Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)
1969-11-07 / 259. szám
Az ígéret megvalósult EGY kivételével mitid__________annyian KISZt iatalok, többségüknek , még alig száradt meg a tinta a szakmunkás-bizonyt tványán. Nem csoda, ha nevük említésekor, halkan csak annyit mondanak: kialakulóban levő munkabrigád, több, tehetséges, sokat ígérő fiatallal — ez a hang. ez a felismerés azóta erősödik a közvéleményben és a vezetőknél, amióta Bandri Katalin vette át a brigád vezetésiét Szlobodnylk Pálnétól, aki megvált az üzemtől. A munkalapok bizonyítják. hogy három hét óta a teljesítményszázalékok úgy kúsznak felfelé, mint fán az inda. A 'brigád legrégebbi tagjai, Balga Mária és Keresztes Mária így summázzák az eltelt időszak előnyös változását: mióta Kati a blokkvezetőnk, nekünk, fiataloknak is több jüt a jobban fizető munkákból. Reméljük, most már rövidesein teljesül régi vágyunk — elérjük a száz százalékot. Kati, aki maga is KISZ-tag. korban majdnem egyivású a brigád tagjaival, amikor megszólal határozott és komoly: — Egyformán osztom el a munkát, hogy mindenki megtalálja számítását. Egyszer az egyik kap jobb munkát, máskor a másik. Határozottsága nem puszta póz vagy tetszelgés, hanem természetes megnyilvánulás. Erről Poidonf Piroskával való beszélgetés során győződtem meg. Piroska pár hónappal ezelőtt kapta meg a szakmunkás-bizonyítványt. Elmondta, hogy elégedett eddigi munkájával, úgy gondolja hogy az indulás jól sikerült Aztán. elharapta a szót. A bekövetkező néhány pillanatnyi csendet Kati törte meg, aki nem szemrehányásképpen, hanem a valóságnak megfelelően a következőket mondta: ha kevesebbet forgatnád a fejed hátrafelé, biztos nagyobb lenne a teljesítményed ! Egyetértesz velem? — Igen. —• Kati rögtön nármzól, ha Ica nénihez forF elkészültek a robbantáshoz. A lövésre Sült Tibor műszaki igazgatóhelyettest kérték föl. A kar fordul, a légnyomás megremegteti az egész bányát. A robajt süket csend követi egy pillanatra, azután kitör az emberekből a lelkesedés. Elindulnak egymás felé a szorospatakiak és a Katálin- aknaiak. Egy nagy munka, mintegy két kilométeres föld alatti bányavágat befejező aktusa ez. Ahogy ilyenkor lenni szokott, ápolva a bányászhagyományokat, megkötözik az igazgatóhelyettest, persze, csak jelképesen. Csak akkor engedik el, amikor már ígéretet tesz az áldomásra. A ka tali ni Sándor Kálmán és a szorospataki Zsidai Gáspár egymás kezét szorongatják. A két brigád tagjai ölelgetik egymást. A vendégek is gratulálnak a két szocialista brigádnak. A naptárban október 31-ét piros ceruzával jelölték be. Bara József bányamérnök, a Nógrádi Szénbányák központjában üzemszervezési feladatokkal foglalkozott. Akkor merült fel a gondolat, hogy egyesíteni kellene a két szorospataki aknát. Zsuffca Miklós termelési osztályvezetővel azután lelkes támogatói lettek ennek az ügynek. Bara József később Szorospatakra került aknavezetőnek. Már kész tervekkel érkezett. Az idén, év elején megkezdték Szorospatakon és Kata- lin-aknában Is az összekötő- vágat hajtását. Az eredeti számítások szerint év végére várták, hogy a két brigád összeér a betonidomkővel, illetve TH-elemekei biztosított vágattal. Májusban felajánlás született, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára befejezik ezt a munkát. Sokan vitatták abban az időben még az Ígéret realitását. — Nem volt könnyű — mondja Zsidai Gáspár. — A szabad szombatokon is telepíteni kelett ezt a munkahelyet. Nehéz volt a szállítás, 300 méterre csilléztünk kézi erővel — mondja. — Sándor Kálmán a másik brigádvezető is hasonlóéin