Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-28 / 276. szám

Az V. nevelésügyi kongresszus fámáiból Iskolareform és módszertani kultúra MEGJELÖLNÉM a koráb­ban koinzei'vatívnaii névéiért és „megiideelágiiaált” pedagó­giai maga .artás néhány való­di okát. Nem beszélek azok­ról a tényezőkről, amelyek minden téren befolyásolják a pedagógusmunka hatékony­ságát, és más összefüggésben már sokszor előkerültek. (Gondolok az egyetemek módszertani képzésének fo­gyatékosságaira, a pedagógus- ovábbképzés megoldattam ál­lapotára, a pedagógusok anyagi helyzetére, egyes vo­natkozásban éppen az anya­gi. helyzettel szoros össeefüg- ségben jelentkező túlterhe­lésre stb.) Az új módszerek terén a közkézen forgo didaktikai koncepció kidolgozására még nem is történt kísérlet a szakirodalomban. Sőt ilyenre számítani se nagyon lehet a olog természetéből ki-folyó- ag. A tudomány sem vá'lilal- :o.zbat arra, hogy majd száj- arágja, hogyan kell önálló on,olkodásra, szellemi akti­vitásra nevelni. Itt sokkal . okiozottabb mértékben je- rntkezik a pedagógusmun- ához való önálló, alkotó jel­egű viszonyulás igénye. A vaját egyéniségünkhöz és a anított csoport igényeihez mérten lehet csak a megfe­jtő „aktivizáló” módszere­cet kialakítani. Ezt a mód­szert mindenkinek saját ma­gának kell, legalábbis részben, „kiizzadnia" önmagából. Egyéni alkotó munkára pedig nem mindenki hajlandó vagy képes, éppen mivel az alko­táshoz szükséges pedagógiai alapműveltség is meglehető­sen hiányos egyeseknél Az elmondottakkal szoros összefüggésben: az említett korszerű módszenek sokkal fáradságosabbak, idő- és munkaigényesebbek a peda­gógusok számára, nagyobb követelményeket támaszta­nak a tanárokkal szemben. Másrészt viszont az is igaz, hogy csak ez az alkotóbb jellegű viszonyulás ad módot a védekezésre a pedagógus­munka lélektelen elmechani- zálódása ellen. Ennek ellené­re nem sokan vállalják ön­ként és szívesen az űj mód­szerekkel való dolgozás je­lentette külön megterhelést, anná.1 is kevésbé, mert kevés az ebben az irányban ható ösztönző tényező. Az sem közömbös az új módszerek terjedése .szem­pontjából, hogy a felettes el­lenőrző hatóságok álláspont­ja sem egységes ebben a kérdésben. A módszertani újat szükségszerűen nagy önállóság és változatosság kell, hogy jellemezze. Ezzel viszont többen nem értenek egye-, akik régi sablonok he­lyett, új sablonok bevezeté­séig jutottak el, az újat aka­rás szándékában. Ennek eredménye, hogy sokan in­kább vállalják a konzerva­tivizmus vádját, mint a kí­sérletezés kockázatát. Ma még mindig kisebb vihart kavar egy hagyományos óra méla unalma, mint egy újat akaró és félig sikerült kísér­let vádja. — AZ ELMONDOTT gon­dolatok elsősorban fogyaté­kosságokat emeltek ki a mai középiskolai oktatás problé­maköréből. A hagyományos isikolaszómléfletnek minden felsorolt hiba ellen megvan a maga hagyományos sablon­receptje. A magam részéről súlyos hibának tartanám, ha bizonyos hagyományos szem­léletmód ellen hagyományos, a gyakorlatban soha be nem vált, de önmagunk meg­nyugtatására alkalmas eszkö­zökkel, receptekkel próbál­nánk meg küzdeni A mód­szertani megújulás legalább olyan szerves része az isko­lareformnak, mint az új tan­tervek, tankönyvek vagy szervezeti létesítmények. Az újat itt sem néhány sablon, intézkedés fogja megteremte­ni és megszel árdátan i. Ezért az iskolaügy minden szintjén szívós és kitartó munkát kell folytatni a felsőbb veszet es­nek éppúgy, mint a tanárok munkáiét közvetlenül irányí­tó alsóbb vezetési szinteknek, vagy az órát vezető tanár­nak. VersényJ György Pedagógiai pályázat A megyei művelődésügyi osztály a pedagógusok új to­vábbképzési rendszerének megfelelően, az egri tanár­képző főiskola témajavaslata alapján pályázatot hirdet ön­képzésen alapuló kutatómun­kára, a pedagógusok számá­ra. A pályázat célja: a fel­ső tagozatban folyó oktató­nevelő munka gyakorlatában jelentkező tapasztalatok írá­sos rögzítése. A pályamunka megírásához az egri tanár­képző főiskola tanárai nyúj­tanak segítséget egyéni kon­zultációk, illetve látogatások útján. A pályamunkák feldol­gozásához kötelező és aján­lott irodalmat ad az egri ta­nárképző főiskola neveléstu­dományi tanszéke. A pálya­munkát két év alatt kell el­készíteni, s benne nemcsak a megjelölt irodalmat kell fel­dolgozni, hanem a választott téma mindennapos gyakorla­tát, esetleg kísérletét. A pá­lyázat elbírálására alakult bi­zottság (a főiskola tanárai), valamint a szakfelügyelet, ta­nulmányi felügyelet és az igazgató véleménye (minősí­tése) alapján az elfogadott pályamunkát három fokozat feljebbsorolással jutalmazzák. A pályázatot a téma pontos megjelölésével december 17- ig kell beküldeni a megyei művelődésügyi osztályra. A pályázat elfogadásáról és a konzultációk ‘időpontjáról de­cember 25-ig a művelődésügyi osztály értesítést küld a je­lentkezőknek. 7ASÜTI TÖRTÉNETEK m 4 Talnhnnnvi Hivatal Hont? Ilit ér a mozgó kőműveséi Iván«7 Zsúfolt vasúti fülke. A sarokban, az ablaknál, nyil­ván a gazdaságosabb tér ki­használás okából, ketten is ülnek egy helyen: vállas, oirkózó küllemű ifjú ölében aligszoknyás leányzó kupo­rog. Hangos enyelgésüket az egybegyült utazóközönség leplezetlen érdeklődéssel fi­gyeli. — Ígérd meg. hogy a köz­ponti házasságkötőben tart- -uk az esküvőt... — kéri a két csók között támadt tech­nikai szünetben a lány. A fiú egyből rááll: — Természetesen! Utána pedig a Mátyás-pincében ebédelünk. Együtt az egész násznép. — Valami olcsóbb hely is megtenné... — Azt már nem. Alább nem adom! A lány hosszú, szenvedé­lyes csókkal jutalmazza ezt a nemes, lovagi gesztust. Csók után így folytatja: — Két hét nászúira me­gyünk a Balatonhoz! A fiú rálicitál: — A üalmát-tengerpartra! Üjabb csókból kifolyólag a társalgás hosszú percekre is­mét megszakad. — Két szobát szeretnék... — ábrándozik tovább a lány. — Egyik lenne a háló, a más- sik a társalgó... — Meglesz! És egy harma­dik is — gyerekszobának! , A lány már szólni sem tud a boldogságtól. Csókolni, sze­rencsére, még tud. Később azért mégis csak megjön a szava: — Mondd, hány gyerekünk lesz? — Két fiú... (csók) ... és két lány... (hosszú csók) eoyelöre... (még hosszabb csók. amely egészen addig tart, míg a vonat be nem fut a következő állomásra.) A fiú felugrik, összekap­kodja a csomagjait. — Jaj. nekem itt le kell szállnom! Na. szia! — gyors csókot lehel a lány arcára és fürgén távozik. A peronról még felinteget a lánynak, aki az ablakból szerelmesen néz utána, mind­addig. míg a fiú két széles válla el nem tűnik az állo­más forgatagában. Közben a vonat is elindul újból, a lány felhúzza az ab­lakot. visszaül a helyére. Percekig némán bámul ma­ga elé. látszik, hogy valamin nagyon töpreng, majd ud­variasan megszólítja a szom­szédját: — Bocsánat, nem tetszik emlékezni, milyen néven mu­tatkozott be ez a fiatalem­ber. amikor felszállt? End­re?... Béla?... Levente?... Sehogy spm tudom a neve­ket megjegyezni. Rémes, hogy milyen szórakozott vagyok mostanában... Két középkorú asszony száll fel a vonatra az egyik állomáson. Gondosan elpa- kolgatják számtalan csomag­jukat. majd leülnek egymás­sal szemben. Az idősebbnek látszó, szemüveges, sovány asszony rögtön faggatni kez­di jó húsban levő. gömböly- ded utitársnőjét: — Na, meséljen. Piroskám, meséljen, mi volt. hogy volt? — Jaj lelkem. Veronikám, igazán nagyon szép volt min­den! Csuda hercigek voltak a gyerekek, leukámon vilá­gos kiskosztüm volt és egy édes kis fehér kalap. Min­denki megbámulta, olyan bá­jos volt. Pista is roppant less volt. sötét ruhában, cso- kornyakkendövel... És na- avon is sokan voltunk! A két rokonságból és a szom­szédságtól szinte mindenki eljött. A hivatalos aktus után a fiatalok megcsókolták egy­mást. aztán mindenki oda- ment hozzájuk, megcsókolták őket, sok szerencsét kíván­tak nekik. Azután a fiatalok, a Pista szülei, meg én a fér­jemmel együtt, hatosban, el­mentünk a nagyvendéglöbe... Jaj. hogy ki ne felejtsem: útközben betértünk a fény­képészhez és csináltattunk néhány felvételt... A naqy- vendéglőben aztán kiadósán megebédeltünk, utána a férfiak elborozgattak, mi asszonyok pedig sütemény és kávé mel­lett eltrécselgettünk. egészen késő estig! — Igazán nagyon hangu­latos lehetett az egész! — Én mondom magának. Veronikám, a mi családunk ban már sok válóper zajlói“ le. de epy sem sikerült V- szépen, mint az Icukámé.. Radványi Barna — Nehogy azt tessék hinni, hogy ez egy világrengető do­log — figyelmeztetett a Sal­gótarjáni Lakáskarbantartó, Tervező és Építő Ktsz elnö­ke. A mondat már azok után hangzott el, hogy Ondréi• Andrással, a ktsz asztalos-mű­vezetőjével, a gépezet meg- szerkesztőjével megnéztem Salgótarjánban, az Állami Áruház mellett fölállított mozgó kőművesállványt, így nem esett nehezemre, hogy elfogulatlan szemlélőként ér­tékeljem a látottakat. Nyálkás, ködös, ősz végi dél­után volt. Tisztes távolból fi­gyeltük az egyszerű szerke­zet kezelőinek munkáját, a 10—12 méter magas, körül­belül a hagyományos állvány­zat szélességű, jó pár méter hosszú, törékenynek látszó fímalkotmánvt. Közben kér­déseket tettem fel. — Ügy két évvel ezelőtt, egy értekezleten hangzott el, milyen fontos az építőipar gépesítése, s a szövetkezet ve­zetői újításokra ösztönöztek bennünket — emlékezett visz- sza. — Attól a naptól kez­dett foglalkoztatni egy köny- nyen kezelhető, mozgó kő­művesállvány megszerkeszté­sének gondolata. Jobban mondva, törni kezdtem a fe­jem. mit is lehetne csinálni? Az ötlet viszonylag köny- nyen megszületett, de magá­ban még nem sokat ért. Nyugtalan éjszakák, s a nap­pali munka után végtelennek tetsző, mégis röppenő órák, esti töprengések, kínlódások következtek. Ondrék András, ez az egyszerű, természetes észjárású ember, aki — a tel­jesség kedvéért hadd mond­jam el — asztalos szakmun­kás, különösebb technikai képzettséggel nem rendelke­zik, egy kerek évig dolgozott az elképzelésen. Aztán kicsiben megszerkesz­tette a gépet, amelyen éppen úgy minden a helyén volt, éppen úgy működött, mint a későbbi utódja, a „prototí­pus”, az első mozgó kőműves­állvány. De addig a napig még hosszú idő telt el. A makettet bemutatta a szövet­kezet vezetőinek, akik bizo­nyára azonnal meglátták a fantáziát benne, engedélyt ad­tak. anyagot, s munkaerőt az összeállítására. Nos, az építők köztudomá­súan nem dúskálnak a mun­kaerőben, az építési hajrák, a napi feladatok nem egyszer elszippantották Ondrék em­bereit, és bizony — minden él nélkül mondta el — szom­batjait, vasárnapjait is fel kellett áldozni, még két asz­talos fiát is maga mellé vet­te, hogy a szerelés minél előbb befejeződjön. Néhány héttel ezelőtt be­mutatkozott a szerkezet, amely bizonyos körülmények között teljesen feleslegessé teszi a hagyományos állványozást A Madách gimnázium csatorná­zásánál a rendeltetésének megfelelően körbejárta az épületet, ezzel bebizonyította életképességét. — Tudomásom szerint ilyen, ✓agy hasonló gépezet nincsen az egész országban — jelen­tette ki Ondrék András. — A munkapad a tartókor .-lek kö­zött csörlő segítség vei lift- rendszerűen húzhat; ’ il, biz­tonsági berendezéssel van el­látva, rögzíthető, szakadás esetén a fémfogak a faváz­ba kapaszkodnak. Teher­bírása mintegy öt r ó a. Sín­pályán áll, azon mozog a szerkezet, a tartalék sínpályá­ra könnyedén áttolható, így járhatja körül az épületet. Előnye, hogy ninős szükség a drága fenyő fűrészárura, a hosszadalmas, hagyományos állványozásra, bárhol, rövid idő aliatt, minden különösebb szakértelem nélkül összeállít­ható. Hogy megérte-e? Igen. Megkaptam az újítási díjat... Csak szeretném, ha a nép­gazdaság hasznára széles kör­ben alkalmaznák. A „csendes társ”, Galgóczi Károly mérnök most dolgozik a gépezet dokumentációján, amit Ondrék András a Talál­mányi Hivatalnak szándékszik benyújtani. Sajnos, Galgóczi szabadságon volt, vele nem tudtam beszélni. Földi János, a szövetkezet elnöke így fog­lalta össze véleményét: — A megyében új dolog, de Budapesten számtalan ilyen van, amit a tatarozások­nál használnak. Bizonyos vi­szonylatban valóban újítás, al­kalmazása feltétlenül célsze­rű, a megtakarítás a hagyo­mányos állványozáshoz képest mintegy 10—15 százalék. Hát­ránya, hogy csak sík terüle­ten használható, egyenetlen, puha talajú terepen nem ál­lítható fel, illetve az aljazat- készítés költsége felemésztené a megtakarítást. További tö­kéletesítésre szorulna, mert kezeléséhez fizikai erőre van szükség. Kétségtelenül, a mozgó kő­művesállvány már ebben a formájában is használható. A nyitott kérdések — van-e már hasonló, vagy nincs az ország­ban? Találmány, vagy újítás? — mégis egyelőre maradjanak nyitott kérdések. Hogy mit ér a szerkezet, legjobban a gya­korlat bizonyíthatja be, s a döntő szót csakis a Találmá­nyi Hivatal, vagy a szakem­ber mondhatja ki. Kiss Sándor Az Egri Közúti Építő Vállalat Mátraszelén, a falu központjá­ban homokfogót épít, hogy a hegyről lezúduló esővel érkező homokot megszűrje, illetve ne engedje a közútra folyni. A homokfogó építése 250 ezer fo­rintba kerül, és a terv szerint december 10-ig elkészül. Korszerűsítik a her cell iskolát öt épületben található Bér­ceién az iskola és az óvoda. Az alsó iskola régi épületé­be egy hónapja vezették be a vizet. Az épületet 1970-ben 350 ezer forintos költséggel átépítik. Korszerű ablakokat építenek be és elkészül a zárt folyosórész is. A volt Kállai­kastélyban működő felső tago­zatnál előadótermes rendszert alakítanak ki. Egy fizika-ké­mia előadót és egy televíziós termet készítenek. Megoldat­lan az óvoda és a napközi otthon konyhája. Jelenleg két konyhán főznek. 1971-ben az óvoda mellett levő magtá-at ■■’V.oa K'naVhlivá ?s -»hé'1*' , alakítják át. Az óvódat és az . ebédlőt fedett folyosóval kö- j tik össze. I késxllinek a miz&cgrfaí bönyalizennnél A tél mindig nagy igénybe­vételt jelent a szénbányáknál. Ez az az időszak, amikor a fo­gyasztók több szenet várnak a bányászoktól, ugyanakkor a bányászkodáshoz szükséges anyagok biztosítása és a szén elszállítása Is nehezebb, mint máskor. A télre való felkészü­lés ezért jelent évről évre visz- szatérő gondot a bányáknál. Mizserfán az idén is figye­lembe vettek a sok éves ta­pasztalatot és időben, gondo­san. minden részletkérdésre kiterjedő téli intézkedési tervet készítettek. Az üzemvezetőség vállalta magára a központi feladato­kat. A munkásmelegedők ki- javíttatásáról, az ott szükséges tüzelőről, a védőruhákról ők gondoskodnak. A folyamatos munkásszállítás érdekében tár­gyalásokat folytattak áZ ille tékes szervekkel, de felkészül­nek a hófúvások idejére szük­ségszállás biztosításával is. A külszínen ebben az időben elvégezték már i szőkesége- - V’ a ‘ \ ioarvasú" vágány t tatúzatat felülvizsgál­ták és folyamatosan történik a pálya karbantartása. Gondos­kodtak a víztelenítésről, a szükséges tadpfacserékrői. Volt, ahol az egész vágányza- tot kicserélték. A kisvasúti mozdonyokra új üzembiztos féktuskókal sze­reltek fel. Gondoskodtak kel­lőszámú hóeltakarító eszközről is. Gusztáv-akiián a két körlet­nek külön fatároló helyet ala­kítottak ki, ahol egyhavi szük­ségletnek megfelelő készletet tárolnak. Itt különös gondot okoz, hogy a lejtős- és légak­nák minden évben rendszere­sen jegesednek. A jégképző áés megakadályozásához szűk séges sóról Is gondoskodtak. A bányában több helyen víz fa­ltad, elvezetését úgy kell meg oldani, hogy a szenet ne szennyezze. Erre is felkészül tek. Az utak is síkossá vál nak télen, szórásukhoz salak ról gondoskodtak. A salgótarjáni aknaüzemnél i szokásos feladatok mellett s meddőhányót kellett át- Hkíiani hogv ne 'egyen aka dály a télen. Itt a Forgách akna útjának kijavítása, a lej tőxakna vizes szakaszának teljesítése jelentette a legfőbb feladatot. Ugyancsak elenged­hetetlen a Király- és Margit- táró nagy külszíni kisvasút­hálózatának állandó karban­tartása, és óvása is Rákóczi-bányánál a kelet­kező külszíni víz elvezetésé re árkot készítettek. Itt is készülnek a jégképződés meg­akadályozására, tartalék csil­leparkról is gondoskodtak és állandó ürítéssel védekeznek majd a befagyás ellen. A közelgő tél tehát nem ári felkészületlenül a mizser- fai bányászokat. Az idei in­tézkedésekben első helyen az emberekkel való törődés sze­repel. A védőruha-ellátással kapcsolatban elmondták, hogy mindenütt van elegendő Gon­doskodtak a melegítő italról, de felkészülnek a hófúvás ide­iére nemcsak a már említett szükségszállás biztosításá­val, hanem étkeztetési lehető- -égekkei is. 6 ! NÖGRÁD — 1969 november 28-, péntek

Next

/
Thumbnails
Contents