Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-23 / 272. szám

Élő tanúk a negyedszázadról a 6 után Emberséggel helytállni Talpra GYAKRAN csattan a ki­lincs és . nyíl ódik az ajtó. a baglyasaljai pártszervezet he­lyiségében. Idős bányászok — akik évtizedeket töltöttek a töld alatt, és ma már nyug­díjasok —, asszonyok, akik se­gítségre szorulnak, párttagok es párton kívüliek keresik fel Brehó Gyulát, az alapszervi párttitkárt. Van, aki a nyug­diját kevesli, van olyan láto­gató, aki segélyt jött kérni. Sokan várnak tanácsot, hova menjenek dolgozni. Olyan is akad, aki elpanaszolja, baj van a gyerek tanulásával, és se­gíteni kellene' a továbbjutásá­ban. A bizalom jele ez. Megnyil­vánul abban is, hogy olyan Ügyekben is Brehó Gyulához fordulnak, amelyben nem ki­mondottan ő az illetékes, más szervre tartozik az intézkedés. A párt titkár minden esetben megpróbál tenni valamit. A lényeg az: aki bizalommal jött ügyes-bajos dolgaival az min­dig számíthasson arra, hogy t megértik és amennyiben le­het, segítenek rajta. * Brehó Gyula tagkönyvében beszédes a szám: párttagságá­nak kelte, 1945. január 1. A baglyasaljai illegális kommu­nista sejt már szinte Salgótar­ján felszabadulásának első óráiban megkezdte a kommu­nista párt szervezését. Brehó Gyula Gusztáv-aknán élt ak­kor, ahol Kakuk Pál volt az illegális, sejt titkára, összehív­ta a kommunistákat és igy szólt: — Elvtársak, itt vannak a szovjet csapatok. Salgótar­ján és környéke felszabadult. Itt az ideje, hogy megalakít­suk nálunk is a kommunista pártot. Kiállították a tagkönyveket és kiderült, hogy egy-két ki­vétellel, szinte mindenki a párt tagja lett. Közöttük Bre­hó Gyula is. Azokban a he- lekben az ottlakókban mélyen élt a Karancs-lejtősi ellenál­lás emléke. A bányászok meg­tagadták, hogy árkot ássanak a németeknek, a bányába vo­nultak. A németek és a ma­gyar csendőrök körülzárták a bányát. A lebocsátott gáz a felszínre kergette az ellenálló­kat. Hármukat ott 9 helyszí­nen lőtték agyon, négy társu­kat a salgótarjáni kaszárnyá­ban. Brehó Gyula még fia­talember volt abban az idő­ben, nem volt lenn az ellen­álló bányászok között. Egy társával titokban a szovjet rá­dió híradásait hallgatták. A szovjet csapatok akkoriban már felszabadították Jászbe­rényt. Papírt kerítettek, és pi­ros tintával, nagy betűkkel írott üzenetet küldtek az el­lenálló bányászoknak: „Tart­satok ki. Hamarosan vége lesz, a szovjet csapatok már közelednek!” A papírt lejut­tatták a bányába, ahol hango­san olvasták fel az erőt adó üzenetet. * Brehó Gyula régi kommu­nistának vallja magát. — Nálunk természetes volt, ha valaki részt vett munkás- mozgalomban. Apám a bányá­ban dolgozott, én magam is ott kezdtem — mondja. — A felszabadulás után hamarosan Gusztáv-akna párttitkárává választottak. De dolgoztam a járási bizottságon, a Nógrád megyei pártbizottságon, most meg több mint tíz éve Bag- lyasalján: Baglyasalját mindig úgy emlegették, mint a megye munkásmozgalmának központ­ját. Az elmúlt években sok nehézséget okozott a község fejlesztése. Itt a múlt rend­szerben jóformán semmit nem építették. A segítség azonban nem maradt el, és hozzájött az ott lakók társadalmi munká­ja. Baglyasalja új utat kapott, szabályozták a patakot. Az orvosi rendelő és lakás építé­sénél valamennyi család se­gédkezett, társadalmi munká­val járultak hozzá Baglyas felemelkedéséhez. Itt szervez­ték meg azt az országos hírre emelkedett hetes kollégiumot is, amely a rossz körülmények között élő veszélyeztetett gye­rekeknek nyújt otthont. A pártszervezet jó munkát végez. Ha gyűlés van, szinte