vélekedik. Pitliik János bányamester pedig arról beszél, hogy megpróbálták a havi 100 méteres előrehaladást is, de nem sikerült. Vizet kaptak. A vizes homokban nagyon sokat kínlódtak és volt egy 2« méteres szakasz, ahol andezitet is kellett fejteniük. A fehér asztalnál a bányászok még újra felelevenítik a vágathajtás epizódjait. Azt is elmondják most már nevetve, hogy nemrégien még attól féltek, a két brigád elkerüli egymást. Az egyik brigád ugyanis szénben haladt előre, a másik pedig meddő kőzetben. A felmérők, elszá- mították magukat —■ gondolták. Az utolsó méterekben, azután szénre értek, és a lyukasztás végül is nagyon jól sikerült. — Mit jelent az összekötő vágat Szorospatakom ? — tettük fel a kérdést Bara József aknavezetőinek. — Ha egy szóval akarnék válaszolni, csak annyit mondhatnék: sokat. Megteremtődött az alapfeltétele. hogy modern, nagy bányát alakítsunk ki két kicsi helyett. A szállítás korszerűsítése, a termelés koncentrációja lehetővé teszi a nem termelő létszám csökkentését. Egy év alatt a tonnánkénti önköltségből mintegy 60 forintos megtakarítást tudunk majd elérni. Talán érthetőbb, ha azt mondom, hogy ma még 140 százalékos Szorospatakon a széntermelésünk költségszintje. Igaz, korábban volt 200 százalékos is. 1971-ben már elérjük a dotációmentes- séget. Ezt az összekötővágatot is önköltségre hajtottuk ki és nem is lesz szükségünk különösebb beruházásokra. Itt valóságos széngyárat szeretnénk kialakítani. Tervezünk például Nógrádban itt első ízben 200 méter széles frontfejtéseket, hosszú lcifú- tás,i .idővel. A geológiai viszonyok ezt lehetővé teszik. Gépesíteni akarunk és a jelenlegi 1400 kilogrammos össz- üzemi teljesítményekkel szemben jövő ilyenkor! már kéttonnás teljesítményünk lesz. Két évvel ezelőtt még ebben a bányában csak 9 mázsás műszakteljesitmények voltak. Ennek a korszerűsítésnek az alapfeltételét jelenti tehát ez az összekötővágat — mondja, és olyan lelkesedéssel beszél terveikről, hogy az ember képzeletben szinte látja, hogyan dől majd a szén a korszerű munkahelyekről. Kétségtelen, még nagyon sokat kell tenniük a szoros- patakdaknalk, de az első csatát sikerrel megvívták. Ezt ünnepelni jöttek össze, ami kor a vállalatvezetőség köszönetét Sült Tibor igazgató- helyettes tolmácsolta és át' adta a jutalmat a két brigád tagjainak és mindazoknak, akik ebben a nagy munka- ban részt vettek. A sikerhez gratulált Ozsvárt Ferenc, a járási pártbizottság első titkára is. A brigádtagok közül is többen szót kértek, és megköszönték a segítséget, amit kaptak ahhoz, hogy a november 7-ffe tett felajánlásukat határidőre teljesítsék. Szorospatakon ezzel a több mint két kilométer hosz szú összekötővágattal egy új korszak kezdődött a bányában. Kati és brigádja K,MömÖ$ házasság — ma A községben, ahol a történetet feljegyeztem, több nevezetes esemény készül. A termelőszövetkezet az ifjúság helybentartására elhatározta, hogy átveszi saját kezelésbe a községi művelődési házat, a szövetkezetben dolgozó fiataloknak pedig házhelyet, olcsóbb építkezési lehetőséget biztosít. Hogy a község és a szereplők nevét nem írom ki, azt kizárólag a szülők iránti tapintatból teszem. S így a történet két főhősét is nevezzük el egyszerűen Jancsinak és Juliskának. Már régen eltervezték mánk között a jövőt. Jancsi el- atározta. hogy hazatér Vác- ól. az üzemből és a tsz-ben elyezkedik el szerelőnek. Ju- ska már elvégezte a tejkeze- )i tanfolyamot és közmegelé- edésre hasznosította tudását a zövetkezet tejcsarnokában. A zülőknek azonban még nem zóltak. Egy ősz eleji estén, amikor z első sárga, bodorodo leve— eh szállingózni kezdtek és varszőnyeggel lepték el a bemutat, mely gyalogosoknak és ármüveknek egyaránt szolgál, — Jancsi barátilag átkarolta ’ullskát. — Említetted-e már? — kérlezte — Nem mertem .. Anyám •agaszkodík a valláshoz. Azt ikarja, hogy katolikushoz nenjek. Es ragaszkodnak az rgvházi esküvőhöz is. Sajná- ont megbántani őket Az- it&n a fiúúak kell megkérni a lányt! Az utóbbi megjegyzésen jói nevettek. — Ha úgy illik, akkor megyek máris. Te meg várj meg a tsz-ben! Az anyós- és apösjelöltek éppen végeztek az esteli etetéssel. A jóllakott tyúkok kókadtan húzódtak az ól közelébe. — Mi járatban Jancsi? — kérdezte az apósjelölt. — Lánykérőben. — Csak így? — Nem kedvelem a ceremóniát. Az anyósjelölt tartott férje goromba replikájától, közbeszólt tehát. — Odabent kell az ilyet megtárgyalni. A szobában a tizenötös körte hűvös homálya terjengett. — Hát hogyan képzeled, fiam7 — kérdezte az apa. — Remélem tudod, hogy nálunk re- verzálist kér az egyház. Lehet, hogy nálatok másként van, de nálunk katolikusoknál... Kti- lönbenis, a mi lányunk csak katolikus templomban esküdhet. — Ez nem gond. — Tehát a gyerekek katolikusok lesznek. Ti pedig ... — Nem esküszünk templomban. Ez eldöntött tény. — Nem is tudtam, hogy kommunista vagy. — Nem vagyok. Még nem... — Hát akkor? Nagy. nehéz csend ült a szobára. Emberi testek kigőzölgése érzett. Ebben az egy szál szobában él évtizedek óta a család, az első házba csak húsvétkor lépnek be, ha o lo- csolkodókat várják. — Hát így döntöttünk — ismételte meg Jancsi. Az apósjelölt felfortyant. — Amíg én élek, ebbe nem egyezek bele! — Nem baj. Nagykorúak vagyunk — így Jancsi. Az anyós ismét bedobta a mentőövet. — Aztán hol tartanátok a lakodalmat? Nálatok vagy nálunk? — A kisvendéglőben. A különteremben. — Hogy fér oda annyi ember? — Csak a közvetlen rokonokat hívjuk meg. — Abba én nem egyezem bele. Az én lányom lakodalmán táncoljon ott a fél falu! — szólt közbe az apósjelölt. — Hát csak táncoljanak. Ökörsütés nem lesz. Se három napig dínom-dánom, utána meg szánom-bánom... — Szóval így terveztétek? — tette fel a kérdést vészjósló hangon az apósjelölt. — Hát akkor, ide nem jöttök lakni! Pedig Juliskának építettük a nagy házat, neki vettük az új bútort. — Nem tartunk rá igényt. Ügy határoztunk Juliskával, hogy építtetünk családi házat. Van egy kis spórolt pénzem, a tsz is hozzájárul!... Ezt már végképp nem bírta ki az apósjelölt. — Hát nem! Ebből ti nem esztek! Juliska az én lányom és azt teszi amit a szülei parancsolnak. Én már eltervel- tem az anyjával: katolikus fiúhoz megy. templomban esküsznek, megkapják a ház felét és a lakodalomra kétszáz vendéget hívunk! * Juliska már éppen a lakatot tette föl a tejházra, amikor Jancsi odaérkezett. Nem lepődött meg szülei makacsságán. — Ugye mondtam, hogy így lesz — mondta haragvás nélkül. Most mit csináljunk? — Kérj szabadságot az elnöktől! — És? — Eljössz velem Vácra. Szűk kis albérleti szobám van, de megtérünk ketten. A háziasz- szonyomnak már említettem. + Juliska már második napja nem tért haza, s akkor a szülei felkeresték Jancsi szüleit. Le lehetne írni a hatalmas szópárbajt, ami a találkozás nyomán keletkezett, de a papír aligha bírná el. Juliska szülei azzal vádolták Jancsi szüleit, hogy eldugták a lányt, hogy megfosszák tisztességétől és lelki üdvétől. A fiús szülők a jómódúak számításával és gőgjével gyanúsították náss- uramékat. — Az én lányom nem megy hozzá egy kuvikhozl — jelentette ki a lányos apa, ami kétségen kívül célzás volt a fiús apa sírásói mellékállására. — Egy zsurzsázó lánya örüljön, ha ilyen férjet kap — replikázott vissza a nászasz- szonyjelölt, a lányos szülők zsugoriságára utalva. Tán még ölre is mennek az udvarhoz csatlakozó szérüs- kertben, ha be nem állít váratlanul a postás. — Táviratot hoztam. Mégpedig kettőt... Mindkét táviratnak azonos szövege volt: „A viták elkerülése végett Vácott házasságot kötöttünk." Csak az aláírás volt más, aszerint, hogy melyik családnak szólt: az egyiken Jancsi, a másikon Juliska... bakos György dúlok. Ilyenkor azt mondja: azonnal fordulj előre, máskor meg azt kérdezi: túl jó eredményt értél el? Piroska mindezt nem panaszként mondja. nem is haragszik Katira, mert tudja, ho-gy az jót akar neki.- HABOM / £* _ | gép mellett dolgoztam, mielőtt kineveztek blokkvezetőnek. Tudom, kitől mit lehet elvárni, kit kell ösztönözni, serkenteni a gyorsabb tempóra. — Kati megköveteli a rendet, erre viszont szükség is vám — kapcsolódik a beszélgetésbe Bajnóczi Anna, aki gimnáziumi érettségi után jött a Budapesti Kötöttáru- gyár balassagyarmati telepére, s odahaza, falujában a KISZ-szervezetben titkárhelyettes. — Eddig a legnagyobb teljesítményem 92 százalék volt. Most. hogy Kati lett a brigádvezető, nyugodtan kimondom: rövidesen elérem a 100 százalékot. Ugyanis brigádvézetőnk mindent megtesz, hogy ne legyen fennakadás a munkánkban. __— Anna szorgalmas, igyekvő kislány, csak kifogástalan minőségű munkát ad ki kezéből — veszi vissza a szót a brigád-vezető, , majd igy folytatja. — lVtig mások kötetben kapják vissza a munkát javításra, addig Bajnóczi Annának csak egyszer kellett mondani: légyszíves csináld meg újra ezt a mandzsettát. Keresztes Mária négy évvel ezelőtt együtt kezdte a munkát brigádvezetőjével. Jól ismerik egymást. Elégedett Katival, aki a munkában nem ismer tréfát, ugyanakkor ahol tud segít. Véber írónké pedig így folytatja. — Katival jól megértjük egymást. Amióta megválasztottuk briigádvezetőnek, azóta úgy érezzük. hogy nem vagyunk mostohagyerekek. Rendesen osztja el a munkát. tudunk mi is jobban keresni, Korábban egy másik brigádban dolgoztam, de örülök, hogy ide kerültem. Katit a nyilvános dicséret nem feszi elbizakodottá. így válaszol: — Valóban a brigádnak most már van munkája, de idő kell ahhoz, amíg a nemrég felszabadult kollégák belejönnek a varrásba. Sokat kell foglalkozni velük, mert bizony egyiket-másikat, nem nagyon izgatja a kereset. Néha pedig a szorgalommal, máskor pedig a kézügyességgel van baj. Csakhogy én sem lettem máról holnapra kiváló dolgozó. Majd ők is belejönnek úgy. mint mi... AZÉRT optimista Kati, mert ismeri társai képességét, tudja, hol kell segíteni, látja az elérendő célt, azt, hogy a ma még munkabriigád egy idő múlva, ha a brigádtagok is úgy akarják. megpályázhatják a szocialista címet. Mert a brigád neve: November 7., arra kötelezi őket, hogy a haladás felfelé vivő útján mindig előbbre lépjenek egyet. Venesz Károly Metrósok egyenruhája Képünkön a metró formaruhát — sötétzöld kosztümöt, Illetve öltönyt — Cioso Márta és Rnranva Ferenc földalatti motor- kocsi-vézetők mutatják be Leningrádha utaznak Lenin grádba utazik november 15-én 31 Nógrád megyei MEDOSZ-rtag. Az IBUSZ szervezésében sorra kerülő 6 napos út során a nógrádiak megtekintik a Néva-parti város nevezetességeit, s a Leninnel knnesola+os emlékeket. Az utazók között ott találjuk a Magyarnándori Állami Gazdaság 20 dolgozóját is. A magva, nán- doriak már a Béke és Barátság vonattal is szerettek volna a Szovjetunióba menni, akkor azonban munkával töltötték az időt, gyümölcsöt szedtek. Most repülőgéppel indulnak majd Leningrádba. NöGRÁD — 1969. november 7., péntek