Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)
1969-10-19 / 243. szám
Elő tanú!* n negyednxáxadról Hulláéi*!, bakancsért — lisztet Van elég a múltról, jövőről Régi fényképek A kisterenyei pártirodán egymás mellett ülnek az idős kommunisták. Van közöttük néhány, aki megjárta a Tanácsköztársaság . frontjait, többen illegalitásban dolgoztak, majd a felszabadulás után élharcosai lettek az újjáépítésnek, nagy munkát vállaltak magukra a párt szervezésében. Érdekes kezdeményezésnek lehet szemtanúja a krónikás. A salgótarjáni járási pártbizottság elhatározta, hogy legalább három havonként összehívja az idős kommunistákat: megbeszéli velük az eddigi eredményeket, a gondokat, a feladatokat. Ezt tette ezen a napon Kovács János, a járási pártbizottság munkatársa is. Az idősek között ül Fodor Csendes István, akit keresek. Az elvtársi, baráti beszélgetés közben van mód arra is, hogy néhány szót váltsak Fodor Csendes Istvánnal, aki ugyan még csak 58. évét tapossa, de annál több tapasztalattal rendelkezik. — Amikor 1929-ben a bányához kerültem, s harmincnyolcban vájár lehettem, már ott voltam fiatalon is a szakszervezeti tagok, meg az illegális kommunisták között. Több sztrájk szervezésében vettem részt. Az igazi munka akkor kezdődött, amikor összejöttem Sándor Pál elvtárssal, aki rengeteg munkát bízott rám. Először a termelés lassítása volt a feladatunk. Rongáltuk a villanykapcsolókat, a bányabeli tócokat, hogy lassúbb legyen a szál- , lítás... Aztán megismerkedtem én egy Ko- vács József nevű budapesti elvtárssal, ö a lakásomra küldte a röplapokat, a brosúrákat, amelyeket Sándor elvtárshoz kellett továbbítanom. Ezek a röplapok jutottak el aztán a bányákba, a környező falvakba. Egyetlen év sem telt el tétlenül Fodor Csendes István életében. A szabotázs cselekmények után megjelent Kisterenye utcáin az általános mozgósító plakát. — A vizslást pártsejttől azt az utasítást kaptuk, hogy ne tegyünk eleget a felhívásnak, ne menjünk el Szécsénybe. Vonuljunk illegalitásba addig, amíg nem érkeznek meg a felszabadító szovjet csapatok. Fodorék betartották a sejt utasítását. Igaz. egyszer majdnem kutyaszorítóba került. A faluban állomásozó csendőrök közül az egyik elkapta. Lovat kellett volna hajtani nyugat felé. Az a néhány perc, amíg a csendőr eltávozott a szekértől, elég volt ahhoz, hogy Fodor és másik társa is kereket oldjon... — Nyolc, talán tíz hét is eltelt így. De december huszonegyediké fordulópont lett a mi életünkben is. Megérkeztek a Vörös Hadsereg katonái. Űj életet kezdhettünk. Talán a második napon kidobolták a faluban, hogy minden családból egy ember menjen a községházára. Én is eljöttem. Egy szovjet tiszt elvtárs kért arra bennünket, hogy vállaljunk munkát, segítsük a felszabadító harcosokat, ezzel is meggyorsítjuk Magyarország felszabadítását ... — A munka közbén a párt szervezésére is gondolni kellett. Sok volt akkor a munku. Ezerkilencszáznegyvenöt január elsején megalakítottuk a Magyar Kommunista Pártot. Aztán a bánya felé fordultunk. Kellett a szén is. Javítottuk a gépeket, építettük az űj ácsolatokat. Ha lassan is, de egyszercsak kigördült az első szénnel megrakott csille, akkor már a szabad haza javára . . — Kellett az ennivaló is, amiből a legkevesebb volt. Ruhát, bakancsot szedtünk össze, hordtuk a falura, hogy lisztet szerezzünk. Eladtuk szénjárandóságunkat is, ugyancsak ennivalóért, hogy minden nap újabb és újabb erővel, lendülettel kezdjünk a munkához. Konzervet, olajat kaptunk a vöröskatonáktól is. Valahogy így volt ez... Csak így tudtuk megnyerni a széncsatát, amelyben akkor a csapatom megyei szinten is a harmadik helyet foglalta el... Később élmunkás, majd sztahanovista is lettem ... A fegyelmezett, jó szervező hírében álló Fodor Csendes Istvánra a párt valamennyi munkaterületen számított. Már 1945-ben ott volt a bánya ideiglenes bizottságában, 1948- ban pedig az üzemi bizottság elnöke. Amikor pedig megalakult az üzemi pártszervezet is, Fodor Csendes István lett a párttitkár. .. Munkásságáról talán még annyit: 1950-ben a néphadsereghez került, majd a párt hívó szavára 1955-ben a község függetlenített párttitkára lett. Megállta helyét 1956-ban is, karabéllyal védte a munkások hatalmát. Ezt a fegyvert nem tetté le egészen 1962-ig, mert a munkásőrség pásztói egységének lett függet lenített parancsnoka. — Legjobban mindig a pártmunka tetszett. Attól nem lehet elválasztani az életemet. A községi pártbizottság végrehajtó bizottságának most is a tagja vagyok. Járok a munkásőrségbe is, őrségbe. — Ha úgy végiggondolom. gondolatban végigjárom az elmúlt huszonöt esztendőt, sok minden eszembe jut. Először is azt mondom, sok és nehéz munkát kellett elvégezni. Ügy is fogalmazhatnám, hogy a semmiből csináltunk várat. . . Most valahogy kényelmesebbek lettek az emberek, mint negyvenötben voltak .. Talán sok a gépkocsi... Jól élnek ... Hányszor elmondom a két fiamnak, mind a kettő gépészmérnök, az egyik a Kohászati Üzemekben, a másik Nagybátonyban: ruháért, bakancsért cseréltünk lisztet, hogy dolgozni tudjunk, hogy felépítsük azt, amiben mást ti, meg a többiek, fiatalok és idősek élnek ... Tiszta, szívigazból mondom, nem akarom elhinni, hogy már negyedszázad tett el azóta, hogy kezet szorítottam az; első, szovjet katonával. .. Gyorsan eltelt ez az idő ... Somogyvári László Falusi értelmiség Valamikor nagy irodalma és üres romantikája volt a falusi értelmiség életének, amelynek elmaradhatatlan állomásai voltak a nagy kártyacsatáik, a disznótorok, névnapok és a szomszédolások. Valami édeskés, gondtalan és semmittevő hangulata tudott lenni ezeknek a falusi ünnepeknek, irodalmi epizódoknak, amelyeknek elmaradhatatlan figurája volt az italt vedelő, mélyorgánumú kántor, a snájdig gazdatiszt, a házassági karrierre vágyó, szegény és megcsalatott tanítónő, néhány polgári életmódot folytató, sokgyermekes, az értelmiséghez dÖrzsölődő szatócs vagy kisiparos. Értelmiségnek számított tehát az iskolai végzettség és munkakör híjával levő, jobb módú polgár is. A társasági élet jellemezte ennek a cseppet sem egységes rétegnek az életmegnyilvánulásait. Ez alatt a nagyoroszos, tolsztojos hangulatot árasztó felszín alatt azonban néha a mélyben nagyon izgalmas, hősi életpályák húzódtak meg. Ebben, a csoportban, kicsit a periférián, mindinkább önmagukat kirekesztve éltek a hivatás megszállottái, mint például a fáradhatatlan néptanító, a sarat’ taposó, ömmá- gát kitartóan képező falusi körorvos, az igazi irodalmat és a művészetek széles skáláját kedvelő hivatalnokok, akik megvetették az értelmiségi réteget lejárató sznobokat, de ' megváltani nem tudták a világot, bármennyire szerették volna is. Ezek az elnyomottak adták azután a felszabadulást követő években a szocialista értelmiséget, amely felszabadultan, éjt nappallá téve küzdött és küzd az új rend megszilárdulásáért, az új, munkás-paraszti sorból értelmiségi réteg kineveléséért. A munka, szorgalom és képesség, mint értékmérő, bevonult a falusi értelmiség soraiba is . Ügy hittük nagyon sokan, hogy a közös eszme, az újjáépítés és az újat építés célkitűzései a heterogén értelmiségi réteget teljesen Összekovácsolják, kialakul egy olyan homogén értelmiség, mely a dzsentri-megnyilvánulások üres képviselőit kiszelektálja, kitépi magából. Álmodtuk, hogy a falusi értelmiség ismét kialakítja az önmaga összejöveteleit, ahol az olcsó szórakozások helyét a kulturálódás, tartalmas eszmecserék órái foglalják el. Az igény, amely korábban a felszín alá szorult, gondoltuk, robbanásszerűen kitör és eget kél-. > Vajon ez következett-e be? Erről a kérdésről az utóbbi hetekben sokat beszélgettem falun élő értelmiségiek, kel, tanácsi vezetőkkel, adminisztrátorokkal, agronómu- sokkal, orvosokkal, tanítókkal. Szinte egységesen vallották azt, hogy az értelmiségiek felkészültsége jobb, az értelmiségi életmód tartalmasabb mint régen, de valamennyien fájlalták korunk nagy betegségét: a hajszát és a civilizációs eszközök elidegenítő hatását. A Trabantba csak a szűk család fér el és a kevéske szabad időben, egyetlen kazettácskába szeparálja el maigát. A televízió a képernyő elé köti az embereket, nem szívesen osztoznak a tévénézés örömében, különben is sebesen haladunk a statisztikában afelé, hogy minden házban legyen tévékészülék. Közös vonásnak tartják és ezt a lakosság alapvető osztályokba sorolható többsége is alátámasztja, hogy a sznobság, úrhatnámság kiüldözésével, a lakosság széles' rétegeiben végbemenő urbanizációs folyamattal eltűnt az az éles határ, amely az értelmiséget életmódjá ban,. viselkedésében, öltözködésében, tekintélyében annyira megkülönböztette a munkástól, a paraszttól. Nem ritka az olyan munkás vagy tsz-tag, aki színvonalasabb életmódot folytat az értelmű ségnél. Érdekesebb azonban az értelmiségen kívüli osztályok, létegek magatartása és felfogása az értelmiséggel kapcsolatosan. Ez a felfogás értelmiség és értelmiség között húz szokatlan választóvonalat. Igazi értelmiségnek sok helyütt csak az orvost, pedagógust és a képzett óvónőt tartják. A tanácsiháza és a tsz-iroda hivatalnokait, de még a tanácselnököt, tsz-el- nököt, agronómust sem vélik valódi értelmiségnek. A pedagógussal, orvossal tartózkodóbb, elhatároltabb, ridegebb a kapcsolat, a többieket mintha sokkal inkább maguk közül valónak, kétkezi munkásnak tartják. Egynémely helyen az említett értelmiségi csoportok magatartása még tovább táplálja ezt az elzárkózást, a rátarti frakciózást, hiszen láthatóan kerülik a kapcsolatot az agronómus- és adminisztrátor családokkal. A mátramindszenti körzeti orvos, aki bizonyos fokig érthetőnek tartja a specializálás korában egyes szakmai csoportok elkülönülését, sokkal nagyobb hibának találja a szakmai csoportokon belül megnyilvánuló elidegenedést. Még az idősebb orvosok jobban, de a fiatalok már egyáltalán nem pártolják és keresik az olyan összejöveteleket, — Látja, a szívem, az most is rendetlenkedik. Évek óta jelentkezik, nem hagy bókén Vajon azt jelzi, hogy elszaladtak az évek, és ideje lenne egy kicsit pihenni? Most is orvoshoz készülök. Régen voltam már nála, tudom azt fogja mondani, Susán bácsi jobban kímélje magát. Kevesebb izgalom, kevesebb munka. De hát mondani könnyű. Aztán ez a pihenés is olyan, hogy munka nélkül nem sokat ér az élet. Ott van a bánya, aztán tanácstag vagyok, meg a család. Most éppen hozzáfogtunk, hogy megnagyobbítsuk ezt a házat. Lassan felnőttek a gyerekek. ideje már. Nincs az embernek arra módja, hogy pihenhessen, csalt úgy semmi nélkül. Engem másféle fából faragtak, mindig csinálnom kell valamit. Odaírták a nevem — Annak idején, amikor megalakultak a tanácsok, és tanácstagokat választpttak, nem is voltam Idehaza Neműben. Ügy emlékszem, valahol a rétsági járásban dolgoztunk. Agitáltunk, szerveztünk, éjét napallá tevő akarattal. A mostani fiataloknak már történelem az az idő, de nekem az életemet tette ki. Szóval nem is voltam itthon. Amikor megjöttem, nézem a választói névsort, hát rajta az én nevem Is. Oda írták szép nyomtatott betűkkel: Susán Sándor tanácstag. — örültem neki, az biztos. Jó érzés az embernek, ha a saját falujában megtisztelik ilyen bizalommal. Azóta is minden választásnál újraválasztottak. Szinte a falu minden körzetében voltam már tanácstag. Most legutóbb a saját utcám választott meg. Sokféle üggyel-bajjal jöttek hozzám az emberek az évek során. Segítteni kéne Sanyi bácsi, intézze már el, magának az semmi, meg ilyeneket mondtak. Amit lehetett el is ahol közelebbi barátságok épülhetnének ki és szórakozás, evés-ivás közben gondolataikat is kicserélhetnék, felkelthetnék egymás érdeklődéséi eigy szakcikk, valami tapasztalat, vagy egy találmány iránt. Kedves példaként él emlékezetemben, hogy a Szí- ráki Állami Gazdaságban egy időben külön agronómus- klubot hoztak létre, ahol _a gazdaság szakgárdája termékenyen, értelmiségi és társadalmi emberhez méltóan megoldotta szakmai továbbképzését, a kulturális igények egy részének kollektív kielégítését. Hogy ez a szép kezdeményezés mennyi ideig tartotta fenn magát, arról nincs értesülésem. A falusi értelmiség sókat segíthet önmagán, ha a közeledés jeléit mutatja egymáshoz. Minek is tagadnánk, hátrányosabb helyzetben van, mint városon élő társa. Nehezebben juthat el moziba, színházba, múzeumba, kiállításra, de még a • községi könyvtár se kínál akkora választékot mint egy városi. Talán a munka intenzitása, időbeni terjedelme is nagyobb, mint valamely ipari üzemben, városi intézményben, nem szólván arról, hogy a házkörüli munka is több ott, ahol az ól, szín, istálló a lakás közvetlen tartozéka. A falusi értelmiség tehát nem eléggé egységes réteg, nem eléggé keresi a kapcsolatot egymáshoz, és bár felismeri, hogy az elkülönülés, elidegenedés hátrányt jelent a szellemi munka hatékonyságában, de nem tesz eleget ellene, nem veszi igénybe a társadalom támogatását. A munkarendezvények, formális kapcsolatok pedig kevesek ahhoz, hogy a felszínre hozzák a szunnyadó képességeket. Nem szólván arról, hogy a falusi értelmiség útját nagy elvárásokkal kövezték ki! Lakos György intéztem. Utána jártam, nem sajnáltam a fáradságot. Ha meg nem tudtam valamit elintézni, vagy nem tartozott az én hatáskörömbe, szépen elmagyaráztam, miért nem megy a dolog. Mindenki ismer a faluban, én is mindenkit ismerek, de tudtommal nincsen haragosom. 4*yiii*apo<l<ii iik — Húsz év óta nagyon sokat ment előre a mi községünk. Gyarapodtunk, fejlődtünk. Megépült a műút, kul-/ túrházat emeltek. Az új postaépületet mi csináltuk, saját erőnkből. A régi már alkalmatlan volt, rogyadozott az épület. Az Illetékesek azt mondták, megszüntetik Neműben a postát. Falugyűlést hívtunk össze. Megmondtuk, emberek ez van, lehet választani. Vagy nem lesz postánk, és mehetünk a szomszédba még egy levelet is feladni, vagy vállalni kell egy újnak az építését. Egyöntetű volt a falu véleménye: vállaljuk. Anyagiakkal, közös munkával is. Mi, a tanácstagok azután portáról portára végigjártuk Neműt. Pontosan, ki mit ajánl fel. Nem kellett nagy kimutatást vezetni, mert az ígéretét mindenki betartotta. Olyan lelkes társadalmi munkát azóta se látott a falu. Épült nálunk orvosi lakás is, három éve, hogy saját orvosunk van. Óvodát, iskolát alakítottunk át. Szorgalmas, törekvő emberek laknak errefelé, hagy részük a bányánál dolgozik, de a termelőszövetkezetben :s megtalálják számításukat. — Nemrégiben volt egy tanácsülés, ott felvetődött, hogy egy új boltot kellene nyitni. Hosszan elnyúlik a község, a Nádújfalu felé eső részben lakóknak régi panasza, hogy sokat kell gyalogolniuk, ha vásárolni akarnak. A tanács hozzá is járult. megvásárolnak majd egy arra alkalmas házat, hogy mielőbb megnyílhasson az új bolt. Hiába, igényesebbek lettek az emberek. Mindig többet, jobbat akarnak. Saját lakásukat is divatosan rendezik be. Még az öt—hat éve vásárolt bútorfélét Is kicserélik, mert nem divat már a kombinált szekrény. Népviseleteit senki se hord. Legfeljebb a fiókban őrizgetik, és a lányok veszik fel egy-egy ünnepkor, ha csoportban táncolnak. A fiatalok falun is úgy akarnak élni mint a városban, ezt elhiheti nekem. Mementő így mondta el ezeket a dolgokat Susán Sándor tanácstag Neműben. Beszélgetés közben fényképeket nézegettünk, hogyan épült annak idején a posta, kik forgatták a lapátnyelet, ,vagy a vakoló kanalat A régi felvételeken sokan látszanak. Közöttük van Susán Sándor is. Csatai Erzsébet Szénsavkutalás Nagvbátonyban A nagybátonyi bányaüzem Tiribes-aknájában a legutóbbi nagy szénsavgázkitörés óta kisebb megszakításokkal állandósult a kutatómunka. Ez a tevékenység a szénsavgáz elleni védekezés célját szolgálja. A Mecseki Szénbányák kutatási osztálya szeptember közepén egy újabb hosszabb ideig tartó kutatássorozatot kezdett Tiribesén. Feltevések vannak ugyanis arra, hogy a sz'itidioxidgáz külszíni szivárgásának eredetét felderítsék. A feltevést tudományos alapokon akarják igazolni, ezért vonultak fel különféle műszerekkel a mecseki, kutatók. Legutóbb például repülőgépről vizsgálták a meteorológiai összefüggéseket. Ezt hosszabban tartó műszeres méréssorozatok követik majd, amelyek eredményét előreláthatólag a jövő nyáron össze- Síthetik. Ekkorra készül el a kutatók tanulmánya, ami bizonyára gazdagítja majd a szénsavgáz elleni védekezés módszereit. Száz segédüzem Mintegy száz segéd- és melléküzem „dolgozik” jelenleg a salgótarjáni járás közös gazdaságaiban. A kiegészítő tevékenységből származó bevétel mintegy 20 millió forinttal nőtt egy év leforgása alatt és eléri a 39 és fél millió forintot A legtöbb termelőszövetkezet építőipari tevékenységet folytat, vagy hasznosítja a nagykiterjedésű erdők fáját. Néhány gazdaságban élelmiszer- ipari tevékenységgel foglalkoznak. A segéd- és melléküzie- mek több mint hatszáz embernek adnak rendszeres munkát, biztos keresetet a szövetkezetekben. Megütöm a bokámat Salgótarjánban az ember könnyen megütheti a bokája Ahhoz, hogy jól megüsse, egészen apró dolog is elég, te szem azt egy alig három centis, járdából, úttest betonjáb< alattomosan kikandikáló csődarab. Többel is szolgálható/. ha a Rákóczi úti Sportszerbolt előtti vasdarabban nem bot lőtt meg a járókelő — még ott a nagy lehetőség, a Centrur Áruház előtti útszakaszon. A vasdarabok eredetére csak a legöregebb salgótarjáni ak emlékeznek. Tény, hogy itt vannak, tény az is, hogy idői, ként orra esünk bennük, vagy általuk, de ez egyébként i mindegy. Régóta tudom, hogy itt meg ott, ilyen és ilye vascsőmaradvány leselkedik rám, tudom, itt vigyázni kell, v szoktam mindig orra esni, bokám ütögetni, mégis hetente ni lag háromszor, tehát másnaponként megbotlom a vasakbai megütöm a bokámat. Még valamit sikerült megfigyelnem; az embereket, helybelieket nem nagyon feszélyezi ez a csekélység. Meg botlanak és kész. Mennek tovább, oda sem néznek, szenvtc lenül „lereagálják” — ez volt „az” a vas. Szóval, ezek kis cövekek hozzátartoznak a városhoz, szépen beilleszked nek hétköznapjainkba, ünnepeinkbe, hovatovább el ser képzelhető nélkülük a gyalogos közlekedés. Mindaddig, ami valaki esetleg a forgalmas úttestre botlik váratlanul, kiszámít hatatlanul és végérvényesen valamilyen rohanó gépkocsi vagy dömper alá. Azt szokta mondani az olvasó: a téma a utcán hever, csak le kell hajolni érte. Hogy megírja, vág, lefűrészelje az ember ... (pataki) NÓGRÁD — 1969. október 19., vasárnap 5