csak a betegek hiányoznak. Most a felszabadulás méltó megünneplése a cél. Ünnepi megemlékezést tartanak. Az itteni kommunisták máris ké­szülnek a Lenin-centenárium- ra. Már csak azért is, mert Baglyasalján található az el­ső Leninről elnevezett kultúr­otthon és a Lenin-szobor. * BREHÓ Gyula az elmúlt 25 évben gyakran érezte a fe­léje áradó megbecsülést és bi­zalmat. Tagja a városi pártbi­zottságnak. A Nógrádi Szénbá­nyák személyzeti osztályán fő­előadó és egyben szakszerve­zeti titkár. Ez a munka is szo­rosan összefügg kommunista voltával, mert emberek ügyé­ről dönt és azt mindig pár­tatlanul, igazságosan cselekszi. De talán azt tekinti a legna­gyobb elismerésnek, hogy az emberek bizalommal fordul­nak hozzá és gyakran felke­resik gondjaikkal. Mert ez a legfőbb cél: emberséggel helytállni a nehézségek között is. Osatai Erzsébet Annak idején cikksorozat­ban számoltunk be arról, hogy a négy községre terje­dő (Palotás. Héhalom, ICis- bágyon. Szarvasgede) és a palotási központú Egyesült Május 1, Tsz-ben szanálásra került sor. A heteken át vizsgálódó bizottság úgy ta­lálta, hogy a mintegy 7,6 millió forintos veszteséghez jelentősen hozzájárult a rendkívül száraz, aszályos 1968-as esztendő, de egyes fegyelmezetlenségekért, szak­mai hiányosságokért, a nem eléggé takaros és következe­tes gazdálkodásért a szövet­kezet vezetői és kisebb rész­ben egyes tsz-tagok is fele­lősek. A veszteség rendezé­sére állami dotációból négy­millió forintot biztosítottak, a fennmaradó összeget azon­ban a tsz-nek kell három év alatt kigazdálkődnia. Ennek érdekében szanálási hitelből hárommillió forintot bocsá­tottak a szövetkezet rendel­kezésére, 594 ezer forintot pedig saját erőből kellett be­fizetniük az idei amortizá­ciós alap terhére íj szellemben A palotási tsz-ben még ma­napság is sokan vitatják a szanálási bizottság munká­ját és főleg egyes vezetők azt az álláspontot képviselik, hogy a rendkívüli nagyságú veszteség kizárólag a szeszé­lyes és kedvezőtlen időjárás terhére írható, minthogy a tsz-ben 1968-ban sem végez­tek a korábbinál felületesebb agro- és zootechnikai munkát, a hozamok mégis jelentősen csökkentek. Ennek az állás­pontnak képviselői szívesen látták volna, ha az állam a szö­vetkezet tel jes veszteségét ma­gára vállalja. S ha valaki azt veti fel, hogy a szövet­kezetben 1965 az egyesülés éve, óta nem képeztek biz­tonsági alapot, akkor az a válasz, hogy a járási szer­vektől kapott intenció alap­ján a tagok jövedelme nem csökkenhetett a korábbihoz képest, ezt pedig csak a tar­Fiatalok kerekasztala tffak - kocsmától klubig i— Kis település Tiszabura — a kis települések valamennyi jellemzőjével: iparba eljáró felnőttek és fiatalok, régi kas­télyból átalakított és eléggé viharvert művelődési ház, de elébb még a kocsma, az „egy rossz kocsma’', ahogy nálunk emlegetik. A kocsmától a mű­velődési ház ifjúsági klub­jáig hosszú az út. Nem lépé­sekben hosszú, hanem szokás­ban és nehezen változtatható- ■' áltozó szemléletben. Szerin­tem a klub jelentőségét az ad­ja, hogy sikerül-e az ifjúságot a község vagy kis falu egy rossz kocsmájából az ifjúsági klubba szoktatni. Először a beat A salgóbányai KISZ-iskolán megtartott kerekasztal-beszél- getésen szolnoki és hevesi fia­talok vesznek részt, a tiszabu- rai fiatalembert Papp Gyulá­nak hívják. Nemrég szerelt le és akkor átvette a burai ifjú­sági klub vezetését. A többiek is klubvezetők: Bencze Éva Tarnazsadányból, Farkas Já­nos a mezőtúri tanyavilágból, Forgács Mária Hatvanból, Szabó Gyula pedig a Mátravi- oéki Erőműtől érkezett az is­kola kultúrosokat továbbkép­ző hathetes kurzusára. A te­rítéken ezúttal az ifjúsági klu­bok jelentősége, helyzete és társadalmi megbecsülése sze­repel. Az első kérdés, amely körül kikerekedik a vita, va­lahogy így szól: milyen le­gyen a művelődés és a szóra­kozás aránya az ifjúsági klu­bókban? — A jó indításon, a „meg­fogáson” múlik minden — mondja Szabó Gyula. — Le­het, hogy most sokan felkap­ják' a fejüket, de szerintem a baat-tel kell kezdeni, legalább­is. az úgynevezett kocsmázó helyeken Igaz, azért a beat sem olyan egyértelműen álta­lános recept. Később, amikor a zenekar vonzása már érvénye­sül és benépesült az ifjúsági klub, akkor érdemes „fél fül­lel hallgatózni”, menet köz­ben felmérni, miről vitatkoz­nak, mit látnak nem egészen jól vagy nagyon rosszul a fia­talok és akkor jöhet a prog­ram, de csak demokratikus ala­pon! — Valahogy így kezdtük mi is Tiszaburán — mondja Papp Gyula. — Ha nem is a beat-tel, de egy bevételes vidám kará­csonyi műsor összeállításával, a sorozatos próbákkal és az el­ért sikerrel szoktak össze a fiatalok. A rendszeresség, az együttes munka másokat is vonzott. Már a próbák is nagy érdeklődés mellett zajlottak. Esténként csak idősebbeket lehetett látni a kocsmában. És később szinte magától értető­dően eljöttek a fiatalok azok­ra a beszélgetésekre, amelye­ket az erkölcsről a járási rendőrség meghívott előadói­val folytattunk. Tiszabura másért is érdekes: Papp Gyula szerint az ország­ban másodiknak ott vette át a helyi termelőszövetkezet a művelődési ház gazdasági ve­zetését és támogatását. Százféleképpen • * r IS JO — Megugrott a klub. Rövid idő alatt játékokat, modern bútorokat, zenekari erősítőket kaptunk, összesen vagy húsz­ezer forint értékben. Most már szó lehet a rétegigények kielé­gítéséről. Klub-presszó, öre­gek klubja, irodalmi színpad alakul Tiszaburán. A beat-től a magasabb igé­nyű szórakozásig — ez a ke- rekasztal-beszélgetés résztve­vőinek véleménye — semmivel sem könnyebb az út, mint a kocsmától a klubig. Nem egy ifjúsági klub állt meg a szó­rakozás szintjén és ezért — az előbbiekből is következve —, elsősorban nem a fiatalok a felelősek. A KISZ kiváló ifjú­sági klub címért indított moz­galma sokat segít a fokozatos áttérés megvalósításában, a helyes arány kialakításában, amelyet a kerekasztal-beszél- getés résztvevői ötven—ötven százalékban jelöltek meg. — Nem igaz, hogy nem ér­dekli a fiatalokat a politika — mondja a hatvani Forgács Má­ria. — Hozzánk rendszeresen eljár a marxista esti egyetem egyik tanára, de nem azért, hogy előadásokat tartson, ha­nem hogy politikai kérdések­ről vitatkozzon velünk. • Min­den mondatát ízekre szedjük és mindenki nagyon élvezi az egészet, közben rengeteget ta­nulunk. Mondanom sem kell, az ilyen előadó nagyon nép­szerű a, fiatalok körében. , — A túlságosan hivatalos, órákig egyedül beszélő előadó­tól többnyire fáznak a fiatalok és csak azt várják, hogy be­fejezze, s rázendíthessen a zene­kar. A megközelítésnek száz módja lehet és mind a száz jó, s talán érdemes is kipró­bálni valamennyit — mondja Szabó Gyula. — Szívesen vesszük, ha az idősebbek eljönnek közénk, de ha az ígéretük ellenére elma­radnak — nem tudunk sok jót gondolni róluk... Nálunk ez is előfordult — így Faze­kas János. Távolról szemlélők Az ifjúsági klubok jelentő­ségével — eléggé általános ér­vényű tapasztalat ez! — nincs arányban a társadalmi meg­becsülés és a klubban zajló életért vállalt, a mostaninál társadalmibb mértékben je­lentkező felelősség. Kevés a jól működő klub és ezért in­dokoltnak látszik a távolról szemlélődök előítélete. A KISZ a társadalmi ellenőr szerepét tölthetné be, de ahhoz, hogy ez megvalósuljon, nem elég néha benézni a klubokba. És ez nemcsak a területileg illetékes KISZ-bizottságokra és alap­szervezetekre vonatkozik! Az ifjúsági klubok vegetálásán hümmögők ritkán kérdezik meg önmaguktól: mit tettek a tartalmasabb klubélet érdeké­ben?! Milyen a jó klubvezető, ké­pes-e egyedül, külső, tehát társadalmi segítség nélkül a sokféle igénynek megfelelő akármilyen demokratikus prog­ramot kialakítani és lebonyolí­tani? — A jó klubvezetőnek kö­télidegei vannak, sokoldalú, jó pedagógus, tekintélye van és mégis tud barát is lenni. És mindez nem elég — vallják a kerekasztal résztvevői. Szükség van az olyan fehér­hollókra, mint amilyen pél­dául a hatvani ügyészség ve­zetője. — A környék valamennyi klubjában járt már, mindenütt szívesen látott vendég az if­júsági klubtagok körében. Sze­retjük, mert eljár közénk és kí­váncsi. a véleményünkre — mondja Forgács Mária. Pataki László áll-e Palotás talekök kiosztásával tudták megoldani. Szerencsére a múlt elem­zése nem akadályozza meg a vezetőket abban, hogy a szanálási bizottság, a járási pártbizottság és tanács ja­vaslatait. a tsz-közgyűlés ha­tározatait igyekezzenek meg­valósítani. Hozzájárul ehhez az is, hogy a szövetkezet tag­sága titkos szavazással . új elnököt és függetlenített el­nökhelyettest választott Szűcs János és Illés Antal szemé­lyében. Amint a járási ta­nács vb elé terjesztett jelen­tés megállapítja, „a válasz­tott vezetők a tagság bizal­mát élvezik, azt a tsz-ben végzett korábbi odaadó mun­kájukkal kiérdemelték. Meg­fontoltságuk. lelkes hozzáállá­suk messzemenően pótolni tudja magasabb szakképzett­ségük hiányát.” Alapvető feladatnak te­kintették az új vezetők, hogy a régiekkel összefogva meg­szilárdítsák a rendet és fe­gyelmet, növeljék a hozamo­kat. csökkentsék a költsége­ket, hogy a tsz-re háruló terheket mielőbb kigazdál­kodjék. Ez azért is fontos, mert a 6400 holdas, ebből ötezer hold közös szántóval rendelkező tsz-nek a hitel­esedékességet is beleszámítva évente 11,2 millió forintot kell olvan terhek kiegyenlí­tésére fordítania, amelyek a termelést közvetlenül nem érintik. A jövedelmek elszámolásá­nál igyekeztek következete­sen érvényesíteni azt áz el­vet. hogy a kifizetett bér mö­gött termelés is legyen és ezért . a szakmunkástanulók rendeletet meghaladó illet­ményét is a törvényes szint­re csökkentették. Arra is vi­gyáztak, hogy a munkadíja­zásra felhasználható 10,7 mil­lió forintot túl ne lépjék. Ez azzal iárt, hogy százötve­nen kiléptek a tsz kötelé­kéből és másutt helyezked­tek el. amit a vehetők nem tartanak tragikusnak. Így is csaknem kilencszáz tagia ma­radt a tsz-nek és még így is csak 5,5 hold terület jut egy tagra. Növekvő hozamok Kialakulóban van egy. a szövetkezethez jobban ragasz­kodó törzsgárda. Ennek és a kedvezőbb időjárásnak is kö­szönhető, hogy Illés Gyula főagronómus az idén a tava­lyinál sokkal biztatóbb, szép eredményekről számolhat be. A búza 1267 hold átlagában a tervezett fölött, holdanként 16,10 mázsát adott. 