Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)
1969-11-11 / 261. szám
Hárman hasa ( elé? Dél-Vietnamból hétfőn visz- szaindult az Egyesült Államokba az a három amerikai katona, akit a dél-vietnami szabadságharcosok a múlt héten bocsátottak szabadon. Elutazásuk előtt a katonák negyedórás sajtóértekezletet tartottak a Tan Son Nhut-i légi támaszponton. Az AP sai- goni tudósítója megjegyzi, hogy az értekezlet alatt a három katona mellett ült az amerikai hadsereg tájékoztatási szolgálatának egy tisztje és az amerikai parancsnokságtól 'kapott utasítás értelmében a katonák nem beszélhettek fogságba esésük körülményeiről. A 22 éves Tinseley katona elnrondotta, hogy sebesülten eSett fogságba és foglyul ejtői jól gondját viselték. „Kétszer is meg kellene gondolnom, hogy újból harcoljak ellenük azután, amit velem tettek” — jelentette ki. Társa, a 22 éves Watkins elmondotta, hogy fogságának jó részét társával kártyázva és sakkozva töltötte. A 22 éves Strickland katona kijelentette: „foglyul ejtőim nem öltek meg, jóllehet erre alkalmuk lett volna, őszintén becsülöm őket, amiért megkíméltek életemet.” (MTI) Bann csatlakozni akar az atomsorompó- egyezmény hoz A bonni kormány hétfon nyilvánosságra hozta válaszát a CDU—CSU kérdéseire az atomsorompó-egyezmény aláírása ügyében. Az uniópártok azonnal egy sor kérdést intéztek a kormányhoz, amint az közzétette szándékát, hogy hamarosan csatlakozni kíván a szerződéshez. A CDU—CSU kérdéseit és a kormány válaszát szerdán a Budestag megvitatja. Írásbeli válaszában a kormány igyekszik a CDU—CSU „aggályait” csitítani. Így például hangoztatja, hogy az NSZK biztonságát a NATOszerződés megvédi. A Brandt- kormány azt is hangoztatja hogy Moszkva és Bonn po* litikai kapcsolatait nem csupán az atomsorompó-szerző- désre szándékozik korlátozni. Célja az is, hogy egyezményt kössön a Szovjetunióval az erőszakról és' az erőszakkal való fenyegetésről való lemondásról. Ami a békés célokra szolgáló atomenergia felhasználásával kapcsolatos nyitott kérdéseket illeti, a kielégítő megoldást az aláírás csak megkönnyítené — állapítja meg a bonni kormány válasza. (MTI) Személyi változások Brazzavrile-Kongóban Brazzavílle-bem a nemzeti forradalmi tanács hétfőin bejelentette, hogy különleges bíróságot hoztak létre a rendszerellenes támadások kivizsgálására és ébarségi csoportokat állítanak fel, amely az uralkodó nemzeti forradalmi mozgalom pártnak lesz alárendelve és a népi milícia keretén belül működik. Néhány személyi változást is bejelentettek. Brazzaville katonai kormányzója, Yomb- hi őrnagy váltja fel Goma Süjvaim századosit a hadsereg vezérkari-főnöki tisztségében, míg az utóbbi hadügyminiszter lesz. Asse Mekang külügyminisztert, aki Raoul miniszterelnök társaságában Romániába repült hivatalos látogatásra, a legfelső bíróság elnökévé nevezték ki. (MTI) Alkotmány-módosítás Irakban Bagdadban, hétfőn hivatalosan bejelentették, hogy az alkomány-módosítás értelmében egy kézben összpontosítják az iraki forradalmi parancsnokság tanácsának, a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek és a fegyveres erők főparancsnokának tisztjét. Megfigyelők véleménye szerint az alkotmány ilyen érelmű módosítása jelentősen erősíti meg A1 Bakr államelnök helyzetét. A forradalmi parancsnokság tanácsának elnökhelyettesévé Szidam Takritit, az iraki Baath-párt központi bizottságának főtitkárhelyettesét nevezték ki. (MTI) A Szovjetunió önzetlen barátja az arab népeknek s,A : Szovjetunió ismét bizonyságát adta annak, hogy önzetlen, barája az araboknak” — hangoztata Rasid Karami, Libanon kijelölt miniszterelnöke abban az interjúban, amelyet Jevgenyij ^rimakov. a Pravda bejrúti tudósítója közöl a lap hétfői számában. Kijelentette, hogy „egész Libanon elismeréssel adózik annak a szerepnek, amelyet a Szovjetunió a libanoni válság nehéz napjaiban töltött be. Sorsdöntő pillanatban a libanoniak számára világosabbá vált mint valaha, hogy ki az, aki őszintén az oldalukon áll, és ki az. aki a veszélyes fejleményekkel játszva előnyöket akar húzná a maga számára”. Az Interjúban Karami kidomborította azoknak a hivatalos nyilatkozatoknak a pozitív jelentőségét, amelyeket a Szovjetunió a libanoni válság idején tett. „Az önök országának politikáját — han- gozatta a kijelölt miniszter- elnök — az igazság támogatásának elve vezérli, és ebből a körülményből fakad az a rendkívüli tekintély, amelyet a Szovjetunió az arab világban élvez”. A kormányalakításról szólva Karami kijelentette a Pravda tudósítójának, hogy a „dolog nem lesz könnyű”, „sok zavart kell még elhárítani” — tette hozzá. Közös Piac — Jugoszlávia Az Európai Gazdasági Közösség miniszteri tanácsa hét- ion reggel Brüsszelben ösz- szeült, hogy megvitassa a december 1-én és 2-án. Hágában tartandó közöspiaci csúcs, találkozó előkészítését. Az AP szerint a küldöttek elé egy munkaokmányt teresztenek, amely a Közös 'iac kibővítésével kapcsola- .)■> feltételeket rögzíti. Az ülésen Joseph Luns '.'/illand külügyminiszter el- "úlvÖl. Az Európai Gazdasági Közösség miniszteri tanácsa hétfői ülésén felhatalmazta az Európa-bizottságot, hogy kezdjen «tárgyalásokat Jugoszláviával a Közös Piac és a Jugoszlávia közötti kereskedelmi szerződés aláírásáról. Ilyen egyezmény megkötése már egy év óta szerepel a miniszteri tanácsüléseknek egyik napirendi pontjaként. (MTI) Felforgató nézetek A Nyugat-Németországban állomásozó amerikai kato- j iák közül megkértek 252-t, olvassa el figyelmesen a kö- | vetkező nyilatkozatot, és írja alá, amennyiben egyetért j vele. „Kézenfekvő igazságnak tartjuk, hogy minden ember egyenlő, s hogy teremtőjük bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel őket, köztük az élet. a szabadság és a boldogságra törekvés jogával.” Az amerikai katonák 73 százaléka felforgatónak minősítette ezt a nyilatkozatot, s nem volt hajlandó aláírni. Azt ugyanis nem közölték velük, hogy a kérdéses bekezdést a függetlenségi nyilatkozatból vették, amelyet Locke és Rousseau eszméi alapján Benjámin Franklin és Jef- ‘érson szerkesztett és George Washington írt alá. N<*>GRAD - 1969. novembe» 11., kedd Golda Meir alakit ismét kormányt Zalman Sazar izraeli elnök ismét Golda Metrt kérte fel az új kormány megalakítására. Mint ismeretes, az eddigi miniszterelnök munkáspártja a két héttel ezelőtt tartott általános választásokon nem tudta megszerezni az abszolút többséget. A 71 éves poldtikus- asázony a megbízatást azonnal elfogadta. Tel Aviv-ban bejelentették, hogy hétfőn regigei izraeli vadószbombázók a Szuezi- öbölnél elhelyezkedő egyiptomi katonai állásokat bombázták. Az izraeli szóvivő azt állította, hogy a bombázók „sértetlenül visszatértek támaszpontjaikra”. Kairóban az arab védelmi tanács hétfőn folytatta a vitát az arab erők mozgósításáról. A délelőtti ülés egyik napirendi pontjaként a küldöttek az arab országok csúcsértekezletének összehívásáról tanácskoztak. Rifai, Jordániái miniszterelnök-helyettes hangoztatta, a Közel- Keleten kialakult új helyzet szükségessé teszi az ilyen értekezlet összehívását. (MTI) Befejezte ülésszakát a genfi leszerelési bizottság, s ezúttal „jó esztendeje volt”. Üjabb, komoly lépést tett előre a leszerelés egy igen fontos területén: a tengerfenék atommentesítésében. A közvélemény természetesen hajlamos az ilyen megegyezések, illetve közös előterjesztések fontosságainak lebecsülésére. Hiszen a nemzetközi feszültség nagy gócai földrajzilag is egészen más elosztásban jelennek meg, a„ fegyverkezési verseny folytatását pedig ezekhez a fő földrajzi gócpontokhoz kapcsolja. A leszerelés azonban túlságosan nagyszabású és bonyolult probléma ahhoz, hogy rögtön a legnehezebb, a legtöbb ellentétet kiváltó pontokon közelítsék meg. Ez a magyarázata annak, hogy a leszerelési bizottság és általában minden leszereléssel foglalkozó konferencia erőfeszítései a legkisebb nehézséget kínáló, de a jelenlegi hadi- technikai fejlettség mellett mégis létfontosságú területek felé összpontosulnak. Így jött létre például a világűr atom- mentesítéséről szóló egyezmény, s így került most a genfi leszerelési bizottság figyelmének középpontjába a tengerfenék demilitarizálása. Mindkét esetben olyan területekről volt szó, ahol különleges nemzeti-hatalmi érdekek nem bonyolították a tárgyalásokat, s ezért könnyebb volt a kompromisszumos megállapodások elérése. Ez azonban egyik esetben sem csökkenti a megegyeNumeiri AlBcamelBi&lcunk moszkvai tárgyalásai Dzsafar Nuimeiri, a SzucLá- ni Demokratikus Köztársaság forradalmi tanácsának és minisztertanácsának elnöke, a szudáni fegyveres erőik főparancsnoka, aki, mint már jelentettük, hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. hétfőn kétnapos le- ningrádi útjáról visszaérkezett Moszkvába. A magas rangú vendég előzőleg tárgyalásokat folytatott Nyikolaj Podgornijjal, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnökével és Alekszej Koszigim miniszter- elnökkel. A szovjet—szudáni tárgyalások folytatódnak. Dzsafar Numeiri, hétfőn felkereste és megkoszorúzta a Lenin Mauzóleumot, majd koszorút helyezett el az ismeretlen katona sírjánál. A Szovjetuió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány hétfőin vil- lásreggelit adott Dzsafar Nu- meirinek, a Szudánt Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsa és Minisztertanácsa elnökének tiszteletére. A villásreggelin részt vettek a szudáni elnök kíséretének tagjai, szovjet részről pedig Nyikolaj Podgomij. Aiiek- szej Koszigiin, Kirill Mazurov, Andrej Gromiko és más hivatalos személyiségek. A szudáni vendégeket üdvözölve, Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a többi között hangsúlyozta, hogy a Szudánban ez év májusában lezajlott forradalmi események, a fejlődő országokban végbemenő nemzeti felszabadító folyamat legyőzhetetlenségéről tanúskodnak. A szovjet államfő üdvözlő szavaira Dzsafar Numeiri válaszolt. Moszkvában hétfőn aláírták a Szovjetunió és a Szudáni Demokratikus Köztársaság közötti, az 1970—1971. évekre szóló, kulturális és tudományos együttműködési tervet. (MTI) Elszigetelődik az USA? Lord Caradon angol diplomata, az ENSZ Biztonsági Tanácsának novemberi soros elnöke a nebraskai egyetemen vasárnap elmondott beszédében kijelentette, hogy fennáll „egy új elszigetelődést irányzat veszélye" az Egyesült Államok külpolitikájában. InciitiBsaBi LOSONCZl Pál, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke és kísérete hétfőn reggel magas szintű > megbeszélésekre utazott Űj-Delihibe. Az indiai tárgyalások újabb állomást jelentenek a rövid idő alatt igen sok politikai és gazdasági eredményt felmutató, gyümölcsöző magyar —indiai kapcsolatok történetében. Magyarország és India között 1948. óta van diploma, ciai kapcsolat és kezdettől fogva a politikai rokonszenv szilárd alapja volt India ragaszkodása a pozitív el nem kötelezettség alapjaihoz. Ez azt jelenti, hogy India céljai és a szocialista országok alapvető nemzetközi törekvései között számos érintkezési pont. volt kezdettől fogva. A nemzetközi élet legveszélyesebb konfliktusaiban az indiai politika értékes kezdeményezésekkel segítette a kibontakozást. Mindez alapot teremtett a fokozatosan bővülő, erősödő politikai és gazdasági kapcsolathoz. Mindkét ország természetesnek tekintette, hogy a szocialista világon kívül ^ső államok közül India az elsők között volt, amellyel a diplomáciai kapcsolatokat nagykövetségi szintre emeltük. Ez 1959-ben történt, s két év múlva a magyar kormány akkori elnöke, dr. Münnich Ferenc Nehru miniszterelnök meghívására már látogatást tett Indiában. Kapcsolataink történetében ettől kezdve meggyorsult a fellendülés üteme. 1963-ban ötéves kereskedelmi megállapodást kötött a két ország, 1964-ben parlamenti küldöttségek cseréöődtek. 1956-ban az indiai tervügyi, művelődés- ügyi, és külügyi államminiszterek látogattak Magyar- országra. E fellendülés csúcsát, 1966. februárjában, a Kállai Gyula miniszterelnök által vezetett magyar kormánydelegáció látogatása jelentette. Ez volt egyébként az első szocialista kormány- küldöttség, amely Nehru utódjának, Sasztrinak hirtelen és tragikus halála után beható tárgyalásokat folytat* hatott Indira Gandhival, India mai miniszterelnökével. AKKOR a magyar—indiai tárgyalások során három új egyezmény született: 1970-ig kiterjesztették az 1963-ban kötött ötéves kereskedelmi megállapodást: muszaki-tudo- mányos egyezményt és légügyi egyezményt kötöttünk. A magyar kormány küldőit., ség újtának eredményei jelezték, hogy a két ország kapcsolatában a gazdaság: tényezők döntő gyakorlati jelentőségűek. A magyar külkereskedelem természetesen felismerte India fontosságát' és a fővárosban, Delhiben működő magyar kereskedelmi kirendeltségen kívül még három helyen, Bombayban, Kalkuttában és Madrasban is szerveztek kereskedelmi kirendeltséget. A gazdasági munka eredményeként India évenként több mint 50 millió dolláros forgalommal, a fejlődő országok sorában az első helyet foglalja el Magyarország külkereskedelmi partnerei között. A fejlődés ütemét jellemzi, hogy 1957-ben a teljes külkereskedelmi forgalom még a négy millió dollárt sem érte el. A politikai kapcsolatok megélénkülésével. 1960—1962 között, két év alatt, 30 millió dollárra emelkedett a két ország külkereskedelmi forgalma. A magyar kormányküldöttség látogatását követően 1968-ban Zakir Húséin, India azóta elhunyt államelnöke volt vendégünk Magyar- országon. A viszontlátogatás- ra utazó Losonczi Pált indiai tárgyalásaira kísérő magyar küldöttségben magas szim/tíű gazdaságpolitikusok és. külügyi szakértők is helyet kaptak. Ez jelzi, hogy mód nyílik a két baráti ország gazdasági és politikai kapcsolatainak további fejlődésére, A MAGYAR—INDIAI kapcsolatok története és eddigi pozitív tapasztalatai alapján joggal remélhetjük, hogy az Elnöki Tanács elnökének látogatása ebben a hatalmas, világrésznyi országban új eredményeket hoz majd n mindennapos politikai és gaz. dasági kapcsolatokban -*? mindkét nép javára. Indulás a Holdra — pénteken Végső szakaszukba érkeztek az Apollo—12 holdutasainak előkészületei. Az űrhajó, fedélzetén Charles Conraddal, Richard Gordonnal és Alán Beannel, ha semmi nem jön közbe, pénteken indul el a Hold felé. Az űrhajósok jó állapotban és kitűnő hangulatban vannak — nagyon vágynak már a repülésre. A Kennedy-fok on feltételezik, hogy az Apollo—iá útnak indításakor közel sem lesz any- nyi érdeklődő, mint az Apollo—11 emlékezetes júliusi fellövésekor. (Reuter) Atomcsend a tenger fenekén zés jelentőségét. Hiszen az óceánok mélye például a fegyverkezés új technikai lehetőségei mellett erőteljesen felhasználható rejtett kilövőállomá- sok létesítésére, sőt tenger alatti bázisok kiépítésére is. A legközvetlenebb és legreálisabb problémát természetesen az atomrakétákkal felszerelt nukleáris meghajtású tengeralattjárók vízalatti tevékenysége jelenti. A modern haditechnika feltételei között tehát megvolt a lehetősége annak, hogy az óceánok 'mélyén kibontakozzék a fegyverkezési verseny egy új szakasza. Ez a meggondolás vezette a Szovjetuniót, amikor 1969 márciusában, Genfben nagyszabású javaslatokat terjesztett elő. Az átfogó szovjet szerződéstervezet minden katonai tevékenység betiltását javasolta az óceánok mélyén. A szovjet javaslat fényében az Egyesült Államoknak felül kellett vizsgálnia a mélytengeri stratégiáját, s ily módon több mint két hónapig tartott, amíg elkészült az amerikai ellen javaslat. Ez lényegesen korlátozottabb volt és főképpen abban különbözött a szovjet indítványtól, hogy nem minden katonai tevékenységet tiltott volna be az óceánok mélyén — hanem a vétó csupán a tömegpusztító fegyverekre és az azokat továbbító fegyverekre vonatkozott. A két álláspont képviselői között egészen őszig tartott a vita, amely végül is egy közös szovjet—amerikai tervezettel, tehát eredményes kompromisz- szummal végződött. A kompromisszum egyik oldalán, elfogadták azt a korlátozottabb amerikai elképzelést, hogy egyelőre nem _demilitarizálják, csak atommentesítik az óceánok mélyét. A másik oldalon viszont az amerikaiak elfogadták, hogy a szovjet álláspont alapján az egyezmény hatálya alól 12 mérföldes szélességben vonják ki a parti vizeket. A szovjet álláspont jutott kifejezésre abban is, hogy a közös tervezet az atommentesítést „első lépésnek” nevezi — tehát nyitva hagy minden lehetőséget a Szovjetunió által sürgetett teljes demilitarizálás előtt. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy valamennyi kérdést megoldottak volna. Kényes és érdekes problémákat kell még kibogozni. Meg kell határoznia például, hogy pontosan mit kell érteni a „tengerek mélye”, illetve „tengerfenék” fogalmán. Hiszen egy ilyen meghatározás lényegesen befolyásolhatja például a nukleáris rakétákkal rendelkező atomtengeralattjárók tevékenységét. Nincs kidolgozva pontosan az ellenőrzés rendszere sem, bár elvben megállapodtak abban, hogy a tizei két mérföldes határon kívül minden szerződő államnak joga van a tenger mélyén, illetve a tengerfenéken elhelyezett objektumok ellenőrzésére. Ha nem is oldották meg az összes gordiusi csomókat, a közös szovjet—amerikai határozattervezet megszületése mégis reálissá teszi azt a következtetést, hogy a belátható jövőben aláírják a szerződést. Ezzel a tengerfenéket — a világűrhöz hasonlóan — kikapcsolják a2 atomfegyverkezési versenyből. A közös határozattervezet politikai jelentősége azért is különösen komoly, mert ,ió nyitány a Helsinkibe^ meginduló szovjet—amerikai rakétatárgyalásokhoz. Ezek a két szupernagyhatalom stratégiai rakétarendszerének korlátozásáról folynak, tehát egy esetleges nukleáris konfliktus legfontosabb, döntő arzenáljáról. Ezért nyilván mérhetetlenül bonyolultabbak, nehezebbek és hosszadalmasabbak lesznek, mint a tengerfenék atommentesítését belátható közelségbe hozó genfi tárgyalások. A genfi eredmények azonban jelzik, hogy a megegyezés elvi lehetősége nemcsak a tengerek mélyén, hanem a földön is nyitva áll. — ie —
