Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-21 / 270. szám

A várossá nyilvánításának tizedik évfordulóját ünneplő Ajka országos tanácskozásra invitálta a szocialista váro­sok népművelőit. A jubileumi program keretében Dunaújvá­ros, Komló. Oroszlány. Ózd, Salgótarján. Tatabánya, Ti- szaszederkény. Várpalota és más ipari települések műve­lődési intézményeinek igaz­gatói. a népművelés állami és szakszervezeti irányítói talál­koztak .az alig féléves, impo­záns művelődési központban, hogy egy év elmúltával ismét lerakják az eredményjelző táblákat és megvitassák a vá­rosi népművelés gondját-ba- ját. Hazánk népességének * negyven százaléka él vá­rosokban. Az ipar szinte tel­jes egészében városokba te­lepült, ott él a munkásság jelentős hányada. A felszaba­dulás óta erőteljes tenden­cia a vidéki iparvárosok meg­erősítése. illetve új, szocialis­ta városok kialakítása. E vá­rosok jellege, képe, település­szerkezete. lakosságának ösz- szetétele. életmódja több kö­zös. mint eltérő vonást mu­tat. A lakosság kulturális ér­deklődése. igénye, ízlése rend­kívül széles skálájú, nem ala­kult még ki a hagyományo­kon alapuló szintézis. Mivel a munka és művelődés kap­csolata itt konkrétabban je­lentkezik, jelentős a szakszer­vezetek népművelési tevé­kenysége. E települések kul­turális arculatának kialakítá­sa az egységes szakszervezeti és tanácsi népművelés meg­tisztelő. de nehéz feladata. E munkát kívánják segíte­ni a szocialista városok nép­művelőinek immár hagyomá­nyos tanácskozásai, amelyek egyrészt egy-egy város .ki­tárulkozását” jelentik az or­szág minden részéből összese- reglett vendégek előtt, más­részt elvi problémák tisztázá- zására és a gyakorlatban érvé­nyesíthető általános következ­tetések levonására adnak al­kalmat egy-egy aktuális té­makörben. A munkaidő-csökkentésre vonatkozó kormányhatározat végrehajtásának megkezdésé­vel és az egyes iparágakban, bizonyos üzemekben a sza­bad szombatok bevezetésével az emberek megnövekvő sza­bad idejének kellő tartalom­mal Való megtöltése jelentős néoművelési problémává 1 lé­pett elő. Bár a munkaidő­csökkentés az egész világon érvényesülő tendencia, és ha­zánkban sem csak a szocia­lista városokra jellemző, még­is helyeselhet, hogy a Nép­művelési Intézet éppen e problémát tűzte az ajkai ta­nácskozás napirendjére, hi­szen e városok ipari jellege folytán a szabad idő növe: kedése gyorsabb ütemű, ha­marább kell számba venni várható következményeit. 2. A tanácskozás program­jában szerepelt előadás Ajka kulturális ellátottságá­ról, a nemzetközi szabadidő­kutatás tapasztalatairól. a népművelés iránti új társa­dalmi igényekről, a vitában és főként a szünet! beszélge­tésekben azonban, — mint ilyenkor lenni szokott — a központi kérdés mellett sok szó esett másról is: az egysé­ges irányításról, a művelődé­si intézmények objektív és szubjektív feltételeiről, mű­sorpolitikáról és egyebekről. A legfontosabb tapasztalatokat a munka és művelődés dialek­tikus kapcsolata címszó alatt foglalhatnánk össze, azaz a tanácskozás vörös fonalát tu­lajdonképpen az a kérdés ké­pezte. hogy mi a szerepe a szabad időnek a munka és a művelődés kategóriáival ösz- szefüggésben. Munka és szabadiidő össze­függése nem áltaában léte­ző, társadalmi iszonyoktól független összefüsKés. Más a jelentősége kapcsAatuknak a kapitalizmusban és a szocia­lizmusban. Szocialista viszo­nyok között is növekszik a szabad idő, ugyanakkor a munka alkotó jellegének fej­lődése következtében kezd elhalványulni a munkaidő és szabad idő közötti abszolút ér­telmű szembenállás. A műve­lődés tulajdonképpen — mint képzés, vagy továbbképzés — a munka kiegészítéseképp je­lenik meg. s az már másod­rendű kérdés, sokszor csak látszat, hogy a művelődés a szabad idő tartományában ta­lálható meg. Az UNESCO Társadalomtu­dományi Dokumentációs. Ku­tatási és Szervezési Központ­jának időmérleg-vizsgálatá­ból kiderült, hogy az úgyne­vezett szabadidős tevékenysé­gek még sehol a világon nem váltak meghatározó jelentő­ségűvé az -—'én egész élete szempontjából. A szabad idő belső struktúrájára az egves országok történelmileg kiala­kult szokásrendszere nagyobb hatást gyakorol, mint a gaz­dasági és technikai feltételek. Érdekes jelenség bizonyítja ezt: eev-egy országon belül a szabadidős tevékenységek formáit illetően kisebbek a különböző társadalmi helyze­tű csoportok közötti különbsé­gek. mint a különböző orszá­gok hasonló társadalmi cso­portjai között. Tapasztalatok­kal igazolható, hogy a sza­bad idő növekedésével azok a tevékenységek nyernek, amelyeknek már léteznek a feltételei, s amelyeknek már többé-kevésbé kialakultak a formái is az adott szokás- rendszeren belül. 3 A munkaidő csökkentése * a nőket érinti legérezhe­tőbben. A szombat átmeneti jellege számukra a vasárnapi teljes pihenést biztosíthatja. Ezzel együtt megnő a pén­tek esték szerepe a társadal­mi érintkezésben. Azt is lát­nunk kell továbbá, hogy a munkaidő-csökkentés önmagá­ban még nem hoz gyökeres változást a szabad idő eltöl­tésének struktúrájában, nem várhatjuk az értékes, tartal­mas tevékenységek radikális előretörését. Mindebből a népművelés sokféle tennivalója követke­zik: az igények felmérése, elemzése és ébresztése, a le­hetőségek megismertetése és vonzóvá tétele. A lehetőség azonban még nem valóság és bizony nem egy elszomorító példáját hallottuk annak, hogy az emberek rosszul gazdál­kodnak megnövekedett szabad idejükkel. A szábad idő nö­vekedéséből adódó népműve­lési feladatokat hosszú táv­ra kell tervezni és számolni kell azzal, hogy az elképze­lések csak fokozatosan való­síthatók meg. Amint a refe­rátumokból kiderült, a jövő­ben még nagyobb szerepe lesz a rétegekkel való diffe­renciált foglalkozásoknak, a kulturált szórakoztatásnak és a propagandamunkának. Az országos népművelési ^konferenciát előkészítő szám­vetések sorában jelentős he­lyet foglal el az ajkai ta­nácskozás. A fiatal város ne­gyedikként adott otthont ilyen jellegű fórumnak és azt. hogy a vendégfogadáshoz közel sincs meg minden feltétele, átlagon felüli gondossággá1 és figyelmességgel feledtette, A tanácskozás résztvevői hasznos tapasztalatok birto­kában kellemes emlékekkel hagyták el Ajkát és azzal bú. csúztak egymástól: Viszontlá­tásra 1970-ben Dunaújváros­ban! Csongrády Béla tij festméngsoro December elején jelenik meg a németalföldi (holland) festőket bemutató, hét érték­ből álló sor. A 16 forint név­értékű kiadás elénk tárja az 1600-as évek németalföldi fes­tészetének gazdag világát (Vjan Dyck, Frans Hals stb.). Az első magyar festménysoro­zatnál és azóta néhányszor fi­töélyegek n Holdon A bélyeg életünk krónikája. Az első ember Holdra lépését számos ország örökítette meg bélyegen. Az Egyesült Álla­mok emlékbélyegét a Holdra is elvitték, és ott pecsételték le. A Hold elérésekor sok prob­lémát okozott az Egyesült Nemzetek Szervezete, amely szerette volna zászlóját kitű- zetní, de az amerikaiak erre nem voltak hajlandók. Hosz- szas diplomáciai tárgyalások kezdődtek, amelynek eredmé­nyeképpen — amint arról most a titkárság szóvivője be­számolt — az Egyesült Nem­zetek a Föld követeivel egy levelezőlapot küldött a Holdra. A lap egyik oldalára az ere­detileg óhajtott zászló helyet­tesítésére az ENSZ lobogóját ábrázoló 3 centes bélyeget ra­gasztották, míg a másik olda­lon a Szervezet Alapokmányá­nak kezdő sorai olvashatók. A különleges védőburkolatba helyezett lap a bélyeggel együtt a Holdon maradt. u4 jó szándék, nem elég mindig Nehéz a vevőt jól kiszolgálni — meséli az egyik bélyegbol­tos. — Bejön a napokban egy latelistáink azt hitték, hogy szebbet nem adhat a bélyeg, csak ismételheti önmagát. Az európai művészet különböző irányzatainak, a nemzeti fes­tészeti iskolák bemutatásának szerencsés • gondolata lehetővé teszi, hogy bélyegeink a szép­séget mindig más oldalról kö­zelítsék meg, és minden ha­kisfiú, aki ágaskodva is alig ér fel a pult tetejéig és letesz három forintot. — Tessék adni bélyeget. — Milyent? — Mindegy, bélyeget tessék adni. — Mindig örülök, ha fiata­lok gyűjtenek, segítem őket, nevelem és tanítom az után­pótlást. A kis palántának ösz- szeszedtem 20 nagyon szép, használt bélyeget, hogy a mennyiséggel és a minőséggel is kedvet szerezzek neki a gyűjtéshez. A fiúcska elment, de tíz perc múlva újra a pult előtt topogott. A borítékba ra­kott bélyeget és mellette egy cédulát tett le. A cédulán a következő állt: „Maga gazem­ber! A nővéremnek akarok ír­ni Kanadába, és maga már egyszer használt bélyeget ad a gyereknek. Ha azonnal nem cseréli ki, feljelentem!” 'Rkippy, n pl ölet isin kenguru Az ausztrál televízió adásai­ban gyakran szerepel egy Skippy nevű kenguru, amely legalább olyan népszerű, mint nálunk a tévémackó. A ken­guru legutóbb egy bélyegke­reskedő reklámadásában s zú­zánkban őrzött remekmű több százezer példányban a nyilvá­nosság elé kerüljön. A sötét színekkel, a fény és árnyék el­lentétével gyönyörködtető sor eddigiektől eltérő kerete és felirata Bokros Ferenc gra­fikusművész munkája. A sor­hoz később blokk is megjele­nik. repelt, ahol különböző állat­bélyegeket szemlélt meg. El­sőnek a budapesti Állatkertet ismertető 1961-ben kiadott ma­gyar sorozat 20 filléres bélye­gét mutatták be, amelyen — legalábbis az előadást értéke­lő cikk szerint — Skippy örömmel ismerte1 fel nagyné­nikéjét, és megállapította, hogy összkomfortosán él a zsebben hordott kicsijével együtt. Hírek A Szovjetunió 6 kopek névértékű bélyeggel emléke­zett meg az NDK 20 éves fennállásáról. — Ausztria a takarékossági világnapra egy 1450-ből származó takarékper­selyt mutat be legújabb bé­lyegén. — Az NDK a Magde- 'burgban tartott bélyegkiállí­tásra két bélyeget adott ki. Ezeken a város nagy fiának, Otto Guericke-nek állít emlé­ket, így a 40+10 Pfenniges értéken azt a híres kísérletet láthatjuk, amikor 12 ló nem tudta széthúzni a légtelenített, tehát a légnyomás által össze­tartott két félgömböt. — A Német Szövetségi Köztársaság nem adhat ki Einstein-bélye- get — jelentették ki a nagy tudós utolsó akaratának vég­rehajtói. TABI LÁSZLÓ: (1945-1946) (Történelmi visízapillantós - karcolatokban) 16. Fiatal lány naplója 1945. A rózsaszínű selyemmel borított, gyöngyvirágillatú, fémkapcsos naplók divatja a múlté. Ha ma, 1945 tavaszán egy 17 éves szerelmes kislány naplót írna, ilyesforma len­ne az: i Március 25. Amikor ma délelőtt megláttam, azonnal éreztem, hogy ő az! „Ö!” A járda mellett ment, vállán hatalmas, kissé üszkös gerendával. A járókelők megfordultak utána és csettintettek:i}.,Micsoda tűzifa!” Ügy lépdelt a tűzifával a vállán, mint egy félisten. Jobbján széles karszalagot vi­selt, különös betűkkel. .Titkos küldetésben jár!” — dob­bant meg a szívem. Beleszerettem. Március 30. Milyen választékosán öltözködik! Milyen finom há­tizsákja van! És kezéből Sohasem hiányzik egy vödör, te­le szénporral. Ízléses kis zseblapátja van. azzal szedi ösz- sze a szénport a közeli szemétrakásból. És milyen gyor­san! Milyen férfiasán! Öh, hogy szeretem! Vajha megszó- lítna egyszer! Április 3. Megszólított! Megszólított!!! — Kezicsókolom — .mondta — nem volna egv iire* * yufásdoboza? Szeretnék rágyújtani, de csak gyufám van I Hoztam egy gyű fásdobozt. Ekkor letette a vödröt és bemutatkozott: „Murok Dezső vagyok”. Ezt mondta. És én éreztem, hogy nem hazudik, hogy valóban Murok De­zső. Aztán finom kis bádogdobozt vett elő, amelyben ci­garettavégek voltak. Néhányat széjjelszedett és cigarettát sodort. Mily szenvedélyes férfiú! Április 8. Ma eljött hozzánk. Látszott rajta, hogy nagyon ünne­pélyes. Két kezét egy ideig a háta mögött tartotta. Aztán hirtelen átnyújtotta, amit rejtegetett. Egy csokor vérvörös hónaposretek volt. Keblemre szorítottam a szerelem bí­borvörös retkeit. Dezső, te félisten! Április 15. I Megkérte a kezemet. Eljegyzési ajándékul egy ne­gyedkiló kockacukrot hozott. De én sem voltam szűkmar­kú! Tíz leventét kapott tőlem. — Fizetésem nagyon kevés — mondta —, de van egy néném, akire meg merek nősülni, mert állandóan jön- megy Kalocsa és Pest között. — És meg tudunk majd élni abból? — kérdeztem és megsimogattam a kezét. — Igen! — felelte Dezső. — Róza néni bivalyerős. 40 kilós csomagokat cipel... Istenem! 40 kilós csomagok!... Milyen finom családba kerültem!... Mi, pestiek ••• Az illető, akit most láttam először: zsakettet viselt, s kezében egy papírtekercset tartott. A küszöbön meghajolt és ígv szólt: — Mester! Engedje meg, hogy megilletődötten közöl­jem: a Franyó Mátyás-társaság önt egyhangú ■ felkiáltás­sal tagjainak sorába választotta. Könnybe lábadt a szemem. Nem tudtam ugyan, ki volt Franyó Mátyás, s udvariatlanság lett volna megkérdez­nem. De bizonyosnak látszott, hogy nagy ember volt, ha egyszer, társaságot alapítottak az emlékezetére. — Mester — folytatta az Illető —, a Franyó Mátyás­társaság az ön egyhangú meghívásával meg akarja hajta­ni az elismerés lobogóját a Nyuszek-viccek írója előtt. E díszes meghívólevél, amelyet íme a kezemben tartok, örök időkre tanúsítani fogja, hogy ön, Mester, egy áldásos élet — 47 — zenitjén jutott be a Franyó Mátyás-társiság halhatatlan­jai közé. És most, Mester, válaszát várom: elfogadja-e a tagságot? Feleségemre pillantottam, aki mellettem állt. Nedves * szemekkel nézett rám és forrón megszorította a kezem. Ezekután nem habozhattam: — Elfogadom — feleltem röviden — és köszönöm. Erre egy blokkot vett elő a zsebéből és így szólt: — Akkor kegyeskedjék aláírni ezt a belépési nyilatko­zatot és kérek tíz forintot. Októberi tagdíj. A feleségemre pillantottam, aki mellettem állt. Elen­gedte a kezemet és kinézett az ablakón. Rútul magamra hagyott. Már éppen elő akartam kotorni a tizest, amikor eszembe jutott valami. Nagyon ünnepélyesen azt mond­tam: — Igen tisztelt uram! Szerény munkásságomnak azon elismerése, amit az ön szavai jelentettek, iólesett. Való­ban uram, kutyakötelessége mindannyiunknak azon fára­dozni, hogy a becsületes munka ne csak anyagiakban érje el jutalmát, de erkölcsiekben is. Az ön munkálkodása kul­turális felemelkedésünk érdekében, felettébb értékes. En­gedje meg, hogy szerény elismerésem jeléül felajánljam önnek a Csömösz Tódor-társasag tiszteletbeli tagságát, amely társaságnak elnöke vagyok. Erre sűrűn és laposakat pislogott. Láttam, hogy nem mer érdeklődni Csömösz Tjódor iránt. — Kérem — folytattam —, nyugtasson meg... Elfo­gadja-e a tiszteletbeli tagságot? Egy pillanatig rágta a szájaszélét, aztán: — Elfogadom — mondta halkan és szomorúan. — Mennyi a tagdíj? Sohasem tudtam kegyetlen lenni. Most sem. — Nyolc forint — feleltem. Halványan elpirult és vidámabb lett: — Akkor két forintot még én kapok... { Elővettem két forintot és átnyújtottam neki. Aztán kikísértem. 'Mielőtt kilépett volna a folyosóra, visszafor dúlt: ' — Bocsánat. Mester Még be sem mutatkoztam Franyó Mátyás vagyok. VÉGE. — 48 —

Next

/
Thumbnails
Contents