226 holdon 18,32 mázsa az őszi árpa át­lagtermése. a tavaszi árpa hozama csak valamivel ma­radt a tervezett alatt, a cu­korrépa és a kukorica ho­zamtervét előreláthatólag tel­jesítik. zöldborsóból pedig a mennyiségi tervet nem. de a bevételi tervet túlteljesí­tették. Szálas takarmányból fölöslege is van a tsz-nek. silóból is jól állnak, de ta­karmányt nem adnak el. A közmondást idézik: „Avas szalonna, avas takarmány mindig jó”. A takarmánybázis növelése lehetőséget nyújt az állat- állomány minőségi és meny- nyiségi növelésére is. A tsz- ben 1100 szarvasmarhát tarta­nak szájnon, ebből 460 a te­hén, 352 hízómarhát már értékesítettek és a fennmara­dó mennyiség növendék. A hízómarhák elérték az 550 kilogrammos átlagsúlyt, s a bikákat, a hízók mintegy háromnegyed részét extrém ■ minőségben exportra értéke­sítették. A szarvasmarha mellett nagy mennyiségben nevelnek pecsenyecsirkét, azonkívül a tojó törzsállomá­nya is szép a szövetkezetnek. Hatvanezer broyler-csirkct adtak át eddig a vállalat­nak és 1,9 milliós tojáster­vüket is teljesíteni tudják, mert az alkalmazott Nick— chick fajta ió tojónak bizo­nyult: 240 tojást is „megter­mel” évente és most. a hű­vösebb napokban is hatvan százalékos a termelésük. Ezenkívül 25 ezer előnevelt csirkét is eladtak a tsz-ből a tagoknak és a lakosság­nak. Mindamellett az árbevétel hetven százalékát a növény- termesztés adja és csak har­minc százalékkal szerepel az állattenyésztés. A főagronó­mus szerint a jelenlegi nö­vénytermelési struktúra meg­felel a hagyományoknak, be­vált, jó. viszont arra kell tö­rekedniük. hogy fokozzák a hatékonyságot. A 14 arany- koronásnak bejegyzett szán­tóföldeken az optimális ter­mésátlagok elérését jcell szór- galmazniok. Nagyobb felelősséggel A szemmel látható javulás­ról számolt be Varga Márta, a palotási alapszervezet párt­titkára is. Véleménye szerint a vezetők igyekeznek meg­valósítani a többet, jobbat, olcsóbban elvét. A vezetőségi ülések légköre is megválto­zott, első napirendi pontként mindig egy lényeges, nagyon fontos kérdés szerepel. Leg­utóbb például a készpénzfi­zetésre történő áttérés felté­teleit és módozatait tárgyal­ták meg. hogy 1970. január 1-től eleget tegyenek a köz­gyűlés korábbi határozatának. Megkezdték egy tizenöt éves távlati fejlesztési terv előké­szítését is, amelyen előrelát­hatólag mintegy fél éven át dolgoznak. A felelősségteljes vezetés a pénzügyi eredményekben is megnyilvánul, mert a szö­vetkezet az idén esedékes minden adósságát kifizette már a hitelt, a kamatot, az adókat, az amortizációs alap­ra befizették az előírt össze­get. s mindezek mellett, am ír­re régen volt példa, hatszáz­ezer forint található a biz­tonsági alapon. Mindent egybevetve, a párt- titkár véleménye szerint a palotási Május 1. Tsz kezd talpra állni és minden le­hetőség megvan arra, hogv az aszály és egyéb hiányossá­gok következtében előá'11 veszteség ráeső részét az elb­írt módon kigazdálkőd'a. Mindez nem jelenti azonban azt. hogy a tsz-ben ne len­nének még mindig kiküszö­bölésre váró hiányosságok. De a régi és új szemlélet összecsapásából most már minden bizonnyal az utóbbi kerül ki győztesen. Lakos György Szertárból — KISZ-szoba Lapunkat rendszeresen tá­jékoztatja Dióssy József, a ba- lassgyarmati Szántó Kovács János gimnázium KISZ-veze­tőségi tagja az iskolai KISZ- élet érdekesebb eseményeiről. Most arról kaptunk hírt, hogy az iskola régi kémiaszertárát KISZ-szobának alakították át. s hogy a helyiségben már az első — az avatási alkalomnak 1 'gfelelő — ünnepi vb-ülést is megtartották. A valamiko­ri szertárhelyiséget szépen kifestették, parkettázták 's modern bútorokkal látták L A kiszesek új, barátságos he­lyisége kellemes tartózkodá­si helye lesz a késő délután hazautazó bejáróknak, emel­lett természetesen megkönnyí­ti az iskolai KlSZ-rendezvé- nyek lebonyolítását is. Az új helyiség kialakításához jelen­tősen hozzájárultak azok a diákok, akik egy hetes őszi munkájuk napi keresetét aján­lották fel erre a célra. NÓGRÁD — 1969. november 23., vasárnap 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents