Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-21 / 244. szám

Faluról falura Biztonsági szemle a külszínen fatelepei megdicsérték A A nagybátonyi bánya kül­színi üzeménél több mint félezer embert, közöttük sok nőt foglalkoztatnak. Az osz­tályozó, a függő kötélpályák, kisvasúti vontatás, a fatelep, a támjavító, mozdonyjavító és egyéb TMK-műhelyek tar­toznak az üzemhez. Hogyan gondoskodnak a dolgozók biz­tonságos munkafeltételeiről és egészségvédelméről ? Ebből a célból tartott legutóbb komplex szemlét a kerületi Bányaműszaki Felügyelőség, a különböző illetékes szervek bevonásával. Az üzemi munka baleset- mentessége kétségtelen sokat javult. Csökkent a balesetek száma és súlyossága. A múlt évihez viszonyítva egyharma- dára csökkent a balesetek miatt kiesett műszakok ará­nya. Mindez visszatükröződé­se azoknak a helyes intézke­déseknek, amelyeket az utób­bi időben a biztonsági hely­zet javításáért tettek. A vizs­gálat mégis szükséges és hasz­nos volt, mert több kisebb- nagyobb hibát feltárt, ame­lyeknek a megszüntetésétől további javulás várható. Az osztályozónál, de azt is mondhatnánk, az egész üzem­ben nagyobb gondot kell még fordítani a szabályokban le­fektetett előírások maradék­talan betartására a villamos vezetékeknél, berendezéseknél. Több helyen védőburkolatok, figyelmeztető táblák hiányoz­tak. A KÖJÁL képviselője ismét szóvátette az osztályozón a nagyfokú porképződést és megállapította, hogy a vízper- metezéses porlekötés nem járt eredménnyél. A porártalom közvetlenül mintegy 100 dol­gozót érint, közvetve azonban az osztályozó valamennyi dolgozóját. Az 5—10 százalé­kos porpótlék' nem jelent meg­oldást. Igen fontos lenne az osztályozó rekonstrukciója so­rán tervbe vett elszívóberen­dezés mielőbbi megvalósítása. Az osztályozói dblgozők egész­ségvédelmét a szűkös lehető­ségek határain belül is lehet még javítani. Pótolni kell a kitört ablakokat és gondos­kodni a szociális létesítmé­nyek fokozott tisztántartásá­ról. Különös gonddal vizsgálták az üzem szállítórendszerét. A sodronykötélpályánál csakúgy, mint a vasúti vontatásnál jegyzőkönyvbe kerültek a hi­bák. Kijavításuk módját és határidejét névreszólóan is meghatározták. A függőpályák egyes állomásain csilletolásra nőket alkalmaznak, holott ezt tiltja az előírás. Az üzemve­zetőnek sürgős intézkedést kell tenni, hogy a nőket fér­fimunkaerő váltsa fel. Ugyanitt hiányoztak a javí­tásnál szükséges „Bekapcsol­ni tilos” jelzőtáblák. Több dolgozó pedig nem használta a védőkesztyűt, holott beszer­zéséről gondoskodtak. Igen szép példákkal is ta­lálkozott az ellenőrzés a fa­telepen. Elég mostoha körül­mények vannak itt is, de a vezetés céltudatossága, a dol­gozók hozzáértése, tegyük hoz­zá : fegyelme ellensúlyozza a rossz lehetőségeket is. Az el­múlt három évben csupán egy-egy baleset fordult elő, az is téli, jeges időben. Itt most is alig akadt jegyzőkönyvezni való. A bányahatóság javas­latára a fatelep vezetői és dolgozói igazgatói jutalomban részesültek a balesetmentes munkáért. A bizottság jegyzőkönyve — amivel a helyi vezetők is egyetértettek — egyben intéz­kedési tervet is jelent. A hi­bák gyors megszüntetésével és a tapasztalatok hasznosítá­sával még tovább javítható a külszíni üzem biztonsági hely­zete, az ott dolgozók testi épségének és egészségének védelme. B. J. Az óvodás és napközis gyerekek életkörülményei A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság országos vizsgálata Kiterjedt és részletes vizsgálatot kezdeményez a Közpon­ti Népi Ellenőrzési Bizottság annak megállapítására, hogy az óvodai intézményekben és általános iskolai napközi ott­honokban hogyan teremtették meg a nevelőmunka tárgyi és személyi feltételeit, milyen a gyermekek étkeztetése, vala­mint az egészségügyi és szakmai felügyelet. Vizsgálják azt is, hogy a helyi tanácsok megfelelő szervező tevékenységet fejtenek-e ki annak érdekében, hogy az óvodák üzemelteté­séhez és fejlesztéséhez a vállalatok, szövetkezetek anyagi eszközökkel is hozzájáruljanak. A helyszíni vizsgálat idő­pontja november hónapban lesz. A vizsgálat kiterjed arra, hogy a harmadik ötéves terv időszakában miképpen valósultak meg az óvodai hálózat fejlesztésének tervei? A fejlesztések során figyelembe vet- ték-e az új lakótelepek, a fejlődő városnegyedek férőhely­igényeit, végeztek-e felméréseket a tanácsok a gyermekgon­dozási segély bevezetését követően a várható óvodai igé­nyekről és milyen intézkedéseket tettek ennek kielégítésére. A népi ellenőrök foglalkoznak a felvételi igények kielégíté­sével is. Megvizsgálják, hogyan alakult az óvoda kihasznált­sága, milyen eltérések mutatkoznak a településeken és me­lyek — ha előfordul — a kihasználatlanság, illetve a túl­zsúfoltság okai. Fontos szempont, hogy törtónt-e gondosko­dás a gyermekgondozási segély lejáratát követően jelentkező gyermekek óvodai elhelyezéséről és ez miként befolyásolja az anyák újbóli munkábaállását. A nagyarányú, részletes vizsgálat során megnézik az egyes intézmények berendezését, bútorzatát, értékelik, hogy kellően biztosították-e a higiénia feltételeit, rendelkeznek-e a gyerekek az egészségügyi kulturáltságra neveléshez olyan szükséges eszközökkel, mint saját törülköző, fésű, pohár. Gondot fordítanak annak vizsgálatára is, hogy nem hiányoz­nak-e a foglalkozási terv által megszabott nevelési feladatok megvalósításához szükséges eszközök és játékok, az óvoda udvarának felszereltsége megfelel-e a gyermekek célszerű mozgásigényének kielégítésére. A vizsgálat során gondot fordítanak arra. hogy az óvo­dai nevelés során kellően érvényesül-e a tervszerű nevelő­munka, és ez a tárgyi körülményeket figyelembe véve meny­nyiben elégíti ki a korszerű pedagógiai követelményeket. A vezető óvónő végez-e csoportlátogatásokat, hogyan irányítja és segíti a pedagógiai munkát és miként történik az óvónők továbbképzése. A gyermekek élelmezésének mennyisége, mi­nősége, választéka megfelel-e az életkori követelményeknek és betartják-e az egészségügyi előírásokat. Megvizsgálják, hogyan valósult meg az általános iskolai napközi otthonok létesítésének terve, ezek mennyiben felel­nek meg az iskola körzetében levő és várható napközis igé­nyeknek. Hogyan alakul a költségvetési összeg, a pénzt cél­szerűen és gazdaságosan használják-e fel. Gondot fordíta­nak a személyi feltételekre, hogyan érvényesül az igazgató ellenőrző tevékenysége, milyen a napköziotthoni vezetői; kapcsolata az iskolai oktatást ellátó pedagógussal, és viszont. A vizsgálat ezeken kívül kiterjed a napközi otthonok be­rendezésére, a gyerekek étkeztetésére, valamint arra, hogy a napköziben folyó nevelés biztosítja-e a gyerekek fejlődését. Jó tanácsok méhészeknek Télen nem igen akad ten­nivaló a méhesben, de a gon­dos méhész nem tölti tétlenül ezeket a napokat sem. Átnézi a tartalékkaptárakat, a méz­tereket javítja, festi, olvaszt­ja az öreg, hibás kereteket. Ha mindezekkel végzett, ott vannak a szaklapok, a szak­könyvek, amelyek megtanít­ják a méhészt okszerűen dol­gozni. Felismerni a méhek betegségeit, s felkészülni az ellenük való küzdelemre. Meg tudja, melyek azok a gyógy­szerek, gyógyítási eljárások, amelyek alkalmazásával meg­mentheti a pusztulástól a méhcsaládokat. Az egésznapos iskoláról Az Országos Pedagógiai Inté­zet neveléstudományi tanszéke, a TIT Országos Pedagógiai Választ­mánya, a szegedi József Attila Tudományegyetem Neveléstudo­mányi és Lélektani Intézete, a Magyar Pedagógiai Társaság Csongrád megyei tagozata, vala­mint a Csongrád megyei és a Makó városi Tanácsa művelődés­ügyi osztálya, október 21-én és 22-én országos pedagógiai kon­ferenciát rendez Makón. A ta­nácskozáson az egésznapos isko­lával kapcsolatos, öt esztendővel ezelőtt kezdett kísérletek eddigi eredményeit és tapasztalatait ösz- szegezik, s egyidejűleg tudomá­nyos szinten elemzik a kísérlettel összefüggő további feladatokat, munkamódszereket. A tanácsko­záson Nógrád megyei szakembe­rek is részt vesznek. Mint isme­retes, megyénkben az 1969—-70-es tanévben kísérleteznek először az egésznapos iskolával, s a tapasz­talatok bizonyára hasznosak lesz­nek. — Milyen sajátosságai van­nak. az egészségügyi szakis­kolai KISZ-életnek? — erre a kérdésre kértem választ két salgótarjáni diákitól, Valet Marianntól és Antal Éváitól. A lányok a salgótarjáni szakis­kola KISZ-bizottságán.ak ve­zetőségi tagjai, Valet Marian­na kultúrós, Antal Éva pedig a szervező titkári feladatokat látja el. A KISZ megyei bi­zottságán találkoznunk, a lá­nyok azért jöttek, hogy fel­kérjék Kálovits Gézát, a me­gyei bizottság titkáráit, tart­son előadást az iskola kisze- seinek az aktuális kérdések­ről. — Sajátosságok? Nálunk is teljes a szervezettség, ötven­három KISZ-tagunk van, az iskola létszáma 54, egy tanuló a párt tagja. — Mivel tanintézetről van szó, lehetetlen elválasztani egymástól a tanulmányi mun­ka és a KISZ-élet sajátos vonásait. Nálunk a legjellem­zőbb vonás, hogy két év alatt kell megtanulnunk mindazt, ami a csecsemők gondozásá­val és a betegek ápolásával kapcsolatban szószerint véve is életbevágóan fontos. Két év rövid idő, ezért nekünk kevesebb alkalmunk, lehető­ségünk van arra, hogy alapo­san megismerjük egymást. A szabad idő nagy részéit olva­sással, tanulással töltik az egészségügyi szakiskolások. A csecsemőgondozókat és ápolónőket képző salgótarjáni iskola csak nemrégen került a valamikori nőgyógyászat földszintes épületébe, amely meglehetősen távol van a kórháztól, s tárgyi, tehát nem tartalmi különállással — kü­lön is gondot okoz az ötven­négy diáklányinak. Hollókő, a műemlékközség Filmet készítettek Hollókő­ről, „Kövek, várak, emberek” címmel. Kovács Pál, a közsé­gi tanács vb elnöke dicséri, hogy szép a film. A főszere­pet a hollókőiek játsszák ben­ne. Pompás, eredeti a népvi­seletük. Talán még ennél is szebb a filmben rögzített hol­lókői táj. Vadregényes erdők, sziklás hegyek váltakoznak benne. A vár sejtelmes, so­katmondó. A tanácselnök büszke arra, hogy filmre ke­rültek. De rögtön hozzá is teszi: — Tulajdonképpen még­sem ezzel a filmmel fedez­tek fel bennünket... Rejtélyes látogató A község „felfedezése” az­zal kezdődött, hogy megjelent a faluban egy idősebb pesti ember. A külseje is elárulta tudós mivoltát. Tüzetesen vizsgálgatta a régi házakat. Méregetett, jegyzetelt, fel­kapaszkodott a várba. Ami­kor mindent tüzetesen meg­vizsgált, az emberekkel kez­dett beszélgetni. Meglepő dol­gokat mondott. Például: „Kin­cset érnek a régen épített, kisablakú házak... Érdemes volna felújításukra pénzt for­dítani. .. A várrom is kincset ér. Eljön az idő, amikor mil­liókat fordítanak rá...” A hollókőiek gyanakodva, szótlanul hallgatták az ide­gent. Űj házak építésének gondjaival foglalkoztak, nem a régiek felújításával. A vá­rat ugyan szerették a szép környezet miatt, de erre mil­liókat fordítani!? Kovács Pál meg is kérdezte az idegent: — Aztán mégis, milyen összeget költenek rá? — Sokat. Húszmilliót? Har­mincat? Vagy lehet hogy öt- venet is... Senki sem vitatkozott. Sok­kal nagyobb gond foglalkoz­tatta akkor a községbelieket. A villany, az ivóvíz. A vil­lanyt még csak nélkülözni tudták, de a vizet... A szik­lákból nem buggyan víz. A falu pedig sziklára épült. A völgybe kellett vízért járni. Be az erdőbe, vagy félkilomé­ternyire a községből. Amit akarnak, azt meg tudják va­lósítani a hollókőiek. Ahon­nan valamikor vödörben hordták a vizet, felépítették a törpe vízmüvet. Éppen most ünnepük a felavatásának ti­zedik évfordulóját. Arról ne­vezetes ez az építkezés, hogy a lakosság társadalmi mun­kával, saját maga szinte kő­be véste a vízvezeték helyét. Maga is takarta le. Kigyul­ladt a villany is. Megyére szóló ünnepséget rendeztek. Kelemen Ferenc, a népmű­vész, a népfront titkára, káp­ráztató műsort rendezett. Azután egy darabig csend nehezedett Hollókőre. A la­kosság egy része a bányák­ban, a városi üzemekben ke­reste kenyerét, jó részük a termelőszövetkezetben. A régi falu mellett űj falut építettek. A mai igényeknek megfelelőt. Mihalik Mihály iskolaigaz­gató azt mondta: — Ha továbbra is ilyen ütemben építkezünk, népmű­vészeti értékeinek elvesznek... 4 palócok rezervátuma A hatvanas évek elején akció indult az értékek meg­mentésére. Ügynevezett re­zervátummá tették az ó-falut. Semmit sem szabad lebonta­ni, megmásítani. Sokan ha­ragudtak érte a faluban. Nagy ablakokat szerettek volna, tá­gasabb szobákat, színesre fes­tett házakat. Az idős tudós megint visz- szajött a faluba. Csak fehér­re engedte festetni a házakat. Őrködött arra is, hogy ha ja­vítanak valamit, eredeti ál­lapotában hagyják. Csodálato­san szépek és sokatmondóak ezek az eredeti palóc épüle­tek. Mások is felfedezték már. Járnak a községbe az ország minden részéből. Jártak már itt Európa más országaiból, még a tengerentúlról is. Gya­kori, hogy egy nap 600 ven­dég bukdácsol a nagy kö­vekkel kirakott régi utcán. — Nagyon örülünk mi en­nek — mondja az elnök. A hollókőieknek minden körülmények között előnyére válik a nagy idegenforgalom. Legutóbb a községbe vezető főútvonalat kifogástalanul megcsinálták az útépítők. Az idén niegépítik a község bel­területén" áthaladó utcát is. Befejezik a. községet koszorú­ként körbefogó védőárok épí­tését. amely a hegyekből le­zúduló víztől menti a múze­umszámba menő községet. Rövidesen sor kerül az orvoßi rendelő építésére. Érdekessé­ge. hogy egy műemlékház­ban helyezik el, amelyen meghagyják az eredeti formá­kat. de belül teljesen korsze­rűen szerelik fel. Hasonlóan építik meg az új postát. Sor kerül a közeljövőben közfür­dő építésére és a meglevőkét „szálló” mellé újabb szállót létesítenek. Számolgatja a tanácselnök, míg végül kijelenti, hogyJ4—. 15. millió forintot már ráköl­töttek a falura. Néhány esz­tendő óta a várban is dolgoz­nak a muzeológusok. A köz­ségbeliek segítenek nekik. Belsejét kitakarítják a szá­zadok során lerakodott tör­melékektől. Megerősítik az omló falakat. — Éppen a napokban fe­jezték be a munkát — mond­ja az elnök. Hajthatatlan a szövetkezet De újabb és újabb tervek születnek. .Népművészeti kiál­lítás céljára egy épületet kí­vánnak jelölni, ahol a ven­dégek gyönyörködhetnek a palóc népviseletben és hím­zésekben. — A gondjaink is megnőt­tek — panaszkodik az elnök. Rossz a vendéglátás. A föld- művessszövetkezet boltjaiban nincs meleg étel. Nem ren­dezkedtek be a vendéglátás­ra. A műemlék .felügyelőség felajánlotta, hogy eredeti for­mában berendezné a ven­déglátó egységet, csakazímsz vásároljon erre a célra épü­letet, Az ajánlatot elutasítot­ták. — Sok gondot okoz ez ne­künk — mondja az elnök. Remélhető, hogy az fmsz nagyobb megértéssel foglal­kozik majd ezzel a híressé vált kis községgel, ahol egy öreg tudós jóslata a megvaló­sulás útján van. Bobál Gyula Élethivatás Miért kevés az ápolónő? — Az intézeti munkával, a tanulással, a belső kollégiumi élettel nincs különösebb prob­lémánk. Sokat tanulunk, tízen felül van a tantárgyaik száma, hirtelenjében meg sem tud­nánk mondani, pontosan hány tankönyvünk és jegyzetünk van. A tanintézeti KlSZ-mum- ka erősödését bizonyítja az is, hogy az idén megalakítottuk az iskolai klubot, felkértük a kórház pártszervezetének tit­kárát, Habonyi Zoltánt, hogy Nógrád megye egészségügyé­nek történetéről tartson elő­adást nekünk. A szakiskolások Létrehoz­ták az iskolai irodalmi szín­padot, rendszeresen készülnek az évfordulókra és részt kí­vánnak venni a „Szakma ki­váló mestere” szakági ver­senyben is, amelynek orszá­gosan első három helyezettje abban a kedvezményben ré­szesül, hogy nem kell képesí­tő vizsgát tennie a világnéze­ti tárgyból. A kívülálló hajla­mos úgy megítélni a taninté­zeti, pontosabban: kollégiumi KISZ-munkát, hogy ott min­den „jobban megy”, segít a szervezettség, jó keret a kol­légiumi rend. — A két, teljesen különbö­ző feladatokra készülő cso­port — a csecsemőgondozó és az ápolónőj elölt — egyben bizonyos megosztottságot ké­pez az iskolán, kollégiumon belül. Ez elkerülhetetlen, más szóval olyan objektív helyzet­ből adódik, amelyen különö­sebben nem lehet változtatni. Persze nem arról van szó, hogy nem tudunk együtt dol­gozni a KlSZ-ben, de a ta­nulmányi feladatokra és a vizsgákra történő készülődés­ben nagyon is jelentős az el­térés. A két lány ápolónőnek ké­szül, rövidesen befejezik a tanulmányaikat (Valet Ma­riann az iskola egyik lekivá- lóbb tanulója). Érdekes, amit az elzárkózottságról, elszige­teltségről és az ápolónők megítéléséről mondanak: — Jövőre új helyre kerül az iskolánk, s remélhetőleg meg­szűnnek azok a zaklatások, amelyek ma még elég gyak­ran zavarják a lányokat. Az iskola közelében időnként fel­tűnnek azok a férfiak —több­nyire nem is fiatalok vagy huligánok közül kerülnek ki! —, akik meglehetősen furcsa véleménnyel lehetnek az egészségügyi pályára készülő lányokról. Nemrégiben any- nyira elszaporodtak a szem- telenkedők, hogy rendőri se­gítséget kellett kémünk... Miért kevés az ápolónő? A lányok így fogalmaznak: — Aki az egészségügyi pá­lyát választja, nem egysze­rűen szakmát választ. A fe­lelősség mértéke egyúttal azt is jelöli, hogy a csecsemőgon­dozás és az ápolónői munka élethivatás. A közvélemény azonban gyakran egyes ese­tekből következtet: sokan haj­lamosak árrá, hogy könnyű munkának, jó pénzkereseti lehetőségnek tekintsék ezt a pályát. És ami már ebből következik — az ápolónőt vagy jelöltet a szakmunkás­nál vagy műszakinál lazább erkölcsű nőnek. Márpedig na­gyon is különbözőek vagyunk, s a többség nem a borravaló, a könnyű munka miatt vá­lasztotta ezt a nagyon szép és nagyon felelősségteljes pályát és példásan erkölcsös életet él. — A kollégiumi KISZ-sze>r- vezetnek talán a legfontosabb feladata lehetne, hogy a más területeken dolgozó, más tan­intézetekben tanuló fiatalok­kal élő, s főleg hosszan tartó kapcsolatot teremtsen! Saj­nos, eddigi ilyen próbálkozá­saink sorra kudarcot vallot­tak. Két közös klubest után megszakadt a kapcsolatunk az öblösüveggyári fiatalokkal és nem tartott sokáig a helyi műszaki alakulat KlSZ-szev- vezetével sem... A salgótarjáni egészségügyi szakiskola kiszesei október 24-én választják az új veze­tőséget. Megérdemelnék a na­gyobb figyelmet és az igaz barátként való közeledést. Pataki László NÖGRÁD — 1969. október 21., kedd 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents