Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)
1969-10-25 / 248. szám
A vásárlók érdekében Tv-előzetes Gyárfás Miklós: Mizantróp ’68 (kedd, 20.30). Vígjáték egy felvonásban, az Irodalmi Színpad előadása felvételről. Ez év tavaszán mutatta be az Irodalmi Színpad Gyárfás Miklós darabját. Gyárfás, Moliere- vigjátékot ültet át a mába, azt az embergyűlölőt, amit Rousseau, Voltaire és Goethe is Moliere legnagyobb müvének tartotta. Az Irodalmi Színpad bemutatója érdekes centrum is egyben: 1869-ben mutatták be először Budapesten az Ember- gyűlölőt. Zenei Figyelő (szerda, 21.25). A tv zenei újságjának legújabb kiadása a budapesti zenei hetek 1969 gazdag eseménysorozatából kínál részleteket. Így elsőként egy jelentős magyar zenei eseményről, az Operaház Bűn és bűnhődés premierjéről, a főpróba néhány részletével illusztrálva. Az Operaház — dicséretesen — igen nagy súlyt helyez az új magyar operák bemutatására: ezúttal a klasszikus Dosztojevszkij-témából készült Petro- vics Emil-műre. A világhírű karnagy, Lovro von Matacic is a zenei hetek vendége, felléptei közül a Figyelő a reneszánsz mester, Monteverdi egy művének általa vezényelt előadásából mutat be részletet. A másik neves vendég, a néhány évet Budapesten is dolgozott Lamberto Gardelli hangversenyéről is láthatunk részleteket, végül szintén részletek felidézésével számol be a Zenei Figyelő a 23 éves — Leonard Bernstein felfedezte — André Watts zongoraművész átütő sikerű budapesti bemutatkozásáról. Az előadott mű: Brahms zongoraversenye. Semmelweis (szombat, 15.35). Magyar film az Ami a 12-ből kimaradt című tv-sorozat legújabb darabjaként. A nemrég elhunyt filmrendező, Bán Frigyes 1952-ben készült filmje kerül képernyőre ezúttal, amely akkor díjat nyert Karlovy Varyban. A film a legendásan hatalmas tudós-egyéniségnek, Semmelweis Ignácnak állít emléket, a küzdelmes életű orvosnak, aki legyőzte a pusztító „kórt”, a genius epi- temicust: a gyermekágyi lázat. A filmet Dallos Sándor írta, Semmelweiset Apáthy Imre alakítja, operatőr Pásztor István volt. A. Gy. „Legkedvesebb szerepeimből” Orosz Júlia műsora (A tv október 31-i Ipénteki] adásához) Jelenet a „Krisztina szerelmese” című tv-filmből (A tv október 31-1 [pénteki] műsorához) Késik a téli áru Jól bevezetett üzlet a Nóg- rád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat 368. számú ruházati boltja Salgótarjánban. Mind a kirakatban, mind pedig az üzletben található választék nemcsak a magyar konfekció ipart reprezentálja a maga eredményeivel és árnyoldalaival, hanem a bolt vezetőinek és dolgozóinak hozzáértését az áru- beszerzésben és az értékesítésben. Az árukészlet — amely az új rendelkezések értelmében meghaladja a három és fél milliót — 80%-a a férfiakat és a fiúgyermekeket szolgálja, míg a fennmaradó 20%- ban bébi, leányka és női kabátokat kínálnak a vásárlóknak. Mi van és mi nincs? Friedmann Sándor boltvezető azzal kezdi a beszélgetést, hogy minden olyan férfiöltöny kapható az üzletben, amelyet a magyar ipar gyárt. A szükségleteket az előbb említett cikkből; kam- gárn, terliszter és gyapjú alapanyagokból, bőséges színválasztékban ki tudják elégíteni. Ugyanezt mondhatja a íéríitélikabát-ellátásra is. Hogy az ellátottság tartós lesz-e, vagy csak átmeneti jellegű, erre nem tud határozottan válaszolni. — Ellenben nem kapunk olcsóbb férfiöltönyöket. Az ipar nem indokolja, hogy miért, a Férfiruha Nagykereskedelmi Vállalat pedig csak annyit mond: nincs. Pedig a kiskeresetű és nagycsaládos férfiak is a maguk anyagi erejéhez mérten, szeretnének szépen járni. Mivel nem telik többre, megelégednek az olcsóbb öltönyökkel is. Ha elvétve kapunk is ilyen árut, csak nagyon kis mennyiségben. Ugyanez a helyzet a különleges méretű öltönyöknél is. Emiatt a kereslet elenyésző hányadát tudjuk csak kielégíteni — mondja a boltvezető. — Hasonló a helyzet a szóló férfizakóknál. Hetek óta nem kaptunk, ami pedig beérkezik, egy délelőtt elad- juk — kapcsolódik a beszélgetésbe Gócs Tiborné, boltvezetőhelyettes. — Más tetszetős szövet zakót, változatos színösszeállításban, el tudnánk adni, de nem kapunk a nagykertől. Olyan viszont van, amit nem keresnek a vásárlóik. Ezt azonban mi sem vesszük meg. Ha jó volna az ellátás, havonta több száz darabot el tudnánk adni — folytatja a boltvezető. — Vonatkozik ez a szóló téli nadrágokra is — állítják határozottan a bolt többi eladói. Ha volna, havonta legalább háromszáz gazdára találna. Ennél a cikknél is, akár az előzőeknél, szőrén-szálán eltűnt az olcsó, azelőtt százhatvan forintért kapható nadrág. A télikabátoknál annyival jobb a helyzet, hogy egy fajtából lehet olcsóbbat is kapni; 636 forintért. Egyébként a télikabátok ára 1000— 1900 forint között váltakozik. A boltvezető szerint a drágább árukat is el lehet adni, csak szép, tetszetős és divatos legyen. Mire számíthatnak a fiúk? A nagykamasz fiúöltöny 13—16-os számokban kaphafó, csak nem mindig azokban a divatos színekben és fazonban. amit a vevők keresnek. Az öltönyök, főleg a nyárias szövetből készültek és a nehezebb anyagokból előállított fiúruhácskák viszont nem kaphatók. Hasonló a helyzet a kiskamasz öltönyöknél is. Tetézi az eladási gondokat, hogy október 22-ig egyetlen fiútélikabát sem érkezett a boltba. Mind ez ideig meg kellett elégedni a szokásos válasszal: mihelyt szállít az ipar, rögtön küldjük. Hogy valami jót is mondjunk: fiú nadrágokat viszont lehet kapni. Még nem érkezeti meg Nem lehet dicsekedni a bébi, a leányka és a női felső- ruházati cikkek ellátásával sem. Bébi kabátból eddig 4— 5 műszőrme bunda érkezett, szövetből készült kabátokat a bolt dolgozói az őszi szezonban még nem láttak. A kereslet viszont olyan nagy. hogy az év végéig százat biztos el tudnának adni. Leányka kabátból 200 darabot rendeltek, amelyből jelenleg ke‘- féle színben kapható. Ügv számolnak, hogy újabb ke', színváltozattal tudják meg bővíteni a jelenlegi választékot. Nem tudjuk sok jóval biztatni a hölgyeket sem. Női szövetkabátból még egyetlen darabot sem kaptak, holott a bemutató napján kétszáza, azonnal megrendelt a bolt vezetője. Nemcsak télikabát- bó], hanem őszi, átmeneti kabátból sem tudják a keresletet kielégíteni. * Akaratlanul is a könnyűipari miniszterasszonynak egyik sajtótájékoztatója jut eszembe, ahol az ipar gondjait elemezve a többi között elpanaszolta: több százmilliós szabad kapacitásukat kénytelenek bérmunkával vagy mással lekötni, mert a belkereskedelem nem tart igényt rá. Most pedig ahány üzletben járok, mindenütt átmeneti kisebb vagy nagyobb áruhiányra panaszkodnak. Venesz Károly Kamarazene címmel rendezi meg az Országos Filharmónia „A” bérletsorozatának első hangversenyét ma délután fél négy órai kezdettel a Nagybáto- nyi Állami Zeneiskolában. A koncerten Bolyki József és Borsányi Mátyás fuvola. V. Varjú Erzsébet hegedű. Krá- lovszky János mélyhegedű, Szüts Pál pedig gordonka szonátával, R. Baranyai Marianna, G. Czeczon Margit, Pap József, Szüts Katalin és N. Varjú Irma önálló művekkel és az előadásra kerülő fúvós és vonós szonáták zongora partnereként működik közre. Korcsok Ilona dalokat énekel. Szlonka Márta, a Filharmónia előadóművésze pedig verseket mond. A hangverseny műsorában Beethoven, Kirkov. Linde Loeillet. Schubert és Vivaldi szonátái, illetve kamaraművei. Carissi- mi, Hassse, Pergolesi és Te- naglia dalai, V. Hugo, Geothe és Verlaine költeményei szerepelnek. A változatos és gazdag műsort Szüts Pálné ismerteti. N. GNIGYUK Fordította: SÁRKÖZI GYULA RípOrtfCgéliy 64. — így halnak meg a szovjet partizánok! — Aztán egy robbanás következett. így halt meg Kuznyecov és Jan Kaminski. Belovot már előbb a banditák elintézték ... Boratln falu lakói beszélték el ezt Nyikoláj Sztru- tyinszkijnak és a hős hírszerző többi volt bajtársainak. Az ő segítségükkel találták meg azt a helyet, ahová 1944. március 9-én reggel a banderista atamánok parancsára két boratini parasztember, Gromjak és Olejnyik, a német tiszt felrobbantott testét eltemette. Számukra csak egy német tiszt volt... 1959 októberében megérkezett Moszkvába a neves szovjet tudóshoz, Geraszimov történész professzorhoz Ze- !engurov. a Ívovi orvosi egyetem törvényszéki kórbonc- ani tanszékének a tanársegéde. Egy fiatalembert ábrázoló fényképet és egy dobozt tett le a professzor asztalára. A dobozban tizenöt darabra tört koponya volt. — Arra kérjük — mondta Zelagurov —, állapítsa meg, hogy ez a koponya azé a fiatalemberé-e, akit a fénykép ábrázol vagy nem. Geraszimov professzor tanársegédeivel nagy munkát\ égzett. Végül megállapította, hogy a fénykép és a koponya ugyanazé az emberé. Ez az ember pedig Nyikoláj Kuznyecov volt. . .1911. július 27-én született az uráli Zirjanka nevű faluban. 1960. július 27-én, azon a napon, amikor Kuznyecov negyvenkilencedik évét töltötte volna be. — 190 — Lvov ukrajnai városban, tizenhat évvel a város felszabadulása után, a nép utolsó útjára kísérte a halhatatlan hírszerzőt. A gyászmenet végighömpölygött a városon. Ágyútalpon a koporsó, benne a hős földi maradványai. Az ágyútalp mögött pedig hatalmas emberáradat. Ott haladt köztük bátyja, Viktor, akiről Kuznyecov oly sokat mesélt nekünk. Ott mennek barátai és bajtársai: Lukin, Sztye- hov, a Sztrutyinszkij fivérek, Sevcsuk, Szemjonov, Cesz- szarszkij, Marija Kih ... Koszorúk, koszorúk... A pártós tanácsi szervektől, a volt partizánoktól, az Uralmas gyártól, ahol Kuznyecov a háború előtt dolgozott, munkásoktól, kolhozparasztoktól, tudósoktól, katonáktól, tanulóktól ... Tengernyi virág ... Mintha csak az egész föld virágba borult volna dicső fia előtt. l'pilógus ... 1964 január végén a moszkvai tv/ Hírstaféta címmel Lvovból adott közvetítést. A műsor egyik részét a medvegyista partizánoknak szentelték. Amikor beléptem a stúdióba, megpillantottam Marija Kihet, Nyikoláj Sztru- tyinszkijt és Mihail Sevcsukot. A közvetítés alatt mindnyájan Kuznyecovról beszéltünk Izgatottak voltunk. Nemcsak amiatt, mert sok millió tv-néző látott minket, hanem azért is, mert egyáltalán nem tudunk izgalom nélkül beszélni drága barátunkról és harcostársunkról, az orosz nép dicső fiáról, kinek nevét legendás hír övezi az országban. Jómagam sem tudok megindultság nélkül felmenni a Ívovi Dicsőség Dombjára, ahol mindig friss virág díszük Kuznyecov sírján, vagy ha a Kuznyecov utcában járok, vagy a gránitemlékmühöz közeledek, amelyre Gorkij szavait vésték. E szavakat olyannyira szerette és oly sokszor ismételte Kuznyecov: „Meghaltál!... De a bátraktól és erős lelkűekrői szóló dalban mindig élő példaként fogsz állni, mint aki büszkén hív a szabadság, a fény zászlaja alá!” „Szeretek élni. még fiatal vagyok, De ha kell, feláldozom életemet hazámért, amelyet úgy szeretek, mint édesanyámat, megteszem. Hadd tudják meg, hogy a népet nem lehet leigázni, mint ahogy a napot sem lehet kioltani. Meghalhatok, de népem emlékezetében a hazafiak halhatatlanok”... Igen. halhatatlanok maradnak a nép emlékezetében a hazafiak, akik életüket áldozták az ellenséggel vívott harcban, osztagunk partizánját. Kolja Prihogyko, Petya — 191 — tJolub, Marta Sztrityinszkája, Kolja Kulikov és Vászja Haluzo, Ljonya Klimenkó, Avraamij Ivanov. Több más harcostársunk sem élhette meg a győzelem boldog napját: Joszif Bogannak csaknem az egész családját lefogta a Gestapo és agyonkínozta. Rovnó felszabadulásának első napjaiban Marija Levickája elindul nővéréhez Bolsoj Zsitenybe. Útközben elfogták az ukrán burzsoá nacionalisták és nyolcéves Romka nevű fiával együtt halálra kínozták. Ezek a gazemberek ölték meg Lídia Lisowskát is j Maja nevű unokahúgával együtt. Haláluk részleteit még | a mai napig sem sikerült teljesen tisztázni. De annyit í tudunk, hogy amikor felszabadult Lvov, Lídia gyakran utazott oda Rovnóból. Egyszer Majával egy teherautón jött Lvovból hazafelé Rovnóba, hogy onnan Moszkvába utazzanak a kitüntetésükért. Valahol Dubnó és Kreme- nec között nacionalista bandák kelepcéjébe kerültek. A kocsin levőket egy szálig lelőtték. Lídia húga, Léna, Vo- logya bátyjával és öreg édesanyjukkal Rovnóban laknak. Léna a rovnói területi pártbizottságon dolgozik. Amikor Rovnóban járok, mindig felkeresem Iván Pri- hogykót, aki nagy tiszteletnek örvend nemcsak a volt partizánok körében, hanem az egész rovnói vidéken. A Smerega fivérek Zdolbunovban laknak ugyanabban az ív Franko utca 2. számú házban és régi szakmájuk- i ban, régi helyükön dolgoznak. Pár éve meghalt az idősebb Smerega-fivér felesége,! Anasztaszija, ez a csodálatos asszony, aki családja, gyermekei és saját életét tette kockára, hogy segítsen a partizánoknak meggyorsítani a győzelem eljövetelét. ...Elnézem barátaim arcát. Mit mondjak, az idő bizony nyomot hagyott rajtuk. De én még ma is felfedezem az oly jól ismert vidám fényeket Marija Kih szemében, a bölcs furíangot Mihail Sevcsuk tekintetében, a szigorú önfegyelmet Nyikoláj Sztrityinszkij viselkedésében. Egy városban, gyakran találkozunk. A Sztrityinszkij család Ugyanolyan jó egyetértésben él, mint korábban. Igaz, már nem egy család, amely valamikor egy házban lakott. A legidősebb Sztrityinszkij, Kolja tapasztalt csekista Három öccse: Rosztyiszlav, Zsorzs és Vászja Ívovi hivatalokban és üzemekben dolgozik. A Szűzföldekről sok levelet kapnak Kátya húguktól. (Folytatjuk) — 192 —
