Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-11 / 261. szám

A képernyő eíott Egy hét az irodalom jegyében IRODALMI anyagban igé­nyes és Valluiätos vvlt az el­múlt hét műsorkínálata, s e- tékintetben ezúttal elismerés­sel adózhatunk a Télevízlónak. Csütörtökön került képer­nyőre Viktor Konye'ckij külön­leges témájú novellájának té­véjáték-változata. A szerző a háború utáni szovjet írónem­zedék egyik legfigyelemremél­tóbb egyénisége. Méltóságosan lírával ötvözött, heves drámaiságú története, Az ajtó. az ostromlott Leningrad egy névtelen, mindennapos hősé­nek, egy 15 esztendős postás­lánykának prózába írt eposza. Az író mélységes emberszere- tete a romok világában Is me­lenget és hitet áraszt, a leg- sivárabb és legszörnyűbb kí- iátástalanságban is felvillantja a nyugalmas, szebb holnap re­ményét. Ez élteti és ösztönzi szinte emberfeletti tettekre, egyszerű hőseit. A tévéjáték főszerepében a rokonszenves Venczel Vera nyújtott hiteles alakítást, életteli alakokat for­mál a történetben Páger An­tal, Dayka Margit, Kálmán György és Psota Irén, vala­mint a szereposztás vendég- művésze, Elisatratov Szerjózsa is. Az ünnepi nap műsorában újból találkozhattunk Rahma- nov immár klasszikus számba menő' színművével, a Viharos alkonyattal. A drámát a Nem­zeti Színház előadásában kép­felvételről, a több év előtti szereposztásban láthattuk. A mű és a produkció méltán szolgált rá a felújításra. Az esti adásidő a könnye­debb, de tartalmas szórakozás jegyében telt. Humorban nem ismerünk tréfát címmel törté­nelmi kabarét élvezhettünk. A műsort .olyan szerzők fémje­lezték, mint Ady, Babits, Gá­bor Andor, Karinthy, Koszto­lányi, Nagy Endre, Szép Ernő — és ennyi épp elég is a vál­lalkozás dicséretére. És annak igazolására, hogy igényes, iro­dalmi szinten is lehet kaba­rét csinálni. Nagyon jó kezdeményezés­nek ígérkezik a szombaton el­ső ízben látott. Nyitott könyv című adás. A havi egy alka­lomra tervezett új sorozat egy-égy irodalmi mű' beható elemzésére kíván vállalkozni, rpintegy kinyitni a szóba ke­rülő könyv oldalait a televí­zió országos nyilvánossága előtt. Ez alkalommal Szabó Magda: Katalin utca című re­gényéről beszélgetett, vitázott Faragó Vilmos, Szabó Magda, Tolnai Klári, Ungvári Tamás és a műsorvezető Dersí Tamás, miközben remek, színészek közreműködésével a regény legjellemzőbb mozzanatai is megelevenedtek. A vállalko­zás kitűnően töltheti be a ma­ga elé tűzött célt, az irodalom- népszerűsítő feladatot, s ezzel elsőrendű segítséget adhat az Olvasó népért mozgalom széle­sítéséhez. Ugyancsak szombaton még egy irodalmi műsorral örven­deztette meg nézőit a televí­zió. A tervezett, Melánia há­rom esküvője című tévéjáték helyett Bródy Sándor művé­ből, A fejedelem címmel ké­szült tévéjátékot láthattuk. A nagy fejedelem, a kor haladó erdélyi főura, Bethlen Gábor élete, emberi tartása, magán­élete, korához való viszonya számos írót foglalkoztatott, közöttük Bródyt is. A roman- tikus-liral történet Bethlen személyes életének egyetlen drámai mozzanatát sűríti, de ebben a mozzanatban jellem­zést ad a kor erkölcsi szemlé­letéről is. VISSZA kell kanyarodnom még a műsorhét egyéb emlí­tést érdemlő eseményeihez is. Élvezettel néztük a keddi adásban Az állatok nyelve cí­mű, Ismeretnyújtó szovjet ter­mészetfilmet, szólni kell a Parabola kísérő szövegének rendkívül hullámzó színvona­la, olykor — mint ezúttal is — csikorgó „szellemessége”, mindenáron való belemagyará­zó aktualizálásai miatt — me­lyek öncélúságukkal, a tények hitelességének és komolyságá­nak is rovására mennek. Ha humor is némely kockája a Parabolának, ami az igényes­séget illeti, ne ismerjünk tré­fát benne. Tetszett viszont a szombat este látott Josephine Baker-műsor. Színvonalas vi­lágszámokat élvezhettünk, s Baker produkciója a nagy mű­vészegyéniség fakulatlan pom­páját bizonyította. (barna) Ifcancloiolc Szirákról és Héhalomból igen sokan járnak Budapest­re, és inás városokba dolgoz­ni. A keménynek ígérkező tél közeledtével egyre inkább szükség lasz azokra az autó­busz-várakozókra, melyek nem is olyan régem épültek Szirákón és Héhalomban. Saj­nos, az átutazót ma már megdöbbenti eaeknek az épít­ményeknek az átílapota. Szi­lákon kiszakították az ab­lakot, sőt eléggé el nem ítél­hető módon néhányon WC- uek használják a nyilvánva­lóan másra hivatott helyisé­get A héhalmi helyzet sem sokkal jobb. A műanyagele­meket bezúzták, összetörték, így bizony az épület nem so­kat véd már. Az egyik gyakorta utazó Szirák községben lakó mun­kás. Laukó József őszinte fel­háborodását tolmácsolta ma­ga és társai nevében. Mindmáig nem sikerült ki­deríteni, kik azok a vandá­lok. akik a köz javára épült várótermeket használhatat­lanná teszik, rongálják, de a Sziráki községi Tanács a he­lyi KISZ-szervezettel össze­fogva elhatározta, hogy meg­keresi és felelősségre vonjg tárvadalmunk e veszélyes kártevőit. Hann F. VlIalUerti specialitás Űj bejegyzés került az ál­latkerti „lakók névjegyzéké­be”. A Szovjetunióból kapott szerzemény miluborjú, más néven Dávid atya szarvasa. Ezt az utóbbi nevet a gímszarvashoz hasonló nagy­ságú, de annál rőtebb színű, hosszabb és durvább szőrű állat onnan kapta, hogy ősét először egy Ann and Dávid nevű szerzetes figyelte meg még 1865-ben a kínai császár vadaskertjében. Már akkor is rendkívül ritka állat volt, szabadon sehol sem élt. A kínai vadaskert állományából is csak egy-két példány jutott el néhány állatkertbe. Megy tanulni magyar../' Magyaróra a IV-es csoportban Tizenegy óra ötven perc. Kicsöngettek. Tíz perc szusz- szántás. A négy emelet folyo­sóin ötszáz—hatszáz ifjú, s lány — és százféle nyelv. A hangdzslmgelből csak néha szabadul ki . egy-egy francia, angol vagy spanyol szó. Mi volt ehhez képest Bábel? A Nemzetközi Előkészítő In­tézet igazgatóhelyettese csön­getés után meginvitál a 211-es terembe. Magyaróra lesz. Fi­atal, szőke asszony a tanár­nő. A tanítványok tizenné­gyen Vannak. Még csak az ötödik hétnél tartanak. Természetesen, a tanárnő ismétléssel kezdi. — Ki Ön? A Costa Rica-i fiú jelentke­zik: — Marco Antonio Campo Cordero. Nagy derültség. A többiek Sem éppen rövid nevűek, de Marcoval egyikük sem kelhet versenyre. — Hány éves? Ez már Mohamed Alinak, a jemeninek szól. — Hús es ed. , Aztán a Jordániái szipor­kázik: — Nem biztosz. — Hús es keto — ijed meg Ali. De már itt az új kérdés: — Ki jött Kenyából? Henry Dominic, Mexiko at­létahőseinek honfitársa je­er Ikczik buzgón. — Én Kenyába születik. Artin a inrrián kan Iphe­tőséget: beszéljen arról, hol járt tegnap. — Én a Nemzeti Múzeum- hez volt — mondja. Az egész csoport tanulmá­nyi kirándulást tett előző dél­után. Kérdéseket adnak föl egymásnak. Hol a Nemzeti Múzeum? Közel az egyetem­hez? Milyen villamos megy a múzeumba? Most úgy lát­szik, Szudán viszi el a pál- i mát: Abdallah remekel. De jön Dabi, az etióp és tarol. Hibátlan magyar mondatot formál: „Samson, véleményed szerint milyen érdekes anyag van a múzeumban?” öt he­te hallott először magyar szót. A többiek értik, hogy valami nagy dolog történt most: meg- . tapsolják. A tanárnő is velük tart. Igen ám, de most meg Ja- maldeem tör elő, mert sport­ról van szó. Ö a hazájában, Ceylonban úszott. Artin, a futballmeccset emlegeti. Az Iraki dzsúdózott. Hamid tor­nászott. Magyarországon még­is egyféle sportot űznek leg­szívesebben: a tornaórákon megszállottan fociznak. Vasár­nap délután a tévé képernyő­jén a sportközvetítéseket né­zik. Előveszik a szótárakat: a helyhatározó ragokat tanul­ják. Egyelőre még nagy a ka­varodás. De csak magyar szó hangzik el. Mindnyájan be­szélnek angolul vagy franciá­ul, de a tanárnő elve: nem használ közvetítő nyelvet. — Tavasszal jöjjön el új­ra — mondja óra végén. — Csodát fog látni. Akkor már fizikát, mate­matikát is tanulnak • a fiúk. Szaktárgyakból is készülniük kell, hiszen ménökök lesznek. Ki villamos-, ki gépészmérnök, ki meg építész. Mind a tizen­négyen a Műszaki Egyetemr => tartanak. Az egyik második emelek tanári szobában a Nemzetk< zi Előkészítő Intézet igazgató- helyettesével beszélgetek: — Nálunk — mondja — harminchat hétig tart egy tanév. Ez három ciklusra osz­lik. Az első: magyar társal­gás. A második: szaktárgyak bevonása. Az orvosjelölteknek biológia, kémia; a bölcsészek­nek történelem, a mérnökök­nek, közgazdászoknak fizika, matematikua, így tovább. A harmadik ciklus: a nyelvtan csiszolása, minél több új szó elsajátítása. Mi ugyanis az in­tézetben tanuló, negyven or­szágból érkezett hatszáz diá­kot egyetemi tanulmányokra készítjük fel. Jövő ősszel már előadásokat hallgatnak, s té­len vizsgáznak. Magyarul. A napirendről érdeklődöm. — Reggel 8-kor kezdődik a tanítás. Hat—hét negyvenöt perces órát tartunk a csopor­toknak, amelyeket aszerint ál­lítunk össze, hogy milyen szakra tartanak. Délután szek­ciómegbeszélések, laborgya­korlatok következnek. Estére marad az új szavak átismét­lése Megterhelő, sokszor el­képesztő munkát végeznek ezek a diákok. Szinte meg­ható az igyekezetük, a bir­kózásuk, hogy minél jobban megtanulják nyelvünket, — Kik tanulják a leggyor­sabban a magyart? — Az afrikaiak, őket a vi­etnamiak követik. Utolsó csöngetés. Mára vé­ge a tanításnak. Megyünk le «a földszintre. Mögöttünk gyapjas hajú, fekete fiú igyekszik. Az igazgatóhelyet­tes megszólítja: — Hová megy, Berham? — Megy korrepetálni. Kézzel-lábbal igyekszik he­lyesbíteni, s csak akkor nyug­szik meg, amikor látja, hogy értjük, miről van szó. Azért még hozzáteszi: — Megy tanulni magyar. Kosa Csaba r TAB! IASZIQ: (Történelmi visszapillantás - karcolatokban) I Barnakalapos: Az a világ elmúlt Szürkekalapos (jön, megáll.): Mit kér érte a pasas? Barnakalapos: Négyszáznyolevanért nem adja. A ruhás: Mert viszem a szabóhoz. Szürkekalapos: Hallja, maga szemét! Azért, mert a szabónak több pénze van? Mert a szabó valutázik? Magá­nak köszönheti az ország, hogy itt tartunk! Zöldkalapos: Az emberiség salakja! Feketekalapos: Sterilizálni kellene az ilyen hiénát! (Leköpi.) Barnakalapos': Süljön ki a szeme. (Leköpi.) Szürkekalapos: (gyomron vágja.) Nesze, te piszok’ Majd adok én neked feketézni! Te pióca! Pfuj! (Leköpi.) A ruhás: (kitépi magát és elrohan.) Feketekalapos és zöldkalapos: (utánarohannak). Barnakalapos: (szürkekalaposhoz.) Látja. Amerikában ez lehetetlen. . Ott meglincselik az ilyet! A tulaj: (jön balról, alsónadrágban.) Bocsánat, ura­im... Rettenetes tragédia történt velem A barna nad­rágom kint lógott az előszobában . . Valaki elvitte . Kö­nyörgöm, nem láttak egy embert a nadrágommal? Az én drága szép nadrágommal? Bamakalapos: (mutatja.) Ebben a percben ment el arra. A tulaj: (utánarohan.) Jaj. istenem! Bamakalapos: Na? Ehhez mit szól? Lopta és mégsem akarta eladni: — 19 — Lányok! Vigyázzatok! A „How do jou do thank jou very much” című bel­városi eszpresszóban üldögéltem kétlábú bárszéken és paradicsomlevest hörpöltem üvegcsövön egy ólomkristály- gömbböl. Két lépésnyire tőlem három férfi ült egy kis kerek asztalka mellett, három jól öltözött férfi szorosan összehajolva. — Elláért hatszáz milliót kérek... — mondta az egyik. A másik kettő erre bólintott. Egyikük a noteszába írt valamit és a fejét csóválta. — Szép? — kérdezte aztán és eltette a ceruzát. — Szép, barna... — felelte az első. Elállt a lélegzetem. Leánykereskedők karmai mellé kerültem! Egyszóval, még mindig akadnak, akik ezzel az aljas mesterséggel keresik a nagy pénzeket, amiket aztán itt eldorbézolnak. Gyanútlan,, naiv lányokat közvetítenek a dél-amerikai kétes lokálokba. — És Rózsa? — kérdezte most a lilainges — azzal, hogy állunk? — Nyolcszáz. Nyolcszázon alul nem kapható ökölbeszorult fülekkel hallgatóztam tovább. Lelki szemeim előtt megjelent a két leány, akik sikerről, karri­erről álmodoznak és nem Is sejtik, hogy ezek a brigantik. akik nyilván artistaügynöknek adják ki magukat, a leg- kétségbeejtőbb züllés lejtőjére taszítják őket. Hátat fordítottam a gazembereknek, hogy gyanút ne keltsek, de annál jobban füleltem. Elhatároztam, hogyha felkelnek és távoznak utánuk vetem magam, és átadom őket az első főkapitánynak. Kötelet az ilyeneknek! Suttogva szólalt, meg az egyik: — Egymilliárd? — Igen — felelte a másik. — Svi egymilliárd. — Nagyon sok. — De megéri. Nem bírtam türtőztetni magam, kiszaladtam és oda­siettem az első rendőrhöz. — Kérem — lihegtem —, jöjjön azonnal Aljas leány­kereskedők ülnek itt az eszpresszóban. Rajtuk ütünk! Nem akarta elhinni De én belekaroltam, és addig kérleltem, amíg velem jött. Komor tekintettel álltunk oda a három csirkefogó asztalához. Éppen menni akar­tak már. — Igazolják magukat! — szólt rájuk a rendőr.----------------——-------- -----——------------------------------------------------­— Miért? — kérdezte a lilainges. — Még kérdi? — förmedtem rá. — Aljas leányke­reskedő! Majd adok én maguknak hiszékeny lányokat a züllés útjára taszítani! Erre mindhárman éktelenül röhögni kezdtek. , — Hiába tagadnak — üvöltöttem rájuk — kihallgat­tam a beszélgetésüket! A szép Elláról beszéltek, akit hat- százmillióért meg lehet kapni. Aljas keritők! És Rózsáról, aki nyolcszáz! — Ne tessék hülyéskedni. Ml krumplikereskedők va­gyunk. Ella-krumpliról és Rózsa-krumpliról volt szó. A rendőr tanácstalanul nézett rám. — Üúúgy... — mondtam erre a lilaingesnek. — Ella- krumpliról és Rózsa-krumpliról beszéltek. És ki az az Évi, aki egymilliárd? Erre megszólalt a harmadik: — A rról én beszéltem kérem. — Helyes. És az az Évi? Az is krumpli talán? — Nem. Az a házbérem. Évi egymilliárd. Nincs lakása? Igényeljen! 1. fejezet. A Kősó utca 4-ben laktam húsz éve Ez a ház az őst- j rom alatt kissé megsérült. Tegnap egy lovas kocsi vágta- i tott el a ház előtt mire az egész ház összedőlt. Rögtön j láttam, hogy. lakást kell keresnem. A romok alól kiha- j tásztam a kalapomat, a fejemre tettem és elsiettem az ’ elölj áróságra. A portás a XXIX./F. ügyosztályra utasított, i Itt megtudtam, hogy a dolog roppant egyszerű Kérvényt; kell írnom 4 példányban, meg kell neveznem, hogy melyik üres. vágy elhagyott lakást igénylem és kész.! Máris beköltözhetek. Fütyörészve távoztam. Ez igen! 2. FEJEZET Bevittem a kérvényeket. Remekül sikerültek, Thomas 1 Mann sem írhatott különbeket Kiderült, hogy az a La- j pát utcai lakás, amelyet kértem nem utalható ki. mert sohasem laktak benne, s így nincs nk!*ől elvegyék. Egyéb ’ ként a kérvénvek rosszak, mert kevés bennük az új be- í kezdés. Ezenfelül pedig alá kell Íratnom őket a házblzai-j mival a tömbparancsnokkal, vagy egy olyan személlyel.) illetve testülettel amely vagv aki helyhatósági és együt- j leá, láttamozási — de ez nem tartozik ide. . (Folytatjuk) — 21 —

Next

/
Thumbnails
Contents