Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-28 / 250. szám

Befejeződött a VII. sxa ksserveseti világkongresszus megválasztották az SZVSZ áj vezetőségét A VII. szakszervezeti vi­lágkongresszus vasárnap tar­totta záróülését. Földvári Ala­dár, a Magyar Szakszerveze­tek Országos Tanácsának al- elnöke, az SZVSZ pénzügyi ellenőre a kongresszus elé ter­jesztette a világszövetség pénz­ügyi ellenőrző bizottságának jelentését. Az előterjesztést a kongresszus egyhangúlag el­fogadta. Ezt követően Somoskői Gá­bor, a SZOT titkára, a kong­resszusi jelölőbizottság elnö­ke ismertette a bizottság je­lentését. Az előterjesztés alap­ján — az SZVSZ új alapsza­bályának megfelelően — a kongresszus egyhangúlag elfo­gadta a főtanács rendes és póttagjaira, valamint a szám- vizsgáló bizottság tagjaira vonatkozó javaslatot. A Szakszervezeti Világszö­vetség új főtanácsa ezután megtartotta első ülését; erről — a főtanács megbízásából — Gáspár Sándor, a Magyar Szakszervezetek Országos Ta­nácsának főtitkára tájékoztat­ta a kongresszust. Az SZVSZ főtanácsa — az alapszabály­nak megfelelően — megvá­lasztotta a Szakszervezeti Vi­lágszövetség főtanácsának el­nökségét. Az SZVSZ Főtanácsa El­nökségének tagjai: R. Kori tá­róvá (Bulgária), Gáspár Sán­dor (Magyarország), H. Wam- ke (NDK), A. Novella (Olasz­ország), A. Zhiartidesz (Cip­rus), I. Loga-Sowinski (Len­gyelország), F. Danalache (Ro­mánia), A. N. Selepin (Szov­jetunió), G. Séguy (Franciaor­szág), K. Polacek (Csehszlová­kia), R. Iscaro (Argentína), C. Villegas (Venezuela), L. Pe­na (Kuba), B. Cerqueira (Bra­zília). Hoang Quoc Viet (VDK), S. A. Dange (India), Csőn Csang Csői (KNDK), ‘ D. Jadamszuren (Mongólia), R. Villon-Guera (Dahomey), W. O. Goodluck (Nigéria), S. A. Seik (Szudán), Elias Habre (Libanon). A főtanács helyet biztosított az SZVSZ elnökségében Ko­lumbiának, és úgy döntött, hogy a Kínai Népköztársaság és Indonézia részére egy-egy helyet fenntart az elnökség­ben. A Szakszervezeti Világszö­vetség elnökévé Enrique Pas- torinót, tiszteletbeli elnökévé Louis Saillant, az SZVSZ alel- nökeivé B. Frachont, Shafie Ahmed El-Seik-et, S. A. Dan- gét, az SZVSZ főtitkárává Pi­erre Gensoust választotta meg. Az SZVSZ titkárai: Mahend- ra Sen (India), I. Zakaria (Szudán), I. Cserednyicsenko (Szovjetunió), S. Stimilli (Olaszország). A főtanács jóváhagyta, hogy Latin-Amerikát az SZVSZ tit­kárságában Chile képviselje. A képviselő személyére az SZVSZ-hez tartozó latin-ame­rikai szakszervezetek később tesznek javaslatot. Gáspár Sándor bejelentette, hogy az SZVSZ főtanácsa a Palesztinái Szakszervezetek Általános Szövetségét felvette az SZVSZ tagjai sorába. A kongresszus ezután félbe­szakította ülését. A szünetben a magyar és a szovjet kül­döttség képviselői ünnepélye­sen megkoszorúzták a gellért­hegyi Felszabadulási emlék­művet. A délutáni ülésen, amelyet Enrique Pastorino, az SZVSZ újonnan megválasztott elnöke nyitott meg, beszámolók hang­zottak el a kongresszusi bi­zottságok munkájáról, s kü­lönféle határozatokat terjesz­tettek elő. Ezután Enrique Pastorino, az SZVSZ elnöke mondott zár­szót. Befejezésül a világkongresz- szus résztvevőinek sikereket kívánt, majd a világkong­resszus demonstratív záróak­kordjaként a sokféle anya­nyelvű küldöttek ajkáról fel­csendült az Intemacionálé. A VIII. szakszervezeti vi­lágkongresszus két fontos do­kumentumot is közreadott. Brandt nyilatkozatai Jobb kapcsolatot Kelettel Brandt kancellár vasárnap este televíziós nyilatkozatban igyekezett megnyugtatni a nyu­gatnémet fogyasztókat, hogy a márka pénteken bejelentett felértékelését követően nem kell tartaniok az adóterhek fokozódásától. Azt elismerte, hogy átmenetileg emelkedni fognak az árak a belföldi pia­con ,de —- mint mondta — „bí­zik benne”, hogy ez a folya­mat jövőre abbamarad. Brandt tagadta, hogy a már­ka felértékelése miatt az NSZK súlyos anyagi veszteségeket szenvedett, minthogy a köz­ponti bank által tartalékolt külföldi valuták értéke a már­kához viszonyítva csökkent. „Ezek papírveszteségek, nem jelentenek problémát az adófi­zetők számára” —, mondotta Willy Brandt. Hangoztatta még, hogy az új szocialista— szabaddemokrata koalíció mindent megtesz a teljes fog­lalkoztatottság fenntartására és közbelép, ahol ezt szüksé­gesnek ítélik. Willy Brandt nyugatnémet szövetségi kancellár egy Inter­júban, amelyet a CBS amerikai televíziótársaság vasárnapi mű­sorában közvetített, európai problémákról nyilatkozott. A többi között kijelentette: nem lenne helyes, ha az NSZK nyomást akarna gyakorolni az Európai Gazdasági Közösségre és kezdeményező lépéseket tenne annak meggyorsítására, hogy Nagy-Britannia beléphes­sen a Közös Piacba. Ebbem a vonatkozásban —7 mondotta — a nyugatnémeteknek előbb meg kell állapodniok francia szomszédaikkal, mielőtt Nagy- Britanniát és más országokat felvennének a közösségbe. Brandt foglalkozott Lengyel- ország és az NSZK kapcsolatá­val Is és kifejtette, hogy az NSZK-nak érdekel fűződnek a két ország közeledéséhez. A többi kelet-európai ország vo­natkozásában azt mondotta, hogy belátható időn belül jobb kapcsolatok csak a gazdasági és kulturális területen lesznek lehetségesek. Brandt a nyilatkozatban ki­jelentette, nem számít arra, hogy az amerikaiak két éven belül csapataik Jelentős részéi; kivonják az NSZK-ból. Bizto­sította hallgatóságát arról, hogy nyomatékosan síkraszáll majd az atomsorompó-szerző- dés aláírásáért, majd hozzá­tette. hogy Nyugat-Németor- szág számára „kifizetődőbb az aláírás” mint az elutasító ma­gatartás. (MTI) Portugál választások Lezajlott a komédia Portugáliában lezajlott or­szágos választások vasárnap — mint az várható volt — az egyetlen legális párt a Nem­zeti Unió teljes győzelmével végződtek, amely mind a 130 képviselői mandátumot meg­szerezte. Az idei választások, ha csekély mértékben mégis jelentettek némi változást az elmúlt negyven év gyakorla­tához képest. Az 1926 óta hallgatásra ítélt ellenzék idén kapott először — igaz meg­lehetősen korlátozott — lehe­tőséget arra, hogy induljon a választáson, amelyen egyéb­ként a lakosság mindössze 20 százaléka vehet részt. Áz előzetes eredmények szerint abban a 18 választó- kerületben, ahol ellenzéki je­lölt is fellépett, így oszlottak meg a leadott szavazatok; Nemzeti Unió: 672 919. Ellenzék összesen: 106 894. Az ellenzéki jelöltek néhány Lisszabon környéki munkás­lakta kerületben és északon kaptak aránylag nagyszámú szavazatot. A két ellenzéki csoportosulás, amely a portu­gál törvények szerint a vá­lasztások után nem folytat­hatja tevékenységét és pem alakíthat pártot, kijelentette, hogy nem hajlandó feloszlat­ni választási bizottságait. (MTI) NÓGRAD - 1969. október 28.. kedd Puccskísérlet Zanzibárban Zanzibár szigetén — Tan­zánia társállamában — puccs­kísérletet zúztak szét. Tizen­négy embert vontak bírói úton felelősségre a kormány meg­döntésére irányuló összeeskü­vés miatt. Közülük négy sze­mélyt halálra ítéltek és az ítéleteket végrehajtották. Tíz politikusra súlyos börtönbün­tetéseket szabtak ki, kilencet tízévi, egyet pedig háromévi fegyházzal sújtottak. A hírt Abeid Karúmé, Tan­zánia első alelnöke egy Zan­zibárban vasárnap rendezett tömeggyűlésen jelentette be, de nem közölte a kivégzett politikusok nevét. Csak any- nyit hozott nyilvánosságra, hogy az összeesküvők között szerepelt Kasszim Hanga, Zan­zibár volt alelnöke és a szö­vetség ügyeivel foglalkozó egykori kabinet-minisztere; Othman Seriff, Tanzánia volt washingtoni nagykövete, vala­mint Ali Mwange Tambwe, Zanzibár volt külügyi állam­titkára. Jó kezdet A Pogled című bolgár poli­tikai hetilap legutóbbi szá­ma cikket közöl a Pekingben folyó szovjet—kínai tárgyalá­sokról. A lap részletesen is­merteti a kínai határprovoká­ciók történetét, s azok beszün­tetésére irányuló szovjet kí­sérleteket, majd rámutat, hogy legutóbbi nyilatkozatában vég­re a kínai kormány is azt hangsúlyozta, egyetért a Szov­jetunió és Kína normális ál­lamközi kapcsolatainak fenn­tartásával „a békés együttélés öt alapelvének” alapján. „A kommunistáknak más el­képzelésük van a szocialista országok közötti viszony el­veiről — mutat rá a lap — annak megfelelően, ahogyan ezeket az elveket az 1957, az I960, és az 1969. évi dokumen­tumaikban meghatározták a kommunista és munkáspár­tok, s erről a kérdésről vitat­kozni lehet a kínai féllel. De számunkra most az a fontos, hogy megoldást találjanak a feszültséget szülő problémák­ra”. Az e hónap 20-án elkezdett tárgyalásokról Írva a Pogled megállapítja: „Csak üdvözölni tudjuk ezt a jó kezdetet, és reméljük, hogy kölcsönös jó­indulattal, és a kérdések al­kotó megközelítésével lehető­vé válik azok megoldása. (MTI) NAPI KOMMENTÁRUNK „Senki és semmi nem in­gathatja meg az élet és az együttes harc által megedzett barátságunkat és testvérisé­günket” — mondotta a többi között Leonyid Brezsnyev a Moszkvában hétfőn lezajlott szovjet—csehszlovák barátsági nagygyűlésen. Gustáv Husák hangsúlyozta: „Barátságunk és szövetségünk a Szovjetunióval — nemzeti és állami létünk fő feltétele”. Csehszlovákia elnö­ke, Ludvik Svoboda, felszóla­lásában rámutatott, hogy a csehszlovák és a szovjet nép szövetsége Csehszlovákia lété­nek és virágzásának záloga. Hétfőn az egy hete a Szov­jetunióban tartózkodó cseh­szlovák párt- és állami küldött­ség közös közleményt írt alá az őket fogadó szovjet delegá­cióval. Nyilvánvaló, hogy ez a látogatás rendkívül jelentős politikai esemény volt, s to­vább mélyítette a két ország közötti baráti és szövetségi vi­szonyt. Nem könnyen áttekinthető a libanoni helyzet. Mindeneset­re még az időnként egymásnak ellentmondó hírügynökségi je­lentések összefüggéséből Is le­vonható a következtetés, hogy a konfliktus megoldása felé halad. Valószínűleg alapos ér­tesülésen nyugszik a kairói Al-Ahram kommentárja, amely szerint rövidesen létrejön a tűz. szüneti megállapodás a libanoni hadsereg és a gerillák között. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy a Palesztinái Fel szabadítási Szervezet már nem kívánja az Arab Liga Tanácsá­nak összehívását. Az is valószínűnek látszik, hogy Kairó döntő segítséget nyújt a konfliktus megoldásá­hoz, egyebek közt azzal, hogy alkalmasint az egyiptomi fő­város lesz a színhelye a szem. benálló felek tárgyalásainak. Keddre várható az új nyu­gatnémet kormány nyilatkoza­ta, de az ellenzékbe szorult kle- rikális-konzervativ reakció ezt meg sem várva, máris támad' ja Brandtékat. A hatalmas Springer sajtókonszern egyik lapja, a Welt am Sonntag va sárnap már azért szállt szem' be az új kancellárral, mert az kifejezte tárgyalási készségét Lengyelországgal, sőt — a LEMP központi lapja, a Try- buna Ludu szerint — Brandt a kérdésben osztja Jedry- chowski lengyel külügyminisz­ter véleményét. Nyalt Beuel MAGYARORSZAG Horthyék jóvoltából 1944. március 19-én német tartománnyá süllyedt. Ettől kezdve folyamato­san erősödött a tömegek náciellenassége és békevágya. Hit­ler csak az .izig-vérig Pálíy- és Szálasi-féle nácikra számít­hatott, ezek azonban igazán jelentős erőt népi képviseltek. Hitler éppen ezért jobbnak látta, ha megóvja a folytonos­ság látszatát és Horthyt. a helyén hagyja. Horthynak még ebben a helyzetben is módja lett volna a szakításra. Nem hiányoztak a jelzőtüzek sem, hiszen Mussolini rendszerét felrúgta az olasz nép, Varsó népe két ízben is fellázadt, s egymást követte a román, a buLgér és a finn tényleges ki­ugrás. Horthy azonban kitartott a szovjetellenes hadvise­lésben Hitler mellett, angolszász katonai megszállásban reménykedett és csendőrtábornok megbízottjával — törté­nelmi aidbi gyanánt — aláíratta Moszkvában az ideiglenes fegyverszüneti egyezményt. Hitler ekkor játszotta ki utolsó magyarországi adúját. Himmler tervei szerint Winekelmann SD-tábornok közre­működésével Szálasi kezére adta a hatalmat. Ez a fordulat azonban történelmileg és a hatalmi helyzetből kifolyólag nem volt szükségszerű. Léteztek olyan magyar katonai és civil erők, amelyeknek mozgósítása, tudatos megszervezé­se — a katasztrófát elháríthatta volna. Ennek a ténynek jegyében intézett 1944. október 28- án nyílt levelet a magyar néphez a Kommunisták Magyar- országi Pártja. Ez a nyílt levél megjelölte az egyetlen le­hetséges utat és módot a valódi fegyverszünet eléréséhez. A KOMMUNISTA párt nyílt levele, mint kiáltvány, mindenekelőtt leleplezte a Horthy-lagendát. Megállapította, hogy a gyászos fordulatért, a nyilas hatalomátvételért, az utolsó csatlós gyalázatért — egyértelműen Horthy és gar­nitúrája a felelős. A nyílt levél rámutatott, hogy a valódi kiugrás feltétele a honvédség átszervezése, fegyveres együtt­működés a Vörös Hadsereggel, a munkásság és a polgári demokratikus magyarok felfegyverzése. Horthy tisztában volt mindezzel, de a szükséges tennivalókait tudatosan sza­botálta. Félt a néptől. Persze, a kommunista párt nyílt levele a demokratikus erőik hibáit sem takargatta. A demokratikus pártok ugyanis beérték az antifasiszta propagandával, s elhanyagolták a szervezés munkáját. Ügy gondolták, a nép érzelmi szembe­fordulása a fasizmussal elegendő tett. Abban reményked­tek, hogy a Vörös Hadsereg gyorsan és simán felszabadít­ja az országot, s meglapulva ki lehet várni ezt a boldog pillanatot. Ezért az antifasiszta- propaganda csupán a fel­adat egyik fele volt, a másiik fele a fegyveres felkelés1 meg­szervezése lett volna. Ez elmaradt. A kommunista párt még idejében, fölemelte figyelmez­tető és hívó szavát. Útmutatásának helyességét, politikai tisztánlátását az idő teljes mértékben igazolta. A nyílt le­vél kimondta: „A magyar népnek nem várakoznia kell a Vörös Hadsereg felszabadítására, hanem az általános nem­zeti ellenállással vállalnia kell a harcot, 3 Vörös Hadsereg támogatására, országunk és népünk érdekében! ORSZÁGOS méretű partizánharc — ez volt a lehetsé­ges platform. A kommunista párt legjobb fiai és még né­hány elszigetelt csoport — valóban fegyvert fogott. De, ha valamennyi antifasiszta teszi ezt, akkor a háború hónapok­kal megrövidül, tízezrek élete és mérhetetlen anyagi érték megmarad, Budapest nem válik romhalmazzá és a béke­tárgyalás színé elé nem a Harmadik Birodalom utolsó csatlósaként áll az ország. 1944-ben taglétszámát tekintve a kommunista párt kisebbségi párt volt, de politikája ez egész magyar nép egyetlen lehetséges politikája, nemzeti politika volt. Kétszeresen súlyos minden nemzeti kataszt­rófa, ha ennek oka nem az előrelátás hiánya, hanem az, hogy az idejében meghirdetett helyes politikát az egyén és a tömeg nem követi. Ez az évforduló legnagyobb történel­mi tanulsága. Földes Mihály Megkezdődött a MUOSZ küldöttközgyűlése Hétfőn a Magyar Tudomá­nyos Akadémia nagytermében megkezdődött a Magyar Új­ságírók Országos Szövetségé­nek kétnapos küldöttközgyű­lése. A tanácskozáson megje­lent Pullai Árpid, az MSZMP KB titkára, Jakab Sándor, az MSZMP KB Agitóciós és Pro­paganda Osztályának vezetője, Várkonyi Péter, a kormány Tájékoztatási Hivatalának el­nöke, Hajnal Jenő, a Tanács- köztársaság Vörös Újságának munkatársa, továbbá a ma­gyar újságírás több vezetője, a szerkesztőségek küldöttei. A hétfői tanácskozáson ott volt Jirí Kubka, a Nemzetközi Új­ságíró Szervezet főtitkára is. Barcs Sándor, a MUOSZ el­nöke, az MTI vezérigazgató­ja megnyitójában kegyelettel emlékezett meg az újságíró­társadalom halottairól. A köz­gyűlés néma felállással adó­zott az elhunyt újságírók em­lékének. Ezután Siklósi Nor­bert, a MUOSZ főtitkára szó­beli kiegészítést fűzött a vá­lasztmány írásban benyújtott beszámolójához. A magyar sajtó a tömeg­kommunikációs eszközök fejlő­dését jól jellemzi, hogy amíg 1938-ban budapesti napilapok összesen néhány százezer pél­dányban jelentek meg — a vidéki lapok példányszáma még alacsonyabb volt, — ad­dig az országos napilapok 1968 végén 1 millió 800 ezer. néldánvban kerültek az olva­sók kezébe. A rádióelőfize­tők száma 1938-ban 410 000. 1968-ban pedig 2 millió 500 ezer volt. Eev évtizeddel a hazai tv-adás megindulása után csaknem 1 és 3^4 millió vevőkészüléket tartottak nvil- ván. Szembetűnő a feilődés a heti és havi folyóiratok, az üzemi és szakszervezeti lapok elterjedésében és olvasottsá­gában is. A hetilapok pél­dányszáma meghaladja a 4 milliót, A választmány beszámoló­jából kitűnt, hogy jelentősen erősödtek a szövetség kapcso­latai a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió új­ságíró szervezetével, bővültek a szövetség kapcsolatai a fej­lődő országok újságíró szerve­zeteivel, s változatlan az a törekvés, hogy a MUOSZ bő­vítse és erősítse kapcsola­tait a nyugat-európai újság­írókkal is. Foglalkozott a beszámoló a sajtó társadalmi megbecsülé­sével, ami kedvező légkört teremt az újságírók munkájá­hoz. Ugyanakkor egyes in­tézmények és vállalatok ve­zetői még mindig viszplyóé­nak a sajtó és a közvélemény tájékoztatásától. A sajtóban megbírált vállalatok, intéz­mények és személyek sok esetben szó nélkül mennek el a sajtó kritikája mellett, vagy pedig — tekintettel a kötelező válaszadásra — csu­pán semmitmondó válaszokat adnak. A főtitkári beszámoló után bizottsági bejelentések követ­keztek. majd a MUOSZ alap­szabályainak módosítására vo­natkozó javaslatokat terjesz­tettek elő. Ezután megkezdő­dött a vita. Ősszel is-télen is M Felöltő, átmeneti és télikabát ■a különlegességek J5aF nagy választékban a Nográd megyei Ipar* cikk-kiskereskedelmi Vállalat szakiizleteiben r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents