Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)
1969-10-16 / 240. szám
Ifi a gondja? A tejüzem vezetője Nem elősíör jártunk Takács Istvánnal, a Pest—Nógrád megyei Tejipari Vállalat szécsé- nyi telepének vezetőjénél. Többször adtunk hangot újí- 1 Hsaiknak. versenykezdemé- nyezéseiknek, de személyes problémáiról keveset faggattuk. — Nincs énnékem semmi bajom — hárítja el a választ most is. — Csak az üzemi munkában ne legyen fennakadás. — Ogy tudjuk, hogy Pesten van az állandó lakása. Nem okoz ez külön terhet? — Megszoktam. A hét végét, ha valami rendkívüli esemény nincs, otthon töltöm. Ilyenkor ha szerencsém van, még egy jó meccsre is eljutok. — Kinek szurkol? — Kinek? — nevet hangosan. — Hát a Stécének! — Valami gondja mégis akad. Vagy valóban semmi? — Hát van énnekem gondom, valóban. Nagy gondom például, hogy nagyon megnövekedett a zsírhiány. — Ez mit jelent? — Tizenhat mázsával elmaradtunk a tervtől. — Ennek mi az oka? — Én abban látom, hogy a bizalmi minőségellenőrzés nem egészen vált be. A tsz-ek vállalták, hogy a beküldött tejen mindig pontosan feltüntetik a zsírtartalom százalékát. De az alkalmi, rajtaütésszerű ellenőrzéseink alkalmával gyakran találtunk felületességet. Több helyen is előfordult, hogy a zsfrszázalékot úgy írták be a tsz tejházában, hogy a műszert bele se tették a tejbe. — Tehát a hasukra ütöttek. — Igaz, hogy ilyenkor egy hétre visszamenőleg leminősítjük a talált szintre a zsír- tartalmat. Csakhogy a bizalmirendszert azért találtuk ki, hogy csökkentsük a tejipari üzem ellenőrző tevékenységét. De ha be akarunk hozni valamit az elmaradáson, az ellenőrzést fokozni kell. Ebben a területi szövetség sokat segíthet Ez az én gondom. — Ez mégse személyes gond. — Nekem az. S mától kezdve megszigoríttattam az ellenőrzést. I* Gy. Ilyen lesz a garzonhoz Megírtuk, hogy hétfőn megkezdték a salgótarjáni garzonház építését. A két épület közül a 15 emeletesben 120, a 18 emeletesben 144 tcakonyhás-fürdőszabás beépített szekrénnyel ellátott, erkélyes lakás lesz Őszi megyei Tegnap országszerte megkezdődtek az őszi megyei könyvhetek — a falusi szövetkezeti könyvterjesztő hálózat legnagyobb könyv- és irodalomnépszerűsítő akciója —, amelyet az idén rendeztek meg kilencedszer. Ezekben a hetekben, hagyományosan október 15-től november végéig, a szövetkezeti könyvterjesztők, az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek és tízezernél több könyvterjesztő bizományos (köztük szövetkezeti vegyesboltok, szaküzletek eladói, irodai alkalmazottak, pedagógusok, könyvtárosok, nyugdíjasok stb.) arra törekednek, hogy az átlagnál is több alkalmat teremtsenek a könyvvel, irodalommal való ismerkedésre. könyvhetek A Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat az idén kísérleti jelleggel bevezeti a könyvheteken a kedvezményes könyvárusítást. Most lesz először alkalmuk a falusiaknak arra, hogy a szövetkezeti könyvesboltokban régebben megjelent könyveket kedvezményes áron, az eredeti fogyasztói ár 60 százalékáért vásárolhassák. Az utóbbi években az őszi nfegyei könyvhetek forgalma átlagosan 30—35 millió forintot tett ki. Ehhez az eredményhez az alapvető feltételek az idén is megvannak: a 156 szövetkezeti könyvesboltban és bizományosaiknál 74 millió forint értékben mintegy hárommillió kötet várja a vásárlókat. Hűséges jó barát, akaratlan ellenség: a kutya Az élet, az élőlények: ember, állat, növény szeretete a legnemesebb emberi tulajdonságok egyike. Nincs tehát meglepő abban, ha az érzelmileg különösen fogékony gyermek, de tágabb értelemben a nemes érzelmű felnőtt nagy ragaszkodással viseltetik az emberhez legközelebb álló háziállathoz, a kutyához. A ragaszkodó, a hűséges, a gyermeket és felnőttet egy- arápt védő kutya megbecsülése, szeretete tehát szép emberi tulajdonság. Ha a címben mégis azt írtuk, hogy a kutya akaratlanul ugyan, ellenség is lehet, tartozunk azzal, hogy ismertessük azokat az alkalmakat, amikor hűséges barátunk valóban veszélyeztetheti egészségünket, sőt életünket is. Tekintsünk el attól, hogy száraz tárgyilagossággal soroljuk fel a még oly hűséges kutyában is rejlő veszélyeket, és helyette nézzünk végig három nagyon elgondolkoztató példát. E példák láttán- biztosan meggyőződhetünk arról, hogy a legokosabb és leghűségesebb kutya sem ember és éppen ezért bizonyos fokú óvatos- Ságra minden kutyával szemben szükség van. Tragédia Ebből a szörnyű tragédiából biztosan levonhatunk egy tanulságot: magatehetetlen csecsemőt soha és semmi körülmények között ne hagyjunk magára úgy, hogy a leghűségesebb kutya, vagy más háziállat is hozzáférhessen. Kicsiny ugyan a valószínűsége annak, hogy az elmondott tragédia megismétlődjék, de elég, ha a kutya végignyalja a csecsemőt, ami ugyancsak bajt okozhat. Hogy miért, azt a következő példa mutatja. Ausztriában 1967-ben Ausztria egész közvéleményét felkavarta egy borzalmas családi tragédia. Fiatal házaspár költözött hegyoldalban fekvő villájába. Kedvenc bernáthegyi kutyájuk kölyök kora óta együtt élt a fiatalasszonnyal. A házasság megkötése után is megmaradt a barátság a fiatalasszony és a kutya között, sőt kényeztette a kutyát a fiatal férj is. így volt ez egészen addig, amíg kisbaba nem született. A kismama elhanyagolta a kutyát, hiszen kisbabájával volt elfoglalva. Egy délelőtt, amíg az anya a konyhában dolgozott a kutya beszabadult a gyermekszobába és kirángatta a csecsemőt az ágyból, harapdálta a fejét, és mire az anya visszajött, holtan találta kisbabáját. A kutyák viselkedésmódját ismerő szakemberek egyértelműen azt vallották, hogy ez a bernáthegyi nem volt féltékeny, hanem egyszerűen csak játszani volt kedve a mozgó aprósággal és merő véletlen volt, hogy a csecsemő áldozatul esett a kutya játékszenvedélyének. A tudós és a kutya A második történet szerencsére egyáltalán nem olyan tragikus, mint az első. Nagynevű, kiemelkedő képességű tudósunk töltötte feleségével és két kutyájával szabadságát a Balaton partján. A közönséges halandó számára szokatlan volt, hogy ez a nagy tu- dományú férfiú egy asztalnál evett kutyáival, az is furcsa volt, hogy a kutyák sült borjúhúst fogyasztottak, amikor még a gyomorbetegek sem jutottak hozzá. Még inkább elcsodálkozott a halandó azon, amikor tudósunk elmesélte, hogy kutyái egy ágyban alszanak vele. Igaz, azon sem lepődött meg,- amikor a tudóst hirtelen hideg rázta, lázas lett és borzalmas hascsikarás után kegyetlen hasmenése támadt. Az orvos hamarosan megjelent a színen és megállapította a vérhast. Azt sem volt nehéz kideríteni, hogy láz is a vérhastól van. Néhány napos tablettaszedés után a láz és a vérhas tünetei elmúlottak, de tudósunk szabadsága is elromlott. Mindez nem történt volna, ha a kutyát nem emberként kezelte volna. A második példából az a tanulság, hogy kutya közvetítésével sokfajta fertőzés terjedhet át az emberre. Ezek között is különlegesen fontos a kutya szalagféreg, az echi- nokokkusz. Ez a féreg a kutya belében élősködik, petéi, a kutya székletével ürülnek, de egyidejűleg mindig fellelhetőek a kutya orrán vagy szőrzetén is. Nincs az a legtisztábban tartott szobakutya — még hogyha kutyafürdőbe viszik és fésültetik is —, amelyik kis kóborlás után ne viselhetné orrán vagy szőrén a legkülönbözőbb kórokozókat. Éppen ezért, aki kutyát simogatott, feltétlenül mossa meg kezét. Ellenkező esetben vérhasra, vagy éppenséggel echinokokkusz-fertőzésre és ki tudja hányféle fertőző nyavalyára tehet szert. Vigyázat, veszettség! A harmadik történet egy francia újsághírből származik. Titokzatos körülmények között megbetegedett egy fiatalember. Egyhamar kiderült azonban, hogy a titokzatos betegség: veszettség. Erre akkor derült fény, amikor kutyája is furcsán kezdett viselkedni: feltűnően nyugtalan lett, elkóborolt, nyálelválasztása fokozódott és csak azért nem marta meg az útjába kerülőket, mert lelőtték. Az elmúlt években Európa- szerte viszonylag gyakran fordult elő veszettség, amit kóbor erdei rókák vagy kutyák terjesztettek. A kutya már a lappangási időben terjesztheti a betegséget karmo- lás, harapás útján, mert nyálában már Ilyenkor is fellelhető a veszettséget okozó lisz- sza-vírus. Igaz, nálunk viszonylag ritka a veszett állat, de mégsem árt, ha gondolunk rá. i Ha szemelőtt tartjuk, hogy minden kutya veszélyeztetheti a magatehetetlen csecsemőt, a teljesen egészséges kutya is terjeszthet, közvetíthet fertőzést, a veszett kutya pedig már a lappangási szakban is megmarhatja a gazdáját, tudni fogjuk, hogy még a leghűségesebb kutyával szemben is bizonyos távolságot kell betartani. Csak így érhetjük el, hogy kutyaszeretetünk emberi legyen és ne váljon „majomszeretetté” — még akkor is, ha csak kedvenc kutyánkat kényeztetjük. Fordította: SÁRKÖZI GYULA Riportregénv — Megértem magát és osztom a nézetét. Igaza van abban is, amit rólam mondott. Magam is gondolkoztam azon, hogyan tovább. S megmondom őszintén: úgy döntöttem, kérem a parancsnokságot, engedélyezze Lvovba való utazásomat. Paul Siebertnek még korai lenne nyugdíjba menni, 5 még sok kellemetlenséget tud okozni a náciknak. De nem tudom, engedélyezik-e, hogy elhagyjam az osztagot. — Ha engedélyezik, tudassa velem: nyomban Lvovba utazom. Megegyeztünk? — Előre nem kötünk egyezséget. Még magam sem tudom, elfogadják-e tervemet. — De megígéri, hogy nem feledkezik meg rólam? — Megígérem. — Lvovban lakik a barátnőm. Ruzja asszony. A Bristolban dolgozik a konyhán. A Bristol egy vendéglő. Próbáljon kapcsolatba lépni vele és mondja meg neki, szeretne látni engem. Ö majd értesít engem. Jó? — Mondjuk... — Nem „mondjuk”, hanem igen. — Hát akkor legyen igen. — Vigyázzon magára hallja? Legyen óvatos... — Jól var.... Kuznyecov elment, Lídia meg állt és szomorúan nézett utána. Rossz volt elválni attól az embertől, aki any— 166 — nyira a szíVéhez nőtt mind a mindennapi életben, mind az ellenséggel szembeni harcban. Nem, Lídia még nem tudta, hogy ezen a gyönyörű téli estén milyen szörnyű veszély leselkedett Paul Sie- bert századosra. Csak egy hónapja szerzett róla tudomást. Közben egész idő alatt türelmetlenül várt: végre mikor ad életjelt magáról Kuznyecov? De mintha csak víz nyelte volna el: ahogy elment akkor este, úgy el is tűnt nyomtalanul. Egy nap ebédidő után, amikor a kaszinót be kellett volna már zárni pár órára, ritkás bajszos, kalapos *férfi lépett a terembe, összehúzott szemmel végigsorjázta az asztalokat, majd tekintete megállapodott Lisowskán, s így szólt. — Ha nem tévedek, Lídia Lisowska asszony. — Igen — felelte a nő. —- Megkértek, közöljem magával, hogy egy óra múlva legyen a Dubenszká utca 24. szám alatt, a 16-os számú szobában. Csak arra kérem, ne késsen. Biccentett és távozott. Dubenszká utca 24... Miért érdekli a Gestapót az ő személye? Tán csak nem történt valami Kuznyecov- val? Nem. ez lehetetlen! Már itt is van a Dubenszká utcában. Kiderült, hogy a belépőt már előre kikészítették a számára. Felfelé lépked a lépcsőn, végigmegy a folyosókon, megáll a 16-os számú ajtó előtt és halkan benyit. — Szabad? A Egy sötét zubbonyos, hórihórgas hauptsturmführei kel fel az asztala mellől és jön elébe. Kajánul vigyorog Lisowskára keskeny, kitátott szájjal és kivillan megsárgult fogsora. Ö, Lídia nagyon jól ismeri ezt a gestapóst. Konrádnak hívják. Egyszer meg is hívta magához az egyik esti murira amelyet Maja „születésnapja” alkalmából rendeztek és ott bemutatta Paul Siebertnek. Konrád azon az estén, amikor már alaposan felöntött a garatra, találkát kért a nőtől, és Lídia közvetlenül azután találkozott vele, amikor az autó az elrabolt Ilgen tábornokkal kirobogott a városból. A hauptsturmführer odavolt a boldogságtól, hogy „Frälein Lelia” előnyben részesítette őt a kiálló pofacsontú frontharcost Siebert századossal szemben. Még csak nem is sejtette, hogy alig fél órával azelőtt ugyanez a százados a bűbájos „Fräulein Léhával” és unokatestvérével, „Fräulein Majával” fényes nappal elrabolta von Tlgent Átmentek a Deutscher Hof-ba és késő estig szórakoztak, koktélt, pezsgőt it— 167 —-------------------------------------------—-------- 1 s-------------------t ak, táncoltak. Ezután Konrád haza akarta kísérni, de Lida az úton sírva fakadt, szidta a férfiakat, szemteleneknek nevezte őket, s azt mondta, boldog volna, ha róla, Konrádról kiderülne, hogy más mint a többiek. Finoman értésére adta, hogy egyszer majd meghálálja ne ki tapintatos viselkedését. Konrád pedig legyőzte szenvedélyét, s egyedül ment haza. De „Fräulein Lelia” kér- hetetlen maradt. Konrád ezek után még sokszor eljött a kaszinóba, órákig elücsörgött, abban a reményben, hogy Lídia megkönyörül rajta. S bár Lídia olykor megengedte, hogy hazakísérje, de ígéretét nem tartotta be. Végül Konrádnak elege lett ebből az eredménytelen udvarlásból, megsértődött, s nyugton hagyta. Most itt áll előtte gestapóbeli hivatali dolgozószobájában. Vajon mi késztette arra, hogy berendelje magához? — Valami bántja, Fräulein Lelia? — kérdezte a gestapós tiszt, és hellyel kínálta. — Á, dehogy! Csák nagyon fáradt vagyok. Túl sok a munkám, s állandóan talpon kell lennem. — Iszik egy csésze feketét? — Köszönöm, ne fáradjon — felelte Lídia. — Gondolom, hogy nem a fekete miatt hívott Ide engem. — Szünet. A náci fogta a villany kávéfőzőt és teleöntött két csészét. — Fräulein Lelia — kezdte a gsstapós, a kanalával kavargatta a feketéjét. — Maga bizonyára tudja, menynyire becsülöm magát. S jóllehet elég sok kellemetlenséget okozott nekem, szeretném, ha tudná, hogy személyemben igaz barátja van, aki csak jót akar magának. Lehet, hogy kissé szerénytelen leszek, de szeretnék emlékezetébe idézni egy esetet, hogy lássa, milyen barátja vagyok. Emlékszik arra a napra, amikor a Deutscher Hof-ban voltunk? Azon a napon a banditák elrabolták von Ilgen tábornokot. Tudja, hogy maga is azok közötl volt, akikre gyanakodtunk, hogy részt vettek a tábornok titokzatos eltűnésében: hisz’ maga gyakori vendég volt a házában. így van? — így. A tábornok úr nálunk ebédelt, és szerette ha én szolgálom ki. Javasolta hát, hogy legyek a gazdasz szonya. — És maga elfogadta? — Ö, nagy megtiszteltetésnek vettem! Büszkén fogadtam el ajánlatát. (Folytatjuk) — 168 — «
