Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-05 / 231. szám

Minden gyereknek Gyalog a hegyoldalon.

■ H

van hely e

Körséta a salgótarjáni óvodákban

MIELŐTT elindulunk, hogy Salgótarján neliany tanácsi óvodáját meglátogassuk. rövid számvetést végezünk Kerekes Imréné óvodai felügyelővel és Gérecz Istvánnal, a városi tanács művelődésügyi osztályának képviselőjével. ^ téma az óvodáskorú gyermekek elhelyezése. Ez minden évben rendszeresen visszatérő feladat. Gond a szülőknek és gond az óvodáknak, amelyek túlzsúfoltsága közismert. A szülők — főként ahol mindketten dolgoznak — terhármas számú óvodát keres- Kerekesné elmondja. hogy sük fel, ragyogó tisztaság, sok voltak olyan szülők, akik a játék, az egyik sarokban pe- város másik végéről is mindig egy szép nagy, amolyan dénáron ide akarták hozni a „igazinak” is beillő konyha- gyermeküket. Csak hosszas szekrény fogad bennünket. Ez vita és rábeszélés után vették a legújabb szerzemény, a tudomásul, hogy az óvoda be- gyerekek nagyon örültek neki. fogadóképessége véges. Egyéb- Az óvodások éppen a kis ként az oktatás és az ellátás asztaloknál ülnek és türel- a város valamennyi óvodá- metlenül várják a tízórait, jában megegyezik. És minden Petheshází Istvánná, vezető óvodában ugyanolyan gonddal óvónő elmondja, hogy itt is és szeretettel foglalkoznak a sok a jelentkező, harmincon gyerekekkel, felül van a számuk. Ebben az Az IDÉN tehát minden óvodában minden gyereket gyerek helyet kapott az óvo- rhészetesnek tartják, hogy el tudtak helyezni, még a há- dákban. Ez országos viszonygyermekük óvódéba kerüljön, rom éven aluliakat is felvet- latban is nagy szó, mert van Érdeke ez a gyerekeknek is, ték. Sőt még egy-, még két- olyan város, ahol nem tudták mert könnyebben beleillesz- éves is totyorog a többiek kö- felvenni a kicsinyeket óvodá- kedik majd iskolai életbe, zött — családi körülményei ba, illetve bölcsődébe és a ha előzőleg részt vett a kö- indokolták, hogy kivételesen szülőknek maguknak kell zösség munkájában, felkészí- ide kerüljön. Ami az óvodában gondoskodniuk a félügyelet- tették az iskolára. nehézség, szükség lenne lega- ről. Egy valamire azért már

Mi a helyzet tehát a salgó- lább egy négyórás kisegítő most fel kell figyelniük az il- tarjáni óvodákban? Nézzük a dajkára. Akkor meg tudnák számokat. Ezerötven gyerme- oldani, hogy a nyitástól zá- ket tudnak elhelyezni, ennyi rásig, dajka legyen a gyere- az óvodák maximális lehető- ^ek körül.

Következő állomásunk a Május 1. úti egyes számú óvoda. A város szívében fekszik, természetes, hogy nagyon sok a jelentkező. Háromcsoportos óvoda, kis-, közép- és nagycsoport működik.

A vezető óvónő ugyancsak nagy gondban van, mert a huszonöt férőhelyre harminc- három jelentkező volt. Közüsége. A felvételeknél külön nehézség a két és fél évesek helyzete. Azok az édesanyák, akik nem veszik igénybe a gyermekgondozási segély teljes idejét, vagyis a három esztendőt, munkába álláskor óvodába szeretnék adni a gyerekeket. Ez azonban sok helyütt lehetetlen, főként a városközpont túlzsúfolt óvó

letékeseknek. 1970-ben megnövekszik a felvételre jelentkezőik száma, kopogtatnak azok a gyerekek, akik három évig otthon voltak és édesanyjuk ismét munkába áll. Az előrelátás indokolt, mert kívánatos, hogy jövőre is helye legyen minden óvodásnak.

Cs. E.

Rövidesen két fiatalember áll majd a bíróság előtt. A hu- gyagi Schrötter József húszéves, a mátraszőllősi Tóth Pál Flórián pedig 24 éves. Mindketten átlépték a magyar határt, s a vád ellenük: tiltott határátlépés. Azt gondolnánk, kalandvágyó fiatalokról van szó. Az indítóok a tárgyaláson kiderül majd, az azonban biztos, hogy „kalandban” itthon is bőven volt részük. Elég Tóth Pál Flórián múltját felidézni Már húszéves korában bíróság előtt állt felfegyverkezve elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak és garázdaság miatt, s ezért nyolc hónapot kapott. Egy év múlva társadalmi tulajdont károsító lopás miatt egy évet ült, s a következő évben — a változatosság kedvéért — jogtalan használat miatt, négy hónapot. No, ami azt illeti Schrötter sem makulátlan fiú. Mint fiatalkorú, 1965-ben csalás és más bűncselekmények miatt, egy év szabadságvesztésre ítélték. A két jómadárd együtt indult útnak.

böldieper — sóder ..

Volt még egy dolog, amiben hasonlítottak egymásra. Schrötter ez év június elejétől, Tóth

Pál Flórián pedig június 9- től nem vállalt munkát. Miből éltek? Schrötter elvégezte a nyolc általánost, majd a szak- középiskolát is, s eztán a Budapesti Közlekedési és Fo- szén régi börtöntársát üdvölius 15-én összetalálkozott Salgótarjánban Tóth Pál Flóriánnal. A találkozásban nem kis örömét lelte Tóth sem. hílyamszabályozó Vállalatnál zölhette Schrötterben. A la lakni,ni hajógépész dolgozott A kozást mint ezt .(iga/4

munkát otthagyta, hazajött fa-. , - ,

lujába Hugyagra. s az addig haratok teszik . italozás kivette. Felelevenítették a re ;i emlékeket, a tarjáni piac b - féjében lehúztak négy-né;:y korsó sört, s mivel késő délkeresett havi 2500 forint helyett „beérte”, hogy földiepret szedett, s ezért 400 forintot kapott. Tóth három tarjáni munkahely után az Építőipari Vállalatnál helyezkedett utánba nyúlt már az idő, bőéi, ám itt sem ízlett neki a tértek a Nemzetibe is. Itt vamunka. Következett Gyöngyös a Mátra vidéki Sütőipari Vállalat. Ezt is otthagyta. A vállalattól kapott élt, majd amikor ennek a nyakára lépett mint elmondotta. sóderrakodással foglalkozott.

csora, s újabb sör közben — meglehetősen ittasak voltak 1044 forintból már — Tóth Pál Flórián elmondta barátjának, hogy ő itt már nem tud élni, hanem Csehszlovákiában szeretne letelepedni. Schrötternek kapóra jött az indítvány, mert ő meg nagybátyjára hivatkozott, aki Határátlépésüket egy epizód Pozsonyban él, s egy másik meg, amely futással rokonára, akinek lakhelye;

Szégyen a futás..

dáiban. Ezéket a kicsinyeket ^k nyolcat bölcsődébe küldbölcsődébe irányították, ahol bőven akad hely számukra.

Az óvodai felügyelő, Kerekes Imréné véleménye:

— Sokszor valóságos küztek, mert ebben az esztendőben még nem töltik be harmadik évüket. Az óvoda elég sok nehézséggel küszködik, tekintve, hogy az épület régi. A konyhában megnéztük az

delimet folytattunk a szülők- ajtókat, amelyek korhadtak, kel, amíg megmagyaráztuk, tele vannak penészgomibákkal. hogy a két és fél éveseknek Ha letörlik őket, rövid időn sokkal jobb helyük van a belül ismét megjelennek. Mi- bölcsődékben, könnyebben be- hamarabb szükséges lenne az leilleszkednek az ottani kö- egészet kicserélni, zosségjbe. Az ilyen kisgyere- Salgótarján legnagyobb kéknél a fejlődés szempontja- óvodája — és egyben a légből néhány hónap is nagyon modernebb is — a Lovász sokat jelent. Sok szülő nem József úti 16-os számú óvoda, gondol arra, hogy az óvodára a város központjában van, éretlen kisgyerek szabályos így hát nyilvánvaló, hogy a lelki törést kaphat, ha időnap legtöbb szülő ide szeretné előtt óvodába adják. A gye- küldeni gyermekét. Kerekes rekek egymással szemben ke- imréné, vezető óvónő kimuta. gyetlenül őszinték és a kicsi tósokat lapoz. Az óvoda százgyerek lelkivilágában mély férőhelyes, de máris száznegy- nyomot hagy, ha esetleg a venegy gyereket vettek fel. többiek gúnyolják. Minden Ennél többet lehetetlenség elegyes jelentkező gyermeknek helyezni, az már a munka és helyet biztosítottunk az ovo- a gyerekek rovására menne, dakban, illetve a bölcsődék- a központi fűtés, a szép mo- “en- dern épület nagy vonzóerőt

ELŐSZÖR a baglyasaljai gyakorol, ez természetes is.

Több mint félezer ebéd

Naponta 550—706 ebédet lálja mindenki az ízletes, kedkészítenek Nagybátonyban, a vére való ételt. Tízen gon- Fekete Gyémánt Étteremben a Jjoskodnak arról az étterem- . - - , , , , ben, hogy a dolgozok kiadós,

banyaszoknak, a szolgáltató jó ebédet kapjanak. Mintegy vállalat, a FŰTÖBER és a hatvan kiló sertés- vagy mar; községgazdálkodási vállalat hahúst, nyolcvan kiló csirkét, munkásainak. Az étkezők há- a halételekhez 120 kiló halat romféle menüből választhat- vásárolnak nak, s így rendszerint megta- ebédhez.

egy-egy

napi

Szlovák kulturális napok

Nagy eseményre készülnek sort ad. Felelevenítik a ma a lucfalvi völgyön. A Hazafi- gyarországi szlovákok népi as Népfront és a Magyaror- hagyományait. Az együttes szági Szlovák Szövetség ren- október 12-én Sámsonházán dezésében szlovák kulturális, ismétli meg műsorát. A nemnapokat rendeznek. Október' zetiségi kulturális esemény 11-én érkezik Lucfalvára a iránt máris nagy az érdeklő- nagytarcsai szlovák nemzeti- dés, több községből jelentkez- ségi együttes és gazdag mű- tek részvételre.

előzte

végződött. Ennek főszereplője Schrötter volt, aki június ele- ^yi1:ra' .ién a hugyagi italboltban a fiatalkorú F. Jánossal sörözött. A kocsmából az Ipoly- partra mentek, a roneshídhoz. Beszélgettek, s közben F. János megemlítette, jó lenne átmenni a túloldalra, Szécsény- kovácsiba, mert van ott egy lány. Nosza, lehúzták cipőiket, feltűrték a nadrágot, s átkeltek a folyón. Keresték a lányt, fórt, de nem találták, s helyette ösz- szeakadtak öt-hat szécsényko- vácsi fiatalemberrel. Ezek mintha megérezték volna, hogy „lány van” a dologban, megkérdezték a két hívatlan látoA két jómadár felült a 23 órakor Somoskőújfaluba induló vonatra, s meg is érkeztek a határ menti községbe. Nehogy gyanúsak legyenek, szóba elegyedtek három lánnyal, s velük hagyták el az állomás épületét. Éjfél lehetett, amikor a hegyoldalakon át gyalog átlépték a magyar habrügális étkezés

Nyitráig eljutottak valahogy Mondani sem kell, nem találták a rokont, s ezután Pozsony felé vették útjukat. Hol

gatót, mit keresnek itt? gyalog, hol autóstoppal csök- Schrötter mint „vén tengeri kerítették a távolságot, mígmedve” nem kis büszkeséggel nern a Duna-parti városba ér- , .. . , . . tek. Itt sem találtak rokont,

mutatta hajosrgazolvanyat, Két napig csavarogtak Po. ám úgy látszik, az igazolvány zsonyban, s mint ahogy Tóth nem keltett semmi respektet. Pál Flórián mondta: „gyümöl- A két „lánynézőt” bizony szé- cs°*’ almát és barackot et- ... . ,,, ... , tünk, de bűncselekményt nem

pen helybenhagytak a fickók, követtünk eL>, legyengülve,

s ők a „szégyen a futás, de hasznos” elve alapján, futásban kerestek menedéket és találtak is, a hugyagi parton.

Duna partján pihentek, amikor a csehszlovák határvédelmi szervek elfogták a két „turistát”, s mintegy egyhónapos „szobafogság” után átadták őket a magyar hatóságoknak. így végződött a kaland, amely ezután a Salgó - Már éppen dolgozni készült tarjáni Járásbíróságon folyta- Schrötter — át is esett az or- ^ódik niajd. vosi vizsgálaton —, amikor jú- Szokács László

Azok a szép napok.

N. GNIGYUK

Fordította; SÁRKÖZI GYULA RipOrtfC^CD V

47.

Hát anyám, az én szegény jó édesanyám? Hogyan leszek meg nélküle? Hogyan tudok meglenni ott idegenben hozzátartozóim nélkül?” Tudja, valószínűleg akkor éreztem először, mit jelent nekem a szülőföld és a szülői ház Azelőtt mindezt könnyelműen fogtam fel, de akkor, amikor mindörökre el akartak szakítani hazámtól, megérez- tem, hogy nélküle nincs élet, számomra.

— És akkor mit csinált?

— Néhápy nap múlva felültettek minket a párizsi gyorsra és Mr. Standley védőszárnyai alatt elindultunk a nagy útra. Csupán nekem nem tűnt nagynak ez az út. Vonatunk éjjel befutott Berlinbe. Mr. Standley és a lányok aludtak. Felkaptam a köpenyemet és leszálltam. A peronon kevés ember volt. Senki sem törődött velem. Kiértem a pályaudvar előtti térre. Mihez kezdek ebben a hatalmas ismeretlen városban? Talán vissza kellene fordulnom, míg nem indul el a vonat? Nem, innen még haza lehet jutni, de ha visszafordulok, minden elveszett. S elindultam. Jártam az utcákat a berlini éjszakában. Na gyón felszabadultnak éreztem magam, mintha roppant tehertől szabadultam volna meg. Ne csodálkozzék: egyáltalán nem éreztem félelmet. A politikához akkoriban semmit sem konyítottam, s Berlin számomra nem a fasizmus fellegvára volt, hanem csupán egy titokzatos, hatalmas város, amelyben ugyanolyan emberek laknak, mint én. 0, ha most volnék ott! Tudnám, mit kell tenni. De akkor csak arra gondoltam, hogy valahogy átvé

— 139 —

szeljem az éjszakát, aztán pedig majd csak hazaindulok. Ahogy bolyongtam az utcákon, egy parkhoz értem. Meleg éjszaka volt. Ledőltem egy padra, s elaludtam. Amikor felébredtem, már virradt; Nagyon éhes lettem. Táskámban pedig csak néhány zloty zörgött. Itt semmit sem érek vele. Talán a fülbevalóim kisegítenek a bajból? Varsóban vettem, mert nagyon megtetszettek, de hát mit tegyek, búcsút kell mondanom nekik. „Ékszerészt kell találnom — gondoltam —, s bármilyen áron el kell adnom neki ezeket a fülbevalókat.” Németül tudtam keveset, a balettiskola egyik tanárnője, Frau Gertrud német volt és nagyon szerette, ha németül beszéltünk vele. Mindenesetre megtudtam értetni magam egy némettel. Felfedeztem egy ékszerboltot és a tulajdonosnak felajánlottam a fülbevalókat. Megkérdezte tőlem ki vagyok és honnan jöttem. Elmeséltem neki egy kitalált históriát, hogy lengyel vagyok, Sziléziában lakom, Berlinbe pedig azért jöttem, hogy beiratkozzam a színművészeti iskolába, de kiraboltak és most itt állok egy huncut pfennig nélkül, annyim sincs, hogy egy csésze kávét vehessek magamnak. Olyan őszintén adtam elő a mesét, hogy még a könnyem is kicsordult és az ékszerész megsajnált: megvette a fülbevalóimat, habár azt mondta, hogy egyáltalán nem reméli, hogy valaki megveszi tőle. Megköszöntem megmentőm szívességét, betértem egy kávéházba, jól megreggeliztem és elindultam az állomásra. Valahogy el kellett indulnom hazafelé. Varsóba utazni veszélyes volt: Mr. Standley nyilván értesítette őket a szökésemről, ezért más útvonalat választottam: Berlinből Breslauba utaztam, onnan Oppelnbe és Bitóm közelében léptem át a határt. Képzelje el, mennyire megörültek otthon, amikor váratlanul betoppantam! De nem. maradhattam sokáig Rovnóban: nyomozhattak utánam és ezért néhány hónapig Kosztopol- ban bújkáltam.

— Aztán többé nem keresték?

— Lehet, hogy büntetőeljárást indítottak ellenem.de akkor már megismerkedtem Lisowski kapitánnyal. Egymásba szerettünk. Amikor elmeséltem neki kalandjaimat, Varsóba utazott és kifizette a tanításom költségeit. Aztán megesküdtünk és a felesége lettem. A többit pedig már tudja.

— Igen — mondtam elgondolkozva, amikor Lisowska befejezte elbeszélését. — Azt azért mégsem értem, milyen összefüggés van e történet és Németországba való utaz- hatnéka között.

— 140 —

— Milyen nehézkes az észjárása! Mindezt azért beszéltem el, hogy jobban megértse lehetőségeimet. Maga alighanem nem tudja elképzelni, mit jelent, ha egy hírszerző egyúttal balerina is. Elég csak egyszer megjelennem a színpadon a tisztek előtt, s karrierem máris gyorsabban ível felfelé, mint az élelmiszerárak Rovnóban a megszállók bejövetele után. De ha még elmesélem nekik, hogy hollywoodi szerződést kaptam, Európa valamennyi lapja nagy reklámot csap majd nekem. Higgye el! Sok tisztet figyeltem meg, s közben arra gondoltam, vajon melyiket „boldogítsam”, melyikkel léphetnék meg Németországba, akár mint a szeretője is. Bánja az ördög! Arra a következtetésre jutottam, hogy Raulnál nincs és nem is lehet megfelelőbb jelölt...

— Siebert főhadnagy? — kérdeztem.

— Igen, Paul Siebert, csakhogy nem főhadnagy, hanem százados! Sokkal figyelmesebb lehetne, hírszerző elvtárs! — koppintott az orromra Lídia. — Már egy hete, hogy századossá léptették elő.

„Ebben nincs semmi csodálatos — gondoltam —, hogy Lídia éppen Nyikoláj Kuznyecovot választotta terve megvalósításának alanyául. Ezek szerint a fiú nagyszerűen játssza a német tiszt szerepét. Ám Lídia erőlködése hiábavaló: Paul Siebert nem utazik Németországba.” Legszívesebben nyomban feltártam volna Lisowska előtt a titkunkat, de ehhez nem volt jogom. Ezért csupán ennyit válaszolhattam neki:

— Érdemes ezzel foglalkoznia?

— Érdemes és kell is. Kérem, jelentse be tervemet az osztag parancsnokának. Biztos vagyok benne, hogy Medvegyev egyetért vele.

— De hisz’ maga mondta, hogy Siebert nem kapott

szabadságot.

— Ez nyugtalanít engem is. A Kiczinger törzsnél vannak jó ismerőseim. Paul meg ott dolgozik. Mindent magamra vállalok. Csupán meg kell kémem a törzsfőnököt és minden rendben lesz. A törzsfőnök jóformán minden nap a kaszinókban ebédel.

— Biztos abban, hogy protekciót tud szerezni a századosnak?

— Nagyon is — jelentette ki Lisowska határozottan.

(Folytatjuk)

— 141 —