Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-17 / 241. szám

Újabb tv-k as iskolákban Pillanatképek a véradásról Csatlakozott a „Televíziót az iskoláknak” mozgalomhoz a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek is. A vállalat huzalmű gyárrészlege október 19-re, vasárnap délelőttre társadalmi munkát vállalt, s munkájuk értékét tv-vásáríásra ajánlják fel a dolgozók. Ügy tervezik a gyáriak, hogy a készülékeket a patronált is­koláknak, s azoknak a községi iskoláknak adják, ahonnah a legtöbb dolgozó jár be a gyár­ba. A tv-készülékeket ünnepé­lyesen nyújtják majd át az iskoláknak. Mai műsor KOSSUTH RADIO: 8.00: Hírek, Időjárás. — 8.20: Verbunkosok, népdalok. — 8.54: Kozíliosz. — 8.19: Zeneművészeink reflektor- fényben. — 10.59: Lottó. — 11.(M>: Iskolarádió. — 11.35: Édes anya­nyelvűnk. — 11.40: Pacsirta — részlet Lehár—Martos operettjéből. 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Táne- zenei koktél. — 13.15: néki Laka­tos Sándor népi zenekara játszik. — 13.45: Közgazdász portré. — 14.00: Róka Móka bábszínháza. — 14.25: Iskolarádió. — 15.10: Mihály András: Három tétel kamara­együttese. — 15.22: Az élő nép­dal. — 15.33: Atlasz. — 15.43: A muzsika hangja. — 16.00: A világ- gazdaság hírei. — 16.05: Falusi délután. — 17.05: Külpolitikai fi­gyelő. — 17.20: Chopin: 24 prelüd. — 17.56: Mikrofórum. —- 18.14: Operalemezgyűjtőknek. — 19.35: Tiszán innen — Dunán túl ... — 22.20: A Bécsi Filharmonikus Ze­nekar hangversenye. — 23.27: Csak vidáman! — Táhczene. — 0.10— 0.25: Kodály-kórusok. PETŐFI RADIO: 8.05: Brigit Nil­sson és Grottlob Frick énekel. — 8.50: Időszerű nemzetközi kérdé­sek (Ism.). — 9.00—10.00: Ezeregy délelőtt. — 10.00: A zene hullám­hosszán. — 11.43: A cigaretta — Kovács György romániai magyar író elbeszélése. — 12.00: Zenekari muzsika. 13.00: Hírek, időjá­rás. — 13.05: Földes Andor zon­gorázik. — 13.25: Az útkereső fia­tal India. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00—18.00: Mindenki kedvére — kettőtől hat­ig . . — 18.10: Közben volt egy háború... — 19.03: Bodza Klári és Madaras Gábor énekel. — 19,17: ÜJ könyvek (ism.). — 19.25: Sport- híradó. — 19.35: Budapesti zenei hetek. — Kb.: 22.10: A koldus­diák — 23.10: A hevesi szövet­kezet népi zenekara játszik. — 23.39: Kamarazene. — TELEVÍZIÓ: 8.05—12.20: Iskola­tévé. — 13.10—16.10: Iskolatévé. — 17.25: Pedagógusok fóruma. — 18.05: A holnap. — 18.20: Reklám­műsor. — 18.25: Nótaszó. — 18.50: Esti mese. — 19.00: Ki hogy ér­ti? — 19.35: Parabola. — 20.00: Tv- híradó. — 20.20: A Hanákné-ügy — tévéfilm. — 21.15: Nana Mous- kouri és Enrico Macias énekel. — 21.35: Szülők, nevelők egymás­közt. — 22,15: Tv-híradó. 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 17.40: Tele­sport. — 18.25: Filmhíradó. — 19.00: és 22.40: Tv-híradó. — 21.10: Sellő a pecsétgyűrűn (magyar kém­film) Mint megbolydult méhkas, olyan volt a héten a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek Irodaépületének második emeleti folyosója. Nők, férfi­ak, fehér köpenyben, fejü­ket fehér kendővel bekötve várakoznak a tanácsterem előtt, hogy sor kerüljön rá­juk. A háromnapos nagy véradás középső napjára lá­togattunk el. * Az 57 esztendős Katona János, a munkaügyi főosz­tály dolgozója a 144. vér­adásra vár. — 25 esztendővel ezelőtt adtam először vért, sürgős szüksége volt rá egy szülő mamának. Segített a vérem, nem történt semmi baj. Én azt tartom: ma neki, holnap talán nekem. Három évig dolgozom még, ebbe az idő­be azt hiszem belefér még a 150. véradás is. szerelője most adott először vért, s máris milyen sze­rencsés! Egy üveg bort, s egy cserép szép virágot kap a vállalati Vöröskereszt szer­vezettől. A barátok persze nem hagyják ki az alkal­mat, hogy „cukkolják — Ugye, te mafla, mond­tuk, hogy gyere! — Jövök én, még négy­századiknak is! * A fiatalokra egyébként sem lehet panasz, majdnem minden második véradó 35 éven aluli. A gyári KISZ- szervezet védnökséget vál­lalt a véradás felett, s az adott szót komolyan is ve­szi. De jeleskedett a szerve­zésben a gazdasági vezetés, a pártszervezet, szakszerve­zet, nőbizottság, s persze a Vöröskereszt is. Salók Jó­zsef né, a gyári vöröskeresz­tes titkár ezt mondja: A tanácsteremben dolgozó asszisztensek dél felé már valamennyien fáradtak, ebéd­szünet alatt jól esik egy kis pihenés. Egyikük sem szá­molja, de ágytól ágyig, ágy­tól asztalig több kilométeri tesznek meg naponta. Ha taxaméterük lenne, most bi­zonyára meglepő számot mu­tatna, de ki ér rá itt ilyes­mire! Dr. Halász József, a vérellátó alközpont főorvo­sa vezeti a véradást. — Heggel 6-tól este 8-ig itt vagyunk, utána még a kontrolvérekkel dolgozunk. Á mai nap a legerősebb, számolni sem tudjuk a vér­adókat. Erre a gyárra min­dig is számíthattunk, a mostani véradás pedig külö­nösen jó, talán az eddigi legjobb lesz. Kitűnő a han­gulat, mindenki vidám ke­délyű, alig akad, aki druk­kol, izgul, mert bőven van­nak, akik a kezdőket nyug­tatják. Ide mindenki a ,,szí­* A veteránnak persze könnyű. Ezt gondolhatja a hirtelenszőke Kubina Irén Is, aki most először ajánlja fel vérét. Darus a szegcsoma- golóban. — Anika néni, a műveze­tőm mondta, hogy jöjjek. Kérdezősködtem jobbról, balról, de mindenki meg­nyugtatott, nem fáj, nem kell félni tőle. Hiába, most mégis izgulok. A húga bezzeg nem izgul, ő még nem töltötte be a 18. évét, nem adhat vért. De azért már most körülnéz, jó alaposan, hogy amikor 6 jön, ne legyen készületlen. — Ötszáz véradó szerve­zését vállaltuk, de ennél va­lószínűleg jóval több lesz. Nagyon jó volt az előkészí­tés, * ezzel nem magamat, hanem a gyár vezetőségét dicsérem. A régi véradók közül egy sem hiányzik, és sok az új arc is. A megszo­kott, régi véradóink a mi legjobb propagátoraink is, egy sem. jön egyedül, néhány „első véradóval” érkezik va­lamennyi. vés en, máskor is” jelszóval jön, dicsérő szón kívül mást nem mondhatok. Még a kö­rülményeink is a lehető leg- ídeálisabbak. * Mi sem mondhatunk mást, mint: Bravó, Salgótarjáni Kohászati Üzemek! Szendi Márta A kutatások tárgya: hó és jég ★ A véradás első napján 177-en, a második napon még déli 12 óra előtt több mint 100-an vettek részt a véradáson. A folyosón elhe- lyezett asztalon halomban gyűlnek a kartonok. Talá­lomra emelünk ki közülük egyet. Molnár Máriáé a pa­pír, 24 éves, a szerkesztési osztály dolgozója. Ez a nyol­cadik véradása. A böngészésre nincs idő, a tanácsterem — itt veszik a vért — ajtaján most lép ki a 300. véradó. Jubileumi szám, amit meg is ünne- veinek. Frink Ferenc, a DEXION—Salgó üzem 18 éves A megfigyelések azt mutatják, hogy az északi-sarkvidéki ten­gerekben található jég mennyi­sége évről évre csökken. Ennek a jelenségnek nagy geofizikai jelentősége van, mivel az olva­dás következtében területileg csökken a jégtakaró, ez a nap­energiát visszaverő sajátos tükör. Következésképp a víz többet hal­moz fel ebből az energiából, ami a klíma felmelegedésére vezet az Északi-sarkvidéken. Ezt a jelenséget ismerteti V. Hodakov „A Föld hó- és jég­mezői'5 című könyvében. A tu­dós hosszú évekig tanulmányoz­ta a gleccsereket és a jégtakarót a Föld különböző térségeiben. A legújabb megfigyelések ada­taira támaszkodva a szerző azt a kérdést vizsgálja, hogyan le­hetne megtisztítani a Jeges-ten­gert a jégtől. Szerinte a techni­ka mai színvonalán már a közel­jövőben döntő hatást gyakorol­hatunk az úszó arktikus jégtáb­lákra. Könyvében e kérdés megoldá­sával kapcsolatban több terv le­írása található. Biológiai ágens­sel — a jég hátán is megélő bizonyos moszatfajtákkal — csök­kenteni lehet a jégtáblák fény­visszaverő képességét. A másik megoldás az lenne, ha szivaty- tyúállomást építenek a Bering- szorosban, s ennek segítségével a vizet a Jeges-tengerből a Csen­des-óceánba emelnék át. E terv megvalósítása esetén az Atlanti­óceánból lényegesen több meleg víz áramlana az Északi-sarkvidék­re. V. Hodakov úgy véli, hogy a probléma technikai oldala nem az egyetlen és hogy talán nem is a legfontosabb. Rendkívül fontos tisztázni, vajon az óceán újra be­fagyna-e, ha kiszabadítanák a jég fogságából, majd megszüntet­nének minden emberi beavatko­zást. Szovjet geofizikusok legújabb számításai azt bizonyítják, hogy az arktikus jégtáblák eltüntetése után á levegő átlagos hőmérsék­lete az északi sarkvidéken — a meleg időszakban — a jelenlegi mínusz 2 °Celsiusról plusz 2 °Celsiusra, a hideg évszakban mí­nusz 29 °CelsiúsróI mínusz 3 °Celsiusra emelkedne. Ilyen hőmérséklet mellett a víz a nyílt tengeren már nem feltét­lenül fagy be. 57. — Erre jótevője hirtelen eltűnik. Mindez azon a na­pon történt, amikor mi a parkban találkoztunk. Azt a napot és estét soha nem felejtem el. Maga nagyon elra­gadó volt. Elragadóbb, mint bármikor, s én hajlandó let­tem volna a kedvéért mindent megtenni. Másnap pedig amikor behívták ide, azt mondta, hogy az egész napol az én társaságomban töltötte. Főnököm megkérdezte tő­lem, igaz-e ez, s én azt feleltem: „Igen, szent Igaz, Li* sowska asszony reggeltől késő estig velem volt.” S ez a mondat elegendő volt ahhoz, hogy a gyanú legcsekélyebb árnyéka se essen magára. Én így Is mondtam: „Reggel­től késő estig.” A GestapO-tiszt arcán ismét kaján mosoly futott át. — Holott csak délután találkoztunk Természetesen nem akarok szemrehányást tenni hálátlanságáért, de ... A Gestapo-tiszt elhallgatott és átható tekintettel né­zett Lisowskóra, mintha azt próbálta volna leolvasni ró­la, milyen hatást tettek szavai Lídiára. — Nem értem. — szólalt meg az asszony, —■, miért emlegeti ezt most. Nagyon jól emlékszem mindenre és hálás vagyok figyelmességéért. De miért kell ilyen sokat- jelentö célzásokat tennie? Csak nem gondolja, hogy részt vettem abban a sötét dologban? Ha egyszer a megmen- tőmnek tartja magát, akkor meg kell mondanom: isme­rőseim között vannak sokkal befolyásosabb személyisé­gek is, mint maga, s azokban a legcsekélyebb gyanú sem merült fel ellenem — Kikre gondol? — Mi jelentősége van ennek? Csupán annyit mon­— 169 — dók: egy Igazi férfi soha nem hánytorgatná fel pár hónap múlva a nőnek aprócska érdemeit. — Igaza van, elnézést. Hagyjuk ezt a kellemetlen be­szélgetést. Nem gondoltam, hogy ennyire megsértődik. Tulajdonképpen nem is azért hívtam ide, hogy ezeket a dolgokat felemlegessem. — Kérem, nem haragszom — nyugodott meg Lisows­ka. — Annak bizonyságául, hogy mennyire hiszek ma­gának — folytatta a gestapos —, megkérem egy szíves­ségre. —■- Mégpedig? — A maga ismerőséről, Siebert századosról van szó. Mikor találkozott vele? — Miért kell ezt magának tudni? Ha arra gondol, hogy Siebert veszélyes vetélytársa, akkor nem téved. Paul valóban egyike azoknak, akik tetszenek nekem. Még az ellen sem lenne kifogásom, hogy vele utazzam Németországba. — No, és? — Sajnos, amíg háború van, ez lehetetlen. Magának több esélye van arra, hogy Nyugatra kerüljön, mint ne­ki. Akármit mond is, ő mégis csak frontharcos. Nem olyan, mint maga. — És most hol van? — Ezt én kérdezhetném magától. Űjév előtt láttam őt utoljára. Azt mondta, a frontra utazik és kész ... Ma­ga talán tud valamit róla? Mondja, lehet, hogy történt ve­le valami? — Azt mondja, a frontra ment? És semmi másról nem beszélt magának? — Nem. De maga nem felelt a kérdésemre. Történt vele valami? —• kérdezte Lisowska Izgatottan. —■ Nem történt semmi. Egyszerűen most nem ér rá magácskával törődni, kedves asszonyom. Rosszul állunk a fronton, lehet, hogy néhány nap múlva ki kell üríte­nünk Rovnót. Persze csak ideiglenesen. De csak legyed vége a télnek! Ö, a führer még megmutatja a bolsevis­táknak, mit jelent Nagy-Németország! Felánt. — Hát akkor ezzel be is fejeztük beszélgetésünket. Ha Siebert százados jelentkezik, értesítsen, Van egy kis elintéznivalónk egymással. Itt a telefonszémom, Elővette noteszét, feljegyezte a számot, kitépte a la­pot és átnyújtotta Lisowskának. — Különben — tette hozzá —, ha szüksége lesz rám, csak telefonáljon. Talán egyszercsak felolvad a szívét markába záró jégpáncél. — 170 — BÉLYEGGYŰJTŐKNEK »*»»*»»»*» ****** *»»»»■* a* »a»»»**»»**-» **»*»«* Kellékek A bélyegek éra a minő­ségtől erősen függ, teljes értékét csak kiíogastalan ál­lapotú példányért fizetnek. Az állag megőrzéséhez, a gyűjtés örömeinek zavarta­lan élvezetéhez szükséges néhány egyszerű eszköz. A kereskedelem tapasztalatai szerint a filatelisták szívesen áldoznak gyüjtménylik fej­lesztésére, bélyeget magas áron is vásárolnak, de a nél­külözhetetlen segédeszközök­re mindig sajnálják a pénzt. A kellékekkel való takaré­kosság sokszor nagyon meg­bosszulja magát: megsérül­hetnek értékeink. A haszná­latlan bélyegek gyűjtőinek jóminőségű berakót kell be­szerezniük. Nagy választék­ban kaphatók különböző kül­földi (német, cseh, lengyel) gyártmányú könyvek, hosszú időre szóló tárolásnál töké­letes védelmet 0 svéd berakó nyújt. Ennek előnye, hogy a bélyeget teljesen befedi, tehát az idő múlásával sem fény-, sem porártalom nem keletkezik, és nem hoz létre nyomást a bélyegen a lap előző csíkja. Célszerű min­den berakóban tárolt pél­dányt 2—3 évenként óvato­san átrakni és a bélyegek minőségét ellenőrizni. A pe­csételt bélyegek barátai elő­nyomott albumot használhat­nak a magyar kiadásokhoz* külföldi vagy motívumsoro­kat üres albumlapokra ra­gaszthatnak. Mindig az e cél­ra gyártott bélyegragasztóval erősítsük sorozatainkat az albumba, — így ha szüksé­ges — a példány megsértése nélkül — levehetjük. A használt anyagot — a vízre érzékeny példányok kivéte­lével — többször is áztat­hatjuk, a nem bélyegragasz­tóval rögzített példányokat kizárólag áztatással szaba­díthatjuk meg biztonságosan a bélyegre tapadt idegen anyagoktól. Csipesz haszná­lata főleg a használatlanok­nál nélkülözhetetlen, de bé­lyeghez csak olyan csipesz­szel nyúljunk, amelynek fo­gófelülete teljesen sima. ^Argentina magijae ketoné)* 1869. október 4-én alapí­totta Czetz János magyar honvédtábornok a Buenos Ai­res-! katonai kollégiumot. A százéves évforduló alkalmá­ból Argentína 20 peso név­értékű' bélyege bemutatja az intézet épületét. Czetz tá­bornok 1822-ben született, a szabadságharc alatt az er­délyi sereg vezérkar! főnöke volt. A nagyszebeni csatát ő döntötte el, Bem ezért nevez­te ki tábornokká. A szabad­ságharc bukása után részt vett az itáliai magyar légió szervezésében. 1861-ben ki­vándorolt Buenos Airesbe, ahol az Argentin Köztársaság déli határainak védelmével bízták meg. 1904-ben halt meg űj hazájában, ahol ma is tisztelik emlékét. \A legfiatalabb 0ifíf)f9 A világ legfiatalabb fila- telistája a Szent György klub (Sydney, Ausztrália) tagja. Robert Edward Clar- ke-t édesapja születésnapján Íratta be a bélyeggyűjtő szakosztályba. sAloentanelia - Jlíyentan légió A II. világháború történe­tének hős pilótáiról emlé­kezik meg Franciaország ok­tóber 18-án megjelenő 45 centimes névértékű bélyege. A rajzon szovjet katona fog kezet a szabad francia sereg pilótájával, aki vörös csilla­gos gépen küzdött felszabadí­tásáért. Moszkvában 1942- ben francia menekültek ala­kították a légiót, amelynek legjelentősebb ütközeteit a bélyeg keretét, alkotó felira­ton olvashatjuk: 1943. Orel— Szmolenszk, 1944. Vitebszk, Berezina, Minszk, Vilna, 1945. Königsberg, Danzig. A kiváló francia repülök a napóleoni sereg hőseinek szellemében három évig har­coltak önként, sokan áldoz­ták életüket szovjet földön a nácik elpusztítása közben. Emléküket a Szovjetunió már a korábban, a légió megalapításának 20. és 25. évfordulójára kiadott egy-egv 6 kopek névértékű bélyeggel örökítette meg. Kedvesen elbúcsúzott, kikísérte Lídiát a kapuig. Ez a beszélgetés nagyon felizgatta Lisowskát. „Miért kellett felemlítenie az Ilgen-hístóriát? És mire kell ne­ki Siebert? Hátha provokálni akart ez a gestapós? Lehet, hogy Paul Siebert nem egyszerű német tiszt a nácik szemében, és most szeretnének a nyomára bukkanni. Rov- nóban már úgysem találhatják meg.” Lisowska nem ug­rott be a provokációnak. Igen, Paul Siebert járt nála. De hisz’ nemcsak ő volt a Légió utcai ház törzsvendége! Rendkívül népszerű volt a rovnói tiszti társaságban, s egyáltalán nem csodálatos, hogy a csinos Lidocskát gyak­ran látták vele. Lídia igyekezett elhessegetni aggasztó gondolatait, de azok makacsul hemzsegtek a fejében, s nem hagyták nyugton. Gondolatai még aggasztóbbakká váltak, amikor másnap összetalálkozott Léon Metusszal, aki bűzlött az alkoholtól és a legszigorúbb titoktartás mellett közölte, hogy a Gestapo letartóztatta „Siebert volt menyasszonyát, Válja Dovgert és egy lengyel családot, akinél Paul la­kott.” — Én már régen éreztem, hogy Siebert körül vala­mi bűzlik — mondta Metus. — De ki hitte volna? Én meg még magának is úgy mutattam be, mint egy nagyon rendes embert. Most meg kiderül róla, hogy a partizánokkal cimboráit. Ki hitte volna, hogy a német tisztek között ilyenek is akadnak.!... Most aztán keresik, de sehol sem találják .. Azt hiszem, nekem is lesz ebből kellemetlenségem. Még dörmögött valamit, de Lisowska már nem is figyelt a szavaira. Gondolatait egészen más foglalta el: ha Kuznyeeov nincs az osztagnál, okvetlenül figyelmez­tetni kell a veszélyre. Bármi áron meg kel] találni! De hol lehet? Miért nem ad életjelt magáról? Hisz’megígér­te, Lvovba kell utazni. Azonnal. Most utazzon, amikor bármelyik nap bevonulhatnak a szovjet csapatok? Ismét a kegyetlen ellenség közé menjen? Egy olyan nagy vá­rosba? Vajon meg tudja-e ott találni? Akkor nincs baj, ha hallgat a tanácsára és felveszi az érintkezést Ruzjá- val, De ha nem? Ha egyáltalán nincs Lvovban? Nem. ak­kor is odautazik. Lesz. ami lesz, de odautazik. Muszáj. Persze nem olyan egyszerű Lvovba jutni. A front már csaknem Rovnó alatt húzódik. Minden vonatot gondosan átvizsgálnak. Mit tegyen? Ekkor váratlan ötlete támadt: Konrád, ez a tolakodó hauptsturmführer segíthet rajta. Itt van nála a noteszlap, rajta a telefonszáma. (Folytatjuk! — 171 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents