Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-08 / 233. szám

Séta az állatkertben Akarod látni az ősödet?. Ketrecek, árkok, műszakadé­kok, sziklák. Tigrisek, pókok, medvék, vízilovak. Gyerekek, felnőttek, öregek. Csodálkozó szerelmesek, üldögélők. Lát­vány, szórakozás, tudomány, különleges gyűjtemény — az állatkert. Természetes környezetben — vizek, sziklák közt — a sóit állat, a több mint 4 ezer fajta. Európában csak a hamburgi és a budapesti állatkertet ren­dezték be így. . . Vasárnap, hétköznap tele van apró gyerekekkel, iskolá­sokkal, évődő, gyermeteg lel­kű szerelmesekkel, a japán­kertben pihenő, levegőző idő­sekkel. Ki tanulni, ki szórakoz­ni jön ide. Egyiknek trópusi emlékeit idézi, másnak isme­retlen világot tár fel az ál­latkert. Megnyugtató a zöld park, a lak, a kertek. Okos. szellemeskedők a ma­jomháznál : — Nézd, kis majom — mond­ja, gyermekének — ott egy másik kis majom —, s nevet, tapsol, jobban mint az öt­éves. — Akarod látni az ősödet? — súgja egy teenager mint tit­kot, bozontos lovagjának. A barnamedvebocsok bá­jos-esetlenül cammognak. „Születtek az óllatkertben I960, december 28-án". — Nahát, alig egyévesek és már ilyen nagyok? Zsiráf nyújtogatja a , nya­kát. Az agyoncsépelt szelle­meskedés — „azért olyan hosz- szú a nyaka, hogy elérje a fe­jét” — itt siker, többen meg­fordulnak, nevetnek. Egy új­szülöttnek minden vicc új. A zsiráf ismertetőtábláján ott az Az oroszlánfóka különleges hangokat hallat. — Ügy rikácsol, mint Ka­milla néni! — kiált fel nagyon őszintén egy kisfiú. — Ugyan már Tamáska — húzza el zavart mamája a korláttól a gyereket. Nem tehetek róla. Tamáska megállapítása hennem ts ei­ce a méltóságteljesen sétáló elefánt. Ormányával mulat­ságosan kapkodja a bogarakat — s bár tilos az állatok eteté­se —, a bedobált cukrot, pe­recdarabokat. Az elefánt sé- lahelyének szélét szögekkel keretezték. Nehogy kijöjjön? Ügy látszik nem is próbálko­zik, neki tetszik az eozinmázas, majoiikakupolás elefántház. A víziló, a kétpupú teve, a indított egy Ilyen összehason­lító képzettársítást. A tupíro- zott fejű koronás galambról, a hullámos papagájról, az ug­ráló páviánról, a pödrött szarvú kecskéről ismerős arcokat asszociálok. Meg kell nézni az állatkert­ben az újdonságokat. A főbe­járat előtt már tábla hívja fel figyelmemet a kéttülkű orr­szarvúra. 1941 óta nem volt orrazarvúja az állatkertnek. „Tecu” jól érzi magát, hamar megbarátkozott a pesti közön­séggel. éra is: 110 ezer forint. Miért? Talán eladó? A zsiráf nem. De aranyha- haiak, kaktuszok, pálmák, kü­lönleges növények igen. A fő­bejáratnál, a bazárban kínál­ják, tanácsot is adnak a keze­léshez, gondozáshoz. Üj a rovarház, az inszektá- rium is. Alig néhány állatkert büszkélkedhetik ilyen gyűjte­ménnyel. Trópusi óriáspókok, ízeltlábúak, papucsállatkák. Az egyik üvegen halálfej — mér­gező! Gyerekek, felnőttek kedven­Pozitív—negatív Azzal kezdem. amivel voltaképp végeznem kellene: ha mód van rá, ne hasz­náljunk idegen szavakat. Különösen akkor ne, amikor az idegen szó nem fedi pon­tosan azt a tartalmat, amit ki akarunk fejezni vele. Mint a kórság^ terjedt el az utóbbi években e két szó: pozitív és negatív. Egy-két példát rájuk: „pozitíver. érté­kelte” vagy „pozitív választ adott” stb. A másik: „nega­tív megállapítást tett”, avagy: ■imagatartása negatív volt". Az elsőt helyeslő, igenlő, a másodikat tagadó, helytelenítő értelemben használják és sajnos, ma már írják is saj- tószerte. Holott az igazság az, hogy ha valamit mélységesen el­ítélünk is vagy akár taga­dunk, elítélő szavaink pozi- tíveki s ha mást bármilyen pozitiven értékelünk is szá­nalmas negatívum lehet. Sokkal szebben és legalább igazan hangzanék. ha a po­zitív megítélés’’ helyett azt mondanánk: jó, helyes, ked­vező, alkalmas, helyénvaló, megfelelő, helyes irányban halad, kielégíti az igényeket< ezt vártuk tőle stb. Mint ahogyan ez a negatív meg­ítélés is csupa pozitívum: kétbalkezes, szerencsétlen- rossz, elítélendő, káros stb. még akkor is, ha negatív Ítéletnek mondjuk és írjuk. , Amint látjuk, a pozitív és negatív szó a közhaszná­latban olyan értelmezést ka­pott,' ami egyiknek sem sa­játja. A két szó helytelen hasz­nálata viszont ma már any­agira általános, hogy felme­rül a kérdés: hagyjuk-e ezt a torzulást lassan megmere­vedni vagy próbáljuk hasz­nálatukat helyes irányba te­relni — figyelembe véve azt is, hogy a nyelv állandóan alakul, fejlődik. Nem lesz könnyű, de azt gondolom, meg kellene pró­bálni és mindkettőt vissza­szorítani a matematikai fo­galmak közé, ahonnét vétet­tek. Kusslnszky tigrisek, a fekete hattyú, a pelikán — minden érdekes. A hiéna alszik, s egyáltalán nem látszik félelmetesnek. An­nál inkább az oroszlán — mo­rog, vadul járkál fel-alá. A vízilovat úttörők szemlélik, a pálmakertben egyetemisták rajzolnak, tankönyvi ábrák­kal azonosítják a növényeket — tanulmányi kirándulás. Az akvárium sötétjében a piros tűzhalak előtt fiatal pár hosz- szasan nézi — egymást. Aztán felnevetnek: „milyen szépek a tűzhalak.” A pálmakertben jó meleg van. — Látod, Bözsike, itt szere­tek én — magyarázza ba­rátnőjének egy igén öreg né­niké. — Csak az a kár, nem lehet leülni. Jó volna meleged­ni. Most még kora ősz van. Szabadban tartják az állato­kat. Télen majd beköltöznek az állatházba pihenőre. Keve­sebb lesz a látogató. Bezárnak a szabadtéri árusok, elteszik tavaszra a papírcsákót, a lul't- ballont, a perecet. Kádár Márta Az ifjú párok tábora Lengyelországban, a Mazurl- tavaknál levő üdülőövezetben rendkívüli érdkelődésnek ör­vendett az ifjú párok nyári tábora. A táborban kizárólag fiatal házasok és olyan 30 év nél nem idősebb házaspárok kapnak elhelyezést, akiknek még nincs gyermekűk. A tá­bor napirendje is ehhez iga­zodik. A pihenésen, gyalogos és vízitúrákon az orvosok, a pszichológusok, a közgazdá­szok és más szakemberek elő­adásokat tartanak házassági kérdésekről. Szalonna kenyér nélkül A sztorit, amelyet egy me­gyénkben községben az élet produkálta, a legrutinosabb, legrosszmájúbb gag-man sem tudta volna találóbbra kerekí­teni. Három mondat az egész: A kombájnos szalonnát vitt magával a munkába, tizenegy felé megéhezett. Beküldött a faluba valakit kenyérért, de az illető azzal jött vissza, hogy a bolt még nem kapott kenyeret. Így aztán az, aki talán egy egész falu egyévi kenyérellátását alapozza meg. szelet kenyér nélkül maradt. Délelőtt tizenegykor. 1 A példa nem egyedül- ■'■•álló. Egyre-másra halla­ni a panaszokat, melyeknek az a lényege: nemhogy ja­vult volna, hanem csak rom lőtt a falvak alapélelmiszer- ellátottsága, éppen azokhoz nem jut el a tej, a kenyér, a hús, a zöldség és a gyümölcs, akik megtermelik. Egy másik községben, amely kiváló szarvas marha-állományáról ismert, hangzott el a panasz, hogy a falu élelmiszer-ellátá­sáról gondoskodó vagy erre jogosult szervek közül egyik sem veszi magának a fárad­ságot, hogy a központtól pár száz méterre levő majorból a tejet a faluba szállítsa és ot áruba bocsássa. Ezért aztán, mikor, tíz—tizenöt kilométer rel odébb N.-iben tejet isz­nak az emberek, N.-ben ma gában vízzel kell beérniük. A húsellátásban tapasztalható visszásságokért sem kell a megye határain túlra menni. Közismert, hogy a jelenlegi tőkehússzegény időben meg­nőtt a kereslet a baromfihús iránt. Nem egy eldugott he­lyen azonban még baromfihús sem kapható — az értékesítő váLlalat szakemberei Őszintén bevallják, hogy ötven—száz kilós tétel kiszállítása nekik nem jelent boltot. Ügy látszik., hogy a „kis pénz nem pénz” szemlélet nemcsak a nagykereskedelmi vállalatoknál, hanem a köz­ségek ellátásáról gondoskodó kiskereskedők között is álta­lános. Az tény, hogy a tej és a kenyér időben tröténő rend­szeres kiszállítása anyagilag kevésbé kifizetődő mint mondjuk a pálinkás-, vagy a boro.süvegek forgalmazása — mégis, hajt valami hasznot. Erről lemondani — ha egye­lőre nem is így látszik — nem éppen okos dolog. Az új mechanizmusnak az egyéb téren rohamosan erősödő kon- kurrencia harca rövidesen a mezőgazdaságban is érezteti hatását — szerencsés lesz a vállalat, amelyik magáénak mondhatja majd ezeket a most lenézett forrásokat. 9 Másik oldalról közelít­őivé meg a kérdést: a ke- reskedeletnmel foglalkozó vállalatoknak nemcsak lehe­tőségeik, hanem kötelezettsé­geik is vannak. Különösen vo­natkozik ez az általános fo­gyasztási és értékesítő szövet­kezetekre. Ha elfeledkeznek a tagság jogos igényeinek ki­elégítéséről, ha 1969-ben, az egyre növekvő életszínvonal, a parasztság emelkedő átlag- keresetének időszakában tű­rik azt, hogy a falu élelmiszer- ellátása évekkel ezelőtti álla­potokat tükrözzön, akkor az érdekelt községek vezető szer­veinek a feladata adminiszt­ratív eszközökkel kötelessé­gük teljesítésére szorítani őket. Ez nem mond ellent az új | mechanizmus szellemének, sőt I éppen abból fakad. Játék a gépekkel A salgótarjáni Arany János utcában, szemben a nem­rég elkészült bérházakkal, megkezdték a további építkezést. Felvonultak a gépek, teljes intenzitással folyik a munka*. Ez nagyon jó dolog, mert azt jelenti: újabb és újabb épületek emelkednek a magasba. Egy valami azonban kevésbé jó. Az, hogy ezeket a gépeket vasárnapra teljesen őrizetlenül hagyjak. A szabadon hagyott terület aztán paradicsomi ál­lapotokat teremt a környék gyerekei számára. Vasárnap délután például a föld továbbítására haszná­latos szállítószalagnál összeverődött vagy tizenöt—húsz ki- sebb-nagyobb gyerek és szabályos mérleghintának használ­ták a gépet. A magasság elég tekintélyes volt, nem beszél­ve arról, ha valamelyik véletlenül aláesik és rázuhan a szállítószalag, komoly baleset tröténhet. Amikor a hintázást megunták, csapatostól ugráltak ki és be a megásott gödrök­be, rohangáltak keresztül-kasul az építkezés területén. Egy biztos. Az építkezés területe nem játszótér és jó lenne mielőbb eltanácsolni onnan a gyerekeket, akik talán nem is tudják, milyen veszélyes játékot űznek. — cs —! 16 lOO A titokzatosnak tetsző 16100-as szám azt jelenti, hogy az év első nyolc hónapjában ennyi munkanap esett ki a termelőszövetkezetekben bekövetkezett balesetek miatt. Sajnos, mind a balesetek számában, mind az emiatt ki­esett munkanapok számában emelkedés tapasztalható. A3 idén több baleset fordult elő a mezőgazdaságban és első­sorban a tsz-ekben mint tavaly és sajnálatosan emelke­dik a halálos balesetek száma is. Vajon mi az oka, hogy a múlt évhez viszonyítva csak­nem változatlan a helyzet ezen a fronton? Hiszen az utóbbi hónapok intézkedéseinek, a balesetelhárítási vizsgáknak ép­pen az ellenkezőjét, a helyzet javulását kellene eredményez­nie. A várt eredmények helyett azonban eredménytelenség tapasztalható. Az okok között a legfontosabb a szemléleti közömbösség. A termelőszövetkezeti vezetők többsége ötöd- rangú kérdésnek tekinti a balesetelhárítási. S ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy nem tekintik maguk számára kötelezőnek a balesetelhárítási ismeretekből való vizsgázást, hanem abban is, hogy nem törődnek a munkafolyamatok biztonságos megszervezésével. Egyik azonban következik a másikból. A termelőszövetkezetek egy részében azt sem tart­ják fontosnak, hogy elkészítsék a szövetkezeti munkavédel­mi szabályzatot, s a balesetelhárítási intézkedési tervet. De még ott is találkozni hanyagsággal, felületességgel, ahol ezeket az alapvetően fontos okmányokat elkészítették. Az­zal ugyanis vajmi keveset törődnek, hogy végrehajtsák, il­letve-betartsák az előírásokat. E gyenes arányban emelkedik a balesetek száma a me­zőgazdaság gépesedésével. Sok bajt okoz a kemizálás fokozódása. Azonban nemcsak a bonyolultabb munkafolya­matok során következnek be a balesetek, hanem a legegy­szerűbb tevékenvségben is. A balesetek jellegét vizsgálva, a legtöbb fordul elő a gépesítésben, a gépi és a fogatos vonta­tásban, de aránytalanul sok az állattenyésztésben is. A? idén például négy alkalommal fordult elő tömeges baleset, amikor vontató borult fel, s egyszerre több ember sebe­sült meg. illetve lelte halálát. A figyelmetlenség következté­ben számosán sebesültek meg a fogiatosmunka során vagy az állattenyésztésben. , Kevesen veszik tudomásul, hogy megváltozott a mező- gazdasági munka jellege, «legyorsult a tempója, s a nagy­üzemben számos olyan baleseti forrás keletkezett, amelyek a kisgazdaságban nem játszottak szerepet. A balesetelhárí­tási vizsgák során igazolódott, hogy még a szövetkezeti ve­zetők egy része sincs tudatában a balesetelhárítási tevé­kenység fontosságának. Pedig ennek igen nyomós gazdasági érvei vannak. Hiszen a baleset következtében kiesett mun­kanapok csaknem kétszeres ráfizetést jelentenek, mert nem­csak nem dolgozik a sérült, hanem még táppénzt is kell számára fizetni. S zámos jó példát is fel lehet sorakoztatni, ahol már a fontosságának megfelelően foglalkoznak az emberrel. A dejtári termelőszövetkezetben nemcsak megvásárolják a különféle munkafolyamatokhoz szükséges védőeszközöket, felszereléseket, hanem arra is figyelnek, hogy ezeket hasz­nálják is a tagok. A jó példák azonban csak elvétve talál­hatók, holott éppen ezeknek kellene jellemzőknek lenniük. Addig azonban, amíg a vezetői szinten megváltozik a szem­lélet. a törődés, a példamutatás, ellenőrzés, felelősségrevo- nás, nem várhatunk jó eredményeket. S hiába fokozza az ellenőrzéseket a felügyeleti szerv, a megye! tanács mező­gazdasági és élelmezésügyi osztálya — amihez sokkal haté­konyabb -segítséget nyújthatnának a tsz területi-szövetségek is — a kérdést csak a gazdaságokban oldhatják meg. Pádár András Az őszi megyei könyvhetek eseményei Évenként sikerrel rendezi meg a Szövetkezeti Könyv- terjesztő Vállalat megyénk­ben is az őszí megyei könyv­heteket, amely az olvasókö­zönség figyelmét rendszeresen felhívja az újabb irodalomra. A könyvhetek eseményeit fi­gyelemmel kísérők az idén is élénk érdeklődéssel várják a könyvheteket. A Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat ma délelőtt, az őszi megyei könyvhetek alkalmából saj­tótájékoztatót tart Budapes­ten, a Magyar Sajtó Háza Hózsa Ferenc-termében, ame­lyen részt vesznek a me­gyei lapok munkatársai is. Ezúttal az idei rendezvény- sorozat eseményeinek ismer­tetésére kerül sor. \ j kisipari ttprmelííszövplkeíet Hrégclvpaíánkon A régebben termelőszövet­kezeti segédüzemként Dré- gelypalánkon működő általá­nos lakatos- és szerelőipari részleg alakított szövetkezetei. Az új megyei ktsz-nek 38 tagja van, akik a környék szakmunkásaiból tevődnek össze. Az új kisipari szövetkezet alakuló ülésén elnökké Ha­lász Sándor villamosmérnököt választották, A szövetkezetnél egyébként a műszaki-szakmai irányítást két mérnök és négy technikus látja el. Feladatkö­rükként a kooperációban vég­zett állóeszköz-fenntartást, ezenkívül a gépipari javítá­sokon kívül a vilany-, víz- és fűtésszerelést választották. Bárnáii nem kölcsönöznek... Panaszkodnak a bárnai könyvolvasók, mert a község­ben nem működik a könyv­tár. Nyár óta nincs kölcsön­zés. A könyvek — mintegy kétezer kötet — ott porosod­nak a község egyik házában, a sarokban. A bárnaiak sze­retnek olvasni. Ezt bizonyít­ja, hogy tavaly 224 beiratko­zott olvasója volt a könyv­tárnak. Könnyű kitalálni, miért szünetel a kölcsönzés. Azért, mert nincs megjelelő helyiség a könyvek, a könyvtár szá­mára. A nyárt munkák be­fejeződnek, következnek a téli esték. Könyv nélkül szinte elképzelhetetlen a nap olyan embernek, aki hozzászokott a rendszeres olvasáshoz. Arról nem is beszélve, hogy az Olvasó népért mozgalomban bizonyára a bárnaiak is be­kapcsolódnának, csak hát így... A bárnai könyvbará­tokkal együtt mi is várjuk a minél előbbi megoldást. ács NÓGRAD — 1969. október 8., szerda 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents