Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-11 / 236. szám

Tv-előzetes MEGSZÁLLOTTÁK (Szom­bat, 16.30). Ami a 12-ből ki­maradt című sorozatból. Ma­gyar film. 1062. januárjában mutatták be a Kékesdi Gyu­la és Almás! István novellá­jából, Galambos Lajos által i'ilmreírt Makk Károly-filmet, amelyben a főhősök, Bene mérnök (Pálos György alakít­ja) és barátja, Kecskés igaz­gató (Szirtes Ádám) kialakult sablonokkal. megáporodott tormákkal szemben vívja har­cát az újért, a haladóért. A két főhős hivatali felettesei­vel vitázik a magyar Szahara, az alföldi homokvidék felszá­molásának módozatairól. A film a hivatás nehézségeiről, a nyugtalan, alkotó emberek közéleti küzdelmeiről szól. LULU (Szombat, 20.25) Há­romfel vonásos zenés vígjá­ték közvetítése a József At­tila Színház előadásában, fel­vételről. 1967 tavaszán mu­tatta be a József Attila Szín­ház Michel André francia író krimiszerűen izgalmas, mu­latságos bohózatát, amelyet a magyar színpadon musical formában vittek színre. A da­rabhoz Fényes Szabolcs tizen­kilenc betétszámot írt Szenes Iván szövegével, közöttük az azóta is slágerként ismert „Nemcsak a húszéveseké a világ!” elműt. A két fősze­replő természetesen Bodrogi Gyula és Voith Ági, mellet­tük jelentős szerepet játszik még rendőrfelügyelöként Hor­váth Gyula (Migrain) egy kezdő betörőt Káló Flórián (Emil), rádióriportért Szabó Ottó (Legrand) és egy kissé már degenerált gengsztert Tur- gonyi Pál (Frede). A történet izgalommal Indul, Lulu új Is­merősével. Emillel egy bőrön­döt lop, amelyben — legna­gyobb meglepetésükre — ti­zenötmillió frankot találnak... ILLÉS BÉLA: HONFOG­LALÁS I. (Vasárnap, 15.35). A televízió 1963-ban készí­tette el háromrészes tv-film- jét. amelynek alapjául Illés Béla hasonló című regényé­nek egy részlete szolgált. A forgatókönyvet Thurzó Gábor írta. A film által felölelt Idő­szak történelmünk legviharo­sabb és legsötétebb korszaka: 1944 ősze-tele, a második világháború Magyarországért vívott harcainak időszaka, a történelminek indult és bo- hózati véget ért proklamáció, a kiugrás vérszegény kísérle­te. A film főszereplője Dál- noki Miklós Béla vezérezre­des, az I. magyar hadsereg parancsnoka, aki tudta, mit kellene tennie, de nem tu­dott szabadulni a saját hely­zetétől, múltjától. A film tör­ténelmi freskó is, s fordula­tos cselekmény izgalmat ki­váltó, még akkor is, ha a végeredményt ismerjük. A te­levízió ezúttal tűzi ismét mű­sorára nagysikerű filmjét. MADÁCH IMRE: AZ EM­BER TRAGÉDIÁJA (Vasár­nap, 19.30) tv-film. Legna­gyobb drámánkat Szinetár Miklós rendezte tv-fllmre, s rögtön két kópia is készült belőle, egy normál változat és egy színes, amely majdan a színes tv-adás műsorára is al­kalmas lesz. A főszerepeket Huszti Péter, Moór Mariann és Mensáros László alakít­ják. A. Gy. Az utóbbi években divat lett a különböző tányérok, köcsögök, fafaragások gyűjtése ha­zánkban. Megyénkben Is sok érdekes, régi használati tárgyat lehet még találni. Orhalom- ban Balia néninél találtunk rá erre a kettős köcsögre, amely nek érdekessége, hogy a határ­ban dolgozó férfiaknak ebben hordták az ételt. A köcsögritkaság nyolcvan éves Fotó: Koppány György A vásárlók érdekében Hátha meghallják,..! Bár az idén sok árucikknél kevesebbszer hallják a vevők a Nógrád megyei Iparcikk-kis­kereskedelmi Vállalat 355. sal­gótarjáni vasboltjában hogy nincs, mégsem dicsekedhetünk azzal; erőteljesen megjavult a vízvezeték-, egészségügyi és épületfelszerelési cikkek áru­ellátása. Az előbbieknél na­gyon jó indulattal csak any- nyit lehet mondani: valamivel jobb mint a múlt évben. Az épületfelszerelési cikkeknél vi­szont tovább romlott a hely­zet, javulásra kevés a kilátás. Az igények és a valóság — A megrendelt vfzvezeték- és egészségügyi felszerelési cikkek 60—70 százalékát meg­kapjuk — mondja Szabó Ist­ván boltvezető. — Javult az ellátás a fürdőkádakból, a fa­jansz cikkekből, ugyanakkor import vízcsapok között válo­gathatnak a vásárlók. Ezekből a cikkekből a lakosság igénye­it jelenleg ki tudjuk elégíteni. A vízcsapok jó része Import áru, drágábbak mint a hazai­ak, ezért a vásárlók az olcsób­bat keresik. Van fürdővíz-me­legítő hengerünk is. Minősége azonban nem jó. A rossz gyár­tás miatt a víz hamar szét­nyomja, ezért csepeg. Jelenleg hármat küldtünk vissza a nagykereskedelmi vállalatnak. Sajnos, nem tudjuk megálla­pítani, hogy melyik vállalat gyártotta ezt a selejtes termé-, ak nem nagy értékű cikkek, a lakosság ellátása szempontjá­ból azonban igen fontos napi cikkek, a nap minden percé­ben, órájában keresik. Amit nagynéha kapunk, azt rövid idő alatt eladjuk. A rossz áruellátás hátrányo­san érinti a bolt dolgozóit is. Azt mondják: jó áruellátás esetén a jelenlegi jutalék dup­láját is megkereshetnénk. Kiszolgáltatva Tavaly a Szerelvényértéke­sítő Vállalattól szerezték be az árut, már amit tudtak. Ez a vállalat monopolhelyzetével visszaélve odáig ment, hogy az utóbbi Időben kijelentette: nem vállalja a megrendelt áruk elszállítását, gondoskod­janak erről a boltok vezetői. Arról van szó, hogy a szállí­tási költség is terhelje a kis­kereskedelmi vállalatokat. A megrendelők méltatlankodásá­ra röviden válaszoltak: hely­ben mások azonnal elviszik... Az előbb említett vállalat egyeduralmának visszaszorítá­sára még az év elején a Bu­dapesti Vasért telephelyet ho­zott létre Balassagyarmaton. Azóta valamelyest javult az áruellátás, részben megszűnt a megyei vas- és edényboltok kiszolgáltatottsága. A megren­delt árut a balassagyarmati vállalat gyorsan kiszállítja. A cikkek zömét azonban még mindig a Szerelvényérté­kesítő Vállalattól szerzik be, amely a boltvezető szerint ak­kor küldi az árut, amikor ne­ki tetszik. Két hét is eltelik, mire az áru Salgótarjánba ke­rül. Rajtunk csattan az ostor — A vevők pedig azt mond­ják: maguk a hibásak, mert nem rendelnek elég árut. Hi­vatkoznak a rádió és a rek­lám propagandájára. Mi vi­szont mást tapasztalunk! Egy dolgot mindig kifelejtenek a propagandából: azt, hogy a vállalat mikorra tudja mara­déktalanul kielégíteni az igé­nyeket reklámozott árujából — veszi vissza a szót a bolt­vezető-helyettes. — A reális megítélés céljából szívesen be­bizonyítjuk vásárlóinknak, hogy nem a mi készülékünk­ben van a hiba. * Ebben az évben több ter­mékcsoportban vizsgáltuk az áruellátást, érdeklődtünk a termékek színvonaláról, minő­ségéről és választékáról. Ta­pasztalataink szerint a legne­hezebb helyzet jelenleg a va­sas szakmában és annak né­hány árucsoportjában van. Er­ről egy kicsit hangosabban kellene beszélni. Hátha meg­hallják azok, akiket illetj akiknek az előbb említett cik­kekből többet kellene gyárta­ni. V. K. két. — Amíg a Tűzhelygyárból kaptuk, nem volt vele semmi baj — kapcsolódik a beszélge­tésbe Serjőző Bertalan bolt­vezető-helyettes. — Nagyon keresik a gázboylert, az igé­nyeket azonban egyáltalán nem tudjuk kielégíteni. Hason­ló a helyzet az öntöttvasból készült falikutaknál. Ez utób­biakat a kecskeméti gépgyár ál­lítja elő. A „miért nem kapunk belőle eleget” kérdésünkre egy­általán nem válaszolnak. Ez­zel is meg kell elégednünk. Aztán itt vannak a csőössze­kötő idomok: a fél-, a három­negyed- és egyeollos könyökcsö, a félcollos ívcső, a feles, há­romnegyedes T-elágazók. Ezekből nagyon ritkán ka­punk, Elvétve látunk fekete horganyzott vascsövet és épü­letvasalási anyagokat (zár, aj­tó, ablakvasalás.) Az utóbbl­KlbZ-ok tatás A jubileumi évfordulók jegyében A KISZ Nógrád megyei bizottsá­ga elkészítette az 1949/70. évre szóló megyei oktatási tervet, amelynek célkitűzései felszaba­dulásunk 25. évfordulója és a Le­nin-centenárium megünneplését, a két történelmi évforduló sok­rétű megemlékezését segíti. A terv szerint a propagandlstak az eddiginél jobban leihasznu. - . azokat a tehetőségeket, amelyek a szemléltető oktatást könnyítik. A tíz oktatási forma közül a fia­talok szabadon választhatnak, az oktatási év október 20-án kezdő­dik és május iO-lg tart. A kötele­ző témák között szerepel h szo­cializmus építésének 25 esztende­je. a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom harca az impe­rializmus ellen, valamint kz ifjű- ság társadalmi és politikai helyze­te és feladatat. A propagandistá­kat már mindenütt kiválasztották, az új oktatási körvezetők részére a megyei bizottság kéthetes tanfo­lyamot szervez a salgóbányai ve­zetőképző iskolán. — -- ------ -« „ 1 I VKUI.ailíMV a rra, hogy a körvezetők kézbe« kapják a Propagandista című fo­lyóiratot, Valamint a Nógrau írj,. • Sttgat. A terv szerint üjjászervez- tek illetve szervezik a megyei, Járisi és városi oktatási blzotts;. gokat. Továbbképzésükét elméi konferenciákon valósítják meg. A Iri.a7 V lc!én is meghirdeti a Ki- váló oktatási kör mozgalmat, a Nógrád Ifjúsága folyamatosan Is­merteti az oktatás Jó módszert.,t és a színvonal növelése érdeke- ben a salgóbányal vezetőképző is­kolán két alkalommal elméleti vi­tát rendeznek a használatban le- WS tankönyvekről és az oktal«- módszereiről. Fordította: SÁRKÖZI GYULA RipOftfegénV — No és meggyőződött? — Igen. S nagyon örülök, hogy van egy ilyen bátor hírszerzőnk mint maga. — Ne bókoljon. Nagyon jól tudja, hogy nem szere­tem. — Kis szünetet tartott, majd hozzátette: — Most már látom, hogyan dolgozik hírszerző szolgálatunk. Tehát ak­kor együtt harcolunk tovább, barátaim! — Harcolunk, Lídia — felelte Kuznyecov. — Teljes erővel harcolunk, míg be nem köszönt a győzelem napja. * Eltelt bizonyos idő azóta, hogy a gorinyi hidat felrob­bantottuk. Ismét Rovnóban voltam. Tudtam, hogy egy Opel-Kapitänen Paul Siebert százados Nicolaus nevű so­főrjével (így nevezte Kuznyecov Kolja Sztrutyinszkijt) el­látogat a Légió utca 15. alá, hogy abból a házból vidám házimurik után néha eltünedeznek magas rangú náci tisz­tek, s ugyanaz az Opel-Kapitän viszi őket a partizánosz­taghoz. Tudtam, hogy a heverő, amelyen egykor aludtam, most meg gyakran pihennek rajta Siebert „barátai”, ki­sebb fajta fegyverraktárrá változott, Lisowska lakása pe­dig amolyan partizán törzsszállás lett. Azt is tudtam, hogy nekünk dolgozik Lídia unokahú­ga Maja Mikota, akit Lisowska megmentett a Németor­szágba való hurcolástól. A parancsnokság megtiltotta, hogy felkeressem Lídiát. — 154 — De én nem bírtam kivárni az engedélyt, s egy napon mégis bekopogtam a jól ismert ház ajtaján. Mint mindig, most is Léna nyitott ajtót. — Jaj — kiáltott fel. — Maga az? Jöjjön be! Lídia nincs idehaza. Maja van nálunk. Ismeri? Maja, ez a mi Koljánk. Emlékszel, meséltem neked róla? Maja, a csinos, zöld szemű, szőke hajú lány szívélye­sen fogadott. — Csak egy percre néztem be magukhoz, lányok. Rengeteg a dolgom. Erre jártam, s gondoltam benézek. Lí­dia sokára jön haza? — Nem, hamarosan itt lesz — csicseregte Léna. — Minden pillanatban meg kell érkeznie. Foglaljon helyet. Kér teát? — Köszönöm, nem kérek. — Akkor talán kártyáznánk? — Nem bánom, kártyázzunk. Húsz perc telt el, amikor hallom, hogy valaki jön fel­felé a tornác lépcsőjén. — Ez Lídia! — kiáltott fel vidáman Léna és kiszalad! eléje. — Lidocska! Vendégünk van! Találd ki, kicsoda? Soha nem találod ki, soha! — Ha nem találom ki. megmondod, ha meg nem mondod meg, majd meglátom. Lídia még át sem lépett a küszöbön, Léna máris el­kiáltotta magát: — Kolja Gnigyuk, partizán van itt! Micsoda meglepetés! Léna, akinek egyikünk sem fed­te fel a titkot, váratlanul partizánnak nevez engem. — Honnan veszed ezt? — csodálkozott Lídia. — Ki mondta neked? — Senki semmit nem mondott nekem, soha senkitől sem kérdezősködtem. De én mindent tudok, s mindig tud­ni fogok. Nekem tetszik, hogy mindnyájan partizánok vagytok, s én is szeretnék az lenni. Lisowska méregbe gurult: — Harapd meg a nyelvedet, mert... — Már megharaptam — vágta rá Léna. — Már nem kell bújdokolnotok előlem. Maja, gyere! " Kettesben maradtunk Lídiával. — Hát akkor üdvözlöm! — Jó napot, Lídia! — 155 — — Megint együtt fogunk dolgozni? — Hogy mondjam csak? Persze, hogy együtt. Hisz’ kö­zös ügyért tevékenykedünk. Más feladatom van, nincs kapcsolatunk egymással. Csupán azért, néztem be, mert erre volt dolgom, sőt őszintén szólva a parancsnokság ti­lalma ellenére. Szerettem volna már látni magát... — Remélem megismerkedett Majával? — Igen. Lénával meg is vert kétszer a kártyában — feleltem. — Maja nagyszerű lány! Kitűnő segítőtársunk. Kuz­nyecov nagyon meg van vele elégedve. — Sőt Lukin elvtárs is — tettem hozzá. — Mesélt ne­kem az osztagnál magáról is, a húgáról is. Dicsérte ma­gukat. Büszke vagyok magukra. Én már rég megmondtam, hogy magából nagyszerű hírszerző lesz. — Mégis szembekötősdit játszott velem... — De hisz’... — Ne mentegetőzzék. Mindent megértek. De azért ki­csit korábban is megmondhatta volna nekem az igazat. Elvégre maga Keresett fel elsőként, maga volt az első, aki megbízott bennem, magának kitártam egész lelkemet, ? maga hitt az én becsületességemben, tgy van? Megmon­dom őszintén: magában nemcsak harcostársamra talál­tam, hanem igazi jo barátra is ... No, ne nézzen így rám, én nem haragszom magára. Ellenkezőleg, örülök magának. Csak egyet ne felejtsen el: ha Kuznyecovval a jövőben is­mét hasonló előadást akarnak játszani, legyenek óvato­sabbak. Én meg akartam mérgezni, s maga ezt közölte ve­le. De hisz' én más úton-módon is elpusztíthattam volna. Elvégre azt is megtehettem volna, hogy nem figyelmezte­tem magát. Én már akkor Is sajnáltam, hogy feltártam maga előtt a szándékomat. Ezt gondoltam magamban: „Megsemmisítem ezt a nácit és kellemes meglepetést szer­zek a mieinknek.” Szép kis meglepetés lett volna! — Azt hiszem, most már nem sajnálja, hogy terve nem valósult meg? — Persze, hogy nem. Kuznyecov nagyszerű hírszerző ! és irányítása alatt dolgozni rendkívül érdekes dolog. Ál- j tatában nagyszerű fiúk dolgoznak maguknál. Olyanok, mint Kolja Sztrutyinszkij, Válja Szemjonov. — A „provokátor”? — kérdeztem nevetve. — Már ezt is tudja? ö mesélte magának? — Ö is, meg Kuznyecov is. Mindnyájan jót nevettünk, (Folytatjuk) — 156 — i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents