Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-23 / 297. szám

Karancsberényben Tegnap délután tovább foly­tatódott a felszabadulás ne­gyedszázados évfordulója tisz­teletére rendezett ünnepségso­rozat a megyében. Zászlódísz­be öltözött Karancsberény, ahol a község lakossága, a szomszéd falvak dolgozóit, a salgótarjáni gyárak, üzemek, intézmények képviselőit vár­ták a Nógrádi Sándor vezette partizáncsoport egykori harc­álláspontján. A volt vadászkastélyt, a partizánok egykori rejtekhe­lyét, a negyedszázados évfor­dulót szimbolizáló hatalmas 25-ös szám és a magyar, a szovjet és a csehszlovák nem­zeti zászló díszítette. Eljött erre az ünnepségre a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának több tag­ja, a megyei és járási párt- bizottság, a megyei és járási tanács első számú vezetői, a fegyveres testületek, a társa­dalmi és tömegszervezetek képviselői. Részt vettek az ünnepségen az egykori parti­zánok, élükön Nógrádi Sán­dor, a partizánegység parancs­noka. A környező községek lakosaival, Salgótarján kül­dötteivel ünnepeltek a me­gyénkben tartózkodó szovjet és csehszlovák párt- és ta­nácsi delegáció tagjai. A magyar, a szovjet és a cseh­szlovák Himnusz hangjai köz­ben díszsortűz dördült a harc- álláspontot övező hegyek kö­zött Ezután Szokács László újságíró tolmácsolta Kassák Lajos: Partizánok című ver­sét, majd Hankó János, a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnökhelyettese köszöntötte a felszabadulási és partizán-emlékmúzeum, és a parkban elhelyezett szobor, Vigh Tamás szobrászművész cionalizmus szellemében har­coltak a közös ellenség, a fa­siszták ellen. — É sűrű erdők és hegyek újra tanúi voltak a nép hősi harcának. A bátor nógrádi emberek nyújtottak oltalmat, adtak hajlékot, élelmet e ne­héz harchoz. A partizánegy­ség parancsnoka írta emléke­zésében, hogy harcaihoz azért választotta e" vidéket mert tudta, hogy az itt élő bányá­szoktól, gyári munkásoktól tá­mogatást kap. — Nógrádi elvtárs e vidék szülötte — nagyon jól ismer­te a népet, amikor erre is gondolt. De ezt bizonyította a karancslejlősi bányászok hő­si ellenállása, az üzemek, fal­vak munkásainak földalatti harca, s a nógrádi erdőket benépesítő, be nem vonulók, katonaszökevények mind­mind jelzői a megyei ellen­állásnak. A legbátrabbak — A legjobbak, a legbát­rabbak megtalálták az utat a partizáncsoportokhoz a megye határain belül és azon kívül, s fegyverrel a kezükben vet­tek részt hazánk felszabadí­tásában. Ide jöttek Karancs- berénybe, ebbe a házba, ahol 1944 december közepén a Nógrádi partizáncsoport harc- álláspontja volt. — Itt szerveződött egység­gé, innen mentek a felderí­tők az erdő védelme alatt a környékre. Itt dolgozták ki a támadási terveket, s innen indultak tovább új küzdelme­ik színhelyére. Az új kor sza­badságharcosainak tette, foly­tatása volt a függetlenségün­kért, haladásért vívott évszá­zados küzdelmeknek. tött, hogy a Nógrádi Sándor elvtárs partizáncsoportjának volt harcálláspontját jelöli ki múzeumnak a megyei felsza­badulási és partizánharcok emlékeinek gyűjtő- és bemu­tatóhelyéül. E létesítmény el­készült. ma megnyílik a láto­gatók előtt. Erősít bennünket E múzeum erősíti azt a tu­datot, sugározza azt a szel­lemet, melyet szimbolizál a bejáratánál elhelyezett szobor is. melyen a haladás és igaz­ság erői, miként a büszke szarvas legyőzi a farkast, úgy győzték le és győzik le a jö­vőben is mindazokat az erő­ket, melyek a haladás ellen lépnek fel, a népek pusztu­lását készítik elő. — E gondolatok jegyében, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának nevében meg­nyitom a Nógrád megyei Fel- szabadulási Emlékmúzeumot, és leleplezem Vígh Tamás szobrászművész alkotását. Koszorúzás Az ünnepi avatóbeszéd után koszorúzásra került sor. Az egykori harcálláspont fa­lán elhelyezett emléktáblára elhelyezték a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának, a megyei és a Salgótarjáni járási Pártbizott­ság koszorúját. Megkoszorúz­ták az emléktáblát a me­gyénkben tartózkodó szovjet delegáció tagjai, a beszterce­bányai párt- és tanácsi kül­döttek képviselői. Elhelyezte a hála és kegyelet koszorúját Nógrádi Sándor, a partizán­egység parancsnoka, a Magyar Újonc határőrök eskütétele A dermesztő hidegben százak állnak Balassagyarmaton a Hősök terén. Édesanyák és apák, lányok és hozzátartozók, akik eljöttek az újonc határ­őrök eskütételére. A téren fe­szes sorokban katonák állnak. Katonák, akiknek életében for­dulópont a mai nap. Ünnep, mert ma tesznek fogadalmat, esküt hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, szerveinek vezetői foglalnák helyet. A fiatal katonák te­kintete a csapatzászlón. Ve­zényszó hangzik. A zászlóalj parancsnoka jelent. Felhangzik a Himnusz. Határőr lép a mik­rofonhoz és verset mond. Acélos a katonák tekintete. Robotka Mihály alezredes szól a katonákhoz, a szülőkhöz. A történelmet idézi. A határőrelő­döknek, a végvári vitézeknek, szülői házhoz, hogv békés, al­kotó munkát végezzenek szo­cialista hazánk, és önmaguk boldogulásár.. — mondja Ro­botka Mihály alezredes A beszéd vegén újabb ve­zényszó. Kovács hátáról- kilép a sorból, hogy elmondja az es­kü szövegét. Felemelő a pilla­nat, meghatódva állnak a szü­lők. Az újonc katonák telito­Az eskü szövegét mondják a határőrök Az eskütételnek különös je­lentősége van, mert egybeesik a megyénkben folyó felszaba­dulási ünnepségsorozattal. Már kora reggel kedves vendéget fogadtak Balassagyarmaton, a határőr laktanyában. A lak­tanyába érkezett Ivanovics Nyikityin Konyev vezérőrnagy, a Szovjetunió Hőse. Űjoncok és tisztek fogadták az idős har­cost, aki 25 évvel ezelőtt egy­ségével itt harcolt Nógrád me­gyében. Most kedves ismerős­ként érkezett azért, hogy jelen legyen az eskütételen és fel­elevenítse az egykori harcokat, a dicső csatákat, amelyek a fel- szabadulást hozták Nógrád né­pének. Konyev elvtáfsSak mindenkihez van egy-két- ked­ves szava. Virágcsokorral fo­gadják, s a Hősök terén meg­kezdődik az ünnepség. A díszelnökségben tisztek, a megye politikai és társadalmi Rákóczi kurucainak, a szabad­ságharc vörössipkásainak és a magyar Tanácsköztársaság vö­röskatonáinak harcait. — Önök már az új rend szü­löttei. Hivatásuk a szocialista haza békés építőmunkájának biztosítása. Feladatuk a Var­sói Szerződés államaival együtt a szocialista világrendszer bé­kéjének, biztonságának őrzése, védelme. Békében is harci feladatot látnak el és ez fegyelmezett magatartást, nagy felelősséget követel a fegyveres erők minden tag­jától — mondja a szónok. A szülőkhöz is szól. A szülőkhöz, akik érdeklődve figyelik fiai­kat. — A katonai szolgálat-letöl­tése után fiaik megemberesed- ve, testben és lélekben meg­edződve térnek majd vissza a rokból, keményen és határozot­tan mondják az esküt. „Esküszöm, hogy hazámat, a Magyar Népköztársaságot min­den külső és belső ellenség el­len, életem feláldozásával is megvédem. Békében és hábo­rúban, egyaránt népünk igaz fiához méltó módon viselke­dem, becsülettel élek és ha­lok.” — visszhangzik a tér. Az esküt tettek közül Tóth határ­őr tesz fogadalmat a katonák nevében. Fogadja, hogy szol­gálati idejük alatt soha nem feledkeznek meg arról, amit esküjükben megfogadtak. Al- bunovics János alezredes kö­szönti az esküt tett fiatal ha­tárőröket. Felhangzik az In- ternaciónáié, majd' a díszme­net következik. Az egységek induló hangjaira vonulnak el a téren. A szülők büszkén tekin­tenek az egyszerre lépő, esküt tett katonafiukra. Felszabadulási emlékművet avattak Nemtiben Hankó Janos, a Meicvei Tanács vb eluökbelyeiiese üdvözli az egybegyűlteket (Koppány György felvétele) alkotásának avatására egybe-' gj-űlt ünneplő közönséget. Az ünnepi beszédet Szoó Béla, a Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei Bizottságának titkára tartot­ta. Beszédében a többi kö­zött ezeket mondotta: — Ma emlékezni jöttünk ICarancsberénybe, a Nógrádi Sándor elvtárs által vezetett partizáncsoport 1944 évi harc- álláspontjára. Az 1944 végén kialakult partizánharcok se­gítették a szovjet hadsereg felszabadító hadműveleteit. Egyik ilyen csoport volt a Nógrádi elvtársé. Büszkék vagyunk rajuk — Mi, Nógrád megyeiek kü­lönösen büszkék vagyunk ar­ra, hogy megyénk területén, a saigótarjáni iparvidék kör­nyékén küzdött a Nógrádi Sándor elvtárs által vezetett partizáncsoport. — 1944. október 8-tól a cso­port törzsének szlovákiai fö'd- retérése pillanatától 1944. de­cember 28-ig, az abroncspusz­tai ütközetig eltelt 81 nap minden órája a veszélyekkel való bátor szembenézés, a fi­zikai, szellemi készenlét, az állandó harc időszaka volt a partizánok számára. Magya­rok, szovjetek, szlovákok, spanyolok a proletár interna­— Most, midőn a negyed­századdal ezelőtti nagy tör­ténelmi évfordulóra emléke­zünk, kegyelettel és hálával gondolunk azokra, akik leg­többet, fiatal életüket áldoz­ták hazánk, megyénk felsza­badításáért. — Megyénk egész népe tisz­telettel adózik azoknak, akik­nek küzdelme megnyitotta számunkra az új élethez ve­zető utat, akiket a harcok­ban mint hősöket, az ország- építésben mint igaz, segítő­kész barátokat ismertünk meg — Külön meleg szeretettel üdvözöljük azokat, akik meg­tisztelték megyénket azzal, hogy eljöttek küzdelmeik haj­dani színhelyére, jelenlétük­kel emelik ünnepségünk szín­vonalát, és tovább erősítik a népeink közötti barátságot. — E történelmi hely, a ka- rancsberényi vadászház emlé­keztet bennünket mindazok­ra, akik emberek maradtak az embertelenségben, és bát­ran felvették a küzdelmet a fasizmussal szemben. — Megyénk felszabadulá­sának negyedszázados évfor­dulójához méltóan maradan­dó emléket állítunk a szabad­ságunkért harcolóknak. A Magyar Szocialista Munkás­párt Nógrád megyei Bizott­sága. a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága úgy dón­Partizán Szövetség, a fegyve­res testületek, a megyei és a Salgótarjáni járási Tanács, a szakszervezetek, a megyei és Salgótarjáni járási KISZ-bi- zottság, a társadalmi és tö­megszervezetek és a karancs- völgyi pártbizottság képvise­lői. Ezután Szoó Béla, a me­gyei pártbizottság titkára el­vágta a felszabadulási és par­tizánmúzeumot záró szalagot, majd a volt partizánok, a kül­földi vendégek, s az ünneplő közönség megtekintette a mú­zeumban kiállított anyagot. A karancsberényi emlékün­nepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Somogyvári László Legnagyobb évfordulóját ün­nepelte vasárnap Nemti község. Ezen a napon volt éppen 25 esztendeje annak, hogy a fel­szabadító szovjet katonák ki­űzték a fasiszta megszállókat a községből. A jubileumi évfor­duló alkalmából leleplezték azt az emlékművet, amelyet a község lakói a felszabadító szovjet hősök tiszteletére emeltek. A reprezentatív emlékmű avatásán Pintér Barna, az MSZMP községi alapszerveze­tének titkára mondott beszé­det. Többek között a követke­zőket mondotta: — 1944. december 21-én dél­előtt 10 órától este 8 óráig fel­szabadult községünk. Szabad­ságunk véráldozatot követelt, hiszen a fasiszták görcsösen védtek minden utcát, minden házat. Az esztelen fasiszta pusztításnak kilenc szovjet ka­tona áldozatul esett. Nem is Hányán élnek Salgótarjánban? A fejlődő város lélekszám- ban is sokat gyarapodott a felszabadulás óta eltelt ne­gyedszázadban. A felszabadu­lást követő bányász—gyári­munkás városba évről évre mind többen találtak otthon­ra. 1949-ben például a népes­ség száma még alig haladta meg a 20 000 főt. pontosab­ban 20 128 ember élt itt. Alig egy évtizeddel később, 1960- ban már 22 622 főt számlál­tak Salgótarjánban. Ezután következett be a nagyobb fej­lődés, 1965-ben már 35 323 főt, tavaly pedig 37 262 főt tartott számon a megyeszékhely. A negyedik ötéves tervben újabb ezreket várnak Salgó­tarjánba. . lehetne szebb szavakkal fel­avatni emlékművüket, mint amilyeneket a márványtáblába véstünk: Örök dicsőség a szov­jet hősöknek községünk fel- szabadulásának 25. évforduló­ján! Az avatóbeszéd után elhe­lyezték az emlékművön a hála és a kegyelet koszorúit, majd a községi művelődési ház nagy­termébe vonultak az ünneplők, hogy részt vegyenek az ünnepi nagygyűlésen. Helyet foglalt a nagygyűlés elnökségében Szoó Béla, az MSZMP megyei bi­zottságának titkára, valamint a járás és a község politikai és gazdasági életének vezetői. Részt vettek az ünnepségen az ideiglenesen hazánkban tar­tózkodó egyik szovjet katonai alakulat képviselői, valamint a Szlovák Kommunista Párt kö­zépszlovákiai kerületi titkára, s az általa vezetett pártkül­döttség tagjai. Godő György, az MSZMP Salgótarjáni járási Bizottságá­nak titkára ünnepi beszédé­ben áttekintést adott a felsza- badítási harcokról, s a fasisz­ták által okozott hatalmas ká­rokról. Beszélt az ország újjá­építésének legfontosabb fel­adatairól, az államosításokról, a földosztásról, a Magyar.Kom- munista Párt vezető, szervező munkájáról. —Nemti községre is jellem­ző az a hatalmas fejlődés, amely az egész országra ér­vényes — folytatta beszédét Godó György. — 173 új lakóház épült, és 120 régi házat építet­tek újjá. Tavaly már 25 nemti család rendelkezett személy- gépkocsival, 175 családnak te­levíziója és csaknem minden családnak rádiója van. Mind­inkább bővebb termést ad a szocializmus csümölcsfája, amelyet 25 évvel ezelőtt ül­tettünk el. Valamennyiünk fel­adata, hogy jó gazda módjára óvjuk, ápoljuk, munkálkod­junk erősítésén. A mintegy 400 résztvevő előtt lezajlott ünnepi nagygyűlés az Internacionálé akkordjaival zá­rult. Ezután kultúrműsorral, tánccal folytatódott a község jubileumi ünnepsége. NÓGRÁD - 1969. december 23., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents