Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-21 / 244. szám

glesaEGirübl» OKTÓBER elsején új mi­niszteri rendelet lépett élet­be. A most hatálybalépő jog­szabály a korszerűbb gyámha­tósági eljárásról intézkedik. Eddig ugyanis az volt a gya­korlat. hogy a gyámhatósági eljárások nagy részénél uta­zott az akta és utazott az ügy­fél. Ha egy községben pél­dául láthatási ügyben kellett dönteni a járások illetékes gyámhatósága intézkedett. Mi­vel azonban az ügyintéző nem ismerte személyesen sem az ügyet, sem. az ügyfele­ket — és ez természe­tes- is — környezettanulmányt kért az illetékes községi ta­nácstól. Ezt követően a ta- pács elkészítette a környezet­tanulmányt, beküldte a járás­ra, ahová rendszerint beuta­zott az illetékes ügyfél Is- Ez- után született meg a döntés. Hasonló volt a helyzet a kis­korúakkal kapcsolatos védő- és óvóintézkedésekkel is, va­lamint ilyen módon intézték a segélyezést ügyeket. Lényegé­ben nem az a hivatalos szerv döntött, amelyik jói ismerte az ügyfeleket és az ügy hát­terét, hanem feleslegesen bo­nyolítva a dolgokat, egy fel­sőbb szerv. Az új rendelet megváltoz­tatta ezt a felemás ügyvitelt es megkönnyítette mind a já­rási. mind a községi tanácsok helyzetét. Az új jogszabály intézkedik, hogy azokkal a feladatokkal, amelyeket a helyszínen eredményesebben és célszerűbben lehet megol­dani, a községek, illetve nagyközségek foglalkozzanak. Ez annyit jelent, hogy a köz­ségek hatáskörébe utalták például a láthatási kérdések ügyintézését, az egyes védő- es óvóintézkedések szabályozá­sát, valamint a gyámhatóság hatáskörébe tartozó segélyezé­si ügyeket. A községek ezzel — az ésszerűbb ügyintézést fi- gyelembevéve — gyámhatósá­gi jogköröket kaptak. A nagy­községek hatáskörét pedig ezenkívül kibővítették az ál­lami gondozásba vétel, illetve az azt megszüntető intézke­dés jogával, valamint a kis­korúak házasságkötésének en­gedélyezésével Az új miniszteri rendelet szerint a községi tanácsok il­letékesei az eddiginél na­gyobb önállóságot kaptak a hozzájuk tartozó ügyek in­tézésében. A helyzet alapos ismeretében tüzetesebben, át­gondoltabban dönthetnek az eléjük kerülő ügyekben. És ez nagyon sokat jelent, mert emberek sorsáról döntenek. Ennek a döntésnek az alapját mindig a gyerek érdeke ké­pezze. A gyámhatóság az ő érdekeiket védi. Most a ren­delet életbe lépésével jobban érvényesül az az alapelv is, hogy a gyermekvédelem az egész társadalom közös ügye. Lényeges és sokat ígérő in­tézkedés, hogy a gyámható­ságok — a kiskorú gyermek védelmében — megkereshetik az üzemeket, vállalatokat, in­tézményeket és ha a gyermek nevelése megkívánja, kérhe­tik a szülők kedvezőbb mun­kaidő-beosztását. Amennyiben az apa vagy az anya elhanya­golja gyermekének nevelését, a gyámhatóságnak lehetősége nyílik arra, hogy az illetékes munkahely társadalmi bíró­ságát igénybe vegye és annak erkölcsi segítségével térítse jobb belátásra a kötelességét hanyagul teljesítő szülőt, A rendelet tisztázza azt is, hogy az állami gondozási díj emel­kedik, illetőleg csökken a szü­lők jövedelmének változásá­val együtt. Ha valaki gyermeket kíván örökbe fogadni, a gyámható­ság elsősorban azt vizsgálja, hogy biztonságos-e a gyermek egészséges fejlődése, illetőleg nevelése. AZ ŰJ RENDELET tehát le­hetővé teszi az egyszerűbb és egyben ésszerűbb ügyintézést. Gyámhatósági ügyekben ok­tóber elsejétől azok a szer­vek döntenek, amelyeket leg­inkább megillet a döntés jo­ga. Cs. E. A hánki óvónő Kistermetű, törékeny mint egy kisgyermek. Bányai Já- nosné, az óvoda vezetője. Pe­dig már neki is van gyerme­ke, aki hamarosan belenő az óvodás korba. Az óvodában pedig 34 gyermekre felügyel. Nagy öröme, hogy az óvoda­épületbe mosdókagylót szerel­tek fel és bevezették a folyó­vizet. Mindennel elégedett, s ha kérne valamit, akkor az egy villanyboyler lenne, hogy vizet tudjanak melegíteni, meg még az, hogy valamikép­pen oldják meg az ügyes kis óvodás-mosdó fűtését is. 99 Hír lapos” rövidek Gépkocsival látta el a Sal­gótarján 1. sz. Postahivatalt a Budapest-vidéki Posta­igazgatóság. A Moszkvics— Combi típusú autót a hivatal a megyei hírlaposztály ren­delkezésére bocsátotta. Ezzel lehetővé válik, hogy a „hír­laposok” gyorsabban reagál­janak az igényekre, s várha­tóan hatékonyabbá válik a lapszervezők munkája is. Ugyancsak a megyei hír­laposztály munkájának segí­tésére a jövő esztendő ele­jétől hírlapkereskedelmi elő­adói és piackutatói munka­kört létesítenek az osztályon. Az új munkakör szükségessé­géhez nem fér kétség, hiszen az újság is áru, s az árunak piacot, vevőkört kell szerezni. A sok találékonyságot és fan­táziát igénylő munkakör be­töltésével lehetővé válik a kereskedelmi szellemű, cél­tudatos lapterjesztés. A következő esztendőben megvizsgálja a Posta Vezér- igazgatóság a hírlapkézbesí­tők munkaruhával való ellá­tottságát. Előreláthatóan még az 1970-es évben munkakö­penyt, cipőt kapnak a hírlap- kézbesítők. A hírlapkézbesítők munká­jának megkönnyítésére felül­vizsgálták és felújították a kézbesítőkocsikat. A felújí­tást több mint 20 kiskocsin végezték el. Amit a mérleg mutatott MÉRLEGRE tenni egy hosszabb idő alatt végzett munkát, s megnézni, vajon a mér­leg melyik serpenyője bizo­nyul nehezebbnek, mindig hasznos dolog. A megméretés eredménye egyben segítő fi­gyelmeztetés is: hol szorít a cipő, mire kell a jövőben ala­posabb figyelmet fordítani. Számvetést készített mun­kájáról a naplókban a szécsé- nyi járási nőtanács. A több mint két esztendő alatt vég­zett tevékenység értékelésénél nemcsak az önkontrollra tá­maszkodtak, figyelembe vet­ték az asszonyok kritikus vé­leményét is. Elsősorban azt vizsgálták meg; hogyan irá­nyítja, segíti és ellenőrzi a járási nőtanács a községi nő­tanácsokat. A járási nőtanács irányító munkája az utóbbi időben kétségtelenül sokat fejlődött. Három hónaponként megtar­tott ülésein a legkülönbözőbb témákkal foglalkozott, így többi között a gazdaságirányí­tás reformjával összefüggő törvényekkel, jogszabályokkal, a család és az anyaság tár­sadalmi megbecsülésével, a népműveléssel és oktatással, az ifjúságvédelmi munkával. Napirendre tűzték a falusi asszonyok, a cigány nők hely­zetének megtárgyalását, bél­és külpolitikai tájékoztatókat tartottak. Az üléseken megjelenők számára sem lehet panasz­kodni. Télen