Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-07 / 259. szám

Élő tanúk a negyedszázadról

Késő este óvatosan megzörgették az üveget. Az ablak lassan kinyílt. Az ott álló ismerős férfi röviden ennyit mondott:

— Rózsa üzeni Fenyőnek, hogy holnap a temetőben várja. Kerékpárral menjen, mert nagy lesz a csomag

Az üzenetet átadta és már ment is. Hamarosan, elnyelte a sötétség

Es Fenyő, akit hivatalos polgári nevén Oroszi Károly- nak hívtak, másnap megjelent a találkozón. Kerékpárt tolt maga előtt, rajta egy zsák üresen. Hamarosan egy másik férfi jött ugyancsak kerékpárral. Rövid üdvözlés, aztán az üres zsákba átkerültek a röplapok, illegális újságok, sajtótermékek. Aztán a zsákot degeszre tömve a csomagtartóra kötözték. És Oroszi Károly elindult hazafelé veszélyes csomagjával. Előfordult, hogy valáki megszólította ;

— Mi van abban a tömött zsákban, mondd?

— Mi lenne. Fűvet viszek a nyulaknak.

Oroszi Károly élete kezdetben mit sem különbözött sok ezer fiatal gyerek sorsától. Apja, aki rakodómunkásként kereste meg a szűkös kenyeret, hamar árván hagyta hét gyermekét. _ özvegy édesanyjuk regigeitől estig dolgozott, de ez mind kévés volt. Oroszi Károly is hamar kezébe kapta a szerszámot. Bádogos és vízvezeték- szereiő szakmát tanult, mesterlevelet azonban nem kapott. Szabadulása előtt egy hónappal a mestere rettenetesen megpofozta. Az igazság- alan verés annyira bántotta, hogy otthagyta a műhelyt. Más szakmát kezdett.

Énekelni mindig szeretett, ezért jelentkezett a munkás dalkörbe, Itt egy kommunista munkás, Orapál János beszélgetett vele. Könyveket, újságokat kapott tőle, szorgalmasan olvasott. Egy nap azt mondotta Drapál János:

— Vállalnád-e. hogy más fiatalemberekkel beszélgetsz arról, amit itt hallottál? Vigyázz, akárkivel ne állja szóba, válogasd meg, hogy kivel beszélsz.

Orosza Károly vállalta. Röviddel később üzenetet ka- ]x>tt. Találkozó lesz a falu fölötti erdőben, Okvetlenül elvárják. Nyolcán—tízen jöttek össze, közöttük volt Oroszi Károly is; Egy ismeretlen férfi odalépett hozzá.

— Tudod-e, hogy mi kommunisták vagyunk?

— Nem tudom.

— Tetszik-e neked a mi munkánk?

— Igen.

— Akarsz-e közénk tartozni? Jól gondold meg, mit válaszolsz, mert könnyen börtönbe kerülhetsz.

— Vállalom, akarok lenni.

kommunista

1929-et írtak ekkor. így lett Oroszi Károly a kommunista párt és ezen belül a kommunista sejt tagja. A Vörös Segély bélyegeit árusította, röpcédulákat szórt, plakátokat ragasztott. A sejt tagjait és az összekötőjüket ismerték csupán. A konspiráció szabályai szerint fedőneveken szólították egymást. A valódi neveket soha nem mondták. Az első lebukás 1930-ban következett be. Részt vett a nagy budapesti munkástüntetésen. A kardiapozó rendőrök elől sikerült bemenekülnie az egyiik mellékutcába. Ott azonban körbefogták a polgári ruhás detektívek. A büntetés: egy évre kitiltották Budapestről. A munkát tovább folytatta, újból kapcsolatba lépett elvtársaival. Néhány évvel később már nem úszta meg ennyivel. November elején, éppen az Októberi Szocialista Forradalom megünneplésére készülődtek, amikor egyik délután rendőrök és detektívek keresték a lakásán. Felmutatták a házkutatás! parancsot és a társadalmi rend megdöntésére irányuló tevékenység alapos gyanúja miatt letartóztatták. Hat hétig tartották vizsgálati fogságban. Azalatt állandó volt a verés. A kínzásnak változatos és egyre fájdalmasabb módjait találták ki Horthy emberei. Ebből nem maradt ki a lélektani megtorlás sem. Akkoriban született Laci nevű fia. Naponta elhangzott a kérdés: — Alkarod-e látni az újszülött kommunistát? Ha beszélsz, hazamehetsz meglátogatni a feleségedet és a fiadat. Ha nem, akkor az életben sose látod őket.

Elítélték, szigorú rendőri felügyelet alá került. Nem látogathatta a nyilvános helyeket, a főútvonalon nem közlekedhetett. Minden héten jelentkeznie kellett a rendőrségen- Feketelistára került, hol volt munkája, hol meg nem. Ha munkaadója megtudta, milyen veszélyes embert alkalmazott, elküldte. De a mozgalmat egy pillanatig sem hagyta cserben. Újból felvette a kapcsolatot a sejt megmaradt tagjaival. Ha egyikük börtnöbe került, a helyébe más állt

1944-ben katonának hívták be. Ez egyértelmű lett volna a halálos ítélettel, mert a rendszer nem kegyelmezett a kommunistagyanús baloldali embereknek, munkaszolgálatosként küldte őket a halálba. A párt figyelmeztette: kitartani, mert közeledik a front. Néhány elvtársával katonaszökevényként bújkált. Ismerősök és ismeretlenek rejtegették. A felszabadító csapatok megérkezésekor épp egy szőlőhegyen rejtőzködött. Hajnalban egy szovjet géppuskás alakulat talált rájuk. Egyikük tudott magyarul. Ezután már gyorsan peregitek az események. A legálisan megalakuló kommunista párt tagja lett és egyúttal faluja első rendőrparancsnoka.

Hosszú éveken keresztül az államigazgatásban dolgozott, három éve ment nyugdíjba. A pártmunkát ma sem hagyta abba. Tagja a megyei pártbizottságnak és a fegyelmi bizottság referense. A pártban addig dolgozom, amíg csak az erőm engedi — mondja búcsúzóul. És hogy szívvel, lélekkel, azt a kapott magas kitüntetéseik bizonyítják.

Csata! Erzsébet

A Szovjetunió leghatalmasabb természetes víztározója jön létre Kazahsztánban, a kapcsára is zki yízlcrőmű építésének befejeztével. A tározó lehetővé teszi hatalmas sztyeppé» területek öntözését és százhúszezer hektár területen a rizstermesztést. Az új erőmű turbinái négy- százezer kilowatt villamosenergiát termelnek. A képen: épül az a vasbeton alagútsor, amelyen keresztül az Ili folyó vize az erőművi turbinákig eljut

Tv a zabari iskolának

A Salgótarjáni öblösüveggyár a napokban immár a második iskolát ajándékozta meg a megyében televíziókészülékkel. Ag üzem dolgozói megértették az országos mozgalom rendkívül fontos nevelésügyi jelentőségét, s összefogásuk eredményeként most a zabari általános iskolásoknak siettek segítségükre. A készüléket az üzemi pártbizottság, illetve a szakszervezeti bizottság nevében Sándor Vilmos, és Pförtner- József a<í- ta át az iskolának. Az ünnepségen az adományozó üzemrészek küldöttei is részt vettek.

Óranagyhatalom

Svájc és Japán után a Szovjetunió a harmadik legnagyobb óra- gyártó ors.zág, A Szovjetunióban húsz óragyár, van. Termelésük százaiéira asztali és ébresztő óra.

Megkezdték már a villamos meghajtású karórák gyártását is. Természetesen olyan különleges kronométereket is készítenék a szovjet óragyárak, amilyeneket |x űrhajósok visznek magukkal.

A Kárpátok hős asszonya — és Egyházasgerge

Az egyházasgergei termelőszövetkezet növénytermesztő szocialista brigádja a nőtanács és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság kezdeményezésére Turjanica Anna nevét vette fel. Egyidejűleg elhatározták, hogy kapcsolatot teremtenek Kár- pát-Ukrajnával, adatokat kémek Turjanica Anna életéről és közvetlen kapcsolatba lépnek a Nizsne Sztudene falu kolhozával, ahol valamikor Turjanica Anna élt és dolgozott.

Az Uzsgorodban megjelenő Kárpáti Igaz Szó október 17-i száma cikket közölt Turjanica Annáról, a Kárpátok hős asszonyáról, s ezt a cikket eljuttatták az egyházasgergei szocialista brigádnak is. Annát 1924 nyarán Balogh Lajos, a mukacsevoi kommunista szervezet egyik alapító tagja vette magához, mert nekik nem volt gyermekük. A kommunisták összejövetelein, tanácskozásain ismerte meg Turjanica Iván, aki feleségül vette. Együtt vettek részt a harkovi pártfőiskolán és együtt vívták kommunista harcukat. 1943. június 24- én Anna egy ejtőernyős osztaggal Lengyelországba repült, ahol a partizánokkal kellett .felvennie a kapcsolatot. Turjanica Anna ejtőernyőjét társaitól messzi sodorta a szél. Sajnos, a Gestapo, melynek feltűnt a magányos repülőgép jövetele, előbb talált rá Annára, mint társai. A Kárpátok hős asszonya egy nap múlva zárkájában öngyilkos lett. Nem teljesedett tehát az a vágya, amelyet 1939. november 7-én a moszkvai felvonuló tömeget nézve a következőkben fejtett ki: „Szeretném megérni azt a boldog napot, amikor a sarlóval és kalapáccsal díszített vörös zászlót én magam vinném a felszabadult Kárpátontúlon, szülőfalumban, Sz|udenében.”

Most az egyházasgergei szocialista brigád Nizsne Sztude- néből, a kőlhozból kedves meghívót kapott a november 7-i ünnepségekre. Minthogy a szocialista brigád vállalása a tagokat az őszi munkák dandárja idején helyhez köti, jövőre halasztottók a meghívás teljesítését, de válaszlevelükben ők hívták meg Nizsne Sztudene kolhozának küldöttségét a felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekre, 1970. április 4-ére

L Gy.

C rzsilke, azaz Markolt ™ Gargelyné, szép, eleven szemű fiatalasszony. Egy éve, a kétezres lélekszámú Palotás tanácstitkára, A községet is, a tanácsi munkát is ennél sokkalta régebben ismeri. Itt született, Itt él Palotáson, s itt a tanácson kezdett dolgozni, amikor 1960- bam. befejezte az iskolát. Intézi a község dolgait, az emberek ügyeit, bajait próbálja orvosolni, s közben két kicsi gyermeket nevel. Egy ilyen nagy községben sok minden megtörténik. Meg közben változnak is a dolgok. Újabban a szabálysértési ügyekkel, a családvédelemmel is ő foglalkozik,

— Nem kicsi a teher.

— Nem. — mondja. — Az

elején... akkor volt igazán nehéz. Amikor még erős, szinte bevehetetlen várként tartotta magát a szemlélet a faluban; az asszony, az csak asszony. Csak akkor csodálkoztak az emberek, amikor kiderült, a tanácselnök Is pontosan azt a tanácsot adta, úgy intézkedett, mint az asszonytitkár.

Érdekes történeteket mesél az alakuló, formálódó faluról. Eseteket említ, amelyek ré- ges-régen nem gyakori jelenségek már Palotáson, de itt- ott még találkozik velük. Mert az emberek sokfélék. Sokféle a hajlam, amelyik bennük él. Az egyiknek igy, a másiknak úgy alakul a sorsa. Sokan, nagyon sokán lépkednek már együtt az erőteljesen formálódó, újfajta életmóddal. Vannak azonban olyanok is, akiknek bizony még döcög az életük. Mert kapzsiság, közöny vagy kényelem terpeszkedik rájuk, ösztöneik. indulataik tartják vissza őket.

Tyúkper hősei álldogáltak

Erzsiké,

tanácstitkár

a tanácsházán. A fiatalasz- szony bent reszketett. Az öregember, kezében ólmos- bottal, kinn az ajtó előtt várakozott.

— Csináljanak már valamit — siránkozott a fiatal- asszony. — Megfenyegettek... Azt mondták, elbánnak velem! — Szeme nyugtalanul repkedett az ablakon. Azon át is látta, milyen rendíthetetlen nyugalommal vár a haragvó szomszéd.

Erzsiké, a tanácstitkár, kísérte haza a fiatalasszonyt.

— Mikor fáradnak már bele a veszekedésbe? Szomszédok és folytan eszik, marják egymást!

— ök csinálják a háborúságot — magyarázta hevesen a fiatalasszony. — Megfogják a csirkéimet. Hát lehet ezt szó nélkül hagyni?

Amikor mindkét család otthon volt, akkor látogatta meg őket. Beszélt nekik, hogy szebben, békességben is élhetnének egymás mellett. Nem úgy, mint eddig éltek. Hiszen a háborúság soha nem vezetett jóra. Azóta még egyszer sem szaladt védelemért a tanácshoz a fiatalasszony.

Az ital. a kiszolgáltatott feleség, a védtelen gyermekek sorsa ennél sokkal több gondot okoz a tanácstitkárnak. Mégsem tagadta meg a segítséget, amikor az öreg parasztasszony valósággal beesett az ajtaján, és rémülten kiáltotta:

— Erzsiké! Itt van a Miska!

— Megyek már, megyek Mari néni.

Miska, három kisgyermek apja, valóságos fenegyerek. Mire Erzsiké az új házhoz ért, már a részegek bódult álmát aludta. Később a tanácson beszélgettek. A férfi Pesten, építkezésen dolgozik. Sokat keres és sokat iszik. Ittasan kötekedik, verekszik. Felesége, a gyerekek a szomszédoknál találtak menedéket míg együtt voltak. Mert az asszony hazaköltözött a szüleihez a gyerekekkel. De ott sincs nyugtuk ha jön a fizetés. A 800 forint gyerektartást akarja visszaperelQi az asszonytól fenyegetéssel, ütlegeléssel.

Erzsiké próbált az ember lelkére beszélni. De mindhiába. A fizetés napját éppolyan rettegéssel várja a feleség, mint eddig. Azt azért sikerült elintézni, hogy saját lábára álljon az asszony. Munkát szereztek neki.

— Ennél többre sajnos nem futja az erőnkből — tárta szét tehetetlenül karjait Erzsiké. — A rendőrségnek kellene erélyesebben közbelépnie a család védőimében. ..

A fiatalember lakást kapott Apcon a gyártól, ahol dolgozik. A három gyerekkel eddig az apósánál húzták meg magukat. Régi, rozzant vályogházban, a konyhából is látták az eget. Már a költözködéshez készülődtek, amikor eléjük állt az asszony nénje:

— Ezt a házat pedig nem hagyjátok el!

— Miért ne hagynánk, amikor ott jobbat kaptunk — mondta á fiatalember.

Amikor Erzsikéért szaladtak, a férfiak már ölre mentek. Vasvilldval estek volna egymásnak, de meglátták a tanácstitkárt. A dolog vége az lett, hogy a fiatalok elköltöztek. Szoba-, konyhabútort vásároltak, szépen berendezkedtek. A gyerekek óvodába lárnak. mert az asszony is dolgozni ment.

Mindezt ő maga mesélte Erzsikénen, amikor a költözködés után találkoztak.

— Látod Ica, csak megáll- tok a lábatokon! Otthon miért nem tudtátok megcsinálni ezt, — kérdezte Erzsiké.

— A régi házban nem lehetett, — mondta restelkedve a fiatalasszony.

Az új falak szebb életre késztetik azokat is, akiket a régihez próbáltak kötni.

g\ z új életről, a változó ** életmódról beszélgetünk Markolt Gergely- nével. Arról, hogy az emberek manapság nemcsak fedelet húznak a fejük fölé, hanem valóságos luxuslakást építenek. Két-három szobát, fürdőszobát, vízvezetéket csinálnak. A fiatalok mór bejárnak a tiszta szobába, ahol rádiót hallgatnak, televíziót néznek. Divatosan, szépein öltözködnek, szórakoznak. Az új körülmények szebb életet formálnak Palotáson. Erzsik« meg örül, hogy már csak kevesen vannak olyanok, akiket nem lehet erre csábítani.

Vincze Istvánná

NOGRAD — 1969. november 7., péntek

íjból vállalnál

í