Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-02 / 255. szám

Tavasz az őszben Diósjenői iskolások között Az iskola U -alakú, szögle­tes épület. Tizenhárom esz­tendeje építették, jelenlegi formáját hét évvel később nyerte el. A kilenc tanterem hároirnsizázötvenhót tanulónak ad otthont. Tizennyolc peda­gógus' foglalkozik a gyermek- sereggiel. A sokat emlegetett demográfiai hullám átmeneti volt a faluban, a tanulólét- számiban alig vették észre. Az isikola ablakaiból kilátni a Börzsöny nyúlványaira. Ha filmet forgatnánk, méltóság- teljesen megjelenne a cím: Látogatás Diósjenőn. + Mindenre számítottam Di­ósjenőn, csak eigy ilyen is­kolára nem. A folyosói vit­rinben oklevelek, elisme­rések. Persze, aki naponta forog oktatási intézmények­ben, annak már a könyökén jön ki az a sok oklevél, érem, elismerés, amit az is­kolák a különböző tanulmá­nyi versenyeken, sportviada­lokon, kulturális bemutató­kon szereznek. Néha az az érzésem támad, hogy sok a papír, s mögötte elvész a tudás. Diósjenőn sutbavá- gom fejtegetéseimet. A fo­lyosóra kiszűrődő feleleteik eleget mondanak a hívatlan haligatódzónak, s így aztán egy percre sem kételkedem Biabják Mihály iskolaigazgató szavaiban, amikor a járási tanulmányi versenyeken el­ért eredményeket sorolja. A vitrinben elhelyezett okleve­lek csendes dísszé halkulnak, háttérré, amelyek csak arra hivatottak, hogy a példa ha­tásos eszközével szolgáljanak a sikert kivivők utódainak. * Az új iskola tizenhárom éve® működése alatt a mosr- tani tanév az első, hogy nincs képesítés nélküli neve­lőjük. A szakosan leadott órák száma 62 százalékra emelkedett. Így nem 'csoda, hogy tanulmányi átlaguk 3,2. Az itt tanító pedagógusok sok energiát fektettek bele, míg kialakult ez az ered­mény. Az igazgató a kiad­ványfelelős által kigyűjtött legújabb pedagógiai cikkekéi mutatja, itt nem sikkad el semmi sem a figyelő tekinte­tek elől. * Az alapozás még az isko­lába kerülés előtt megkezdő­dik. Az első osztályosok szü­leivel már a tanévkezdés előtt megbeszélik a tenniva­lókat, a tanítók óvodákat lá­togatnak. tgy ismerősökként kerülnek az iskolába , a gyer­mekek, s a szülők is látják, érzik kezdettől fogva a gon­doskodást. Az ötödikbe lépés ellőtt is hasonló a helyzet. Az osztályfőnökök ismertetik az új tantárgyakat, felhívják a szülők fiigyeimét, hogy mire ügyeljenek otthon a gyer­mek tanulásával kapcsolat­ban. A felső tagozatos neve­lők már a negyedik osztály­ban is korrepetálnak. Részit vesznek a negyedikes felmé­résiben, s a folytatás sem ma­rad el. * Vannak iskolák, ahol jobb a tanulmányi átlag. Vannak községek, ahol az ifjúság- védelem nem okoz annyi problémát, minit Diósjenőn. Feltűnően sok a fiatalkorúak házassága. Az anyagiak meg­vannak, de az egyéb feltéte­lek hiányoznak. S ebben közrejátszik a cigánycsaládok helyzete is, amellyel nemrégi­ben a községi tanács is fog­lalkozott. Szinte hihetetlen­nek tűnik az a mondat, amit Babjak Mihály közölt velem: — A felszabadulás óta tavaly végzett első ízben nyolcadik osztályt cigánygyermek. Pe­dig a pedagógusok mindent megtesznek, hogy munkájuk eredményesebb legyen. A brigádlátogatásokon egyszer­re hait—'hét nevelő is megjele­nik ezeknél a családoknál, hogy még jobban felmérjék a lehetőségeiket. A cigányszü­lők számára analfabétizmus elleni tanfolyamokat szervez­tek, kilencen el is végezték. A tanács lakást bérelt, itt oktatták betűvetésre az anyá­kat, apákat. A lakásgondok miatt ez a lehetőség meg­szűnt. Pedig a szülők hozzá­állása valahol visszahat a gyermekére is, különösen eb­ben a környezetben. S ha megszakadt ez a folyamat, vajon milyen lehet a folyta­tás. Háromszoros munka há­rul így a pedagógusokra, akik ennek ellenére is szív- vel-lélekkel élnek hivatásuk­nak. Bekopogtatunk az egyik napközis tanterembe. Az első­sök, másodikosok kezében tálcák, az ebédelésnél tarta­nak éppen. Saját magukat szolgálják ki. Az önállóságra nevelés már itt is érvényesül. A falakon műanyagból kivá­gott figurák, játszva sajátít­ják el a komolyabb. nehe­zebb munkát. A didaktikus játékoktól, a lémépítőktöl nehezen szabadulnak el- tgy váltnak az elmélet mellett gyakorlati emberkékké — már az iskolába lépés első pillanataitól + A diósjenői iskola jól meg­szervezett oktatási intézmény. Tornatermét bármely városi iskola megirigyelhetné. De nemcsak a tornaterem fel­szerelése gazdag, a tanulók szívesen kísérleteznek a gya­korlati órákon. Megfelelő mennyiségű biológiai, fizikai és kémiai egységcsomaggal rendelkeznek. Az orosz nyelv tanításánál magnót használ­nak. A tanulók testi, értelmi, érzelmi fejlődésének mérése érdekében a rétsági járásban elsőnek alkalmazták a fejlő­dési lapokat, amelyek nyolc éven keresztül elkísérik a gyermekeket, s így reális kép alakul ki róluk. Az osztályokban szinte mindenkinek van valamilyen megbízatása. A feladatíelelő- sök rendszerének kialakítása felelősségteljesebbé teszi a tanulókat, akik a társadalmi munkában is megállják a he­lyüket. Hatszáz négyszögöles kertjükben feketerdbizlit, zöldségféléket termelnek, pa­lántázással foglalkoznak. A helyi tsz-töl hibrid kukoricát kaptak, a kísérletezésekre is futja erejükből. * Csendben sétálgatunk Bab­jak Mihállyal a tantermek előtt. Az önfeledt éneklés, a nyugodt feleletek kihallatsza- nak a folyosóra. Megáldunk: a faliújság előtt. A különböző szaktáborokban részt vett út­törők száma önmagáért be- sízél. Nyolc tanulójuk volt nyáron a felsőtárkányi zenei szaktáborban, ketten képvi­selték az iskolát Szolnokon, a kiváló úttörők táborában. A szepezdi iskolai üdülésben harmincán vettek részt, segy pajtás Kemerovőha is elju­tott. Az udvaron pihenőt tarta­nák a napközisek. Énekel­nek, játszanak, iskolájuk va­lóban. otthonukká vált. Az udvarról rálátni a Börzsöny őszi pompában tündöklő nyúlványaira. A gyermekek biztos tudása, önfeledt játéka és a pedagógusok szakértel­emé, hozzáállása tavaszt vará­zsol az őszbe. M. Zs. Befogadták elvitte a pénzt Az albérlőt bizalmába fogad­ta a házigazda. Minden rend­ben ment egy hétig, de azután a rendőrségre Iszaladt. A szek­rényből hiányzott a pénz. Négytagú társulat dézsmálta meg a szekrényben levő 90 000 forintot két alkalommal is. A nyári munkák idején, amikor a földekről hazatértek a gazdák bizony nem egy meglepődött. Akárhogy szám­lálta a szekrényben elhelye­zett pénzét, hiányzott pár ezer forint, vagy nem egy esetben az egész. A tolvajok tudják, hol kell keresni. Keresnek és találnak is, mert mondjuk lei: egy kicsit felelőtlenek va­gyunk. A klasszikus példa az volt ebben az évben, amikor a nyomozást vezető őrnagy megkérdezte a 70 éves nénit, nem hiány zik-e a pénze? Az öregasszony mosolyogva nyi­totta ki a szekrény ajtaját, s majdnem elájult, amikor lát­ta, hogy a kalendáriumban nincsenek ott a százasok. El­tűnt az éveken át kuporgatott negyvenezer forintja. Nem reklám az OTP-nek, de még mindig vannak, akik nem tu­datosítják: a pénznek taka­rékkönyvben a helye. A 34 éves Egri István budapesti la­kosról írtunk már, amikor a rendőrség előzetes letartózta­tásba helyezte. A vádirat el­készült ellene. Csalással és lopással vádolják. Nem keve­sebb, mint 13 600 forintot vitt el az egyik baglyasaljai la­kásról. Nézzük meg, hogyan. A vállal kosó telefonál Egri kétszer volt büntetve. Annak ellenére, hogy a szak­mája elektromos gépszerelő, alkalmi munkákból élt. Igaz, dolgozott több munkahelyen, utoljára mint tetőfedő kama­toztatta Rudasát, aztán kisipa­rosokhoz szegődött. Alkalom­szerűen dolgozott, s így érthe­tő, hogy egyszer volt pénze, máskor meg nem. Egri gon­dolt egyet, s „önállósította” magát. Vállalta, hogy Buda­pesten átalakít egy helyiséget fürdőszobává, amiért is 11 000 forint ütötte volna a mar­kát. Igen ám, de a pénzt — mindenütt így van ez — csak akkor kapta volna meg, ha elkészül a füdőszoba. Egrinek pénz kellett. A lakástulajdonos hogy a költőpénzt a könyv­—TT “ fSSSTmSn^SSi augusztusi napot, amikor csen- a s2ekrényt is és az ösz­gett a telefon. A vonal túlsó szes megtakarított pénzzel, végén Egri jelentkezett. Jó 13 600 forinttal, a vasútállo - hírrel kezdte: szeptembertől sietett. Összepakolt, mé:; árleszállítás lesz es jonehany 550 forint volt _ s ezt is berendezési tárgynak lemegy magával vitte, az ára. Most kell vásárolni. Pénzt kért és kapott. Először 5000 forintot, majd újabb 3500-at. No, 2000-ért fürdőszo­ba-berendezéseket vásárolt, sa többi pénzt az utolsó fillérig elszórakozta. Igenám, de nem volt buta ember, tudta: előbb- utóbb a „titkot” a tyúk is ki­kaparja. Pénzforrás után né­zett. A gálán# költehesó Irány Baglyasalja Baglyasaljára utazott a de­rék „építész”, egy ismerős csa­Lassan döcögött a személy- vonat Hatvanig. Nem volt csatlakozás Budapest felé. No­sza, taxit rendelt Egri, s úg" hajtatott a fővárosba. Mit szó - mított a 450 forint az útért. Még Hatvanban egy fiatalem­bertől karórát vett 600 forint­ért Budapesten az első útja a Déryné-cukrászdába vezetett. Aztán jött a Zöldfa Étterem, a Márvány Menyasszon Evett-ivott, kölcsönzött. Vá­lódhoz. Elmondta a mesét. Fe- sárolt egy televíziót, felkereste leségével összezördültek, meg- nőismerősét háromszázért. Fe- romlott a viszony. Azt kérte, leségének átadott ötezer forintot, addig maradhasson, amíg ren- hogy adja át a pénzt a fürd- deződnék a dolgok, mert az szobára vágyó építtetőnek, aki idő majd mindent helyrehoz, mondani sem kell, már meg- Maradt — befogadták. Szép- jött az üdülésből. Egri az tember 9-én érkezett és szép- édesanyjáról sem feledkezett tember 17-ig maradt. Már a meg. Neki is jutott háromszáz második napon az asszony, aki forint a lopott pénzből. Köny- borábban is kölcsönzött 1000 nyű kiszámolni, hogy amikor forintot Egrinek, kérdőre von- elkapták Egri Istvánt, jófor- ta, mert sejtette, hogy pénzért mán alig találtak nála pár fo- jött. Felajánlott 1000 forintot, . , . <• de ezt Egri nem fogadta el. Bolond lett volna, mert ahogy Ez aiatt a család kétségbees* teltek a napok - lelkesen dől- ve látta h kifosztották. Fi- gozott ugyan a ház korul, sót ,. . be is vásárolt - figyelt, pénzt zetesi§ csuPan darab SZ£*- szimatolt és szimata nem is aasuk maradt, mert ez az egy csalt. Csak az alkalmas pilla- a fehérneműk közé csúszott, s natra várt. Ez egy délelőtt, Egri ottfelejtette... mondani sem kell, szeptem­ber 17-ép eljött. Megfigyelte, Szokács László Szerencsés szám Visconsin állam egyik kis­városában kirabolták a ban­kot. A megfelelő számkombi­náció tárcsázására nyíló pán­célszekrényt szerszámok fel- használása nélkül nyitották ki. A számkombinációt csupán a bank igazgatója és pénztáro­sa ismerte, s mindketten gya­nún felül álltak. Később feltűnt, hogy egy fi­atalokból álló csoport igen nagy lábon él. A csoport egyik tagja végül aztán beismerte a dolgot. A fiúk abban a naiv reményben hatoltak be a bankba, hogy valamelyik fiók­ban majd megtalálják a pán­célszekrény kulcsát. Természe­tesen nem találták. Már távo­zóban voltak, amikor egyikük a páncélszekrény számkorong­ján, csak úgy tréfából, egy is­merős lány telefonszámát tár­csázta. S a páncélszekrény, amelyben több mint 10 ezer dollár volt, kinyílt. TABI LÁSZLÓ: (1945-1946) (Történelmi visszapillantás - karcolatokban) EJ őszó Néhány nappal azután, hogy a Ludas Matyi első szá­ma megjelent, fekete keménykaiapban egy ember jött be a szerkesztőségbe, akit akkor láttam először (s hadd te­gyem mindjárt hozzá: utoljára). Arcán fáradt mosollyal nyújtott kezet: — Szervusz — mondta meglehetősen fásultan, s nem kevésbé fásultan ezzel az egyetlen szóval folytatta: — Élek. — Nagyon örülök — ráztam meg a jobbját. Csak­ugyan örültem. Rövid megállapítása, hogy él, arra enge­dett következtetni, hogy sok mindenen mehetett keresz­tül, amíg puszta létének bejelentése egy hír jelentőségére emelkedett. Mindenesetre jó dolog, hogy életben maradt — gondoltam —, s ebből a szempontból teljesen közöm­bösnek találtam, hogy ismerem-e, vagy sem. Kiléte felől természetesen nem érdeklődtem, ez az idő tájt nagy bi­zalmatlanság jele lett volna. Bizonyosra vettem, hogy ok nélkül nem keresett fel, s türelmesen vártam, hogy jöve­telének célját előadja. — Megvagytok? — kérdezte illő udvariassággal és le­ült, pontosabban felült egy íróasztalra. — Meg. Megelégedetten bólintott! — Nagyon örülök. Néhányn pillanatig csendes örömmel nézegettük egy­mást. Akkor végre belekezdett. — Nem sok híja volt, hogy felforduljak. Részvéttel csóváltam a fejem. Ez megint csak olyan---------------­k öztés volt, amelynek ténye mellett érdektelenné vált, hogy ismertem-e szegényt vagy sem. — Borzasztó — mondtam, s némi riadtsággal a szí­vemben arra gondoltam, hogy mielőtt jövetelének okára rátérne, ismertetni fogja viszontagságos megmenekülésé­nek történetét. Már nagyon sok ilynemű történetet hallot­tam volt addig, s a magam viszontagságos történetén kí­vül más történet nem tudott őszintén érdekelni. Annak az egy szavának, hogy „élek”, éppen azért örültem olyan mód felett, mert azt az érzést keltette bennem, hogy a felesleges részletektől megkímél, mindjárt a heppienden kezdve a dolgot. Csalódtam. Belefogott a történetbe, mely egyre komorobb lett. Mire az ostrom kritikus napjaiig el­jutott már egészen magába roskadtan ült az íróasztalon. És még hátra volt az ostrom! — Szóval — tért rá az utolsó hetek históriájára szín­telen hangon —, a házat, amelyben laktunk, bombatalá­lat érte. Az óvóhelyet is. Én és a feleségem éppen az előtérben tartózkodtunk akkor. Ez mentette meg az éle­tünket. A lakásunk azonban elpusztult. Amit* a bomba meghagyott, a tűz elvitte. A feleségem idegösszeroppanást kapott. Nagynehezen kerítettem egy kézikocsit, feltettem rá szegény asszonyt és elhúztam egy kórházba. Én roko­noknál találtam menedéket, csak egy ágyat, semmi mást. Életem kóckáztatásával vittem be élelmet az asszonynak, mert a kórház élelmiszerkészletét elvitték a németek. Én közben tüdőgyulladást kaptam, élet és halál között lebeg­tem napokig. Még feküdtem, amikor a feleségemet el­küldték a kórházból. Ekkor elmentünk a volt lakásunk­ba, hogy egy-két bútordarabot, ami véletlenül megma­radt, megmentsünk. Ott megtudtuk, hogy a házmester el­adta azokat. Egy széket sem tudtunk megmenteni. A fele­ségem egy romlott konzervtől ételmérgezést kapott. Men­tők. Kórház, a bal lábam megfagyott. Ügy volt, hogy am­putálni kell. Az asszony közben hazajött, s addig ápolt, amíg rendbejöttem. Végre elmehettem a céghez, ahol az­előtt dolgoztam. Üszkös falak. Mit mondjak még? Valóban nehéz lett volna bármit is szólnom. Nem is mondtam semmit. Megtörtén álltam előtte, s a vállára tet­tem a kezem. Ez az együttérzés jele is volt, de biztatás is volt egyben, hogy térjen a tárgyra végre: mit is tehetnék az érdekében azonfelül, hogy elmondom a magam törté­netét. Megérezte, hogy a szánalom és türelmetlenség vias­kodik bennem, s nem folytatta a történetet. Letörölte elő­buggyanó könnyeit, majd belenyúlt a kabátja belső zse­bébe, s néhány papírlapot vonva elő, így szólt: — Hoztam nektek egy pár viccet. . Azért mondtam el ezt a történetet, hogy az olvasót emlékeztessem arra az időre, melyben a most következő ' karcolatok születtek. A szépség dicsérete Hogy a közellátási helyzet következményeként szépér­zékünk egyre fejlődik, annak csak örülni lehet. Kit ne hangolt volna le annak idején — mondjuk — egy fatányéros látványa? A zsírtól csöpögő, rendezetlenül össze-vissza dobált húsdarabok láttán ki nem szomorodott még el? Csak megborzongva lehet visszagondolni — pél­dául — egy tányér rizses csibeaprólékra, a rizshalomból itt-ott kiálló szárnyakra és combokra, a tompán fénylő zúzára — brrr! Vagy emlékezzünk csak arra a töltött tésztára, amelyben összevissza keveredett a lekvár, a dió, a csokoládé, s csak úgy oda volt csapva az egész a tá­nyérra, mintha mindegy lett volna, hogy szép-e az étel vagy sem. Hála az égnek, mostanában nagyon szép ételeket lát­ni mindenfelé. Itt van például az a zöldség-fasirt, amit az Aligátor-kávéházban ettem. Tökéletesen szabályos csonkakúp alakjával már első pillanatra lenyűgözött. Nem volt azon sehol egy dudorodás, egy rücsök, sima volt, mint a márvány, s masszív, mint egy szobor talpazata. S a tetejébe egy kis csokor petrezselymet tűzött ihletett ter­vezője, egy parányi kis zöld bokrot, az embernek szinte kedve lett volna leheveredni melléje, hogy hallgassa a madárdalt. És ez az egész izé lében állt, mint valami vilá­gítótorony. És körbe a tányéron apró cékladarabkák vol­tak kirakva, s csak alaposabb nézelődés után tűnt ki, hogy betűk voltak kirakva a cékladarabkákból, egy fel­írás körben a tányéron: „le a reakcióval, éljen a demok­rácia !” Istenkém és milyen szép egy gombavirsli! Jaj, de gyönyörű! Nyílegyenes dorong, amely a két végén sem keskenyedik el, hirtelen és simán végződik, mint egy szép szerelem. .És jobb és bal oldalán két-két gombóc, valami jiagyon finom és egynemű anyagból. És az egész együt­tes lében van szintén, halványrózsaszín a lé, mint a fele­dés tava. Hej, milyen szép volna csónakázni rajta Ilonká­val. .. Kis csónakunkon elsuhanni a gombavirsli mellett, megkerülni a gombócokat, aztán kéz a kézben kiülni a tányér szélére, s nézni, amint a nap lebukik a rózsaszín lébe... (Folytatjuk) — 3 — } 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents