Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-11 / 261. szám

A képernyő eíott

Egy hét az irodalom jegyében

IRODALMI anyagban igényes és Valluiätos vvlt az elmúlt hét műsorkínálata, s e- tékintetben ezúttal elismeréssel adózhatunk a Télevízlónak.

Csütörtökön került képernyőre Viktor Konye'ckij különleges témájú novellájának tévéjáték-változata. A szerző a háború utáni szovjet írónemzedék egyik legfigyelemreméltóbb egyénisége. Méltóságosan lírával ötvözött, heves drámaiságú története, Az ajtó. az ostromlott Leningrad egy névtelen, mindennapos hősének, egy 15 esztendős postáslánykának prózába írt eposza. Az író mélységes emberszere- tete a romok világában Is melenget és hitet áraszt, a leg- sivárabb és legszörnyűbb kí- iátástalanságban is felvillantja a nyugalmas, szebb holnap reményét. Ez élteti és ösztönzi szinte emberfeletti tettekre, egyszerű hőseit. A tévéjáték főszerepében a rokonszenves Venczel Vera nyújtott hiteles alakítást, életteli alakokat formál a történetben Páger Antal, Dayka Margit, Kálmán György és Psota Irén, valamint a szereposztás vendég- művésze, Elisatratov Szerjózsa is.

Az ünnepi nap műsorában újból találkozhattunk Rahma- nov immár klasszikus számba menő' színművével, a Viharos alkonyattal. A drámát a Nemzeti Színház előadásában képfelvételről, a több év előtti szereposztásban láthattuk. A

mű és a produkció méltán

szolgált rá a felújításra.

Az esti adásidő a könnyedebb, de tartalmas szórakozás jegyében telt. Humorban nem ismerünk tréfát címmel történelmi kabarét élvezhettünk. A műsort .olyan szerzők fémjelezték, mint Ady, Babits, Gábor Andor, Karinthy, Kosztolányi, Nagy Endre, Szép Ernő — és ennyi épp elég is a vállalkozás dicséretére. És annak igazolására, hogy igényes, irodalmi szinten is lehet kabarét csinálni.

Nagyon jó kezdeményezésnek ígérkezik a szombaton első ízben látott. Nyitott könyv című adás. A havi egy alkalomra tervezett új sorozat egy-égy irodalmi mű' beható elemzésére kíván vállalkozni, rpintegy kinyitni a szóba kerülő könyv oldalait a televízió országos nyilvánossága előtt. Ez alkalommal Szabó Magda: Katalin utca című regényéről beszélgetett, vitázott Faragó Vilmos, Szabó Magda, Tolnai Klári, Ungvári Tamás és a műsorvezető Dersí Tamás, miközben remek, színészek közreműködésével a regény legjellemzőbb mozzanatai is megelevenedtek. A vállalkozás kitűnően töltheti be a maga elé tűzött célt, az irodalom- népszerűsítő feladatot, s ezzel elsőrendű segítséget adhat az Olvasó népért mozgalom szélesítéséhez.

Ugyancsak szombaton még egy irodalmi műsorral örvendeztette meg nézőit a televízió. A tervezett, Melánia három esküvője című tévéjáték helyett Bródy Sándor művéből, A fejedelem címmel készült tévéjátékot láthattuk. A nagy fejedelem, a kor haladó erdélyi főura, Bethlen Gábor élete, emberi tartása, magánélete, korához való viszonya számos írót foglalkoztatott, közöttük Bródyt is. A roman- tikus-liral történet Bethlen személyes életének egyetlen drámai mozzanatát sűríti, de ebben a mozzanatban jellemzést ad a kor erkölcsi szemléletéről is.

VISSZA kell kanyarodnom még a műsorhét egyéb említést érdemlő eseményeihez is. Élvezettel néztük a keddi adásban Az állatok nyelve című, Ismeretnyújtó szovjet természetfilmet, szólni kell a Parabola kísérő szövegének rendkívül hullámzó színvonala, olykor — mint ezúttal is — csikorgó „szellemessége”, mindenáron való belemagyarázó aktualizálásai miatt — melyek öncélúságukkal, a tények hitelességének és komolyságának is rovására mennek. Ha humor is némely kockája a Parabolának, ami az igényességet illeti, ne ismerjünk tréfát benne. Tetszett viszont a szombat este látott Josephine Baker-műsor. Színvonalas világszámokat élvezhettünk, s Baker produkciója a nagy művészegyéniség fakulatlan pompáját bizonyította.

(barna)

Ifcancloiolc

Szirákról és Héhalomból igen sokan járnak Budapestre, és inás városokba dolgozni.

A keménynek ígérkező tél közeledtével egyre inkább szükség lasz azokra az autóbusz-várakozókra, melyek nem is olyan régem épültek Szirákón és Héhalomban. Sajnos, az átutazót ma már megdöbbenti eaeknek az építményeknek az átílapota. Szilákon kiszakították az ablakot, sőt eléggé el nem ítélhető módon néhányon WC- uek használják a nyilvánvalóan másra hivatott helyiséget

A héhalmi helyzet sem sokkal jobb. A műanyagelemeket bezúzták, összetörték, így bizony az épület nem sokat véd már.

Az egyik gyakorta utazó Szirák községben lakó munkás. Laukó József őszinte felháborodását tolmácsolta maga és társai nevében.

Mindmáig nem sikerült kideríteni, kik azok a vandálok. akik a köz javára épült várótermeket használhatatlanná teszik, rongálják, de a Sziráki községi Tanács a helyi KISZ-szervezettel összefogva elhatározta, hogy megkeresi és felelősségre vonjg tárvadalmunk e veszélyes kártevőit.

Hann F.

VlIalUerti

specialitás

Űj bejegyzés került az állatkerti „lakók névjegyzékébe”. A Szovjetunióból kapott szerzemény miluborjú, más néven Dávid atya szarvasa. Ezt az utóbbi nevet a gímszarvashoz hasonló nagyságú, de annál rőtebb színű, hosszabb és durvább szőrű állat onnan kapta, hogy ősét először egy Ann and Dávid nevű szerzetes figyelte meg még 1865-ben a kínai császár vadaskertjében. Már akkor is rendkívül ritka állat volt, szabadon sehol sem élt. A kínai vadaskert állományából is csak egy-két példány jutott el néhány állatkertbe.

Megy tanulni magyar../'

Magyaróra a IV-es csoportban

Tizenegy óra ötven perc. Kicsöngettek. Tíz perc szusz- szántás. A négy emelet folyosóin ötszáz—hatszáz ifjú, s lány — és százféle nyelv. A hangdzslmgelből csak néha szabadul ki . egy-egy francia, angol vagy spanyol szó. Mi volt ehhez képest Bábel?

A Nemzetközi Előkészítő Intézet igazgatóhelyettese csöngetés után meginvitál a 211-es terembe. Magyaróra lesz. Fiatal, szőke asszony a tanárnő. A tanítványok tizennégyen Vannak.

Még csak az ötödik hétnél tartanak. Természetesen, a tanárnő ismétléssel kezdi.

— Ki Ön?

A Costa Rica-i fiú jelentkezik:

— Marco Antonio Campo Cordero.

Nagy derültség. A többiek Sem éppen rövid nevűek, de Marcoval egyikük sem kelhet versenyre.

— Hány éves?

Ez már Mohamed Alinak, a jemeninek szól.

— Hús es ed. ,

Aztán a Jordániái sziporkázik:

— Nem biztosz.

— Hús es keto — ijed meg Ali.

De már itt az új kérdés:

— Ki jött Kenyából?

Henry Dominic, Mexiko atlétahőseinek honfitársa jeer Ikczik buzgón.

— Én Kenyába születik.

Artin a inrrián kan Iphetőséget: beszéljen arról, hol járt tegnap.

— Én a Nemzeti Múzeum- hez volt — mondja.

Az egész csoport tanulmányi kirándulást tett előző délután. Kérdéseket adnak föl egymásnak. Hol a Nemzeti Múzeum? Közel az egyetemhez? Milyen villamos megy a múzeumba? Most úgy látszik, Szudán viszi el a pál- i mát: Abdallah remekel. De jön Dabi, az etióp és tarol. Hibátlan magyar mondatot formál: „Samson, véleményed szerint milyen érdekes anyag van a múzeumban?” öt hete hallott először magyar szót. A többiek értik, hogy valami nagy dolog történt most: meg- . tapsolják. A tanárnő is velük tart.

Igen ám, de most meg Ja- maldeem tör elő, mert sportról van szó. Ö a hazájában, Ceylonban úszott. Artin, a futballmeccset emlegeti. Az Iraki dzsúdózott. Hamid tornászott. Magyarországon mégis egyféle sportot űznek legszívesebben: a tornaórákon megszállottan fociznak. Vasárnap délután a tévé képernyőjén a sportközvetítéseket nézik.

Előveszik a szótárakat: a helyhatározó ragokat tanulják. Egyelőre még nagy a kavarodás. De csak magyar szó hangzik el. Mindnyájan beszélnek angolul vagy franciául, de a tanárnő elve: nem használ közvetítő nyelvet.

— Tavasszal jöjjön el újra — mondja óra végén. — Csodát fog látni.

Akkor már fizikát, matematikát is tanulnak • a fiúk. Szaktárgyakból is készülniük kell, hiszen ménökök lesznek. Ki villamos-, ki gépészmérnök, ki meg építész. Mind a tizennégyen a Műszaki Egyetemr => tartanak.

Az egyik második emelek tanári szobában a Nemzetk< zi Előkészítő Intézet igazgató- helyettesével beszélgetek:

— Nálunk — mondja — harminchat hétig tart egy tanév. Ez három ciklusra oszlik. Az első: magyar társalgás. A második: szaktárgyak bevonása. Az orvosjelölteknek biológia, kémia; a bölcsészeknek történelem, a mérnököknek, közgazdászoknak fizika, matematikua, így tovább. A harmadik ciklus: a nyelvtan csiszolása, minél több új szó elsajátítása. Mi ugyanis az intézetben tanuló, negyven országból érkezett hatszáz diákot egyetemi tanulmányokra készítjük fel. Jövő ősszel már előadásokat hallgatnak, s télen vizsgáznak. Magyarul.

A napirendről érdeklődöm.

— Reggel 8-kor kezdődik a tanítás. Hat—hét negyvenöt perces órát tartunk a csoportoknak, amelyeket aszerint állítunk össze, hogy milyen szakra tartanak. Délután szekciómegbeszélések, laborgyakorlatok következnek. Estére marad az új szavak átismétlése Megterhelő, sokszor elképesztő munkát végeznek ezek a diákok. Szinte megható az igyekezetük, a birkózásuk, hogy minél jobban megtanulják nyelvünket,

— Kik tanulják a leggyorsabban a magyart?

— Az afrikaiak, őket a vietnamiak követik.

Utolsó csöngetés. Mára vége a tanításnak. Megyünk le «a földszintre. Mögöttünk gyapjas hajú, fekete fiú igyekszik. Az igazgatóhelyettes megszólítja:

— Hová megy, Berham?

— Megy korrepetálni.

Kézzel-lábbal igyekszik helyesbíteni, s csak akkor nyugszik meg, amikor látja, hogy értjük, miről van szó. Azért még hozzáteszi:

— Megy tanulni magyar.

Kosa Csaba

r

TAB! IASZIQ:

(Történelmi visszapillantás - karcolatokban)

I

Barnakalapos: Az a világ elmúlt

Szürkekalapos (jön, megáll.): Mit kér érte a pasas?

Barnakalapos: Négyszáznyolevanért nem adja.

A ruhás: Mert viszem a szabóhoz.

Szürkekalapos: Hallja, maga szemét! Azért, mert a szabónak több pénze van? Mert a szabó valutázik? Magának köszönheti az ország, hogy itt tartunk!

Zöldkalapos: Az emberiség salakja!

Feketekalapos: Sterilizálni kellene az ilyen hiénát! (Leköpi.)

Barnakalapos': Süljön ki a szeme. (Leköpi.) Szürkekalapos: (gyomron vágja.) Nesze, te piszok’ Majd adok én neked feketézni! Te pióca! Pfuj! (Leköpi.) A ruhás: (kitépi magát és elrohan.)

Feketekalapos és zöldkalapos: (utánarohannak). Barnakalapos: (szürkekalaposhoz.) Látja. Amerikában ez lehetetlen. . Ott meglincselik az ilyet!

A tulaj: (jön balról, alsónadrágban.) Bocsánat, uraim... Rettenetes tragédia történt velem A barna nadrágom kint lógott az előszobában . . Valaki elvitte . Könyörgöm, nem láttak egy embert a nadrágommal? Az én drága szép nadrágommal?

Bamakalapos: (mutatja.) Ebben a percben ment el

arra.

A tulaj: (utánarohan.) Jaj. istenem!

Bamakalapos: Na? Ehhez mit szól? Lopta és mégsem

akarta eladni:

— 19 —

Lányok! Vigyázzatok!

A „How do jou do thank jou very much” című belvárosi eszpresszóban üldögéltem kétlábú bárszéken és paradicsomlevest hörpöltem üvegcsövön egy ólomkristály- gömbböl. Két lépésnyire tőlem három férfi ült egy kis kerek asztalka mellett, három jól öltözött férfi szorosan összehajolva.

— Elláért hatszáz milliót kérek... — mondta az egyik. A másik kettő erre bólintott. Egyikük a noteszába írt valamit és a fejét csóválta.

— Szép? — kérdezte aztán és eltette a ceruzát.

— Szép, barna... — felelte az első.

Elállt a lélegzetem. Leánykereskedők karmai mellé kerültem! Egyszóval, még mindig akadnak, akik ezzel az aljas mesterséggel keresik a nagy pénzeket, amiket aztán itt eldorbézolnak. Gyanútlan,, naiv lányokat közvetítenek a dél-amerikai kétes lokálokba.

— És Rózsa? — kérdezte most a lilainges — azzal, hogy állunk?

— Nyolcszáz. Nyolcszázon alul nem kapható

ökölbeszorult fülekkel hallgatóztam tovább. Lelki

szemeim előtt megjelent a két leány, akik sikerről, karrierről álmodoznak és nem Is sejtik, hogy ezek a brigantik. akik nyilván artistaügynöknek adják ki magukat, a leg- kétségbeejtőbb züllés lejtőjére taszítják őket.

Hátat fordítottam a gazembereknek, hogy gyanút ne keltsek, de annál jobban füleltem. Elhatároztam, hogyha felkelnek és távoznak utánuk vetem magam, és átadom őket az első főkapitánynak. Kötelet az ilyeneknek!

Suttogva szólalt, meg az egyik:

— Egymilliárd?

— Igen — felelte a másik. — Svi egymilliárd.

— Nagyon sok.

— De megéri.

Nem bírtam türtőztetni magam, kiszaladtam és odasiettem az első rendőrhöz.

— Kérem — lihegtem —, jöjjön azonnal Aljas leánykereskedők ülnek itt az eszpresszóban. Rajtuk ütünk!

Nem akarta elhinni De én belekaroltam, és addig kérleltem, amíg velem jött. Komor tekintettel álltunk oda a három csirkefogó asztalához. Éppen menni akartak már.

— Igazolják magukat! — szólt rájuk a rendőr.----------------——-------- -----——------------------------------------------------— Miért? — kérdezte a lilainges.

— Még kérdi? — förmedtem rá. — Aljas leánykereskedő! Majd adok én maguknak hiszékeny lányokat a

züllés útjára taszítani!

Erre mindhárman éktelenül röhögni kezdtek. ,

— Hiába tagadnak — üvöltöttem rájuk — kihallgattam a beszélgetésüket! A szép Elláról beszéltek, akit hat- százmillióért meg lehet kapni. Aljas keritők! És Rózsáról, aki nyolcszáz!

— Ne tessék hülyéskedni. Ml krumplikereskedők vagyunk. Ella-krumpliról és Rózsa-krumpliról volt szó.

A rendőr tanácstalanul nézett rám.

— Üúúgy... — mondtam erre a lilaingesnek. — Ella- krumpliról és Rózsa-krumpliról beszéltek. És ki az az Évi, aki egymilliárd?

Erre megszólalt a harmadik:

— A rról én beszéltem kérem.

— Helyes. És az az Évi? Az is krumpli talán?

— Nem. Az a házbérem. Évi egymilliárd.

Nincs lakása? Igényeljen!

1. fejezet.

A Kősó utca 4-ben laktam húsz éve Ez a ház az őst- j rom alatt kissé megsérült. Tegnap egy lovas kocsi vágta- i tott el a ház előtt mire az egész ház összedőlt. Rögtön j láttam, hogy. lakást kell keresnem. A romok alól kiha- j

tásztam a kalapomat, a fejemre tettem és elsiettem az ’ elölj áróságra. A portás a XXIX./F. ügyosztályra utasított, i Itt megtudtam, hogy a dolog roppant egyszerű Kérvényt; kell írnom 4 példányban, meg kell neveznem, hogy melyik üres. vágy elhagyott lakást igénylem és kész.! Máris beköltözhetek. Fütyörészve távoztam. Ez igen!

2. FEJEZET

Bevittem a kérvényeket. Remekül sikerültek, Thomas 1 Mann sem írhatott különbeket Kiderült, hogy az a La- j pát utcai lakás, amelyet kértem nem utalható ki. mert sohasem laktak benne, s így nincs nk!*ől elvegyék. Egyéb ’ ként a kérvénvek rosszak, mert kevés bennük az új be- í kezdés. Ezenfelül pedig alá kell Íratnom őket a házblzai-j mival a tömbparancsnokkal, vagy egy olyan személlyel.) illetve testülettel amely vagv aki helyhatósági és együt- j leá, láttamozási — de ez nem tartozik ide.

. (Folytatjuk)

— 21 —