Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-16 / 291. szám

Értünk harcoltak Áfekszandr Lelekov Szovjet katonák emlékeznek „firtflnf harcoltak. Szovjet katonák harcosok, tiszthelyet- tisztek es tábornokok. kát« . • &u »•;.* a**•«&/'• felszabacVtasá^t nógrAü m ,#-* * már nem egyszer vágta ki ma­gát hasonló nehéz helyzetből. A brigádban Lelekovnak rég­•. éú£SÉ ..»mán'': . . I>ksz indr U- gár­törásőt. . szét ésévei, két motéirbfc .n betörtek Tol­mácsra, rnéhet közben tüzet okádva. Az ellenség szálláshe­lyén kitört a pánik. A gárdis­ták ezt kihasználva, foglyul ejtettek két németet és' egy percet sem vesztegetve, vissza­tértek az egységükhöz. Az így szerzett értékes információk tették lehetővé, hogy a 18. gár­da gépesített brigád, együttmű­ködve bal oldali szomszédjával, gyorsan elfoglalja a községet... 1944. december 10-én a bri­gád, pusztítva az ellenséges csapatok maradék erőit, kiju­tott Hidvég körzetébe. Az volt a feladata, hogy keljen át az Ipolyon és a sikert fejlessze csehszlovák földön Sahy-ig. Hidvégtól északra volt egy híd. Kiszeljov gárdafőhadnagy >arancsot kapott, hogy foglalja el és tartsa a fő erők érkezé­séig. Az előreküldött felderí­tők ügyesen átsiklottak az el­lenség állásain, eljutottak a gáthoz. Észrevétlen a hídhoz kúsztak De a híd már nem lé­tezett. A helyén csak meredező pillérek, s a vízből ágaskodó hatalmas kőtömbök látszottak. A hullámok harsogva örvény­lettek felettük. Hamarosan es­teledik. .. — Ugyan, milyen erői lehet­nek az ellenségnek a túlsó par­ton ? — töprengett a csoport rangidőse, Lelekov. És elsőként ugrott, hogy a híd romjain a túlpartra menjen. Elvtársai kö­vették. Elég volt, hogy két har­cos a felrobbantott hídon meg­jelenjen, a németek viharos erejű tűzzel fogadták őket. A lövedékektől, aknáktól tajték­zott a víz. Ezt a terepet a je­lek szerint a fasiszták kitű­nően belőtték. Megértették, hogy az előretörő szovjet csa­patok ide igyekeznek, hogy megkaparintsák az átkelőhe­lyet. A felderítőknek nem maradt hátra más, mint visszahúzód­ni. Eközben meglehetősen sú­lyos sebet kapott a folyóhoz érkező gárdafőhadnagy, Ki­szeljov. A felrobbantott hidat utolsónak Lelekov hagyta el. kor a csónak végre szárazra ért, Lelekov és Butkov gyor- ián kiemelték a csónak fene' : érői az összekötözött németet, lelkapkodták Qenagyij ruhá lybTŐi-. n y re - múl ve-Jani­it -töiere- reszletei. nljSVA jíjlP- ' *4 'Í;Va»U| mesél tessé a fogalysserz.es nose .met. a? ok. rat e távoli napokról nekünk. _ , ,, A két rettenhetetlen katona, ..A március 20-ról 21-re vir- amióta folyón átkelt, a német radó-éjszaka erős géppuska- és védelem előretolt' állásaihoz ágyú tűzben egy gerendán, átsri kúszott Hamarosan — és szé­kéit a Dnyeszteren és egyetlen' tfocsémkre! —' féligkész ak- géppisztollyal felvette a harcot framezőre bukkantak. Ogy az ellenséggel. Visszavert né- kalkuláltak, hogy az akname­ző befejezésére ide ellenséges ^katonáknak kell jönniük. És a Telderítők előkészültek az el­fogásukra. Már több mint egy órája vártak. De nem hiába. A sötétségből előbukkant két hó- rihorgas árja. Nagy lelkinyu­galommal hozzáláttak a ma­guk utászmunkájához. Mint később kiderült, fel sem ötlött bennük, hogy ilyen sűrű tűz- függönyön keresztül az oroszok megkockáztatják az átkelést. A további események kalei­doszkópszerfi gyorsasággal kö­vették egymást. A két felderí- " tő elosztotta egymás közt a német katonákat: amelyik ma­gasabb — Lelekové, az alacso­nyabb — Bulgakové. Lelekov­nak finn késével meg kell öl­nie a maga fasisztáját, a mási­kat addig Butkov leteperi és nem ereszti, hogy kiálthasson. Aztán ketten rávetik magukat az élőre, összekötözik és csó­nakba cipelik. Ragyogóan volt kitervelve és zaj nélkül végrehajtva. Egy­szóval a felderítők tiszta, vagy ahogyan nem ritkán mondták, ékszerész munkát végeztek. A „nyelv” értékes informá­ciókat közölt az Ipoly északi partjának védelméről. Ez lehe­tővé tette tüzérségünknek, hogy elfojtsa az ellenség tüzelőállá­sait, a 18. brigád egy zászlóal­ja pedig hídfőállást létesített Hidvégtól északra. A. Lelekov, a Szovjetunió Hőse Az ellenséges tűz fortyogó pokoli tengerében volt benne » akaraterő, hogy megálljon és sietség nélkül pontosan felje­gyezze az ellenséges lövegek, aknavetők és géppuskafész­kek elhelyezését. hány ellentámadást, elpusztít­va eközben tizenöt hitleristát. A parányi hídfőállás Lelekov kezén maradt. A hídfőállásra sikeresen átkelt a brigád egy felderítő szakasza...” I. .Itt pedig az Ipoly partján már másfél órája, hogy a két sokat tapasztalt frontharcos beleveszett a sötétbe. A baj­társak nyugtalankodni kezd­tek. Egyszercsak a tújsó part­ról evezöcsapások nesze hal­latszik, s néhány perc múlva előtűnik a csónak. Benne egye­dül Lelekov. Energikusan, de óvatosan, hogy zajt ne csapjon, jókora utászlapáttal evez. Butkov úszva közledett a parthoz. Kiugrott a jéghideg vízből, egy intéssel helyükön marasztalta a várakozó kato­nákat. ö meg a közelgő csó­nakhoz ugrik, belekapaszkod­va löki előre a partnak, Ami­D. F. Loza, a Szovjetunió Hőse Középiskolások vetélkedője Az SZMT-székház tanács­termében adtak találkozót egymásnak vasárnap délelőtt 10 órakor a megye középis­kolásai, hogy összemérjék ere­jüket egy nemes játékban, mely a Tiszán innen, Dunán túl országos rádiósvetélkedő előkészítő mozzanata volt. Az ünneplőbe öltözött fiúk és lánya _________ y ez •^-•■segi'ue-i. üw}d •> kerbe f •álÁszoíásánái. i .,> van. a menyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak művészeti előadója üd­vözölte'" a megjelenteket, majd Kálovits Géza, a KISZ Nóg- rád megyei Bizottságának tit­kára, a zsűri elnöke^ meg­nyitotta a vetélkedőt. Ismer­tette a játék célját, kiemelte, hogy ebben a versengésben elsődleges a jövő februári, megyék közötti vetélkedőre való sikeres felkészülés. Kö­zölte, hogy a győztes iskola 20 000 forintos klubfelszerelést kap. Bemutatta a két játék­vezetőt, a tv-ből már jól is­mert Mádai Pétert, és Fáb- ri Györgynét, a Balassi Bá­lint könyvtár munkatársát. A hét középiskola 20 főből álló csapatai hat különböző jellegű feladatcsoportot kap­tak. Először Nógrád megye történetével kapcsolatos kér­désekre kellett pontos szám­adatokat írásban megjelölni­ük. Ezt követték: a barkohba, irodalmi, történelmi, művé­szeti villámkérdések. A diákok meglepő bizton­sággal válaszoltak a külön­böző nehézségi fokú kérdések­re. Az első helyezést és az ez­zel járó 20 000 forintos klub­felszerelést — a megyei ta­nács vb művelődésügyi osz­tályának jutalmát — a Bo­lyai gimnázium csapata nyer­te. A KISZ Nógrád megyei bizottsága által felajánlott 5000 forintos második díj, a Madách gimnázium tanulói­hoz került. Zárszavában Kálovits Géza gratulált a győzteseknek, és valamennyi versenyzőnek, hangsúlyozva, hogy mindenki hasznos tapasztalatokkal tér haza és készülhet, a február 27-i Nógrád—Komárom rádiós vetélkedőn való sikeres rész­vételre. Közlekedünk, tehát goromba skodunk ? A HÍRES MONDÁS — gondolkodom, tehát vagyok — kiforgatott és többes számú változata csak annak számára tréfás szójáték, aki nem jár az utcán, nem préselődik villa­moson, autóbuszon, vonaton, nem ül a volán mögé. Az ut­cák, a közlekedési eszközök napról napra színterei komé­diáknak, tragédiáknak, forrásai kárörv^ndő nevetésnek, méltatlan kodásnak, dühnek Szí ater s k _ Hhpl a -SZítffPlőUfíV 5, ír- -Sí Egyetemi előkészítő A megyei művelődésügyi osztály a fizikai dolgozók gyermekeinek sikeres egyetemi és főiskolai fel­vétele érdekében egyetemi előkészí­tő tanfolyamokat szervezett ebben az évben is. December húszadi­kán Budapestre utaznak a fiata­lok, ahol felsőoktatási intézmé­nyeket és múzeumokat tekintenek meg. a kiránduláson, melynek a költségeit a megyei művelődés- ügyi osztály fedezi, harmincöt kis- terenyei, nagybátonyi és salgótar­jáni egyetemi előkészítőn tanuló vesz részt. uy>: hu> . sí, .• H.p' Ji. n cmuereKkel, m 9 - • .TT - A\il\ —' g közös érdek rokonit bennün­zav.arjuk egymást, ne legyünk terhére a másiknak, i-_iidenkí zavartalanul haladhasson a maga útján. Meg­fogalmazni e közös érdeket nem nehéz. Helyeselni ís‘ köny­nyű. Betartani? Nem mindig sikerül. Meghökkentő és kacagtató fordulatok színpadává válik sok esetben az Utca, a közlekedési eszköz. Gyorsan cseré­lődnek a szerepek, a szöveg is változik, csak egy valami azonos: nézőközönség mindig akad. A nagyhangú autós megjuhászodva pislog a rendőrre, aki látta, miként spric­celtek szét a gyalogosok vágtató kocsija előtt. A vonaton kuncogás kíséri a jókat mondó részeget, de pillanatok alatt megsűrűsödik a levegő, amikor ráhág valaki lábára, s az utasok ölébe zuhan. Szívesen adnak fölvilágosítást a tájéko­zatlannak, ha történetesen ifjú, s mutatós a hölgy, de sokan meg sem állnak, ha tétova hangú öreg kér segítséget. Hosz- szú időn át nézelődnek, mert összekoccant két gépkocsi, mert daruval csöveket emelnek be, mentő állt meg vala­hol, valakik szóváltásba keveredtek, de kámforrá válnak, ha tanúkat keresnek, ha határozott beavatkozással nagyobb bajt előzhetnének meg. Kámforrá válnak, s bár előbb még ráérősen álldogáltak, most már rohannak, lökdösődnek, tü­relmetlenkednek. Sokféle szerepe, s mégis: majd’ valameny- nyit eljátszottuk már. SOK IDŐT tökünk az utcákon, a közlekedési eszközö­kön, sok időt tehát idegenek között. A szólás szerint a tudás atyja az ismétlés, ám úgy látszik ebben az esetben az ellen­kezője igaz. Mert az utcán, a közlekedési eszközön a sok­szori „ismétlés” ellenére is az egymással szembeni figyel­messég, segítőkészség helyett a nvorS<=sAs. a gorombaság, a tü­relmetlenség az úr. Ideges, rohanó világban élünk? Tetsze­tős érv lehetne, ha nem kívánkozna melléje valami, a teljes igazság érdekében. Az, hogy mi magunk — akik benépesít­jük a utcákat és közlekedési eszközöket — tesszük idegessé, rohanóvá kisebb és nagyobb világunkat! Többszöri kísérlettel igazolták: a rohanó, szabálytalan­kodó autós szerencsés esetben csupán nyolc—tíz perccel ér előbb a Balatonhoz, mint az, aki szabályosan vezet. Napról napra saját „kísérleteink” igazolják, hogy csöppnyi jóaka­rattal még fölférhetnénk a zsúfolt peronú, de középen félig öres autóbuszra, de mivel föntlevő utastársaink jóakarata fnányzik, így lemaradunk. Holnap meg miattunk ér hasonló sors mást. kísérlet nem kell ahhoz, hogy igazolódjék: a rossz helyre tett csomag, a szakadt fonatú kosár, a hangos­kodó. a íá'karád'ó hümhöltetése olyan bosszúságforrások, melyektől könnyű lenne megszabadulni. Könnyű, ha több figyelem jutna magunk mellett másokra is, ha a józan több­ség egyöntetűen lépne fel a hallgatást, beletörődést fel­adva. Furcsa ellentmondás: mindannyian áhitozzuk c csen­desebb utcát, a nyugalmasabb, kényelmesebb közlekedést, de mindig másoktól várjuk, hogy tegyenek ennek érdeké­ben. Igaz, sok rajtunk kívülálló oknak is része van bosszú­ságainkban. A kelleténél kevesebb közlekedési eszköz, a szűk, a nehezen járható utcák, vagy utak, olyan körülmé­nyek, melyeket jobbá csak fokozatosan formálhatunk. Ám hiába lesz több a villamos, az autóbusz, a vasúti személyko­csi, hiába épülnek alul- és felüljárók, ha öröklődik rossz szokásaink serege. Ha a gyermek már szüleitől megtanulja miként tülekedjen, ha az ifjú az idősebbektől sem lát jó példát. AZ UTCA, a közlekedési eszköz mindannyiunké. S mert az, úgy kellene, illene viselkedni ott, ahogy odahaza, otthonunkban Vagy éppen az a baj, hogy ezt tesszük? Ta­lán megpróbálhatnánk holnaptól kezdve másként: ember­hez illő fegyelemmel, másokra is tekintettel levő udvarias­sággal. M. O. Éjszaka a csoport — öt em­ber — ismét megközelítette a folyót, a hídtól balra. A hitle­risták továbbra is intenzív tűz alatt tartották a folyó mindkét partját. Az Ipolyban, amelyet az ágyú és géppuska kilövések megvilágítottak, mintha víz helyett ólom folyt volna. Meg­parancsolva, hogy várják meg őt, Lelekov eltűnt a sötétben. Néhány kínzó perc telt el. Egyszercsak szól valaki: „Se­gítsetek!” Két harcos a pa­rancsnokhoz ugrik, aki vala­honnan halászcsónakot von­szol. Megragadják a csónakot, s a part közelében letették. Le­lekov bajtársai mellé kúszott, elnyúlt a földön. Kifáradt. Jó hétszáz métert vonszolta magá­val zsákmányát a partmenti iszapban. Nem könnyű munka még egv ilyen óriás számára sem, mint amilyen Alekszandr Makarovics. Hanem, amikor kifújta ma­gát így szólt: — A csónak csak kettőnket bír el. Ki akar velem jönni? Foglyot kell szerezni. Az ügy természetesen nem veszélyte­lén. .. Jelentkező sok volt. A vak­merő gárdista Gén agy ij But­kov őrmestert választotta, aki Három élvezetes és a maga ]c©'P©?Iiy<5 műfajában remeikül helytálló * színházi est, egy kitűnően té- vésített, de önmagáért is helytálló közel-történelmi dráma, — ez az elmúlt hét műsorának eredménymérlege. Mozart, Shaw, Örkény, Szép Ernő más-más műfajú és más-más értékszintű alkotok, akik ezúttal nagyon jól meg­fértek egymás mellett a kép­ei Ott be (elsőként regény volt) a szmpadra, a Madách Színház előadásában láthattuk. Színpadok más-más hangnemben A történet az első világhá­borút közvetlenül előző évek­ben játszódik, egy ábrándos, kedvesen bohém fiú lírával át- meg átszőtt szerelmeit nyitja elénk. A társadalomkritlka, ami a Lila akácból kihallat­G. B. Shaw színpadi művei és kifejezési formáira a mű- — mely annyi ideig útját áll- sz,ik; neIT' 'aza.d^ erei^\.c?a'í a ernyőn, sőt a közönségigényt, közül nálunk a Szerelmi liá- vet. Shaw hűvösen tárgyila- ia a bemutatónak — ma már az ízlés különbözőségét fi- zasság a legismertebb és leg- gos. józanul, szinte ridegen mosolyra késztető, a „szem­békés kispolgár zsörtölődésc inkább fejcsóválása az éiet gyelembe véve, mondhatni: többet játszott. Ezúttal a tömör dialógusainak magva- pontos” irodalomszemléletre j&aztalan dolgain, az író me­kiegészítették egymást, sajá- színművet Sartorius úr házai ról semmi mellékmotívum jellemző, a történelemmé vált , , rokonszenve^ azonban ket­tős és különleges csokrélát címmel, német tévéfilm váltó- nem terelte el a figyelmet — múlt részeseinek tetemrehívá- *' .......’ ^ ~ ’ 1 a lkottak. zatban élvezhettük a klasszi- és épp ez, ami legdicsérendőbb sa azonban mitsem veszted Kedden este közvetítette a kusok sorozat csütörtöki adá- érdeme a produkciónak, ezért aktualitásából, sőt felszabadu­tévé az Operaház színpadáról sában. Való igaz, a darabnak illeszkedik hibátlanul abba a lási évfordulónk napjaiban Mozart legnépszerűbb operái- az időtálló remekek között a keretbe, amit a „Klasszikusok egyenesen kötelességünk, nak egyikét, A varázsfüve- helye. Ennél pontosabban é3 tévéfilmen” sorozat magára lát. Kétségtelen, hogy a szó- érzékenyebben telibe találó vállalt, vegkönyv számos gyarlósága portrét alig rajzoltak eddig az ellenére Mozart ebben a mű- angol arisztokrata és polgári vében alkotó zsenije teljessé- tőkés társadalomról, farizeus­géhez érkezett, az érzelmi kodó erkölcséről, moráljáról, pompájában is egyszerű, át- Képviselőik ségkívül az elesettek, a kiszol­gáltatottak, a társadalom pe­rifériáin élők oldalán áll. A megkapó költőiség, mely a mű egészét belengi, a lírikus Szép Ernőre vall. A nyelvezet! pompa, és a történés bensősé­ges derűje, fordulatos vitele tetsző voltában közérthető valamennyi kórisméjét ma­muzsika nagy biztonsággal hi- gukban hordozzák, s a nagy dalja át a librettó ellentmon- író ezek felmutatásával nem- — - s -------- ----- -- --------­d ásos, homályos pontjait. Az csak nevetségessé teszi őket, £lokff' szlnte alkotója áltál Warn tttt A Televízió érté- S el.den groteszk, finoman és - - .................... ............................... k feledettem így a történet kés szolgalatot tett, amikor a tapintattal karikírozott figurák E kötelességnek méltó mó­don és méltó, igényes eszkö­A hét kivételes élményének zökkel tesz eleget Örkény dra- feledteti a dramaturgiai gyen- számít a péntek esti bemuta- mája, s a művet megszólalta- géket, s örömest készek va- tóban Örkény István: Voro- tó gárda, ebben is a leghitela- gyünk a bocsánatra eme vál- társadalmuk va- nyes cimű színművének tévé- sebb eszközökkel Sztankay Isi- laikozásáért a színháznak. Az- változata. Az író vallomása van, Tomanek Nándor, Juhász ,-a is kiegészítve, hogy a kor­szerint a mű csaknem ne^ Jácint, Cs. Német Lajos, hangulat teremtő produkció re- gyedszázadig hevert asztal- Yenczel Vei'a ás a rendező, meklése volt az együttesnek. opera szolgálatában hibátlan de pusztulandónak is ítéli a együttes szólalt meg, és nyúj- mind sürgetőbb szociális való- tott élvezetes produkciót. Fő- Ságban. képp Geszty Szilvia, Bartha Alfonz, László Margit, Han- kiss Ilona, Melis György, Kishegyi Árpád gyönyörködte NÓGRÁD — 1969. december 16., kedd A tévéfilmet azért soroltam mává sűrít. Alakjait a ne- vissza a színházi produktu- gyedszázada zajló események mok közé, mert az alkotók formálták jellemük alapsajá­, ,, , . , __ végig a színpad zárt keretei- tosságai szerint hősökké, meg­í ttL!ianoban 68 Jateií'5an egy" ben játszatták a történetet, olkuvókká, vagy gyávákká. A mondhatni: csupán fotogra- dráma szerelmi vonala (ma- fálásra szorítkoztak, nem ol- gyár honvéd, orosz tanítónő) dották szét a film nyelvére feletti egykori aggályoskodás aránt. 1 is mondhatni egyidős a történe- Voronyesnek végre utat nyi- sorát teremtették meg a mű- lemmel, a történelem ama tott a közönséghez, a dráma vészek ét>„ ezáltal tettek pillanataival, melyeket drá- méltó érvényesüléséhez. veszem es epp ezáltal tettek legtöbbet a darab erdekeben. Szombaton este jóval tá- Azt igazolták> hogy a Llla volabbi, es merőben más tér- . , . .. . , . rrjészetű múltidézós tanúi le- akac ma ls ac^e és érdekkeltő hettünk. Szép Ernő: Lila akác történet, ha a játékhang meg- című szerelmi históriája a találja az utat a mai publi- harmincas években filmválto- kum fűjéhez, zatként aratott sikert, most visszatérve eredetibb miliő jé- (barna)

Next

/
Thumbnails
Contents