Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)
1969-10-22 / 245. szám
Napkeltekor jöttek... — Nem néztem én az órát — hajnal lehetett. Szeptember huszonharmadikán. Akkor már teljesen egyedül maradtam a tanyán, elment a sógorom, el a feleségem. A tanya ott volt, alig egy kilométerre a határtól. Elhagyták a szomszédok, kihalt a környék. De hát Nagy Sándor ezt megszokta. Mindig tanyán élt. — Felkeltem akkor is jó korán, együtt a nappal, hogy megetessem a jószágokat. Álltam a tanya végiben, hunyorogtam a fényben. Hallom, megszólít valaki, azt mondja: „pán”. „Hun vagy, nem látlak!” — szólok. A kukorica meg a napraforgó közül jött elő egy szép szál katona. Nyomában a másik — fiatal legény. Megismertem — oroszok. — Alighanem én lehettem az első, aki találkozott velük. Bejöttek a tanyára. Kérdezik: „nyemecki szóidat?’’ „Vengerszki szóidat?" — Nyet, nyet. „Ne félj” — biztattak. Oroszul mondtam, dehogy félek, hisz azért maradtam én itt egyedül. Vizet kértek. Hoztam frisset, hideget a kútról. Addigra már lehettek vagy hatan. A parancsnokuk tovább vezette őket. — Két nap múlva visszajött a feleségem. Aztán, hogy Bat- tonya felszabadult, beköltöztünk mi is. — Negyvenötben, amikor megalakult a demokratikus hadsereg, önként jelentkeztem katonának. De nem sokáig maradtam. Alig két hét múltán, Makón jártunk, utánam jöttek. Szántani kell — otthon áll a gép, más nem értett hozzá, hát leszereltek. Kaptam öt holdat j földosztáskor, újból kiköltöztünk egy tanyára — itt érzem jól magam, közel van az országút, biciklivel járunk va faluszéli kúthoz. — Traktoros voltam évekig. Amikor megvette a tsz, a Petőfi, az új traktort, a D4K-t, senki sem merte elindítani Jöttek a szerelők, a tanult emberek. Egy-két napig jártak vele, aztán otthagyták. Mondja nekem az elnök, megpróbálnám-e? Felültem rá — megemelem a kalapom — „elnök elvtárs karácsonyig le se szállók róla". — Most azért vagyok szomorú, hogy elvették a traktoromat. Az idén kapálok, parcellán dolgozom. Nagy Sándor most 56 éves. Sok bánat érte, szomorúság. Két feleséget temetett, az egyikkel öt hétig élt, a másikkal öt évig. Azt mondja, a harmadikkal ötvenig fog. Volt a háborúban, elvitték a Don-kanyarba. — Annyit, de annyit gyalogoltam, hogy talán a földet is megkerülhettem volna vele. Kicsit rosszul hallok, a jobb fülemet „megette" az akna. De ha a háborúról kérdezik, másról mesél. Arról, hogy amikor jöttek, napfölkelte volt... Kádár Márta Nem maradt pusztába kiáltott szó Felmérést készített a megyei nőtanács mellett működő háztartási bizottság a megye üzleteinek áruellátásáról és a lakosság által igénybe vehető szolgáltatásokról. A sok kritikát tartalmazó véleményekre a Szövetkezetek Nógrád megyei Szövetségének Kereskedelmi Főosztálya máris reagált. A kereskedelemmel kapcsolatban is számos bíráló szót mondtak az asszonyok. Többek között: a falusi lakosság kifogásolja a péksütemények minőségét és szállítását; az 1 és a 2 kilogrammos kenyerek súlyhiányosak, több üzletben nem vágják fel a 2 kilogrammos kenyeret; az édesipari lisztesáruk nagy százalékban töröttek; a tej és tejtermékek átvételekor és értékesítésekor gyakran nem tartják be a higiénés követelményeket; nem megfelelő a húskészítmények minősége és csomagolása; a falusi vegyesboltokban nem ritkán hiányoznak a fontos napi aprócikkek; ugyanezekben az üzletekben elsorvasztják a kölcsönzési és szolgáltatási tevékenységet; a melegkonyhás vendéglőkben hiányzik az asztalról a papírszalvéta, a fogvájó és az ivóvíz. A megyei szövetség foglalkozik a szóvá tett problémákkal, különös figyelmet fordít a falusi lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítésére. Ez elől a szövetkezetek nem zárkózhatnak el, főként akkor nem, ha az igények nem emiedi kívánságnak bú zonyulnak. A szövetség javasolta a községi nőtanácsoknak, hogy juttassák el az igényeket a helyi intéző bizottságoknak, akik mérlegelik őket. és kezdeményezik a kérések teljesítését. A kereskedelmi osztálynak pedig az á feladata, hogy intézkedjék a vendéglátóipari egységekben fellelhető hiányosságok megszüntetésére. Plakett-, plakátpályázat A Balassagyarmati városi Tanács tnadik díjat, iorman János ba- VB a város felszabadulása 25. év- lassagyarmati tervező kapta, fordulójának tiszteletére plakettpá- A hét közepén hirdetik a váro- lyázatot hirdetett, amelyre tizen- si tanács vb által meghirdetett pá- három pályamunka érkezett. A tyázat eredményét is. A zsűri a tíz tagú zsűri értékelése alapján napokban bírálja felül azokat a az első díjat Csikasz István pia- falragaszokat, amelyek december . ... . , t 9-en, a város íelszabatlulásanak kettje nyerte el a második dijat tiszteletére kerülnek az utcákra, a Sárosdi Rezső budapesti, a har- házak falára. ELVESZTI-E NYUGDIJAT AZ ÖZVEGY. HA házasságot köt? Állandó özvegyi nyugdíjat, mázzá. Mind az ideiglenes, kisebbik gyermeke után pedig mind az állandó özvegyi árvaellátást és családi pótló- nyugdíj megszűnik, ha az öz- kot kap B. Imréné olvasónk, vegy újból házasságot köt. Szeretne férjhez menni, ezért Megilleti ezzel szemben az áil- kérdezi: házasságkötés esetén landó özvegyi nyugdíjra jogo- etvesziti-e jogát a fenti ked- sült özvegyet egyévi özvegyi vezményekre? nyugdíjával egyenlő összegű Gyermeke után az árvaellá- végkielégítés. Nem veszti el tást akkor is megkapja, ha 'végleg jogát az özvegyi nyug- újabb házasságot köt. A csa- díjra az, aki a végkielégítést ládi pótlékra és az özvegyi n,em veszi fel. Ebben az esetnyugdíjra azonban ezt köve- ben ha a házasság valamilyen tőén már nem tarthat igényt, okból megszűnik, az újabb A rendelkezések szerint házasságkötés miatt megszün- ugyanis családi pótlék az ár- tetett özvegyi nyugdíjra — vaellétásban részesülő gyér- ha arra az igény időközben mek után csak az egyedülálló egyéb ok miatt nem szűnt dolgozónak jár. Eddig gyér- meg — a jogosultság feléled, mekét egyedül nevelte, ezért Kedvezményt jelent ilyenkor részesülhetett ebben a ked- az is, hogy aménnyi ben az vezményben. Ha azonban újabb házasság a férj halála férjhez megy, már nem te- folytán szűnik meg és ezután leinthető egyedülállónak, ezért a férj után is fennáll az öz- a jogot a családi pótlókra el- vegyi nyugdíjra jogosultság, veszti. az özvegy a két nyugdíj köziül Utolsó kérdésére a rendel- a reá nézve kedvezőbbet vá- kezés a következőket tártál- laszthatja. az Átlagkereset hány százalékát fizetik gyermekágyi segélyként? K. Sándorné olvasónk úgy anya átlagkeresetének száa értesült, hogy terhességi- százalékát kapja. Neki az el- gyermekágyi segélyként az s- hónapra ennél kevesebbet A GAZ ÜTJA számfejtették. A levonás — mint mondották — kórházi ápolás címén történt. Kérdezi: jár-e családi pótlék arra a hónapra, amelyikiben a gyerek született? Gyermekágyi segélyként, ha az anya a szülést közvetlenül megelőző két évben legalább 270 napi biztosítási időt igazol — az átlagkereset száz százaléka jár. Ha azonban a dolgozó nő a terhességi-gyermekágyi segélyezés ideje alatt bármely okból kórházi ápolásra szorul, segélyének nyolcvan százalékát kaphatja. Terhességi-gyermekágyi segélyének elszámolásánál te- há^ nem követtek el hibát. A családi pótlék a gyermek születését követő hónap első napjától jár. Arra a hónapra tehát, amelyikiben a gyermek születik, családi pótlékot még nem lehet folyósítani. N. GNIGYUK Fordította. SÁRKÖZI GVUIA RipOrtr0£J0DV 4U Kuznyecov január végén érkezett Lvovba. Az ismeretlen nagyváros titokzatos bizonytalansággal fogadta. Már az ellenőrző pontban megpillantotta a katonai parancsnokság határozott figyelmeztetését, nagy betűkkel egy táblára írva: FIGYELEM! FIGYELEM! Minden katonai személynek Lvov városba érkezése után jelentkeznie kell a városparancsnokságon. Mindenki köteles bejegyeztetni érkezését és távozását! Éneikül tilos a városban lakást, vagy szállást foglalni! Persze, Siebert századosnak nem volt szándéka bejegyeztetni érkezését a parancsnokságon és a lakásprobléma minden gondját Jan Kaminskira ruházta, akinek távoli rokonai és sok ismerőse lakott Lvovban. Kuznyecov és Belov a szürke kocsival napokon át csavarogtak a városban, Kaminski meg az ismerőseit látogatta, abban a reményben, hogy a földalatti mozgalom tagjainak nyomára bukkan, vagy leglábbis talál néhány megbízható konspírációs lakást. De minden fáradozása hiábavalónak bizonyult. Ami Siebertet illeti, az ő munkája elég jól haladt Két-három nap alatt sikerült több ismeretséget kötnie a helybeli törzskari tisztek körében, és mint ilyenkor mindig, az első pillanatban lenyűgözte új ismerőseit, megnyerte őszinte rokonszenvüket. Újsütetű „barátai” kezdjék beavatni számos olyan esemény titkaiba, amelvek Lvovban és környékén zajlottak le. végül tudomást szerzett tőlük az értekezletről. E „barátai” révén jutott belépőhöz az Operában megtartandó értekezletre Is. Utána gyorsan elhagyta az Operát, nehogy véletle— 181 — nül valamelyik tolakodó ismerőse ráakaszkodjon, ismerve a százados úr bőkezűségét. Kuznyecov beszállt a kocsiba, hogy Kaminskihez vitesse magát, akinek talán máris jó hírei vannak, EJtkor váratlanul ismerős női hangot hallott a háta mögül.,, Lídia Llsowska elbeszélése nagyon felizgatta. Válját. és a Boganov családot letartóztatták. Lídiát is veszély fenyegette. Az osztag valahol messze az erdőkben bolyong. Ki tudja, mikor sikerül újból felvenni vele a kapcsolatot. Lídia elmondotta, hogy a rovnói Gestapo élénken érdeklődik a személye iránt, már keresik is. Hadd keressék. Paul Siebertet nem olyan könnyű kelepcébe csalni, de ha sikerülne is, élve a nácik őt sohasem fogják el. Azokban a percekben, mint valamikor nekünk Bov- nóban, bizonyára elmesélte a bátor sólyom legendáját. A sólyom elvérzett az ellenséggel vívott harcban, de mindörökre élve maradt a bátrakról és az erős lelkűekről szóló dalban. Nem, nem sajnálta, hogy Lvovba jött. sikerült Sók hasznos hírszerző adatot szerezni Beszélgetések a törzskari tisztekkel... Az értekezlet. . Az, amit megtudott, eljut a mieinkhez, okvetlenül eljut a mieinkhez, okvetlenül eljut. Hátha éppen erre gondolt akkor? Nagyon jól tudta, hogy Paul Siebert már nem egyszerű frontharcos tiszt a náci kémelhárítók szemében, és hogy itt, Lvovban több lehetősége nem lesz olyan aktív hírszerzői munkára, mint Rovnóban. A front napról napra közelebb jut a városhoz. Lvovban már pánik van. Az állomás zsúfolásig tömve magas rangú nácikkal, akik sietve küldik haza Németországba családjukat, és a rablott holmikat. A légkör, amely az operaházi értekezleten uralkodott, azt mutatta, hogy a megszállók nem készülnek ellenállni Lvovban a szovjet csapatoknak. Itt az idő, hogy elhagyják a várost. Ha nem sikerül összetalálkozniuk az osztaggal, át kell kelniük az arcvonalon. A nácik már nem sokáig garázdálkodhatnak szovjet földön, de míg lélegzik a fasiszta fenevad. nem lehet félreállni. Az ő harc- mezőie — az ellenség bátor' ’In F.c ' követelni fogin, hogy ismét megszállt területre vigyék: Lengyelországba, Csehszlovákiába, Jugoszláviába, bárhová, akár még Berlinbe is. El kel! indulni keletnek De mielőtt ezt megtenné, még hallat magáról, búcsúajándékot hagy a náciknak. ... Február 9-én reggel a- Iván Frankó Múzeum őre. amikor kiment az udvarra, észrevett egy szürke kocsit, amely közvetlenül a kapuja előtt állt meg. — 182 — „Valószínűleg az alkormányzóért jött — gondolta az asszony, de aztán eszébe jutott valami: — Nem, Baue* rért mindig egy nagy, fekete gépkocsi szokott jönni, ilyenbe az nem szállna be. No, meg aztán az alkormányzó autója nem itt áll meg, hanem a szomszédos villa előtt. Talán hozzánk jön valaki?” Az asszony a kerítéshez ment és következő kép tárult a szeme elé. A szürke kocsi ajtói tárva-nyitva voltak, a motorház fedele felemelve, és a katonaköpenyes sofőr a motor fölé hajolt. Egy német tiszt állt előtte és valamit mérgesen mondott a katonának. „No, ez jói megmossa a fiú fejét!” — gondolta a múzeumi őr, a jelenet szemtanúja. A tiszt nyilván sietett, és hangosan ösztökélte a sofőrt, közben állandóan az óráját nézegette, .De a motor bizony csak nem akart szuperélni. Ekkor megérkezett a fekete gépkocsi. A tiszt odament, valamit kérdezett a sofőrtől, nyilván kérte, hogy segítsen megjavítani a motort. A fekete autó sofőrje kiszállt a kocsiból, de észrevett főnökét, aki épp akkor lépett ki a villájából egy másik némettel, s gyorsan kitárta előttük a hátsó ajtót Ami ezután történt, oly váratlan volt, és hihetetlen, hogy a múzeumi őr még sokáig nem tudott utána magához térni. Amint Bauer és kísérője a járdára léptek, a tiszt eléjük állt és megkérdezte: 0« doktor Bauer? — Igen, Bauer doktor vagyok — hangzott a válasz. A tiszt mondott még valamit, s a következő pillanatban több pisztolylövés dördült el. Az alkormányzó villájának kertjében álló őrszem lekapta puskáját, de a szürke kocsiból Kieresztett géppisztolysorozat végzett vele. Még egy másodperc, és a kocsi egyre nagyobb sebességgel robogott, cikkcakkban az utcán lefelé. A járdán pedig, a fekete autó közelében két hulla hevert: az alkormányzó és a kísérőjének holtteste. A gyilkosság híre szinte pillanatok alatt berepülte a várost. Szájról szájra jártak a különféle fantasztikusabb- nál fantasztikusabb hírek. Lépten-nyomon ezt lehetett hallani: „Ki ez az ismeretlen német tiszt? Hol van? Egyáltalán német-e?” De senki sem tudott választ adni ezekre a kérdésekre, sem Lvov sok ezer őslakója, sem azok, akik új gazdáinak tartották magukat. Az utóbbiak érezték, hogy már lángol a föld a talpuk alatt, hogy közeledik garázdálkodásuk végnapja, s ettől az előérzettő! szörnyű rettegésben éltek, hogy elkerülhetetlenül fizetniük kell ukrán földön elkövetett gonosztetteikért. (Folytatjuk) — 183 ~