a megjelenés csaknem százszázalékos, a nyári nagy dologidőben az arány természetesen másként alakul. A nőtanács tagjainak több­sége tevékenyen bekapcsoló­A lucernával emelet ma­gasra rakták a kocsit. Csatló- rúddal is megerősítették, hogy egy szál se hulljon el belőle. Horváth Mihály a tetején ku­porgott. Olyan magasan ült, hogy csak az ujjahegyével tartotta a hajtószárat. Biztatta lovait. A major a hegyoldal­ba épült, a lovaknak kapasz­kodniuk kellett, hogy az is­tálló mellé érjenek. Jó két ló volt. kötélként feszültek izma­ik fényes szőrük alatt. Juhász János, az üzemegység vezetője, az istálló sarkától figyelte, ahogyan az állatok birkóznak az emelkedővel. Nagyszál, egyenes tekintetű ember. Ér­zései nem olvashatók le az ar­cáról. Mozdulatlanul figyelte, amíg a bátran megrakott sze­kér a kazlakhoz ért. Horváth a csatlórúdba ka­paszkodva, fürgén a földre engedte magát. Toporgott meg- gémberedett lábával, egyen­gette meggörbült hátát és de­rekát fogva, hangos nyögés­sel elindult Juhász felé. Mire eléje ért, már ruganyosán mozgott, keskeny, szőrlepte arca felderült. Juhász mintha simogatná a szemmel. — Jól felpakoltál! — Mind behoztam, ami még kint volt. Horváth Mihály nyugdíjas bányászként állt a termelő- szövetkezetbe. Több mint negyven évet dolgozott le a föld alatt. A nyugbérére sem panaszkodhat, meghaladja a kétezret. Imádja a lovakat. Fiatal öregek... — Gyere — karjánál fogva húzta Juhászt —, nézd meg ezeket a csikókat... Már lépteire nyerített a két sötétszürke. Horváth végigsi­mította gömbölyű hátukat, széttolta őket, és utat csinált magának a jászolhoz. Kidobta a hulladékot, zsebéből, keblé­ből frissen tört kukorica­csöveket húzott ki és a csikók elé rakta. Juhász elfordult, hogy Hor­váth ne lássa elérzékenyült arcát. Üjra eszébe jutott, ami­kor Horváth munkára jelent­kezett a tsz-ben. Félt. hogy el­veszti a nyugdíját, de a mun­kára is kívánkozott. Juhász pedig biztatta. — Csak gyere, semmi baj nem történik. Az üzemegység vezetője na­gyon meggondolt ember. Csak akkor ígér, ha már biztos, hogy csalódást nem okoz. El­ment és megkérdezte, hogy nem rövidülnek-e meg a nyugdíjasok, ha a tsz-be lép­nek? Mert Karancsalján nem volt más választás. Vagy mun­kába állnak a nyugdíjasok Is, vagy nem lesz szövetkezet. A tagság többsége nyugdíjas, és megbízható munkások. Éppen a múlt évben bizonyították, amit senki sem hitt volna: a Balázs-völgyön kétszáz má­zsa cukorrépát termeltek. A Balázs-völgy tulaj donképpen nem is völgy. Meredek, akár egy lesiklópálya. Fazekas Márton, a tsz neves főagronó- musa se nagyon hitte, hogy ott megterem a cukorrépa. Vé­gül Juhászra bízta. Nem csa­lódott benne. Juhász a nyug­díjasokkal olyan szakszerű munkát végzett, hogy a kí­sérleti intézetben sem tanítják különbül. Most pedig a kuko­rica vált be. A kilencven hold; letöréséhez a tagokon kívül a szomszédos lapujtőieknek a felét mozgósították. Még Vaj- voda Marci is beállt kukoricát tömi, amikor hazajött az acél­gyárból. Ezek az üzemi nyug­díjasokból lett tsz-tagok fi­gyelik minden szavát Juhász­nak. Ö pedig ott él közöttük. " Elsőnek arattak le. elsőnek csépeltek. És ha hozzátesszük, hogy azokon a Karancshoz idomuló hirtelen hegyeken végezték ezt a munkát, akkor hisszük is meg nem is, hogy öregek ezek az öregek. Fiatal öregek ők, kötelességtudók. Jó pénzeket keresnek. Fizetésük kétezer körül mozog. A nyug­díjuk sem sokkal kevesebb. Néhányuknak meg éppen több. De dolgoznak. Az istálló sar­káról kifigyelhettük, amikor az öreg Szanyi István, jókor az estében, befejezte a kukorica­szállítást. Megitatta lovait, a jászolhoz kötötte őket, fogott egy vödröt, lement a góréhoz, telerakta kukoricával, és a lovak elé öntötte. Tilos is és nem is kötelessége. Pasek Jó­zsef, az éjszakás már az is­tállóban tett-vett, ő eteti és itatja a lovakat. De Szanyi nem tudott elmenni, amíg nem hallotta, hogy ropogtatnak lo­vai. Juhász elfordította fejét, hogy ne lássa. Horváth is egy­re hevesebben beszélt neki, hogy elterelje figyelmét. — Jól van Miska, értem — mosolygott rá Juhász. — Szereti az állatot ennyi az egész — mondta Horváth. Szanyi akkor már kifordult a majorból. A nap is a hegy mögé bukott. Amilyen meleg volt nappal, olyan hirtelen hűvös lett. Juhászon csak egy könnyű kötött mellény volt. Lábán is csak szandál. Hor- váthon egy ujjatlan bekecs. Osszébbhúzta magán. — Már fázol? — nézett rá Juhász. — Inkább elfáradtam. — Akkor gyerünk, letelt a nap. Nekem még ebéd sem volt. — Nekem is régen — tet­te hozzá Horváth. Már öreg, hűvös őszi este volt, amikor hazafelé indultak. Bobál Gyula dik lakóterületének nőmozgal­mába. Sajnos, néhány nőta­nácsi tagról, mint az lpoly- tarnócról, Nógrádmegyerről, Varsányból megválasztottak­ról ugyanezt nem lehet el­mondani. Munkájuk kevésbé rendszeres, s nem elegendő az a segítség, melyet lakóterüle­tükön nyújtanak a nőmunka színvonalasabbá tételéhez. Ezt a helyzetet természetesen nem lehet állandósítani, a járási nőtanácson múlik, milyen esz­közöket alkalmaz e kevés szá­mú nőtanácstag munkájának megjavítására. A kilenctagú végrehajtó bizottság tevékenysége elége­dettséget vált ki. Politikailag és szakmailag jól felkészült asszonyok dolgoznak a vb-ben, valamennyien nagy helyi is­meretekkel rendelkeznek, s hosszabb ideje vesznek részt a nőmozgalomban is. A nő­tanács előtt álló feladatokról mindig tájékoztattak, hiszen rendszeres kapcsolatot tarta­nak a járási nőtitkárral. Szí­vesen és jól végzik a társa­dalmi munkát, s — bár fur­csán hangzik — éppen ez okoz gondot. A mozgalmi munkában szerzett tapaszta­lataikat ugyanis más terüle­ten is szívesen igénybe veszik, s éppen ezért elfoglaltságuk túlzottan is sokirányú. Vala­mennyiüknek szívügye azon­ban a nőmozgalom, s ez sok­szor képes megsokszorozni a teherbíró képességet is. A végrehajtó bizottság elé kerülő témák rendkívül vál­tozatosak. Csak néhány a leg­utóbb tárgyaltak közül: gaz­daságpolitika, a szocialista munkaverseny szervezése, családvédelem, oktatás, a szü­lői munkaközösségek felada­tai, termelési akciók stb. Munkatervi feladatként jelöl­ték meg a községi nőtanácsok rendszeres beszámoltatását is. Évente néhány alkalommal községekbe kihelyezett vb- ülést tartanak,, ahol egyik na­pirendi pont a községi nő­tanács munkájának tárgyalá­sa. Ezek az ülések minden alkalommal nagyon hasznos­nak bizonyulnak, hiszen ott­hon mindenki bátrabb, őszin­tébb, amellett több a lehe­tőség a segítségre is. S ha már a segítségnél tartunk, ebből a vb tagjai egyébként is alaposan kiveszik részüket: a meghatározott területi fel­osztás szerint részt vesznek a községi nőtanács ülésein, s a helyszínen beszélik meg a gondokat. A szécsényi járásban éven­te 500 asszony jár sütő-íöző, kézimunka, szabó-varró tan­folyamokra, s a szakkörök most népszerűbbek, mint va­laha. A szaktanfolyamok ugyancsak látogatottak, a 3 hetes téli oktatáson pedig a legutóbbi oktatási évben is több mint 600 asszony vett részt. Szervezett pártoktatási formákon több mint 300 asz- szony képezte magát. Kedvel­tek a különféle akadémiák is: az elmúlt oktatási esztendő­ben a szülők akadémiáján például csaknem 3500 szülő — zömében nő — vett részt. A számok magukért beszél­nek, miattuk nem kell szé­gyenkeznie a szécsényi járá­si nőtanácsnak. A községi nőtanáesok igye­keznek feladataikat jól meg­oldani, az akarást azonban nem mindig koronázza siker. Ezt mutatják a tapasztalatok Ipolytarnócon, Magyargécen, Ludányhalásziban és Varsány- ban, ahol nem minden eset­ben a szülők akadémiáján vezetőségének aktivitása. A járásiak hatékonyabb és gya­korlati jellegű segítsége azon­ban bizonyára nem marad eredmény nélkül ezekben a községekben sem. 4. SZAM'V BT US a mérleg- készítés a szécsényi járási nőtanácsnál sem volt tehát haszontalan. Levonták a következtetéseket az asszonyok, s ez már egy lépés — nem is kicsi — ah­hoz, hogy munkájuk a jövő­ben színvonalasabb, értéke­sebb legyen. Emléktábla egy nagy turistának A közeli napokban avat­ták fel Badacsonyban — a kurucok emlékét őrző, 1936- ban épült Rodostó-ház falán — azt az emléktáblát, melyen örök emléket állítottak a Ba­laton egyik legszebb hegye, a Badacsony propagálóinak, felfedezőinek, és megmentői- nek. jAz emléktáblán olvas­hatjuk dr. Darnay (Dornyai) Béla nevét is. akit szoros kap­csolatok fűznek Salgótarján­hoz és a Karancshoz. Munkásságát Rózsahegyen kezdte, majd Veszprémben és Mosonmagyaróváron folytatta. Végül Salgótarjánban fejezte be gimnáziumi tanári pálya­futását. A bányászvárosban 18 évig tanította a földrajzi és a természetrajzt. Tanári műkö­dése során állandóan részt kért és kapott a helyi múzeu­mok munkájából is. Ahol nem volt, ott maga alakított mú­zeumot. Így alapítója volt Ró­zsahegyen, Tatán és Salgó­tarjánban a helyi múzeumok­nak. Később — 1940-ben a keszthelyi Balaton Múzeum vezetésével bízták meg, ahol elismerésre méltó tevékenysé­get fejtett ki. Dornyai Béla neves útika­lauzíró volt. Több könyve jelent meg a Balatonról, de megírta „Salgótarján és a Karancs—Medves vidék” úti­könyvet is. Igen szerette a hegyvidéket, az erdőkkel, patakokkal tele­tűzdelt romantikus tájakat és balatoni pályafutása során is sokszor, sokat emlékezett a Karancsra, annak festői kör­nyezetére. Most emléktábla örökíti meg nevét Badacsony­ban, ahol sokat tett a hegy megmentése, a bazaltbányá­szat beszüntetése érdekében. gáldonyi NÓGRÁD - 1969. október 21., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents