Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-19 / 243. szám

Versenyben a Kollár-brigád A töltőállomáson gépkocsira várnak. A közeli munkahe­lyekről a bányászok Is kijöt­tek néhány falat ennivalóra. Sietnek, még a karbidlámpá­kat sem oltották el. A táró be­járatánál egymás után sora­koznak az üres csillék. Van belőlük elegendő. Amióta Kis- kút-tárót megnyitották itt Mát- ranovákon nem is volt üres- csille-hiány. Ott hajtották ki a tárót, ahol a külszíni szénki­búvás volt. Így mentesültek a több kilométeres föld alatti szállítástól. Napi 15 vagon szenet ad ez a táró, de úgy mondják, termelése még aka­dozik. Két fejtés és ugyan­ennyi elövájás van itt, de nem­sokára frontfejtés is lesz. Itt dolgozik ifj. Kollár János szo­cialista brigádja. — Elértük a vetőt. Ezen túl már Csurgótáró van. Most visszafordulunk és kamrázás- sal lefejtjük a szomszédos széntelepet — újságolja a bri­gádvezető. Vastag a széntelep és jók a geológiai viszonyok is. A tá­volság sem nagy, tehát a ki­es beszállást idő is rövid. Eh­hez szabták a normát is. — Egy műszakra 9,4 csille szenet szabtak ki. Ez azt je­lenti, hogy a hattagú brigád­nak naponta 56 csillét kell megraknia. Ez jelenti a nor­mateljesítést. Mi most csatla­koztunk az országos verseny- felhíváshoz. Felszabadulásunk ’.5 éves és Lenin elvtárs szü­letésének 100 éves jubileumá­ra azt ígértük, hogy ebben a versenyszakaszban 103 száza­lékos tervteljesítést érünk el. Az üzem eredményesebb mun­kájához azzal is hozzájárulunk, hogy önköltségünket a terv­hez viszonyítva két százalék­kal csökkentjük. Balesetmen­tesen dolgozunk, aminek alap- feltétele a technológiai fegye­lem betartása — mondja a brigádvezető. de ez már papí­ron is szerepel az üzemi szak- szervezeti bizottságnál. — Vállaljuk és teljesítjük is, de bosszant bennünket, hogy legutóbb 90 százalékos ered­ményt számoltak el — szól közbe az egyik brigádtag. — Pedig szeptemberben 120 csillével többet adtunk, mint amennyit a normánk előírt — mondja a másik. Hogy lehet ez? — tűnődöm és csak ké­sőbb kapom meg a választ Bo­csi Ottó aknavezetőtől. — Sajnos, 1500 csille szenünk maradt a hónap végén készle­ten. Ezt nem tudtuk elszámol­ni, de nem veszett el, hiszen a legközelebbi fizetésnél már ez is elszámolásra kerül. Azt egyébként a brigádtagok is jól tudják, hogy csak az el­szállított szén mennyisége szá­mít bele az eredménybe. Ha nem lett volna vasútikocsi- hiányunk, akkor nincs ilyen félreértés sem — mondta az aknavezető. A Kollár-brigád zömében fiatalokból áll. Nemcsak ba­ráti, de rokoni kapcsolat is összefűzi a hat embert. Régi kipróbált bányászok, akiket bármilyen munkára helyeztek eddig, mindig számíthattak rá­juk. Fejenként tíz csillét meg­rakni, ezt előkészíteni robban­tással, a helyét beácsolni, nem gyerekjáték. A verseny még többért fo­lyik. Az üzemvezetőség most célfeladatot határozott meg a brigád számára, természetesen jutalom kitűzésével. Érdemes ezt Is beírni, mért a brigád nem értesült róla, az aknave­zető most számolta csak ki. — A Kollár-brigád utolsó negyedéves terve 2920 tonna. Ha háromezer tonnát termel­nek akkor a kereseten felül 960 forint jutalmat is kapnak. Van azonban még két felsőbb fokozat. Ha 3100 tonnát ter­melnek, már 2100 forint, ha 80 tonnával még ezt is megteté­zik, akkor pedig 3600 forint lesz a külön jutalom, a na­gyobb teljesítményért járó na­gyobb kereseten felül — mond­ta az aknavezető. A brigádnál valószínűleg ezt az utóbbit pá­lyázzák meg. A hangulat, mun­kakedv legalább is erre enged következtetni. Valamennyien szeretik a bá­nyát. Kollár János kilencéves korától dolgozik, mert régeb­ben sokat bojtároskodott. Ami­kor az örökös téma, a