Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)
1969-11-23 / 272. szám
4 kollektív szerződésekről Egy óra a városi közlekedésben J Forgalmi csúcsok és dugók — Milyen az „autóbuszduhaj"? Óránként nyolc kilométer — A potyázó is ember? SZÜRKE, ködös novemberi délelőtt. Zagyvapálfalva felől csípős szél szalad végig a nyújtózkodó, szurdokba szorult városon, Salgótarján központjában, a Karancs Szállóval szomszédos kis park fáit megrázza, s az autóbuszra várakozók nyakába pár jeges esőcsepp hull. Tíz óra 37 perc. Ebben az időpontban már valamennyi járat beérkezik ide, a volt pályaudvari épület előtt elterülő szűkös térségre. A park mellett a strandi és a zagyvarónai járat. Párhuzamosan velük a szobornál a Rokkant-telepre vivő autóbusz. A posta előtt két „faros” £11. az egyik indulásra készen, amelyek a zagyvapálfalvi vonalat járják, mögöttük a bag- lyasi járat. A legzsúfoltabb a zagyvapálfalvi autóbusz. Amikor felszállók, bedobom a kétforintost, már nemhogy ülőhely, de „kényelmes” állóhely is alig akad. Tíz óra negyvenegy perc. A járat menetrend szerinti indulási ideje tíz negyven., A gépkocsivezető a hagyományos szöveggel szólítgat- ja az utasokat: — Fáradjanak beljebb a kocsiba ! Valaki ellenveti, hogy a következő megállónál leszáll. Nem baj — szól vissza — tessék csak hátrább húzódni, a hátsó ajtónál is leszállhat. Háromnegyed előtt két perccel simán elindul a kocsi. Szándékosan nem a reggeli és délutáni csúcsforgalmi időszakot választottam ki, már- csak azért sem, mert ezzel már nagyon sokszor foglalkoztunk. Éppen néhány lapszámmal korábban olvashattuk, hogy az autóbuszok zsúfoltak, sokszor százan is szoronganak rajta, s a soron következő megállóhelyeken még újabb, s újabb utasok préselődnek fel rá. Ha ebben az időpontban még egy, vagy két járat is kimarad, teljes a városi' közlekedés csődje. A zagyvapálfalvi járaton, amelyre felkapaszkodtam, hamarosan kiderül: a nap más szakában sem tátongnak az autóbuszok az ürességtől. A forgalmi csúcsok közötti időben járnak bevásárolni a háziasszonyok, mások ügyes-bajos dolgaikat intézik, s az utaslétszám a kórházi látogatási napokon tovább tetéződik, így az egyszerű városlakó vajmi ritkán érezheti magát elkényeztetve. A megyei tanácsnál mintegy tucatnyi ember, főleg háziasszonyok igyekeznek feljutni a kocsiba. A gépkocsivezető egyre türelmetlenebbül ösztökéli a feljáratnál álló utasokat, hogy adjanak helyet a felszállóknak. A szabályzat is tiltja, de lehetőségem sincs rá, hogy szóba elegyedjek vele. Az AKÖV után már megfogyatkozik az utazóközönség. A Síküveggyárnál még egy kis incidens zajlik le: az utasok későn jeleznek, nem áll meg a busz, csak a végállomáson, a felüljárónál tudnak leszállni. Halk morgolódás hallik, de a „higany” — nyilván belátják, elkéstek a jelzéssel — a forr- pontig nem szökik fel. TIZENEGY óra után pár percoel érünk a felüljáróhoz. Az autóbusz kiürül. — Gergely Tamás vagyok — mutatkozik be a gépkocsivezető. öt éve ülök a volán mellett, két éve járok ezen a vonalon. — Vannak-e Salgótarjánban forgalmi dugók? — Hogyne. Főleg a központban, a megyei tanács környékén. Persze, lehetne sorolni hány helyen még nem köny- nyű a közlekedés ebben a városban, különösen a Karancs utcai vasúti átjáró lezárása óta. A gépkocsivezetőnek fokozott figyelmet kell fordítania a vezetésre. Általában az utazóközönségről jó véleményem van, csak talán nem elég fegyelmezettek. Ejtsünk néhány szót azokMiről ír a Delta? A Hold kőzeteit a világ kilenc országának 142 intézeteben vizsgálják ezekben a hetekben, hónapokban. A Delta Magazin új száma részletesen beszámol az eddig közzétett vizsgálati eredményekről, amelyek rendkívül érdekes új megállapítást tartalmaznak, s korábbi elméletek sorát döntik halomra. Ismerteti a lap a tömeges rákszűrés céljára kidolgozott „automatizált” módszereket, amelyek lehetővé teszik a betegség korai felismerését, s ezzel gyógyítását is. Az űrhadviselés, a világűrt atomháborús célokra felhasználni kívánó haditechnikai elképzelésekről is részletesen tudósít a lap. További érdekes témái: atomenergiával működő szívritmuskeltö, az elektronika újdonságai, a sportolók új típusú versenycipői, a legújabb sportautó-típusok, a látás élettanának újdonságai, a lakás és a közutak világításának korszerű formái, a félvezetők fejlődése, s még számos újdonság, hír, információ, s száznál több — javarészt színes — fotó. ról a kevesekről is, akik jelentősen hozzájárulnak ahhoz hogy az autóbuszban idegessé, feszültté váljon a hangulat. Az „autóbuszduhaj” jellemzője, hogy ivptt, vagy inni fog, ami még az előbbinél is veszélyesebb, mert nincs rosszabb, mint egy kiéhezett alkoholista. Ebbe a kategóriába tartozik, aki ugyan szeszt sem látott, mégis nyomás alatt van: hatalomvágyát, zsörtölődő kedvét akarja kiélni az autóbuszon. A legkülönfélébb eseteket okozzák, amelyek hol az erkölcsrendészet, hol a kijózanító állomás, vagy a polgári törvénykönyv alkalmazása után kiáltanak, de a legszelídebb zavart is csak egy marék nyugtatóval lehet elviselni. Ha felszökik a gyógyszerfogyasztás, az okokat időnként a városi közlekedésre kellene visz- szavezetni... Tizenegy őrá tíz perckor indulunk vissza a városba. Szilágyi István vasúti raktáros és Kiss Sándor síküveggyári olvasztó a közelemben foglal helyet. — Ha a járatkimaradásoktól eltekintünk, a közlekedés jónak mondható — jelenti ki Szilágyi István, amivel ilyen egyértelműen valószínű nem mindenki értene egyet. — Egyetlen kérésünk lenne, ha esik az eső, engedjék fel a végállomáson várakozó autóbuszra az ácsorgó utasokat. Még egy téma merült fel: Jónak tartják-e az amúgy is elnyúlt elrendezésű, mintegy 10—11 kilométer hosszú város közlekedésének részekre szaggatását, a jelenlegi járatrendszert? Szükség lenne-e a szakaszos helyett a körkörös, átfogó forgalom bevezetésére? A kérdésre igenlő válaszokat kaptam. Valóban, ha valaki a zagyvapálfalvi felüljárótól a kórházig akar utazni, nem elég az esetleges járatkimaradás, zsúfoltság mérgét lenyelni (arról most ne is beszéljünk, hogy a járműveik belső tisztasága" még mennyi kívánnivalót hagy maga után), ráadásul átszállásra is kényszerül. A GÉPKOCSIVEZETŐTŐL tudom meg, hogy bár van néhány, a város két távolabbi pontját átfogó járat, de a teljes járatrendszer átdolgozásával szemben gazdasági megfontolások állnak. Ki tudná azt 'ellenőrizni, ki illetékes kettő, s ki négy forintot fizetni? Paradicsomi állapot teremtődne a krónikus bliccelők számára. Mert a potyázó is ember, csalt éppen olyan ember, aki nem szeret a zsebébe nyúlni. Az ellenérveket azpnban nem volna nehéz halomra dönteni. Volt már ra példa a városok történetében. Kiss Sándor Mindég másokért ' — Jő szerencsét! Munkában megtört, meghajlott, idős ember lépett be az ajtón. Fogadjuk a köszönést. Vár, sapkáját forgatva. — Bibók' elvtárs! Érdeklődni jöttem. Nem kaphatnék-e reumásbeutalót? Ha volna valami lehetőség... — Nézze, lehet hogy szerencsénk lesz. Most szóltak be az egyik üzemtől, hogy egy jegyet lemondtak. — Ketten szeretnénk ám menni, a feleségemmel. — Olyan jegyünk sajnos még kilátásban sincs. Mi lenne, ha egyedül menne el? ' — Meg kellene ezt beszélni a feleségemmel. — Amikor elköszön az idős bácsi, Bibók László csak ennyit jegyez meg: — Ismerem, régi nyugdíjasunk. Jóformán még be sem fejezi, telefonon hívják, aztán nem várat magára sokáig az újabb látogató. Így van ez napról napra és már ngyon hosszú ideje Bibók Lászlónál, a Nógrádi Szénbányák szakszervezeti bizottságának társadalombiztosítási felelősénél. A kereskedelmi érettségi után Füleken kapott munkát. Katonaság következett és 1945- ben került a társadalombiztosításhoz járulékügyi csoportvezetőnek. Amikor az üzemi kifizetőhelyeket kialakították, ellenőr lett, 1953. januárjától pedig függetlenített szakszervezeti munkás. Párttag negyvenöt óta és itt is pártmunkás. — Napi átlagban 10—12 ember fordul hozzám ügyesbajos dolgával, de van, amikor több is. A mi területünkön 13 800 bányászszakszervezeti tag van, csaknem 4000 nyugdíjas. A visszafejlesztésből adódó gondok, problémák, nyugdíjügyek, járadékok, ke- resetkiegészités, üdülés, mind olyan területe a munkának, ahol vannak gondok. Aki Idejön panasszal, az mind biztos az igazában, és talán éppen ezért nagyon érzékeny. Érzi is az ember, hogy igaza van. A lehetőségek, a keretek és a rendeletek sokszor nem teszik lehetővé, hogy kedvezően intézhessük el a panaszát. Máskor meg azt kell megmagyaráznunk, miért nincs igaza — mondja Bibók László és így folytatja: — A rendeleteket helyesen alkalmazni csak úgy lehet, ha az ember alaposan megismerkedik velük. Mereven sosem szabad alkalmazni őket, mert a legtöbb esetben — ha egyértelmű is az — jogorvoslatnak még van helye, hiszen sok a kivételes eset. — Érzem, többet kellene nekem is kijárni a területre, de alig van rá idő. Igaz, viszont, hogy sok olyan ügyben keresnek fel, amit helyben a szakszervezeti bizottságok is elintézhetnének. Van azután olyan is, aki panaszával egyidőben öt—hat felsőbb szervet is felkeres. Mire ez visszaér hozzánk, már régen intézkedtünk. Miért van erre szükség? — Társadalombiztosítási bizottságunk sokat segít. Sok a kivételes nyugdíjigény is. Ezt egy régi párt- és szakszervezeti tagokból álló bizottság vizsgálja meg minden alkaLegfontosabb a vállalt kötelezettségek tel/esitése Interjú az SZMT vezető titkárával Lassan magunk mögött hagyjuk az 1969-es esztendőt. Volt elég idő rendszerezni, elemezni azokat a jelenségeket, amelyek a kollektív szerződések előkészítését, megkötését, majd az ezt követő időszak munkáját jellemezték. Ezekről beszélgetett lapunk munkatársa Lipták Józseffel, az SZMT vezető titkárával. — Mi jellemzi és mi az új az 1969—70-es évre kötött kollektív szerződésekben? — Általános tapasztalat, hogy -az üzemi, vállalati vezetők a dolgozók bevonásával megtanulták a kollektív szerződést előkészíteni és megkötni. Ehhez jó segítséget kaptak az előző kollektív szerződések sok irányú tapasztalataiból. Hatásaként javult a szakszervezetek kezdeményező szerepe, több helyen majdnem kizárólag ők végezték el a dolgozók mozgósítását, aktivitását, amelynek során fejlődött az üzemi demokrácia, a KlSZ-szerve- zetetk bevonásával pedig a fiatalok aktivitása és felelősségérzete. Új vonás, hogy a most megkötött szerződések lényegesebb, több munkásvéleményt tartalmaznak, mint az előzők. Ez részben betudható annak, hogy az SZMT és a szakmák megyebizottságai lényegesen nagyobb segítséget adtak a vállalatoknak, sőt az utóbbiak törvényességi szempontból tételesen is felülvizsgálták a szerződések tartalmát, a pártszervek pedig elősegítették az egyéni, a társadalmi és a vállalati érdekek leginkább kifejező törvényes álláspontok kialakulását és annak érvényre juttatását. — Van valami új vonása a szerződéseknek? — Űj dolog, hogy a rendelkezésire álló időt jobban kihasználták, a kiadott irányelveket a korábbinál jobban hasznosították, a témák szabályozása előtt csak a törvényre hivatkoznak, de azt neim ismétlik meg, ezért a szerződések áttekinthetőbbek, könnyebben el lehet bennük igazodni. Az üzem alkotmányát kiegészítő mellékletek: a munkavédelmi, újítási, a szocialista muntaaver- sennyel kapcsolatos szabályzat, valamint a vállalati ügyrend részleteiben előírja a tennivalókat, rögzíti mindkét fél jogait és kötelezettségeit, tisztáz több, korábban vitatott kérdést, akár a szocialista brigádok kitüntetéséről, differenciált jutalmazásáról, jutalomszabadságról, az élet- és munkaikörülmények javításáról, vagy az újítói díjak kifizetéséről van szó. — Mondhatjuk, hogy most már kifogástalanok a szerződések? — Erről szó sincs, bár az engedélyezett 24 témakörben végrehajtott szabályozások általában jók. Vannak azonban hibáik. Egyes szerződésekben nem, vagy csak késve szabályozták a fiatalkorúak, illetve nők számára tiltott munkaköröket azzal, hogy a központi szabályozás a vállalatok vezetőinek megfelel. Mi ezt nem fogadtuk el, mondván: az üzemekben eltérőek a munkakörülmények, a munkahelyi feltételek, s ezek határozzák meg hol szabad, hol nem szabad fiatalkorút, illetve nőt foglalkoztatni, Nem sikerült megoldani a gépkocsivezetők, vontatóvezetők és a hozzájuk beosztott rakodómunkások munkaidejét. Nem egyértelműen világosak a bérfejlesztésre, annak mértékére, fel- használására vonatkozó el- kéozelések, nincs rögzítve mikor, kinek lehet kiemelt bért adni. az építőiparban pedig a fejlesztést a nyereségterv teljesítésétől teszik függővé. Gyakori, hogy a bérezést nem igazítják a termelési struktúra változásához, az új normákat nem akkor veszik fel, a régieket nem akkor módosítják, amikor változik a technológia, műszaki fejlődés következett be, hanem jóval később. Emiatt a dolgozók jogosan reklamálnak, elégedetlenkednek. — Mi volna a célnak jobban megfelelő? — Szerintünk helyesebb, ha a szociális, kultúrális célokra fordítható összegeket nem nagy vonalakban, hanem konkrétan határoznák meg. Mivel a lakásépítési akciót elősegítő vállalati hozzájárulásról szóló törvény a szerződések megkötése után jelent meg, ezért több vállalat ezzel kapcsolatos elképzelését nem rögzítette a szerződésben. Legtöbb gond és probléma azonban az alsóbb szintű gazdaságvezetésnél és műhelybizottságoknál a jogkörök és hatáskörök gyakorlásában jelentkezik. Gyakori, hogy nem tudnak vele mit kezdeni, ezért felsőbb szintről kérnek állásfoglalást olyan kérdésekben, amikor helyben kell dönteni. Néhány helyen — építőipar, a mezőgazdaság egyes államai szektorai — nincs is kidolgozva a jog és hatáskör. • — Milyen problémák akadályozták az eredményesebb munkát? — A többi között az, hogy a szakszervezeti választások egybeestek a kollektív szerződések kidolgozásával, aztán vita volt, hogy a régi, vagy az új szakszervezeti bizottság írja-e alá. Az általánostól eltérő gond volt az országos jellegű nagyvállalatok központjai és a megyében levő gyáregységek — ZIM, nógrádkö- vesdi kőbánya stb. — közötti viszony, a köztük levő viták, véleménykülönbségek, amelynek feloldása, tisztázása igen sok erőt és időt igényelt. — Simán, zökkenőmentesen folyik a kollektív szerződésben vállaltak teljesítése? — Nem! Ezért hatékonyabb erőfeszítéseket kell tennünk a közösen vállalt kötelezettségek maradéktalan betartására. Ezt kívánjuk elősegíteni azzal, hogy a szakszervezeti oktatásban, a termelési tanácskozásokon tájékoztatjuk a tagságot, hogy ki, mit hajtott végre a reá ja háruló feladatokból. Helyes, ha szakszervezeti bizottságaink a dolgozókat közvetlenül érintő pontokat brosúra formájában feldolgozzák és szétosztják a dolgozók és az aktivisták között. Fontos, hogy a gazdasági vezetés és a szakszervezeti bizottság rendszeresen értékelje az ezzel kapcsolatos munkáját. Amennyiben az időközben megjelenő rendeletek, vagy a vállalatok életében bekövetkezett változások a szerződések egyik vagy másik pontjának módosítását kívánják, azt minden esetben ismertessék a dolgozókkal, han- súlyozva az azzal járó előnyöket, illetve megkötöttségeket, az esetleges hátrányokat. — Vannak hasznosítható tapasztalatok? — Továbbra is szükség van a kollektív szerződések különböző fejezeteit kidolgozó munkabizottságok aktív közreműködésére. Segítségüket keil kérni a gyakorlati végrehajtáshoz, a vele kapcsolatos gondok megoldásához, továbbá arra kell kérni őket, hogy gyűjtsék össze a munka közben felmerülő tapasztalatokat, a célból, hogy az elkövetkezendő szerződések megkötésénél hasznosítani tudjuk őket — fejezte be nyilatkozatát Lipták József. Venesz Károly lommal, és igazán lelkiismeretes munkát végeznek ezek az idős elvtársnak. A lehetőségek határain belül már jó néhánynak növelték a nyugdíját. — Jogtalan követelés? — Van ilyen is, de nem lehet e mögött rosszindulatot feltételezni, csupán a nem kellő ismereteket. Ezt is meg kell magyaráznunk és ha valamit nem tud az ember kellően lezárni, újra foglalkozni kell vele. Azt is tapasztalom, hogy akinek a panaszát kedvezően intéztük el, annak valahogy az egész rendszerünkben nagyobb lesz a bizalma — mondja Bibók László. Szakszervezeti munkás Bibók László, aki minden nap mások érdekeiért fárad. Sokoldalú elfoglaltságának egy ilyen írás keretében lehetetlen minden részletével foglalkozni. Az bizonyos: nem hiába kapta meg az első között a Szakszervezeti munkáért kitüntetés arany fokozatát. Igaz, hogy még soha nem mondta magáról, hogy sok ez a munka. Csak a haja ritkul és fehéredik már. Bodő János Fényárban a Ferihegyi gyorsforgalmi út NÓGRAD — 1969, november 33... vasnrnop 3
