Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)
1969-11-27 / 275. szám
Hol tart a mezőgazdaság ? Fehér Lajos előadása a Politikai Akadémián Febér hajós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese kedden az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiáján agrár- és szövetkezeti politikánk időszerű kérdéseiről tartott előadást. A Zeneakadémia nagytermében megrendezett előadáson — amelyet Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter- tanács elnökhelyettese vezetett be — megjelent a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja. rendszerünk e jelenleg legnagyobb probléthája megfelelően rendeződjék. Legnagyobb gondunk —állapította meg Fehér Lajos elvtárs —. hogy a háztáji tehénállomány változatlanul, s egyfolytában csökken. Két év óta a csökkenés meghaladta a 40 ezer darabot. Az előadó bevezetőben utalt arra, hogy 1966-ban, — majd a IX. pártkongresszus határozatai nyomán — főleg 1967-ben, továbbá 1968-ban egész sor pénzügyi jellegű intézkedést tettek azért, hogy a reform céljainak megfelelően a mező- gazdaságban is megteremtsék az önálló, vállalatszerű gazdálkodás feltételeit, elősegítsék a mezőgazdasági termelés erőteljes fellendülését és azt, hogy a harmadik ötéves terv időszakában a parasztság jövedelme fokozatosan közelítsen a munkásalkalmazotti jövedelem szintjéhez. Jó termésünk volt — Mivel a mezőgazdaságban — folytatta — a reformintézkedések fokozatos bevezetése terén immár három, sőt voltaképpen négy év tapasztalatai állnak mögöttünk, fel lehet és fel is kell tenni önmagunk számára a kérdést: a fo- ganatosítptt intézkedések mennyiben váltották valóra reményeinket? A harmadik ötéves terv azt írta elő, hogy a mezőgazdasági termelés a megelőző öt év átlagához viszonyítva 13—14 százalékkal nőjön. Az első 3 esztendőben a mezőgazdaság termelése 13 százalékkal emelkedett. Az idei évben kimagaslóan jó gabonatermésünk volt, igen kedvezőnek ígérkezik az őszi betakarítású növények, a kukorica, cukorrépa termése, gyümölcsből, zöldségfélékből es szőlőből jó termésünk van. Vlindezek alapján az idei terv túlteljesítése várható a mezőgazdáság teljes termelési értéke 5—6 százalékkal magasabb lesz az előző évinél. (Első ízben fordul elő, hogy a mezőgazdaság évi növekedési üteme meghaladja az iparét.) A mezőgazdaságban az utóbbi ■ ekben jellemzővé vált, hogy a javuló munkafegyelem és termelékenyebb munka mellett oiztonságosabb lett a termelés. Ha ennek alapján a jövő esztendőben csak közepes színvonalú termést is tételezünk fel: a mezőgazdaság harmadik ötéves tervének jelentős túlteljesítésével számolhatunk! A második világháború előtt, 1931—1940 átlagában kát. holdanként 7,9 mázsa volt a búza termése, az 1961— 65-ös években 10,7 mázsa, az utolsó három év átlagában pedig közel 15 mázsára emelkedett (ezen belül az idei esztendőben meghaladta a 15,5 mázsát). Ez — a jelenlegi termőterületet figyelembe véve — 7 millió mázsa hozamtöbbletet jelent évente, amelynek bruttó értéke 2,3 milliárd forint. Elértük agrárpolitikánk egyik fő célkitűzését Hazai erőforrásból biztonságosan megoldottuk az ország kenyérgabona-ellátását! öt év óta nem importáltunk búzát, sőt az idei esztendőben jelentős mennyiséget exportáltunk is. Ugyanakkor a kukorica átlagtermése a második világháború előtt tíz év 10,8 mázsás hol- dankénti átlagához viszonyítva az 1961—1965-ös években már 15 mázsára, az 1966— 68-as években pedig 17,3 mázsára emelkedett, s az idei esztendőben — előzetes adatok szerint — már 20 mázsa körül lesz a’ kukorica országos átlaga. Iparszerű sertéstenyésztés! A belföldi húsfogyasztás túlnyomó részét képező sertéshústermelést évtizedek óta erős ciklus és szezonális ingadozás jellemzi. A termelés egyenetlenségét a mező- gazdaság szocialista átszervezése utáni időszakban sem sikerült megszüntetni, noha az ingadozás mérséklődött. Végleges megoldást csak az hozhatna, ha a szocialista nagygazdaságok téli-nyári üzemeltetésre alkalmas korszerű sertéstartási épületekkel rendelkeznének. Hangsúlyozta, hogy hozzá kell fognunk a következő időkben az iparszerű sertéstartás- és -hizlalás erőteljes elterjesztéséhez. mindenekelőtt a kukoricatermő vidékeken. Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az egész népgazdaságban, ezen belül az élelmiszergazdaságban kötelező tervutasítások nélkül is lehet eredményesen gazdálkodni. A mezőgazdasági és ipari árszínvonal közti különbség a korábbihoz képest tehát mérséklődött, de a még mindig jelentős árszínvonalbeli különbség miatt szükség van az állami támogatás fenntartására. Megállapította, hogy míg a jelenlegi mezőgazdasági árszínvonal ma már összüzemi szinten az üzemek nagy többségében általában megteremti a megfelelő jövedelmezőségét. addig a mezőgazdasági árarányok a tapasztalatok szerint nem biztosítják az ágazatok közti célszerű jövedelmezőségi arányokat. Az eddigi tapasztalatok szerint az árszerkezet erőteljesen ösztönöz a kenyérgabona termelésére, a sertés- tenyésztés fejlesztésére és az exportban keresett gyümölcsök termelésére. Minden ötödik dollár Másként áll a dolog a szarvasmarhatartásban. Az 1968. évi zárszámadások adatai szerint az állattenyésztés jövedelmezőségi rátája mindössze 0,3 százalék volt. Ebben az ágazatban a jelenlegi érés költségviszonyok mellett még a holtmunka-ráfordítás sem térül meg. A tőkés piacon a szarvasmarha-vágóállat és -hús formájában a legfontosabb nép- gazdasági exportcikkünk. A konvertibilis piacon ez a cikk hozza az országnak a minden ötödik dollárbevételt. Termeléspolitikailag indokolt és szükséges, hogy a szarvasmarha termelői árszínvonala kellő mértékben emelkedjék. & mezőgazdasági árÖsztönözzük a termelést A többi között az is szükséges tehát, hogy a háztáji gazdaságban a tehén- és kocatartás fejlesztésére az eddiginél erőteljesebb ösztönzőket kapcsoljunk be: mindenekelőtt az üszőtartásban, továbbá a fehérjetakarmányok forgalmának szabaddá tételével. S végül azzal, hogy a háztáiiban a közös részére szerződésen nevelt jószágok, tehát voltaképpen a „bedolgozói” bérmunka (havonta 3—4 elszámolt munkanap) után vezessék be a fakultatív nyugdíjjárulékof. A kormány ezekben a kérdésekben megteszi a szükséges intézkedéseket. Ezután az életszínvonal kérdéseire tért rá. „A munkásközvéleményben tartja magát az a nézet — mondotta —, hogy az utóbbi időben csak a parasztság életkörülményei javultak”, továbbá, hogy a „parasztság jövedelme, ennélfogva életszínvonala magasabb, mint az ipari dolgozóké”. Mi az igazság ebben, a „ki kit ért utói” sőt, „hagyott el” címletű, sokszor szenvedélyes, olykor a hangulatkeltés elemeit sem nélkülöző vitában? Onnan keil kiindulnunk, hogy 1965-ben, a második ötéves terv utolsó évében a paraszti reálfogyasztás a munkás-alkalmazott reáljövedelmeknek 85 százaléka volt. Ennek ismeretében határozott úgy a IX. pártkongresszus, hogy az elkövetkezendő években teendő intézkedések nyomán a parasztság életszínvonala és ellátottsága tovább közelítsen a munkásosztályéhoz. Ennek megfelelően a harmadik ötéves terv a munkás-alkalmazottak reáljövedelmében 14—16, a parasztság reálfogyasztásában 18 százalékos növekedést irányzott elő a tervidőszak végére. A termelés növekedése és a megtett intézkedések nyomán a két nagy dolgozó osztály reáljövedelmei a következőképpen alakultak és alakulnak. A munkás-alkalmazottaké a tervidőszak első évétől 1968-ra 16—17 százalékkal nőtt, a parasztságé pedig ösz- szesen 26,5 százalékkal emelkedett. Az idei esztendőben, előzetes becslés szerint, a munkás-alkalmazottak reál- jövedelme további 6,5 százalékkal nő, a parasztságépedig 4,5 százalékkal, tehát valamit lassul. Ennek következtében ez év végéig a munkás- alkalmazotti reáljövedelemnél 23,5, a parasztságénál pedig 32. százalékos növekedés várható négy év alatt. E levezetésből első szempillantásra kiderül, hogy mindkét dolgozó osztály reáljövedelmének növekedési üteme, az ötéves terv, során a valóságban várhatóan megkétszereződik. Ezen belül a parasztságé a kongresszusi célkitűzéseknek megfelelően elsősorban a tervidőszak első felében, valamivel gyorsabban nőtt. Ez utóbbinak azonban megvan a termelési alapja, hiszen a tervidőszak első négy esztendejében — mivel mind ■ a négy évben jó, vagy elég jó termésünk volt — a harmadik ötéves tervünk egész termelési előirányzatát teljesítettük, sőt a jövő esztendőben, mint említettem, várhatóan túl is teljesítjük. Emelkedett a reáljövedelem Számszerűen kifejezve — az eddigi tényadatok alapján és a jövő évi növekedést is figyelembe véve — 1970-ben az egy főre jutó személyes rendelkezésű reáljövedelem a munkás-alkalmazotti népességnél 17 600 forint, a parasztságnál pedig 16 200 forint körül alakul. Az utóbbiban a közösből származó kereset mellett természetesen benne van a háztáji jövedelem is. Ezután kitért arm, hogy az elmúlt két évtizedben 600 ezerrel csökkent a mezőgazda- sági aktív keresők száma A nagymértékű munkaerőelvándorlást. a mezőgazdasági nagyüzemek, az ipari eredetű anyagok, eszközök növekvő felhasználásával nagyjában- egészében pótolták. Egy közeflmúlitiba*i végzett felmérés szerint a mezőgazdasági keresők számának csökkenése ellenére a különböző termelő ágazatokban dolgozó mintegy 4 mffiiió állampolgárnak kereken 59 százaléka jelenleg is mező- gazdasági termeléssel, feldolgozással, illetve az ezekhez szorosan, kapcsolódó tevékenységgel foglalkozik. Ezen belül — csökkenő arányuk mellett — igen jelentős még azoknak a száma, akik közA kazári Zöldmező Termelőszövetkezet mátraszelei üzemegységében 110 gümőkórmentes növendébmarhát nevelnek. Amíg a jó idő engedi, a fiatal állatokat naponta kihajtják vétlenül az élelmiszertermelésben dolgoznak. A nép- gazdasági összes keresők 33 szóizaléka dolgozik jelenleg is az élelmiszergazdaság területén: minden harmadik ember itt talál megélhetést. Eredményes az élelmiszergazdaság Fehér Lajos ezután az élelmiszergazdaság jelentőségét méltatta. Az élelmiszergazdaság hazánk lakosságát 92—95 százalékban hazai termésű élelmiszerekkel látja el. Hazánkban az élelmiszergazdaság még ma is csaknem 50 százalékát adja a lakosság összes fogyasztásának. Élelmiszergazdaságunk termelése egyes átmeneti csökkentésitől eltekintve általában megfelelt: az igényeknek. Élelmiszergazdaságunk termelésének 10—12 százalékát exportálni tudja. A mezőgazdasági eredetű termékek kivi,tele az elmúlt években összes népgazdasági exportunknak több mint egyötödét, tőkés kivitelünknek közel 40 százalékát a fejtett tőkésországokba irányuló exportunknak kereken a felét alkotta. Meg kell azt ig említeni,, hogy az élelmiszergazdaság külkereskedelmi egyenlege tíz év óta minden évben számottevő aktívummal zárult és ellensúlyozta a többi nép- gazdasági ág külkereskedelmi egyenlegének passzívumát. Rátérve szövetkezeteink gazdasági, politikai és társadalmi szerepének megvilágítására, kijelentette: szövetkezeti mozgalmunk egészének számottevő, egyre növekvő súlya, szerepe van népgazdaságunkban, szocializmust építő társadalmunkban! A szövetkezetek zöme kásás középméretű üzem. A szövetkezetek túlnyomó többsége nagyfokú alkalmazkodásra képes, mozgékony, gazdálkodásuk rugalmas, gyorsam képesek reagálni a folyton véltoaó piaci hatásokra. Egységes szövetkezeti töryényt Aíz uitébb’ három év sorén elvégzett elemzések és lefolytatott viták eredményeként az az egységes álláspont alakult kit szövetikezeteinkiben. legyen az mezőgazdasági, kisipari, fogyasztási vagy egyéb szövetkezet — néhány kisebb sajátosságtól eltekintve — a tulajdon;viszonyok azonosak. Ennek következtéiben tisztázódott, hogy egységes elvi alapokon nyugvó szövetkezet- poiitáka valósulhat meg szövetkezeteinkben, természetesen az egyes szövetkezeti típusoknak megfelelő sajátos megoldásokkal és módsze rek- keL Acs alapvető, korszerű szövetkezetpolitikai elvek állama szabályozása és kidolgozása egységes szövetkezeti törvény meghozatalát teszi szükségessé. A kisipari és fogyasztási szöv etkezetekre pedig külön- külön törvónysziniű jogszabályok (törvényerejű Vendeletek) megalkotása szükséges. Addig is. míg a legfelsőbb törvén y&zitntű jogalkotások megszületnek, a kormány ez év februárjában és augusztusában a szövetkezetpolitikai kérdésekben megfelelő határozatokat hozott. Erre támaszkodva, a kisipari és fogyasztási szövetkezetek elkészítik korszerűsített alapszabályukat. s ez év végéig törvényes jóváhagyásra bemutatják a járási tanácsoknak. A jövő év első negyedében pedig területi szövetségeik — a KTSZÖV- ök és a MESZÖV-ök is — elkészítik alapszabályukat, s bemutatják a megyei tanácsoknak. A meghozandó legfelső szintű törvényi és törvényszintű jogszabályok tehát e két nagyfontosságú szövetkezeti ágazatban is betetőzik maid az akkorára befejeződött és — reméljük — megszilárdult demokratizálódási folyamatot! Előadása további részébe» ismertette Fehér elvtárs a főbb szövetkezetpolitikai kérdésekben lefolyt viták lényegét és a már megvalósult vagy megvalósuló szövetkezetpolitikai intézkedéseket. Támogatjuk a szövetkezeteket Kiemelte, hogy a szövetkezeti gazdálkodás a szocialista tervgazdálkodás elválaszthatatlan szerves része, a szocialista állam éppen ezért ma és a jövőben is hathatósan támogatja a szövetkezeti tevékenységet! A szövetkezetpolitikai viták során nagy hangsúlyt kapott az a követelmény, hogy a szövetkezett tulajdon hasznosítása, továbbá a tulajdonosi (vállalkozási) jövedelem realizálása az állami tulajdontól eltérő megítélést és gyakorlati megoldást kíván. Ezért: A gazdaságpolitikai * intézkedések. közgazdasági szabályozók továbbfejlesztésénél fontos célnak kell tekinteni, hogy a szövetkezesek a tagok közvetle* érdekeltsége alapján társadalmi és gazdasági szerepüknek megfelelően fejlődjenek, bevételeikből — gazdálkodásuk hatékonyságától függően. — fedezni tudják kiadásaikat, bővíthessék termelésüket. A iövedelemszabályozás rendszere ismerje el a szövetkezeti tulajdon sajátosságait. A fejlesztési és részesedési célokra fordítható összegek, valamint a szövetkezetek számára hasznos egyéb célokat szolgáló alapok tekintetében — a tulajdonosok , döntése érvényesüljön, azokkal maga a szövetkezet gazdálkodjék. 2. A szövetkezetekben képződő tiszta jövedelemből a szövetkezeti cső- porftulajdonosokat tulajdonukkal és személyes közreműködésükkel arányban álló javadalmazásban szükséges részesíteni. Indokolt, hogy az eszközeik befektetéseiből elén jövedelmet. más szavakkal saját beié k teleseik tőkekamat- iát (amit ma a szövetkezeteknél is . sematikusan és- alaptalanul — eszközlekötési járuléknak neveznek), a cso- porttulajdonosok élvezzék. A szövetkezeti tulajdont nem szabad össznépi tulajdonként kezelni, a demokratikus centralizmus nem fér össze a szövetkezetek válla latszerű, gazdálkodásával. ' gazdasági döntéseket ott lehet és kell hozni, ahol ázol: következményei is jelent’.;?: - nek. A gazdasági döntéseke- minden szinten az illetékes felelős szerv hozza meg. Nehogy azt higgye valaki, hogy a szövetkezeteket ezután kivonjuk az állami, össztársadalmi érdek befolyása alól. Erről nincs szó. Sőt: a löv őén tisztázottabban és ne - svobb erővel ielentkezik valóságos állami érdek szövetkezetek számára mint korábban. A ..központkényszer” elvén, a fölé- és alárendeltségen alapuló hierarchikus kapcsolatokhoz képest a minőségi változás ielej tapasztalhatók. Ez teljesen megfelel és csakis ez felel meg a mai viszonyaink között a marxista szövetkezetpolitikai elveknek, (MTI) MÚGRAD a* 1969, november 27., csütörtök 3
