Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)
1969-12-16 / 291. szám
Értünk harcoltak Áfekszandr Lelekov Szovjet katonák emlékeznek „firtflnf harcoltak. Szovjet katonák harcosok, tiszthelyet- tisztek es tábornokok. kát« . • &u »•;.* a**•«&/'• felszabacVtasá^t nógrAü m ,#-* * már nem egyszer vágta ki magát hasonló nehéz helyzetből. A brigádban Lelekovnak rég•. éú£SÉ ..»mán'': . . I>ksz indr U- gártörásőt. . szét ésévei, két motéirbfc .n betörtek Tolmácsra, rnéhet közben tüzet okádva. Az ellenség szálláshelyén kitört a pánik. A gárdisták ezt kihasználva, foglyul ejtettek két németet és' egy percet sem vesztegetve, visszatértek az egységükhöz. Az így szerzett értékes információk tették lehetővé, hogy a 18. gárda gépesített brigád, együttműködve bal oldali szomszédjával, gyorsan elfoglalja a községet... 1944. december 10-én a brigád, pusztítva az ellenséges csapatok maradék erőit, kijutott Hidvég körzetébe. Az volt a feladata, hogy keljen át az Ipolyon és a sikert fejlessze csehszlovák földön Sahy-ig. Hidvégtól északra volt egy híd. Kiszeljov gárdafőhadnagy >arancsot kapott, hogy foglalja el és tartsa a fő erők érkezéséig. Az előreküldött felderítők ügyesen átsiklottak az ellenség állásain, eljutottak a gáthoz. Észrevétlen a hídhoz kúsztak De a híd már nem létezett. A helyén csak meredező pillérek, s a vízből ágaskodó hatalmas kőtömbök látszottak. A hullámok harsogva örvénylettek felettük. Hamarosan esteledik. .. — Ugyan, milyen erői lehetnek az ellenségnek a túlsó parton ? — töprengett a csoport rangidőse, Lelekov. És elsőként ugrott, hogy a híd romjain a túlpartra menjen. Elvtársai követték. Elég volt, hogy két harcos a felrobbantott hídon megjelenjen, a németek viharos erejű tűzzel fogadták őket. A lövedékektől, aknáktól tajtékzott a víz. Ezt a terepet a jelek szerint a fasiszták kitűnően belőtték. Megértették, hogy az előretörő szovjet csapatok ide igyekeznek, hogy megkaparintsák az átkelőhelyet. A felderítőknek nem maradt hátra más, mint visszahúzódni. Eközben meglehetősen súlyos sebet kapott a folyóhoz érkező gárdafőhadnagy, Kiszeljov. A felrobbantott hidat utolsónak Lelekov hagyta el. kor a csónak végre szárazra ért, Lelekov és Butkov gyor- ián kiemelték a csónak fene' : érői az összekötözött németet, lelkapkodták Qenagyij ruhá lybTŐi-. n y re - múl ve-Janiit -töiere- reszletei. nljSVA jíjlP- ' *4 'Í;Va»U| mesél tessé a fogalysserz.es nose .met. a? ok. rat e távoli napokról nekünk. _ , ,, A két rettenhetetlen katona, ..A március 20-ról 21-re vir- amióta folyón átkelt, a német radó-éjszaka erős géppuska- és védelem előretolt' állásaihoz ágyú tűzben egy gerendán, átsri kúszott Hamarosan — és székéit a Dnyeszteren és egyetlen' tfocsémkre! —' féligkész ak- géppisztollyal felvette a harcot framezőre bukkantak. Ogy az ellenséggel. Visszavert né- kalkuláltak, hogy az aknamező befejezésére ide ellenséges ^katonáknak kell jönniük. És a Telderítők előkészültek az elfogásukra. Már több mint egy órája vártak. De nem hiába. A sötétségből előbukkant két hó- rihorgas árja. Nagy lelkinyugalommal hozzáláttak a maguk utászmunkájához. Mint később kiderült, fel sem ötlött bennük, hogy ilyen sűrű tűz- függönyön keresztül az oroszok megkockáztatják az átkelést. A további események kaleidoszkópszerfi gyorsasággal követték egymást. A két felderí- " tő elosztotta egymás közt a német katonákat: amelyik magasabb — Lelekové, az alacsonyabb — Bulgakové. Lelekovnak finn késével meg kell ölnie a maga fasisztáját, a másikat addig Butkov leteperi és nem ereszti, hogy kiálthasson. Aztán ketten rávetik magukat az élőre, összekötözik és csónakba cipelik. Ragyogóan volt kitervelve és zaj nélkül végrehajtva. Egyszóval a felderítők tiszta, vagy ahogyan nem ritkán mondták, ékszerész munkát végeztek. A „nyelv” értékes információkat közölt az Ipoly északi partjának védelméről. Ez lehetővé tette tüzérségünknek, hogy elfojtsa az ellenség tüzelőállásait, a 18. brigád egy zászlóalja pedig hídfőállást létesített Hidvégtól északra. A. Lelekov, a Szovjetunió Hőse Az ellenséges tűz fortyogó pokoli tengerében volt benne » akaraterő, hogy megálljon és sietség nélkül pontosan feljegyezze az ellenséges lövegek, aknavetők és géppuskafészkek elhelyezését. hány ellentámadást, elpusztítva eközben tizenöt hitleristát. A parányi hídfőállás Lelekov kezén maradt. A hídfőállásra sikeresen átkelt a brigád egy felderítő szakasza...” I. .Itt pedig az Ipoly partján már másfél órája, hogy a két sokat tapasztalt frontharcos beleveszett a sötétbe. A bajtársak nyugtalankodni kezdtek. Egyszercsak a tújsó partról evezöcsapások nesze hallatszik, s néhány perc múlva előtűnik a csónak. Benne egyedül Lelekov. Energikusan, de óvatosan, hogy zajt ne csapjon, jókora utászlapáttal evez. Butkov úszva közledett a parthoz. Kiugrott a jéghideg vízből, egy intéssel helyükön marasztalta a várakozó katonákat. ö meg a közelgő csónakhoz ugrik, belekapaszkodva löki előre a partnak, AmiD. F. Loza, a Szovjetunió Hőse Középiskolások vetélkedője Az SZMT-székház tanácstermében adtak találkozót egymásnak vasárnap délelőtt 10 órakor a megye középiskolásai, hogy összemérjék erejüket egy nemes játékban, mely a Tiszán innen, Dunán túl országos rádiósvetélkedő előkészítő mozzanata volt. Az ünneplőbe öltözött fiúk és lánya _________ y ez •^-•■segi'ue-i. üw}d •> kerbe f •álÁszoíásánái. i .,> van. a menyei tanács művelődésügyi osztályának művészeti előadója üdvözölte'" a megjelenteket, majd Kálovits Géza, a KISZ Nóg- rád megyei Bizottságának titkára, a zsűri elnöke^ megnyitotta a vetélkedőt. Ismertette a játék célját, kiemelte, hogy ebben a versengésben elsődleges a jövő februári, megyék közötti vetélkedőre való sikeres felkészülés. Közölte, hogy a győztes iskola 20 000 forintos klubfelszerelést kap. Bemutatta a két játékvezetőt, a tv-ből már jól ismert Mádai Pétert, és Fáb- ri Györgynét, a Balassi Bálint könyvtár munkatársát. A hét középiskola 20 főből álló csapatai hat különböző jellegű feladatcsoportot kaptak. Először Nógrád megye történetével kapcsolatos kérdésekre kellett pontos számadatokat írásban megjelölniük. Ezt követték: a barkohba, irodalmi, történelmi, művészeti villámkérdések. A diákok meglepő biztonsággal válaszoltak a különböző nehézségi fokú kérdésekre. Az első helyezést és az ezzel járó 20 000 forintos klubfelszerelést — a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának jutalmát — a Bolyai gimnázium csapata nyerte. A KISZ Nógrád megyei bizottsága által felajánlott 5000 forintos második díj, a Madách gimnázium tanulóihoz került. Zárszavában Kálovits Géza gratulált a győzteseknek, és valamennyi versenyzőnek, hangsúlyozva, hogy mindenki hasznos tapasztalatokkal tér haza és készülhet, a február 27-i Nógrád—Komárom rádiós vetélkedőn való sikeres részvételre. Közlekedünk, tehát goromba skodunk ? A HÍRES MONDÁS — gondolkodom, tehát vagyok — kiforgatott és többes számú változata csak annak számára tréfás szójáték, aki nem jár az utcán, nem préselődik villamoson, autóbuszon, vonaton, nem ül a volán mögé. Az utcák, a közlekedési eszközök napról napra színterei komédiáknak, tragédiáknak, forrásai kárörv^ndő nevetésnek, méltatlan kodásnak, dühnek Szí ater s k _ Hhpl a -SZítffPlőUfíV 5, ír- -Sí Egyetemi előkészítő A megyei művelődésügyi osztály a fizikai dolgozók gyermekeinek sikeres egyetemi és főiskolai felvétele érdekében egyetemi előkészítő tanfolyamokat szervezett ebben az évben is. December húszadikán Budapestre utaznak a fiatalok, ahol felsőoktatási intézményeket és múzeumokat tekintenek meg. a kiránduláson, melynek a költségeit a megyei művelődés- ügyi osztály fedezi, harmincöt kis- terenyei, nagybátonyi és salgótarjáni egyetemi előkészítőn tanuló vesz részt. uy>: hu> . sí, .• H.p' Ji. n cmuereKkel, m 9 - • .TT - A\il\ —' g közös érdek rokonit bennünzav.arjuk egymást, ne legyünk terhére a másiknak, i-_iidenkí zavartalanul haladhasson a maga útján. Megfogalmazni e közös érdeket nem nehéz. Helyeselni ís‘ könynyű. Betartani? Nem mindig sikerül. Meghökkentő és kacagtató fordulatok színpadává válik sok esetben az Utca, a közlekedési eszköz. Gyorsan cserélődnek a szerepek, a szöveg is változik, csak egy valami azonos: nézőközönség mindig akad. A nagyhangú autós megjuhászodva pislog a rendőrre, aki látta, miként spricceltek szét a gyalogosok vágtató kocsija előtt. A vonaton kuncogás kíséri a jókat mondó részeget, de pillanatok alatt megsűrűsödik a levegő, amikor ráhág valaki lábára, s az utasok ölébe zuhan. Szívesen adnak fölvilágosítást a tájékozatlannak, ha történetesen ifjú, s mutatós a hölgy, de sokan meg sem állnak, ha tétova hangú öreg kér segítséget. Hosz- szú időn át nézelődnek, mert összekoccant két gépkocsi, mert daruval csöveket emelnek be, mentő állt meg valahol, valakik szóváltásba keveredtek, de kámforrá válnak, ha tanúkat keresnek, ha határozott beavatkozással nagyobb bajt előzhetnének meg. Kámforrá válnak, s bár előbb még ráérősen álldogáltak, most már rohannak, lökdösődnek, türelmetlenkednek. Sokféle szerepe, s mégis: majd’ valameny- nyit eljátszottuk már. SOK IDŐT tökünk az utcákon, a közlekedési eszközökön, sok időt tehát idegenek között. A szólás szerint a tudás atyja az ismétlés, ám úgy látszik ebben az esetben az ellenkezője igaz. Mert az utcán, a közlekedési eszközön a sokszori „ismétlés” ellenére is az egymással szembeni figyelmesség, segítőkészség helyett a nvorS<=sAs. a gorombaság, a türelmetlenség az úr. Ideges, rohanó világban élünk? Tetszetős érv lehetne, ha nem kívánkozna melléje valami, a teljes igazság érdekében. Az, hogy mi magunk — akik benépesítjük a utcákat és közlekedési eszközöket — tesszük idegessé, rohanóvá kisebb és nagyobb világunkat! Többszöri kísérlettel igazolták: a rohanó, szabálytalankodó autós szerencsés esetben csupán nyolc—tíz perccel ér előbb a Balatonhoz, mint az, aki szabályosan vezet. Napról napra saját „kísérleteink” igazolják, hogy csöppnyi jóakarattal még fölférhetnénk a zsúfolt peronú, de középen félig öres autóbuszra, de mivel föntlevő utastársaink jóakarata fnányzik, így lemaradunk. Holnap meg miattunk ér hasonló sors mást. kísérlet nem kell ahhoz, hogy igazolódjék: a rossz helyre tett csomag, a szakadt fonatú kosár, a hangoskodó. a íá'karád'ó hümhöltetése olyan bosszúságforrások, melyektől könnyű lenne megszabadulni. Könnyű, ha több figyelem jutna magunk mellett másokra is, ha a józan többség egyöntetűen lépne fel a hallgatást, beletörődést feladva. Furcsa ellentmondás: mindannyian áhitozzuk c csendesebb utcát, a nyugalmasabb, kényelmesebb közlekedést, de mindig másoktól várjuk, hogy tegyenek ennek érdekében. Igaz, sok rajtunk kívülálló oknak is része van bosszúságainkban. A kelleténél kevesebb közlekedési eszköz, a szűk, a nehezen járható utcák, vagy utak, olyan körülmények, melyeket jobbá csak fokozatosan formálhatunk. Ám hiába lesz több a villamos, az autóbusz, a vasúti személykocsi, hiába épülnek alul- és felüljárók, ha öröklődik rossz szokásaink serege. Ha a gyermek már szüleitől megtanulja miként tülekedjen, ha az ifjú az idősebbektől sem lát jó példát. AZ UTCA, a közlekedési eszköz mindannyiunké. S mert az, úgy kellene, illene viselkedni ott, ahogy odahaza, otthonunkban Vagy éppen az a baj, hogy ezt tesszük? Talán megpróbálhatnánk holnaptól kezdve másként: emberhez illő fegyelemmel, másokra is tekintettel levő udvariassággal. M. O. Éjszaka a csoport — öt ember — ismét megközelítette a folyót, a hídtól balra. A hitleristák továbbra is intenzív tűz alatt tartották a folyó mindkét partját. Az Ipolyban, amelyet az ágyú és géppuska kilövések megvilágítottak, mintha víz helyett ólom folyt volna. Megparancsolva, hogy várják meg őt, Lelekov eltűnt a sötétben. Néhány kínzó perc telt el. Egyszercsak szól valaki: „Segítsetek!” Két harcos a parancsnokhoz ugrik, aki valahonnan halászcsónakot vonszol. Megragadják a csónakot, s a part közelében letették. Lelekov bajtársai mellé kúszott, elnyúlt a földön. Kifáradt. Jó hétszáz métert vonszolta magával zsákmányát a partmenti iszapban. Nem könnyű munka még egv ilyen óriás számára sem, mint amilyen Alekszandr Makarovics. Hanem, amikor kifújta magát így szólt: — A csónak csak kettőnket bír el. Ki akar velem jönni? Foglyot kell szerezni. Az ügy természetesen nem veszélytelén. .. Jelentkező sok volt. A vakmerő gárdista Gén agy ij Butkov őrmestert választotta, aki Három élvezetes és a maga ]c©'P©?Iiy<5 műfajában remeikül helytálló * színházi est, egy kitűnően té- vésített, de önmagáért is helytálló közel-történelmi dráma, — ez az elmúlt hét műsorának eredménymérlege. Mozart, Shaw, Örkény, Szép Ernő más-más műfajú és más-más értékszintű alkotok, akik ezúttal nagyon jól megfértek egymás mellett a képei Ott be (elsőként regény volt) a szmpadra, a Madách Színház előadásában láthattuk. Színpadok más-más hangnemben A történet az első világháborút közvetlenül előző években játszódik, egy ábrándos, kedvesen bohém fiú lírával át- meg átszőtt szerelmeit nyitja elénk. A társadalomkritlka, ami a Lila akácból kihallatG. B. Shaw színpadi művei és kifejezési formáira a mű- — mely annyi ideig útját áll- sz,ik; neIT' 'aza.d^ erei^\.c?a'í a ernyőn, sőt a közönségigényt, közül nálunk a Szerelmi liá- vet. Shaw hűvösen tárgyila- ia a bemutatónak — ma már az ízlés különbözőségét fi- zasság a legismertebb és leg- gos. józanul, szinte ridegen mosolyra késztető, a „szembékés kispolgár zsörtölődésc inkább fejcsóválása az éiet gyelembe véve, mondhatni: többet játszott. Ezúttal a tömör dialógusainak magva- pontos” irodalomszemléletre j&aztalan dolgain, az író mekiegészítették egymást, sajá- színművet Sartorius úr házai ról semmi mellékmotívum jellemző, a történelemmé vált , , rokonszenve^ azonban kettős és különleges csokrélát címmel, német tévéfilm váltó- nem terelte el a figyelmet — múlt részeseinek tetemrehívá- *' .......’ ^ ~ ’ 1 a lkottak. zatban élvezhettük a klasszi- és épp ez, ami legdicsérendőbb sa azonban mitsem veszted Kedden este közvetítette a kusok sorozat csütörtöki adá- érdeme a produkciónak, ezért aktualitásából, sőt felszabadutévé az Operaház színpadáról sában. Való igaz, a darabnak illeszkedik hibátlanul abba a lási évfordulónk napjaiban Mozart legnépszerűbb operái- az időtálló remekek között a keretbe, amit a „Klasszikusok egyenesen kötelességünk, nak egyikét, A varázsfüve- helye. Ennél pontosabban é3 tévéfilmen” sorozat magára lát. Kétségtelen, hogy a szó- érzékenyebben telibe találó vállalt, vegkönyv számos gyarlósága portrét alig rajzoltak eddig az ellenére Mozart ebben a mű- angol arisztokrata és polgári vében alkotó zsenije teljessé- tőkés társadalomról, farizeusgéhez érkezett, az érzelmi kodó erkölcséről, moráljáról, pompájában is egyszerű, át- Képviselőik ségkívül az elesettek, a kiszolgáltatottak, a társadalom perifériáin élők oldalán áll. A megkapó költőiség, mely a mű egészét belengi, a lírikus Szép Ernőre vall. A nyelvezet! pompa, és a történés bensőséges derűje, fordulatos vitele tetsző voltában közérthető valamennyi kórisméjét mamuzsika nagy biztonsággal hi- gukban hordozzák, s a nagy dalja át a librettó ellentmon- író ezek felmutatásával nem- — - s -------- ----- -- --------d ásos, homályos pontjait. Az csak nevetségessé teszi őket, £lokff' szlnte alkotója áltál Warn tttt A Televízió érté- S el.den groteszk, finoman és - - .................... ............................... k feledettem így a történet kés szolgalatot tett, amikor a tapintattal karikírozott figurák E kötelességnek méltó módon és méltó, igényes eszköA hét kivételes élményének zökkel tesz eleget Örkény dra- feledteti a dramaturgiai gyen- számít a péntek esti bemuta- mája, s a művet megszólalta- géket, s örömest készek va- tóban Örkény István: Voro- tó gárda, ebben is a leghitela- gyünk a bocsánatra eme vál- társadalmuk va- nyes cimű színművének tévé- sebb eszközökkel Sztankay Isi- laikozásáért a színháznak. Az- változata. Az író vallomása van, Tomanek Nándor, Juhász ,-a is kiegészítve, hogy a korszerint a mű csaknem ne^ Jácint, Cs. Német Lajos, hangulat teremtő produkció re- gyedszázadig hevert asztal- Yenczel Vei'a ás a rendező, meklése volt az együttesnek. opera szolgálatában hibátlan de pusztulandónak is ítéli a együttes szólalt meg, és nyúj- mind sürgetőbb szociális való- tott élvezetes produkciót. Fő- Ságban. képp Geszty Szilvia, Bartha Alfonz, László Margit, Han- kiss Ilona, Melis György, Kishegyi Árpád gyönyörködte NÓGRÁD — 1969. december 16., kedd A tévéfilmet azért soroltam mává sűrít. Alakjait a ne- vissza a színházi produktu- gyedszázada zajló események mok közé, mert az alkotók formálták jellemük alapsajá, ,, , . , __ végig a színpad zárt keretei- tosságai szerint hősökké, megí ttL!ianoban 68 Jateií'5an egy" ben játszatták a történetet, olkuvókká, vagy gyávákká. A mondhatni: csupán fotogra- dráma szerelmi vonala (ma- fálásra szorítkoztak, nem ol- gyár honvéd, orosz tanítónő) dották szét a film nyelvére feletti egykori aggályoskodás aránt. 1 is mondhatni egyidős a történe- Voronyesnek végre utat nyi- sorát teremtették meg a mű- lemmel, a történelem ama tott a közönséghez, a dráma vészek ét>„ ezáltal tettek pillanataival, melyeket drá- méltó érvényesüléséhez. veszem es epp ezáltal tettek legtöbbet a darab erdekeben. Szombaton este jóval tá- Azt igazolták> hogy a Llla volabbi, es merőben más tér- . , . .. . , . rrjészetű múltidézós tanúi le- akac ma ls ac^e és érdekkeltő hettünk. Szép Ernő: Lila akác történet, ha a játékhang meg- című szerelmi históriája a találja az utat a mai publi- harmincas években filmválto- kum fűjéhez, zatként aratott sikert, most visszatérve eredetibb miliő jé- (barna)