vissza­fejlesztés került szóba, azt mondta: — Én úgy érzem, még a környéken bánya lesz, ott dolgozom. Így van ezzel a bri­gád többi tagja is. Ha utazni kell más aknákhoz, akkor is, míg bánya lesz, ügy vélem szükség lesz ránk — mondta. Itt Kiskút-táróban még le­het gyorsítani a lefejtést. Ener­getikai szenet termelnek, a jobbik fajtából. A lehetőségek­hez mérten gépesíteni akar­nak. Nemsokára frontfejtést alakítanak ki. Kollárék is oda készülődnek. B. J. Támogatják a szocialista brigádokat Csatlakoznak a versenyfelhíváshoz a rétsági szövetkezet dolgozói Méltóképpen, ünnepli fel- szabadulásunk 25. évforduló­ját, a Lenin centenáriumot a Rétság és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet. A pártszervezet kezdeményezésére csatlakoz­tak az MSZMP Központi Bi­zottsága és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának felhívásához. Munkaverseny- nyel ünnepük a nagy törté­nelmi évfordulókat. A versenyvállalás elsők kö­zött tesz említést a szövetke­zet boltegységeiben tevé­kenykedő szocialista brigádok segítségéről, támogatásáról. A gazdasági és mozgalmi veze­tők egyaránt azon fáradoz­nak; megfelelő körülménye­ket teremtsenek ahhoz, hogy a brigádok teljesítsék célki­tűzéseiket. Rendszeresen fi­gyelemmel kísérik a közössé­geket, hogy a. gazdasági fel­adatok teljesítése mellett le­gyen idejük arra is, hogy be­kapcsolódjanak a különböző szakmai és politikai tanfolya­mokra. A szocialista brigá­dok ugyanis vállalták, hogy a munka mellett tovább képe­zik magukat és beneveznek a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság által indított könyvol­vasó mozgalomba. A szövet­kezet vezetői ígéretet tettek, hogy a szocialista brigádok tevékenységének javítása ér­dekében, a szakma jellegé­nek megfelelően, tapaszta­latcserét szerveznek a bri­gádtagok részvételével. A szövetkezetben azt ter­vezik, hogy 1970. január 29- én, a Lenin centenárium je­gyében ünnepélyesen értéke­lik a szocialista brigádok egyéves munkáját, tevékeny­ségét. Az a brigád, amelyik a legeredményesebbnek bizo­nyul a versenyben, kitünte­tésképpen felveszi Lenin ne­vét. Az erkölcsi elismerés — a lehetőségektől függően — anyagiakkal párosul. A fogyasztási és értékesíté­si szövetkezet központi irodá­jában dolgozó nők mindezek mellett még külön verspny- vállalást tettek. Elhatároz­ták, hogy rendszeresen ellá­togatnak a felsőpetényi álla­mi gyermekotthonba. A szö­vetkezetben nők klubja mű­ködik, s az asszonyok azt tervezik, a gyermeknapot emlékezetessé teszik, felke­resik az otthon kis lakóit, s ajándékokkal kedveskednek nekik. Elhatározták azt is, hogy a nevelőotthon vezetőjé­vel egyetértésben, két gyer­meket „vállalnak”. A két ap­róságról egészen az iskolás korukig gondoskodnak a pót­mamák, a rétsági szövetkezet asszonyai. KISZ-oktatás a salgótarjáni járásban A szokottnál korábban, má­jus végén kezdett hozzá a KISZ salgótarjáni járási bi­zottsága a politikai oktatás szervezéséhez. A korábbi kezdés alaposabb szervezést eredményezett: tavaly 63 kör­ben összesen 1400 járási fia­tal vett részt oktatásban, most 94-re emelkedett a kö­rök száma és körülbelül két­ezer fiatal jelentkezett a já­rásban. Párt- és szakszerve­zeti oktatásban mintegy hét- száz KISZ-korú fiatal vesz részt. Az összesítés szerint az idén a KISZ-tagok 85—90 százaléka kapcsolódott vala­milyen politikai oktatásba. Tananyagot Is jóval többet rendeltek, mint tavaly: 14 349 forint értékű megrendelést tartanak nyilván, s ez több mint kétszerese az országos átlagnak!!). A legtöbben a politikai vitakör oktatási for­mát választották, de nagyon népszerű a Fáklyavivő kör és a felszabadulási kör is. A já­rási bizottság kéthavimként tanácskozásra hívja össze a körvezető propagandistákat. Az oktatás október húszadi­kán kezdődik a járásban. Felkészülnek a télre A szécsényi Bútoripari Vál­lalatnál felkészülten várják a telet. Felülvizsgálták az üzem területén levő fűtőberendezé­seket, a nyílászáró szerkeze­teket. Ha hibára leltek, azon­nal javították. A tanműhely­ben, ahol 16 ipari tanuló dol­gozik, olajkályha biztosítja majd a meleget. Azokat a munkásokat pedig, akik a szabadban dolgoznak védőru­hával látják eL A SZOBÁBA besüt az őszi nap, vibráló fénye megpihen az asztal térítőjének rojtjain. A térítőn megpihenő kéz né­ha a felgyürődött anyag rán­cait simogatja. Hihetetlenül nagynak tűnik ez a szoba. Az ember elveszik mélységében. Az asztal körül négy magas­támlás szék. A belépő alig veszi észre a benntilőt. Egy mondat hangzik el vá­ratlanul az élettörténet folyon­dárként tekergő zuhatagában: — Nem akarok munkanél­küli nyugdíjasként élni. — Elhangzik, s tömör egészként visszhangozzák a magasba nyúló falak. A hirtelen meg­gyulladó gyufaszál megpróbál versenyre kelni a természetes fénnyel, s megadóan elher- va szíja magát, A mondat azonban tovább kering, nem alszik el, mint egy hirtelen feltűnő apró fénycsóva. A szenvedély szólalt meg, egy egész életen át vállalt hitval­lás szava. Ezt a mondatot el kell hin­ni, nem lehet vele vitatkozni. A megfontolt, csendes szavú tanárember mondja, aki szep­tember elsején nyugalomba vonult. Mintha bekötött új­ságpéldányok lapjait tekinte­nénk végig, úgy peregnek éle­tének dátumai. Ezerkilencszázharminchár- mat mutatott a naptár, ami­kor mint polgári iskolai óra­adó tanár elhelyezkedett havi negyven pengőért szülőváro­sában, Makón. Egy év múlva már Szegedre került, ahol három évig élt, mint állás­Határozott nőm, vagy megalapozatlan igen Számtalan esetben tapasz­taltam, hogy egy-egy fontos, sok embert érintő tanácsko­záson o határozott nemet a megalapozatlan igen váltotta fel, mondván: majd csak lesz valahogy. Az ilyen felfogás alapján tevékenykedők in­kább elviselik, hogy hátuk mögött pocskondiázzák őket. mintsem szembe szánjanak a pillanatnyilag megvalósítha­tatlan igényekkel, túlzó kö­vetelésekkel. Akaratlanul is két dolog ágaskodik az em­berben; vagy nem tudják, vagy nem akarják bizonyí­tani a nem jogosságát. Pe­dig ahogy véges az emberi tudás, ugyanúgy véges a vál­lalatok kapacitása, anyagi helyzete, lehetősége. Dőreség volna azt állítani, hogy holnaptól számítva egy év alatt kicserélik az ösz- szes elavult gépeket a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek huzalművében, vagy azl mondani, hogy a világ leg­jobb síküvegét mi gyártjuk itt Salgótarjánban, vagy: rö­videsen jelentősen emeljük a dolgozók bérét, amikor leg­főbb gorídunk. hogy a ter­melékenységnél bekövetke­zett átmeneti visszaesést va­lamiképpen ellensúlyozzuk, több és jobb termék előál­lítására ösztönözzük megyénk vállalatait. I Nem tudni mi okból, de egyik-másik helyen sehogysem tudnak megbarát­kozni azzal, hogy az űrkuta­tás világot átformáló kor­szakában is 1 vannak idősza­kok, helyzetek, esetek, ami­kor kis dolgoknak tűnő kér­désekben is határozott ne­met kell mondani. Ez azon­ban nem jelent egyet a' ki­alakult helyzetbe való bele­nyugvással, csupán reális, objektív, korrekt álláspontot fejez ki. Az ilyen megalapo­zott tartalmú nemet érdemes tisztelni, mert megóv a gaz­daságpolitikai, illetve politi­kai szélsőségektől, ugyanak­kor elmélyíti a bizalmat, erősíti a vezetők tekintélyét, szavahihetőségét. Rossz ügyet szolgálnánk és félrevezetnénk a bányászokat, ha az átmeneti szénigények növekedéséből olyan követ­keztetést vonnánk le, hogy a szénbányászat visszafejlesz­tését akárcsak egy rövid idő­re is elodázzuk. Erről szó sincs még akkor sem, ha a jelenlegi helyzetből egyesek saját egzisztenciájuk céljából politikai tőkét szeretnének kovácsolni. A követendő út továbbra is a megyei párt­bizottság ezzel kapcsolatom határozata, állásfoglalása. 1 Árthat ügyünknek, embert formáló céljainknak az el­hamarkodott. meggondolatlan nem Is, ha az a hatalommal való visszaélésből, kényel­mességből, hozzá nem értés­ből, ellenszenvből, felületes megítéléséből, presztízs okok­ból, bürokratikus huzavoná­ból, egymás hatáskörének durva és rendszeres megsér­téséből táplálkozik. Mindegyi­ket több példával lehetne Il­lusztrálni. O Nemrég a Nógrád me- “• gyei Állami Építőipari Vállalat szécsényi építésve­zetője sok figyelmeztető szó után elbocsátott egy rendet­lenkedő brigádot. A vállala­ti központ munkaügyi osztá­lya megmásította az építés- vezető határozott, fellépését, egy másik munkahelyre irá­nyította a rendetlenkedőket, azzal az indokolással: a vál­lalatnak szüksége van mun­kaerőre. Nemrégen pedig azért mosták meg a fejét, mert. nem követelte meg a munkafegyelmet. A vállalati munkaügyi perek, a baleseti jegyzőkönyvek és egyéb ok­iratok számtalanszor tanúsít­ják, hogy az alap nélküli nem legalább olyan káros, demoralizáló, mint a felelőt­lenül kimondott igen. Munkánk során gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor megkérdezzük: biz­tos, hogy meglesz a kitűzött határidőre? Szemrebbenés nélkül hangzik el a határo­zott igen, holott, mint később kiderül, eleve tudták már, hogy nem lesz belőle semmi. Később aztán jön a mosa­kodás. A jogos elmaraszta­lásért éppen azok sértődnek meg, akiknek erre semmi er­kölcsi alapjuk nincs. Hogy nem készül el az ígért ha­táridőre a lakóház, a mére­Szorospatakon a társadalmi szervek kezdeményezésére röpgyűléseken határozták el a bányászok, hogy ők is televí­zióval ajándékozzák meg va­lamelyik iskolát. Forintjaikat adták össze erre a célra és összesen 9850 forint gyűlt ösz- sze. Ügy határoztak, hogy a mátraszőllősi iskolának vásá­tes ruha, esetleg a megren­delt cipő, a háztartási kis­gép vagy a televízió, vagy egyéb szolgáltatás, azért egyedül és kizárólag a meg­rendelő a hibás, még akkor Is, ha nem ő erőszakolta ki a megadott határidőt, hanem úgy ajánlották fel neki. Mindezek joggal bosszant­ják a törvénytisztelőt, a ren­det kedvelő, a szavak jelen­tőségét ismerő embereket. Azt hiszik, sőt meg vannak győződve arról, és joggal, hogy azok, akik vállalata­inkban. gyárainkban, intéz­ményeinkben, üzemeinkben, valamilyen kisebb, vagy na­gyobb vezetőtisztséget tölte­nek be. tudják, mikor mond­hatják a felelősségteljes igent. Ügy tekintenek vezetőikre, mint a szocialista állam ko- moJv, korrekt, felelősséget érző és vállaló képviselőjére. *í Az előbb említett kö- vetkezmények csupán annyiban újak, amennyiben megyénkben is egyre na­gyobb méreteket ölt az egész­séges közgondolkozás, más­szóval egyre nagyobb köve­telményeket állít etekintet- ben mindazok elé, akiknek valamilyen formában joguk és kötelességük, közügyeket és egyéni életeket befolyáso­ló kérdésekben határozott nemet, vagy megalapozott igent mondani. Kitérni ez elől úgysem le­het, mert a dolgozók mindig jól megjegyzik, hogy a kü­lönböző posztokon tevéken" - kedő vezetők, mikor és mit ígértek. Többségük a veze­tők emberi hibáit, tévedéseit még valahogy megbocsátja, a felelőtlen igent azonban ne­hezen vagy nem. Ez ma má"- olyan etikai követelmény, amelyre sokat kell adni, ha valaki továbbra is vezető posztot kíván betölteni egész­ségesen demokratizálódó köz­életünkben. rolnak televíziót, tekintettel, hogy ott még nincs készülék és ebből a községből van a legtöbb bejáró bányász, aki Szorospatakon dolgozik. A televíziót rövidesen meg­vásárolják és ünnepélyesen adják át a mátraszőllősi is­kolásoknak. Venesz Károly Televízió a mátraszőllősi iskolának Ház a város szélén nélküli diplomás. Majd főis­kolai gyakornok lett, s nyolc évi szolgálat után rendes, ki­nevezett tanár. A háború har­madik évében Kolozsvárra he­lyezték. A forgószél Szalkay Zoltánt is továbbhajtotta, 1944-ben Balassagyarmatra került. A megyei főlevéltárost helyettesítette, de 1945 feb­ruárjában már a Balassi gim­náziumban tanított. Aztán ál­talános iskolai igazgatóság kö­vetkezett. 1949 szeptemberé­ben az akkor létesült Tan­kerületi Főigazgatóságra ke­rült középiskolai előadónak. A megyei tanács művelődésügyi osztálya volt a következő ál­lomás, amelyet a Balassi gim­názium igazgatói széke köve­tett 1952 augusztusában. Ta­nított Balassagyarmat vala­mennyi középiskolájában. Gazdag élettapasztalatai és munkájának elismeréseként 1963. szeptember elsejétől nyu- galombavonulásáig a városi tanács művelődésügyi csoport­ját vezette. * Hihetetlenül gazdag életút! A felületes szemlélődőnek ta­lán buktatókat jelentenek a gyakori változtatások. Való­ban, így is lenne? Nem, ez Í0V egyszerűen lehetetlen. Az élet gyakorlatisága, az átala­kuló mindennapok követelték meg Szalkay Zoltántól ezt a kanyarokkal tarkított életei. A FÉNY MEGTÖRIK a terí­tő rojtjain. Csendben va­gyunk, a változatosságon tű­nődünk. Házigazdám szétte­kint a szoba berendezésein, birodalmán, felemeli kissé megfáradt fejét, s csendesen megszólal: — Akármilyen beosztásban dolgoztam, legfőbb szempon­tom az ifjúság nevelése volt. — Ha mástól hallanám, talán el sem hinném. Programbe­szédnek tűnne. Szalkay Zoltán élete egybefonódott az okta­tásüggyel, s Balassagyarmat kulturális élete az övével. A gyermekkori' emlékek Makóhoz kötik. Nagyvárosok­ban is dolgozott, de Balassa­gyarmat második hazája lett. Lokálpatrióta lett a szó ne­mes értelmében. A régi hát­térbe szoritottság ösztönözte őt is erre a nagy szeretetre? Lehet. De Gyarmat kitört eb­ből a helyzetéből, kultúrváros- sá alakult át. — Minden is­kolában van irodalmi színpad! — újságolja kitörő lelkesedés­sel. — A szaktanárok áltál leadott órák számát 63 száza­lékról 89,2 százalékra sikerült emelni. Ez a legjobb volt a megyében. — Ügy örül min­den eredménynek mini egy gyermek, ki a homokozóban felépítette azt a várat, amit nem lehet lerombolni. — A művelődésügyi csoport­nál kiváló munkatársaim vol­tak, akikkel öröm volt együtt dolgozni és minden feladatot meg lehetett oldani. A mun­ka irányítása nem okozott gondot. — így beszél munka­társairól, akik szintén rajong­tak a népszerű Zoli bácsiért. Élete nagy részét adminiszt­rációs szolgálatban töltötte el. De mindig megmaradt peda­gógusnak, aki arra törekedett, hogy segítse a kollégákat, munkakörülményeiket a lehe­tő legjobba tégye. •* A mondat váratlanul hang­zott el az életút lapjai között végigtekintve: — Nem akarok munkanél­küli nyugdíjasként élni. — A gimnazistaként kapott pedagó­gus-ösztönzés vérébe ivódott. Szalkay Zoltán másfél hónap­ja nyugdíjas, de a munkát nem hagyta abba. Tanít a közgazdasági levelező tagoza­tán és részt vesz a várostör­ténet megírásában. Ezt dik­tálja lelkiismerete, Gyarmat iránti szeretete. A SZOBÁBA BESÜT az őszi nap, vibráló fénye megpihen az asztal térítőjének rojtjain. Az asztalra fektetett kéz új mintákat rajzol a kisimított térítőre. Egyre kisebb lesz a szoba, a magastámlás székben ülő tanárember kiemelkedne a mélységből. A távozó nem lát már semmi mást, csak a benneülőt. Molnár Zsolt NÓGRÁD — 1969. október 19., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents