felszabadult munkaerőket sikeresen eltudtuk helyezni más iparágakban, a jelentkező új munkaerők munkába állítása sem okozott gondot. Sikerült megoldani a Kerékasztal beszélgetés a megye vezetőivel nők foglalkoztatását, ami közismerten évtizedeken keresztül problémája volt a megyének. Az új üzemek, ktsz-ek letelepítése ebben az évben gyakorlatilag befejeződött, Hatására a megye ipari szerkezete folyamatosan átalakul. Ma már sokkal nyugodtabban nézhetünk az elkövetkezendő évek elé. Az utóbbi három évben mintegy 7000 új munkahelyet hoztunk létre a megyében, csaknem 1600-ra tehető a termelőszövetkezeti melléküzemágban foglalkoztatottak száma. Ez által új helyzet és nagyobb lehetőség teremtődött arra, hogy az elkövetkezendő években lényegesen többet foglalkozzunk a gazdasági hatékonyság, a termelékenység, a műszaki fejlesztés kérdéseivel. Igen kedvező évet zártunk a mezőgazdaságban is. Mező- gazdasági üzemeink számottevően megszilárdultak, bár továbbra is legnagyobb gondunk a nagvszámú, rossz közgazdasági és természeti adottságokkal rendelkező termelő- szövetkezetek megsegítése, megerősítése. Nagyarányú felmérő munkába kezdtünk, amelynek elvégzése után megtudjuk, hogy mezőgazdaságunkban milyen szerkezeti átalakulásra, milyen beruházási politikára, milyen fejlesztésre van szükség ahhoz, hogy a tőlünk nagyrészt független, objektív adottságokból származó ellentmondásokat, több éves munka eredményeként fel tudjuk számolni. Ez az év kulturális életünkben is fejlődést hozott. Bár sokan tartottak attól, hogy a kultúra kérdései az új gazdasági irányítás közepette háttérbe fognak szorulni, szerencsére ezek a jóslatok nem váltak valóra. Igaz, hogy ebben az évben sem sikerült az e területen meglevő, az országostól elmaradt helyzetünket felszámolni, viszont néhány területen már elértük az országos átlagot, sőt egyes területeken túl is szárnyaltuk. A megye lakosságának élet- körülményei harmadik ötéves tervünk első négy évében igen kedvezően alakultak, a tervezettnél lényegesen jobbak. A dolgozók reáljövedelme, reálbére, a fogyasztás mértéke az országos átlagnak megfelelően alakult. Ez azért jelentős, mert a megye gazdasági adottságai sem az iparban, sem a mezőgazdaságban nem a legkedvezőbbek és ennek ellenére sikerült a dolgozók életszínvonalát az országos átlagnak megfelelően biztosítani. Külön szeretnék szólni arról, hogy életkörülményeink alakulásában számításba kell venni mindazt, ami a lakosság kommunális ellátását biztosítja, javítja — a szolgáltatásokat. Szinte valamennyi nagyobb településünkön, elsősorban a járási székhelyeken nagyarányú fejlődés indult meg. Ma nagyon nehéz Pásztón és Szé- csényben közlekedni, mert napjainkban fektetik le azokat a közműveket, amelyek elengedhetetlen feltételei a gyorsabb fejlődésnek. Lakás- építkezésünk 1969-ben is számottevő, bár tudjuk, hogy az igényeket itt még közel sem vagyunk képesek kielégíteni. ÚJSÁGÍRÓ: Milyen hatással volt a reform a megyében végbemenő gazdasági folyamatokra? JEDLICSKA GYULA: — A reform mindenekelőtt azt eredményezte, hogy a korábbi műszaki-fejlesztési, termeléscentrikus szemlélet egészségesen kiegészült egy közgazdasági, pénzügyi szemlélettel. A műszaki fejlesztés és a köz- gazdaságtan összekapcsolódása meggyorsította és javította termelésünket, amely így jobban igazodott a reális piaci szükségletekhez. Csökkent a raktárra termelés, csökkentek a készletek. Űj tényezőkkel találkozunk a műszaki fejlesztésben, a gyártmány- és gyártásfejlesztésben. A korábbi évek szunnyadó elképzelései felszínre törtek és a megvalósulás útján vannak. Valamelyest javult beruházási tevékenységünk is, bár továbbra is gond a tervszerűség megalapozása. a beruházások elhúzódásának és a költségek túllépésének megakadályozása, valamint az új objektumok minőségének biztosítása. Igen kedvezően alakult ipari üzemeink exportja. Űj gyártmányokkal, jobb minőségű termékekkel jelentkeztek a külföldi piacon. Az alapvetően kedvező hatások mellett szólni kell néhány hátráltató tényezőről is. Nem alakult kedvezően a munka termelékenysége. Bár az egy munkaórára eső termelési érték növekedett, de az egy foglalkoztatottra jutó termelékenységi mutató lényegében a tavalyi szinten maradt. Ebbe nem nyugodhatunk bele. A jövő esztendőben a termelékenység kérdéseinek elemzése, a termelékenység javítása lesz a fő feladatunk. Kedvezőtlenül alakult a munkaerővándorlás is, bár a gazdaság- irányítás új rendszerében .számításba vettük, hogy a munkaerőt ott dolgoztatjuk, ahol a leghatékonyabban foglalkoztatható, olyan szabályozókat alkalmazunk, amelyek hatására a munkaerő mobillá válik, a munkaerő-áramlás a gazdasági ésszerűség keretei közepette megy majd végbe. 1969 mégis néhány meglepetéssel szolgált. Mindenekelőtt azzal, hogy a munkaerő-áramlás egy része ésszerűtlen, öncélú, gazdaságilag káros mind az egv-n, mind az üzem, és a népgazdaság számára. Különösen számottevő ez az építőiparban, amely közismerten egyik legérzékenyebb területe a nép- gazdasági életnek. A hiányosságok ellenére nyugodtan állíthatjuk, hogy gazdasági mechanizmusunk jól bevált, mint eszköz jól szolgálja szocialista építésünk gyorsítását, a szocializmus teljes felépítésének minél előbbi megvalósítását. Bizakodva nézhetünk a jövőbe. ÚJSÁGÍRÓ: A bányászat visz- szafejlesztésóvel kapcsolatban több kormányintézkedés született. Ezek hogyan segítették a megye vezetését a gondok megoldásában? SZOÖ BÉLA: — A megyei vezetés előre kidolgozott fejlesztési tervvel várta a bányászat visszafejlesztéséről szóló kormányintézkedést, mivel ez a probléma már 1964-ben jelentkezett. Ezért a gyorsabb ütemű visszafejlesztés nem ért váratlanul bennünket. Előtte intézkedéseket tettünk, melyek során új üzemeket telepítettünk, s fejlesztettük a meglevőket. A 2006-os kormányrendelet pedig 800 bányász nyugdíjazását tette lehetővé. Ezt követte a politikai bizottság határozata alapján megszületett 2007-es kormányrendelet, amely pénzügyi és szociális vonatkozásban jelentős segítséget adott a megyei, benne a bányász probléma megoldásához. A megyei vezetés kezdettől fogva nem szűkítette le a visz- szafejlesztést csupán a bányászaton belüli feladatokra, hanem megyei szinten vizsgálta annak politikai, gazdasági és társadalmi hatását. A gyakorlat bizonyította ennek a koncepciónak helyességét. Fejlesztési javaslatainkat a kormány által létrehozott tárcaközi bizottság elfogadta. A kapott támogatásból 5600 fő, köztük 4600 bányász foglalkoztatásáról kell gondoskodni. A kormány döntése nagy segítséget jelent a megye vezetésének, ezért köszönetünket fejezzük ki felsőbb szerveinknek. ÚJSÁGÍRÓ: Milyen mértékben váltak be azok az iparfejlesztési elképzelések, amelyeket a megye politikai és gazdasági vezetői már korábban kialakítottak? SZOÓ BÉLA: — Ma már elmondhatjuk, hogy terveink megvalósítását elkezdtük. Meg tudjuk mondani, hová mehet dolgozni az elbocsátandó bányász, annak felesége és a felnövő munkaerő. Mindez kedvező hatással van megyénk dolgozóinak politikai hangulatára. Több mint tíz kisebb-na- gyobb üzem kezdte meg megyénkbe települését. Ez a folyamat a jövő évben tovább tart. Az ide települő üzemek támogatására a megyei tanács végrehajtó bizottsága 290 millió forintot biztosított. A települő üzemek és gyártmányaik azt eredményezik, hogy a megye iparszerkezete 1975- ig jelentősen megváltozik és területi elhelyezkedése is módosul. A fejlesztési terv kidolgozásakor és megvalósításakor helyesen képviseltük a bányászok és a megye valamennyi dolgozójának' érdekét. ÚJSÁGÍRÓ: Az átmeneti szénigények növekedése megváltoztatja.e a visszafejlesztés alapkoncepcióját, okoz-e időeltolódást a végrehajtásban? SZOÓ BÉLA: — Az alapkoncepció nem változik, a visszafejlesztés ütemének lelassulása pedig segít abban, amit annakidején kértünk felsőbb szerveinktől: úgy oldjuk meg a visszafejlesztést, hogy lassúbb ütemet diktáljunk, kisebb legyen a negatív hatás. Ezért ne csak közgazdaságilag, hanem emberi, társadalmi oldaláról is közelítsük meg ezt a kérdést: Az országos módosítás és a megyei elképzelés találkozik úgy is, hogy 1971—73- ra lépnek be teljes kapacitással az új üzemek, amikor a szénbányászat visszafejlesztésében előreláthatólag a jelenleginél nagyobb ütemet kell diktálni. ÚJSÁGÍRÓ: Megítélése szerint kielégítő-e az alkalmazottak és műszaki beosztású dolgozók átcsoportosítása, illetve átképzése a szénbányászatban? SZOÖ BÉLA: — Ezt a kérdést is összefüggésében és megyei szinten kell vizsgálni. Reprezentatív felméréseink szerint az új üzemek 350—400 mérnököt, illetve technikust és 2000 szakmunkást igényelnek 1975-ig. Mivel ezt a problémát sem csupán bányászkérdésként fogjuk fel, megyei szinten azt vizsgáljuk, hogy a rendelkezésünkre álló szellemi kapacitást miképpen tudnánk ésszerűbben, hatékonyabban felhasználni ott, ahol a legjobban ki tudják bontani képességüket. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy az igényeknek megfelelően hol és hogyan képezzük a szükséges műszaki és szakmunkás igényt. Megítélésünk szerint a bekövetkező ésszerű munkaerővándorlástól nem kell félni, ez a munka hatékonyságát fogja elősegíteni. ÚJSÁGÍRÓ: az elmúlt évhez képest történt-e fejlődés a tanácsi munka demokratizmusában? GÉCZI JANOS: — A szocialista demokrácia fejlesztésére hozott megyei tanácsi határozatok, irányelvek eredményeként javult a testületi tevékenység, a lakosság részvétele a helyi ügyek intézésében. A tanácsok megalapozottabb terveket dolgoztak ki, körültekintőbben szervezték a fejlesztési és költségvetési célok megvalósítását. Élénkülés tapasztalható a tanácsok és végrehajtó bizottságok, az állandó bizottságok és tanácstagok munkájában, élénkebbek, vi- tatkozóbbak a tanácsülések, szorosabbá váltak a tanácstagok és választóik kapcsolatai. Ezt a folyamatot segítették elő a munka egyszerűsítését és ésszerűsítését célzó korábbi intézkedések is. Ezen az úton kell tovább haladnunk, még több kezdeményezést várunk mind a megyei, mind pedig alsóbb fokú tanácsainktól. ÚJSÁGÍRÓ: Mi atcadtlyezsa ezt a folyamatot? A megyei apparátus bátortalansága, a hatáskörökhöz való ragaszkodása, vagy az alsóbb tanácsi szervek belenyugvása, a nagyobb feladatoktól való idegenkedése? GÉCZI JANOS: — A nagyobbik akadály az, hogy az alsóbb tanácsi szerveinknél nincs meg a hatáskörök fogadásának feltétele, elsősorban személyi vonatkozásban. Egyébként járási, városi és községi tanácsaink újabb hatásköröket kérnek, s csak elvétve találkozunk olyan szemlélettel — egyes, apparátussal nem rendelkező kisebb községekben —, amelyek nem értenek egyet a decentralizálás! folyamattal. Ha óvatosan is, de a megyei tanács apparátusa is foglalkozik ezzel a témával. A jövő év április 1-től a jelenlegi 5 mellett újabb 13 községi tanács, illetve szakigazgatási szerv kapja meg az elsőfokú iparhatósági jogkört: Részleges árellenőrzési feladatot kapnak majd a járási, városi tanácsok. Legfontosabbnak a lakosságot közvetlenül érintő építési és kereskedelmi hatáskörök leadását tartjuk. Az előbbire már ütemtervet készítettek a járási tanácsok. ÚJSÁGÍRÓ: Mi Jellemzi a tanácsok idei fejlesztési és költségvetési tevékenységét? GÉCZI JANOS: — Ez évben tovább nőtt a két tanácsi pénzalap — fejlesztési és fenntartási költségvetés — összege. / fenntartásra 620, a fejlesztési- 300 milliót fordíthatunk, mintegy 25 százalékkal íöb >. mint amennyit az év elejen terveztünk. A bevételi többletet a tanácsi vállalatok biztosították. A többlet nagy részét az alsóbb tanácsoknak ju tattuk. A kapott pénzt elsőse - ban vízrendezésre, út- és híü- építésre, az egészségügyi és kulturális ellátás tárgyi feltételeinek megvalósítására fordították. A pénz maradéktalan felhasználását az építőipari kapacitások hiánya gátolja. A következő esztendőre átvitt pénz azonban nem vész el, a jövő évi tervek realizálását segíti elő. ÚJSÁGÍRÓ: A korábbi elkép- Keléseknek megfelelően menynyiben sikerült megvalósítani a járási székhelyek fejlesztés Bét? GÉCZI JANOS: — Ez évben is tovább folytattuk a korábbi években megkezdett tudatos, tervszerű település-hálózat fejlesztését, aminek lényeges része a járási székhely községek megkülönböztetett támogatása. Két év alatt a három községben — Szécsény, Pásztó, Rétság — 352 lakást építettünk különböző lakásépítési konstrukcióban. Megkezdtük a közművesítést, az ivóvíz- és szennyvízhálózat kiépítését. Az előbb említett helyeken a megyei átlagot meghaladó mértékben nőtt a kereskedelmi hálózat, javult az egészségügyi és kulturális ellátás. Űj üzemeket telepítettek, a meglevőket bővítették. A rendelkezésre álló központi fejlesztési eszközök 80 százalékát a székhely községekben használják fel. ÚJSÁGÍRÓ: Hogyan fogadták • községek összevonását az érintett települések dolgozói? X tapasztalatok birtokában milyen további elképzeléseik vannak? GÉCZI JANOS: — A megyében jelenleg 13 közös községi tanács működik, amelyhez 30 község tartozik. Az érintett községek lakói, a különböző tömegszervezetek és községi tanácsok egyhangúlag a közös tanácsok mellett foglaltak állást, mert felismerték ennek sok előnyét. A lakosság kérésének megfelelően, ahol lehetett, kirendeltséget szerveztünk, másutt fogadónapot tartunk a lakosság ügyes-bajos dolgainak helybeli elintézése céljából. A jövő év márciusában újabb 11 közös tanácsot hozunk létre. Élve a nagyköz- ségesítés lehetőségeivel, 1970. július 1-én nagyközségi rangra szeretnénk emelni Pásztói és Nagybátonyt, később pedig Kisterenyét, Szécsényt és Rét- ságot. ÜJSÁGÍRó: Mondana néhány szót az 1970. évi költségvetések tervezéséről? GÉCZI JANOS: — Űj fejlesztési és költségvetési terv nem készül, csupán a megváltozott körülményekhez igazodik. Jóleső érzéssel mondhatom, hogy az eredetileg tervezett összegeken felül jelentős többlet pénz áll tanácsaink rendelkezésére, amelyből tovább javíthatják a lakosság kommunális ellátását, a legutóbbi választásokon felmerült kérések egy részének teljesítését. Hogy a jövő évi számvetés milyen lesz, az jórészt tőlünk függ. Ha még jobban ösz- szefogunk, ha még jobban dolgozunk, még szebbé, még jobbá formálhatjuk életünket, életkörülményeinket. Venesz Károly NÓGRÁD — 1969. december 25., csütörtök