Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)
1969-11-02 / 255. szám
Bárány Tant fi» Ananászért S zűk kis szoba, mint a telefonközpontok ' általában Az egyik csengd hosszan. türelmetlenül cseng, már talán másfél perce, de a telefonos kisasszony éppen egy másik vonalon beszél — És akkor azt mondom Gyuszinak: no, nézd, fiam, legjobb, ha tudomásul veszed, hogy velem nem lehet játszani ... érted? Halló, halló, Teriként: jól hallasz? Várj, egy pillanat, felveszem már ezt az ótok vonalat! Halló, ANANÁSZÉRT. Kit, kérem? Házon kívül van. No, szóval mondom: nézd fiam, én nem az a lány vagyok, akinek te gondolsz, és ha így folytatod, vedd tudomásul, hogy az életben többé szóba sem állok veled! Halló, hallasz, Teri kém? Mert egyszer együtt voltunk vikendezni, az még nem jogosít fel arra, hogy ilyen hangon beszélj velem! Ezt így megmondtam neki, kérlek, a képébe! Legalább tudja, hogy mihez tartsa magát! Értesz? Várj, megint egy átok hívás, meg kell itt őrülni! Halló, ANANÁSZÉRT. Házon kívül van ... Kosztolitz kartárs ebédel ,.. Kurityáni kartárs szabadságon ... Detre Jenő csúsztat ... Kelemenné külföldön... Tordai kartársnő a minisztériumban. Halló? Nem kell mindjárt idegeskednie, kérem! Az Igazgató elvtárs Itt van, igen. Kapcsolom. Halló, Terikéin? Te, az arcát láttad volna a fiatalúrnak! Az álla is leesett, fiam! Ezután másképp beszélünk, ezt láthatta rajtam! Az igazgató asztalán megszólal a telefon. Feláll kis asztalától, ahol egy vendégével feketézett, az íróasztalához lép. — Bocsáss meg, egy pillanat! — Felveszi a kagylót. — Halló, Barta igazgató. — A zavar felhője úszik át arcán. —- Természetesen, Kamocsai elvtárs. Örömmel várlak. Tíz. perc múlva itt is vagy? Értem. Szeretettel várlak, szervusz. — A telefon villáját lenyomja, és izgatottan tárcsáz. A központ jelentkezik. — Tessék, igazgató úr. — Jolánka, szóljon Tabák bácsinak, hogy oltsa el a lámpákat és szaladjon le a Vadrózsába, aki ott van. azonnal jöjjön fel és foglalja el a helyét! Lázas munka! Megértett? — Igenis, igazgató úr — feleli Jolánka és a banánt egy másik lyukba nyomja. — Hát akkor én búcsúzom is, Terikéin, meg kell itt dögleni, hogy micsoda forgalom van ma! Lehet, hogy azért egy óra múlva hívlak! Szia. Az igazgató töprengő arccal lép vissza az asztalkához, ki issza maradék, elhűlt feketéjét. — Tyű, de meleg helyzet, a minden it! — Kit vársz? — kérdi a vendég. — A főikönyvelőt, az Irá- nyítószervünktől... — A cigarettadoboz után nyúl, kínálja a másikat. — Parancsolj, gyújts rá! Örülök, hogy látlak, öreg fiú ... A bankett óta nem is találkoztunk. Hát mesélj, mi újság? A vendég a mennyezetet nézi. — Érdekes, nézd ... elaludtak a lámpák és szinte észre sem lehet venni... Remek itt a külső világítás! Tulajdonképpen miért égnek a neoncsövek nálatok világos nappal? Az igazgató elmosolyodik, s cinkosan hunyorít. — Kérlek. , — de egymás között! — tudod, szociálisan érző főnök vagyok No, mái most, azt is tudod, hogy a2 ananászforgalom nem a legegyenletesebb az országban. Ugyebár, néha hónapok is eltelnek, amíg érkezik egy-egy szállítmány. De a munkatársaim nem fizethetnek erre rá. elvégre nem az ő bűnük, hogy nincs elég devizánk ananászra... Ez a Kamocsai főkönyvelő, az irányítószervünktől, meglehetősen bizalmatlan természetű pasas. Ügy is mondhatnám, kifejezetten gyanakvó ... Mielőtt jóváhagyja a túlórakeretet, kérlek, nem átallja ellenőrizni a vállalat vilanyóráját, hogy volt-e elég fogyasztás, már úgy értem, az esti órákban ... — Elmosolyodik. — Ezért aztán egész nap ég nálunk a villany! A vendég meglepetten mered rá. — Reggeltől estig? — Reggeltől estig! — nevet az igazgató. — Csináljuk a villanyszámlát! Ha ennek a Kamocsainak ez kell! Most jön, képzeld, leolvasni a villanyórát. .. Még szerencse, hogy előtte mindig ideszól telefonon! A vendég el sem mosolyo- dik. — Most nem ezért jön — szól csendesen. — Hanem? — Azt hiszem, el akar búcsúzni. Tegnap áthelyezték. — Ugyan... Honnan veszed? — Ma reggel neveztek ki a helyébe. (Román Dénes felvétele) szólni sem tudtak a megdöbbenéstől. A néma csendben Deák további szavaiban az ülés elnapolását és nyolcnapos országos gyász elrendelését kérte. A Ház ekként határozott. Az eddigi közlések alapján teljes határozottsággal igazolt két tény válik kétségtelenné. Egyik az, hogy Teleki páratlan népszerűsége, jelenléte és vezéri hivatottsága olyan kirobbanó erővel idézte fel a 48-as idők szellemét, hogy a bécsi kancellária megrettenése és cselekvésre való elhatározása hajszálnyira fedi azokat az uralkodási gesztiókat, melyek az elnyomatás éveiben mély sebeket vágtak a magyarság nemzeti öntudatán. A másik tény pedig az, hogy Teleki László hatheti politikai ténykedése során életének csúcsára érkezett, a nemzeti gondolat egységesen öt emelte a legtiszteltebb vezéri polcra, tehát lélektani képtelenségnek kellene tekinteni, ha diadalának előestéjén kétségbeesés és öngyilkosságra való hajlam örvényébe zuhanhatott volna. Ezek a Világosan megállapítható tények további határozott megerősítést nyernek a bűntény végrehajtása után felvett hivatalos iratokban. A HIVATALOS ADATOK sokáig ismeretlenségben pihentek régi irattárak mélyén. A magyar történelmi kutatás kitűnő ifjú munkása, Hatos Géza ásta ki a levéltárakból az egykorú rendőrhatósági vizsgálat jegyzőkönyveit és egy majdnem ismeretlen orvosi szakfolyóiratban hozta nyilvánosságra. Ezt a szakfolyóiratot hiába kerestem a legnagyobb fővárosi könyvtárakban, sem az Országos Széchényi Könyvtár, sem az Egyetemi vagy Akadémiai Könyvtár, sem a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nem tudta előadni. Végül a bibliofil kutatás mesterének, Péter Lászlónak ösztönzésére a budapesti Orvostudományi Könyvtár polcairól került elő. A továbbiakban teljes részletességgel közlöm a perdöntőén súlyos adatokat, melyek a való tényállást akaratlanul is teljes megvilágításba helyezik. Reggel fél kilenckor már ott volt a rendőri bizottság Thaisz Elek főkapitány vezetésével, a következő tagokkal: Thanoffer Károly tiszti főügyész, dr Flór Ferenc, a Rókus Kórház igazgató, főorvosa és dr, Kovács Sebestyén Endre ellenőrző orvos, a Teleki család háziorvosa, ez utóbbi nyilván a család képviseletében. A jegyzőkönyv szerint a halott hanyatt feküdt a földön, teljesen felöltözve, lábával a vetetten ágy, fejével az ajtó felé helyezve. A bizottság megállapította, hogy a lövés az áldozatot ülő helyzetben találta, mert a nadrág az ágyékon és a térden véres volt; a golyó bal oldalon hatolt be, az ötödik és hatodik borda között, átfúrta a szivet és azonnali halált okozott, azután rézsúto- san jobbra térve, a keresztcsontban akadt fenn. A bizottság adatai azt igazolják, hogy a nyilván Íróasztala mellett ülve dolgozót a tett elkövetése után valaki kinyújtóztatta a földön és eközben olyan súlyos hibákat követett el, amelyek az öngyilkosság feltevését egyenesen kizárják. Nevezetesen a bal oldalról jövő lövést jobb kézzel nem lehetett irányítani, márpedig a lőfegyver a test jobb oldalán feküdt a földön, s ezen felül a jobb kéz hüvelyk- és mutatóujja bele volt akasztva a nadrágszíjba. További rejtélyes tünet, hogy bár a lövés az orvosok szerint azonnali halált okozott, hogyan tudta a halott bal tenyerét pontosan a lövés által ütött sebre helyezni, ahogyan a vizsgálat találta? Abban a nagy épületben sok lakó volt, többek között Teleki Gyula egyetlen fal által elválasztott szomszédos lakásban, kissé távolabb Teleki Domokos családjával, egy másik emeleten Tisza Kálmán. A három Teleki családnak egy-egy inasa ugyanazon az emeleten, közös szobában aludt, de a jegyzó- i önyv szerint sem az inasok, sem a Idkók semmiféle lövést vem hallottak. Mikor ezek az adatok már mind fel voltak sorolva a jegyzőkönyvben, jelentkezett a bizottság előtt egy ismeretlen, önkéntes tanú, az utcán szolgálatot teljesítő éjjeli boltőr. Ez a boltőr, Nagy Imre, aki megszólalásáig semmiféle kitanításban nem részesült, azt vallotta, hogy éjjel egy órakor egy magas alak hosszasan csengetett a Teleki-palota kapuján. A házfelügyelő sokára jött elő, negyed kettőkor engedte be az ismeretlent. Fii kettőkor a boltőr erős csattanást hallott, s azt hívén, hogy valahol betörés készül, sorban megpróbálgatta a boltajtók lakatjait, de nem talált semmi hibát. Ugyanő látta később, hogy a házfelügyelő éjfél után négy órakor kiengedett valakit a kapun; a feltett kérdésre azt felelte a házfelügyelő, hogy a távozó olyasvalaki lehetett, aki valószínűleg a gyömrői birtokra ment, mert oda mindig korán szoktak az inasok elindulni. KÉSŐBB ELFOGTAK még egy gyanúsítottat, aki kihallgatásakor Túri Mihály volt honvédezredesnek mondotta magát. Ennek a zsebében amerikai útlevelet találtak. Ezt a tanút Thaisz Elek főkapitány maga hallgatta ki négyszemközt. Thaiszról mindenki tudta, hogy az akkori alvilággal állandó bizalmas összeköttetést tartott fenn; a besúgókat Thaisz felesége közvetítette, aki maga is abból a világból került a nagyhatalmú főkapitány családi körébe. Ezt a Túri Mihályt a főkapitány jegyzőkönyv felvétele nélkül el bocsátotta és el is tűnt Pestről, hasonló nevű ezredesről soha, senki nem tudott. A hivatalos jegyzőkönyv végül megállapítja. hogy semmiféle búcsúlevél nem találtatott; az öngyilkosság kérdéséről a jegyzőkönyvben nincs szó, de a rendőrség haladéktalanul gondoskodott róla, hogy mindenkinek mi legyen a véleménye. Végeredményben megállapítható, hogy azon az éjszakán Teleki László csendes magányában dolgozgatott íróasztala mellett. Olykor felállt, sétálgatott a szobában. Inasa időnként benézett hozzá, teát szolgált fel, s szó nélkül megint eltűnt. Az este folyamán Tisza Kálmán volt a látogató, ö is munka közben találtá, amint másnapi beszédének fogalmazványát készítette. Teleki Gyulával közös előszobájuk volt. s amikor Gyula esti 11 órakor elment hazulról, néhány pilla-• natra benézett és búcsúzott. Teleki akkor teljes nyugalomban Deák Ferenc javaslatának szövegére néjiány széljegyzetet írt. Az a beszédszöveg ott is maradt az asztalon; másnap Deák Ferencnek adták át, aki azt teljes egészében leközölte a Pesti Naplóban, mint az elhunyt pályatársa politikai végrendeletét. Ez a szöveg bepillantást enged a forradalmi lélek akkori teljes elszántságába; nyoma sincs abban csüggedésnek, keserűségnek, reménytelenségnek, ellenkezőleg benne van a nemzet minden igaz fiának lánggal égő óhajtása. Ebben az írásban olvasható: „Mindenki tudja, azt, ami 1848-tól fogva mostanáig történt. Ismeri a véres harcot a haza ősi alkotmányáért, melyben a hatalom volt a támadó és e harcban töménytelen hazafi vérét kiontotta. Mindenki tudja annyi feledhetetlen, dicső vértanú sorsát. Azokét is. akik önkényszabta ítéletek után számos hosszantartó börtönnel, száműzetéssel, vagyonvesztéssel lakottak és lakóinak mindmostanáig honunk iránti hűségükért. . . A KÖTÉS, MELYEN a magyar hazában az uralkodási jog alapszik, végképp széttépetett. VHugos hogy mi az. ami a széttépésböl önként következik. Es mikor mi azt nem tesszük, midőn mi a lábbal taposott kötést mindannak dacára, ami annak megsemmisítésére történt, nem akarjuk meg- semmisítettnek tekinteni, hanem — bár nem feledve a múltat — készek vagyunk mindazon lélekrázó lények után, melyekre utaltam, azt mint fennállót tekinteni, — akkor mi sok mindennel, vddoltathatunk. ele mérséklet híjával, de túlzással, forradalmi tendenciákkal bizony nein!” Kell-e erősíteni, hogy aki ezeket a gondolatokat leírta, az nem lelke összeroskadásáról tett tanúságot életének utolsó éjjelén, hanem rendíthetetlen törvénytiszteletéről, a haza és nép iránti szeretetéről, végső elszántságáról és bátorságáról. Legsúlyosabb harcára készült, reménnyel is akarattal haladt feléje. A fennmaradt szöveg önmagában elég az öngyilkosság vádjának széttörésére. De még mennyi újabb bizonyíték is található! Hivatalos megállapítás szerint búcsúlevél sehol sem volt, az értelmi szerzők mégis küldtek egyet a legközelebbi rokonnak, az írás ügyetlen hamisításával, a szöveg kábító gyarlóságával. Az ilyen hazug híresztelések rávallanak arra a sötét boszorkánykonyhára, mely annak idején megfizetett külföldi lapokban kikürtölte, hogy Teleki László térdenállva csókolta meg a császár kezét, mikor szabadságát visszanyerte. Az ilyen sátáni ferdítések keserítették el Kossuth lelkét, aki a hami3 hírek olvasása után, nem tudta megérteni legbecsületesebb barátjának ilyen emberi eltorpülését. Azt is meg kell itt említenem, hogy Pázmándy Dénes a rendőri megállapításokról Írván, Szakát* Andor Virradat című lapjának tárcacikkében nyíltan kifejezte azt a tudomását, hogy a sebből kiemelt golyó nem fért bele a pisztoly csövébe, melyet a holttest mellett bűnjelként lefoglaltak. Kérdésemre a cikkíró azt válaszolta, hogy forrását nem nevezheti meg, de az illető jelen volt a boncolásnál; ebből következik, hogy csak Kovács Sebestyén Endréről lehet szó, a Teleki család ellenőrző orvosáról. Az inasról, aki szabadon járhatott gazdája szobájában, kiderült, hogy analfabéta falusi tuskó, aki nagy jutalomért könnyen beengedhetett valakit a végzetes éjszakán, hiszen magában az a tény is terhelő, hogy sem ő, sem inastársai nem akartak tudni az elhangzott lövésről, mikor ugyanazon a folyosón, közvetlen közelben szobájukban tartózkodtak. MÉG HOLTA UTÁN sem hagyták az áldozatot pihenni. Dr. Groó Gyula akadémiai professzor közölte velem, hogy kutatásai közben elvetődvén Szirákra, az egyházi anyakönyvből kiírta a Teleki elhalálozására vonatkozó adatokat. Ott hallotta, hogy a község öregjei különös dolgot tudnak arról a régi temetésről. Néhány nappal a temetés után éjjeli álmából felverték az egyház harangozóját, hogy adja elő a temetőben levő kripta kulcsát. Hat katonából álló járőr kísérte ki a temetőbe egy császári tiszttel az élen. Kihozták a koporsót, és felnyitották. A tiszt hosszasan vizsgálgatta a halott arcát, mintegy agnoszkálta, hogy valóban az van-e 0 koporsóban, akinek ott kell lennie. Majd ismét lezáratta n koporsót, és megfenyegette a harangozót, hogy ha valakim beszélni mer erről a dologról, családjával együtt fog érte meglakolni. A járőr ezután a szőlőn keresztül, rejtett utakon távozott. A tiszt nyilván azok közé tartozott, akik Telekit nyolchónapos josefstadti börtönében ismerték és megnyugtatást tudott jelenteni megbízóinak, hogy a Habsburg hó; ellensége tényleg halott. A szegény harangozó csak halálos ágyán merte az eseményt papjának megváltani. A felsorolt tények és bizonyítékok alapján teljes joggal megállapított tényként kell elfogadnunk, hogy a magyar történelem mind ez ideig adósa maradt a szabadságharc kimagasló vezető alakjának azzal, hogy politikai gonosztevők vádjával szemben jó hírnevét meg nem védelmezte. Annak idején, mikor a nemtelen gyilkosság elkövettetett, a magyar lélek keserű megalázottság bilincseit hordozta, holott tudta és érezte, hogy Kossuth hűséges barátja nem térlic tett ki kötelességének teljesítése elöl. Az egész ország mély fájdalommal gyászolta meg Teleki László elvesztését. Az Utókor tartozik Teleki nemes emlékének zzal, hogy koporsóiét kiemeli elhagyatottságából és életművének értékelésével őt a nemzeti vértanúkat megbecsülés rangjára emeli. NÓGRÁD — 1969, november 2,, vasárnap 9
