Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)
1969-11-10 / 260. szám
Az emberréválás útja Az örömet fakasztó bábuk, a lovacskák, a hagymakisasz- szony és almácska, a falra szögeit állványról néznek maguk elé a világba. A műanyag csikó rácsodálkozik az ágyakon fekvő gyermekedre: lám, milyen nyugodtak is tudnak lenni, ha ebéd után elnyomja őket az álom. Kint az udvaron már elhullajtotta leveleit az öreg diófa, körülötte mászógúlák szomorkodnak a csípős . őszi napsütésben. Üres a babaház, csak a megújuló szélrohamok pásztáznak falai között. A nógrádi vár romjai fölött felhőket fúj a szél, a Börzsöny felől jönnek, előfutárai a zord téli időnek. Azt mondják, a nógrádi óvoda a legjobbak közé tartozik a megyében. Valóban, ilyen vitalitással régen találkoztam óvónők és dajkák között. A leleményességet dicsérik a falakon elhelyezett gyermeknyi nagyságú mesefigurák, „akik” Gőgös Gunár Gedeon mesekönyvéből léptek elő. A kicsik szobájában 'az aranyszőrű bárány dekorációs kartonból készült jelenete látható, álom előtti utolsó pillantásukat a mesére vethetik a gyerekek. Az ötletesség és a célszerűség verseng ebben az óvodában. A mindenre kiterjedő gondoskodás egyhangúlag az óvoda mellé állította a szülőket, akikről Alt Gyuláné vezető óvónő esak az elismerés hangján tud nyilatkozni: — Ök hegesztették a hintákat, ők építették a babaházat, ők készítették el a vízvezetékhez az aknákat. Nincs nagyobb öröm annál, amikor egy szülő azzal lép be az óvoda ajtaján, hogy tanítsák meg őt is a bábok készítésére, mert gyermeke nem hagyja otthon nyugodni. Előttünk ‘ az asztalon szemléltető eszközök. A tojáshéjállatkák a matematika kapuit szolgálják, szinte észrevétlenül barátkoznak meg az apróságok a számokkal. A rajzlapokon húzott kék „villanyvezetékeken” örömmel röpködnek a cigarettás dobozokból kivágott fecskék, a találékonyság itt is utat talált magának. Hatvannégy gyermek ismerkedik a közösségi élettel a nógrádi óvodában. A létszám fele-fele arányban oszlik meg a kis- és a nagycsoport között. Még azok a mamák is óvodába adják gyermekeiket, akik egész nap otthon vannak. Egyszerű a magyarázat: otthon nem tudnak ?nnyi ismeretet nyújtani a kicsinyeknek, mint amennyit pajtásaik között kaphatnak. A falra kiakasztott kis mesterművek a forma és színvilág fejlesztését szolgálják. Az óvodában a gyermekek nem kényszerből festenek, hanem örömből. Éppen ezért feltűnő, hogy az általános iskola kapuit átlépve csak a harmadik osztályban vesznek újból ecsetet a kezükbe. S hol van akkor már az óvodáskorban kialakult lelkesedés, lehet mindent élőiről kezdem. Ki gondolta volna az egykori pékségben, amelynek felújított épületében székel az óvoda, hogy Ilyen szülői nyilatkozatok hangzanak el. Bizonyára senki. Még Alt Gyú- láné és Horváth József né sem, akik tíz éve itt dolgoznak. Pedig szinte a semmiből kellett újat teremteni, felszereléssel ellátni. A neveléshez az is hozzátartozik, hogy nemcsak a gyermekek okoznak meglepetést a szülőknek és az óvónőknek, hanem az óvónők is a kicsinyeknek. \ Bábjátékokkal lepik meg a gyermekeket. A figurák birsalmából, körtéből, citromból, karalábéból készülnek, s a felnőttek együttműködése újabb emlékezetes perceket szerez az apróságoknak. Alt Gyuláné, a vezető óvónő nemcsak az óvoda megváltozott életében játszik nagy szerepet, hanem a község kulturális életében is. Ö indította el a bábmozgalmat a faluban, amelyet nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is megszerettek. Harmadik éve foglalkozik bábozással, s gyermekcsoportjával arany oklevelet szerzett a járási és megyei seregszemlén, a miskolci területi döntőn figyelemre méltó sikert értek el. A felnőttcsoport ugyan tavasszal megszűnt, de ilyen elfoglaltság mellett — ő a kultúrház vezetője is —, nem kell ezen csodálkozni. — Nem akarom, hogy csak csinálom és nincs eredménye — mondja. S kettőzött energiával látott a gyermekcsoport munkájához. — Hogyan lehet ilyen eredményesen dolgozni? — teszem fel a kérdést. — Csak úgy, hogy az óvodában mindannyian ezt csináljuk, beosztjuk az időnket — válaszol a világ legtermészetesebb hangján. — Hagyomány ez már nálunk, mindenki csinál valamit. Horváth Józsefné Altnéval egyidőben került az óvodához. — Ügy jöttem, hogy helyettesítek, de nem tudtam elszakadni a gyermekektől. Mint képesítés nélküli kapta meg a kinevezését. S közben elvégezte az óvónőképzőt. Tősgyökeres nógrádi. Volt KISZ-vezető, vezetett és táncolt a táncegyüttesben. Azt mondja: — Szomorú, hogy aki itt szeretne maradni, azt nem támogatják. — Hogy-hogy? — Tavaly kérvényt intéztem a járási tanácshoz. Családi házatv szerettünk volna építeni, s ez volt, a válasz: „A pedagógusszakszervezetteí egyetértésben megállapítottuk, hogy* T. cím részére kölcsönt biztosítani nem tudunk”. Azt mondták, hogy ebben az évben is adjam be a kérvényt. Megtettem. Ugyanezt a választ kaptam, a pedagógusszakszervezet nélkül. Elgondolkodtató tény. Mert nemcsak adni kell, kapni is lehet. Ügy látszik, túlságosan eluralkodott a társasházszem- lélet. Ennek a hátrányát érzik Horváthék és Alték is. Lakásuk mellett tsz-raktár van, futballöltöző, s az épület valódi „műemléknek” nevezhető. Miért dolgoznak ilyen lel- kiismertesen és ilyen lelkesedéssel ezek az emberek? — teszem fel magamban a kérdést. „Nemcsak az óvodában, otthon is gondoskodni kell, hogy többet és szebbet kapjanak a gyermekek” — hallom szinte egyszerre válaszukat. Mert a falu is igényli munkájukat — folytatom a meditációt. Nógrád gyermekszerető község, nagy a gyermekáldás a faluban. Még egy csoportot szeretnének létrehozni, lenne is rá húsz gyerek. A szülők megbíznak az óvodai személyzet munkájában, ezt mutatja az a sok társadalmi munka is, amit végeznek. Változnak az idők Nógrád- ban. Üj iskola épült, a falu; mellett űj villanegyed formálódik. A házak sakktáblasze- rűen támaszkodnak a dombok hátához, a megnövekedett igényeket hirdetik. A falu lakosságának nagy része Budapesten, Dunaharasztin, Vácott dolgozik. A városok közelsége érződik az itteni levegőn. Akármilyen rendezvény van. mindig nagy az érdeklődés. Pedig majdnem minden családnak van már tévéje. A szülők a kultúráért mindent megtesznek. A régi kultúrház bontásánál együtt volt az egész falu. „Ha látják az értelmét, mindenben segítenek, ha értelmetlen a dolog, még lasszóval sem lehet őket megfogni” —x hallom az óvónők hangját. — A nógrádi óvoda a legjobbak közé tartozik a megyében — hallom sokszor a falvakat járva. Ezen már nem is csodálkozom. Pedig kinőtte magát. A fürdőhelyiség most készült el, ez jelenleg a legnagyobb vívmány. Állítólag tíz éven belül elkészül az új óvoda, az ugyancsak új iskola mellett. Éppen ideje lesz. S remélhetőleg korszerűen felszerelt konyhát is kapnak majd, mert a mostani felszereltsége még kielégítőnek sem mondható. A napokban avatják az új kultúrházat. Az épület kiüt a régiek közül. Egy község igényeit jelzi, amelynek kialakításában jelentős szerepet játszottak és játszanak Alték, Horváthék, és azok a névtelenek, akik ebben az írásban nem szerepeltek. Boldog lehet az a község, ahol ilyen emberek élnek. Az emberréválás az óvodában kezdődik, otthon és az iskolában folytatódik, s így hat vissza az egész falura, a nógrádiak nagy örömére. Molnár Zsolt A tegnapi nappal zárult a salgótarjáni Centrum Áruházban az a terítési bemutató, amelyet az áruház vezetősége rendezett az ÜVÉRT Vállalat miskolci kirendeltségével és az egri lerakatta!. Erre az alkalomra 60 magyar, cseh és NDK gyártmányú étkészletet, mokkás- és teáskészletet hoztak forgalomba. Ügyszólván valamennyi elfogyott. A bemutató kettős célt szolgált: segített a háziasszonyoknak az ízléses terítés kialakításában, ugyanakkor ízelítőt adott az előbb említett országok változatos, divatos étkészleteiből Felnőttek a gyermekekért Egy pillanatra sem szabad... Hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulójával, Lenin születésének centenáriumával kapcsolatosan nagyszabású akcióprogramot indított el Felnőttek a gyermekekért címmel a szécsényi járási úttörőelnökség, a járási művelődésügyi osztály, művelődési központ és könyvtár. A tervezet szerint a két évforduló évében a járás területén művészeti és kulturális rendezvények sorával járulnak hozzá a gyermekek eredményes esztétikai neveléséhez és szórakoztatásához. Az elképzelések szerint a kezdeményező szervek fotó- és képzőművészeti kiállítási anyagot állítanak össze, s azt a járás valamennyi általános iskolájába elviszik. Feladat vár a járás számos községében a ludány- halászi és a szécsényi bábegyüttesekre is, amelyek ingyenes előadásokat tartanak az iskolásoknak. Az öntevékeny bábegyüttesek elsősorban a járási központokba: Ka- rancsságra, Nagylócra, Szé- csénybe és Litkére látogatnak el műsorukkal. Az éves feladatterében szerepel sajátos tematikájú gyermekklub létrehívása, nyári túrák, kirándulások szervezése, ingyenes filmmatinék, színjátszó bemutatók, irodalmi színpadi műsorok, az olvasómozgalom segítése érdekében pedig a járási könyvtár dolgoz ki a gyermekeknek mesedélu-i tanokkal, diavetítésekkel, íróv olvasó találkozókkal élénkíted programot. A NÓGRÁDI Szénbányáknál az egyre szilárduló fegye lem, a munkakörülmények folyamatos javítása és a baleset- elhárítás társadalmi alapokra való helyezése biztató eredményeket hozott. Az elmúlt háromnegyed évben kedvezően alakultak a baleseti mutatók. Csökkent a gyakoriság, az ezer műszakra eső balesetek száma, aáonban azok súlyossága . a legutóbbi negyedévben valamelyest növekedett. Ezért egy pillanatra sem szabad megfeledkezni a balesetveszélyről. A legutóbbi értékelés azt is bizonyítja, hogy nem any- nyira a széntermelő üzemeknél, hanem a nagybátonyi gépüzemnél és a kisterenyei vegyes üzemnél alakult kedvezőtlenül a helyzet. Ez egyben arra is figyelmeztet, hogy jobban elemezzék a balesetek okát és tegyék meg a szükséges intézkedéseket. A kisterenyei vegyes üzemnél például szembetűnő, hogy a balesetek fele a fatelepeken, anyagmozgatás közben fordult elő. Érdekes, összehasonlításra alkalmas az a tény, hogy amíg a vegyes üzem fatelepein ilyen kedvezőtlen a helyzet, addig a nagybátonyi fatelep dolgozóit a bányahatóság írásbeli dicséretben részesítette. BÁNYAÜZEMEINKBEN a legtöbb baleset a frontfejtéseken történik. Az ezzel kapcsolatos elemzés arra is fényi derít, hogy a balesetek csaknem fele az előírások be nem tartása, illetve figyelmetlenség miatt fordult elő. Sok még a kézfejsérülések száma. Igaz viszont, hogy korai volna az- utóbbi időben kötelezővé tett védőkesztyűk hatását mérlegelni. A legfontosabb, hogy használják is ezeket. Még az idén megvizsgálják a bányaüzemeknél, hogy milyen munkakörökben lenne célszerűbb a bőrlábbeliek alkalmazása. Az idén három új szabályzat jelent meg, amelyek a korábbiakhoz viszonyítva lényeges módosításokat tartalmaznak. A bányamentés és világítás című fejezet már érvénybe lépett és még ebben a hónapban vizsgát kell tenniük ebből az anyagból az illetékeseknek. A baleseti helyzet kedvező alakulása nemcsak azt jelenti, hogy kevesebb a termeléskiesés, hanem csökkent a kártérítés is. Tavaly 4 millió 834 ezer forintot fizettek ki a Nógrádi Szénbányáknál, egyrészt keresetkiegészítés, másrészt SZTK-bírság címén. Ez az összeg a nyereségrészesedés mértékét csökkentette. Az idén az első háromnegyed évben már csak egymillió 438 ezer forint összeget fizettek ki keresetkiegészítés, illetve SZTK-bírság címén. Különösen jelentős a csökkenés a mizserfa^. bányaüzemnél. Csupán a kisterenyei vegyes üzemnél nagyobb ez az összeg, mint az elmúlt évben volt. AZ INTENZIVEBB balesetelhárítási munka a nyereség- részesedésnél is érezteti kedvező hatását. Ezen kívül a jól dolgozó üzemekben a balesetmentes munkáért még jutalmat is fizetnek. . B. J. „Népek kiáltják sorsodat szabadság I” Emlékesés Radnóti Miklósra „Igen, a halait is le lehet győzni, ha vállaljak és nem törődünk vele, mikor csap le, ha a halál közvetlen közelében is úgy dolgozunk, mintha örökké élnénk. Ilyen leckékkel csak a költészet szolgálhat manapság.” A kotr- és sorstáms jól érezte meg Radnóti Miklós halál felett diadalmaskodó halhatatlanságát, amelyet azzal érdemelt ki, hogy a „piros szabadság” igézetében élve nemzeti költővé tudott lenni egy nemzetpusztító kor sötét pokla mélyén. Szinte egész élete az ellen- forradalmi rendszer és az egész európai fasizmus elleni harcban telt el. Ezért érte a méltatlan halál, ezért temettek el háromszor — ahogy Ortutay Gyula írja — először az abdai tömegsírba, majd a győri köztemetőbe, azután Budapesten. Halálának pontos dátumát talán soha se tudjuk meg, csak annyi bizonyos, hogy az utolsó megbízható adatot maga a költő írja fel Szentkirályszabadján 1944. október 31-én, abba a kis noteszbe, amelyet még a bori rézbányákban végzett munkaszolgálata idején szerzett és amelybe megdöbbentő realitással és mégis költői szárnyalással írja utolsó verseit, Ezt találták meg az exhumálás után, benne a három nyelven olvasható figyelmeztetéssel: „Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza.” Mert talán az utolsó pillanatig remélte, hogy „van haza még... ahol értik a hexametert is”. „Az idő rabságában élni” harcot jelent. Különösen nehéz volt ez olyan „valló és vállaló” hifcteljes írónak, mint Radnóti, aki undorítónak látja a világot: „Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így\ ha bőrét hagyja rajta, mint engem undorít/ e forduló világ és az ordas emberek.” Költészetének első korszakában egyszerre ismerkedik meg a forradalmi gondolattal és az izmusok formabontó kísérletének lázas örömével. Korai verseiben a pipacsok „tüntetnek”, az-'„ég szuronyos szellővel üzen” a virágnak „piros tüze van”, a „fák vörös virágokat lázadnák éjjel” és a költő az ellenforradalmi rendszerrel szemben azt kívánja, hogy „Pipacs pirossal zendüljön a világ.” (Bálint György) Megveti a megalkuvókat, akik egy tál lencséért, a meleg ételek feletti nyugalomért eladják elveiket és követendő útként adja a tanácsot a fiataloknak: „Gondold el! hogyha lázadsz, jövendő /fiatal koroknak embere hirdet/ s pattogó hittel számot ad életedről/, számot ad és fiának adja át/ emlékedet, hogy példakép, erős fa/ legyen,, melyre rákúszhat a gyönge növény.” A költőknek különösen tisztán kell élniök, „mint a széljárt havasokénak, mert mocskol a kor és „mindig gyilkolnak valahol, /lehúnyt pilla jó völgy/ ölén, fürkésző ormokon, /akárhol, s vigaszul/ hiába mondod, messzi az! /Sanghaj, vagy Guernica/ szívemhez éppen oly közel, /mint rettegő kezed,/ vagy arra fent a Juppi tér." Élete emlékei között — írja 1933- ban — két férfi lóg két durva bitón. A két férfi a kommunista' mozgalom két mártírja, Sallai Imre és Fürst Sándor, akiket egy évvel előbb végeztek ki. De megénekelte John Love, a fiatal néger költő halálát is, akit a Ku-Klux-Klan emberei vertek agyon, majd néhány évvel később József Attila és Federico Garda Lorca szörnyű halála nő vésztjósló látomássá költészetében. Garda Lorcát a spanyol csendőrök a granadai temető falánál végezték ki, mert ellensége volt a fasiszta embertelenségek. Radnóti költőtársához hasonlóan várja a maga halálát, mint az a tölgy, melyen „rajta fehérük” már az erdőirtást jelző kereszt. A halál árnyékában születik az eclogák nemes nagy költészete. Ezekben aztán igazán valóra váltja a maga el? tűzött célt: „a költő ott kezdődik, ahol saját nyelve van”. A magyar irodalomban kevés ilyen nagy vállalkozás van, mint a 8 ecloga, a barbárság és humanizmus küzdelmének monumentális megörökítése. „Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik: /elnyugtat majd a mély, emlékekkel teli föld/. De haragot! füstje még szálljon az égig, /s az égre írj, ha minden ősz szetört”. Hiába . reménykedett „az emberhez méltó értelem’ diadalában, hiába zengett fel ajkán a legszebb hazafias versek egyike a „Nem tudhatom” megrendítő vaüomésa, a „költő bokáig csúszós vérben áfl már / s minden énekében utolsót enekel”. Ügy érte a halálos tarkólövés ma 25 éve az „erőltetett menetben” nyugat felé űzött költőt, hogy „a piros szabadság tál nem jön el soha” fájdalma is ott kísérthette, a végzete felé tántorgó országban nem hihette, ..hogy már közelít az az óra. / már születőben az ország” a szocialista Magyarország, amelynek nagyszerű hírnöke volt. Megérdemli hát, hogy nemes költészete necsak egyesek lelkiéhez, hanem eljusson a „dolgozók nehézkes népé”-hez Is, hogy így beteljesüljön a költő álma: „Az új falak tövében” {elhangozzék tiszta, szép szava. Csukiy László Antikvár könyvek vására Immár évek óta nagy érdek- adásra és vételre egyaránt sor lődés mutatkozik Salgótarján- kerül. Az antikvárium gazdag ban is az időszakosan megren- választékot szállít Salgótarján- dezésre kerülő antikvár vásár ha, így a könyvkülönlegességek iránt. Az Állami Könyvterjesz- iránt érdeklődök számos értető Vállalat miskolci antikvár- kés művel egészíthetik ki boltja az idén másodízben, no- gyűjteményüket, az értékesíte- vember 11—12—13-án tart ni kívánók viszont felesleges Salgótarjánban antikvár vá- könyveiket jó áron értékesíthe- sárt, melynek keretében el- tik az akció ideje alatt. NOGRAD «» 1969. november 10-, hétfő 3
