Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-23 / 297. szám

i\£> v>, l f~y X­«OTAi m AZ MSZMP NQGRAD MEGY E i BiZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI ,TANft,Cj, LAP J A XXV. ÉVF. 297. SZÁM ARA; 80 FILLÉR 1969 DECEMBER 23.. KEDD Harcuk győzelemmel végződött Felavatták a salgótarjáni partizánemlékmíívet Három díszlövés köszöntötte tegnap reggel a salgótarjáni dolgozókat. A város nagy ün­nepre készült. Salgótarján felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából ezen a napon ke­rült sor idős Szabó István Kossuth-díjas szob­rászművész alkotásának, a partizánemlék­műnek ünnepélyes avatására. A város üzemeinek, gyárainak, intézmé­nyeinek dolgozói, az ifjúság képviselői gyü­lekeztek az ünnepségre. Az emlékmű mellett elhelyezett oszlopokon a nemzetközi vörös zászló mellett a magyar és a csehszlovák zász­lót lengette a szél. Felsorakozott a munkás­őrökből, katonákból és rendőrökből álló dísz- őrség. Pontosan 10 óra volt. Kürtszó hang­zott el, majd a vezényszó harsant. — Fogadás jobbról, tisztelegj! A Rákóczi-induló hangjaira Pál Gyula alezredes, a díszörség parancsnoka tett jelen­tést Biszku Bélának, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának, — Jó napot elvtársak! — Erőt, egészséget Biszku elvtárs! Az elnökség elfoglalta helyét. Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Nógrádi Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a 25 évvel ezelőtti partizánegység parancsnolca, dr. Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a KB osztályvezetője, Pothor- nik József, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Szénbányák Vállalat igazgatója, ledlicska Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára, Géczi János, a megyei tanács vb elnöke, Devcsics Miklós, az 'MSZMP Salgótarjáni városi Bizottságának el­ső titkára. Eljött az ünnepségre a Salgótar­jánban tartózkodó I. Ny. Konyev vezérőrnagy, a Szovjetunió Hőse, a felszabadító hadsereg egyik parancsnoka. Részt vettek az ünnepsé­gen G. V. Kornyickij vezetésével a megye- székhelyen tartózkodó testvérvárosunk, Ke­merovo pártdelegációjának tagjai, az Ing Vlasztimir Petrek vezette besztercebányai párt- és tanácsi delegáció, J. V. Ponomarjov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa, a Magyar Partizánszövetség kép­viselői, dr. Sós György, Vágó Ernő és az- egy­kori harcok élő tanúja. Jász Dezső. Részt vettek az ünnepségen a magyar és szlovák partizánok, a munkásmozgalom veterán har­cosai, az állami és társadalmi élet, a tömeg- szervezetek képviselői. A magyar, szovjet és csehszlovák nemzeti Himnuszok után Jedlicska Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára köszöntötte az ünnepség résztvevőit. Üdvöz­lő szavaiban a többi között ezeket mondotta: ■— Negyed százada szabadult fel a fasiszta elnyomás alól szeretett városunk. Salgótar­jánt úgy ismerték az országban, mint az egyik legelnyomottabb, legszegényebb prole­tárvárost. A sáros és kenyértelen Tarjánt kaptuk örökül. 25 éve gyárainkat a menekülő fasiszta hordák kirabolták, bányáink víz alatt álltak, vasútaink fel voltak szaggatva, népünk éhezett és nagy szenvedésnek volt kitéve. Az erdőből előjőve, a bányák mélyéből kibújva fogtunk hozzá városunk, gyáraink■, bányáink újjáépítéséhez. Elvtársak! Hogy mire képes a munkáshatalom, azt talán éppen ez a váróé, ennek a városnak a fejlődése bizonyítja a legjobban. 25 év táv­latából büszkén mutatjuk megyénk székhe­lyét, a Salgótarjánért egykor harcolt szov­jet és partizán elvtársaknak, hogy küzdel­mük, hősiességük, áldozatuk nem volt hiába­való. A dicsőséges szovjet hadseregtől kapott szabadsággal élni tudtunk, s népünk törté­nelmében új korszak kezdődött. Örök hálán­kat fejezzük ki a szovjet embereknek, a szovjet katonáknak, a volt partizánoknak vá­rosunk felszabadításáért. Őrizzük emléküket azoknak a szovjet és partizán hősi halottak­nak, akik a legdrágábbat, életüket áldozták a fasizmus elleni harcban. Példájuk, hősiessé­gük él, és örökké élni fog népünk, városunk dolgozóinak szívében. Üdvözlő szavai után Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Biszku ünnepi beszéde Kedves elvtársnök, elvtár­sak, barátaim! Hazánk, a Magyar Népköz- társaság, egész dolgozó né­pünk, meghitt, bensőséges, az alkalomhoz illő módon készül felszabadulásunk negyedszá­zados évfordulójának ünnep­lésére. Két napja emlékeztünk Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés és Kormány megalakulásának 25. évfordu­lójára. Ma a salgótarjáni partizán­emlékmű avatására gyűltünk egybe, hogy ezzel is tisztelet­tel adózzunk mindazoknak, kik életüket adták szabadsá­gunkért, nemzeti függetlensé­günkért, részesei voltak a fasizmus felett aratott győze­lemnek. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében kös'zöntöm a nógrádi p rtizánharcok körünkben megjelent résztvevőit, szovjet, szlovák, magyar osztálytest- véreinket, barátainkat, ked­ves hozzátartozóikat, az ava- t‘Sünnépség minden résztvevő­EÜenállási mozgalom Elvtársaim! Történelmi tény, hogy a fa­sizmus felett aratott győze­lem legfőbb terhét a Szovjet­unió viselte. A szovjet nép hozta a legnagyobb áldozatot emberéletben, anyagi javak­ban a népek függetlenségéért — köztük hazánk — szabad­ságáért, s ezáltal elindulhat­tunk a szocialista fejlődés, az emberibb élet, a felemelkedés útján. Közismert, hogy a Horthy- rendszer a végsőkig kitartott Hitlerék oldalán, a szovjet hadsereg űzte ki hazánk föld­jéről a német fasiszta elnyo­mókat és magyar csatlósai­kat. A magyar kommunisták, népünk más haladó erőivel összefogva ellenállási mozgal­mat hívrak életre független­ségünkért, hazánk szabadsá­gáért. Pártunk, mely 25 évig föld alá szorítva dolgozott és szer­vezte a munkásosztály harcát óriási áldozatok árán, nehe­zen heverte ki azokat a csa­pásokat, melyek a Tanácsköz­társaság bukása után közvet­lenül, majd egyre fokozódó mértékben és többszörösen érték a háború alatt a népel­nyomó Horthy-rendszer ré­széről. Kivégzések, börtönök, letartóztatások után a párt újra rendezte sorait és harc­ba vezette a nép legjobbjait az elnyomók ellen. Felszabadulásunk részesei nvndazok, kik fegyveres par­tizánként, az ellenállási moz­galom harcosaiként, a Magyar Függetlenségi Mozgalom résztvevőiként csatlakoztak az antifasiszta harchoz. E partizánemlékmű jelképe a nemzeti és a nemzetközi ösz- szefogásnak, útmutatás és példa a ma élő és a jövő nemzedéknek. Harcunk értel­me a szocialista világrendszer Nógrádi Sándor Me, a salgótarjáni meden­cébe is eljutott a hősök csa­pata. A várost környező er­dőkben és domboldalakon is harcoltak a szovjet, a szlovák, a magyar partizánok. Itt is hullatta vérét a jövőbe tekin­tő had, amely látta a fasiszta rend végét, de sokan közülük nem érhették meg a vérük hullatása árán születendő új világot. Az emberiség, a ha­ladás új világáért küzdöttek, véreztek, hoztak áldozatokat, hegy vége legyen a rettegés­nek, hogy az egyik nép ne igázhassa le a másikat, hogy az egyik ember ne lehessen a másik kizsákmányoló farkasa. Harcuk győzelemmel végző­dött. Legyőztük a fasizmust, hazánk szabad lett, á haladó emberiség biztos támaszra ta­lált a szocialista világrend- szerben. Azóta 25 esztendő múlott el békés építőmunkában, de az ellenforradalmi lázadás le­küzdésében is. Ma egész tár­sadalmunk átalakításában, a létrejötte, hazánkban a mun­kásosztály, a dolgozó nép cél­jainak valóra váltása, BARANYI FERENC Partizán emlékmű Akik meghaltak itt, sosem akartak lenni partizánok, teát kavartak csöndesen s dúdolva tépdestek virágot. De egyszer égig ért a fű: indulatok dudvája serkedt, s zápor gyanánt a gyönyörű szirmokra vércseppek peregtek. Akkor a teázó, szelíd merengés, csók, viráglopás, dal, — azoknak, akik meghaltak itt - egyenlő lett az árulással. Haragszom rájuk. Temperáit kedélyemet féltön, szaladva menekülök csontjukon át valami csöndes, parki padra, de akik meghaltak, nyomon- követnek innen már halálig, s hiába is veszem zokon: példájuk újra sorba állít. szocializmus felépítésén dol­gozunk. S nincs megállás. A nógrádi emberekkel együtt fejlődik népünk, alkotómun­kája meghozza gyümölcsét. A nógrádiak jó időben,' rossz időben kitartottak az eszme mellett. Képviselik, velünk együtt valóra váltják pártunk politikáját. Eredményes negyedszázad Amit Salgótarján példáján lemérhetünk, az egész ország­ra nézve is igaz. Az elmúlt 25 év újkori történelmünk legeredményesebb, alkotá­sokban leggazdagabb negyed- százada volt. Az elmúlt 25 év vívmányainak védelme arra kötelez bennünket, hogy to­vább erősítsük a munkásosz­tály, a dolgozó nép hatalmát, Népköztársaságunkat, megva­lósítsuk a sok próbát kiállt, népünk érdekeit kifejező po­litikát, hogy az elmúlt 25 esz­tendő eredményeit újabb si­kerek kövessék. Vívmányainkat azonban nemcsak gyarapítani, hanem védenünk is kell. Azokkal szemben, akik a szocializmus, a béke és a haladás világa ellen fordítják fegyverüket, akik gátat akarnak vetni né­pünk építő munkájának. Hazánk, együtt a szocialista szövetségeseinkkel, s minde­nekelőtt a kommunizmust építő Szovjetunióval, bizton védi a szocializmus világát az imperializmus minden pró­bálkozásával szemben. Áz erőt, a szabadságot Elvtársak! Hálával és szeretettel gon­dolunk azokra, akik mai éle­tünkért nem sajnálták vérü­ket hullatni, életüket felál­dozni. Tisztelettel gondolunk a Salgótarján környékén is harcoló Nógrádi Sándor elv­társ vezette partizánokra, a hős szovjet harcosokra, szlo­vák barátainkra és a többi, szabadságunkért és boldogu­lásunkért küzdő internaciona­lista hősre. A szép emlékmű, amelyet most tiszteletükre felavatunk, jelképezze a békét és szabad­ságot szerető haladó emberek, testvéri összetartozását. Jel­képezze a nagyszerű alkotó­erőt, amely a bátor harcosok áldozatvállalása árán ma már a Föld jelentős részén a szo­cializmus világát építi. Kedves elvtársak, barátaim! Engedelmükkel, szeretném ez alkalommal köszönteni Salgótarján és Nógrád megye dolgozóit, s az Önök nevében is a partizánemlékmű alko­tóját, idős Szabó István Kos­suth-díjas szobrászművészt. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága ne­vében mindnyájuk alkotó munkájához sikereket kívá­nok. A közelgő napokban jó pihenést, kellemes ünnepeket és az 1970-es évre gondolva, boldog új esztendőt Dolgozzunk továbbra is ősz­szefogással, egységben, s a munka meghozza gyümölcsét, E gondolatok jegyében az emlékművet leleplezem. Ezután Biszku Béla elvtárs az emlékmű talapzatán elhe­lyezett táblát leplezte le, rajta a felirat: „1944—1969 Parti­zán Hősök emlékére.” A partizánemlékmű lelep­lezése után a zenekar a Fei Vörösök, proletárok... kezde­tű indulót játszotta, s közben megkezdődött a koszorúzást ünnepség. Az emlékmű talap­zatára az MSZMP Központi Bizottságának koszorúját Bisz­ku Béla és dr. Jakab Sándor elvtárs helyezte el. Elhelyez­ték a hála és kegyelet koszo- rúit a megyei, járási és váro­si pártbizottságok első' titká­rai. a szovjet vendégelt, a szlovák delegáció tagjai, s Magyar Partizán Szövetség képviselői, a Nógrádi Parti­zánegység nevében Nógrádi Sándor elvtárs, a Fegyveres Testületek vezetői, a megyei, járási, városi KlSZ-bizotísá- gok első titkárai, a megyei, járási, városi tanácsok vb el­nökei. a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa, a megyei és vá­rosi tömegszervezetek küldöt­tei, az üzemek, hivatalok, in­tézmények dolgozói. A koszo­rúk mellé számos virágcsok­rot is elhelyeztek. A salgótarjáni partizánem- íékmű avatóünnepségén az In- ternacionáló hangjaival ért véget. Az ünnepséget követő foga­dáson a véndégeltnek a par­tizánemlékmű kicsinyített mását adták át ajándékul. Biszku Béla és dr. Jakab Sándor megkoszorúzza az emlékművet

Next

/
Thumbnails
Contents